Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
1962. július 18., szerda NÉPÚJSÁG 3 W'** a világ elég öreg már ahhoz...“ @jak azpvl u Üt a inját „Végülls a világ elég öreg már ahhoz, hogy az írók megtanulják érteni egymást. Köröskörül annyi ocsmányság bűzlik, de'a nép mindenütt derék, értelmes és jóindulatú, s a népek kitűnően megértik egymást.” (Hamingway Szimonovhoz írt leveléből.) Olvasom az amerikai író levelét, vallomását. Vázlatos életrajz is lehetne, sok háborús élménnyel. A Nóbel-díjas író az első világháború óta járta a harctereket: regényei, novellái beszélnek a nagy küzdelmek lövészárkairól, megpróbáltatásairól: Hamimgway „m/úzsája” szinte minden helyzetben fegyverrel az oldalán jelenik meg a színen. Nem az évek múlása, a háborúk juttatták el ahhoz a felismeréshez, hogy ____a vilá g elég öreg már... s itt az ideje, hogy legalább az írók megtanulják érteni egymást.” Az utóbbi néhány évtizedben sokat „öregedett” a világ. Az évek múlását szinte nem is újévi és farsangi szertartások jelezték: hanem támadások, visszavonulások dátumai. Ez a gyors öregedés bölcseb- bé tette az embereket: az írek már megérthetik egymást. Emlékeznek még a „fehér emberek nagy háborújának”, az első világháború korának íróira? Thomas Mann akkor még nem értette meg, hogy a német militarizmus volt a gyilkos szörny, s azzal, hogy tollával kiállt a császárság mellett, méltatlan célokért adta eszközül magát. Azzal, hogy a kor nagy humanistáját, Romáin Rollaind-t támadta, nem a francia hadállásokban meghúzódó „ellenségnek” okozott kárt, hanem az emberiségnek, a béke ügyének. A második világháborúig ők is „elöregedtek” a világgal: a nagy küzdelem már egy táborban találtá őket. Alig akadt valamire való író, aki az évekkel együtt nem tanulta meg érteni egymást. a nép mindenütt derék, értelmes és jóindulatú, s a népek kitűnően megértenék egymást...” Az írókat egy táborba, az egymást megértők táborába vezérelték a háborúk, a világot öregítö évek. ötezer év többé-kevésbé ismert történelméből csak kéftsizázkilencven- két esztendő krónikája nem beszél háborúról. 4708 fegyverek közt eltöltött év: legalább az íróikban felébresztette a felelősségtudatot. Mire várunk, hogy a népek is megtalálják egymás kezét? — Egy újabb háború tanulsága nyitná csak meg a „közös akol” kapuit? Lenne-e akkor, aki levonja majd a „kínálkozó” tanulságokat? Maradnának-e olyanok, akiknek „kínálkozhatnának” majd a konzekvenciák? Maradna-e ép test, ép elme,. amely a most élő emberiséghez hasonlóan tudná élvezni a béke gyümölcseit? Lennének-e gyümölcsei annak a békének, amely megszületne a nukleáris szennyeződéstől lakhatatlanná vált földön? Lennének-e, akik között létrejönne a béke? Emberek békessége lenne-e ez, vagy élettelen tárgyak mozdulatlansága? „... a népek kitűnően megértenék egymást, ha őszinte, kölcsönös megbecsülés foglalná el Churchill állandóan ismétlődő mesterkedéseinek he-- lyét.” Negyvenhatban Hemingway a brit politikus mesterkedéseit okolta azért, hogy a népek közti megértés továbbra is csak álom. Minden hidegháborús machináció rombolta a népek egymást összekötő hídját, s a híd, pillérét épDen Churchill repítette levegőbe fultoni beszédével. „Mert Churchill ma ugyanazt teszi, mint 1918—19-ben ... — írja a levélben. És nekünk mit kell tennünk? Nyilván nem ugyanazt, mint akkor, mert akkor nem sikerült megakadályoznunk a ÜZEMEINK JELENTIK Egeresein Bányaüzem Az első félév értékelése az Egercsehi Bányaüzemnél már megtörtént. Sajnos, az eredmények egyáltalán nem biztatóak. Ev elejétől 480 vagon szén lemaradással küzd a bányaüzem, és ezt idáig még nem sikerült behozni, az üzemben fellépő, különböző zavaró körülmények miatt. Nagyon akadályozta a folyamatos termelést a monosbéli szénosztályozóhoz vezető drótkötélpálya hibája, s amíg ezt kijavították, újraszerelték, sok idő eltelt. Baj volt és van az üzemben a munkafegyelemmel is. Ezen á tarthatatlan állapoton kívánt segíteni az üzemi pártbizottság napokban megtartott ülése, ahol részletesen megtárgyalták a legégetőbb, legfontosabb tennivalókat. Az új. félévben történt első lépések már okot adnak némi optimizmusra. A 12-es ereszkében az úszóhomokos szakaszon már túljutottak, s ez nem veszélyezteti a front előrehaladását. Ezen kívül hétfőn, a 7-es ereszkében új frontot indítottak, s ez az első napon „testvérével”, a 6-os ereszkeivel együtt 1220 csille szenet termelt. Jól indul a harmadik negyedév, azonban a 480 vagon lemaradásból csak 100 vagont tudnak még behozni. Budapesti Hajtóműgyár Egri Telepe Az első félévi értékelés alapján a Budapesti Hajtóműgyár egri telepe —.tervét 100,9 százalékra teljesítette. Különösen eredményes volt az elmúlt hónap, amikor a tervteljesítés mellé beírták a 125,9 százalékot. Ha negyedéves szinten nézzük az eredményeket: az első negyedévben 100,1 százalék volt, a második negyedévben ez visszaesett 99,5 százalékra. A lemaradás objektív okok következménye, főleg az anyaghiány miatt történt. Különösen a kombájn sebességváltóházat készítő részleg -„járt rosszul”, az anyaghiány büatt majdnem egy hónapig akadozott, bukdácsolt a termelés. Baj volt a szerszámok miatt is, a régiek elkoptak, s nehéz volt újakat beszerezni helyettük. A kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeiről még nem tudunk biztosat mondani, a Hajtóműgyár vezetősége a napokban tartja az értékelést. K. G. 'közelgő katasztrófát. Köny- nyebb-e a dolgunk, mint azoknak, akik a második világháború réme ellen harcoltak? Ilyent talán már ki se szabadna mondani, annyira közhelyszerű: ma nem ezerkileAc- száztizehnyolcat írunk. Akik akkor a békéért küzdöttek: magános harcosok voltak, fenséges Don Quijöte-ék. Az írókat is hiába hívták a békéért zászlót bontó serégbe, se- regecskébe... A nemrég ülésezett moszkvai kongresszus küldöttei milliók, százmilliók nevében beszéltek. — Embermilliókat képviseltek, akik tudják, mit akarnak: s most megegyeztek a konkrét akciókban is. Megszülettek a béke haditervei! Az emberek — a világgal, s az írókkal együtt — eléggé „öregek”, bölcs-öregek ahhoz, hogy „megtanulják érteni egymást”. Volt idejük — nem jobban hangzik így: volt háborújuk?! — megtanulni érteni egymást. A következő lépést — amely közös akciókban ölt testet — már most meg kell tennünk, nem szabad várnunk újabb katasztrófák „serkentésére”. „Tudom, hogy rólam az a mondás járja, hogy ezen a területen (ti. a politika területén) csak ostobaságokra vagyok képes. Tudom azonban, hogy semmi nem zavarhatja meg országaink barátságát”. — Tudom, hogy... ezen a területen csak ostobaságokra vagyok képes — szerénykedik az íróóriás. Szerénykedett, mert aki ostobaságokkal vádolta, nem minden célzatosság nélkül tette ezt. Ezerszer többet tett a békéért egyetlen háborúról szóló regényével is, mint egy „átlagpolitikus”. (Aki ezt a vaskos ostobaságot megfogalmazta, nem tartozhatott máshová, mint az „át- lag”-ba.) „Tudom, azonban, hogy semmi sem zavarhatja népeink barátságát...” Nem zavarhatja meg soha semmi, senki a népek egyetértését: ha rákényszerítik akaratukat a háború megszállottjaira. Ha ... ha ... csak ha, — feltételesen. Ha rákényszeríthe- tik... Ha az emberiség annyira „öreg” már — sikerül rákényszeríteni. Talán Moszkvából újból „anyakönyvezték” az emberiséget és a következő évek bebizonyítják: olyan öregek vagyunk. K. 1. Az egriek.és azok, akik már jártak az egri strandon, úgy gondolták, hogy ezen a nyáron alaposan kilubickolják magukat az újjávarázsolt, egészséges környezetű és vizű strandon. A riporternek sikerült elcsípni az előforduló hatnapos jó időből az egyiket. Íme, milyen az, amikor egy szál fürdőruhában, forró homokon járva, jólesik a hideg sör! ...hogy a Vatikán aggódik a paphiány miatt. Nemrégiben harminc ország ötszáz küldötte tartott kongresszust, s a mai helyzetet ecsetelendő, nyilvánosságra hoztak néhány adatot, hogy mennyire távol áll a mai „papellátás” az ideálistól. Megjegyezzük: az egyházatyák kongresszusa nem aggódik például néhány ország hihetelenül alacsony életszínvonala, vagy a „normálénak.” jóval alatta maradó orvosellátása miatt... zár Francia ágy A FRANCIA ; ágy körül ki- i alakult családi bonyodalmat, sértődöttséget, érzékeny konfliktust, végeredményben „Az ágy” című drámai, súlyos mondanivalójú Jevtusenko-vers juttatta utó- jlag eszembe. Miről is szólt a vers? ... Egy kis házacska szobájában különböző bútorok álltak, ám mindegyik közül csak egyetlen | darab, a réges-régi ágy volt az asszony kedvence. Ebben az ágyban szeretett és ebben 'az ágyban szült... de felnőtt a lánya ésférj- ihez ment, s neki már egészen más véleménye [volt arról az. ágyról. A fiatalok ott éltek, ott i laktak a kicsi ház kicsi szobájában, a réges- régi ággyal. Úgy próbálták berendezni életüket, mint minden más fiatal: új módon, divatosan. A falakra modem rajzok kerültek, nippek, szobrocskák, vázák az asztalra és szekrényekre. Persze, ebbe a környezetbe már sehogyan sem illett bele az ódon, öreges ágy. És egy napon, mikor az asszony nem volt otthon, a fiatalok kidobták a szobából kz ágyat. S hazaérkezett az öregasz- szony... az ágyat, amelyben „szeretett és szült”, nem látta szokott helyén. Táskáját kiejtette kezéből, szeme tágra meredt, s bár könnyek nem harmatozták szempilláit, tekintete csupa jaj volt és csupa kín ... Valami ehhez hasonló történet az enyém is. Bizonyos eltérésekben ... Nélkülözésekben, megpróbáltatások* közepette élt az anya. Vékonypénzű fizetésből nevelte fel, tanítat- ta, s adta férjhez lányát. De nem ám üres kézzel, semmi nélkül engedte elröpülni: szép bútort adott, stafírungot. Jó is volt minden egy darabig... Aztán darabonként kicserélődött a bútor: szekrény, vitrin... Azasz- Iszonynak fájt, hogy lányának nem tetszik már az ő ajándéka. Csak belülről fájt valami megnevezhetetlen, s a szekrénynél, meg a vitrinnél úgy csinált, mintha a változásokból nem vett volna észre semmit. Abban bízott, legalább az ágyat meghagyják magukénak, az eladott darabok közül, utolsó emlékeztetőnek. Az anya az ágyat nagyon szerette. Azok miatt futkosott legtöbbet az asztaloshoz, s azok olyan szépekre sikerültek, | amilyenekré csak ő elképzelhette. Ám egy napon, a fiatalok, kirakták a szobából az ágyat is. Eladták, újat vet- • • • tek, divatosat) bat... Francia ágy került a helyére. ÉS PONTOSAN úgy történt itt is minden, mint á Jevtusenko-versben: „megjött az asszony... szeme tágra meredt, s bár könny nem csillant benne, de ez a tekintet csupa jaj volt és csupa szenvedés, és megnevezhetetlen, megdöbbent rémület.” S az asszonyban megszakadt valami. Az együtt-örülni-tudás fonala. Nem tud már olyan gondtalanul örülni lányának örömeivel. Senkinek sem mondja, nem mutatja, hogy fájlalja az ágyat. Hogy igazi örömének fényeit is behomályosítja a tudat: nem kellett az övé, nem kellett, amit ő adott, köny- nyen meg tudtak tőle válni, mint egy elnyűtt ruhától. Természetesen, a fiataloknak is igazat kell adni. Nekik már más az életfelfogásuk gondolkodásmódjuk, létkörülményeik. ízlésben is más törekvéseik mutatkoznak. De hát több megértéssel, önzetlenséggel könnyen áthidalhatók lennének a súrlódások, kevesebb az elevenbe hatoló hántás, konfliktus, szülők és gyermekek között. Nem mondom, hogy na vásároljanak modem, ízléses bútorokat, J úgyis azt veszik meg lakásaikba, amelyek í legjobban tetszenek nekik. De becsüljék meg j azt is, ami az idősebbek életében féltett, szép? érték volt. S ha meg is válnak a szülők adta, J szülők ajándékozta bútoruktól, legalább szól- i janak róla, magyarázzanak. így kevésbé okoz- ■ nak fájdalmat azoknak, akik önzetlenül adták mindazt, amire tehetségükből, félrerakott pénzükből futotta. És gondoljanak arra, amit Jevtusenko „Az ágy” című verse végén kérdésként vet fel: „Te nem sajnálod, ifjúság feláldozni a divatért azt, ami másnak maga ez ifjúság volt. Gondold el: tán a bútort, mely ma oly nagy divat, fiaid, unokáid majd szintén szégyellik?!?” Pataky Dezső Még az elmúlt vasárnapon is csak közepes volt a strand forgalma, három—négyezer ember volt mindössze a vendége. A gyerekek paradicsomában — a kis medencében egymást érik a kacagtató jelenetek, s a szülői rendcsinálás, jó lenne valamit kitalálni, ami végre előcsalogatná a napot, hiszen július derekán illendő lenne, hogy megizzassza az embereket és elcsalja a strandra mindazokat, akik ráérő idejükben, szabadságuk alatt jobb szórakozást nem is találhatnak. (Foto: Márkusz) Hasznos tapasztalatcsere Szentendrei asszonyok Heves megyében Közös megegyezés alapján, vasárnap reggel kétnapos tapasztalatcsere látogatásra Egerbe érkezett a szentendrei járási nőtanács tizenhárom termelőszövetkezeti asszonya a járási titkár vezetésével. Első útjuk a megyei nőtanácshoz vezetett, ahol tájékozódtak a szervezeti élet egyes kérdéseiben, majd városnézésre indultak, hogy este az egerszalók' nőtanács lássa vendégül a szentendrei asszonyokat. Hamar ment a barátkozás, kialakult a beszélgetés, amely általában a munkamódszerek, a munkafegyelem kérdése, a munkaszervezés körül forgott. A községi pártszervezet titkára üdvözölte a vendégeket, majd Kohári Lajos adott tájékoztatót a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tizenkét éves múltjáról, eredményeiről. Az első nap a nőtanács által rendezett vacsorával ért véget, de másnap reggel hat órakor már a? Üj Elet Tsz irodáján beszélgettek Dudás Flóriánnal, a szervezési munkákról. Délután a vendégek a makiári Uj Elet Tsz kertészetét tekintet-, ték meg, ahol különösen szerm betűnő volt a gondos növény- ápolás. A makiári termelőszö- vetkezetben értékelték a tapasztalatcsere eredményeit, amely igen hasznosnak bizonyult és elhatározták, hogy október elején az egri járás viszonozza, a szentendreiek látogatását. Jezoviczki Vincéné járási nőtanács titk. Szenátorok bánata... Az olasz filmstúdiókban csak ez év februárjában 27 filmet forgattak az antifa- siszta ellenállási mozgalomról. Mint a lapok hírül adják: a római újfasiszta szenátorok nyíltan rosszallják ezt. Teljesen érthető: az ördög sem örül a tömjénfüst* nek és nem iszik szenteli vizet! (kfs#
