Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-14 / 163. szám

1962. július 14., szombat NÉPÚJSÁG i Ä KISZ betölti hivatását a gyöngyösi Mátragyöngye Isz-hen ,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\V A határban most van a munka dandárja, ilyenkor min­iden épkézláb ember kint dolgozik a földeken. Valamennyi gépi, fogatos és kéii munkaerőt mozgósították. Nem is cso­dálkoztam azon, hogy az irodában egyetlen szövetkezeti ve­zetőt sem találtam, mindannyian kint, a határban tartózkod­nak: irányítják, ellenőrzik a munkát. A termelőszövetkezet vezető­ségéből csak Bérezési Béla ve­zetőségi tagot sikerült „elcsíp­nem”. ö is csak azért volt itt, mert a raktáros-magtáros fel­adatkört tölti be, beosztása ide, a központi udvarhoz köti. Kérdéseimre válaszolva, el­mondotta, hogy a termelőszö­vetkezetnek 25 fiatal dolgozója van, akiknek életkora 18—25 év között váltakozik. S ebből a számból 17-en tagjai a KISZ- nek, sőt külön KlSZ-munka- brigád is létesült a termelőszö­vetkezetben. — De talán a fiatalok mun­kájáról érdeklődjön Hipszki Katalinnál — veti közbe. — Ö jelenleg a KISZ-titkár, többet tud mondani a KISZ-fiatalok életéről — s az udvarról nyíló fehér ajtók egyikére mutat. Belépve az irodahelyiségbe, egy barna íróasztalnál, munká­jába temetkezve találom Hipszki Katalint. Fiatal, hi- iganymozgású leány a KISZ- titkár. Mint anyagkönyvelő dolgozik a termelőszövetkezet­nél, s most átmenetileg ő látja el a KISZ-titkári teendőket is. Hogy miért csak átmeneti­leg? Először ez iránt érdeklő­döm. — A volt KISZ-titkár elment a termelőszövetkezetből. Azo­kat a fiúkat, akik alkalmasak lettek volna ennek a pozíció­nak a betöltésére, behívták ka­tonának, s most ideiglenesen én látom el a teendőket. Vég­leg, sajnos, nem vállalhatom, családi körülményeim miatt. Szüleim Gyöngyöstarjánban laknak, s én mindennap onnan járok be a termelőszövetke­zetbe. Mivel a KlSZ-foglalko- zások, összejövetelek nagy ré­szének megrendezésére az esti időszakban kerül sor, így én már azokon nem tudok részt venni. Az elhangzott pár mondatból is látható, hogy probléma adó­dik a KISZ-en belül. A legna­gyobb nehézséget a KISZ-tit- kár betöltetlen helye jelenti. Hipszki Katalin, tőle telhetőén, lelkiismeretesen látja el fel­adatait, de közel sem tud teljes munkát végezni, mivel a mun­kaidő letelte után haza kell utaznia. Egyszer-kétszer meg­próbálta már, hogy itt maradt estére. Késő éjszaka került ha­za, s ez a másnapi munkájának rovására ment. Tehát ez nem megoldás. De rövid időn belül találnia kell a Rettenetes: ...olvasom, hogy íj egy deci bor is mé­reg. Bekapcsolom a televíziót és látom, hogy minden tizedik dohányos meghal tü­dőrákban. Az orvo­sok arról győzköd­nek, hogy a fekete­kávé életveszélyes, rajta csak a zsíros étel tesz túl ártal- masság tekinteté­ben. Beülök a moziba, megjelenik az Álla­mi Biztosító hirdeté­se és láthatom, mi­lyen szerencsém van, mert eddig még nem égett le a há­zam, nem tört ki a lábam és az ahlaL • üvegem és hogy egy­általán még élek. Bárhová nézek, bármit hallok, olva­sok, az most már ret­tegéssel tölt el, úgy vigyáznak egészsé­gemre, életemre, hogy... emberek! — már félek élni! (—ó) h Elkészült a karácsondi Kossuth Tsz 97 férőhelyes növendékistállója Február 6-án kezdtek hozzá a karácsondi Elek-tanyán a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Ksz munkásai a Kossuth Tsz 97 férőhelyes növendék­istállójának felépítéséhez. A mintegy 450 ezer forintos költ­séggel épülő istállót a Mátra­vidéki Építő Ksz dolgozói a szerződésben lerögzített szep­tember 30-i határidő helyett, június 26-ra fejezték be, s ad­ták át a termelőszövetkezet vezetőinek. Az építőmunkáso­kat a tsz vezetői jegyzőkönyvi dicséretben részesítették a vég­zett munkáért. Az istálló épí­tése azonban még teljesen nem fejeződhetett be, a Mát­ravidéki Építő Ksz adós a padlásfödém beépítésével, melynek anyagát a Mátrai Er­dőgazdaság nem szállította le. A Mátrai Erdőgazdaságon mú­lik tehát, hogy a 97 férőhelye« növendékistálló építése mi­előbb teljes befejezést nyer­jen. ,Szicíliai vérbosszú' Tarnaleleszen Különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság történt csütörtökön, július 12-én, este negyed 11-kor, Tarnaleleszen. Danó Mátyást — 53 éves, se­gédmunkás, többszörösen bün­tetett előéletű, Tamalelesz, Dankó-telepi lakost — Bara­nyai Alfréd (32 éves, bányász) és sógora, Zámbó József (25 éves, segédmunkás) tarnale- leszi lakosok, vasvillával és akácfa-karóval agyonverték. Danó Mátyás, a sértett, bün­tetett előéletű volt. Nyolc évet ült szándékos emberölés bűn­tette miatt, s 4 évet ült szán­dékos emberölés kísérlet bűn­tettéért, melyet Baranyai Alf­réd ellen követett el. Baranyai Alfréd, akit a sértett többször halálosan megfenyegetett, kü­lönös kegyetlen módon szá­molt le végül is — Danó Má­tyással —, sógorával szövet­kezve megölték Danó Má­tyást. A rendőrhatóság a tetteseket őrizetbe vette, s ellenük a büntető eljárást megindítot­ták. Itt vagyunk a Nagy Béke téren. Helikopte­rek és aero-buszok ereszkednek a korlátok mellé, itt-ott néhány bombázó repülőgépből átalakított özönvíz­előtti utasszállító. (Ke­vesen emlékeznek mó.r erre a furcsa gépre. Er­ről annak idején olyan szereket szórtak le, mint a permetező és vegyszeres gyomirtó repülőgépekről: csak az embert pusztították vele.) A tér felett a szi­várvány minden színei­ben ennek a szónak a betűi pompáznak: BÉ- 'KE. Megkezdődött a pa­rádé. A nagy múltra visszatekintő hagyomá­nyok szerint mindig katonai bemutatóval nyitják az ünnepélyt. Marconaképű harcosok sora kanyarodik be a kapun: tarkabarka egyenruhában, kezük­ben ismeretlen rendel­tetésű tárgyakat szoron­gatnak. — Minden ál­lam, amelyik 1970-ben hadsereget tartott, egy- egy felcicomázott sta­tisztát ad kölcsön. A ruhát a Világszinház szabósága készíti, a fegyvert (mert az van a jövevények kezében) a múzeumokból köl­csönzik. Látszik is a végükön (csőnek hív*'' abban az időben) a lel­tári cédula. Nagyon vigyáznak rá, alig ma­Helyszíni tudósítás a yilágbéke-ünnepségről (Ezerkilencszdzvalamikor július 9.) radt egy-két példány belőlük, a leszerelés hevében valamennyit megsemmisítették. Most fülsiketítő zaj­jal, dobhártyarepesztő pöfögéssel fura vasko­losszusok gördülnek be. Néhány sisakos sofőr tekinget ki a tetőn: nagyon egészségtelen lehet ott belül a leve­gő. Elől hosszú rudak állnak ki a toronyból, mint valami emelőda­ru. Vastag bőrsapka fe­szül az utasok fején, különben megsüketül- nének a zajtól. — Tan­kok, — azt hiszem ezt motyorogja az az idő­sebb bácsika az unoká­jának, aki szinte sem­mit sem ért az egész­ből. Ebben a pillanatban csapottszámyú repülő­gépek kötelékei érnek fölénk. Csiga lassúság­gal vánszorognak, alig háromszor-négyszer gyorsabban a hangnál. Szánalmas konzervdo­boznak hatnak, a mai vitorlázógépek mellett is. Az egyikük kanyart ír le (de megbuktatnám légi KRESZ-ből), s né­hány, a gyalogos pará- dézókhoz hasonló mas­karába bújtatott ember ereszkedik alá. — Ezek­kel a vacak szerszá­mokkal már egy gyer­mek-sportversenyt sem lehetne végigcsinálni. Szinte elképesztő, hogy valamikor ilyen masi­nák embereket vittek egyik helyről a másik­ra, veszélyes körülmé­nyek között. Gumikerekű, ágasko­dó rakétaimitációkon mosolyognak most az ünnepség részvevői. Olyan lehet ez, mint egy Velocipéd-verseny az autók fénykorában. Nem komoly dolgok ezek kérem, bizonyta­lan velük a célzás is, meg nagyon sokba is kerültek Egy kis szá­mítás: egy ilyen raké- tácska akkori árából fel lehetett volna építeni a föld-portalanító komp­resszor berendezését. Amit most lát a kö­zönség, egészen párat­lan. Hatalmas ketre­cekben hozzák azoknak a politikusoknak a szobrát, akik hosszú ideig elszabotálták a leszerelést. A kocsik mellett óriási maket­tek: a békéről folyta­tott meddő tárgyalá­sok palotáit idézik. Még egy érdekesség a tárgyalásokról: egy százötven emeletnyi magasságú üveg — szárnyas rakéták tart­ják, hogy el ne dőljön — ennyi koktélt ittak meg a tárgyalások szü­neteiben. Furcsa hernyó-alakú vasszivar áll a követ­kező önjárón. Atom­bomba köpenye volt, a töltést eltávolították belőle: azzal robban­tották fel a Behring- szorost hajdanában még elzáró jégpáncélt. Lebegőgép úszik fe­ledtünk: táblák, kimu­tatások lógnak le szár­nyairól. — Vándorki­állítás 1962-ből. Az egyik tablón egy bom­bázógép acélteste fény­lik, mellette szerényke­dik tíz kórház, ennyit lehetett volna belőle felépíteni. Egy-két ré- gi fegyverfajtát is be­mutatnak a táblák, ezeknek már csak a nevét írom le: páncél­törő-ágyú, géppuska és lángszóró. — Ahogy nézem az embereket — javakorabelieket is be­leértve — alig érte­nek valamit is a képek­ből. Itt hívom fel a fi­gyelmet oktatási rend­szerünk egyik alapvető hiányosságára. Eljutot­tunk odáig, hogy mire polgáraink elvégzik a mindenki számára k telező egyetemet, meg­tanulnak nyolc élő nyelven beszélni, isme­rik a legújabb típusú gondolkodógépeket, lé­pést tartanak a szép­ségápolás rohamos fej* lödésével, tudják, hogy meddig tartott az ókor, de halvány sejtelmük sincs olyan rég kihalt iparágakról, mint a fegyvergyártás; a fo­lyamatról pedig, amit régen hadviselésnek neveztek — tisztesség ne essék szólván —fo­galmuk sincs. A baj tehát: hogy még a hu­mán ismereteket nyúj­tó iskolákban és aka* démiákban is megelé­gednek azzal, hogy a „Régiségtan” tanköny­vek bemutassák, mit evett diner gyanánt Ciceró, de arra már nem terjed ki a figyel­mük: mivel ölték egy­mást valamikor az em-‘ berek. — Higgyék el, érde­kes tantárgy lenne. Legalább azoknak jó lenne kötelezővé tenni, akiket felmentettünk az űrtorna-órák látoga­tása alól. Lassan be is fejezem a tudósítást, kedves kö­zönség, gyorsan el­ment az idő. A díszelgő statiszták is szétszéled­tek a légkondicionált sátrakba telepitett bü­fékbe, ahol olyan üdí­tőitalokat mérnek, me­lyeknek nagy a szesz- tartalmuk, de abszolút ártalmatlanok, csak jó kedvre derítik a hábo­rúsdiban kifáradt legé­nyeket. (garast lyik a termelőszövetkezet KISZ-szervezetén belül? — Színjátszó és tánccsopor­tunk működik. Gyakoriak a közös kirándulások. Ebben az évben a legjelentősebb társas megmozdulásunk a Budapesti Ipari Vásár megtekintése volt. Szombat- és vasárnaponként társadalmi munka szerepel munkatervünkben. S hogy ez nemcsak papíron yan meg, azt a sok száz társadalmi munka­óra igazolja. Külön meg kell köszönnöm Sánta Istvánnak, a termelőszövetkezet párttitkárá­nak azt az önzetlen segítséget, amelyet irányunkban mind a kulturális, mind a termelési feladatok megvalósításának biztosítására adott. — Ügy értesültem, a közel­múltban érkezett haza a Szov­jetunióból. * — Igen, tagja voltam én is annak a megyei KlSZ-delegá- ciónak, amely tíznapos látoga­tást tett a Szovjetunióban. Na­gyon sok kellemes és szép él­ménnyel gazdagodottan tértem vissza munkahelyemre. A rövid párbeszédből is ki­tűnik, hogy eleven, pezsgő élet folyik a Mátragyöngye Tsz KISZ-szervezetében. Csak a KISZ-titkár kérdése jelent pil­lanatnyi gondot. A fiatalok de­rekasan kiveszik részüket a termelésből, megállják helyü­ket a munka frontján. A KISZ- ben végzett munkájuk is pél­damutató. A helyes szervezeti élet így lett a Mátragyöngye Tsz-ben egy testileg és szellemileg ed­zett fiatalság kikovácsolójává. Tóth István termelőszövetkezet vezetőségé­nek megfelelő embert a KISZ- titkári feladatkör betöltésére, ha a jelenlegi élénk, tevékeny és hasznos munkát végző KISZ-fiatalok szerves egységét a jövőben Is meg kívánják tar­tani. — Hogyan dolgozik a KISZ munkabrigád? — Kiss Miklósné vezetésével egyike a legjobban dolgozó brigádunknak. Mind minőségi­leg, mind mennyiségileg a leg­magasabb a teljesítményük, s ezt munkaegységüknek a szá­ma hűen tükrözi. Külön emlí­tést érdemelnek: Bozsik Mária és Tuza Mária. Ök ketten je­lentősen hozzájárultak a meg­felelő közösségi szellem kiala­kításához is. Nemcsak a mun­kában veszi ki részét egysége­sen a brigád, hanem az egyéni problémáikat is közösen vitat­ják meg. — S a többi fiatal, akik más munkaterületen dolgoznak, s nem tagjai az ifjúsági brigád­nak? — ök is valamennyien köve­tendő példaként hozhatók fel. Hogy csak egyet említsek kö­zülük: Bakos András a legjob­ban dolgozó fogatosok közé tartozik, pedig talán ő a legfia­talabb közöttük. Ha a munka megkívánja, kora hajnaltól késő estig ott ül a bakon, nem ismer fáradtságot. — Milyen kulturális élet fo­Delta vágány — új teherpályaudvar — három ipari „terület“ — lakóházak — óvoda — bölcsőde — étterem — cukrászda — irodaház — játszótér Sas út déli oldalán, a Sas út és a putnoki vasútvonal kö­zött ötszintes, ún. „kollektív” lakóházak — majd a Sas út, a Puky Miklós és külsősor ut­ca által határolt területen két­szintes, külön telkes, magán lakóházak építésére lesz lehe­tőség. Új llakciházsor létesülhet majd a Faiskola utca keleti oldalán, a Liszt Ferenc utcá­tól délre. E lakótömbökben mintegy 5000 Iákos lesz elhe­lyezhető, miiintegy 1540 lakás­ban! Az ipari övezet dolgozóinak igényeit sfzolgálja majd egy 16 tantermes általános iskola, egy 100 fős óvoda, egy 80 fős böl­csödé, illetve a kellő számú vendéglátóipari egység, étte­rem, cukrászda, eszpresszó, valamint üzlet- és irodaház, etb. Az egész hatalmas terület kellő számú és mennyiségű zöldsávokkal, parkokkal, ját­szóterekkel, zöldterületekkel lesz „tarkítva”. Sugár István transzformátorállomása zárja le. Meg kell mondanunk, hogy míg a Kistályai és a Lenin út mentén kialakuló ipari terü­leteken az építkezések már folynak, illetve bármikor meg­kezdhetők, addig az Eger- patak és az eger—füzesabonyi vasútvonal közötti tömbnél a fejlesztés csak akkor indulhat meg, ha az „életet” jelentő út­hálózat mór kiépült. Természetesen a város ezen felvázolt új ipari gócterületé­nek megfelelően, e zónában megfelelő számban lakóházak építésére is kellő terület van biztosivá. A terv szerint: a szolgálják majd a forgalmat. 1 Az ipari vállalatok, üzemek 1 és gyárak a Sas úttól délre el­terülő részen, három csoport- , ban foglalnak majd helyet. , A Kistályai út melletti cső- ] portban kap helyet, a már i nagy iramban épülő Hajtómű- 1 gyár, mellette a fürdőrégióból ] kitelepülő Lakatosárugyár, ' majd a Finommechanikai Vál- i lalat telepe. Még délre, ezen i irányiban kap helyet az új, | nagy egri Bútorgyár és az Eg­ri Faipari Vállalat. A szérűs- -j kerttől délre létesül a Város- , gondozási Vállalatnak a strand , fejlesztése céljából a Hadnagy t utcából kitelepítendő kerté- j szebe, — legvégül pedig a He­ves megyei Talajerőgazdálko-^ dási Vállalat telepe épül ki, a? Tangazdasághoz vezető dűlőút? mellett. ? A kiterjedésre legnagyobb,S második csoport, az eger—fü-< zesabonyi vasútvonaltól kelet-\ re foglal majd helyet. Máris? készen áll a gépállomás és a kö-s zelmúltban elkészült Vas- és? Műszaki N agykereskedelmi ? Vállalat raktártelepe. Ettől? északra óhajtják elhelyezni aze ÉM Heves megyei Állami Épí-? tőipari, valamint az ÉM Üt-f és Vasútépítő vállalatok rak-? tárait, előregyártó telepeit és< munkásszállásait. A Faiskolai és Külsősor utca sarkán igé-? nyelt területet az Országos? Mérésügyi Hivatal, az új egri? Hordóhitelesítő Állomás szá-\ njára. ? A harmadik ipari terület a? Lenin út végén alakul ki. Itt? a gépállomás oldalán, közvet-i lenül a gépállomástól északra? kaphak helyet a Bajcsy-Zsi-S linszky utcából kitelepülő új? Gyógyszertári Központ raktár-? és irodaépületei, a gépállomás? délnyugati sarkán helyezik ele már a közeljövőben, az új,? modem AFORT üzemanyag-? • töltő állomást. A gépállomás? északi részén most fejezték? be a baromfikeltető üzem s építését. A gépállomástól ke-? letre, a vasútvonal és a Fais-5 kola utca közé tervezik a kö-? zeljövőben megépíteni a tsz-? hajtatóházat, illetve a vele? kapcsolatos telepet. s A Lenin út végén, a gépál-? lomással szemben máris épüli az AKÖV új, hatalmas tele-? 1 pe, mellette létesül a KPMs Autójavító Szerviz, kissé tá-? ■ volabb, délre pedig az egri? ■ Közúti Igazgatóság telephelye.? : E sort az ÉMÁSZ új, nagy? Eger ipari fejlődése egyre nagyobb iramot mutat, mely a szocialista tervgazdálkodással és az egészséges decentralizá­lással kapcsolatos. A város fejlődése megköveteli), hogy mielőbb kész városrendezési tervvel rendelkezzék a tanács, hogy a szinte naponta jelent­kező igényeknek megfelelő ki­elégítést adhasson. A Városépítési Tervező Vál­lalat elkészítette Eger város ‘déli iparterülete részletes vá­rosrendezési tervét. Ezt már a tanács végrehajtó bizottsága kisebb kiegészítésekkel helyes­nek találta — legközelebb pe­dig, már maga a városi ta­nácsülés plénuma elé kerül. Igen lényegesek a tervezet közlekedési vonatkozásai. A vasútfejlesztés! tervek szerint az Egeren csak átfutó forga­lom zavartalanságát a füzes­abonyi és a putnoki vonal közvetlen összekapcsolása biz­tosíthatja, amely egy ún. „del­ta vágány” kiépítésével lesz megvalósítható. Ez a deltavá­gány a Meder utcával szem­ben ágazik majd le a putnoki vonalból és a Fadrusz utca folytatásával egyirányban csatlakozik a füzesabonyi vo­nalhoz. Ettől a ponttól, dél fe­lé épül majd ki a mintegy 900 méter hosszú új teherpálya­udvar. Ennek megvalósulásá­val természetesen a tihaméri állomás meg fog szűnni. Fel kell azonban hívni a figyelmét arra, hogy a jelenlegi pálya­udvar, csak miint személypá­lyaudvar jön majd számításba. Az említett új vasúti háló­zat szolgálja majd ki a város ezen területén létesülő ipari üzemeket is. Az ipartíerület közúthálóza­tának gerincét a 22. főközle­kedési út új keleti ága fogja képezni, mely a gépállomás délnyugati sarkánál tér le a kerecsendi útról. Innen kelet felé veszi az irányt, felüljáró­val keresztezd a füzesabonyi vasútvonalat, majd északnak fordulva, az új teherpályaud­var közelében haladva, a del­ta vágány és a putnoki vasút­vonal feletti újabb felüljárón át jut a Tinódi utca egyene­sébe. A Kistályai út,_ a mellé­je épült számtalan iparválla­lat igényét kielégítendő, meg­felelően majd kiépítésre ke­rül. A Kertész utca is. a je­lentős forgalom kiszolgálása végett kiépül. A Lenin és a Sas ut talál­kozásánál létesül majd a vá­ros déli alközpontja, így an­nak környéke is átrendezésre kerül. A déli iparterületen létes,',””'V; y' Pálatok telep­helyéi. írie-- ’ ’Szőtt megfe- \elő szélességű fásított utak Milyen lesz Eger déli iparterülete?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents