Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 161. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. július 12., csütörtök Gyurkó Géza: AZ ENKEPHALON RAKÉTA * MÜLTFALVAI TÖRTÉNETEK ★ MEGDÖBBENTŐ GYILKOSSÁG FÜZESABONYBAN •k Ónodváry Miklós: SÁRGA DOSSZIÉ ★ ALVÓ GYEREK A LOPOTT GÉPKOCSIBAN ★ HÍREK A földi élet, minden ember boldogsága nevében, a jövendő emberiség nevében szilárdan és határozottan követelni kell az atomfegyverek eltiltását és az általános leszerelést! A szovjet kormányfő beszéde a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus ülésén Mint ahogy beszámoltunk olvasóinknak N. Sz. Hruscsov beszédet mondott a moszkvai leszerelési és bélce-világkong- resszus július 10-i ülésén. Beszédének első részét tegnapi lapszámunkban közöltük. Természetesen, a leszerelés egymagában nem old meg minden társadalmi problémát Ha azonban megszűnik az erőknek és az anyagi eszközöknek a pusztító fegyverekre vató elfecsérlése, ha ezeket az eszközöket békés célokra fordítják, az kétségtelenül áldásos hatást gyakorol majd minden ország gazdasági életére, Még egy olyan gazdag kapitalista országban is, mint az Egyesült Államok, milliók szivednek a lakás-, kórház- és Askolahiány miatt. Még az Egyesült Államok elnökének kijelentése szerint is Amerikában „túlságosan sok az írástudatlan és a tanulatlan”, és ugyanakkor több mint 127 000 tanterem hiányzik. Iskolák és kórházak építésére, a nép életének megjavítására nincsenek eszközök, de dollármilliókat fizetnek ki pusztító fegyverekre. A leszerelés lehetővé tenné, hogy megtalálják az amerikai nép elodázhatatlan szükségletei kielégítésének eszközeit. Amerikai közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államok kormánya már a leszerelést követő öt évben 330 milliárd dollárt fordíthatna e eélokra. A nyomortanyák lebontásához, lakásépítéshez és a vízellátáshoz 160 milliárd dollárra volna szükség, iskolák építésére és népművelésre 30 milliárd dollárra, egészségvédelemre és korházi célokra 35 milliárdra, útépítéshez és más célokra 105 milliárdra. E számok lerombolják azt a legendát, hogy leszerelés esetén semmi sem pótolhatja az úgynevezett állami katonai piacot. Minden nyugati ország gazdasági élete nyerne a leszerelésen. Csak a fegyvergyárosok nyomorúságos csoportja veszítene rajta. A leszerelés óriási előnyöket hozna a nemzeti újjászületés gigászi feladatainak megvalósításába belekezdő, gazdaságilag gyengén fejlett országoknak és azoknak a népeknek, amelyek azért küzdenek, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. A népek megszabadulása a gyarmati rabság láncaitól — nagyszerű haladó folyamat. A Szovjetunió határozottan támogatja a népeknek a gyarmati rendszer ellen vívott szent, igazságos harcát. A Szovjetunió álláspontja pontos és világos: Egyetlen nép sem lehet sem Ázsiában, sem Afrikában, sem Latin-Ameriká- ban bilincsbe verve, minden népnek szabadnak kell lennie! Szoros, kölcsönös kapcsolat van a nemzeti felszabadulásért vívott harc és a leszerelésért és békéért folyó küzdelem között. Az általános leszerelésért folyó küzdelem megkönnyíti a nemzeti függetlenségért vívott harcot. A nemzeti felszabadító mozgalom sikerei viszont erősítik-a béke ügyét, hozzájárulnak a leszerelésért vívott harc fokozásához. A gazdaságilag elmaradott országok ez idő szerint évente mintegy 5—6 milliárd dollárt fordítanak katonai célokra. Öriási összeg ez olyan államoknál, amelyeknél a szó szoros értelmében minden fillérre szükség volna ahhoz, hogy leszámoljanak a nyomorral és az elmaradottsággal. Nem kétséges, hogy békében, tehát a katonai kiadások terhétől mentesen ezek a gazdaságilag elmaradott országok gyorsabban fejleszthetnék gazdaságukat, hamarabb vívhatnák ki gazdasági függetlenségüket. A leszerelés megteremtené a szükséges feltételeket ahhoz, hogy lényegesen nagyobb arányú segítséget kaphassanak a fiatal nemzeti államok. Ha a világon jelenleg katonai célokra fordított 120 milliárd dolláros összeg csupán nyolc—tíz százalékát ilyen célra hasznosítanák, akkor két évtized leforgása alatt a föld ínséges vidékein le lehetne küzdeni az éhséget, a betegséget és az írás- tudatlanságot A katonai szükségletekre fordított összeg mindössze egyötöde elég lenne 96 olyan óriási kohómű megépítésére, mint az indiai bhilai üzem, amelynek tervezett évi acéltermelése 2,5 millió tonna, vagy 17 olyan óriási duzzasztó gát elkészítésére, mint amilyen az EAK-ban épülő Asz- szuáni gát. Ez az összeg elég volna ahhoz, hogy 30—40 energetikai és ipari világközpontot lehessen felállítani, például hatalmas ipari komplexumokat az afrikai folyók — a Nílus, a Niger, a Kongó, a Zambézi — völgyében, a Szaharában, a nagy ázsiai folyók — a Gangesz, a Mekong — medencéjében és az Andes-ok előhegyeiben, a délamerikai folyók mentén. Felesleges bizonygatni, milyen jótékony hatással lenne mindez a fiatal nemzeti államok fejlődésére, milyen nagy lendületet adna iparosításukhoz és haladásukhoz. Ezek az államok az elkövetkező 20—25 év alatt jelentős mértékben leküzdhetnék gazdasági elmaradottságukat, iparuk színvonala tekintetében megközelíthetnének olyan országokat, mint Anglia és Franciaország. A fiatal nemzeti államok ilyen fejlődése feltétlenül szükségessé tenné szoros együttműködésüket a fejlett ipari országokkal. Ennek az együttműködésnek fő feltétele az igazi egyenjogúság és a kölcsönös előny. Ennek eredményeképpen bővülhetne a termelés és minden országban újabb milliók juthatnának munkához. Kiszámították, hogy annak az összegnek felhasználásával, amelyet az utolsó tíz évben a világon katonai célokra fordítottak, teljesen meg lehetne szűntetni a lakáshiányt minden országban. Általános és teljes leszerelés esetén 20—25 év alatt megkétszerezhető földünk tényleges gazdagsága. Kell-e bizonygatni, hogy a Szovjetunió és minden szocialista ország népeinek létérdeke a leszerelés. Mint már rámutattunk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország a fegyverkezési versenyben kénytelen nagy összegeket fordítani védelmének erősítésére A leszerelés eredményeképpen felszabaduló anyagi eszközöket nagyon jól fel tudnánk használni békés építő célokra, az emberek boldogsága érdekében. tőkés világ 1961-es áramtermelése. Nagyszerű feladatot tűzünk magunk elé, — a javak bőségének megteremtését és az áttérés biztosítását, a „mindenki képességei szerint,, mindenkinek szükségletei szerint” elv megvalósítására. Építési terveink lenyűgöző arányai önmaguk helyett beszélnek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikája közvetlenül következik társadalmunk szociális természetéből, annak szerves sajátja, gazdasági és társadalmi rendszerünkben nincs „táptalaja” a militariz- musnak, a hódítások politikájának, a háborús üzletnek. Nálunk nincsenek olyan osztályok, csoportok, személyek, akik idegen területek, külföldi értékesítési piacok, tőkebefektetési övezetek megkaparintá- séra törekednének, nincsenek olyan emberék, akik az állam katonai megrendelésein nyerészkednek. A tőkés országokban természetesen folyik az osztályharc és szükségszerű is, mivel a társadalom osztályokra tagozódásának a következménye. Az osztályharc kimenetele, az az életforma és a rendszer megválasztása minden ország lakosságának belügye. A világ kommunistái 1960ban megtartott értekezletükön felhívást intéztek a népekhez, ebben ünnepélyesen, kihirdették: szent ügynek tartják, hogy harcoljanak a béke fenntartásáért és megszilárdításáért. Húsz évre szóló építési programunk meghatározza a szovjet külpolitika fő célját is: biztosítani kell a békés feltételeket a Szovjetunió kommunista társadalmának felépítéséhez, a szocialista világrendszer fejlődéséhez és az' összes békeszerető népekkel vállvetve, meg kell szabadítani az emberiséget a pusztító világháborútól. A mi zászlóinkon nagyszerű eszmények állnak: Tavaly ősszel ugyanebben a teremben az SZKP XXII. kongresszusa elfogadta a párt új programját. Ez a program oly roppant munkát irányoz elő anyagi és szellemi értékek megteremtéséért, amilyen még nem volt az emberiség sok évszázados történetében. Engedjék meg, hogy csupán néhány olyan számadatot és tényt említsek, amelyekből megítélhetők a szovjet nép által kitűzött feladatok arányai. Arra törekszünk, hogy húsz év múlva a Szovjetunió ipara majdnem kétszer annyit termeljen, mint ma az egész" nem szocialista világ. 1980-ra a villamosenergiatermelés például eléri a háromezer milliárd kilowattórát, más szóval másfélszer annyi lesz, mint az egész béke, munka, szabadság, egyenlőség, testvériség, és boldogság minden nép számára. Vlagyimir lljics Lenin a leszerelést a szocializmus eszményének nevezte. Országunk képviselői már 1922-ben, Gé- nuában, az első nemzetközi értekezleten, amelyen a szovjet állam részt vett, V. I. Lenin, megbízásából javasolták az általános leszerelést, az állandó hadseregek megszüntetését. Ez volt az emberiség történetében az általános leszerelést sürgető első állami javaslat. Es mi büszkék vagyunk arra, hogy ez a javaslat a mi szocialista államunktól, kormányfőjétől, V. I. Lenintől ered. Az 1922-es giénuai és az 1962- es genfi értekezlet között nagy történelmi korszak van, amelyben igen mélyreható változások mentek végbe földünkön. A leszerelés kérdéseiben azonban a szovjet álláspont ma elvileg ugyanaz,- mint négy évtizeddel ezelőtt volt. Síkraszálltunk és síkraszál- lunk a leszerelésért, minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy megszilárdítsuk a világbékét. A béke megszilárdítására irányuló legradikálisabb javaslatok — a német békeszerződés megkötése, az atomfegyverkí- sérletek betiltása, az atomfegyverek teljes megsemmisítése, atornfegyvermentes övezetek létesítése, a - fegyveres erők csökkentése, békeegy ezmén y megkötése, az összes vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése és végül a javaslatok javaslata, az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés ,tervezete, — a Szovjetuniótól indultak és indulnak ki. Harcoltunk a békéért és a leszerelésért akkor, amikor katonailag még gyengék voltunk. Harcolunk a leszerelésért most is, amikor — és ezt nyíltan megmondjuk — a legtökéletesebb és olyan fegyverrel rendelkezünk, amellyel nem rendelkezik egyetlen más hatalom sem. Vajon ez a tény nem legjobb bizonyítéka-e annak, hogy a Szovjetunió nem akar háborút? 1955 és 1958 között egyoldalúan 2140 000-rel csökkentettük fegyveres erőink létszámát. Lemondtunk katonai támaszpontjainkról. Vajon vállalhatja-e egy állam fegyveres erőinek ilyen nagyarányú csökkentését, -ha támadásra készül? Ebbe csak olyan állam mehet bele, amely békét akar. És mi sajnáljuk, hogy példánkat nem követték más országok, azok, amelyekkel a leszerelésről tárgyalunk. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának negyedik ülésszaka 1960-ban úgy határozott, hogy további 1 200 000-rel csökkenti a szovjet’ hadsereg létszámát. A Szovjetunió megkezdte a határozat valóra váltását és csak a nyugati országok nyílt háborús fenyegetése kéniyszerített bennünket arra, hogy leállítsuk katonáink és tisztjeink leszerelését. Ha a Szovjetuniót és a többi szocialista országot nem fenyegették volna Nyugat ál- lig felfegyverzett agresszív erői, már régen feloszlattuk volna hadseregeinket, teljesen átállítottuk volna a hadiipart békés rendeltetésű cikkek gyártására. Az utolsó négy évben évente átlagban tízmilliárd új rubelt fordítottunk védelmi célokra. Nem nehéz elképzelni mennyire meggyorsult volna gigászi építő programunk végrehajtása, ha ezeket az óriási összegeket békés építésre fordíthattuk volna. Az általános és teljes leszerelés megvalósítása valóban történelmi fordulat lenne az emberek életében — a háborúk korszakától a tartós földi béke korszaka felé. E történelmi fordulat megvalósulhat. Meg kell valósulnia! Minden a néptömegektől, állhatatosságuktól és eltökéltségüktől függ. A népek kivívhatják és szükségképpen kivívják a leszerelést, megvédik a békét. A szovjet kormányfő beszél a kongresszuson. Az emberiség élhet háborúk nélkül és így is kell élnie. Korszakunkban a háborúk többé nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Ugyanakkor azonban a béke sem végzetszerűen elkerülhetetlen. Felvetődik a kérdés: van-e lehetőségük a népeknek arra, hogy most megállítsák ezt a halál felé, újabb háború felé waiő rohanás»? Mi egészen határozottan ezt válaszoljuk: igen, van. Reális, hatalmas erők vannak, amelyek megvédelmezhetik a békét: A Szovjetunió és a szocialista világrendszer, amely ha' talmas akadályt tornyoz az új világháború kirobbantásának útjára, sok fiatal szuverén ál- (Folytatása a 2. oldaláéi
