Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-01 / 152. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE ~='" fl MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN JL V ádlott, álljon fel! HATVANI DÁNIEL: A vádlott felállt. Arcán szürkén zsibbadt a közöny. Fáradt volt. — Neve? — Doktor Sebők László. — Hány éves? — Huszonnégy. — Foglalkozása? — Vállalati jogtanácsos. — Hogyan került összeköttetésbe Cseres Zoltán vállalati főkönyvelővel? Mióta ismerik egymást? Nem volt kedve tagadni. Inkább csak arra törekedett, hogy tettének jelentőségét minél kisebbre csökkentse. Akadozva beszélt, bár jól megfogalmazott mondatokkal. Szeme rávetődött a bíró kopaszodó fejére és a mellette ülő két ülnökre. S a bal kéz felőli asztalnál az ügyész ült, a vádiratba hajolva. Saját énje lassanként kezdett elválni a beszélő énjétől. Mintha egy idegen ember hangját hallaná, s ő figyelné az ajtóból, majd az ajtón is túl, valahonnan a meghatározatlan térből. A falak forogni kezdtek, s mintha az idő lapjait forgatták volna vissza szeme elé... .. .Negyedikes gimnazista volt egy tiszántúli kisvárosban. Kollégiumban lakott, s érettségire kellett volna készülnie. Könyörtelenül szép tavasz volt, a kollégiummal szemben levő parkban vadgesztenyék virágoztak. Csinos szőke lánynak udvarolt, aki a harmadik Á-ba járt. Esténként a parkban találkoztak, utána rendszerint elmentek egy városszéli cukrászdába, hogy tanárokkal ne találkozhassanak. I zgalmasan szép volt, igaz, sok pénz is kellett hozzá. Az anyja gyakran meglátogatta, s ilyenkor mindig adott pénzt i«, száz forintnál sohasem kevesebbet... ...Tudta-e, hogy anyja miből teremti elő a pénzt? Nemigen. Nem is érdekelte. Természetesnek találta, hogy ő a legkedvesebb fiú a családban. Őt taníttatták egyedül, két öcs- csére már nem tellett. Szülei jó ruhában járatták, s minden kívánságát teljesítették. Anyja azt akarta, hogy nagy ember legyen a fiából. A faluban fűnek-fának dicsekedett, hogy milyen jó tanuló a fia. Igaz, hogy a fia beszámolóit a tanulmányi eredményeiről — ha egyáltalán beszámolt — sohasem ellenőrizte. Vakon hitt neki, mert nagyon szerette, s bármit megtett volna érte. Egyik évben nagyon nehéz körülmények között éltek, s tavasszal a szalonnát kellett eladni a család szája elől, hogy legyen miből kifizetni a kollégiumi hozzájárulást....Közepesre érettségizett, s jogra jelentkezett. Felvették. Havi háromszáz forint szociális segélyt kapott. Elkezdődött az egyetemi élet. Szülei változatlanul küldték a pénzt, s őt egyáltalán nem érdekelte, hogy miből. Ritkán ment haza, akkor is pár napra, pedig csak százötven kilométerre volt az otthontól, s félárú jegye is volt... Szüleit nem szerette, kicsit bugrisnak tartotta őket. őccseit is kerülte, nem szeretett velük beszélni. Mit értenek ők a modem életmódhoz? Ha a rádióban csárdást, vagy cigányzenét hallgattak, rögtön elcsavarta, s ha aztán nyugati dzsesszt fogott, azt a leghangosábbra vette. Az egyetemen nem tanult, s az előadásokról is elmaradt, amikor csak tehette. Maga sem tudta, hónapokon keresztül mivel tölti el az idejét. Órákon át ült az eszpresszóban, s konyakot ivott... Később néhány suta kalandja is akadt. A nőkhöz nem értett, pedig nagyon szeretett volna érteni hozzájuk. Tanulni csak a vizsga- időszakban kezdett, s így mindig felületes smeretekkel ment be vizsgázni. Néhányszor meg is buktatták, vagy ő hdlasztotta őszre a vizsgát. Ilyenkor odahaza azt mondta, hogy mindenből jelesre ment... ...Harmadéves volt. Év vége, vizsgaidő- szak. A júniusi napfény izzadtén csörgött rá az egyetem palatetőire. A polgári tanszék előtt a harmadik évfolyam hallgatói izgultak... C sapzottan lépett ki a folyosóra. Szeles Miska, akit mindenki strébernek tar- kitt az évfolyamon, odaszólt neki: — Szia, Lacim, na, hogy mentél? — Jól, öregem, fontos, hogy nem rántottak meg. Szelesnek a képébe szeretett volna csapni. A nyavalyás, elátkozná a világot, ha egyszer jeles helyett négyesre menne. Persze, neki könnyű, egész évben csak azt a rohadt jegyzetet nyálazza. Tanársegéd akar lenni, rongyos havi másfélezerért. Gyűlölte őt is, mint a legtöbb jeles és kitűnő hallgatót. Mit tudnak ők az élet mély dolgairól? A diákszálló lépcsőjén felfelé menet azon gondolkozott, hogy délután aludjon-e vagy a strandra menjen. A portás szólt vissza neki, hogy csomagja és pénze jött. Ez felvillanyozta. A csomagban levő levélben azt írta az anyja, hogy a pénzből vegyen ballonkabátot és ingeket. Micsoda naivitás! — gondolta. Felvette az ezer forintot, s elment a zálogházba, hogy régi ballonját kiváltsa, amit még a múlt ősszel betett, s azóta sem tudott kiváltani. Délután aludt. Este felöltözködött, s elment a Jégkunyhóba. Dzsessz dongott, elegáns nők cigarettáztak az asztaloknál, Egykedvűen nézte őket. Füleki ült az asztalához, egyik évfolyamtársa, aki rögtön azzal kezdte, hogy tegnap este is két nőtt vitt fel a lakására. Részletesen elmondott mindent, hogyan KARRIER történt. Aztán eljutott arra a következtetésre, hogy csak a nőkért érdemes élni. — Pénz kell hozzá, sok pénz — mondta ő erre. — Persze, az is kell, de nemcsak az, hanem határozott fellépés is. Ez sokat számít a nőknél. Cülekit nézte. Micsoda nagyvonalú pa- * sas! És amellett jeles hallgató, pedig nem tanul többet, mint ő. Nagyon jó fejű gyerek. Az egyetemről havonta ötszázhúsz forintot kap. És rengeteget keres, az egyetemi zenekarban szaxofonos. Elegánsan öltözik, igaz, van neki miből. Őt nem gyűlölte, inkább nagyvonalú magabiztosságát és gyors sikereit csodálta. E tulajdonságait szerette volna eltanulni. — Na, öregem — szólt Füleki megint — egy kicsit kinézek, hogy jön-e már. a galeri. Azt mondták, hogy ide jönnek, de úgy látszik, késnek. Te... várj csak!... Vársz itt valakit, vagy van valami dolgod? — Nincs, nem is várok senkit. — Volna egy nő, akinek jelenleg nincsen palija. Bemutatlak neki, ha megjönnek. Ilyen nő! — és behajlított karjával mutatta, hogy milyen. — És lehet vele valamit kezdeni? — Persze. Csak le kell itatni. A rumot nagyon szereti. Füleki az ajtó felé nézett, ahol most jött be a galeri, három nő és egy fiú. A nők kivágott ruhában voltak. A fiút ismerte, két éve végzett. Odamentek hozzájuk. — Szia! — köszöntötte őket Füleki. Bemutatták a galerinak, összetoltak két asztalt s őt Csöpi mellé ültették, akinek jelenleg nem volt fiúja. Rumot rendeltek. Éjfélre becsípett. A nők még józanok voltaic, de teljesen gátlás nélkül beszéltek. Jókedve volt. Az asztal alatt Csöpit ?og- dosta, aki még közelebb húzódott hozzá. Trágár vicceket meséltek. O is elkezdett egyet: Arisztid elment Tasziló feleségéhez... ezen már előre nevettek, nem is tudta végigmondani. K ét órakor mentek haza. Egy darabig együtt mentek, aztán Csöpi lefordult egy mellékutcába. Bizonytalanul fordult utána. Csöpi nevetve visszaszólt: — Elkísérsz, kis mukikám? A párok elköszöntek. Még látta, amint az ismerős fiú, a másik nő nyakát csókolja, míg Füleki egy kapualj felé nyomja a széparcú, szőke Icát. Csöpi a harmadik emeleten lakott, albérCsak félkarral ölelte éjszakánként akit szeretett és őrülésig féltett, s fullasztó csókokba párolódtak az idétlen és fájdalmas emlékek. Egyszer azonban vágya horizontján sugárhajtású vad repülőket látott, s azóta úgy indul el minden reggel, hogy felzörgesse a világot. ^()iiro$ima Ishiji Asada japán költő verse, németből fordította Antalfy István. Hol Hirosima állott egykoron, s ahol kétszázezer holttest pihen, most fű nő és gyom virágzik körül, pedig csak két bomba volt... csak... igen! Testvéreim, hát jól vigyázzatok, ne legyen harmadik, mely hullni fog! A fellegekből méreg permetez. Halált hoznak a vízben a halak. Holtan pihen a csónak, s a halász. Két bomba volt... és semmi sem maradt. Parasztok, halászok, vigyázzatok, ne legyen harmadik, mely hullni fog! Mint gyászlepel, függ felettünk az ég, feketén — nap fénye sem töri át. Szörnyű e csend ... madár nem énekel;., Elég két bomba, s nincs élet tovább. Bátyáim, húgaim, vigyázzatok! ne legyen harmadik, mely hullni fog! Amit egykor emberkéz alkotott, mintha nem is lett volna tán soha: porrá lett minden, széthordta a szél, két bomba..; és nincs gyermek mosolya... Föld népei, hát jól vigyázzatok: ne legyen harmadik, mely hullni fog! KOPIÄS SÁNDOR versei: Vasárnap reggel Kibontja kontyát a nyugalom, vállamra omlik a fények szőkesége; a háztetőkön piroslik a csend, s piros-pettyes labda a béke. Az álom-világ tarka színei itt-ott még a szemekben bujkálnak; lassan lebben szét az élet függönye, lassú s jóízű az ébredés vasárnap. Téged és önmagamat A boldogság ujjlenyomata vagy. Rajtam átfutnak a szerelem erővonalai. (Összegyűjtöm a csókok égtájait.) Egy elképzelt kör közepén állunk, s te árnyékomba olvadsz, mint az éj. (Holnap a fák fény-anyatejet szívnak a Napból.) Ha hozzád ér kezem: vággyal töltőd meg idegeimet, s a fekete völgyek csordultig telnek pirkadattal. (... A kétnemű világ törvénye szerint újjáteremtlek téged és önmagamat.) Elfekszem itt a hűvösön, Nagy lustaságom öntözöm A csenddel és a heverés Lassú elmélkedésre készt. „No, látod, alkonyodni kezd. De most se kezdesz semmihez, Akarsz-tervelsz erőiködőn, S támaszkodsz a könyöködön, Letéped néhány fű hegyét, Figyeled a napot, hogy ég, S mire a játszást elhagyod, Már látsz is egypár csillagot. Csendes, pogány egy ünnep ez, Izmod harsogja, hogy szeretsz, Kedves virágos, koszorús, S testeddel a földhöz borulsz?” Nyújtózom, húzom izmomat, Vérem vitorlát bontogat, S amit előbb csak képzelek. Már bírom: testem fent lebeg, Vitorlázó felhők hegyén Súlytalanul lebegek én, S ha behúnyom a szememet. Mást érzek már magam helyett, Fényt érzek, színt, könnyű csodát, Nem percig tart, órákon át, Napokból végtelenbe hull — És fekszem mozdulatlanul. KOVÁCS SÁNDOR: Rügyeket költ a Nap... Rügyeket költ a nap s már virágos díszben ring a puha mandula, mint bakfis leány combjai körül frissen vasalt rózsaszín ruha. Tapaszt a fecske tavalyi fészkén, maholnap szeplős tojást tojik. * A fészek alatt gőzölve várják az ajtónyílást a kis bocik. A kertben már fodros a saláta. Négynapos csibék bogarásznak. S már az udvaron két eperfa közt száradnak fehérre a vásznak! FBLI KATALIN: Vihar előtt Sündisznóként összehúzza magát az erdő. Elsötétül a tavak kékje. Berzenkedni készül valahol a szél, hogy a fény kitűzött zászlaját letépje. A megvadult felhő-falkákat villám-korbácsok terelik előre, — a suhogó tűz-szíjak nyomán némelyiknek pjár felrepedt a bőre Egy hatalmas árnyék tintapettye a táj, ! — nyugtalanság feszül az idegekben; ! a csend már csordultig megtelt viharral:: visszatartani tovább lehetetlen. I letben. Szép szobája volt. A falon Jean Marais képe. Bekapcsolta a rádiót, a rövidre s valahová a középtájra csavarta a mutatót. Vibráló, exotikus dzsessz lüktetett. Nézte a nőt, aki végigfeküdt a sezlonon. Szája félig nyitva volt. Odaült mellé, lassan átfogta a derekát s ráhajolt. Az nem ellenkezett. Remegő kézzel akarta a szoknyáját legombolni, ekkor azonban Csöpi ellökte magától és enyhén pofon vágta. — Mit képzelsz, mi vagyok én, ringyó? Majdnem kimondta, hogy csakugyan azt képzelte. Elszégyellte magát és visszahúzódott. El kellene menni, gondolta, de nem volt ereje hozzá. A nő átfogta lágyan a nyakát és halkan megkérdezte: — Van pénzed? — Van. Na és aztán? — Csak megkérdeztem. Érdekel a férfiak anyagi helyzete. Megértette.. Kedve lett volna szájon vágni a nőt. Aztán ezt gondolta: Egye fene, ez a nő még ezer forintot is megér. ... Reggel nyolckor ment el. A nő asztalán kétszáz forintot hagyott. Délig aludt. Egy hét múlva nem volt az ezer forintból. S aztán néhány nap múlva Csöpi már nem engedte fel magához. Két tárgyból elbuktatták. A nyáron tanult, s közben a strandrá járt. Apja és a kisebbik öccse a tsz-be járt dolgozni. A nagyobb öccse a szomszéd falu bútorgyárába járt mindennap. Jól keresett és motort akart venni. A z államvizsga előtt minden akaraterejét összeszedte s becsületesen tanult. Sikerült átmennie mindenből. Érezte, hogy megnyerte a játszmát. Az elhelyezkedésnél is szerenpséje volt, egy Pest környéki kisváros konzervgyárához került, mint vállalati jogtanácsos. Havi ezerhat- százért alkalmazták. Kezdte felismerni, hogy sikerének miben rejlik a titka. 1956-ban nem csinált semmit. Eleinte eljárt ugyan a MEFESZ-gyűlésekre, de amikor ott a hazafiságról kezdtek szónokolni, megunta az egészet, mert már akkor is világpolgárnak tartotta magát, aki fütyül minden nemzeti érzésre, s az effajta ósdi dolgokra. A zavargásokban nem vett részt, odahaza bújt meg és detektívregényeket olvasott, ötvenkét áprilisában, amikor a helyzet már konszolidálódott, belépett a KISZ-be, kizárólag csak a nagyobb ösztöndíj reményével. Elvei nem voltak. Viszont, hogy boldoguljon az ember, alkalmazkodni kell. Ez az élet törvénye — vallotta. A vállalat vezetőivel jó ismeretségbe került. Az igazgatónak Moszkvicsa volt, a főkönyvelőnek Wartburgja. Vasárnaponként felszaladtak Pestre, s őt is magukkal vitték. A Pipacsban több száz forintot költöttek el egy-egy ilyen kiruccanáskor. Az igazgató és a főkönyvelő modora nagyon imponáló volt számára. Az élet fickóinak tartotta őket. Őszintén örült, hogy közéjük került, mert kezdetben szorongva gondolt arra, hogy ezek is olyan száraz és unalmas pasasok, mint arhilyenekkel egyetemista korában találkozott különböző vállalatok csoportos látogatása alkalmával, akik folyton csak a szocializmus építését emlegették. Űtál- ta a lelkesedés minden megnyilvánulását, s az ő főnökei valójában csak a pénzért és a nőkért lelkesedtek. Viszont a lelkesedés ilyen irányú megnyilvánulása belőle sem hiányzott. égismerkedett a világváros1 éjszakái életével. Most érezte igazán az élet nagyvonalúságát. S ehhez pénz kellett, sok pénz. Otthonról most már nem kérhetett, bár biztos volt benne, hogy anyja bármikor küldene, ha kérne. S elgondolkozott azon is, hogy a vállalat- vezetőnek s a főkönyvelőnek, Cseresnek, honnan van annyi pénze. Aztán megtudta. Látták, hogy megbízható emberrel van dolguk, őt is beavatták különböző gyanús ügyletekbe. Eleinte húzódozott, de aztán megnyugtatták, hogy erre senki sem jön rá. Egy évig ment. Éjszakai élet, mulatozások, nők. S aztán a vállalatvezető lebukott. Megérezte, hogy baj van s idejében el akart menni a vállalattól. Ekkor azonban jött a minisztériumi ellenőrzés s a kéthetes revízió mindent felderített... ... A falak visszaforogtak helyükre. A tárgyak és az arcok szabályos körvonalait újra élesen látta. Vallomását befejezte és a bíró felnézett: — Csak ennyi? — kérdezte. — Igen, csak ennyi... — hangzott a válasz. — Na lássuk, mit mondanak a tanúk. Kérem, szólítsák be az első tanút! ... Két évi börtönbüntetést kapott. Közömbösen vette tudomásul. Az élet ilyen, zökkenők előfordulnak benne — gondolta ... ★ ... ötven felé hajló, elnyűtt parasztasz- szony ballagott hazafelé a keskeny falusi járdán. Ismerős fiatalasszony szólította meg: — Jó napot, Sebők néni! Mi újság? Mi van a Lacival? Régen nem volt idehaza. — Lacival? — kapta fel a fejét s szelid, ráncos arcára furcsa mosoly ült — Laci nagy ember lett... Kétéves tanulmányútra vitték ki külföldre. A fiatalasszony azt már nem látta, hogy Sebők néni ráncos arcán két könnycsepp gördült végig... M£ FARKAS ANDRÁS: Réti keverés 'POLNER ZOLTÁN: BALL4D4
