Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. július 8., vasárnap NÉPÜJSÁG 7 Korszerű élmény, nem misztérium Beszélgetés Miké Andrással a Szegedi Ünnepi Játékokról Egyre közeledik a negyedik ünnepi játék Szegeden. Már nyilvánosságra hozták az idei műsortervet. Ez azonban nem tartalmaz olyan ,,szenzációkat”, „meglepetéseket”, amelyek ki­szakítanák a Szegedi Ünnepi Játékokat az azonos produk­ciókat ismétlők folyamatából. Erre pedig sziükség volna. Fel­vetődik tehát a kérdés, merre haladjon tovább a játékok ren­dezőbizottsága, milyen utakat tudnának sikerrel bejárni, mi­lyen célkitűzések tarthatnának általános érdeklődésre számot? Mikó Andrással, az Állami Operaház kitűnő rendezőjével, a Szegedi Ünnepi Játékok mű­vészeti tanácsának tagjával ezekről, a nagyközönséget és a művészeket egyaránt érdeklő kérdésekről beszélgetünk. — Én is helyeslem — kezdi Mikó András ,—hogy a szűkebb magyar repertoárt szélesítsük. Salzburgban sem tartottak ki egyedül Mozart mellett, ha­nem azokhoz a legalkalma­sabb művekhez nyúltak, ame­lyeket a szabadtér lehetőségei­hez jól tudnak alkalmazni. A mi helyzetünk persze nehe­zebb, hiszen a szegedi színpad Dóm téren, háttérben a Dóm karcsú épületével, eleve lehe­tetlenné teszi például a sza­badtérre máskülönben eszmé­nyien alkalmas Borisz Godu­nov előadását. Musszorgszkdj operája egy moszkvai parosz- láy templom előtti téren ját­szódik. A szegedi Dóm nem­csak nem pótolná ennek a drá­mában fontos szerepet játszó székesegyháznak „szerepét”, hanem a Dóm más építészeti stílusa miatt annyira leronta­ná a hatást, hogy ilyen kocká­zatos vállalkozásba nem sza­bad kezdenünk. De így va­gyunk sok más operával is. Viszont a Varázsfuvolától a Don Carloság igen sok olyan operát tudnék említeni, ame­lyet megfelelő irrternacionális, első vonalbeli énekesgárdával feltétlenül sikerrel lehetne elő­adni Szegeden. Ezt a lehető­séget egyébként már az idén is megragadjuk. Ezúttal Verdi Aida című operáját hozzuk színre — külföldi énekesekkel Radamest Luigi Ottolini kiváló olasz tenorista énekli, Aida Margarita Tynes lesz, akit a magyar közönség néhány bu­dapesti vendégszereplése után már jól ismer, Amnersit a ro­mán Zenaide Pally tolmácsol­ja, míg Amonasrot Svéd Sán­dor, aki vendégként érkezik erre az alkalomra Magyaror­szágra. A szólisták olasz nyel­ven tolmácsolják az operát, amelyet mintegy 1000 tagú sta­tisztériával hozunk színre. Ez, az esemény, úgy érzem, az egész ország érdeklődését fel­kelti majd a Játékok iránt. Ez lenne tehát’ a Szegedi Ünnepi Játékok új vezérmotí­vuma? Mi ebben a sajátosan magyar jelleg? Nem akarjuk-e ezzel Salzburgot vagy Veronát kissé utánozni? — Korántsem! — tiltakozik Mikó András. — Véleményem szerint a szegedi játékokban az lenne a „magyar”, hogy ma­gyar rendezők, énekesek, zené­szek, kóristák, jelmez- és dísz­lettervezők, egyszóval teljes együttes olyan vonzerejű elő­adásokat produkálna, amely eseményszámba menne itthon. A külföldi vendégek csak erő­sítenék egy-egy produkciónkat, emelnék jelentőségét. Ez nem a mii munkánkat kisebbítő en­gedmény, hiszen Párizstól Ró­máig a világ minden jelentős operaszínpadán, szabadtéri já­tékán bevezetett jó szokás a külföldi művészek vendégjáté­ka. A mi Játékunk különben sem a rossz értelemben vett „szenzációt”, hanem scázez- rek kulturális igényét kívánja szolgálni. Az emberek, akik az ország különböző részeiből esténkint egybeseregleöek, hadd érezzék, hogy ott kiválót, szépet, sokáig emlékezetes él­ményt kapnak. Nekünk három évvel ezelőtt teljesen új ala­pokra kellett építenünk, ami­kor hozzáfogtunk ehhez a munkához. Ami Szegeden ha­gyomány volt, azt bár tisz­teletben tartjuk, lényegében mégis csak elölről kezdtünk mindent. A mi játékaink szé­lesebb alapokon nyugszanak, mi nem a misztériumot akar­juk felújítani, hanem korsze­rű, gazdag élményt igyekszünk adni az új közönségnek! Mi lesz a daljátékkal, a ba­lettel, csak ilyen, csak a klasz- szikus operairodalomra tá­maszkodó repertoárban? Nemcsak operát akarunk. A daljátékot éppen úgy nem len­ne helyes kirekeszteni a Játé­kok programjából, mint a közkedvelt balettet. Az viszont egyenesen kívánatos, hogy új típusú daljátékokat, táncjáté­kokat teremtsünk, amelyek le­hetőséget nyitnak a rendező fantáziájának — és olyan meg­felelő adottságokkal rendelkez­nek, amelyek igazodnak a sza­badtér méreteihez... A szín­pad mérete ugyanis fontos té­nyező. Ha nem vészük figye­lembe, félig megbuktunk. Idén Kodály Háry Jánosát hozzuk színre, Békés András rendezé­sében. A balettet pedig Aszaf- jef Párizs lángjai képviseli az | Állami Operaház előadásában. A zenés darabokon kívül is­mét műsorra kerül Madách Az ember tragédiája, a budapesti Nemzeti Színház művészeinek előadásában. Mit tart a Szegedi Ünnepi Játékok eddigi legfigyelemre méltóbb sikerének, eredmé­nyének? — Azt, hogy Szeged a Já­tékokkal együtt változik, fejlő­dik. A szegediek is jobban vá­rosuk felé tekintenek, amióta a Játékok belföldről is, kül­földről is vonzzák az érdeklő­dőket. Olyan város lett Sze­ged, ahol leginkább közüggyé váltak a kulturális kérdések. És ez így is van rendjén, hi­szen gondoljuk csak meg: egy olyan egyetemi város, ahol a jövő értelmisége él, tanul, ké­szül a feladatokra, ilyen kultu­rális pezsgés, mozgás nélkül mivé lenne?!... Ez a legfőbb érdeme és értelme a Szegedi Ünnepi Játékoknak, s ez még akkor is érdekessé teszi az eseményt, ha egyik-másik év­ben kevésbé sikerül megvaló­sítani mindazt, amit tervez­tünk! — mondotta befejezésül Mikó András. Bános Tibor Ahol elszabadult a pokol 4 megszálló katonaság szórakozik — Fiatal szerelmes pár az áldozatok között — Kirch-Gönsben veszélyes az éjszaka Nem a hitelben történt vá­sárlásokról beszélgettek, sem arról a piciny lakásról, ame­lyet az esküvő után a város villanegyedében szerettek vol­na berendezni. Nem szóltak egy szót sem. Május volt. Egyszerű május este, a szerelmesek estéje. A fiatal pár még szürkületkor elindult a város melletti kis vendéglőbe, ahol megvacsoráz­tak, majd sötétedéskor haza indultak. Szótlanul ballagtak egymás mellett, amikor rekedt, részeg éneklés riasztotta fel őket álmodozásukból. Gl-katonák, részeg, lármá­zó közlegények az egyik ott állomásozó megszálló egység­ből. Egyáltalában nem várt, kellemetlen találkozás. A fiatal lány szorosabban bújt vőlegényéhez. Mindket­ten meggyorsították lépteiket, hogy minél előbb elhaladja­nak az ordítozó csoport mel­lett. De a katonák már eláll- ták az utat. „Halló, kicsikém majd néhány disznó kifejezés követ­kezett. A szavakat mintha pá­linkába és izzadtságba bur­kolták volna. Ami ezután történt, örök kí­sértő emlékként megmarad ennek a két fiatalnak az emlé­kezetében. Az első ökölcsapás a fiút érte. Lerogyott a járdá­ra. Azt még látta, hogy az egyik GI megragadta a lányt, és a híd mellvédjéhez szorí­totta. Szegény, kétségbeeset­ten kiáltozott: „Segítség ... Walter... se­gítség!” De vőlegénye nem tu­dott lábra állni. Az egyik GI a mellére térdelt. Fém villant a katona kezében ... Közeledő autó motorjának zúgása hal­latszott ... Megcsikordult a kocsi fékje... Majd egy hatal­mas csapás és elvesztette em­lékezetét. Amikor a fiatalember magá­hoz tért, menyasszonyának véres, könnyel áztatott, halott­sápadt arcába tekintett. A ru­ha deréktól lefelé rongyokban lógott rajta. Sejtette, hogy mi történhetett. Az idegen gépko­csivezető, amikor látta, hogy mi történik, szó nélkül tovább­hajtott. Nem mert megállni, félt a Gl-k revolverétől. Ab­ban az országban ilyen esetek­ben mindig az illető sajátma­gának a legfontosabb. Lehető­leg senki sem avatkozzék a Gl-k kalandjaiba. Mert ebben a városkában, Kirch-Gönsben minden éjjel el­szabadul a pokol. Vagy össze­törik a mulatók berendezéseit, megverik a vendégeket, abla­kok üvegcserepei csörömpöl­nek, esetleg üres pálinkás üve­gek repülnek be a megrémült és megfélemlített polgárok la­kásaiba, az ablakon keresztül. Az egyik körzeti orvosnak, dr. Ruzkinak egyenruhás hu­ligánok már több alkalommal kiszúrták az autógumijait, amikor éjjel beteghez hívták. Minden kérés, minden tilta- hozás, amelyet a megszálló egységek parancsnokához in­tézték, vagy a katonai rendőr­ség szolgálatos egységeihez, eredménytelen maradt. Aki a rakéták árnyékában, él annak, úgy látszik, már korábban meg kell tanulnia, hogy mi a rette­gés. Ami Kirch-Gönsben tör­tént, nem egyedül álló jelen­ség. Kilenc gyilkosság, hét taxi­sofőr kirablása, kilenc erősza­kos nemi közösülés, tizennyolc súlyos testi sértés képezi az USA csapatainak áprilisi bűn­ügyi mérlegét a Német Szövet­ségi Köztársaságban. És hány bűntényt követnek el még ad­dig, amíg a megszállók az or­szágban maradnak. (Sz. L.) CsdÉ egyjicMe... Csak egy percre bizonyára feltűnt a városi járókelőknek ezeken a nyári vasárnap délelőttökön, hogy a barokk hom­lokzatú öreg iskolák, annyi sok emlékben gazdag „alma ma- ter"-ek jólismert épületeinek kapuján, iskolapadokból már rég kinőtt, ünneplőruhás felnőttek kopogtatnak. S az öreg iskola kitárt karral fogadja az érkezőket, akik megemberesedve, sokan közülük családdal — feleséggel, gye­rekekkel — nyitnak be s a hűvös folyosókon, az emeletre vivő lépcsőkön lassan, de határozottan lépkednek a régi osz­tályterem felé. Találkozóra gyűlnek össze az iskolák volt növendékei, akik ma már az „öregdiák” jelzőt viselik és sokuknál a ha­lántékon megjelenő őszülő haj s a szemek alatt jelentkező ,,szarkalábak” azt mutatják, hogy ez a jelző megilleti őket. Azt a fiatalon tett elhatározásukat váltják most válóra, hogy bizonyos számú évek elmúlása után újból összejönnek baráti találkozóra s elmondják, mi történt velük a lepergett évek folyamán. Figyelemreméltóak ezek a beszámolók, hisz mozgalmas korunk változatos napjai ezernyi érdekességet, nagy mun­kával járó feladatokat, sokszor rendkívüli problémákat tá­lalnak elénk. Sok régi dolgot kellett felszámolni s mint elavult holmit kidobni, hogy az élet útján ne akadályozza az előrehaladást. S erről lehet beszélni és sok minden másról, ami az évek, évtizedek alatt történt az emberekkel. Nem minden hely foglalt már a padokban, hisz az élet múlandó és bizony nem egy kedves osztálytársról a kegyelet hangján kell megemlékezni. A tanárok testületé is egyre rit­kul, különösen, ha már a diákok haja is fehérré válik. Háborúk vihara, nagy változások szele söpört végig a sorokon s ez meg is látszik, mert foghíjasok lettek e sorok, vannak, akiket óceánok választanak el az édes, hazai föld­től, ahová már csak sóhajuk száll, — estébe hajló csendes alkonyaikor. Peregnek a találkozó programpontjai s a sok-sok mon­danivaló közben emlékek bukkannak fel a múltból, amik megrögződtek a diákkoponyákban és onnan ki sem törlőd­nek soha. Baráti találkozás, — kemény kézfogások, örömteli órák, amelyek oly gyorsan múlnak, hogy jó volna megállítani őket, hogy maradjon több idő a beszélgetésre, az emlékek felelevenítésére s a mostani dolgok megtárgyalására. Dehát ezt nem lehet megtenni. Az óramutató könyörte­lenül halad előre s a búcsú-ölelés közben sokan arra gon­dolnak: — találkozunk-e még? Szeretnénk hinni, hogy még sokszor, erőben-egészségben összegyűlhetnek a régi osztálytermekben e kedves találkozó részvevői — az élet delén járó, még nagy tervek végrehaj­tására hivatott, vagy már alkonyatba néző, fehérhajú, egri öregdiákok. (Csg. L) Múlt heti rejtvényünk nyertesei Az elmúlt hit rejtvényének helyei megfejtése: Votklnszk, Pi­ter vér, vihar, b-moll, Tíz, Anyegin, h-moll, Rubinstein, Rómeó él Júlia, A izerencse Vasi József abasári, Sáska Istvánné budapesti, és Laskó László egri lakosnak kedvezett. A könyvjutalmat postád Küldjük eL APRÓSÁGOK Szép tiszta lesz a szőnyeg és visszakapja szánét is, ha ki­főtt nedves , teát szórunk rá és aztán tisztára seperjük. (A ki­főzött teát tehát ne dobjuk el, gyűjtsük össze, s szőnyegtisz­títás előtt nedvesítsük meg. ★ A dohányszag meszűnik a szobában, ha éjjelre nedves szivacsot függesztünk fel. ★ A korsók, virágvázák falára és aljára száradt üledékeit könnyen eltávolíthatjuk olyan ecettel, amelybe konyhasót ke- verünk. ★ Gombostűt, varrótűt, vagy egyéb fémtárgyakat ne tart­sunk kristálytálban, mert a fémek rozsdafoltot hagyhatnak maguk után az üvegen. ★ A vasaló alját jól kifénye­síthetjük, ha nagy1 ív tiszta pa­pírra (de nem újságpapírra) egy marék finom sót szórunk, s a forró vasalóval végigsimí­tunk rajtau ÖRÖM A FRANCIA PARLAMENTBEN A MADÄRIJESZTÖ IS EMBER LA STRADA KAPITALISTA — Hurrá! Sálán írt a börtönből, hogy nem ellenzi o kormány programját! (Szegő Gizi rajza) KORSZERŰ LIBA NÉV ELÉS — Nem bírtam nézni ezt a sok gyomot! (Fülöp György rajza) Macmillan: Az az érzésem, maguk be akarnak engem húzni! (Endrődi István rajza) BÁTOR BÍRÁLAT Ez az új prémiumelosztási útmutató. (Toncz Tibor rajzaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents