Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. július 8., vasárnap NBPOJSÄO Az apróbb nehézségek ellenére Gyöngyös város kereskedelmi hálózatáról bátran állíthatjuk, hogy az elmúlt évek során jelentős fejlődést ért el. Ennek az eredménynek a biztosítása azonban korántsem volt egy­szerű. Elég arra utalnunk, hogy nagyon sok olyan egykori üzlethelyiség van a városban, amiket ma különböző vállala­tok, üzemek használnak, iroda céljára. Ez a helyzet egyben azt is jelenti, hogy nehezebb feltételek mellett kellett az el­múlt évek során a fejlesztést biztosítani. A lakosság áruval való ellátását a város terü­letén az üzletek sokasága biz­tosítja, elosztásuk szerint azon­ban egyenetlenség tapasztalha- ó. Különösen az új városrész . ruellátása jelent ma még gondot, bár ez a kérdés a rö­videsen átadásra kerülő üzlet­sorral megoldódik. A kereskedelmi hálózat vo­natkozásában az élelmiszerek árusításával foglalkozó üzlete­ket vizsgáljuk meg. összesen 33 árudával áll a lakosság szolgálatában az Élelmiszer Kisker Vállalat, a Mátrában oedig 16 üzlete van. Az elmúlt évi értékesítési tervüket vál­lalati szinten 106,3 százalékra teljesítették. Az árukészlet nö­vekedése több mint hárommil­lió forint volt 1961 végén, az év elejéhez viszonyítva. Azt is nyugodtan mondhatjuk, hogy az alapvető élelmiszerekből az igényeket teljes egészében biz­tosítani tudták. A tavaly decemberben tör­tént árrendezés az olcsóbbá vált árucikkeknél mintegy há­romszoros forgalmat eredmé­nyezett, míg a többi árucikk forgalma változatlan maradt. Különösen a cukorka és a cso­koládé fogyasztása ugrott fel, de a gyarmatáru féleségek el­adása is megnőtt. Tavaly a befőzési szezonban sem volt nehézség: mind a kristálycukorból, mind a celo­fánból, mind az egyéb befőzés­hez szükséges anyagokból meg­felelő mennyiséget találhattak a vásárlók. Télen pedig a disz­nóvágások idején alakult ki hasonló helyzet: különböző fűszerfélékből és egyéb kellé­kekből is akadálytalan volt az ellátás. Csak a töltelékekhez használatos bélből közel 700 000 métert szerzett be az Élelmiszer Kisker Vállalat. A húsellátás gondja főként a hét végén tapasztalható. Az egyidőben jelentkező nagy mennyiségű igény kielégítése időben nem zavartalan, a sor- banállás ezért fordul még elő. Az elmúlt évben a tőkehús és a töltelékáru ellátása minden komolyabb hiányosság nélkül történt. Ebben az évben csök­kent a tőkehús mennyisége az igényhez viszonyítva, ami egy­felől az átteleltetés okozta ne­hézséggel indokolható. Tölte­lékárukból azonban mindig elegendő mennyiség van az üzletekben. A kenyérrel és a péksüte­ménnyel való ellátást vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy olykor a folyama­tosságba hiba csúszik be. Elő­fordul a péksüteményeknél a minőség romlása is, aminek elkerülésére a Sütőipari Válla­lat az utóbbi időben már több esetben hozott megfelelő in­tézkedést. Szükséges azonban az igényesebb péksütemények választékának bővítése, mivel erre elég nagy kereslet jelent­kezik. Ha a pékáruval való ellátás nehézségeit vizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy ennek egyik jelentős oka az, hogy a vállalat nem rendelke­zik elegendő szállító eszközzel. Bár a kiskereskedelem a hiá­nyos áruszállítás esetén kötbér igénnyel lép fel a vállalattal szemben, ez a megoldás azon­ban még több árut nem ered­ményez. A tejellátásra vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy az el­múlt évben zavartalan volt, az idén azonban húsvét előtt és a május 1-i ünnep előtt kisebb hiányok jelentkeztek. Az el­ső negyedévben nem rendel­keztünk elegendő vajjal, az utóbbi időben azonban a vaj­ellátás mértéke javult. Ami hiányosság még a tejtermékek vonatkozásában: nincs elegen­dő tehéntúró, de olykor ennek minősége sem megfelelő, s ha­sonlóan lehet minőségi kifo­gást emelni a tejfellel kapcso­latban is. Még megállapíthatjuk azt, hogy a bab és a lencse, vala­mint a száraz tésztafélék ellátá­sával kapcsolatban mutatko­zott nehézség. Ezek közül a bab és a lencse hiányát a ta­valyi mezőgazdasági nehézsé­gek okozták. Szinte érvől évre megismét­lődő jelenség az, amely a szik­víz és az auto-siphon patron esetében jelentkezik: a nyári hónapokban a meglevő igény­nek csak mintegy felét tudjuk kielégíteni. A városi tanács illetékes szakigazgatási szerve, éppen a legutóbbi tanácshatá­rozat alapján ilyen vonatko­zásban is igyekszik az ellátás zavartalanságát a jövőben biz­tosítani. Az üzlethálózattal kapcso­latban a fejlődés vonatkozásá­ban szólnunk kell az új keres­kedelmi formák bevezetéséről. Négy árudát alakítottak át korszerű kiszolgálási rendsze­rűvé, s emellett 23 hűtőszek­rényt vásároltak a friss áru el­tartásának biztosítására. Eb­ben az évben a Széna utcában új boltot nyitottak meg, amelynek elkészítésében Pajor György tanácstag és az ipari- tanuló-intézet növendékei nyújtottak sok segítséget, tár­sadalmi munkában. Üj áruda nyílt Mátraházán is, a szanató­rium lakótelepén. Még ebben az évben a Diófa utcában, a Deák Ferenc úton és Mátrafü- reden, a Vörösmarty utcában épül meg egy korszerű élelmi­szer áruda. 'T’ehát megállapíthatjuk, hogy a Kisker erőfeszí­téseit siker koronázta, a továb­bi eredmények biztosítására, a vállalat munkájának további fejlesztésére azonban szükség van a belső ellenőrzési rend­szer hatékonyabbá tételére, mivel a vállalati ellenőrök olykor csak az apróbb hiányos­ságokat állapítják meg. A vállalat munkájával álta­lában a lakosság elégedett. G. Molnár Ferenc CAMPINGTÄBOR a velencei tónál — Mi van itt, szúnyog-Kolléga? — Tömeges nikotinmérgezés. A szerencsétlenek sokat füstöltek ellenünk... (Erdei Sándor rajza) Japán támadás Kína ellen ... hogy az észak-amerikai Sreveportban letartóztattak két négert — egy politikai szervezet vezetőit, — éppen a szavazó regisztráló gyűlés he­lyisége előtt. A hivatalos közlemény, amely szerint „el­mevizsgálatnak vetik alá őket” felháborította a haladó közvéleményt, amely már né­hányszor megdöbbenve érte­sülhetett arról, hogy az ameri­kai hatóságok milyen otromba eszközökkel gátolják a nége­reket elemi politikai jogaik gyakorlásában. Megszokhatták pedig, hogy a színesbőrűekkel különösen „előzékeny” az amerikai köz- igazgatás. Annak idején pél­dául Rabindranath Tagore, Nobel-díjas hindu költő elé egy űrlapot tolt a kikötő tiszt­viselője, ezzel a kérdéssel: Tud-e olvasni? — Mivel Ta­gore i nem befolyásolhatta a választási eredményeket, a „szabadság hazája” eltekin­tett az elmevizsgálattól. zár Napsugarakat átengedő fürdőruha Ezentúl nem kell többé pa­naszkodni a fürdőző hölgyek­nek, hogy a nap csak testük egy részét süti barnára, a für­dőruha helyén fehérek marad­nak. Belgiumban újabban külön­leges műszálakból készített fürdőruhák kaphatók, amelyek átengedik a nap sugarait és biztosítják az egész test lebar­nulását. A harmincas évek elején egy amerikai újságíró azt írta Kíná­ról, hogy ebben az országban minden lehetséges, az is, hogy máról holnapra megszállják a japánok. A „minden lehetsé­ges”^ a politikai stabilitás és a közbiztonság teljes hiánya miatt — mondta a riporter. — Ugyanis már hosszú évek óta tartott a kínai polgárháború, az alig-alig megvívott forradalom, amelyben kezdetben együttmű­ködtek a kommunisták is a Kcumintanggal. S közben fe­nyegetett a legnagyobb ve­szély: a japán agresszió. A japán militaristák az első világháború óta újult erővel készültek a kínai szárazföld Ierohanására, a hatalmas ter­mészeti kincsek, nyersanyagle­lőhelyek megkapariniására. Zsaroló diplomáciai akciók és katonai fenyegetés váltogatták egymást, s a két ország között kialakult hatalmas sakkjátsz­mában. egyre inkább a „felke­lő nap” országa diktálta a tem­pót a Mennyei Birodalomnak. Az ország testét a polgárhá­ború marcangolta darabokra, mert a jobboldali koumintan- gisták, nem törődve Kína létét fenyegető szamuráj agresszió­val, a kommunisták erejét akarták megsemmisíteni. A kommunistákét, akik az or­szágban fellelhető politikai áramlatok, mozgalmak, pártok közül egyedül képviselték a nemzet igazi érdekeit, egyedül voltak hajlandók arra is, hogy legalább addig, míg a veszély el nem múlik, lemondjanak a La Manchaban, Don Quijote, a búsképű spanyol lovag szülő­hazájában egy templomépítés­nél érdekes felfedezésre jutot­tak. Megállapították, hogy a sok évszázaddal ezelőtt, e vi­déken épült templomok építé­társadalmi változások követelé­séről. Felelős, népfront-állás­pont volt ez, air ' a „part­ner” a Kouminíang magáévá tett ugyan néhány szerződés^ ben, de soha nem politizált eszerint. Éppen ezért a huszonöt év­vel ezelőtti japán támadás szinte védtelenül érte Kínát. A nyugati tudósítók élcelődtek a Csang Kai Sek-haísereg rossz fegyverzetén, a repülőgépeken, amelyek nem tudtak felszállni, a tüzérségen, amelynek felsze­relését Európában már csak múzeumokban mutogatták vol- a. a tiszteken, akik minded­hez értettek — a hadsereg ve­zetésén kívül. A kínai nép súlyos árat fize­tett az ország vezetőinek fele­lőtlenségéért. A japán támadás olyan energikus volt, és any- nyira váratlanul érte Kínát hogy az első napok után öt Franciaország nagyságnyi te­rület került japán fennhatóság alá. A háború elején egy ja­pán katona elpusztítása három kínai életet kívánt, s az egyen­súly az egy-egy „arány” csak a nagy küzdelem utolsó évé­ben állt helyre. 1937. július. A negyedszázad­dal ezelőtti múit eseményeire a koumintangisíák nem emlé­kezhettek nagyobb büszkeség­gel, mint mi Mohácsra. — A kommunisták tettek meg min­dent ezért, hogy ez a július az agreszort se győzelmekre, hanem tragikus tévedésekre emlékeztesse. K. I. sénól sókkal tartósabb kötő­anyagot használtak, mint ma­napság. Az elemzés kiderítet­te, hogy a habarcsot annak ide­jén borral keverték meg, mert a vidéken nagyobb értéke volt a víznek a bornál. Borral készült habarcs Vízpazarlók figyelmébe Halványkék plakátok jelen­tek meg Eger utcáin: felhívást bocsátott ki a városi tanács, amelyben a város ívóvízellátá­sának biztosítása érdekében, a vízpazarlás azonnali hatályú megszüntetésére hívja fel a la­kosságot. Felkerestük Szabó Józsefet, az Egri Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalat igazgatóját, hogy tá­jékoztassa részletesebben olva­sóinkat a nagyjelentőségű és közérdekű ügyről. — Őszintén meg kell monda­nunk, hogy meleg napokon nem vagyunk bővében a víznek, azonban kétségtelen tény, hogy a város magasabb fekvésű pe­remrészein fellépő vízhiány, felelőtlen vízpazarlást takar! Ellenőrzéseinkből tudjuk, hogy a város egyes részein igen so­kan kertlocsolásra használják az értékes ivóvizet. Sokan az utcai köakutakból hordják je­lentős mennyiségben öntözési célra a vizet. Igen sok ivóvizet „fogyasztanak” egyes ipari üze­mek is. A városszéli kertek öntözé­sére az ásott kutak vizének használatára kérjük a város lakosságát. Ilyen tevékenység főleg a Kertész, Maklári, Sas és Menház utcákban gyakori. Ipari üzemeink is jelentős mértékben könnyíthetnének helyzetünkön, amennyiben ipa­ri célra nem a „drága” ivóvi­zet, hanem a kutak vizét hasz­nálnák. Sajnálatos tény az is, hogy sokan kárt tesznek az utcai tűzcsapokban, kapcsolócsapok­ban, s így igen jelentős ivóvíz­mennyiség folyik el, teljesen kihasználatlanul Ezúton is felhívj uk a város la­kosságát, hogy az' érvényben levő tanácsrendelet értelmé­ben, az utcai tűzcsapokról, lo­csolócsapokról, közkutakról vízhordáshoz — az utóbbinál, ha ez nem kézi edényben tör- történik —, az Egri Vízmű Vál­lalat előzetes engedélye szük­séges. — Elsősorban a lakosság ön­tudatos viselkedésén múlik, hogy gátat vethessünk az érté­kes ivóvíz pazarlásának! Min­den vízpazarló, kertjeit ivóvíz­zel locsoló ember gondoljon arra, hogy az ivóvíz, amit ők meggondolatlanul kertjükre öntöznek, éppen tíz, húsz, vagy éppen száz család asztaláról, lavórjából, vagy mosdóteknő- jéből fog hiányozni! S. f. Üjsághír: Dr. Kopócs Rudolf, atkári körzeti orvost az Érde­mes orvosi címmel tüntették ki. A KŰT KÖRÜL szokásos késődélutáni for­galom, főleg asszonyok, lányok jönnek a kan­nákkal. Vacsorafőzés ideje van, mindenki siet ilyenkor, szűkszavúan bánnak az érdeklődő­vel. — A doktort keresem, — kezdem a beszél­getést. — Ott, abban a nagy házban, ha ugyan oda­haza van, — hangzik a felelet. — Hallom, hogy kitüntették, — fűzöm to­vább a beszélgetés fonalát, gondolván meg­tudok egyet-mást, hogyan vélekednek az at­kának orvosukról. Arra számítottam, hogy dicsérni fogják hosszan., részletesen, vagy ép­pen ellenkezőleg, lesznek, aldik hibáit kezdik boncolgatni, sőt felkészültem arra is, hogy csodálkozó szemek merednek majd rám s így én magam leszek a hír hozója. Tévedtem, nem én vittem a kitüntetés hí­rét, hallották, olvasták és röviden bár, de nagyon őszintén summázták véleményüket: — igazán megérdemelte. Igazán megérdemelte, mondták a kút kö­rül az asszonyok, s bár ezt senki nem vonta kétségbe, mégis a kitüntetés miértje izgatott, az hozott Atkárra, hogy magától az orvostól tudjam meg, hogyan dolgozott és mit tett körzetében, amiért rászolgált erre a meg­tisztelő címre. Bár az esti nyolc órához közeljárt az idő, a körzeti orvost mégsem találtam otthon. Egy őt váró fogfájós asszonyság igazított útba, mondván, Gyöngyöshalászon rendel a doktor úr. Néhány perc múlva kopogtattam a halászi rendelő ajtaján, Dr. Kopócs Rudolf magas, szikár ember, ötvenkét éves, haja — amit meghagyott még az idő — őszülőben már. Éppen vége a rendelésnek, indulóban van hazafelé. Fején svájci sapka, oldalán az orvosi táska, kinn a rendelő előtt, a szemerkélő nyáresti esőben áll a Panni robogó, a doktor jól bevált köz­lekedési esizköze. — Semmi különöset nem csináltam — mondja a doktor, amikor munkája iránt ér­deklődöm. — Igyekszem elvégezni a munká­mat, ennyi az egész. MAR ARRA IS gondoltam, olyan szűksza­vú emberrel hozott össze a sors, hogy nyúl­farknyi írás sem lesz ebből. Először a hang­súlyra kellett figyelnem, arra, hogy őszintén mondta és pontosan olyan egyszerűen, mint a kút körül álló asszonyok a kialakult véle­ményt: — megérdemelte. Az orvos pedig: semmi különöslet nem csi­náltam. S bármilyen furcsa, igaz mind a két kijelentés. Megérdemelte, noha semmi külö­nöset nem csinált. Igaz is, nem vitt véghez semmi rendkívülit. Nem talált fel vajúdó anyák fájdalmának enyhítésére semmilyen új korszakalkotó eljárást, mint hajdani előd­je, Semmelweis, de hasznos tanácsaival el­látta a gyermeket váró falusi asszonyok szá­zait, nem fedezett fel új kórokozókat, mint Koch, de negyedszáz éve már, hogy falun küzd a tbc ellen gyógyszerrel, jó szóval, az emberek tanításával, nevelésével, a megelő­zéssel. És nem sikertelenül. Semmi különöset nem csinált — cseng fü­lemben a refrén. A két községben mintegy ötezer ember egészségét vigyázza, naponta 60—80 beteget vizsgál (de csak most nyáron, mert ahogy mondja, uborkaszezon van, az emberek ilyen­kor dolgoznak és nem érnek rá betegségük­kel foglalkozni, máskor 150—160 emíber is je­lentkezik vizsgálatra egy-egy forgalmas na­pon), tavasszal hat hétig oltott tífusz ellen Gyöngyöshalászon háromtól hatvanéves korig mindenkit, mert az elmúlt évben három tí- fuszos megbetegedés történt a faluban, érte­nie kell a szülészethez, sebészethez, belgyó­gyászatihoz, a gyerekekhez, még a fogászathoz is. Legfőképp az emberekhez. Mindig tudtam, hogy a jó orvos pszicho­lógusi, sőt pedagógus is egyszemélyben. Nem tudom megítélni, milyen jó szakember a kör­zeti orvos, de hogy szeretet és megértés su­gárzik szemüvegén keresztül betegei felé, hogy nyugodt, meleg hangja bizalmat éb­reszt az emberekben^ az biztos. ESTE MÉG EGY fekvőbeteg várta az or­vost. Tiszta, takuros kis ház a falu végén, a villanyvezeték mér beszerelve, de az áram, a fény még nem ért el idáig. Így hát gyer­tyafénynél történik a vizsgálat. A beteg egy tizenhat év körüli kislány, aki megfázott, lá- zals, tüdőgyulladás' gyanús, de még betegebb az édesanyja, akit nyom az egész család gondja, nemrég jött ki a kórházból, operál­ták, lefogyott, rosszak az idegei és még so­rolhatnám tovább a doktornak elmondott panaszt. Amikor bekopogtunk mindketten szomorúak, kétségbeesettek voltak, amikor eljöttünk, már tudtak mosolyogni. Pedig a gyógyszer még nem hatott, csak a recepten volt, de annál jobban a nyugodt beszéd, az okos, jó tanács, s az orvos szavaiból áradó humanizmus. — Ismerni kell az embereket, — ennyi az egész —, adja a nagyon egyszerű magyará­zatot a doktor. Kicsi koruktól kezdem az is­merkedést, aztán folytatom az iskolában, ahol ugyancsak akad tennivalója az orvosnak. Később már ritkábban találkozunk, csak akkor, ha baj van, vagy esetleg az egészség- ügyi előadásokon, a vöröskeresztes tanfolya­mokon. Sokszor bizony még a békebíró sze­repét is vállalni kell egy-egy készülő válás esetén és gyakran az orvos szava is sietteti a gyermekáldást azoknál, akik kényelemből idegenkedtek ettől a gondolattól. Semmi különöset nem csinált? KÜLÖNÖSET TALÁN nem, de huszonöt éve harcol map mint nap a falu egészségéért, délelőttönként beteget látogat, délután ren­del, éjszaka pedig gyakran élesen berreg a csengő, vagy koccan az ablaküveg: egy ember beteg, egy édesanya rosszul lett, vagy lázas a kisgyerek, orvosra várnak. És az orvos jól begyakorolt mozdulattal, gyorsan, de csen­desen öltözik a sötétben — hadd aludjon a család: a feleség, a nagylány, aki harmadikos főiskolás, a kicsi, a kozmetikus és a középső, akii ezekben a napokban izgulta végig főis­kolai felvételét — és elindul gyógyítani, eny­híteni a beteg fárdalmát. Mert orvos, ez a hivatása és ezt végzi már negyedszázada becsülettel. A rendelésnek vége, a kis robogó lámpá­jának fénye pásztázza az utat, az orvos se­bességbe kapcsol, odahaza várja a család és kedvenc szórakozásai a rádió, a televízió és a sok-sok könyv. Még nem tudja, hogy az atkári orvosi la­kás előtt idegesen sétál egy asszony, akinek a foga fáj. Márkusz László 4 &íi®7i’Tí nnin* X JBL JLA. JL/ JSL JÓL JK.% W ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents