Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-08 / 158. szám

1962. július 8., vasárnap NÉPÚJSÁG 8 Napirenden a lesser elén Békében is ölnek a fegyverek Megalakult a Heves megyei alkoholizmus ellen küzdő Társadalmi Bizottság Az alkoholizmus elleni küz­delem széles körű kibontako­zása és tervsszerű ellátása ér­dekében Országos Bizottság alakult, amelynek megyei vég­rehajtó szerve tegnap délelőtt alakult meg. Részt vesz a bizottság mun­kájában a vöröskereszt, a szak­szervezet, a KISZ, a nőtanács, a KÖJÄLL, a bíróság, ügyész­ség, a kórház és a Vendéglátó­ipari Vállalat megyei meg­bízottjai. Javaslat hangzott el a túl­zott alkoholfogyasztás elleni propagandamunkára vonatko­zóan, amelyek országos megol­dásra várnak. A kórház, az ügyészség, a bíróság részéről hangzott el az a javaslat, hogy állítsák vissza az egri Ifjúsági Büfé alkohol- mentes jellegét, mert ezzel nagy segítséget nyújtanak a megelőzés munkájához az ifjú­ságvédelem terén. Nem utolsósorban hangzott el az a kérés sem, hogy a gyár­tó vállalatnak a megfelelő mennyiségű üdítő ital előállí­tása során több gondot kell fordítani a minőségre is. Az alkoholizmus elleni tár­sadalmi bizottság a javaslato­kat alapos körültekintéssel (ki­ki a maga területén) megvizs­gálja majd határozattá emelé­sekor, megindítják az aktív eredményeket ígérő harcot a túlzott alkoholfogyasztás ellen. Tart a fegyverkezési ver­seny ... Eszeveszett verseny- futás, őrült orgiája a techni­kának: hiszen már most is annyi fegyver áll az „embe­rek” rendelkezésére, hogy há­romszor megsemmisíthetik ve­le a glóbuszt. Gyűlnek a fegyverek a rak­tárakban, a nagy lehetőségek temetőiben. Az imperialisták felelőtlen őrülete óriási készleteket hal­moz fel. Minden' újabb „tétel”, „kö- teg”, „egység” a nagy hadiar­zenálban elszalasztott életeket jelent, amelyeket még meg le­hetett volna menteni. Energi­át, embert, értéket, amelyet el­pusztított az imperializmus atomtöltetekbe ölt profivágya, gyűlölete. Száz év lehetne az átlagélet­kor. — De vannak olyan) or­szágok, földrészek, ahol a la­kosság nagyrésze alig lépi át a második ikszet. Száz év le­hetne az életkor a százmilli­árdos atomfényűzés nélkül. Czáz évet élhetnénk, ha nem áldoznánk fel te­hetségünket, alkotóerőnket a fegyverkezés oltárán. Száz évet élhetnénk, ha nem a pusztítás, s az ellene való védekezés szándéka vezérelné tetteinket, hanem az alkotás. Krajczár Imre Kisgyermek karom­ban sokáig valami megmagyarázha­tatlan, tisztelettel ve­gyes félelmet éreztem a mozdonyok iránt. Óriásnak, rettenthe­tetlennek láttam, s amikar prüszkölve, fújtatva bedöcögtek az állomásira hosszú kocsi-uszályukkal,óva­tosan a felnőttek mö­gé húzódtam, onnan pislogtam Rájuk tisz­telettel. A mozdony- vezetők is külön he­lyet kaptak a képzem letemben, önkéntelenül jöttek ezek a gondolatok, amikor elhelyezked­tem a vezető fülké­ben, hogy a hegyek közé induló tehervo- nattal egy rövid utat tegyek meg, Karsai János mozdonyvezető és Jakab Károly fűtő (vezető gyakornok) útitársaként. Tizenegy óra két perckor meg­szólalt a forgalmista sípja, s egy toüartó- mozdony kíséretében lassan elhagytuk az egri nagyállomást. 43 „tengelyt” egy moz­dony nehezen tudna felhúzni a Várállomá- sdg. — Onnan aztán a A masiniszta magunk erejéből is tovább tudunk menni — mondja Karsai Já­nos, majd hozzáteszi — különösen azért, mert felnémeten ha­gyunk tizennégy ko­csit. Karsai János „vér­beli” mozdonyvezető. Édesapja oktató moz- danyfeivigyázó volt. — A nyugdíjig két évem van még. Több mint 30 éve szolgá­lom a vasutat. Nem árt a pihenés... Bár nehéz lesz megszokni. De majdcsak kitalá­lunk valamit — mond­ta, s egy jelzőhöz ér­ve, meghúzta a sípot. Miskolcon kezdte a pályáját, 1932-ben, mint tanonc. Akkori­ban még hamar ülhet­tek a vezetőfülkébe- így Karsai János is egy év múlva moz­donyra került. Sokat járt a felvidéken, s csak 1950-ben került Egerbe. — Állandóan az Eger—Putnok útvona­lon járok — mondta. De ez nem azt jelen­ti, hogy unalmas. EL lenkezöleg. Szerintem ez a legszebb útvonal. Mert, mi itt az állan­dó? — sípolt egyet, átjárót mutat a jelző. — A jelzők, de azo­kat úgy meg lehet szokni, hogy már szin­te fejből tudom, mi­kor következnek. Put- nokig 75 átjáró van. A hegyek azonban nem ugyanazok. Min­dennap más-más a színük; évszakonként meg szinte teljesen kicserélődnek. Hát ez az, amiért nem men­nék el innen. Pedig sokszor hívtak. Felnémeten „letet­tük” a 11 kocsit, s ro­bogtunk tovább. A földeken sürgés-for­gás, dolgoztak a tsz- tagok. Aztán befura­kodtunk a hegyek kö­zé. Napfényben fürdő erdők suhantak el mellettünk, bágyadt- zöld tisztások. Amott — délre járván az idő — pályamunkások ebédeltek. Átnyargal­tunk a Szarvaskő utá­ni két rövid alagúton. — Csak egy a baj — János. — Az, hogy út­közben sokat kell koplalni. Télen meg­fagy, nyáron meg­romlik az étel ide­bent. Találhatnának már ki valamit... Szívesen beszélt a munkájáról is. Nagy felelősséggel jár, s büszke lehet rá, hogy eddig még nem volt balesete. Többször ré­szesült jutalomban, sőt, részese a kiváló dolgozó jelvénynek is! De nem hallgatja el azt sem, hogy bizony eléggé fárasztó mun­ka a mozdonyvezetés. Állandó éberség kell hozzá, ismerni kell a mozdony minden „sze- gét-likát”, indulás előtt másfél órával alaposan meg kell vizsgálni a gépet, gondozni, etetni, itat­ni ... Meg aztán a hőség. Meg a téli hideg. Az biztos, hogy nem irigylésre méltó do­log. De dicséretére szolgál mindenképpen azoknak, akik ezt a pályát választják, s ebben a munkában kiválóan megállják a helyüket, mint Karsai János is... Kátai Gábor Vasárnapi jegyzetek Találkozások Odiisszeusszal Elsőnek az iskolai tankönyvben esett találkozásom a jó lábvértű isteni hőssel, a bolyongó Odüsszeusszal. Akkor alig vártam, hogy véget érjen a találkozó, miután háromszázhuszonkilenc oldalon végighömpölygött Homé­rosz Odisszeája. Míg végre szólt a bagolyszemű Paliasz Athéné: „Isteni sarj, Eáertiadész, leleményes Odüsszeusz, már ne tovább!’’ Második találkozásom sokkal szívélyesebb volt, mint vártam az első „kötelező randevú” után. Pedig nem is Kalüpszó szigetén, vagy Artemisz vadászó istennő föld­jén kerültünk össze, még csak nem is a jó szívű phaiá- koknál, ahol mézízű borral lehet enyhíteni szomját a földi halandóknak. Találkozásunk sokkal prózaibb környezetben zajlott le szülőfalum kultúrházáno-k udvarán, ahol az esti mozi- előadást várva, trécseltek a határból hazaérkező asszo­nyok. A találkozás akkor mégsem hatott szenzációnak. Az asszonyok hangja nyugodtan csordogált, csak néha fűtötte át a vita szenvedélye. Hogy lehet az, hogy valaki egyszerűen elfelejti a korábbi életét? — fordult társaihoz a beszélgetésben hangadó magas, szikár asszony'. r- Ó! Megtörténik ilyesmi. Nemrégen egy film is erről szólt, egy olasz ember is teljesen elfelejtette, hogy ki volt. annyira megkínozták a háború alatt. >— Az orvos azt mondta, hogy ez az idegektől függ... — Valami nagy, lelki megrázkódtatás kell, akkor megint emlékezik az ember... így adták egymásnak a beszéd fonalát, idézgetve a faluban és máshol megtörtént eseteket, sőt az egyikük Homérosszal hozakodott elő. A tv-ben látta, a rádióban hallotta, vagy a falu könyvtárában ismerkedett meg Odüsszeusz sok éves bolyongásának történetével? Nem tudni. Tény az, hogy Odüsszeusszal bizonyított. A lótusz­evők földjét említette, ahol olyan csodás hatású gyümöl­csök teremnek, hogy aki megízleli, elfelejti korábbi életét, hazáját, s ottmarad a lótuszevők földjén. Átmelegttette szívem ez a beszélgetés. Jő volt hal­lani, hogy ez a hegyi föld nemcsak gondozott gyümöl­csöst, ápolt veteményeseket, szép nagy táblában ringó búzatáblákat táplál, de megfogánt benne az a nagy gond­dal elvetett mag, amelyből a tudás fája növekedik majd magasra. Ma már természetesnek tűnő prózai dolgok bizonyít­ják ezt. A falu népe, amelynek az öreg iskola nyújtotta csak az egyetlen szórakozási lehetőséget; a bálozó termet s amelynek fiai, lányai a passiójátékokon élhették ki sze­replési lehetőségeiket, összefogva, közös munkával fel­építette. előbb a kultúra házát a falu közepén. A társa­dalmi szervek összefogásából szép könyvtár gyűlt egybe, s nemrég megtörtént a falu nagy kulturális eseménye, igazi színház látogatott el hozzájuk. De ez is elvesztette azóta szenzációs jellegét, mert a televízió ide, a hegi/ek közé is elhozta már a nagyvilágot, s színházszerető embe­rekké tette a bátoriakat is. De ennek a beszélgetésnek kapcsán óhatatlanul is ezen az apró templomdombon lezajlott régi beszélgetések ötlöttek fel, amikor nem ilyen színvonalú és témájú viták zajlottak, s nem citálták bizonyítékul Homéroszt. Azok a beszélgetések arról szóltak, hogy Vágner nagy­ságos úr kerülője kit puskázott meg só söréttel, a tárlón kalászt gyűjtögetők, vagy a nagyasszói diófák alatt bön­gésző gyerekek közül. De téma volt akkoriban az is — mivel a fél falu summásnak állt —, hogy ki mennyi mái zsa búzát, mennyi gyalázatot és törvénytelen gyereket szerzett az intézőktől a keserves hat hónap alatt, s kik mehetnek megint a baranyai uradalmakba kasza fölött görnyedve énekelni a summásbk dalát: „Lencse leves, döglött ökör jár a számunkra, Ne csodálják, ha el vagyunk sárgulva., Most pedig Homéroszról vitáznak!^. Minek is ide-' újabb összehasonlítás. Itt minden élég fényesen bizonyítja- azt az örvendetes tényt, hogy mióta nagy táblákbarj simultak össze az apró parcellák, nagyobb lehetősége,< adatott a népnek a művelődésre, hogy a falu apraja-» nagyja — miként Odüsszeusz — megtért keserves, uradál- - mák közötti bolyongásaiból, s lelkében örömmel él azon ] a tájon, hol egykor nyomorúság fakadt számárai Kovács Endre ^w\wvwvwwvvwwvvvvwvwwwww/wwwwvwvww*v\mm ÍVT A NAP ÍM/mm, . Jihl-­\ —* mert én csak a tagság ha­tározatainak végrehajtásával vagyok megbízva, a tagság akaratát váltom valóra. Ennél sokkal többet jelent* hogy a tsz vezetősége most már közel­került az emberekhez, s úgy végzi munkáját. Meg kelleti' tanulni szót érteni mindenki­vel, s úgy keresni mindenre a helyes intézkedést. Nem lehet például azt megtenni, még ha sokszor elkelne több munka­erő is itt a közös gazdaság­ban, hogy nem vesszük figye­lembe a tagok családi helyze­tét, s még azt is be akarjuk vonni a munkába* aki erre valóban képtelen. A méltánytalanságok* a be­látás hiánya természetesen* rossz vért szül nemcsak Mi- kófalván, de másutt is. Pedig milyen kevés kell ahhoz, hogy ilyenek ne forduljanak elő, Csak egy kis emberség, a ta­gokkal való törődés kérdése az egész, s minden rendben, egészen másként megy, mint addig a növénytermelésben és állattenyésztésben egyaránt. I JÖ LECKE I u*f?. í®* !_________________! nultak ezt meg a mikófalvi vezetők, de most már nyugodtan mond­ják ők is: egyszer s minden­korra kisütött a Nap a tsz- tagok feje felett... Weidinger László VOLTAK, ____________________rom va­sárnapjukat is a takarmány betakarításnak szentelték eb­ben az időszakban. S így lesz ez az aratásnál is, előrelátha­tólag. — Kétszáz hold gabonánk­nak csak a felét tudjuk gép­pel levágatni, a másik felét kézzel kell kaszálni — mond­ja az elnök. — Ügy gondol­tuk* hogy tizenöt aratópárt szervezünk, amely csak ezt a munkát végzi. De a tagok be­szélgetéseiből kitűnik, hogy még vagy ugyanennyi pár szerveződik önkéntesen is ara­tásra ez idén. Nem is kell hívni nagyon őket, jönnek maguktól is. Ez ebben az évben már termé­szetes, mint az is, hogy nyolc iskolás gyerek, aki elvégezte a nyolcadik osztályt, vizsga után jelentkezett a tsz-be dolgozni, s most már azon mesterkednek, hogy minél ha­marabb rendes taggá vegyék fel őket, s ne az legyen a ne­vük: önkéntes besegítők. Mi ennek a változásnak a titka? Az új elnök személye hozta a jobb munkát, s az, hogy megválasztásával meg­szűntek az eddigi ellentétek, bajok? — Nem az én személyem az flfe — mondja Kovács Ferenc háromszori művelést határoz­tunk el ebben az évben. A cukorrépa művelésében úgy tesszük érdekeltté a tagságot, hogy tízszázalékos premizá­lásban részesítjük a kiváló munkát végzőket. Ugyanígy tízszázalékos premizálásra számíthatnak a takarmány- begyűjtésben segédkezek is. Élénkebbé válik elbeszélése, amikor ehhez a pontihoz ér. Megemlíteni akarja csupán, de mégis örömmel beszél hosz- szabban arról, hogy itt a ta­karmány betakarításánál szin­te mindenki részt vett a mun­kában. Az már szinte termé­szetes, hogy kaszált és gyűjtött az agronómus, a könyvelő, ám ezúttal a sertésgondozók és más, állattenyésztéssel foglal­kozó tagok is ott voltak a töb­biek között. — A sertések kibírják két napig, ha nem lessük minden mozdulatukat — vallották —, a takarmány viszont úgy Jő, ha minél hamarább bizton­ságban -van. nagyobbja talán az volt, hogy 1 tíz vezetőségi tagból heten is az elnöki tisztségre áhítoztak, i Ebből aztán nem következett : más, mint szervezetlenség, 1 kedvetlenség. Az első esztendő végén, sőt a második befejez- : tével is, amikor 18,90 és 20,60 1 forintot osztottak egy-egy i munkaegységre, jött a kérdés : is: dolgozzunk jobban? Érde- mes-e, amikor valóban mehet- , nének jobban is a dolgok, ; csak éppen, nincs aki megfe- , leiéképpen vezessen, mert : akiknek ez lenne a feladatuk, sokkal inkább a maguk dolgá­val törődnek, mint az egész közösségével. . MIKÖFALVAN~ «JLjlg ; ilyen volt a hangulat, s most : meg mintha szárnyakat kapott volna minden tag, olyan ered­ményekről számolhat be az új elnök, Kovács Ferenc. — Most a kukorica növény- : ápolása megy géppel, utána a . burgonyát ekekapázzuk — ' mondja, — E fe» növénynél i jl I SS? ^hűvösre váltott az idő, smég- •is oly melegen, ragyogóan süt *a Nap Mikófalván... !> Néhány hónapja ez állandó­ban így van. Mióta eltűntek a •felhők a kis falu egéről, ^vagyis, mióta békesség van a '.Kossuth Termelőszövetkezet­iben. :• Mert a háborúság, a nézet­eltérések, a száz tagnak száz- :*felé húzása is felhőket tud |bvonni az ég kárpitjára, az i-aranyló, vidámságot, bizako- ibdást sugárzó napsugár elé, ;.éppúgy, mint a természet sze­szélyei. > Mikófalván néhány hónap- ;bpal ezelőtt meg éppen ilyen, |-a bajokból képződött felhők bsötétítették az eget, mindad- ■•dig, amíg a tagság forgószél- •;szerűen el nem söpörte vala­hányat. :* Hogy kezdődött? Ügy, hogy •la tagság rájött: ha nem ren­dezi sorait, maga látja kárát ‘‘a (óvódásoknak, amelyek leg­IV övekszik az átlagéletkor. Franz Klose német pro­fesszor szerint századunk első fele a gyermekeké volt, máso­dik valószínűleg az öregeké lesz. A jóslat, igaz nagyon las­san, de kezd beteljesedni, s ma a világon körülbelül két­százmillió hatvan éven felüli ember él. — Minek köszönheti ez a kétszázmillió „öreg napjait”? Nem lehet mindent a geron­tológia (öregek kérdéseivel foglalkozó tudomány) fejlődé­sével magyarázni, sokkal na­gyobb szerepe van az életkor megnövekedésében. annak, hogy a napjainkban) lezajló hatalmas társadalmi és tech­nikai forradalom jobb életfel­tételeket teremt, magasabb életszínvonalat, civilizáltabb életkörülményeket biztosít, s ezek „konzerválják” az ember energiáit, vitalitásét, egészsé­gét. Kétszázmillió hatvan éven felüli — a hárommi 11 iárdból — Ez lenne talán a „betelje­sülés”, a lehetőségek maximu­ma? Nem lehetne tovább emel­ni az életszínvonalat? Minden­kinek megvan a lakása* rend­szeres szellemi és testi táplálé­ka? Éhező emberek millióinak mozgolódásáról repítenek hí­reket a drótok. Fantasztikus, soha nem látott lakásínségről számolnak be a tudósítások. . Népbetegségek pusztításáról beszélnek a statisztikák. És arról, hogy míg millióik és százmilliók a máról holnap- ra-élet nyomorúságos gondjai­val néznek szembe — mdlliár- dokat költ a világ fegyeverke- zésre, erre a gyilkos luxusra. Minden hadsereget tartó or­szág megadja katona-fiának a teljes ellátást és ruházatot: minden hasznot húzó ellenszol­gáltatás nélkül. A kongott ka­tona a legújabb típusú pus­kákból tüzel védtelen nőkre és férfiakra. Egy puska árán két ekét lehetett volna vásá­rolni, s ha a kongói paraszt­nak ekét adtaik volna a kezé­be fegyver helyett, talán soha nem következik be a kongói dráma. P épfegyverek kelepeinek ^ a dél-vietnami dzsungel­ben. Egy gépfegyver, amelyet a gránát ezer darabra tép, két szoba összkomfortos lakást emészt fel. A hetedik amerikai flotta hajói szelik a távol ke­leti vizeket. Egy csatahajó árá­ból százezer lakosú város há­zai, középületen kerülnének id. Lakások, gyárak, erőművek, utak, kórházak helyett bomba­vető gépek, interkontinentális atomrakéták épülnek. — In- produktív befektetés; ezeknek a harci eszközöknek nagyrészét soha nem használhatják fel békés célokra, ha elavulnak, legkifizetődőbb „belőlük ki­menteni” a használható nyers­anyagokat. * Harckocsikat szerelnek ősz-*:] sze a gyárak csarnokaiban —•} közben a megsérült ember * vérzik a pampán, mért nincs* elegendő mentőautó. Katonai* rakétaműszerek tökéletesítésén fáradoznak a tudományos élet*} kiválóságai, s az emberiség*:] nagyrésze még nem szabadult•} meg a legnehezebb fizikáig munka megpróbáltatásaitól,*} mert nincs megfelelő arányú* automatizálás, kemizálás. Lö-.j. vészárkokat ásnak a hadsere-**] gek kotrógépei, a a művelhető.;, föld százezer hektárjainak ősi*} nyugalmát még soha nem boly-.:, gáttá ember: nem jutott rá*} munkás kéz. Gépek, épületek, kézzelfog-| ható haszon nélkül elpocsékolt fiatal évek, az emberi civili-f záció óriási vívmányai... Évi* százhúszmilliárd dollár... Éhínség, lakásnyomor, rossz* egészségügyi ellátás, gyermek--! halandóság... * Nincs ezek között összefüg-* gés?! Aristophanes Békéjében.; a dárdából ekét kovácsolnak.•• — Az életet szolgálta azutáni; a gyilkos szerszám). A ókor*; emberét fellelkesítette ez a*í nyilvánvalóan szimbolikus ak-*j tUS. I; Ekét a fegyverből! Mennyi-.; vei nagyobb a különbség a mai*; „eke” és a „fegyver” között?.* Mennyivel nagyobb lenne az* emberiség nyeresége, ha ma*' alakítanák át az öldöklés! esz­közeit? Ekét a fegyverből! D ány eke kerülne ki a mai fegyverekből? A B—12-es amerikai bombázó 1958-ban annyiba került (szán­dékosan nem így írtam: any- nyit ért) mint a vele azonos súlyú színezüst. Egy évvel ké­sőbb az amerikai nehézbombá­zó árán vele egyenlő súlyú aranyat lehetett vásárolni. Egy rakéta ára megközelíti a vele azonos súlyú platina árát. És „nincs vége még a sornak”. Mert a modem fegyverek ára állandóan emelkedik: rövide­sen nem is lesz miivel összeha­sonlítani a költségeket. Ekék millióit lehetett volna előállítani abból az acélból, amely most csatahajók bordáit fedi, beburkolja a magfegy­verek testét. Évek alatt soha nem látott fejlődést érhetne el az egész­ségügy, ha a műszeripar kór­házi berendezéseket készítene. Az emberiség krőzusként költekezik, mikor fegyverke­zik. Költ, de sokkal többet, mint amennyit megengedhetne magának. A pusztításra készül, s ezért már békében is az ölés szolgálatába állítja jobb sorsra érdemes energiáit. — Csak ah­hoz a gondatlan családapához hasonlítható, aki éUumpolja a pénzt családja elől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents