Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-04 / 154. szám

1962. július 4.. szerda NÉPtJSAG 3 ... riiTirTrn~nniiiwrniiwimiiii»''*— mn r nr ■ i ii—iw iiwwiiwiiiwiibib LULÁNCOLT CERUZÁK Egynéhány hivatalban, mi­kor aláírásra nyújtják a kü­lönböző aktakat, az ügyfél res- telkedéssel veszi kézbe a né­hány fillér értékű, ceruzát, amely biztonság okáért vagy egy spárga darabon, vagy ap- . ró láncocskán függ, mert a hi­vatalban feltételezik az em­berekről — sajnos, jó néhány esetben jogosan —, hogy hasz­nálat után zsebrevágják majd az írószerszámot. S találkozunk gyakorta az „éberségnek”, vagy úgyis mondhatnánk a bizal­matlanságnak apróbb és na­gyobb jeleivel. A vaspántok­kal megerősített telefonkönyv­vel, a nyilvános állomásokon fülkéhez láncolt telefonkagy­lókkal, s gyanús tekintetek­kel, ha önkiszolgáló boltban járunk. S hallunk még elég gyakran kisebb-nagyobb csa­lásokról, sikkasztásokról, tol- vajlásról, egy-két esetben be­törésről is. A tulajdonviszonyokban be­következett változást, sajnos, még nem követte e tulajdo­nokhoz való viszony szocia­lista módja, gyakran láthatjuk még erkölcsi éretlenségük nyo­mait. Bár sok idő telt el fel- szabadulásunk óta, az elmúlt rendszer, a kapitalista gazdál­kodás farkastörvényeinek még ide vetődik az árnyéka, s ez ab­ban is megmutatkozik, hogy az emberek egy része nem be­csüli meg eléggé a társadalmi tulajdont. A tudat formálása mindig neihéz feladat, s így nem köny- nyű megváltoztatni az embe­rek helytelen nézetét a társa­dalmi tulajdonnal kapcsolat­ban sem. Nem könnyű, ezt bi­zonyítják a korábban felsorolt példák is, amelyek kellemet­len kísérői társadalmi haladá­sunknak. Dehát, a kérdés az, lehetséges-e az emberek helyes viszonyának kialakítása a tár­sadalmi tulajdonhoz? A válasz nem is csak az, hogy lehetsé­ges, de szükséges is. Mi, a régi világ torz, önző nézetével, er­kölcseivel szemben a szocialis­ta erkölcsöt állítjuk szembe, amely az egész dolgozó nép érdekeit fejezi ki. A párt, a nevelőmunka fontos részének tekinti azt a harcot, amely a burzsoá ideológia és erkölcs-, a magántulajdonosi gondolkodás­mód maradványai ellen folyik. Az emberek jó része más­képp vélekedik manapság a társadalmi tulajdonról, mint a kezdeti időszakban, amikor hajlamosak voltak még úgy tekinteni a közös érdekeket, hogy azt bármikor, bárki ma­gáévá teheti, hiszen a közössé­gé. Mostanában másféle jeleit tapasztalhatjuk a társadalmi, a közösségi tulajdon megbecsü­lésének, az emberek egymás között! viszonyának. Hallunk becsületboltokról, . ahol min­denki saját maga választja ki a szükséges árut és fizeti be a pénztárba annak ellenértékét, anélkül, hogy megkárosítaná a társadalmi tulajdont. S egy­más után értesülünk arról, hogy az üzemekben, a munká­sak saját maguk veszik fel fi­zetésüket, hogy Petőfibányán, Bélapátfalván, a Hatvani Tej­ipari Vállalatnál, s még sok más helyen az emberek becsü­letére, a társadalmi tulajdon iránti felelősségérzetére bíz­zák a munkabér felvételét. S olvashatjuk a különböző hivatalos szervekhez benyúj­tott, közérdekű bejelentéseket, amelyekben a társadalmi tu­lajdon megkárosítására hívják fel a népi ellenőrök, vagy más hivatalos szervek figyelmét, mert az emberek többsége nem tudja ma már szó nélkül nézni, hogy a közösség érté­keit valaki önző, egyéni cél­jaira használja fel. Lépegetünk tehát előre, s ha ezek a lépések nem olyan merészek is, mint szeretnénk biztatást adnák az emberek tudatának további formálásá­hoz, az emberek szocialista vi­szonyának kialakításához a társadalom közös érdekeihez. Most, mikor elmondhatjuk, hogy lényegében leraktuk a szocializmus alapjait, mind­egyre fontosabbá válik az em­berek tudatának formálása. Most, mikor erőteljesen forr, alakul az élet, a történelem üstjében, az ember jelleme e folyamatnak nem maradhat­nak passzív szemlélői a párt- szervezetek, társadalmi szer­vek. Igaz, eddig is fontos ten­nivalóik közé sorolták a néve- lő-felvilágosító munkát, de a szocializmus teljes felépítésé­nek folyamata sürgeti a haté­konyabb tudatformálást, sür­geti a kommunista embertípus kialakítását. Az SZKP XXII. kongresszusán már kialakítot­ták azokat a jellembeli köve­telményeket, amelyekkel a kommunizmus emberének kell rendelkeznie, hogy megvaló­sulhasson a képesség szerinti munka és a szükséglet szerinti elosztás elve. A társadalmi tu­lajdonnal kapcsolatban a kommunizmus építőinek erköl­csi kódexe hangsúlyózza: a magasfokú társadalmi köteles­ségtudat kialakítását, a kérlel- hetetlenséget a társadalmi érdek megsértőivel szemben, a társadalmi tulajdon védel­méről és gyarapításáról való gondoskodást. Ennek a célnak elérése már napjaink feladata. Ezeket az elveket kell megtöltenünk hús, vér tartalommal, hogy mielőbb kivirágozzék a bizalom, s tel­jes legyen a megbecsülés a tár­sadalmi tulajdonnal szemben, hogy lekerülhessenek a láncok a óeruzákról, telefonkagylók­ról, hogy a társadalom egyön­tetű elítélésével találkozzon, aki a közös értékekhez nyűi, hogy megváltozzon az emberek viszonya a társadalmi tulaj­donhoz, s a múlt szellemi bék­lyóitól mielőbb megszabadul­jon az ember. Kovács Endre Furcsa ember ez a Lányai... Olyan mé­lyen és olyan őszin­tén tud önkritikát gyakorolni, hogy az ember szinte kedvet kap hibát véteni, ha utána ilyen az önkri­tika. Mélységes, köny- nyes, fogadálmas, mozgalmas, magával ragadó és egy kicsit színpadias. Tegnapelőtt is ön­kritikát gyakorolt. Tegnap is önkriti­kát gyakorolt... ... és ma is.., Meg vagyok győ­ződve arról, hogy az önkritikában holnap sem lesz hiány. De arról is, hogy ez a Lányai tudna jobban is dolgozni, jóformán hiba nélkül is, — ha akarna. De nem akar! Lányai csak azért követi el a hibákat, hogy utána önkritikát gyakorolhasson. Így mondta nekem bizal­masan: — Arra figyelnek fel, öregem, igazán, aki bátran és őszintén kész feltárni saját hi­báit! Kilowattóránként 37 kalória megtakarítás A Mótravidéki Erőmű dolgozói a kongresszusi verseny sikeréért Hosszú az út, kemény és ne­héz feladat, amíg egy brigád eljut a szocialista címig. A Mátravidéki Erőműben már a VII. pártkongresszus tisztele­tére indított munkaversenyben komoly gazdasági eredmények születtek, s a sikeres verseny nyomául már 1959 végére meg­teremtődtek a feltételek arra, hogy a szovjet „kommunista brigádok” példájára nálunk is megszülessenek a szocialista címért küzdő brigádok. Sokat vitatkoztak, s bizony nehéz volt az indulás tapasztalatok nélkül álltak a dolgozók kezdeményezésével szemben. Hogyan fogjanak hozzá a brigádok kiértékelésé­hez, s egyáltalán milyen fel­adatokat szabjanak a brigá­doknak — ez volt a kérdés. Es nem is akármilyen problémá­kat vetett fel a kezdődő szo­cialista brigádmozgalom: ipar­ágon belül — figyelembe véve az iparág sajátosságait — ha­sonló kezdeményezésre még nem volt eddig példa. Nem volt alap, ahonnét a biztos megindulást remélték. Végülis egyhónapi vita, mérlegelés után 1959 decemberében, ter­melési tanácskozáson határoz­ták el a dolgozók a szocialista brigádmozgalomhoz való csat­lakozást — 1960 február else­jén a munkások írásban és szóban is vállalást tettek a ki­tüntető cím elnyerésére, s 31 brigád 227 fővel elkezdte a szocialista vetélkedést. Kilenc hónap múlt el. Ennyi elegendő, hogy az új élet fa­kadjon, hogy ember születhes­sen. Ennyi idő elteltével fog­tak hozzá a szocialista címért versenyző brigádok munkájá­nak első értékeléséhez. (Nem véletlen a 9 hónap szimboliká­ja!) A 31 brigádból hétnek si­került megszerezni a szocialis­ta címet, a 227 munkás közül csak ötvenötnek sikerült cél­ját megvalósítani: Ezután a brigádmozgalom­ban megtorpanás következett Csökkent úgy a brigádok, mint a brigádok tagjainak szá­Mint ahogyan beszámoltunk olvasóinknak, a megyei bíróság dr. Sebestyén büntetőtanácsa bűnösnek mondotta ki Rácz Dadányi Miklóst, s előre meg­fontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, erőszakos nemi ko­ma! Sokan elkedvetlenedtek, alábbhagyott a lelkesedés, szét­estek a közösségek. A 31 bri­gádból 21 maradt meg, a többi tizet szétzilálta, megtépázta a pillanatnyi sikertelenség. Csak a kedvetlenség, a lelkesedés megfogyatkozása vezetett vol­na egyedül a brigádok számbe­li csökkenéséhez? Egyrészt ez, másrészt viszont az a tény, hogy egyes munkaterületeken még korántsem érlelődtek meg a vállalások kiértékélhetőségé- nek feltételei. A megtorpanás nem pilla- nyatni jelenség volt a Mátravi- déki Erőműben. Hónapokon' át semmi változás nem történt ezen a téren, az első. értékelést követően, I960 decemberének végéig minden maradt a ré­giben. Fejlődés azonban mé­gis mutatkozott, ha ez számok­kal nem is érzékelhető... Több kisebb brigád egyesült, olvadt egybe — különösen az üzemvi­teli egy műszakon dolgozó bri­gádoknál, egészséges verseny- szellem alakult ki, s a meglevő brigádok megerősödve, izmo­sodva folytatták tovább a ver­senyzést. Fejlődésnek tudható be az a tény is, hogy míg a műszakiak a szocialista . bri­gádok történetének első sza­kaszában, 1960. február else­jétől, 1960 novemberéig — osak mint patronálók kapcsolódtak bele a szocialista versenymoz­galomba, ebben az időben már többségükben, mint brigádta­gok szerepeltek. Hét „okleveles" brigád Hamarosan ismét szaporo­dott a szocialista1 címért küz­dők tábora, újabb brigád — 7 fővel — csatlakozott a ver­senyhez, s a 22 vetélkedő bri­gád közül 1961 május elsején hét brigádnak adományozták a szocialista cím mellé a kitün­tető oklevelet, 3 brigád pedig a címet nyerte el. Évről évre visszatérő témája a munkaversenynek: a műsza­kiak helye, szerepe a szocia­lista ■ vetélkedésben, a tervek teljesítéséért folyó harcban. Nos, a Mátravidéki' Erőműben a műszaki dolgozók a dilem- mázási helyett cselekdetek: két műszaki brigád — 21 fővel — kapcsolódott be a szocialista zösülés és rablás kísérlete bűn­tettében, s ezért halálra ítélte. Fellebbezés folytán az ügy a Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol ma tárgyalják a kétszeres gyilkos ügyét ,címért folyó versenybe, s a többi műszaki, mint brigádtag Vett részt a fizikai dolgozók kollektíváiban. Nem formali­tást, nem kiagyalt, és a mun­kájuktól elvonatkoztatott erő­szakolt vállalásokat tettek. Re­ális követelményeket állítot­tak maguk elé a szakmai, po­litikai és állami oktatás, köl­csönös segítség, munkavéde­lem, újítás tétén, gazdasági munkájukban. A 19 főt szám­láló „Pattantyús-brigád” pél­daként állhat minden üzem műszaki gárdája előtt. A fellendülés ideje. A harmadik értékeléskor 10 brigádnak ítélték oda a címét és 9-re nőtt az okleveles bri­gádok száma is. Ma már 42 szocialista bri­gádot tartanak számon a Mát­ravidéki Erőműben, 454 fő versenyez. S ebben az adatban már a VIII. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott verseny eredménye is beszéde­sen ^dokumentálható. Elég csak annyit említeni, hogy több mint tíz brigád kötött szocia­lista szerződést a kongresszus tiszteletére, s vállalta, hogy szocialista módon él, dolgozik és tanul. A villamosáramot térmelő gyáróriás féltucatnyi üzem­részt foglal magába, s a szo­cialista brigád-mozgalom si­kerének, eredményeinek tud­ható be, hogy egynéhány üzemrészben megteremtődtek a feltételek arra, hogy ver­senyt indítsanak a „szocialista üzemrész” cím elnyeréséért is. Az idén május első napjaiban három üzemrész — a TMK- osztály, a Il-es számú Villa­mosműhely, s a Mérés- és Automatikaüzem — dolgozói vállalkoztak arra, hogy meg­szerzik a szocialista címet. E három üzemrészben már nincs egyetlen dolgozó sem, aki „kívülálló” lenne, — min­denki szocialista brigádtag. E három üzemrészben már nem csak az önkiszolgáló bérfize­tés, a „becsületfizetés” állan­dósult, de a dolgozók „becsü­letboltokat” is szerveztek, ahol mindenki megvásárolhat­ja magának a neki szükséges cigarettát, piperecikket, vagy más efféle árut; mindenki sa­ját magát szolgálja ki és fi­zet. Máshol talán „balul” ütne ki ez a kezdeményezés, itt azonban nagyon is bevált. Az emberek becsületesek, öntu­datosak, tudják, hogy a közös­ség és önmaguk ellen követ­nének el „merényletet”, ha másként cselekednének, mint ahogyan lelkiismeretük dik­tálja. Milyen eredmények mutatkoznak? Ma tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság Rácz Dadányi Miklós kétszeres gyilkos ügyét VANNAK BEOSZTÁSOK, ahonnan nem lehet elkésni, de vannak olyanok is, ahol nem le­het elég korán kezdeni. Az utóbbiakhoz tartozik a falusi tanácselnök munkája is, hiszen ha reggel 7 óra körül nincs kint a termelőszövetkezetben, amikor kiosztják a munkát, a problémákról már csak fél fül­lel, nem maguktól az emberek­től hall. — Hát ezért mtentem én ki ma reggel is, — mondja Smidt Dezső —,, mert az előlegfizeté­seknél mindig van valami, amit jó, ha közvetlenül hallok. Ma például a régen húzódó istóllcépítkezéshez kértek segít­séget • Mire a tanácsházára ér, már Sokan várják. Első a megbe­szélés, a tanács vezérkara — elnök, elnökhelyettes, és titkár — összeül, hogy kiválogassák, mi a legfontosabb a sok teen­dő közül. A postabontás min­dennapos teendője is az elnök dolga. Mire szétszoltírozza a leveleket, egy család, jobban mondva egy házaspár különös ügyét kell tárgyalnia. B. J. jól kereső ember, amo­lyan 34 év körüli, s az asz- saomya emelt panaszt ellene. A beszélgetés kideríti, hogy bi­zony nem is az ember a hibás, neki egyszerűen az a „mániá­ja”, hogy mestervizsgát akar tenni, tanulni, képezni akarja magát, az asszony meg mind­össze három elemivel nem akar­ja, hogy férje tanuljon, ezért aztán nehéz is vele értelmesen Reggeltől estig egy tanácselnökkel Az ecsédi vb-elnök egy napja beszélni, megmagyarázni, hogy az csak jó, ha egy férfi, egy családapa ilyen szép példával jár elő. Ha meg nem is nyu­godott. de legalább valahogyan megértette, mit akar az ő fér­je. LAKÁSÜGY. Ügy látszik ez nemcsak városon „divatos*”, hanem falun is. A kerékgyár­tó járt itt, aki Hatvanból min­den nap kiutazik erre a fon­tos munkahelyre, s mivel önál­ló ember, szívesebben lakna kint a községben. — Elintézem, megnézzük együtt estefelé azt a lakást és majd megbeszéljük a tulajdo­nossal a dolgot. Jó? Tehát estére is marad még munka. De még be sem húzza az ajtót, máris jönnek a kis­iparosok, akikkel a reggel hal­lott istálló ügyet kell megbe­szélni. Nem olyan hosszú ez a megbeszélés, hiszen egyszerűen arról van szó, hogy a sok be­széd helyett meg kell csinálni az épületet Egy gyors ebéd, s mielőtt új­ra a hivatalba ülne, ellátogat a járdaépítőkhöz, akik a fő utakat összekötő mellék közök járdáit építik. Ki kell jelölni az átereszeket és a haladási irányt. Ez a séta éppen csak meg­szellőztette a hivataltól meg­viselt tüdőt, mert máris kaci­fántos adó ügyben vár Maksa János a falubeli elnökre. El van keseredve, és joggal, hi­szen egy szobás házára csak úgy látatlanban ráfogták, hogy két szobás és azután vetették ki az adót. Ezen az elnök is felmérgesedett, s hamarosan rendbe tették az ügyet. Apró munka következett a műsoron. Értesítést diktál a gépírónőnek, negyvenkét sza­vazóit hív meg ea úton a fél­évi tanácstagi beszámolóra, amelyre este kerül sor. Köz­ben még a hivatalsegéd beso­rolását kell felterjeszteni, s egész nap mint a refrén tér vissza a gondolat: «hogyan ké­szülök én fel a tanácsakadé­miai vizsgámra?!” Este aztán megkezdődik a későre húzódó beszámoló. Nem azért tart soká, mert az elnök, a tanácstag sokat be­szél, hanem azért, mert mind­az, amit elmond, érdekli az embereket és millió kérdezni valójuk van. — Mi van a határi kutak­kal? 1— vetődik fel. — Amíg a tanács kezelésében volt, mindig rendben volt, most mi­ért nincs a határban jó ivó­víz? — Megbeszéltük a két ter­melőszövetkezettel, hogy egy- egy kutat rendbe tesznek — nyugtatja meg a kérdezőt Smidt Dezső. — Mi is tudjuk, hogy a határban első a jó ivó­víz az ott dolgozók számára. — Mikor kezdenek hozzá az egészségügyi kombinát építé­séhez — így a másik felszó­laló. — Már tisztáztuk a pénz­ügyi feltételeket — így hát még ez év őszén megkezdik a munkát. — Mi lesz az iskolai szenny­vízderítővel? Egy nyaratok van rá, azt is rendbe kell hozni! — Meglesz az is, költséget is kaptunk rá, meg ember is lesz. LATSZIK, MINDEN kérdés­re számított az elnök, mert egyre se mondja, hogy „majd utána nézek”, „majd megvitat­juk!”, hanem mindent k meg­felelő módon megnézett, mi­előtt megkezdte a beszámolót, s a választók úgy este 10 óra körül, megnyugodva tértek haza. Ez a nap amolyan „típus- napnak” nevezhető, hiszen semmi érdekes nem történt, ha csak az nem, hogy most az otthoni kora reggeli bezörge- tések és az esti „Ne haragudj már Dezsőkéin, de szeretném melegiben elmondani!” helyett gyűlés volt. Mert az elnök idevaló, s már nyolc éve a ta­nácsnál dolgozik, a kettő együtt sok idősebb emberben felkelti a bizalmat, s akik nem szeretik a régiek miatt a hi­vatalt, azok bizony, nem egy­szer pihenés, tv-nézés közben zavarják meg az elnököt ott­honában. No, ő sem veszi tra­gikusan, hiszen amellett, hogy itt elnök, otthon is van a fa­lujában, s -a kettő együtt megteremtette azt a légkört, hogy bármiről legyen is szó. ha a tanács, vagy éppen a ta­nácselnök kér valamit, közös! egyetértéssel megteszik. A NAPOK egymásutánjában telik Smidt Dezső esztendeje! egyik a másik után, s csak ak-: kor jön rá, milyen régen esi*' nálja már ezt a munkát, ami- kor így szó kerül róla. ! — Este van, jó lesz pihenni,; mielőtt új napot kezdünk! —• búcsúzik, s mindketten eine-! vetjük magunkat, amikor a; tanácsháza kapujában Király- Gézával, az iskola igazgatóját val találjuk magunkat szem-; be, aki így kezdi: — Ne haragudj, Dezsőkéin,; de nem tűr halasztást az- ügy!... A továbbit már nem hallom,!“ csak azon mosolygók, mégis; koronát tett a mai napra ez a; „fontos iskolai ügy!... (A.) < £ Az eredményekről beszél­jünk már eddig is, konkrétan ífemlítsük most a kongresszusi ^versenyt. ^Hogyan munkálkod­ónak az Erőmű dolgozói a ^kongresszusi verseny céljai­énak megvalósításáért. Minden ^eddiginél nagyobb — korábbi l-munkasikereket is túlszárnya­ló — eredményekkel készül­őnek pártunk VIII. kongresszu­sának köszöntésére a gyár- jlóriás dolgozói, fizikaiak és ^műszakiak, gazdasági és poli­tikai vezetők. Egyéb gazdasági ^felajánlásaik mellett vállal- 'ták, hogy kilowattóránként 37 'kalóriát takarítanak meg, ol­csóbban termelik az energiát. ÍAz eddigi öt hónap során >megtakarításuk értéke: kilo­wattóránként 35 kalória, ami ;azt jelenti, hogy az energia megtermeléséhez előirányzott ^tüzelőanyagból, költségben ;779 680 forintot takarítottak meg. Jó hírnevüket öregbíti az !a tény is, hogy az ország 14 •nagyobb erőműve között, az •első negyedévi eredményeik !alapján a harmadik helyet ;foglalják el. Ehhez az ered­ményhez sokban hozzájárult !az a 71 munkabrigud is, amely ;nem kapcsolódott be ugyan a ;szocialista vetélkedésbe, de •munkájukkal ők is azon van- !nak, hogy eredményeikkel, si­kereikkel ne kelljen szégyen- ■kezniök. Csak velük teljes az ’.a kép, air.it jelenleg a munka- verseny helyzete mutat a •Mátravidéki Erőműben. (P. *4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents