Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-28 / 175. szám

I 1962. július 28., szombat NBPOJ8AG Tála hüteleső hétharmadon Adatokkal az ércbánya teljesítményéről zet vonatkozásában is. Az el­múlt évben már a dolgozók 97,6 százaléka volt a szakszer­vezet tagja. Ez pedig nagyon szép arány. Viszont arra is érdemes felfigyelnünk, hogy a szakszervezeti aktívák száma nem kielégítő. A szakszervezet azonban minden megmozdu­lásban, rendezvényben megta­lálható. Irányítja a zenekar és a színjátszók munkáját is. Két esetben nyert már értékes dí­jat a zenekar a kulturális szemlén. De, ha a szakszervezetnél tartunk, vessünk egy pillantást a bérekre is. Tapasztalhatjuk, hogy az is emelkedett: 81,08 forintról 83,31 forintra — át­lagban egy műszakra számít­va. A szakszervezet a verseny­mozgalomban is fejlődést ért el. 1960-ban öt szocialista bri­gád működött a bányánál, 1961-ben pedig már hét, az idén viszont 11-re emelkedett a számuk. Szóljunk még a tanulásról, amely szintén általános' hatá­sú vonzóerőt jelent. Nem rész­letezem most, hányán járnak középiskolába és hányán egye­temre, hány mérnök képezi to­vább magát. Nem azért, mint­ha ezek a számok nem dicsér­nék a bányát, csupán egyetlen adatot említek. A szakszerve­zet a célok között jelölte meg azt is, hogy 1970-ig összesen 230-an végzik el az általános iskolát a bányászok közül. Ön­célú ez a terv? Azt hiszem, fö lösleges arról szólnom, mit je­lent az általános műveltség emelkedése a termelés vonat­kozásában is. Végül a szövetkezeti pa­rasztsággal való kapcsolatról. Kétségtelen, hogy ennek leg­könnyebben kimutatható ré­sze az a gazdasági segítség, amit a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz kapott eddig a bányá­tól. Ide tartozik a kertészet öntöző berendezésének felsze­relése, a 10 000 baromfi befo­gadására alkalmas épület, a szövetkezet új pincéje, a kút és a tsz gépeinek állandó javí­tása. TTnnyit tehát az ércbányá­■Lj ról. Azt hiszem, hogy a számok, az adatok feltétlenül szükségesek voltak. De ezek a számok egyben azt is kifejezik, hogy a Gyöngyösoroszi Ércbá­nya az elmúlt három év alatt nagy utat tett meg, s olyan eredményeket ért el, amelyek­re méltán lehetnek büszkék. (g. molnár) Mire várnak.,.?! Idestova három hete, hogy Egerben, a Pedagógiai Főis­kola mellett — a Kossuth Lajos utca felől — elhaladó járdaszakaszt lezárták a gya­logosok előtt. Falhoz támasz­tott lécek állják el az ember útját. Három hete van ez így, s kinek ne szúrt volna szemet azóta? Sokan azt hi­hették: javítják a tetőt; de hát semmilyen tábla nem je­lezte ezt, s nem is jelzi. Mi törént itt, miért kellett lezárni a járdát? Az orosz nyelvű lektorátus második■ emeleti helyisége fö­lötti tetőrésznél a kémény kő­párkánya levált. Néhány da­rabja kárt okozott a tetőben is, betörte a cserepet s egy 20—30 kilónyi tömb a járdára zuhant. Ott hever ma is a járda mellett. Azt kérdezzük: meddig?! Mikor vesznek any- nyi fáradságot az illetékesek, hogy intézkedjenek a kémény megjavításáról, s annak meg­akadályozásáról, hogy újabb kőlavina ne fenyegesse a jár­dán haladókat? S kérdezzük: meddig kell még az emberek­nek a járda helyett — az út­testen közlekedniök?! Három hét elegendő lett volna arra is, hogy egy eme­letes lakóházat felépítsenek, s lám, egy rozzant kéményt se tudtak rendbehozni. Nem tud­tak, vagy nem akartak? — HOZZÁKEZDTEK az őszi árpa csépléséhez a pélyi Aranykalász Termelőszövet­kezet tagjai. A gazdaságban az év elején 36 tagú ifjúsági brigád alakult, amelynek 8 tagja most a cséplésnél a csapat gerincét adja. Nem rentábilis“ 99 „Nem lenne rentábilis!” — ezzel a varázsigével akarja elvágni a vita fonalát az fmsz igazgatósági elnöke a tamamérai tanács vb-ülésén, mikor a vitatkozók azt fe­szegetik: miért nem nyit kis­vendéglőt a községben a föld­művesszövetkezet. Negyven— ötven ember venné igénybe a közétkeztetést is, és talán le­tűnne a csillaga a nem ép­pen ízlésnemesítő hatásukról ismert italboltoknak. Nem lenne rentábilis — mondja —, mert kicsi a köz­ség lakossága, nem lenne for­galom. Nem lenne rentábilis — mondja, s példát is említ: a nemrég megnyílt tiszanánai kisvendéglőt is be akarják zárni, mert az még a Tárná- méránál sokkal nagyobb köz­ségben sem tudja teljesíteni tervét. A tiszanánai példa persze sántít: mert igaz ugyan, hogy a község lélekszáma nagyobb, viszont Tamamérán van a Ktsz irodaház, s az itt dol­gozók biztosítanák a „közét­keztetés törzsközönségét”, amely legalább a kezdeti ne­hézségeken átsegítené a ven­déglőt. Valóban nem rentábilis — mondja a tiszanánai igazgató- sági elnök a „Tiszavirágról” — meg is akarjuk szüntetni, (szerencsére a közgyűlés —és így panaszkodott az elnök: a MÉSZÖV vezetői sem értenek egyet vele.) Nézze meg ezzel szemben az i*alboltokat! Azok kifizetődőek! Nem néztem meg az Ital­boltokat, anélkül is elhittem, amit mondott. — Nyilvánva* ló, hogy a bűnügyi krónikád­ban olyan gyakran szereplő pesti „Fehér ökör” „köpködő­nek” sem azért kegyelmezett meg eddig a vendéglátóipar, mert nem volt rentábilis. De maradjunk csak Tama­mérán. Lapozzunk tovább a tanácsülés jegyzőkönyvében! A vita során olyan kényes kérdéseket is feltettek, mint például (szó szerint idézem Cs. J-t) „Az fmsz vezetői el- lenőrzik-e rendszeresen az italboltoknál azt, hogy 100— 200 poharat öblítenek ki egy vödör vízben”. — Rentábilis italboltokról van szó, — hiszen az italbol­tok rentábilisak. Azért nem szünteti meg a földművesszövetkezet az ital­boltot Tamamérán. azért akarja (nem az egész földmű­vesszövetkezet, de az igaz­gatósági elnök mindenesetre) italbolttá „változtatni” a ti­szanánai vendéglőt. Mert az italbolt rentábilis. Ott kevesebb a palackozott áru, nem kell leülni, ala­csonyabbak a tervszámok. A tiszanánai elnök még magyarázkodva így folytatja a kisvendéglővel kapcsolatos elmefuttatást: Nem rentábi­lis. Mert kevés a fogyasztó a kisvendéglőben. Nem szokták meg az emberek a kulturált szórakozást... Valóban: nem sokan szok­ták meg. S ha a földműves­szövetkezet néhány helyi ve­zetőjén múlik: nem is szok­ják meg a közeljövőben. Mert az nem rentábilis! Krajczár Imre PROTEKCIÓ .''■VÁli/A'i t" utói? — Pszt, előtte egy szót sem. A sertésgondozó disznója! (Fülöp György rajza) Az áruló fehér szín Az Egyesült Államok utcái­ról fokozatosan eltűnnek a parkométerek, mert helyettük egy sokkal olcsóbb és legalább olyan hatásos módszert talál­tak ki a parkolási díj befizeté­sének ellenőrzésére. A gépkocsivezetők sötétzöld színű bélyegeket vásárolhat­nak, melyeket a kocsi szélvédő üvegére kell ragasztaniok. A bélyeg a levegő hatására pon­tosan egy óra leforgása alatt hófehérré változik. A rendőrök tehát egyetlen pillantással megállapíthatják, hogy a kocsi „legálisan” parkol-e vagy sem. A gépkocsivezetőket nagyobb mennyiségű tartalékbélyeggel fogják ellátni. Nagy forgalmat bonyolítanak le | a „falusi bankok“ \ Elhatároztam, hogy detektívregényt írok a Hamegfogtad Neen- geddel Tsz-ben történt, titokzatos bűnesetről. Ilyen könyv még úgy­sem jelent meg. De at­tól tartok, nem is fog, mert a szőrszálhasoga­tók azt mondják majd: „E történet nem tipi­kus’’. Ezért a vérfa­gyasztó históriámat ez­úton igyekszem miha­marabb közölni olvasó­inkkal: íme: Hajnalodik. Döglött a tanyaőrző kutya. Körü­lötte gyanús nyomok. A környék lakói éjsza­ka sikoltozást hallottuk, lehet, éppen akkor hordták el a tsz közös szénakazalját. (A hal­latlan eset óriási meg­döbbenést vált a tsz közvéleményében, mert korábban éjjelenként mindig csak félkazal- nyi széna szokott eltűn­ni.) Az izgalom csak fokozódik, amikor je­lentik a tsz elnökéne’ Kacagó Mártonnak, hogy ezen az éjjelen tűnt el még a közös kukoricagóré is, kuko­ricástól. A tett helyszí­nére kiszállt Elnéző Elemér, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke is, aki azt mondta Kacagú- nak: „Eléggé sajátos esettel állunk szemben. De vajon miért volt szüksége a tettesnek a kukoricagóréra is!? Kacagó erre legyint. Piti ügy. nem érdemes vele foglalkozni. Köz­ben jelentik, hogy a közös tehenészetben valaki kicserélt hat te­henet, amely közül reg­gelre négy végelgyen­gülésben kilehelte marha-leikét. Erre Ka­cagó és Elnéző is. csak jóindulatúan moso­lyog. Még az sem ren­díti meg őket, hogy többen jelentik: a ku­koricaszemek és a szé­naszálak egészen Bubor Vendel házáig vezet­nek. Később arról is befut az értesülés, hogy a kukoricaszemek és a szénaszálak tovább ve­zetnek Bubor házától a piacig. Sőt, a piacon látták Bubort a saját ruhájában és a saját bajuszával, egy kuko­ricagóré tengeri és egy kocsi széna mellett ücsörögni. De mire rászóltak volna, eladta a tengerit és a szénát, megnyiratkozott, levá­gatta a bajuszát és új ruhát vásárolt magá­nak. Kacagó és Elné­ző ezen még fölénye­sebben mosolygott, s Kacagó meg is jegyez­te: „No, és ha nem Bubor volt az illető? Hátha csak a testvére volt? Hátha nem is a testvére volt, s az ál- szakáll és az álruha alatt Zsák Áron, a rak­táros lapult meg, aki tavaly foltot ejtett a be­csületén azzal, hogy a tsz bankettjéről elemeit egy doboz fogpiszkálót? Nem szabad senkit ár­tatlanul bemocskolni!” A kristálytiszta érve­lés hatott. Az el sem kezdődött nyomozás máris kátyúba jutott. Az események azonban gyorsan peregnek to­pább. Időközben isme­retlen tettes kilopta Kacagó Márton motor­kerékpárgumijából a levegőt! Ekkor kezdett a dolog gyanússá vál­ni. Elnéző, vizs­gálva a puha gu­mikat, megjegyezte: „Hátha mégis Bubor a tettes? Tavaly ő mon­dott valami olyasfélét, egy közgyűlésen, hogy jóformán a levegőből él." Ez már Kacagó- nak is szöget ütött a fe­jébe. Azt feleli: „Ezt meg kell beszélnünk a székházban.” Ekkor csap be a vil­lám! Ellopták a szék- házat! Az eset most- már hallatlan izgalom­ban tart mindenkit, mert a székházat a fennállás a óta még senki sem lopta el. Ez a vakmerőség felinge­relte Kacagót és Elné­zőt is. Elnéző ekkor ki­áltott fel először: „Zse­niális lopással állunk szemben! Mostmár van értelme a nyomozás­nak, mert kezd nac- szabású lenni a bűn eset.” A téglanyomok egészen Bubor Vendel házáig vezetnek. De Kacagó és Elnéző is igen óvatos. Hátha csak csapda az egész? Igaz ugyan, hogy a székház ott áll Bubor kertjében az újabban lopott közös szénával letakarva, de ez félre­vezető nyom is lehet. Elnéző megnyugtatja a kedélyeket és bejelenti, „Ide a bűnösnek vissza kell térni. A tett szín­helyére visszahozza a a vakmerőt a bűn!” Holdfény ... titokzatos­ság ... Egyszercsak megjelenik Zsák Áron, s a kerítés mellett a kisdolgát végzi. Kaca­gó rávetné magát, de elnéző visszarántja. Zsák nem lehet bűnös. Pár pillanat múlva megjelenik Bubor, csá­kánnyal a kezében és bontani kezdi az ello­pott székházat. „Ördögi terv suttogja sápadtan Kacagó —, el akarja tüntetni a bűnjelt!” Ab­ban a pillanatban rá­vetik magukat Bubor- ra és a közgyűlés elé cipelik... ★ Szóval, ez lenne az izgalmas történet sze­rény váza. De miként jött rá Kacagó Márton és Elnéző Elemér ilyen zseniálisan arra, ki a tettes? És, mi lesz a bű­nössel? Ennek megma­gyarázására készülő re* gényem utolsó oldalát szentelem, amelyben Elnéző tárja majd a közgyűlés elé, hogy Bu- bor e század legna­gyobb bűnözője, aki zseniálisan oldotta meg a bűntényeit. Egy haj­szálon, pontosabban egy bajusz nélkül kö­vette el, s így könnyű volt felismerni benne az igazi Bubort. Kaca­gó a fényes leleplezés után meghívást kapott, hogy tartson előadást a járáson ilyen címmel: „Hogyan védhetjük meg idejében a közös tulajdont?”■ Óriási sú kere volt. És, mi lesz a bűnös­sel? Nem hamisítok a valóságon, de regé* nyemben szakítottam a szokvány detektív tör­ténetekkel. Az én tol­vajom nem kerül sem a bíróság elé, sem a börtönbe. Ez rossz fényt vetne a Hameg­fogtad Neengeddel Tsz- re. Éppen ezért, Bubor Vendel az elérzéke- nyüléstől zokogó köz­gyűlés előtt térdre ereszkedik az áldásra, kinyújtott karú Elnéző Elemér elé, aki elcsuk- ló hangon azt mondja a tolvajról a közgyűlés­nek: — Nem büntetjük meg Bubor Mártont. Ami vele megtörtént — nézzünk önmagunkba. — az bármelyikünkkel is megeshet... Ugye, megható? Griff Sándor Mindezt tervszerűen, az egész évre vonatkozó fejlesztési, gazdasági terv szerint. Ebben a tervben jelölik meg a gaz­dasági feladatok mellett a tár­sadalmi szervek legfőbb teen­dőit is, úgy, hogy azok végre­hajtása a bánya eredményes­ségét szolgálja. Tudatosan ír­tam a szót: szolgálja. Min­den külön és együtt. Az ered­mény csak így várható. A számok és a tervek mö­gött azonban az ember van. Méghozzá úgy, hogy nemcsak minden érte történik, és álta­la, hanem a módszernek is olyannak kell lennie, hogy megkönnyítse az emberi erőfe­szítést. Hogyan? Végezzék a legnehezebb munkát a gépek. Nézzük tehát a gépesítés mér­tékét. A rakodás gépesítése ** 1960-hoz viszonyítva 22,8 százalékos emelkedést mu­tat. Ez pedig nagyon szép szám. Ide kapcsolhatjuk a biz­tosítás módját is. Hogyan vég­zik ezt a bányában? Az el­avult fabiztosítást egyre na­gyobb ütemben veszi át a vas­beton, a falazat, a főtecsavar segítségével rögzített dróthálós biztosítás. A szilikózis veszélye ellen szellőztetést, a robbanó gáz ellen pedig vizes mű­anyagfojtást alkalmaznak. Az idei gazdasági tervük sze­rint magazinfejtésből 44 ezer tonna, tömedékeléses fejtésből 23 ezer tonna, vágatkihajtás- ból pedig 15 200 tonna ércet kell biztosítaniok. De a jövő­ről sem feledkeznek meg. Ipa­ri vágatból 1200 métert, elő­váj ásból 1100 métert, kutatás­ból pedig 1900 métert tárnak fel. Az előbb rriár említettük az újítást is. Három év alatt öez- szesen 196 újítást adtak be a dolgozók, ebben az évben 42-t. Elfogadtak 56 újítást. Újítási dijként 100 068 forintot fizet­tek ki. Bár az újításokkal kap­csolatban meg kell jegyez^ nünk, hogy az elbírálásnál job­ban kell a határidő betartásá­ra törékedniök. Itt még némi hiányosság tapasztalható. A mozgalomnak a rendszeresen megtartott újítási hónap nyújt segítséget, de a műszakiak tá­mogatása is figyelemre méltó. Az eddig elmondottak azt sejtetik, hogy magas fokú szer- ( vezettség jellemző az ércbányá- í ra. Ezt találjuk a szakszerve- í A vizsgálat tárgya a “ Gyöngyösoroszi Ércbá­nya. Ennek a nagyon jelentős üzemnek hároméves múltját vetjük most össze a jelennel, s egy kicsit a jövővel is. Az első adatok pedig a tel­jes termelési értékre vonatkoz­nak. A számok bizonysága szerint 1959-hez viszonyítva 117 százalékra fejlődtek ilyen vo­natkozásban. De az egy főre eső termelési érték is 17 szá­zalékkal emelkedett. Összeg­ben ez 7 073 000 forintnak fe­lel meg. Ebből a létszám emel­kedésével összefüggésben csak 24,2 százalék részesedés jut, míg a termelékenység fokozá­sából 5 364 000 forint szárma­zott. Ezek a számok pedig azt igazolják, hogy a bánya túltel­jesítette a VII. kongresszus határozatát, amely a terme­lékenység növekedését kéthar­mados arányban jelölte ki. Ilyenkor szokás mindjárt a költségek/iránt is érdeklődni, hiszen a kedvező számok eset­leg kellemetlen költségemel­kedést rejthetnek. Nos, hát az ércbánya ebben a vonatkozás­ban is tiszta. A költségek szintje, az előbbi évek össze­vetése szerint, 10 százalékos csökkenést bizonyít. Ez a 10 százalék pedig közel 9 millió forint megtakarítását jelenti. De akadékoskodjunk tovább. Előfordulhat, hogy az előállí­tott termékek viszont sokkal több nyersanyagot igényeltek, mint előzőleg. De ez sem vo­natkozik az ércbányára. Hi­szen az anyaghányad is csök­kent az elmúlt három év alatt, 12,4 százalékkal ami pénzben újabb három és félmillió fo­rint megtakarítását eredmé­nyezte. A felsorolt statisztikai ada­tok feltételezik, hogy hivatalo-' san is sikerült a bányának or­szágos elismerést kivívnia. A feltételezés most is igazolódik, hiszen a Nehézipari Miniszté­rium üzemei közül a verseny­ben 1960-ban a második he­lyet, 1961-ben pedig már az első helyet érték el. Milyen ördöngős eszközö­ket alkalmaztak ezek az ércbá­nyászok? Tehetjük fel a követ­kező kérdést. A csodaszer azonban náluk sem található meg. De takarékoskodtak az import anyagokkal, és az újító mozgalom kiszélesítésével is fokozták eredményeiket. Elhiszem, hogy a számok általában száraz adatoknak tűn­nek csak fel, de olykor izgalmasabbak, érdekesebbek, mint egy jó drámai jelenet. Különösen olyan esetben, amikor a számok segítségével tudjuk lemérni egy üzem fejlődését. Nem szeretnék a továbbiakban önmagámmal ellentmondásba kerülni, ezért igyekszem előbbi megállapításomat igazolni. A takarékszövetek számának növekedésével együtt egyre na­gyobb mértékben növekszik a falun a takarékossági mozga­lom. A falusi emberek nagy­része már nem idegenkedik a takarékszövetkezettől és a ta­karékosság gondolatától. Egyre többen vannak, akik megtaka­rított pénzüket betét formájá­ban kamatoztatni kívánják, de olyanok is, akik kölcsönt vesz­nek fel. Különösein nagy forga­lom van a füzesabonyi taka­rékszövetkezetben, ahól az egyre növekvő forgalmat zök­kenőmentesen bonyolítják le. Takarékszövetkezeteink veze­tősége azon igyekszik, hogy jó kapcsolatot teremtsen a ter­melőszövetkezettel és más he­lyi szervekkel. A jó együttmű­ködés eredményeként 1962 el­ső félévben a takarékszövetke­zetek nagyobb része már be­kapcsolódott a termelőszövet­kezeti tagok járandóságainak kifizetésébe. így a kifizetések alkalmával a tsz-tagok a já­randóságuk egy részét betét­könyvben helyezik el. Az aba- sári takarékszövetkezetnél kö­zel 10 millió forint összegben helyeztek el betétet 870 betét­könyvben. A község lakóinak számához viszonyítva majd­nem minden 4. lakos rendel­kezik takarékszövetkezeti be­tétkönyvvel. Ez azt jelenti, hogy ebben a községben már nincs olyan család, ahol betét­könyvet ne lehetne taVálni. Az elmúlt félév alatt a domoszlói takarékszövetkezetnél is szép } eredmények születtek. Több } mint 6 millió forint került takarékszövetkezethez 1197 be-^ tétkönyvbe. £ A megyében 21 tákarékszö-J vetkezet és 5 kirendeltség mű-} ködik. Ezeknél az egységek-^ nél több mint 32 millió forint^ betétet helyeztek el. Fontos tevékenységük még a} kölosönkihelyezés. A kölcsön-^ alap kihasználásánál kimagas-^ ló eredményt ért el a füzes-^ abonyi takarékszövetkezet, ( ahol az elmúlt félév alatt más-} fél millió forint kölcsönt fo-'j lyásítottak mintegy 1625 sze-} mély részére. A verpeléti ta-} karékszövetkezet 646 fős tagsá- } got számlál. Az igénylők ré-J szőre 1207 kölcsönt folyósítót-£ tak közel 900 ezer forint ösz-^ szegben. A domoszlói takarék-^ sző vetkező then pedig közel j egy millió forint összegben se-} gítettték a falu dolgozóit. Me-j gyénk takarékszövetkezeted az^ első félévben több mint 9 mii-} lió forint kölcsönt folyósítót-£ tak a dolgozóknak. A takarékszövetkezetek szá-J ma megyénk területén ez év-g ben is tovább növekszik, a £ meglevők pedig erősödnek. } Ezt a célt hivatott elősegíte- } ni a MÉSZÖV által beindított ^ verseny is. A nemes vetélke- } dések nagyban elősegítik a} takarékszövetkezetek betét-,} részjegy- és kölcsönállományá-} nak további növelését és a ter-^ vek teljesítését. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents