Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

2 NEPOJSÄG 1962. július 24., kedd A párt szövetségi politikájának érvényesülése (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt gazdasági évben a hiányos szervezés ellenére is, mintegy 124 tsz kapcsolódott be e nemes vetélkedésbe, s ennek eredményeként gyor­sabb ütemben, jobb minőség­ben végezték el az időszerű mezőgazdasági munkákat és több árut adtak a népgazda­ságnak. A nyolcadik kongresz- szus tiszteletére indított mun­kaversenybe is több mint száz termelőszövetkezet kapcsoló­dott már be, s nem egy mun­kacsapat és brigád tagjai ré­széről hangzanak el olyan el­határozások, hogy a munká­sok példája nyomán szocia­lista munkacsapatokat és bri­gádokat alakítanak. Az egységes paraszti osztály kialakításának folyamatát —, ha ez a folyamat lassú is — megfigyelhetjük azon keresztül is, hogy egyre több tsz-tag is­méri fel, hogy a közös gazda­ság és saját érdekeik egybees­nek. Ezért mind többen bírál­ják a termelőszövetkezet meg­szilárdulását gátló, helytelen vezetési módszereket, hibákat, a hanyag, nemtörődöm, a kö­zös munkából kimaradozó tsz- tagokat, mert tudják, hogy ezeknek rossz munkája vala- mennyiök jövedelmét csökken­tik. Az értelmiség igyekszik elsajátítani a marxizmust, leninizmust s annak elvei szerint élni Ha nem is olyan jelentős mértékben, mint a munkásosz­tálynál és a szövetkezeti pa­rasztságnál, de fejlődés tapasz­talható a megye értelmiségé­nél is. Ez megmutatkozik az értelmiség számszerű növeke­désében, de ami legfontosabb, helyes eszmei-politikai állásfog­lalásában is. Ismeretes, hogy megyénk értel­miségének összetétele szárma­zását tekintve, eléggé vegyes. Vannak, akik közelebbről, má­sok távolabbról indultak el afelé, hogy beilleszkedjenek a népi demokratikus rendszerbe, később pedig elfogadják, s magukévá tegyék a szocialista eszméket. Ez a fejlődés nem egyformán következik be, de már most megállapíthatjuk- jelentős eredmények mutatkoz­nak. Ez elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy pártunk poli­tikája helyes, de azzal is, hogy iskoláinkból egyre több új, fiatal értelmiség kerül ki, akiknek felfogása, a világról és társadalomról haladóbb, mint a régi értemiségé, más­részt, a régi értelmiség zöme is arra törekszik, hogy t megis­merje, elsajátítsa a szocialista és kommunista eszméket, s aszerint éljen, dolgozzon. Az elmúlt évek során egyre több értelmiségi foglalkozású kapcsolódott be az állami jdeo lógiai képzésbe, vagy a párt­oktatásba. A társadalmi tevé­kenységben is egyre nagyobb számban vesznek részt, a TIT tagsága például majdnem meg­duplázódott, s az általuk tar­tott ismeretterjesztő előadások száma és színvonala is örven­detesen növekedett. Az értelmiségi foglalkozású­aknál nem egyformán jelent­kezik ez a pozitív változás. Az elmúlt évek során leg­jelentősebb fejlődést a pe­dagógusoknál — akik ki­vették részüket a mezőgaz­daság átszervezéséből is —, valamint a műszaki és agrárértelmiségnél figyel­hetünk meg. Más foglalkozásúaknál ez a fejlődés lassúbb, összességé­ben azonban megállapítható: az értelmiség zöme ma már nemcsak lojális magatartást ta­núsít a rendszerrel szemben, hanem aktívan kiveszi részét a szocializmus építéséből. Számbelileg ugyan nem je­lentős, de a lakossággal való kapcsolata folytán mégis szá­mottevő az a réteg, amelyet megyénk kisiparossága képvi­sel. Számuk csökkenő tenden­ciát mutat, s gondolkodásukat jelentősen befolyásolják a szo­cialista építés eredményei. Többségükben lojálisak a rend­szerrel szemben, nem egy kö­zülük részt vesz a Hazafias Népfront és a tanácsok mun­kájában és egyre kisebb mér­tékben tapasztalható részükről spekulációs tevékenység. Végeredményben megálla­pítható, hogy a párt helyes, szövetségi politikájának elveit a megye pártszervezetei általában helyesen érvényesítik a gyakorlatban. Ennék alapján tovább növeke­dett a munkásosztály vezető- szerepe és erősödött egysége. Tovább szilárdult társadal­munk két alapvető osztályának szövetsége és fejlődött tartal­ma. Egyre szélesebb rétegek kapcsolódnak be aktívan a szo­cializmus építésébe, s kezdeti eredményéket értünk el az egységes szocialista paraszti osztály kialakításában is. A szocializmus alapjainak lerakásával tovább erősö­dött megyénkben is a dol­gozók eszmei-politikai egy­sége, közülük mind többen ismerik fel a marxizmus— leninizmus eszméinek Igaz­ságát. A Mzsákmán yoló osztályok tolt tagjai jelentős részben, iülönböző formákban igyekez­nek beilleszkedni szocialista rendszerünkbe. De a kizsák­mányoló osztályok megszűné­sével. az osztályharc nem szűnt meg, csak más formában fo­lyik tovább. Benne elsőbbsé­get nyert az eszmei, ideológiai harc, amelynek célja felszá­molni az emberek tudatában és magatartásában még meg­levő polgári és kispolgári szem­léletet és szokásokat, hogy még nagyobb energiát szaba­dítsunk fel a fejlett, szocialis­ta társadalom építéséhez A szocialista népi, nemzeti egység kialakításában, a fej­lett szocialista társadalom épí­tésében úgy tudunk még na­gyobb eredményeket elérni, ha minden ember fokozottabb aktivitást fejt ki a szocializmus építésében, ha a párt, állami és tömegszervezetek még kö­vetkezetesebben alkalmazzák gyakorlatban a párt szövetségi politikájának alapelveit, s en­nek alapján... Az embereket elsősorban a szocialista építésben vég­zett munkájuk és magatar­tásuk alapján, nem szub­jektív benyomások, vagy származásuk alapján ítélik meg. , Ma jobban megértik és a gyakorlatban következeteseb­ben végrehajtják az MSZMP VII. kongresszusának állás- foglalását, miszerint: párt­funkciók kivételével minden vezető tisztséget betölthet az a pártonkívüli, aki munkájával, magatartásával és rátermettsé­gével bebizonyítja, hogy al­kalmas a tisztség viselésére. Ma mélyebben megértjük és a gyakorlatban helyesen alkalmazzuk e gondolatot: „aki nincs ellenünk, az velünk van” és nem feledkezünk meg ar­ról, hogy az osztály harc wem szűnt meg, más formában és más módon tovább folyik mindaddig, amíg osztályok lesanek az országon belül és nemzetközi viszonylatiban. Akik helytelenül értelmezik a párt szövetségi politikáját A párt szövetségi politikáját a pártszervezetek vezetői és tagjai, a pártonkívüli munká­sok, szövetkezeti pairasztok és értelmiségiek túlnyomó több­sége lelkesen helyesli, egyet­ért vele, s támogatja annak végrehajtását. Majd minden pártszervezetünkben vannak azonban olyan párttagok, akik különböző okoknál fogva hely­telenül értelmezik, vagy egyál­talán nem értik a párt szövet­ségi politikáját. Többségük a munkásosztály vezető szerepe és az emberek megítélésénél legtöbb esetben tudatosan, vagy tudatlanul szektás pozí­cióból indult ki. Petőfibányán néhány párttag most is vallja azt, hogy munkásosztály vezetőszerepe csak úgy bizto­sítható, ha a vezetők munkás­káderek és párttagok.” Szerin­tük „a vezetők kiválasztásánál az a lényeg, hogy ki, milyen családból származik”. Ennek a helytelen nézetnek tudható be, hogy több községben kitűnő tanulókat sem javasolnak to­vábbtanulásra, mert szüleik származása „nem megfelelő". A pártszervezetek egy ré­szénél tapasztalni olyan véleményeket is, hogy a párt szövetségi politikáját „opportunistának, kesztyűs- kéz-politikának”, átmeneti jellegű politikának tartják. A régi harcosok „félreállítá- sáról” beszélnek, „féltik” a párt tekintélyét, vezetőszere­pét, a pártonkívüliektől, akik, úgymond, majd „a fejünkre nőnek”. Értelmiségi körökben van­nak, akik a párt szövetségi politikáját úgy értelmezik, hogy „most már nyitott ab­laknál hallgathatom a Szabad Európa rádiót’. Mások „visz- szavonulásnak, „az ellenforra­dalomnak tett „engedmény­nek” tekintik a szövetségi po­litikát és a szocialista népi, nemzeti egység megteremtését csak nacionalista alapon „a nagy Magyarország” megte­remtésén keresztül tartják csak lehetségesnek. A tapasztalatok azt is mu­tatják, hogy a szektás nézetek ugyan­annál az embernél oppor­tunista megnyilvánulások­kal keverednek. A munkás-paraszt szövetség­gel kapcsolatban például van­nak, akik úgy nyilatkoznak, hogy „a mezőgazdaság átszer­vezése gyengítette a munkás­paraszt szövetséget”. Ez nyil­vánvalóan opportunista véle­mény, amely mögött az a gon­dolat húzódik meg, „jobb lett volna megmaradni az egyéni gazdálkodás mellett”. A párt szövetségi politikáját helytele­nül értelmezve tehát többen opportunizmusba esnek, elvte­lenül takargatják a hibákat, nem mernek nyíltan szembe­szállni a helytelen nézeteket vallókkal. A gyöngyöspatai termelőszövetkezet egyik veze­tője például jogtalan kedvez­ményekkel és a hibák elnézé­sével akart olcsó népszerűség­re szert tenni. Átányban pedig eltűrik, hogy egyes tsz-tagoik- nak „háztáji lovuk” is legyen. Feldebrön 52 termelőszövetke­zeti tag — köztük párttagok is — a megengedettnél nagyobb háztáji területet használ. Tapasztalhatók helytelen és téves vélemények az osztályharccal kapcsolatban is, ezeket két csoportba lehetne sorolni: 1. Vannak, akik a szövet­ségi politikából azt a kö­vetkeztetést vonják le, hogy „megszűnt az osztályharc”. 2. Mások pedig úgy véle­kednek, hogy „az osztály­harc most már csak nem­zetközi méretekben folyik”. A termelőszövetkezeteknél meglevő ellentéteket vizsgálva A szövetségi politikát vizs­gálva tapasztalható volt jó né­hány ellenséges megnyilvánu­lás is. Átányon és Hevesen, vala­mint Kápolnán a volt kizsák­mányoló osztályok tagjai igye­keznek ellenséges hangulatot szítani a termelőszövetkezetek ellen, bomlasztják a munka- fegyelmet. A párt szövetségi politiká­jának érvényesülését vizsgálva a tapasztalatokat a követke­zőkben lehet összefoglalni: A régi és új termelőszövetkezeti tagok közötti és a korábbi származásból, valamint az öregek és fiatalok között fa­kadó ellentétek ugyan még megtalálhatók, de már nem olyan nagymértékben, mint korábban. Ezeknek az ellenté­teknek megnyilvánulásai közé tartozik, hogy Pélyen és má­sutt is azt mondják egyesek, bomlasztólag háti paraszti osztály A termelőszövetkezetbe való belépésüket nehezíti, hogy a párt-, állami és tömegszerve­zetek nem foglalkoznak velük, mondván „jók lesznek majd múzeumnak”. Néhány helyen pedig a termelőszövetkezet fel sem akarja őket venni, hiába jelentkeznek: Az egységes paraszti osztály kalakításával kapcsolatos el­lentéteknél megállapítható, hogy azoknál a termelőszövetke­zeteknél jelentkeznek leg­inkább a téves nézetek, ahol a vezetés gyenge, ahol alacsony színvonalú a po­litikai és gazdasági szer­vező munka, ahol gyen­gébb a pártszervezet, s ala­csony a tagság jövedelme. Ebből világosan kitűnik, hogy az egységes, szocialista parasz­ti osztály kialakítását csak úgy gyorsíthatjuk meg, ha még hatékonyabban munkálkodunk a termelőszövetkezetek politi­kai és gazdasági megszilárdí­tásán1. , A párt szövetségi politikájá­val kapcsolatos helytelen né­zetekről és gyakorlatról meg­állapítható, hogy bár sok he­lyen és sokféleképpen nyilvá­nulnak meg, nagyon szétszór­tak, viszonylag nem sok em­bert érintenek, de megtalálha­tók mind a pártban', mind a pártonkívüliek között. E téves nézetek legtöbb esetben a párt szövetségi politikájának nem ismeréséből, vagy helytelen ér­telmezéséből fakadnák. Nem egy esetben lehet tapasztalni, hogy azok az emberek, akik szektás, vagy oppor­tunista szemszögből bírál­ták a párt szövetségi poli­tikáját, a legtöbb esetben elméletileg képzetlenek, s politikailag tájékozatlanok, nem ismerik a társadalomban végbement nagyarányú válto­zásokat szubjektivistúk sok­szor csak egyéni sérelmeik alapján ítélnek meg politikai és társadami kérdéseket. Az, hogy a pártban és a pár­tonkívüliek között is viszony­lag sok esetben hallunk a szö­vetségi politikával kapcsolatos helytelen nézetekről, az el­mondottakon túl fakad abból is, hogy a járási és városi párt- bizotságok, az alapszervezetek sokszor ötletszerűen, felszíne­sen foglalkoznak a párt politi­kájának elméleti kérdéseivel. Jóllehet a különböző tanács­kozásokon, tanfolyamokon, il­letve pártoktatásban szóbake- rülfcek a szövetségi politika kérdései azonban ez nem bi­zonyult elégségesnek. A jö­vőre vonatkozóan tehát le kiéli vonni a következtetést: mind a párton belül, mind a pártonkívüliek között többet és alaposabban kell Ismertetni, népszerűsíteni a párt szövetségi politi­káját, következetesen és nagyobb ará­nyú munkát kell kifejteni az alapszervezeti vezetőségek is­koláztatásánál, körültekintőb­ben kell végezni a pártépítő munkát, hogy olyan emberek alkossák a pártot, akik az el­méletben és gyakorlatban he­lyesen tudják alkalmazni a párt politikáját — mondotta befe­jezésül Dorkó József elvtárs. Dorkó József elvtáirs beszá­ll ogy „mi régi tsz-tagok hoz­tuk meg a nagy áldozatot”. Feldebrön a' termelőszövetke­zeten belül középparaszt- brigád alakult, Átányban a munkacsapatokban nagyrészt származás szerint csoportosul­tak az emberek. Máshol rek­lamálják, hogy a fiataloknak munkaegységelőleget adnak. Az elmondottakon kívül ta­pasztalható bizonyos ellentét a termelőiszövetkezeti tagság és azok között az egykori föld­művesek között, akik iparba mentek dolgozni. Nehezíti az egységes paraszti osztály kiala­kítását az a tény is, hogy majd minden termelőszövetke­zeti községben fellelhetők még egyénileg dolgozó parasztok is, akik nem is annyira számará­nyukkal, mint inkább azzal a ténnyel, hogy ők még egyéni­leg gazdálkodnak nak az egységes ' kialakulására. mólóját vita követte, amely során felszólalt Varga Lajos, az egercsehi bánya főmérnöke. Elmondotta, hogy tapasztalata szerint a párt szövetségi poli­tikájával kapcsolatos, téves né­zetek azoknál jelentkeznek, akik nem sok fáradságot vesz­nek elméleti tudásuk gyarapí­tására. Dr. Macsinka Árpád orvos felszólalásában hangsúlyozta, hogy az értelmiség mennyire érdekelt a szocialista társada­lom építésében, döntő többsé­gük helyesli a párt politikáját. A vitában felszóli az MSZMP Központi Bizottság ágit. prop. osztályának helyet­tes vezetője és azokról a Válto­zásokról beszélt, amely a párt szövetségi politikájában bekö­vetkezett az utóbbi évtizedek­ben. Hangsúlyozta, ma már tel­jesen más viszonyok uralkod­nak, mint az elmúlt rendszer­ben, a 17 év óriási gazdasági változásokat hozott. Beszélt azokról a válto­zásokról, amelyek a mezőgaz­daságban következtek be, mi­után ott is győztek a szocia­lista termelési viszonyok, s azokról az érdekközösségek­ről, amelyek szövetségessé te­szik a munkásságot és a pa­rasztságot. A szövetségi poli­Az osztályszövi a közös érdekbí így van ez ma is. hazánk­ban is. A parasztság, az értelmiség, együtt a munkásosztállyal, érdekelt a szocializmus építésében, maradéktala­nul, véglegesen egybeesnek érdekeik, ezért van szükség jó szövetsé­gi politikára. Darvasi elvtárs beszélt azokról a párttagokról, akik tévesen értelmezik ezt a poli­tikát, s nem bíznak a párton- kívüliekben, nem helyeslik a szövetség gondolatát. A párt szövetségi politikáját ellenzőkhöz intézte Darvasi elvtárs a kérdéseket. Mikor belépett a pártba, miért vál­lalta a harcot? Saját magá­ért? A kommunista pártért? Nem. Az egész dolgozó né­pért! Éppen ebben különböz­nek a kommunisták, a többi pártok tagjaitól, mert az egész népnek teremtenek anyagi jó­létet, demokráciát. Meg kell „aki nincs elienün elvet, majd példával bizonyí­totta a szövetségi politika fontosságát. Elmondotta, ha­zánkban körülbelül másfél- millióra tehető azoknak a száma, akik rendes napi mun­kájuk mellett társadalmi te­vékenységet is végeznek, te­hát, ha a régi jelszót alkal­maznánk, miszerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”, úgy az ország felnőtt lakosságának millióit kellene „ellenségnek” tekinteni. Hangoztatta, aki nem is végez társadalmi munkát, de becsülettel dolgo­zik a gyárban, vagy termelő- szövetkezetben, becsületesen neveli gyermekeit, betartja törvényeinket, az velünk van, ha politikailag nem is aktív. Befejezésül hangoztatta, hogy Sramkó László, a Hevesi Já­rási Pártbizottság titkára több példával bizonyította, hogy azokban a közös gazdaságok­ban, mint a hevesi Vörös Ok­tóber, a tarnabodi Tárná Gyöngye tsz, amelyek jól dol­goznak, kevésbé fellelhetők ezek a káros nézetek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunisták minél többet tárgyaljanak, vitatkozzanak erről a kérdésről, hogy meg­gyorsíthassák az egységes, szö­vetkezeti paraszti osztály ki­alakulását. Molnár Nándor, a Hazafias Népfront gyöngyösi titkára arról a hatalmas változásról beszélt, amely az utóbbi évti­zedek alatt bekövetkezett me­gyénkben. Ezekkel az eredmé­nyekkel magyarázta, hogy mind több pártonkívüli vesz részt a társadalmi életben, és növekszik előttük a párt te­kintélye. Példát is mondott erre: a helybeli Hazafias Nép­front Tsz ülését, ahol az em­bereik kérték, hogy a pártszer­vezet képviselője feltétlenül vegyen részt tanácsokásukon. Végezetül arról be­szélt, mennyire megnövekedef az emberek érdeklődése a po­litikai kérdések iránt, míg ko­rábban a város több ezer föld­művese közül alig 30—40 járt a gazdakörbe, most ennek tízszerese jár a termelőszövet­kezeti akadémiára. ilt Darvasi István tikáról megállapította, hogy az nem egyéb, mint a megválto­zott társadalmi viszonyokból levont politikai következteté­sek összessége. A párt szö­vetségi politikájának tartalma — mondotta Darvasi elvtárs — kidolgozni azt a politikát, amelyet a párt más osztályok­kal szemben folytat. Részlete­sen ismertette a különböző osztályszövetségek kialakulá­sának indító okait. Hangsú­lyozta, ha érdekeik megegyez­nek, bármely osztályok szövet­ségre léphetnek egymással ma is, van példa erre, akár a francia nép összefogását néz­zük a fasizmus ellen, vagy a gyarmati népek összefogását, itségnél mindig $1 kell kiindulni magyarázni ezeknek az embe­reknek, hogy az osztálynéküli társadalmat az egész nép építi, az egész társadalom számára, ezért együtt kell dolgoznunk, & együtt kell vezetni a néppel ezt a hatalmas munkát. Dar­vasi elvtárs . hangsúlyozta, hogy a pártonkívüliek funkcióba állításánál figyelembe kell venni szakmai, politikai felkészültségét, alkalmas­ságát, s aki ennek megfelel, a párt­funkciók kivételével minden vezető állást betölthet. Részle­tesen foglalkozott Darvasi elvtárs a párt szövetségi poli­tikájának és a népfrontnak különböző összefüggéseivel — hangsúlyozta, hogy a népfront a szövetségi politika végrehaj­tásának egyik eszköze, politi­kai együttműködés konkrét kérdésekben. Darvasi elvtárs jó gondolat­nak nevezte az k, az velünk van* a népi-nemzeti egység nem volt még soha ilyen erős, mint most, mert a társa­dalom tagjainak döntő többségének érdekei min­denben és véglegesen egy­beesnek. Komjáti Józsefné, a gyön­gyöshalászi termelőszövetkezet tagja felhívta a kommunisták figyelmét: ne hagyják szó nél­kül a párt szövetségi politiká­jával kapcsolatos helytelen né­zeteket A vitában elhangzott hozzá­szólásokra Dorkó József elv­társ adta meg a választ, majd Bíró Józsefnek, az MSZMP Heves megyei biztottsága tit­kárának zárszavával végétért é megyei pártbizottság ülés«.

Next

/
Thumbnails
Contents