Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-22 / 170. szám
2 NÉPÚJSÁG 1962. július 22., vasárnap KOVÁCS JÄNOS: A VTT ölrttt SUOMIBAN ^wv\\\\v.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\ww Minta eszközzel a francia atomltöera felé PÁRIZS (MTI): Francia gazdasági körökben meglepetést keltett, hogy André Puget repülőtábornokot nevezték ki az állami kézben levő, kizárólag polgári repülőgépeket gyártó Sud Aviation élére. A gyár legismertebb gépe a Caravelle sugárhajtású utasszállító repülőgép. A jól értesültek azonban nem lepődtek meg ezen a kinevezésen, mert beleilleszkedik azoknak a műveleteknek a sorába, amelyekkel Marcel Dassault, az UNR-hez, De Gaulle pártjához tartozó repülőgépgyáros fokozatosan hatalmába kerítette a Sud Avia- tion-t, olyannyira, hogy a szaksajtóban az állami gyárat Sud Dassault néven kezdték emlegetni. Dassault egyébként kiemelkedő helyet foglal el azoknak a monopoltőkéseknek a sorában, akiknek az önálló francia nukleáris ütőerő programjának* a megvalósítása a legnagyobb profitot hozza. Az atombomba ugyanis csak akkor ér valamit, ha van célba- juttató eszköz. Tekintettel arra, hogy Franciaországban ma még erre alkalmas rakéta nincsen, a francia hadügyminisztérium ötven Mirage—4 bombavető repülőgépet rendelt Dassault-nál. Pedig ez a gép aránylag kis hatósugara miatt nem is túlságosan alkalmas erre a célra, ezért kiegészítésül az Egyesült Államokban olyan tankrepülőgépek vásárlásáról kezdtek tárgyalást, amelyek repülés közben látják el üzemanyaggal a Mirage-ökat. Puget tábornok kinevezésével egyidejűleg a Sud Avia- tionnak, első ízben, váratlan eladási nehézségei is támadtak, két nagy amerikai repülőgéptársaság lemondta Caravelle gépek megrendelését. Mint az Humanité megálla-* pítja, ha a kormányzat akarja, leáll a polgári repülőgép- gyártás ebben az állami üzem* ben és minden állami erőforrást, ipari kapacitást, munkaerőt a francia atomütőerő megvalósítására fordítanak. Petar Sztambolics felszólalása a jugoszláv képviselőház ülésén MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda szombati számában Sz. Visnyevszkij, a lap washingtoni tudósítója elemzi az Egyesült Államok kormányának az atomfegyverkísérletek kérdésében elfoglalt álláspontját. Minden gondolkodó ember előtt világos — mutat rá egyebek között a cikkíró —, hogy az Egyesült Államok vezetőinek ma már semmi indokuk nem lehet az atomfegyverkí- sérletek beszüntetésének további halogatására. A washingtoni vezetők — folytatja Visnyevszkij — ennek ellenére nem hajlandók szakítani bűnös álláspontjukkal. Egyelőre jobbnak tartják propaganda jellegű Ígéreteket hangoztatni az Egyesült Államok ,.magatartásának esetleges megváltoztatására” elhallgatva, hogy mikorra várható ez a változás. Felvetődik a kérdés, hogy vajon nem csupán a közvélemény félrevezetésére teszik ezeket az ígéreteket? Az elemi logikából következik — folytatja a cikkíró —, hogy az Egyesült Államok biztonságának mindennemű veszélyeztetése nélkül, lemondhatna a helyszíni ellenőrzéssel kapcsolatos, ésszerűtlen követeléséről és hozzájárulhatna a tömegpusztító fegyverekkel végzett veszélyes kísérletek betiltására vonatkozó és régóta várt egyezmény megkötéséhez. I Maga Arthur Dean, a genfi BELGRAD (TASZSZ): A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés most folyó ülésszakán Petar Sztambolics, a nemzetgyűlés elnöke, beszámolt a Szovjetunióban látogatást tett jugoszláv parlamenti küldöttség útjáról. Petar Sztambolics megemlékezett azokról a jelentős eredményekről, amelyeket a szovjet nép ért el a hétéves terv teljesítése során. Hangsúlyozta, hogy a jugoszláv parlamenti küldöttséget a Szovjetunióban mindenütt a barátság és szívélyesség légköre vette körül. Sztambolics megállapította, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatai mind gazdaságilag, mind politikailag, mind kulturális szempontból kedvezően fejlődnek. önök tudják — mondta Sztambolics a képviselőkhöz: fordulva — mi mindig arra törekedtünk, hogy fenntartsuk kapcsolatainkat a Szovjetunióval. Hangsúlyozta, hogy az együttműködést nem akadályozhatják a fejlődésben ta* pasztaiható különbségek, sem az ideológiai ellentétek, sem pedig a néhány kérdésben megmutatkozó felfogásbeli különbség. A szovjet vezetők kijelentették a küldöttségnek, hogy ők is így vélekednek. A két ország közötti kapcsolatok kedvező fejlődésének igen fontos a világbéke megerősítése, a békés együttélés és a népek közötti barátság elveinek győzelme, valamint az általános és teljes leszerelés végrehajtása. (MTI) A Lengyel Népköztársaság 18 esztendefe nemzedék * munkájára volt szükség. Aki még emlékszik az 1944— 45-ös év fordulóján a romba- dőlt városokra, a kihalt falvakra, a teljesen elpusztult vidékekre, csak az tudja felmérni, milyen óriási feladatok álltak az új népi kormány előtt. Ezen kívül az első években még harcolni kellett a nép hatalmáért is. De a nyugati körök által támogatott reakció nem tudott gátat vetni a Júliusi Kiáltványban meghirdetett reformoknak, felosztottuk a nagybirtokokat, államosítottuk a nagyipart és a bankokat. A párt programja, már a megszállás évei folyamán elkezdett munka, a nemzeti egységfront következetes megszervezése, a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság jelszavainak maradéktalan megvalósítása, amelyeket akkor adtak ki, midőn a szovjet hadsereggel vállvetve harcoló lengyel hadsereg katonái lengyel földre léptek ... mindez eldöntötte a belső harcokat. Az új, a megváltozott társadalmi helyset felszabadította a tömegek hatalmas energiáját, óriási lelkesedés és áldozat- készség egyenlítették ki az anyagi eszközök elégtelenségét. Lengyelország újjáépítésében és átépítésében felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtott a Szovjetunió — gabonát, gépi felszerelést, nyersanyagot, beruházási kölcsönöket, készpénzt, műszaki berendezéseket bocsátott az ország rendelkezésére. Mindezt olyan kedvező hitel-feltételek mellett, amelyek a kapitalista világban ismeretlenek. A sokoldalú együttműködés a Szovjetunióval és a szocialista tábor valamennyi országával, ez volt, és ez is marad Lengyelország fejlődésének, a szocializmus építésének, s általában a Lengyel Népköztársaság egész politikájának alapköve. A háború évei alatt felnőtt nemzedék nem ismeri a tespe- dés szót, normális tényként fogadja el, hogy az ipari termelés évről évre emelkedik, hogy a népgazdaságnak újabb és újabb szakemberekre van szüksége, hogy új gyárak és házak épülnek, hogy fejlődik a mezőgazdaság, hogy mindenki tanulhat, stb. A mai fiatalságot, de még az idősebbeket sem érdeklik túlzottan azok a számadatok, amelyek megmutatják, miből, mennyivel termelünk többet, mint a háború előtt, sokkal jobban érdekli őket, hogy mennyire vagyunk Olaszország, Franciaország, vagy Anglia szintjétől. Az életben a tények számítanak, s ezek megmutatják, hogy a nemrég még oly szegény Lengyelországban, amelynek ma már 30 millió lakosa van, a lapok egyszeri összpél- dányszáma meghaladja a 21 milliót, 700 000 televízió előfizető van, évenkint öt és félmillió könyvet adnak ki. De továbbmenve: 172 színházuk van, több mint nyolcmillió a könyvtárak száma, kilenc filharmónia és ugyanannyi szimfonikus zenekar. M'nden tízezer lakos közül 56 főiskolákon tanul, mig ez a számadat Olaszországban 46. Svájcban 37, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig 33. A munkanélküliség réme teljesen ismeretlen fogalom a népi Lengyelországban. A Júliusi Kiáltvány meghirdetése óta eltelt tizennyolc esztendő alatt, az óriási veszteségek ellenére, a lengyel ipari termelés eev lakosra számítva, már túlhaladta a világ-átlagot, és a jelenlegi ötéves terv befejezésével 2,5-szer lesz nagyobb a világ-átlagnál. Az egyik lengyel közgazdász az ötéves terv (1961—65.) mutatói és a távlati terv célkitűzései alapján — figyelembe véve a burzsoá közgazdászok előrejelzéseit a kapitalista gazdálkodásra vonatkozóan — kiszámította, hogy Lengyelország iparosítási szempontból eléri Angliát, Franciaországot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Hasonló számítás van több is, mind nálunk, mind a kapitalista világban. A különbség jelentéktelen. A végleges javításokat elvégzi majd a gyakorlat. Ezt a feltartóztathatatlan folyamatot csak a háború állítaná meg. A Népi Lengyelország létének hajnalától olyan politikát folytat, amelynek devizája az ország védelme és a különféle társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini eszméje. Lengyelország mindig támogatta és támogatni is fogja a szovjet kormánynak az általános és teljes leszerelésre irányuló politikáját. Lengyelország a nemzetközi fórumokon tett önálló javaslataival is segít utat tömi a vitás problémák megoldása számára. Testvéri szövetségben a Szovjetunióval és valamennyi szocialista országgal, bátran haladunk a jövő felé vezető úton, abban a biztos tudatban, hogy közös ügyünk győzedelmeskedni fog. emelvény előtt játszódott a cselekmény, a lövészárokban ott hasaltak a katonák és ahogy vonult a harc, az esemény — úgy fordult velünk az emelvény. Feledhetetlen élmény! Amíg robog visszafelé velünk a busz, lehet látni, hogy a színdarab mondanivalóján gondolkodnak a fiatalok és gondolkodom magam is. Háború nélküli világot — ez tömören a tartalma a darabnak és erre készült az a több mint 30 ezer fiatal Tamperében, hogy ezt juttassa érvényre a VIII. Világifjúsági Találkozó tamperei rendezvényein. — Testvérként fogadunk benneteket — mondták találkozóikon a tamperei fiatalok. — Megtiszteltetés számunkra, hogy most mi rendezhetjük meg a VIT-et. Itt, nálunk is vannak olyanok, akik azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy nem ár- tunk-e a finn semlegességnek, ha megengedjük ezt a béke demonstrációt... — Aggályoskodjanak csak, mi azért is megmutatjuk. Ez a fesztivál is örök emléket jelent a világ ifjúságának. Így beszélnek a Finn Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek tagjai, vezetői Tamperében. A közel 30 alapszervezetben dolgozó demokratikus gondolkodású fiatalok lelkesen készülnek a VIT-küldöt- tek, köztük a magyar, fogadására. Ízléses plakátokon köszöntötték a fesztivált és az alapszervi gyűléseken felhívásokkal üdvözölték a Rovaniemo- ből induló stafétát, amelyben 20 ezer finn fiatal vesz részt. Itt, ebben a városban, már valódi VIT előtti készülődés uralkodott a fiatalok körében, de mikorra ezek a sorok megjelennek a fesztivál előtti hangulatban ég az egész ország, és ha kicsit csendesebben is, mint máskor, de az őszinte baráti szív tisztaságával várják a harsonák megszólalását a helsinki olimpiai stadionban. A szállásunk előtt esténként fiúk, lányok gyülekeztek és pillanatokon belül vidám ének- és zeneszó vette birtokába a környéket. Ezeken az ifjúsági találkozókon ismerkedtünk a finn fiatalokkal, akik nagy érdeklődéssel figyelték a rögtönzött kultúrműsorainkat, tánc- és énekszámainkat. Gyors búcsúzás, címcsere következett, aztán irány az arszág fővárosa: Helsinki. (Folytatjuk) marinen katu (Ilmarinen utca). — Holnap délelőtt keressenek meg. Itt lakom, ott ahol a kerékpárom áll. Van egy olyan nagy fiam, mint maguk. Szívesen látom magukat. Hiszen távoli rokonok vagyunk!! — Nekemim! (Viszontlátásra!) — búcsút int kezével és siető léptekkel tűnik el a házban S hiába volt a városnézés mintaszerűen megszervezve, hiába jártuk gyakorlott idegenvezetőkkel Lahtit vagy Tamperét, mindig a kedves mosolyú, 85 éves Leó Univa bácsi jutott az eszünkbe, akivel mégsem sikerült újból találkozni. Az első várost, Lahtit a tűz teremtette meg, míg a másik városból vérvörös tűzzel lobogó eszmei láng indult hódító útjára, hogy a rabszolgaságban élő embermilliók előtt megnyissa a börtönt, a szellemi börtön ajtaját. Magas, emeletes sötétszürke ház Tamperében. Benn a város szívében. A falak tiszteletet parancsolnak. Itt járt Lenin. Itt, ebben a teremben tanácskoztak 1905-ben az emigrációban élő kommunisták, itt készítették elő az oroszországi polgári forradalmat. S a sarokban szürke, kopottas asztal, karosszókkel. A tintatartóban már rég kiszáradt tinta, a mozdonyvezetőtőTköl- osön kapott görbebot nikkel fogóját az idő szürke patinája vonta be. — Hruscsov elvtárs aláírása — fedezzük fel újjongva a vendégkönyv lapozgatása közben. — Itt a Gagariné — újjong az egyik kislány. KISZ-jelvényak kerülnek az ajándék jelvényeket gyűjtő párnára és a magyar csoport találkozása a finn munkás- mozgalom hőseivel véget ér. A következő kép szinte merő ellentéte az előbbinek. A szürke, ódon házak helyett ultramodern városrészben barangolunk élesen dudáló autóbuszainkkal. A sok látnivaló befogadására kevés a két nap. Rohanás, Szinte már szemnek is fárasztó az élmények összegyűjtése. Szobrok, műemlékek, ré- : ?i stílben! épült templomok. : Ez mind Tampere! Számunkra nagy élményt ' jelentett a Pyyniki parkban : levő forgatható szabadtéri 1 színház, ahol éppen próbát tartottak egy háborúellenes darabból. ' A lépcsőzetesen kiképzett II. A tűzben született váró: Az éjszakát várva rövid vá rosnézésre indultunk. Vártuk hogy a sötétedés zsongító ál mot hoz ránk és pihenésre kényszerít, de ezzel adósunl maradt kint-tartózkodásunl idejére Finnország. Hiába jártunk olykor-olykor hajnali négyig is, akár Lahti, akár Tampere, vagy Helsinki utcáin az ezüstfehéi szürkület csak nem akart sötétségbe hajlani. Sőt, az ország fővárosában tapasztaltuk hogy késő éjszaka békésen együtt tanyázott az égen a két legismertebb égitárs, a Nap és a Hold Az ötvenhét éves város, Lahti széles, tágas utcáival kellemes benyomást keltett. Valóban a megújhodást jelképezi az országban. Ide összpontosul a fejlett építészet. Ez a 153 négyzetkilométeren elterülő város fontos ipari centrum és 70 ezer lakosa az ipari üzemeken kívül a kereskedelemiben és a közlekedésben dolgozik. Az őslakók nagyon büszkék rá, és ha véletlenül idegennel akadnak össze, akkor ragyogó arccal mesélik el a városuk történelmét, sízinte minden második mondatukban megismétlik: — A mi Lahtink, az ország negyedik legfontosabb városa, Turku után következik. Éjszakai sétánk során megcéloztuk a legjobban kimagasló tornyot és odaegyengettük lépteinket. — Jó, ez az olimpiai síugró sánc — emlékezik vissza a pécsiek hagy labdarúgó ígérete, Speász Karcsi, amikor mint egy kis hangya, az elefántra, úgy nézünk fel a vasvázas toronyra. A környező házakban, amelyeket az olimpia idejére építettek, egyszerű gyárimunkások laknak, fizetésük 15—20 százalékát fizetve a lakbérre. Az egyik ilyen házacskához idős férfi érkezik haza, biztosan valamelyik kikötőből, mert messziről megcsapja orrunkat a kesernyés sózotthal illata. Kíváncsian felénk i sandít. Kerékpárját letámasztja a ház falához, közelebb indul, hogy megtekintse ezit a handaban- dázó külföldi népséget. Cigarettával kínáljuk ésutá- ía a tolmácsunk segítségével megkezdődik a társalgás. . Előbb természetes ezek a kérdések hangzanak el: — Honnan jöttek? — Magyarországról! — Aha — izzik fel az öreg szeme — Unkarilajtnen. Jó. ló. (Igen, igen.) ; — Tetszik a város? — Alig négy órája érkéz-( ünk, de már úgy járunk ben-j ae, mintha született lahtiiak- .ennénk. Gyönyörű városuk; /an: < — Jő, jó... (igen, igen...) Aj őzben született ez a város.... — Érthetetlenül, csodálkozva; lézzük az öreget. < — Igen1, a tűzben ... ( ... Régen történt az már, énj s a szüleimtől hallottam. Va-; amilyen püspök, ennek a kör-; íyéknek a leghatalmasabb ( ara tette itt le a jelenlegi vá-; :os alapjait, amikor a faluban; emplomot épített és bírósági l székhellyé nevezte ki. ( Gyorsan szaporodtak a fa-; lázak, bővült a község. Egy-, nás hegyére-hátára zsúfolod-; ak a házak, még ha jobban( akarták volna, akkor sem si-; sérült volna, hogy város le-; 5 yen. A véletlen és a tűz se-l íített. ( 1877 nyarán tüzet fogott az- sgyik kis viskó és a tűzvész; szorosan terjedt. Zsarátnok! lett az egész falu. Innen kez-j elődük a város története. Űjabb családok telepedtek,: megkezdődött az. építkezés,! csak most már tervszerűen.j Egy született meg a lángokból; sz a város — terjeszti szét kar-; ját a város fölött az öreg. — ( gyorsan, repülve fejlődik, mimtj a sebes számyalású fecskék. ■ U Sorra mutogatja — ez a| nagy Panka (Bank), ez az II-' A lengyel naptárban július 22. piros betűvel jelzett ünnep. Bár ez az ünnep még lágyon fiatal, mindössze 18 éves, de máris mély gyökeret vert a lengyel nép hagyományainak sorában. A tíz évszázados lengyel állam történelmében ez a tizennyolc év körülbelül annyi, mint egy évben egy síürke hét. De vannak olyan hetek, olyan napok az évben, amelyek különösen fontosak, új helyzetet teremtenek, más körülményeket, lehetőségeket hoznak. Lengyelország történelmében ilyen időszak ez a mostani, amely 1944. július 22-én kezdődött. Ha az emberi életet vesszük alapul, 18 év hosszú idő. Azok a fiatalok, akik 1962-ben érettségi bizonyítványt kaptak, egyidősek az Üj Lengyelországgal; azok pedig, akik a felszabadulás évében kapták érettségi bizonytfványukat, ma ismert mérnökök, konstruktőrök, igen gyakran nagyszerű tudományos eredményekkel rendelkező emberek, népszerű írók, művészek, Varsó, Nowa Huta építői, a Kedzierzynben, Tarno- brzegben, Plockban működő kombinátok alkotói és más, kétezernél is több ipari objektum megteremtői. Egyszóval: Lengyelország új arculatának alkotói. Olyan arculat megteremtői, amelynek megformálásához még a leggazdagabb kapitalista államokban is több hangsúlyozta — az ország bé* kés egyesítésének híve. Számtalanszor javasolta a gazdasági és kulturális kapcsolatok rendezését Vietnam két része között. A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe és kormánya hálás a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak azért a támogatásért, amelyben az ország békés egyesítésére irányuló erőfeszítéseket részesítették — jelentette ki a nagykövet ★ Amint a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, ez év első hat hónapjában a dél-vietnami hazafiak csaknem 1500 die- mista és amerikai katonát és tisztet öltek, vagy sebesítettek meg, sokat foglyul ejtettek. Több mint 8000 dél-vietnámi, katona állt át a nép oldalára. A dél-vietnami hazafiak .az elmúlt fél évben igen sok fegyvert zsákmányoltak, lelőttek 12, megrongáltak 22 repülőgépet, elsüllyesztették 9 motoroshajót, megsemmisítettek 64 páncélos járművet, megrongáltak 269 hidat. (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): Vietnam napja és az Indo- kínára vonatkozó genfi megállapodások aláírásának 8. évfordulója alkalmából Nguyen Van Kimh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövete pénteken beszélt a moszkvai) televízióban. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya — A vietnami nagykövet beszélt a moszkvai televízióban i A Pravda az Egyesült Államok atompolitikájáról tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetője is kijelentette, hogy nem szükséges a Szovjetunió területén ellem őrző állomásokat létesíteni. Az amerikai kül- és katonapolitikát jól ismerő, magasrangú amerikai diplomatáknak ezt a kijelentését az a meggyőződés teszi értékessé, hogy az amerikai ellenőrzési követelések indokolatlanok — állapítja meg Visnyevszkij. (MTI)
