Népújság, 1962. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-20 / 168. szám

1962. július 20., péntek NEPÜJSÄG 5 Százezreket jövedelmez a káliak kertészete Több vagon új krumplit adtak el — Exportra is szállítanak paradicsomot — Két hetet késik a dinnye A Március IS. Tsz tagsága szintén felismerte a kertész­kedés hasznát. Kitűnő adott­ságaik vannak ehhez a Tama- patiak mentén, ahol egy nagy teljesítményű öntözőberende­zés segítségével 160 holdas kertészetük jó részét állandó­an locsoják. A szövetkezet főkönyvelője elmondja, hogy az idén 17 holdon termelték borsót és a fagykár ellenére is 14. mázsás átlagtermést szedtek le. Ebből mintegy 230 mázsát szállítot­tak el közfogyasztásra. Cse­resznyéből 5 mázsát, meggy­ből pedig 50 mázsát adtak át, de meggyből a közeli napok­ban még öt mázsát fognak el­szállítani, hogy a szerződés szerinti 55 mázsás tervüket teljesíteni tudják. A szállítá­sok során eddig már átadtak a MÉK-nek többek között 170 mázsa új burgonyát, 20 mázsa uborkát, 65 mázsa káposztát és 45 mázsa zöldbabot. Szép termést Ígér a paradi- asom. A 34 holdas paradi­csom tábláról holdanként mintegy 70 mázsát szállítanak majd el a konzervgyár részé­re. Hasonló szép eredmé­nyekkel kecsegtet az 50 hold görög- és három hold sárga­dinnye várható átlagtermése. (Cs. I.) Hány emberre jut egy fogorvos Az Egészségügyi Világszer­vezet adatai szerint Indonéziá­ban 285 000 főre jut egy fog­orvos, Indiában 108 000 főre, Franciaországban 2700 főre, az Egyesült Államokban pe­dig 1700 főre. Az Egészségügyi Világszer­vezet szerint legalább 1000 em­ber számára kell biztosítani egy fogorvost, hogy a lakos­ság minden országban megfe­lelő fogorvosi ellátásban ré­szesülhessen. Ahol mindenki színvak Dániában van egy kis szi­get, amelynek valamennyi la­kosa szín vak: mindent csak szürke színárnyalatokban ész­lelnek. Ezért az emberek öl­tözködése is rendkívül unal­mas, nem hordanak tarka fej­kendőket, kötényeket, az ab­lakokra nem aggatnak színes függönyöket. S még mondja va­laki, hogy azok a dol­lárok elvesznek. soha vissza nem térnek vi­lágjáró kőrútjukról, amelyeket az Egyesült Államok bocsát útjá­ra; „barátai" megse­gítésére. Mert nem vesznek el, mert visz- szatémek! Ngo Dinh Diem, Dél-Vietnam népsze­rűnek aligha nevez­hető diktátora a kö­zelmúltban megke­reste az amerikai Kastor Hiller hirdető céget és 100 ezer dol­lárt fizetett, hogy a hirdető cég csapjon nagy lármát az ame­rikai nép előtt,, s e lárma keretében di­csőítse egekig a dél- *vietnami diktátort, — mert a népszerűség alapja a további dói- lárözönnek. De miből telik száz­ezer dollár a dicsőí­tésre? Az amerikai dollársegélyből! Ame­lyet a diktátor kör­nyezete saját segé­lyezésére és dicsőíté­sére használ fel. így kerülnek vissza, ha töredékben is, az amerikai dollárok, — amerikába... (-ó) Amit keresek, itt megtalálom — látogatás az egri Bizományi Áruházban — Szerda reggeli forgalom. Méghozzá olyan forgalom, ami merőben elüt más üzletek for­galmától. Itt is nyitva van az ajtó, itt is ki-be járnak az em­berek, mégis, más. Eleinte csak figyeltem, hogy miért, de hamarosan rájöttem a dolog nyitjára. Míg más üzletbe az ember úgy megy, hogy tudja, mit akar venni, itt sok esetben csak a kíváncsiság hozza be, hogy mit lehet (!) most kap­ni!? Ez érthető, hiszen napról napra változik az áruféleségek mennyisége, de maga az áru is. Részben azok a holmik talál­hatók itt, amit az ügyfelek el­hoznak, másrészt teljesen új, valami módon meghibásodott, üzleti konfekció, textília és egyéb foglalja ei a roskadásig telt polcokat. — Valami gyereknek való kiskabát kellene nekem — áll meg Merezel Jánosné eladóelőtt Sz. Kálmánná. — Tetszik tud­ni, olyan használt, de jó kabát kell. mert az a gyerek annyira nyúzza a ruhát, és otthonra „Bah^-lárma" Az Oklahoma állambeli Ard­more rendőrfőnökségén meg­szólalt a riasztócsengő: az ot­tani vasművek automatikus jelzőberendezése betörést jel­zett. A riadókocsi nyomban el­indult, a rendőrök lövésrekész pisztollyal leugráltak, s meg­lepetésükre a főbejárat üveg­ajtaját betörve találták. Odaérve, megkönnyebbülve állapították meg, hogy két kecske az üvegajtóban meglát­ta saját tükörképét, nekiron­tott, s ezáltal 'kioldotta a jel­zőberendezést. DCdleit eqjy, Idliß-tL Amikor a sl&ger­szerző meghalt, a mennyországi elosztó­ban tanácstalanul nézte a szolgálattevő angyal a beutalóla­pot. Slágerszerző, slá­gerszerző ... Micsoda foglalkozás ez? Hová osszam be? — töp­rengett. De nem sokáig tör­te a fejét, és elhatá­rozta: oda teszi, ahol éppen hely lesz... így került a sláger­szerző egy kisebb fel­hőre, ahol rajta kí­vül csak egyetlen la­kó volt. — Régóta van itt? kérdezte ettől mi­helyt ő Is berendez­kedett a felhőn. — Régen. Még a múlt században jöt­tem. Mi újság a föl­dön? — Semmi különös. Cenfben tanácskoz­nak, a berlini kérdés még nem dőlt el, ké­szülnek * tokiói olim­piára is igyekeznek megvalósítani az em­berek Hóiba való uta­zását. Szóval semmi különös. Azaz... A felhő régi lakó­ja érdeklődve kérdez­te: — Hogyan, még a holdutazásnál is van érdekesebb? — V®«' Tegnap­előtt, néhány órával a halálom előtt meg­írtam a slágerek slá­gerét. De maga ezt nem érti! Tudja, kell egy kezdő sor. Az vi­szi az egészet! Vár­jon, igyekszem meg­magyarázni. Tudja, olyasmi, mint régeb­ben a „Teve van egy- pupú" volt, vagy az, hogy „Zabáid a szá­mat, a pofikámat". A jó kezdés már sikert jelent. De az én kez­dő sorom, az korszak­alkotó! A slágeriro­dalomban ilyen me­leg még nem volt. Megtelefonáltam a ki­adómnak, képzelje, elájult a telefonnál a gyönyörűségtől. Rög­tön nagy előleget utalt át a Jogvédő Irodán keresztül. Saj­nos, amikor a portás becsengetett a pénz­zel, én már félórája jobblétre szenderül- tem. Pech. Korszakot alkotok és már nem élem meg! Akarja hallani? — Nagyon kiván­csivá tesz. — Tudja, a siker minden kelléke ben­ne van a kezdő sor­ban. Nem akarok na­gyot mondani, de a „Megesz a fene, el­megy az ember esze érted, drágám”, amellyel a Frecse- nyák félmilliót kere­sett, semmi az enyémhez képest. Na, figyeljen! Figyel? — Figyelek. —- „Ma még tőr a frász érted, itt a szám, pedig csak a kezemet kérted." Na, mit szól hozzá? — Ne haragudjon, de a maga korszakal­kotó sorét épp úgy, ebben a rossz időben jó lenne valami olcsóbb is! — teszi hoz­zá magyarázólag. Válogatnak, keresgélnek, vé­gül Sz-né megleli, amit keres. — Ügy fáj a lábam! Nem bí­rom az új cipőt. Nem lenne valami a lábamra? — jön kö­zelebb a nézelődök közül pult­hoz T. Ferdinéndné, aztán megkezdődik a válogatás, de nem talál magának valót. Még nem megy el, benéz a belső helyiségbe is, és néhány perc múlva látom, hogy fizet. — Mit vett? — kérdezem. — Törülközőnek valót. Na­gyon jó anyagnak látszik, és olcsó. Sokan megállnak a ruhaáll- ványok körül, tapogatják a minőséget, amolyan vásári módon becsmérelik az árut, aztán megforgatják egymás után a cipőket, s végül — á csoda se gondolná — szőnyeget vesznek! A másik a kerékpár­ral kacérkodik, de van, aki a hűtőszekrényt gusztálja. Ebben a kavargásban az em­ber szinte elveszti a fejét. Itt árut vesz át Székely Endréné, az üzlet vezetője, ott a száza­sokat rakja élére kora reggel Dombrádi Alajosné pénztáros, de legparázsabb tán a mozgás benn, az aprócska helyiségben. — Mutassa már, kedves, azt a lánykaruhát! — Adjon már abból a sárga pulóverból vagy kettőt! — Van-e kisfiú ing? Röpködnek a kérdések, s az eladók végtelen türelemmel látják el nem mindennapi ke­reskedői feladatukat. Meglepő, mi minden van itt! Szemüve­gek és órák, hűtőszekrény és szőnyeg, tál és tranzisztoros rádió, antik váza és nagyitó­gép, kerékpár és gobelin, di­vatselyem és vászon, s aki fel tudja sorolni nagyhirtelen a még fel nem soroltakat — le­gény a talpán! Nagyon nehéz lenne, hiszen olyan széles ská­lája rejtőzik itt az árufélesé­geknek, hogy bárki betér, ha csak kíváncsiságból is, egészen biztos, hogy talál magának va­lót. Még egy érdekes epizód. A mint a többit, ame­lyeket felsorolt, par­laginak, pongyolának, és ha nem haragszik meg őszinteségemért, rossznak, sőt, pocsék­nak találom. A slágerszerző dü­hös lett: — Nocsak! Szávai magának nem tetszik. És, ha szabad kérdez­nem, milyen jogon bírál? — A szépség jogán. — írt is maga a slágerekhez! — Bevallom, nem értek hozzá. — Tudja maga, mi­lyen erő van abban a kérdésben, hogy ..Ma még tör a frász ér­ted"? — Fogalmam sincs. — Nahát! Bevallja, hogy nem ért hozzá, és van mersze az én halhatatlan soromat megbírálni. Mondja, kicsoda maga tulaj- donkévnen? A felhő régi lakója halkan bemutatkozott. — Heine vagyok. Palásti László pult mögött vagyok már, ép­pen a raktárban jártam, hogy ott is szétnézzek. Miért? En­nek története van! Néhány napja írtam egy hajnali ripor­tot, Ébred a város címmel. Ab­ban azt írtam, hogy rá akar­tam gyújtani és a táskámban kotorásztam, ami „olyan, mint egy Bizományi Áruház raktá­ra”. Aznap reggel, mikor meg­jelent, felhívott Székely Endré­né, és kicsit megsértett han­gon közölte, hogy miért írok olyanról, amit még nem is lát­tam? Náluk rend van! Megrö­könyödtem, és akkor határoz­tam el, hogy valóban eljövök és megnézem a raktárt is. Vá­ratlanul érkeztem, éppen nyi­tás után, s meg kell állapítani hogy valóban példás rend ural­kodik a millió holmi között. De az érdekesség most kez­dődik. Megállók, ki jövet a rak­tárból, mondom, a pult mögött. — Adja már ide azt a kis kék ruhát! — szól rám egy vevő. — Tessék! — önkéntelenül leemelem és odaadom. — Mibe kerül? Nagykeservesen megnézem az árát. —• Nem kell. De adja már közelebb azt a vég selymet! — De kérem én 1.. — Ne beszéljen már annyit az elvtársnő, mert elmegy a buszom! Hozza is a mérőrudat, mert kell belőle vagy hat mé­ter a lányomnak! — De én ... én . 11 — Aha! Az pult alatti áru, mi? Adja csak közfelebb! -•> Erre az erélyes hangra az­tán gyorsan felnyitottam a pult ajtaját és kimentem. — Nem vagyok eladó, ven­dég vagyok — mondom á siető asszonynak. — Akkor meg mit mászkál ott. ahol semmi keresnivalója! — mérgeskedik. de közben már le is vágták számára a selymet, s megróvó pillantást mérve rám a késedelemért, a pénz­tárhoz robog. Haj. haj! Nem könnyű el- söóoak l*nnt. — de ez esetben vendégnek se! A. fi. Egy ember, aki nem alszik Olaszországban él Pietro Bortozo parasztgazda, aki az­zal a képtelen kijelentésével döbbentette meg az orvoso­kat, hogy utoljára 1912-ben aludt. Pontosabban azon az éjszakán, amely megelőzte emlékezetes balesetét: egy ösz­vér ugyanis úgy belerúgott Bortozoba, hogy az fejjel ne­kivágódott egy olajfának. Mi­előtt a baleset érte, igen jó alvó volt. Azóta karosszékben ülve tölti az éjszakát és két- három pohárka bort iszik köz­ben. Reggelre frissen, kipi­henten érzi magát, napközben rengeteget gyalogol és azt ál­lítja, hogy utoljára 23 évvel ezelőtt volt beteg, akkor is a foga fájt. Nála 30 évvel fiata­labb felesége szerint szeret a lányok körül sürgölődni, s ezért mindig szemmel kall tartani. Bortozo azt meséli, hogy éjszakánként nyitott szemmel álmodni szokott né­ha, ilyenkor mindig az ös> vérrel történt balesete mertÜ fel előtte. Sok gyümölcsöt, zöldséget 4s zöldárut szállítanak most ezekben, a napokban a MÉK telephelyére a káli és az erdő­telki termelőszövetkezetek. Ezért is látogattunk el Kál község két termelőszövetkeze­tébe és a szövetkezetek veze­tőivel beszélgettünk a zöld­ség- és gyümölcsáruk értéke­sítésének helyzetéről. Nyilat­kozataik nyomán megtudtuk, hogy a nyári időszak kezdete óta igen jelentős mennyiségű áruval járultak hozzá a jobb közellátáshoz és külkereske­delmi forgalmunk növelésé­hez.. A káli Tarnamente Terme­lőszövetkezet tagsága több mint 160 holdon folytat slz idén kertészkedést. Termelnek többek között burgonyát, má­kot, 60 holdon dinnyét, 40 hol­don paradicsomot, ezenkívül korai káposztát, uborkát, zöld­babot, karalábét, karfiolt és különféle zöldségféléket. A te­rületi adottságaik igen jók, mivel a laza kötésű homokos talajon szépén díszük miniden. Ám ettől függetlenül kerté­szetük nagy hibája, hogy az öntözést még mindig nem tud­ták megoldani. A kedvezőtlen időjárás, a sok rovarkártevő ellenére is jó közepes termés mutatkozik a kertészetükben. Igen jól sikerült a szövetke­zet korai burgonya termése, amelyből mintegy 200 mázsát vittek be a MÉK telephelyé­re, de ezenkívül a helybeli lakosság ellátására is gondol­tak. Több rr.(in 50 mázsa új| burgonyát mértek szét a község j piacán. A jelenlegi becslések, szerin a közeli napokban mégj két vagon korai burgonyát; szednek fel és adnak át a köz-j fogyasztásra. i A szövetkezet kertészetil brigádjai most is folyamato-j sen dolgoznak és hozzáláttak i a korai káposzta és a paprika] szedéséhez. Korai káposztából mintegy öt mázsát vittek már, piacra és a paprika elszállítá-i sát is a napokban kezdik meg.] Néhány nap múlva kerül. Bor a paradicsom szedésére,] hiszen a paradicsom táblákban, már egyre több paradicsom' érik és> pirosodik a meleg ha-] fására. A dinnye mintegy két-; heti késéssel fog megjelenni a, szövetkezet gazdaságában. < Nem tudom, vannak-e — a pályával kapcsolatos álmai, ezt elfeledtem megkérdezni az apától. Ha lettek volna, bizo­nyára nem hallgatja el.) Kölcsey a hazáról mondja, hogy azt „nem elég csak em­legetni, tudni is kell jól sze­retni, tudni bölcsen.. ”, de így van ez a gyermekkel is. Ha elfogadnám az apá érvét, amellyel olyan fensőbbség- gel elutasította a kereskedő szakmát, akkor is csak az le­hetne a válaszom: a legmeg- vetettebb (itt nem én minősí­tek, hanem ő) munka jobb hatással van a gyerekre (gye­rek? tizennyolcéves!) mint a legösszkomfortosabb — sem­mittevés. — Mert a munkát- lanság több napos perspektí­vája már nem pihenés, hanem — életforma. Említettem a pályaválasztási nehézségekről szóló cikkeket, előadásokat. Azt hiszem eze­ket nemcsak az apa meg a lánya „hagyta ki”, hanem a gimnázium tanárai is. Vagy, ha ők ismerik is őket, nem sokat hasznosítottak belőlük. Még ezt tudomásul véve is megdöbbentő, hogy egy szülő, akinek segítenie kellene lá­nyát pályaválasztási gondjai­ban: ennyire megdöbbentően tájékozatlan. És persze, nemcsak tájéko­zatlanságon múlik. Az embe­rek még most is nehezen ve­szik tudomásul, hogy az érett­ségi bizonyítvány nem kötele­zi a népi államot arra, hogy tulajdonosának záros határ­időn belül íróasztalt biztosít­son. Sőt, az állam szakmát is csak úgy ad (igaz, kedvezmé­nyes feltételekkel, rövidített tanulmányi idővel), ha a „fél" is akarja... Krajczár Imre reskedőkkel. Az én lányom nem kénytelen mindenféle fa­ragatlan beszédet hallgatni, neveletlen vevőkkel bajlódni. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy védjem a ve­vőket, egy pillanatra sem szó­lalt meg bennem „a” vásárló. De nem tudtam eltitkolni, hogy bosszant ez a fura érve­lés. Hiszen bárhova kerül a lánya, találkozók emberekkel, akik között bizonyára lesz jól nevelt, tisztelettudó, és akad (ha eddig elkerülte volna is) érdesebb modorú, esetleg — uram bocsá’, durva, vagy tisz­teletlen. Vagy az aggódó apa nem hallott még „értelmiségi munkakörben” dolgozó főnök­ről (mondta, hogy adminiszt­rátornak elmenne a kislány), aki nemcsak az irodalmi nyel­vet használja? Nyilvánvaló, hogy ez a ma­gyarázat-féle házi használatra készült, önmaga megnyugtatá­sára. Az pedig elég nehezen megy, mert a lányával együtt hárman élnek az ő (havi ezer- hétszázötven forint) kereseté­ből. — Tizennyolc éves korá­ig eltartottam, most is kibí­rom még azt a pár hónapot — mondja. Bizonyára nem borúi fel a család költségveté­se, ha még néhány hónapig egyedül az apa keres. A lány­nak sem lesz kellemetlen a „pihenés”, amely kissé hosz- szúra nyúlhat, ha az eddigi módszereikkel „választ” pá­lyát Érthető, ha a Szülő aggódik gyermekéért, ha áldozatot hoz érte. — Szereti, s szeretné boldognak látni, biztos állás­ban, jó munkakörben. De ak­kor szereti-e igazán, értelme­sen, hasznosan: ha „pihente­ti”, s úgy várja, míg álmai teljesülnek. (Apropó, álmok! ötven év körüli tisztviselő­vel beszélgetek a Mátravidé- ki Erőmű irodájában'. Kér­dezgetem a munkájáról, szóba kerül a politika is, s talán csak udvariasságból . érdeklő­döm: és a kedves család? — Most érettségizett a lá­nyom, s még nincs állása. Nem tudom, mi lesz vele. Nagy gond egy tizennyolc éves lány, nem is túl könnyű neki elhelyezkednie. — Hova szeretett volna menni? — Közepesre érett, nem is pályázott főiskolára, egyetem­re. A közigazgatásba nem vet­ték fel — sok a jelentkező —, a vállalatok sem szűköl­ködnek adminisztrátorokban. Az utolsó pár szó. valami furcsa lemondásról árulko­dott mintha a vállalati admi- nisztirátorság lenne az utolsó lehetőség — ezen „alul” már nem adja a lányát. — Magya­rázatként még megtoldja: kü­lönben is, sem a fodrászok, sem kozmetikusok nem keres­nek tanulókat... Közigazgatási, vagy vállala­ti adminisztrátonság, fodrász, kozmetikus. — Csak ezek a lehetőségek állnak egy most érettségizett lány számára, ha nem pályázik egyetemre? Eszembe jutnak azok a rádió­előadások, újságcikkek, ame­lyek azt bizonygatták,, hogy egyes pályák iránt azért nem érdeklődnek, mert nem is is­merik őket. Nem is kérdezem, hogy prőbálkozott-e már va­lamelyik tsz-ben is, inkább azt feszegetem: Mit szól a ke­reskedő szakmához? Lemondóan legyint. — Mi­féle kereskedőszakmához? Rö- fös legyen? Fűszeres? Vaske- -eskedő? Milyen emberekkel találkozik ott? Tudom én, ho­gyan beszélnek a vevők a ke­• « „Érettségizett a lányom"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents