Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-15 / 138. szám
1362. június 1S„ péntek NÉPÚJSÁG Új építkezéseink bírálata Eger területén, számös helyen, Állványok és új fáink emellcednek a magasba: régen volt annyi építkezés a városban, mint amennyi most van folyamatban, vagy amennyinek a beindítása a következő hetekben esedékes. A Névújság olvasói — ismertetéseink nyomán — jól ismérik városfejlesztési terveinket és érdeklődéssel figyelik az építkezések elő- haladását. Valóban igaz az, hogy Eger lakói ma már mindjobban magukénak érzik ezt a várost, örömüket fejezik ki egy-egy jól sikerült alkotás lá.itán — de bírálatukat 'is nyilvánítják, ha nem értenek egyet a létesítmény alakulásával. Mi — építészek és városrendezők — örömmel vesszük ezt az érdeklődést és bírálatot, hiszen így, ezek figyelembevételével alakulhatnak csak ki azok a helyes elvek, amelyek, a gyorsan fejlődő város képét, megjelenését jó irányban biztosítják. Mai újságcikkünk ezért nem is akar fellebbezheted len elképzeléseket rögzíteni, vagy bárkivel felülről vitába szállni: csupán egy nézőpontot képvisel — amelynek helyességét — vagy helytelenségét — illetően, kérjük olvasóink véleményét! laki pl. fürdőruhához cilindert visel. Ezért nem tartjuk rossznak — még ama bizonyos felsőbb szervek véleményével szemben sem, az elképzeléseink szerint a Vorosilov tér 1-nél („Barsy-féle ház”), vagy Beloiannisz u. 9-nél (Glósz féle ház”) megvalósult emeletráépítéseket. Folytathatnánk tovább, — de inkább foglaljuk össze a gondolatainkat! Ezek szerint: Üj település esetén, új környezetben; a modern építészeti elképzelések kifejtésének (ha azok önmagukban is ízlésesek, célszerűek) akadálya nincsen. Meglevő, értékes, védelmet érdemlő városrészeinkben azonban nagyon óvatosnak kell lennünk! Itt, új létesítmények, vagy akár átalakítások, bővítések esetén is, tömeggel, folthatásokkal, ritmussal, színben,. stb: igenis alkalmazkodni kell a szomszédsághoz, ne igyekezzünk azt feltűnési vágyból, vagy túlbuzgóságból „lepipálni” tönkretenni. Ezeknél a helyeknél a városkép harmóniája legalább olyan fontos, mint az új alkotás önálló értéke! Mindezeket az elmondottakat — talán több érthetőség kedvéért! — vigyük át egy más területre. p1 gy Bartók-, egy Kodály- 11 zene önmagában — kétségtelenül — értékes és szép. — Ugyanígy szép egy Verdi-opera, vagy egy Schu- bert-muzsika. De már nem volna jó egy Verdi-opera közepébe egy Kodály-számot beilleszteni. Vagy „senkinek sem jut eszébe Schubert Befejezetlen szimfóniájához zárótételként hozzácsatolni egy Bartók- szerzeményt...” írja az egyik műkritikus. Utolsó megjegyzésként pedig: nagyon kell vigyázni ezekre a kérdésekre! Egy elrontott — vagy időszerűtlenné vált — képet kitesznek a mellékhelyiségbe —, de egy elrontott épület, egy rossz utcakép néha száz évig is fennáll, vádolva a megoldatlan, vagy hozzá nem értó építtetőt, tervezőt és az engedélyező hatóságot... (Hevesy Sándor) főmérnök IV incs lehetőség itt arra,-L'1 hogy a modem, új építészet kérdéseivel részletesen foglalkozzunk. Ügy hisszük azonban, senki előtt sem lehet vitás, hogy mai építészetünk kialakulása törvényszerűség — elkerülhetetlen. ‘Jelenlegi életszemléletünk, új társadalmunk Öj követelményeket vet fel az építészettel szemben is, hiszen nemcsak pl. a lakásigényeink mások ma már, mint száz évvel ezelőtt, de számtalan új létesítmény szükségessége merült fel az utóbbi évszázadban a gyári csarnokoktól a repülőpályaudvarokig. Ezeknek az igényeknek a kielégítése pedig csak új formákkal, új szerkezetekkel lehetséges. Ma már összeférhetetlennek érezzük, hogy egy ipari üzem klasszicista portikusz mögött keletkezzék (mint az egykori Valero szövőgyár Pesten, a mostani Honvédelmi Minisztérium műemléképületében) —, vagy hogy egy új — mondiuk kiállítási csarnokot neo-gótikus cicomákkal díszítsünk. Ezekhez a feladatokhoz a már említett új formák kellenek, — amelyekhez viszont a lehetőséget mai épületszerkezeteink (pl- a vasbeton) és új anyagaink (műanyagok, stb.) bőségesen biztosítják. Ezért nem találkoztunk még eddig más véleménnyel, mint helyesléssel, ha pl. a Hajtómű- gyár-i szerelőcsarnokról van szó, és nem lesz baj a Lenin út külső részén, a gépállomással szemben most megkezdett AKOV-télep erősen modem épületeivel sem. De ahogyan beljebb jövünk a város felé! A Textilnagykereskedelmi Vállalat új, Barkóczá úti sok emeletes raktára, ugyanott a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat új stílusban kialakított irodaháza, majd a Hadnagy utcai és Gólya utcai lakóháztömbök: itt-ott már fejcsóvá- lást okoznak... Es ha az utóbbi esetekben sem egyöntetűen dicsérő a kritika — mit fognak ugyanezek az emberek mondani az új színházra, és a Mártírok tere további új épületeire? Az új színháznál a régi épületből jóformán Semmi sem marad. Helyes lenne-e ilyen körülmények között pl. a lebontott — különben sem sikerült — „alkotás” Stílusát ismételni, vagy esetleg neobarokk jelleget erőltetni a mostani színházra? Ügy hiszem, megegyezhetünk benne: nem. Vagy a Telekessy utca 1. sz. ház helyére kerülő párt- ház-toldaléknál: ragaszkodhatunk-e a későeklektika idején (1912-ben) épült szomszédos, egykori „osztrák—magyar bank” stílusához, részletképzéseihez, a talán 5 m-t is kitevő emelet belső magasságához? Válaszunk bizonyára ismét csak nemleges lehet. És hasonló a gondunk a Mártírok tere X. sz. (volt plébánia) épület és a „Velcsey-féle" ház közé kerülő foghíjbeépítésénél, legyen az SZTK-irodaház, étterem, vágj’ lakóépület. Egy bizonyos: különösen az utóbbi két építkezésnél ragaszkodunk a szomszédos párkánymagasságokhoz, magast'etős megoldásokhoz, hogy ezzel is biztosítsuk legalább a .könyezetbe beillő tömegeket, a Mártírok tere egységesebb térfalát. A megyei tanács új irodaházáról már több ízben esett szó. A végső tanulság ennél az épületnél az volt, hogy: az épület nem rossz, csak az ottani környezetbe nem illik bele! Es nagyon hrsonló a helyzet a most j- "'Vh2t vitatott es ki- fogáro’t r« kv Sándor utcai Gárdonyi Gimnáziumi toldaNépfrontbizottsági ülés Kompokon A napokban tartotta meg ülését a Füzesabonyi Járás Hazafias Népfrontbizottságának elnöksége Kompolt községben, ahol elsőnek Fázold Károly járási titkár számolt be a népfrontbizottság végzett munkájáról. Az ülés második napirendjeként azt tárgyalták meg, hogy a község Hazafias Népfrontbizottsága milyen segítséget adott a község kulturális, népművelési terveinek megvalósításához. Erről Gesztes László, a helyi népfrontbizottság elnöke mondott beszámolót; A vita során felszólalt többek között Kelemen János, a járási tanács elnöke és Veres István, a járási pártbizottság titkára is. Megjelentek az ülésen a környező községek népfrontbizottságainak vezetői, és mindannyiuk számára igen hasznos volt ez a megbeszélés. Ezután került sor a jutalmak kiosztására, amikor is Veres István arany- és ezüstkoszorús békejelvénnyel tüntette ki a népfrontbizottságok munkáiéban aktívan részt vevő dolgozókat. Kitüntetést kapott többek között Gönczi Balázs, a iárásí népfrontbizottság elnöke. aki 10 éve viseli ezt a tisztséget. Kitüntették Kozma, Istvánná káli tsz-tagot és Stek- kelpakk Jánost, az aldebröi hazafias népfrontbizottság titkárát is. Császár 1. Rózsaszentmártoni asszonyok Örömmel olvastuk a napokban Juhász Miklós szerkesztőségünkhöz írt levelét. A levél írója elmondja, hogy 439 tagja van a rózsaszen:-_ mártoni termelőszövetkezetnek s a tagok 85 százaléka nő. Tudósít bennünket arról Is, hogy ezekben a napokban, a munka dandárja idején az asszonyok hada lepi el a határt s hajnaltól késő estig dolgoznak kint a földeken. A termelőszövetkezetüknek 23 munkacsapata van s abból 15 munkacsapat élén asszony áll. A rózsaszentmártoni asz- szönyok, — mint levélírónk írja — megértették azt az elvet, hogy csak azok élhetnek jól a termelőszövetkezetben, akik szorgalmasan dol- gozrak. Név szej-int is említi Nagy Ferencné munkacsapatát, akik nemcsak a kapálásban és a kötésben járnak az élen, hanem magukra vállalták a takarmány fél- gyüjtését is. Már hajnali négy órakor kint voltak a mezőn és gereblyével, villával a kézben gyűjtöttek, boglyázták a szénát. — Valóságos versengés van az asszonyok között — írja levélírónk. Ezért termelő- szövetkezetünk úgy döntött, hogy a már versenyben álló és jó helyezést elért munkacsapatokat jutalmazza. Az első helyezést elértek 600, a második 400, a harmadik 200 forint jutalomban részesülnek majd. A helybeL üzem igazgatója, Szomszéd elvtárs is, amikor a közeli napokban látogatást tett a határban, helyeselte a versenyben álló és kitűnően dolgozó munkacsapatok jutalmazását. A rózsaszentmártoni asz- szonyok most azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy a termelőszövetkezetben szocialista munkabridádot hoznak létre. Ezzel is elő akarják segíteni, hogy növekedjenek a termésátlagok, szaporodjon a tagság jövedelme és hogy minél több áru jusson a népgazdaságnak is. Őszinte örömmel értesültünk a levélből arról, hogy a legutóbbi tsz-közgyűlés döntése alapján újabb asszonyok kerültek a tsz vezetőségébe, sőt a fegyelmi és az ellenőrző bizottságba is. Ez annál inkább érthető, hiszen mint említettük, a tagság 85 százaléka nő. Ezúttal elismeréssel szólunk a rózsaszentmártoni asszonyok munkájáról és példaként állítjuk őket megyénk többi termelőszövetkezeti asszonya elé. A rózsaszent• mártoniak az idén már eddig is becsülettel helytálltak a munkában és szorgalmuk minden bizonnyal valóm váltja majd a szép és gazdag terveiket. (Szalay) fl munka rugója a jó verseuyszervezés Bankjegyek a folyóban Az angliai St. Alban's-ban egy kisfiú a folyóparton felfedezte, hogy a vízben bankjegyek úszkálnak, s a parti nád közé is szakadt bankjegyek szorultak. Rövidesen összese- regletek az emberek és kiha- lásiztá> a pénzt, amely meglehető' -olt. Értesítették a r ■ vr, s a rendőrök úgy e-.-.-r j’---;, hogy vagy bűnöz utak meg a .veszedelmesnek” tartott bankjegyektől, vagy olyanvalaki dobta el, aki azt hitte, hogy nem érvényesek többé. Kétségtelen ugyanis, hogy Angliában a napokban bevonták a régifajta egyfontos bankjegyeket s azok a rendes bankjegyforgalomban többé nem használhatók. A bankok azonban továbbra is elfogadják, illetve újfajta bankjegyekre váltják át őket. A hatvaniak sikere tehát elsősorban a merész és érdekes elképzelésen, illetve ez esetben már a kivitelezésen múlott. Ezért elsősorban a rendező Szive® Józsefé, és a műsort összeállító dr. Ripka. Kálmáné, valamint Kanyó Gáboré az érdem! Vörösmarty, Schiller-, Byron, József Attila, Moliére — és az újak — Várnai Zseni, Mesterházi Lajos, Simon Istcán, Mezed. András és még nagyon sok más költő és író szavaival vádolták és védték meg az emberiséget. TERMÉSZETESEN a fenti dicséret nem vonhai le semmit annak a szép és tehetséges munkának az értékéből, amelyet a szereplők nyújtottak. Bár, dicséretben az elsők között itt is Sávos Józsefet kell megemlítenünk. Tulajdonképpen a műsort tíz ember adta elő s mintíannyiójuk neve ide kívánkozik. Jól és szépen beszéltek, szövegbiztosak voltak. Ha kisebb hibát — úgynevezett „bakit” — el is követtek, azt a nagy izgalomnak lehet betudni. Elsősorban, Szívós után — nem pusztán udvariasságból — a női szereplőket kell megdicsérnünk. Lestyán Katalin és FiLlöp Katalin szinte hiba nélkülit nyújtottak. De dr. Ripka, Kanyó, dr. Tompa, Halmos Béla, Halmos Tibor és Kecskés Károly is dicséretet érdemel. Említsük még Forgó Lászlót is. Az összekötőszöveget Forgács Károly írta. Jó volt, illett a műsorhoz. Az egész fesztivál értékelése még hátra van. Ezen majd va- lósánű, a hatvaniak hallanak a hibákról is. Mi nem akartunk a hivatalos értékelés eli- be vágni. Egy biztos: a jó, az eredmény súlyosabb a mérleg serpenyőjében, s talán most ez a fontos. A FESZTIVÁL valószínű a hatvani lelkes gárda életében is állomást jelentett — további eredményes munkára serkent. Suba Andor kelés követi majd. Ezeken megfelelő szaksegítséget igyek- sák nyújtani a zsűri, illetve az értékelő bizottság, amelynek a többi között tagja Mezei Éva is, aki hosszabb ideig az egri Gárdonyi Géza Színháznál dolgozott, mint rendező. Bennünket, Heves megyeieket közelebbről a hatvani irodalmi színpad szereplése érdekel, ezért a következőkben az ő bemutatójukról próbálok némi képet nyújtani. Bár a cínv ben már jeleztem az elért sikert, most egy pár szóival közelebbről szeretném ennek okát megvilágítani. Az csak természetes, hogy velük együtt drukkoltam lent a nézőtéren, mert nem kritikai megjegyzésként írom, de megállapítottam, hogy ők maguk is meglehetős drukkban vannak. Hiába, nem kis dolog vidéki, műkedvelő csoport számára a budapesti Irodalmi Színpadon fellépni. KÜLÖNÖSEN AKKOR nem, ha az ember tudja: lenn a színházteremben, amely zsúfolásig van emberekkel, e nézők jó része szakember! Mindettől függetlenül: szereplésük, az egyórás műsor jól sikerült, tetszést aratott. „... alkotni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett.” — Ezzel az ibseni gondolattal indultak, ez szabta meg • a keretmesét és a válogatást is! Tulajdonképpen az Ember ügyében tartottak nyilvános tárgyalást a színpadon. Az eszmei, nagy eszményi ítélőszék bírája dr. Tompa József volt, a vádló ügyész dr. Ripka Kálmán és a védő Ka- nyó Gábor. Az Ember, a vádlott: Szívós József. Korcs-e hát az ember, enervált, elvadult gonosz-e, ki tudását, mindenéi csupán rosszra, pusztításra használja, vagy homo sapiens- e, aki hat, alkot és gyarapít? Jöttek a tanúk, jöttek a versek (és prózai betétek is), míg végül maga a vádló ügyész is megtört, ismerte el az ember örök értékét, bűnein, hibáin túli nagyszerűségét. KÉT FŐVÁROSI színházban — az Irodalmi Színpadon és a Magyar Színházban — megkezdődött az irodalmi színpadok II. országos fesztiválja, öt napon át, huszonegy együttes, amelyek eddigi szereplésükkel nyertek jogot a fővárosi bemutatkozásra, mutatja be műsorát. Már az eddigi bemutatok is azt bizonyítják, hogy a csoportok és szereplők igényesen, jó felkészültséggel jöttek Budapestre. A fesztivál é héten szombaton és vasárnap folytatódik. A bemutatókat szakmai értéÁ hatvani irodalmi színpad sikere Budapesten ta ezzel kapcsolatban Mata László főagronómus. Néhány perccel előbb a kertészettel összefüggésben szó esett a munka-szervezésről, ezért, most nézzük meg ugyanezt a szőlőnél is. — Egy részét családi művelésre adtuk ki ... — És a másik rész? — Munkacsapatok dolgozzák munkaegységben. Bizony, ezen a téren még húzódozás tapasztalható a gyöngyöspataiaknál. Pedig számtalan szövetkezet és sok ezer család példája igazolta, hogy a családi művelés, a családi terület magasabb számú és biztosabb munkaegységet hoz a házhoz. Mert a család minden munkabíró tagja foglalatoskodhat a vállalt területen akkor, sünikor éppen az ideje engedi. De nem közömbös a szövetkezet szempontjából sem, mert a családi művelési módszerrel biztosíthatja a területek gondos ápolását és ezzel párhuzamosan a magasabb terméshozamot. Ebben az esztendőben még ez az irányzat újdonság volt Gyöngyöspatán és talán ez az újtól való idegenkedés váltott ki az emberekből bizonyos fokú ellenérzést. Az eredmények azonban majd bizonyítékot adnak, és jövőre már nem okoz különösebb problémát a családi művelési módszer bevezetése az összes szőlőterületen. A távolban traktorok húz- ** nak a meredek domboldalakon, a dűlőkön emberek mozognak. A kitárt iskolakapuból gyermekhad özönlik az utcára. Arcukon az órák alatti figyelem gondja mellett már ott bujkál a virgonc jókedv. Mennyire mindennapi ez a kép és ugyanezek az emberek mégis mennyire mások, mint voltak néhány évvel ezelőtt. Laczik János — És kik járnak az élen? — Köteles Károly brigádja végzett az első helyen, míg második helyet Berecz Károlyék szerezték meg. — Jutalmakat is tűztek ki a jó eredményt elérő brigádok részére? — Igen! Az első díj versenyzászló és 3000 forint pénzjutalom, amelyet a tervek szerint majd közös kirándulásra használnak fék De nemcsak a jó brigádokat, hanem a munka- szervezésben, az emberekkel való bánásmódban kitűnt brigádvezetőket is jutalmazzuk. Az első díj itt kétszemélyes bel-, vagy külföldi utazás, vagy kétezer forintos vásárlási utalvány. AA ivei teljes egészében át akarjuk tekinteni a szövetkezet életét, a beszélgetés fonala a kertészet ügyeire gombolyodott. Mert megszerették ezt az üzemágat is a gyöngyöspataiak, pedig alig egy évvel ezelőtt még azt mondogatták^- — Nem kell nekünk „lecsó” ... Termeljünk szőlőt! Azóta már az anyagiakon keresztül győződtek meg, hogy a „lecsó” is hozhat annyit a közös konyhára, mint akár a szőlő. Ápolják is becsülettel a közel 60 katasztrális holdat kitevő kertészetet, sőt, az öt hold paprikát és a két hold uborkát külön kertészeti csapat dolgozza. A 15 hold paradicsomot részes művelésre osztották fel, mert a tapasztalatok alapján, még itt, Gyöngyöspatán is ez a módszer felel meg a leginkább. A táblásítás szerint a jelenleginek éppen a duplájára, 115—120 holdra emelkedik a kertészet területe. Öntözésre is alkalmas a kijelölt kertészeti forgó, mivel az itt átfutó patak partján fekszik — mondotK ülönös emberek. Gon- v dot okoznak még!.. — így vélekedtek a gyöngyöspataiakról még alig két évvel ezelőtt. Ha pedig ma kérünk véleményt, ilyen szavakat hallhatunk. — Igyekvő, szorgalmas nép..! Talán nincs is ebben a változásban semmiféle ördöngösség. Csupán az történt, hogy a gyöngyöspataiak is együtt nőttek, haladtak azzal a fejlődéssel, amely áradatként hullámzott végig az országon, és elsöpört maradi nézetet, gondolkodásmódot egyaránt Ma már azok is hevesen lándzsát törnek a szövetkezeti gazdálkodási mód mellett, akik egy-két évvel ezelőtt másként nem tudták elképzelni az életet, mint egyéni gazda módjára. És ezeknek az embereknek a szájából most természetesen hangzik a „miénk” szó. Az igyekezet fokmérője minden esetben a végzett munka. A gondos kezek nyomát pedig lépten-nyomon tapasztalhatjuk a gyöngyöspatai határban. Minden munkát idejében elvégeztek. A szőlők egyenes sorai gyomtalanul dicsérik gazdáikat, sőt, már a permetezést is befejezték 1047 hold szőlőn. Az eredniény, amelyet a gyöngyöspataiak elértek ezen a tavaszon, dicséretesnek mondható. De az emberekben növekvő öntudat, és a közös gazdálkodás érdekeit szem előtt tartó lendület mellett van-e más oka is ennek az egyre jobban kibontakozó munkaszeretetnek? Erről váltottunk szót Mata László főagronómussal. — A verseny... Tavasszal kezdődött, elsősorban a karózás és a kapálás gyors befejezésére. A határidő pontos betartása, a minőségi munka, a mennyiségi tervteljesítés voltak a döntő tényezők. Iáknál. Azon túlmenően, hogy egy modem iskola — vagy is- kolaszámy — igényei (a tantermek jó világítása, szellőzése, stb.) legjobban a mai architektúra felhasználása esetén elégíthetők ki, nem lett volna-e itt is helytelen az 1902. évben készült, Alpár Ignác- féle homlokzatot ráerőltetni a mostani toldalékra? Elismerjük, sok igazság van abban, amit az egyik bíráló mondott: „nem lenne itt semmi baj, ha az új épület a gimnáziumtól nyugatra, az ún. Orgonásban épült volna” — de hát az ottani létesítésnek különféle nehézségei voltak, és (ezt vigasztalásként monőhatjuk), a végső helyzet itt sem lesz annyira bántó, mint most, ha majd elkészül a jelenleg üres „tűzfal” kopárságát enyhítő képző- művészeti alkotás, és az épületek közé tervezett új parkterület. ll/f őst pedig néhány szót még az emeletráépítésekről. Ahogyan a vizsgálódó szemek itt is megállapíthatták — ezen a téren is kétféle irányzat érvényesül. Egyes irányító hatóságaink elve az, hogy a ráépítésnél (vagy toldaléknál) úgy kell a munkákat végrehajtani, hogy még a hozzá nem értők is azonnal láthassák, hogy az új rész nem egykorú az eredetivel, így keletkeztek azok a házak, ahol pl. az emelet nyilástenge- lyei nem esnek'"egybe a földszinten levőkkel. Mi ezzel nem értünk teljesen egyet: vulgárisán kifejezve nem látjuk szépnek, vagy indokoltnak, ha va-
