Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-15 / 138. szám

1962. június IS., »élitek

Mi ez ?

Megyénk termelőszövetkezeteibe már az elmúlt évben is több fiatal tért vissza az ipari üzemekből, gyárakból, bányákból, és más egyéb munkahelyekről, mert az otthonról érkezett hírek azt bizonygatták, hogy azok jártak jobban a fiatalok közül, akik odahaza maradtak szüleiknél és velük együtt léptek be a közös gazdaságba, vagy legalábbis családtagként, segítőként dolgoztak. Az alábbiakban olyan három termelőszövetkezeti fiatalt mutatunk be olvasóinknak, akik közül kettő már az elmúlt évben is szövetkezetben dolgozott, s ma is a szorgalmasan dolgozók sorában van, akikre büszke a szövetkezet tagsága, akik megmutatták az „elvándorlóknak”, hogy van becsülete a szövetkezetnek, meg lehet élni, sőt jobban ki lehet jönni a szövetkezeti jövedelemből, mint ahogy azt gondolták. S egy olyan fiatalt is bemutatunk, aki most kezdte csak a szövetkezeti életet.

Szekrényes Sándoiné

— S ez természetes..: A szövetkezet első esztendejének végén, jóval túl a betervezett összegen, több mint 53 forintot, prémiunumal együtt pedig 59 forintot fizettek ki egy-egy munkaegységre.

— Mit vásároltak a pénzből?

— Motorkerékpárra gyűjtöttünk — válaszolta nevetve, s aztán elsietett, mert már későre járt az idő és még meg kellett főznie a vacsorát.

Hegedűs Sándor

Fiatalasszony. 1960-ban ment férjhez, férje villanyszerelő. A márkázd Mátravölgye Termelőszövetkezet növénytermesztési brigádjában dolgozik szorgalmasan második éve. Tavaly1 118 munkaegységet teljesített, idén pedig munkaegységeinek száma meghaladja már az ötvenet.

— Igyeks'zem minél többet dolgozni a közösben, mert nagyon megéri — mondta találkozásunkkor a határból való hazatérésekor. — Fiatal házasok vagyunk, jól jön minden pénz.

JELENTKEZÉS

a gyöngyösi felsőfokú mezőgazdasági technikumba

A Gyöngyösön, 1962. őszén meginduló felsőfokú mezőgazdasági technikum felvételt hirdet. A nappali tagozaton a képzési idő 2 év. A végző hallgatók szőlészeti szaktechnikusok lesznek.

Jelentkeztetnek érettségivel Vagy szőlészeti szakmunkás- bizonyítvánnyal rendelkező dolgozók. Felvételi korhatár 35. életév. Előnyben részesülnek azok az érettségizett dolgozók, akik egy év szakmai gyakorlatot igazolni-tudnak. 1960—61— 62-ben érettségizettek érettségiztető iskolájukon keresztül, a többiek a felsőfokú technikumba küldjék kérelmüket. A felvételi űrlapok a technikumtól (Gyöngyös, Zrínyi u. 3.) kérhetők. — Jelentkezési határidő augusztus 10.

1963, januártól 3 éves tanulmányi idővel levelező tagozat is indul, amelyen a korhatár. 22—45 életév. Elsősorban olya- ' nők jelentkezzenek, akik 5 éves szakirányú munkaviszonyt tudnak igazolni.

Részletes felvilágosítást a technikum igazgatósága (Gyöngyös, Zrínyi u. 3.) ad.

Mezőgazdasági Technikum igazgatósága, Gyöngyös

HELYESBÍTÉS. ■

Június 14-i számban elírás: fertént, a korhatár nem 24—25: életév, hanem 22—45 életév.

Huszonhárom éves fiatal. 1957 óta KISZ-tag. Vékony, nyurga férfi, az ember nem is tudja, hogyan tud mint rakodómunkás a vontató mellett olyan munkát végezni, hogy a markazi szövetkezetben mindenki dicséretét kiérdemli.

— Szorgalmas, példamutató fiatal — mondják a társai, — látni, hogy emberré érett.

S a halvány mosoly, ami kíséri e jelzőket, újabb kérdéseket ébreszt. így tudom meg róla, hogy a tavasszal szerelt le a honvédségtől, tényleges idejét töltötte. Felváltotta az öccse, aki a legutóbbi bevonuláskor ment el katonának. Tehát, valóban emberré érett Hegedűs Sándor.

— Helycsere ... tréfálkozik. — Tavaly ő dolgozott itt a szövetkezetben, most pedig én. Zetor-kísérő vagyok. Már 130 munkaegységem van.

Hegedűs Sándor tehát példamutatóan dolgozik. Ezt bizonyítja a 130 munkaegység is, amit már ebben az évben teljesített.

— Kell a pénz! — mondja búcsúzóul.

— Talán nősülésre?

A halálos ítéletet végrehajtották. Adolf Eichmiann, századunk egyik legnagyobb gonosztevője már nem él. Hogyan végezték ki' a hatmillió zsidó haláláért elítélt Eichmannt? Erre a kérdésre próbál választ adni minden lap a világon, amelynek tudósítója van Izraelben.

Június elején az izraeli rádió első hajnali adásában, közölte, hogy Eichmannt valamivel éjfél előtt felakasztották. Előző este még az izraeli polgárok sem tudták, hogy a köz- társasági elnök elutasította a kegyelmi kérvényt, és hogy a Ramleh fegyházban rrtínden előkészületet megtettek a zsidók legkiegyetllenebb hóhéra fölötti ítélet végrehajtására. A hatóságok azt akarták, hogy az igazságszolgáltatás komor cselekményét teljesen nyugodt légkörben, minden szükségtelen izgalom tód mentesen hajtsák végre.

Eichmann védője, Servatius már a délután folyamán értesült Ben-Zvi elnök határozatáról. Az államfő nem volt hajlandó megváltoztatni a halálos ítéletet és a kegyelmi kérvényre az Ószövetség egy versszakát írta, amely emlékeztet a néhány évezreddel korábban lejátszódott tragédiákra. Samuel könyvéből idézte: „Ahogy a te kardod megfosztotta az anyákat gyermekeiktől, úgy maradjon a te anyád is fia nélkül.”

Az elítélttel nem közölték mindjárt, hogy kegyelmi kérvényét elutasították. A börtön igazgatósága megvárta, amíg Eichmann nyugodtan elfogyasztotta sajtból, kenyérből és teából álló vacsoráját.

Huszonhárom éves, és foga- tos a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezetben. Zaja Sándor, fogatos munkacsapatvezető irányítása mellett dolgozik, s hogy szorgalmasan, bizonyítja, hogy az elmúlt évben 400 munkaegységet teljesített egymaga, az idén pedig ,170 körül van munkaegységeinek száma.

Erős, jó termetű legény. Sokan megjegyzik róla, hogy a termelőszövetkezet az ő életén, s modorán változtatott a legtöbbet. Az egyéni gazdálkodás idején bizony „hetyke legény” volt, nemigen tűrt beleszólást elképzeléseibe, de azóta ez a természete gyökeresen megváltozott. A közösség magához formálta, és egyik legszorgalmasabb tagjává nevelte.

Ma már mindenki nagyon szereti, mert tudják, ha valami munkát reá bíznak, biztos, hogy időben el is végzi. Nem törődik az idővel, többször előfordult már, hogy este 6—7 óra körül is a határban szántott, vagy éppen ekekapázott, ahogy ezt az idő megkövetelte.

Záprel Sándor szülei is tsz- tagok. Sajnos, csak édesanyja járhat dolgozni, mert apja beteg, de így is jól kijönnek. A múlt évi keresetből ruházatra, sőt, motorkerékpárra is tellett a fiúnak. A motorkerékpár ára, igaz, takarékban van még, gondolkodik, hogy ezt vegyen-e belőle, vagy pedig másra fordítsa a 20 ezer forintot.

Fazekas István (Foto: Kiss Béla)

... hogy a nyugatnémet szociáldemokraták megszabadultak krónikus pénzügyi gondjaiktól, mióta az ipar pénze — mint a Die Tat hangsúlyozza: a nagyiparé is — nagy mennyiségbén áram■ lik hozzájuk.

Kommentár nélkül megérthetjük a nyugatnémet szociáldemokrácia politikai szereplését a Die Tat reflektor- fényében, s azt is, hogy a legutóbbi pártkongresszuson elfogadott programnak miért adták a „búcsú a marxizmustól” jelképes címet.

*■ zár

Felbecsülhetetlen érféliű kincsek

A moszkvai Kremlben rövidesen meginduló újabb, ásatások a szovjet történészek és régészek figyelmének középpontjában állnak. Az ásatások célja Rettegett Iván orosz cár legendás hírű könyvtárának felkutatása. Számos tudós feltevése , szerint a könyvtár a Kreml alatti régi helyiségek egyikében van. A Kreml kazamatáinak titkai a kongresszusi palota építésekor részben feltárultak, A munkálatokat most a legkorszerűbb módszerek, köztük mlkroszeizmikus felderítés segítségével folytatják.

Fekete, ropogós, édes, és én nagyon szeretem!

(Foto: Kiss Béla)

ni

Cikkünk nyomán

Az üzemi konyhák diagnózisa címmel közöltünk nemrég egy cikket lapunk június 9-i számában. Ezzel két üzemi konyha egészségügyi körülményeit próbáltuk a valósághoz hűen lefesteni, azonban több olvasónk félreértésről tanúskodó véleménye azt bizonyítja, a célunkat mégsem értük el teljesen, vagy ha elértük is, néhányan túlmagyarázták a tényeket, „átestek a ló másik oldalára”. Ez különösen az egri 18. számú étteremről írottak alapján érvényesült.

Az említett étterem, ahogy írtuk is, az ipari tanulóknak biztosít döntően élelmet. Egészségügyi hiányosságként említettük meg, hogy az ételmaradékot á mosogatóban tárolják. Aki nem ismeri a konyha körülményeit, az könnyen félreértheti ezt,

ugyanis a mosogató nem egy edény, hanem egy helyiség! Ebben a helyiségben tárolják az ételmaradékot, aminek, bár minden alkalommal elszállítják, szaga a konyha légterében is érezhető. Mindez azért van, mert a helyiség nem rendelkezik szellőző nyílással. Ugyanis az épületen változtatást műemlék, jellege miatt nem eszközölhet a konyha vezetősége. (Ez, sajnos, már régi probléma, a megvalósítás a műemlék bizottságtól függ!!) A tálalásban különösebb veszélyt nem jelent ez a tény, de a légkör — minden szellőzőberendezés híján — árthat a konyha dolgozóinak. Az apróbb javítások, amelyek a konyha szempontjából fontosak lennének, nehéz akadályba ütköznek, ugyanis a Vegyesipari Ktsz apróbb munkákkal „nem foglalkozik”. Ezért nem tudnak

például vízcsapot sem felszereltetni. Elgondolkodtató, ha így van, de tűrhetetlen is.

Több olyan eset fordult már elő, ami hátráltatja az üzemi konyhák fejlődését. Nemrég például a gyöngyösi 16. számú étterem férfiöltözőjét, minden előzetes bejelentés nélkül telefonközponttá alakították át. Nem lehetett volna erre más helyiséget találni?!

Több javításra váró feladat lenne még. Reméljük, hogy ezek mielőbb megoldódnak.

K. G.

— SZÁZTÍZ CSÉPLŐGÉP csépeli az idén megyénkben az aprómagvakat. Az elmúlt esztendőben mindössze ötven cséplő dolgozott, s mivel ez kevésnek bizonyult, így a Gépállomások Heves megyei Igazgatósága jelentősen emelte az aprómagot cséplő gépek számát.

Hogyan végezték ki Eichmannt

Este 8 óra körül a börtön Igazgatója közölte Eichman- nal Ben-Zvi határozatát, de nem mondta meg neki, hogy a halálos ítéletet a legrövidebb időn belül végre is hajtják.

Megkérdezték, hogy van-e valami kívánsága. Bort kért. Egy üveg vörösbort kapott, aminek felét lassan elfogyasztotta.

Közben a börtön alkalmazottai befejezték az előkészületeket az ítélet végrehajtására. Ramleh, a keresztesek régi városa 25 kilométerre van Tel Avivtcl. A környékben felállított őrök élénken figyelték az elhaladó külföldiek minden mozdulatát. A börtön maga egy várépület, amit az angolok palesztinai mandátumuk idején emelték. Ennek környékén még szigorúbb volt az ellenőrzés. Kipróbálták az Eichmann cellájával szomszédos szobában felállított akasztófát, mert az izraeli államban még eddig senkit nem végeztek ki.

Kilenc órakor közölték Eich- mannal, hogy még éjfél előtt meghal. Amikor cellájába lé pett egy kanadai lelkés®, és

felkérte, hogy forduljon Jézus Krisztushoz és keressen vigaszt abban, hogy kiönti lelkiét, így válaszolt:

— „Nincs a bibliára vesztegetni való időm” — válaszolta az elítélt szárazon. Még a legnehezebb megpróbáltatás előtt is hideg náci vezető maradt, az emberek pusztításának fanatikus bürokratája.

A sok millió áldozat emléke egyáltalán nem nyomta lelkét. Abban a pillantaban lehet, hogy nem is gondolt rájuk. Sok évvel ezelőtt, a Harmadik Birodalom összeomlása idején azt mondta az egyik kimagasló náci vezetőnek, hogy örömmel ugrana a sírba, mert már senki sem veheti el tőle a hatmillió legyilkolt zsidót. Barbár hitleri hitvallása nem engedte meg, hogy bármi jelét mutassa az irgalomnak és a kishitűségnek. Megkísérelt elmianekülni az igazságszolgáltatás elől és hosszú ideig álnév alatt rejtőzött Argentínában. Most, amikor az igazság órája ütött, a tárgyalás folyamán mutatott hideg nyugalommal közeledett a halál felé is.

Izraeli időszámítás szerint 23,45 perckor két börtönőr lépett a cellába és bilincset tett Eichmann kezére. Ezután a bö'rtönigazgató, a lelkész:, az orvos és a börtönőrök rövid menete megindult a vesztőhely feilé. A tizenöt méter hosszú folyosón. Eichmann sápadtan, de merev testtartással ment. Csak egyszer állt meg, engedőimet kért, hogy megtörölje orrát. A vesztőhelynek kijelölt szoba közepén egy fekete kör volt festve, fölötte lógott a kötél. A szobában négy újságíró tartózkodott, két izraeli, két külföldi.

Amiint az elítélt a fekete körrel megjelölt helyre lépett, levették bilincseit és hátrakötötték kezeit. Elutasította, hogy szemét bekössék.

Mikor a hóhér a hurkot Eichmann nyakára akarta helyezni, Eichmann így szólt:

— Uraim, mindanyian ismét találkozunk, ha majd eljön az ideje. Ez minden ember sorsa. Istenben hittem, míg éltem, ezzel a hittel is halok meg. Teljesítenem kellett a háború és a haza törvényeit, és most távozóm.

A tárgyalás idején a háborús bűnös mindenáron igyekezett kibújni a felelősség alól, de most, amikör megértette, hogy örökre elveszett minden, a zsidó nép hóhéra utolsó náci szónoklatát tartotta.

A lelkész mormolva ismételte: — Jézus, Jézus... Ügy tűnt, hogy az elítélt ezt egyáltalán figyelembe se vette.

— Mukan, kész! — hangzott a nyers parancs. Halotti csendben néhány másodperc telt el. Még egy vezényszó hangzott és Eichmann alatt váratlanul megnyílt a padlózat. Adolf Eichmann SS ezredes, a Gestapo megbízottja a zsidókérdés végleges rendezésére, a kötélen lógott.

Senki sem tudja, hogy a szomszédos szobában ki nyomta meg a padlót megnyitó szerkezet gombját. Ott ugyanis három személy volt és három gomb, amelyek közül csak egyik állt kapcsolatban a szerkezettel. Ezt azért rendezték így, hogy senki se tudhassa meg, ki oltotta ki a megrögzött gonosztevő életét.

Ezután gyorsan peregtek az események. Az orvos megállapította az azonnal beállt halált, ellenőrizték a holttest személyazonosságát és a börtönnel szemben felállított krematóriumba vitték a holttestet. A zsidó törvények nem engedélyezik, az elégetést, de mivel Eichmann ezt külön kérte, a rögtönzött krematóriumot másnap le is bontották. Még az éjszaka folyamán, rendőrségi kísérettel gépkocsi hagyta el a börtönt, Jaffa kikötő felé vette irányát. Egyik ládikában Eichmann hamuját vitte. Az öbölben egy kis hadihajó várakozott, amelyre felszállt a börtönigazgató, hóna alatt a ládával. Míg a város mélyen aludt, a hajó a nyílt tenger felé kanyarodott. A parttól 8 kilométerre az igazgató kinyitotta a ládát és a hamut a tengerbe szórta. A parancsnoki híd órája 4,35 percet mutatott.

Az izraeli sajtó reggel első oldalon, nagy betűkkel közölte Eichmann kivégzésének hírét. „Szívünkben ma nincs öröm — írta a Davar kormánylap. — Megtörtént az igazságszolgáltatás. most nyugodtabban élhetünk. Ezen a napon azonban jobban mint bármikor, gondolnunk kell sok millió testvérünkre, akiket Eichmann küldött a halálba.”

„Ez nem bosszú, mert bosz- szú nincs. Ez nem gyilkos és áldozatai közötti számlaki« egyenlítés, hanem népünk életének egyik űi korszaka” — írta egy másik lap.

Stampa, New York Times nyomán

— A, még ném nősülök! Szü- .eim építkeznek, és én is segítek...

Zápre! Sándor