Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

196? június 14 , csöiärtqk NIPOJMO fl terv szerinti mennyiséget, Je Irthat, olcsóbbat és korszerűbbet aJ’unk Sok szó esik mostanában a kongreszusi munkaversonyrol ütemekben, gyárakban, bá­nyák mélyén s legtöbb helyen már a verseny első tapaszta­latait összegező értekezleteket, tanácskozásokat ja megtartot­ták. Mit mutatnak a tapasztala­tok? A versemyváKaiások általá­ban jók, fpntt« termelési problémák —■ önköltségeit) k- kentés, termelékenység foko­zása, ea újítómazgalom kiszé­lesítése, takarékosság, új tech­nológiák kialakítása — megol­dására irányulnak. Sok helyen azonban a vállalások formáli­sak, kiagyaltak, a munkától elvonatkoztatottan erőszakol­tak. A verseny megszervezésekor számos üzemben röpgyűlése- ken, s egyéb tanácskozásokon ismertették a dolgozókkal a verseny jelentőségét, céljait — itt, ezeken a gyűléseken, ta­nácskozásokon fogalmazódtak meg az első felajánlások, vál­lalások mondatai- Ez azonban 'nem mindenütt történt ilyen­formán ..; i— „Nálunk az éves verseny- vállalások reálisak, minek újabbakat szervezni?” Ezzel fogadták 'egy-két üzemben a kongresszusi verseny szerve­zésének hírét. És könnyen túl­tették magukat a témán. A versenyvállalások reáli­sak .. Meghökkentően mérés.1/, kijelentés. Hiszen példák, té­nyek bizonyítják: mennyire kampányszerűen végzik üze­meinkben ezeket a feladatokat, A versenyvállalások reáli­sak ... A nornraigazítások ide­jén is sokfelé hangoztattak ilyen kijelentéseket. És elzár­kóztak a vállalások, felajánlá­sok kibővítésének bármilyen módja elől. A torvtólteljeBÍté- sek magas százalékai, száma­datai bizonyították: mennyire nem voltak reálisak azok a vállalások! Mennyire nem vol­tak feszítettek azok a tervek! Am a vállalások kibővítésé­nek gondolata elől könnyebb volt kitérni, elzárkózni mint szétnézni a gyárkapun bélül, a munkahelyeken, s felkutatni a lehetőségeket, rejtett tarta­lékokat, megvizsgálni, hol la­ss» « technológia, hol kellene szorítani » műszaki és gazda­sági szervezetlenségek miatt döcögő munkatempót. S nem­csak a kényelmesség, a köny- nyebbségek keresése okozta a n: un ka versen y elhalványodá- sát, közrejátszott ebben a túl­zott óvatoskodás, a dolgozók iránti bizalmatlanság is. És másrészről az elítélendő anya­giasság! Egyesek a nagyobb prémiumok, jutalmak remé­nyében mutattak óvatosságot t tervezésben. Ezernyi mód és lehetőség mutatkozik egy-egy gyáron beiül arra, hogy többet adjunk, jobbat adjunk népgazdasá­gunknak. S nemcsak jobbat, nemcsak többet, de olcsóbbat is tudunk adni. Csak ehhez körültekintő, gondos vizsgálat szükségeltetik, mely feltárja a termelés kisebb-nagyobb gátjait, nehézségeit, a terme­lés-növelés tartalékait, erőfor­rásait» s azokat a hiányossá­gokat, amelyek drágítják a termelést. Nem gondolkoznak tehát helyesen ott, ahol meg­fontolás nélkül „reális” ver­senyvállalásokat emlegetnek. Csak a megelégedettség mon­dathatja ezt vezetőinkkel: re­álisak a vállalások; ez pedig helytelen idealizálása jelenle­gi helyzetünknek. Sosem lehet elegendő okunk a megelége­dettségre. Ez azit jelentené, hogy fel kell hagyni minden fáradozással, minden kezde­ményezéssel, amely előrehala­dásiunkat van hivatva segíteni. Ez megalkuvást jelentene ja­vításra váró problémáinkkal. Belenyugvást abba a látszóla­gos helyzetbe, hogy most úgyis sokat adunk, s ennél többet már úgysem lehet! Mindig le­het. S ennek a „lehel”-nek az ember megtalálja, megkeresi útját-módját. Megtalálja és megkeresi, mert alkotó, konst­ruktív elégedetlenség fűti', mert szenvedély és akarat hajtja, hogy többet produkál­jon, többet érjen el. S épp ez a nagyszerű a kongresszusi munkai er se nyre felhívó párt- faa torosa tmak: a konstruktív elégadatlenséget vaséi alapul és erre épít. , Sok helyen a vállalások tm- malinak, kiagyaltak, a munká­tól elvonatkoztatotUk;, erósza holtak. Legkirívóbb példaként említhetjük a formaiizmusnái a gyöngyösi Váltó- és Kitérő- gyártó Üzemi Vállalatot, ahol sokszorosítva készítették el a felajánlási lapokat, annyi pél­dányban, ahány dolgozója van az üzemnek; s mondani sem kell, .ezek a felajánlások mind egyformák voltak, vesszőre, pontra egyezők. Sokkal több természetesen a hasznos és szép kezdeménye- zés, a jó példa, mint a rossz Kevés helyen értelmezik olyan hamisan a kongresszusi ver­senyt, mint ott, ahol faliújság- cikkek írását vállalják fel­adatként. A jelentős, szép kez­deményezéseik sorát hosszan lehetne sorolni. Mindjárt kez­deni lehet a sort a gyöngyösi Váltó- ét Kitérőgyártó Válla­lattal, ahol a formalizmust is átszakította a szocialista bri­gádok felajánlása; a váltógyá­ri brigádok vállalták — a hat­vani vasútállomás szocialista brigádjaival egyetemben —, hogy a patronált termelőszö­vetkezetekben a kongresszus tiszteletére életre hívják a tsz- szocialista brigádokat, a Hat­vani Konzervgyárban újítóbri­gádokat szerveztek az újítási feladattervekben foglalt prob­lémák megoldására; a gyön­gyösi Xll-ef akna Dudás-har- \ madjámk műszaki emberei előkészítik a vizsgákra azokat az ^általános iskolás" bányá- j szokat, akik a váltóharmados műszakok miatt nem vehetnek; részt az oktatási órákon; a pe-1 tőfjbányai gépüzem dolgozói a ,.szocialista műhely” cím meg­szerzéséért léptek versenyre, s nyolc új brigád kötött szocia­lista szerződést; Egerczehiben, a 12-es ereszkei bányamező­ben Nagy H. Pál és Bartha L. Balázs szocialista brigádja arra tett vállalást, hogy a 3-as sza- lagereszke kihajtásával' au­gusztus 20-ra végeznek- A verseny eddigi tapaszta­latai azt bizonyítják: dolgozó­inkban megvan a lelkesedés, az alkotás vágya, a konstruktív elégedetlenség, csak ezt még nem mindenütt tudták kellően kiaknázni; a rejtett tartalékok, lehetőségek, erőforrások feltér­képezése sincs még meg. A vezetés a dolgozók után kul­log. Mit kell tenni? Minden üzemben saját maguknak — vezetőknek és munkásoknak együttesen — kell kialakíta­niuk a megfelelő reeeptúrát, hogy erejükhöz, tartalékaikhoz mérten, méltóan vehessék ki részüket, a szocialista vetélke­désből, hogy korábbi eredmé- nyeiket túlszárnyalva, minden eddiginél jelentősebb munka- sikerekkel szerepeljenek a ter­vek teljesítéséért folyó harc­ban. (p. d.) Smovjei sebvarró műszerek bemutatása Havannában Sztyepan Rineszkij híres szovjet orvosprofesszor a ha­vannai Comandante Fajardo kórházban bemutatót rende­zett a korszerű sebészeti varróműszerekből. A képen: Noel Gonzalesz kubai orvos a szovjet műszerek kiváló eredménye­it mutatja be. Patkányok A párizsi rendőrség irtó- hadjáratot hirdetett a franci* fővaros pincéiben tanyázó veszedelmes kártevők, a pat­kányok eilen. A hírek szerint jelentős rendőri apparátust mozgósítanak a rágcsálók ki­irtására, bár az előzetes je­lentés azt is hozzáfűzi, hogy ez az évente megismétlődő hadjárat még egyszer sem járt teljes sikerrel. Persze, ha a párizsi rendőrség az OAB banditái ellen folytatott igen­csak kíméletes akció tapasz­talataiból kiindulva készíti elő a patkányellenes hadjára­tot, akkor az idei „patkány- elháritásnak" sem jósolunk sok sikert, B. J. A txabadság kínpadán A The Guardian cikket kö­zölt Dominikáról, s ebben Da­vid Holden „latin-amerikai la­boratóriumnak" nevezte az or­szágot, ahol az új amerikai politikát „szintetizálják és próbálják ki”. A próbák eddig nem nagyon Sikerültek, erről tanúskodnak a . • Trujillo-rezsimet elsöprő megmozdulások is. Ügy látszik, a nép nincs elragadtatva attól a szereptől, amelyet neki Washingtonban szántak, — Nem érzi jól magát a labora­tóriumban, amelyet másutt ta­lálóan a „szabadság kínpadá”- nak nevez a szerző. — zár /Itííoészcl fa p üliii i luiiim Itt-ott már hangzott el megjegyzés azzal kapcsolat­ban, hogyan függ össze a mű­vészet és a politechnika, de élesebb formában először most merült fel, as úttörök zenei fesztiválján, amikor a füzesabonyi zenekar kitűnő zongoristája minduntalan hi­bázott, A szokatlan esemény­nek egyetlen hallgatója is­merte csak az okokat, és iz­gult a gyerekért, de a pro­dukció sikeréért, is — 8otond István zenetanár. Mert tni is történt? A gye­rek Füzesabonyban jár isko­lába, ahol mezőgazdasági gya­korlaton vesznek részt a ta­nulók. A vasárnapi versenyt megelőző napon, tananyag szerint, metszeni voltak. Ez a gyakorlat, Vitathatatlanul he­lyes és jó, kell, hogy ismer­jék a gyakorlati foglalkozás­ba beállított jmester&ég álta­lános munkálatainak zömét. Igen ám, de a gyerek, akiről szó van, finom kezű zongo­rista, aki hivatásának is vá­lasztja a zenét, és ha ez nem válik is be — sok mindentől függ egy felvételi —, mégis sokat várnak a máris virtuo­zitással játszó gyerektől. A metszőolló viszont feltörte a kezét, az ujjait és a vasár­napi szereplésen egy egész zenekar interpretálását tette majdnem tönkre. Hólyagos ujjakkal nem lehet pergő zongorajátékot produkálni! Felvetődik a kérdés — mi a teendő? Mert ha egyik olda­láról vizsgáljuk a dolgot, ak­kor az iskolának van igám, hiszen a gyerekek nagy réspe tanul zenet. ezen az alapon tehát igazságtalan dolog len­ne kikapcsolni őket a gyakor­lati munkából. Viszont az is itjgg, hagy van a zenét tanuló növendé­kek között néhány, falun vá­roson egyaránt, akik hozzáér­téssel játszanak valamilyen hangszeren, s egy-egy erő­sebb gyakorlati’óra után visZ­szaesik teljesítményük• Ebben a pillanatban nehéz igazságot fenni, mert az isko­lai osztályok szakok szerint végeznek politechnikai mun­kát, s megesik, hogy például egy kereskedői szakcsoport­ban egyetlen zenész sincs, tje már az erdészeti vagy mező­gazdasági osztályban több ki­váló muzsikus gyerek is akad- Itt kell valamit tenni, esen a ponton. A zenész keze érzékeny, fi­nom, gyakorlás során hang­szeréhez idomuló, g a kemé­nyebb munka semmi esetre sem használ, csak ront, külö­nösen ha hegedűsről, zongo­ristáról vagy egyéb húros hangszeren játszókról van szó, Nem- tudom lezárni meg­nyugtató megoldással a kér­dést, de szeretném felhívni * figyelmet arra, hogy ezen a, területen kell tenni valamit, hogy az iskola, a gyermek, <% szülő és a munkát nem kí­mélő zenetanár is megelége­dett, főleg — nyugodt legyen! ládám) A végtelen türelmű ember... ÍGY NEVEZIK Verpétóten Fekete Győr Endrét, a Dózsa Tsz el­nökét, aiki három hónappal ez­előtt került a faluba. Akkor­tájt Ívomol y bajok voltak ezzel a hajdan nagy hírű, jó nevű szövetkezettel és megbolygatott hangyabolyhoz hasonló képet mutatott a több mint négyezer holdas gazdaság. Az új elnök Budapestről ke­rült a szövetkezet élére, a tag­ság egyhangú akaratából. — Mi lesz most, mit fog csi­nálni, mit ígér majd az új el­nök — kíváncsiskodtak a ver­pelétiék a választási közgyű­lésen, egy gyufaszálat se lehe­tett volna elejteni az emberek között, annyi üres hely se ma­radt. A legnagyobb meglepe­tésre azonban, az új elnök semmit sem ígért. Pontosab­ban csak annyit, amit szemé­lyétől elvárhatott a tagság. Tü­relmet, igazságos eljárást, szor­galmas munkát. Ugyanakkor ő maga is ezeket kérte a tagok­tól. A közgyűlés után gondolko­dóba estek soikan, és megálla­pították: — Megfontolt ember az új elnök. Semmit se ígér vaktá- ból, és ez tulajdonképpen nem is rossz dolog. Lakva ismerjük meg egymást... — tartja a közmondás is. Neki van igaza. Másnap az elnök munká­hoz látott. Teljes egy álló hó­napig tartott fogadónapokat. Az emberek, a tagok, akár a búcsúra, úgy mentek az elnök irodájába. Mentek beszélgetni, panaszkodni. Akadt olyan nap, Javuló eredmények Karácsondon Karácsondon 1959. tavaszán három termelőszövetkezet ala­kult. Ez a körülmény egész­ségtelen állapotot teremtett, mert nem adott módot megfe­lelő szövetkezeti gazdálkodás kialakítására, mivel nagy kü­lönbségek voltak a tagok lét­számában és a földterület ará­nyában a közös gazdaságok között. Míg az egyik tsz-ben csak kevés föld jutott egy fő­re, és ezért gond volt a tagok foglalkoztatása, a másik kettő­ben több földterület várt egy dolgozóra, amiért szinte kép­telenek voltak a földet jól megművelni. Ezt a helyzetet még súlyosbította a megfelelő vezetők hiánya is. A pártszervezet javaslatára, 1961 tavaszán a tsz-tagok elha­tározták a három szövetkezet egyesítését. Az új helyzet elő­nyét már az, egyesülés évében érezhették a tagok, mert a több hónapig tartó száraz időjárás ellenére is j ó eredménnyel zár­ták a gazdasági évet, a tagság elégedett volt, és még nagyobb bizalommal kezdték meg az új gazdasági évet. A növényápolás! munkák üteme jó. A kiosztott területen szinte órák alatt sarabolták meg a cukorrépát, kapálták meg a napraforgót. A szőlők permetezését elvégezték, a har­madik ekekapázás most folyiK, végeztek a szőlő kötésével is. A szövetkezeti tagok a nö­vényápolási munkákban csak­nem kivétel nélkül jóminőségű munkát végeznek. Erre — a múlt évi gazdasági eredménye­ken kívül — az is serkenti a tagokat, hogy az idén bevezet­ték a premizálást és a 1 mun­kaversenyt, s a növények je­lenlegi fejlődése a múlt évinél is nagyobb eredmények eléré­sére nyújt .reményt. Szépen fejlődik a- tsz állatál­lománya. A szarvasmarha ál­lomány egy év alatt mintegy 30 százalékkal növekedett. Nagy baj azonban az, hogy nincs elegendő férőhely és gondot okoz a tsz vezetőségé­nek a szarvasmarhák újabb szaporulatának elhelyezése majd a tél folyamán, annak ellenére, hogy rövid idő múlva elkészül az új, 96 férőhelyes növendékistálló. A termelőszövetkezet veze­tősége az idén arra törekszik, hogy a terveknek megfelelően, teljesítse a hízóállatokra vo­natkozó értékesítési tervet, vagyis, hogy ne az év utolsó hónapjában adják át a hízó­állatokat. Ennek a törekvés­nek az eredménye már most tapasztalható, hiszen az első félévi hízómarha és hízottser­tés értékesítési tervet a szövet­kezet már teljesítette, és biz­tosított a második félévi terv teljesítése is. Helgert Mátyás párttitkár amikor hetven emberrel be­szélt az elnök. Beszélt, de ho­gyan? Leültetett mindenkit, meghallgatta a panaszokat, sen­kinek se mondta: kevés az időm, vagy, hogy jöjjön hol­nap, akkor majd meghallga­tom. Neki akkortájt, ál­ló egy hónapig ez volt a legfontosabb gondja: Ta­lálkozni a tagokkal egyenként is, megismerni őket, észreven­ni a hibákat, a bajokat, kihúz­ni a benn szorult tüskéket a szívekből. És az új elnök egy hónapon át, reggeltől késő es­tig, beszélgetett. Beszélgetett, mosolygott és vigasztalt. De­hogy mondta volna, hogy ma már huszonötödször hallja ugyanazt a panaszt, a világért se sértett volna meg valakit azzal, hogy félbevágja, ketté­szakítsa szavait. A HÓNAP VÉGÉN ^4” . maga­tói elcsendesedett a tagság, fogytak a panaszosok és kike­rülhetett a tábla az elnök ajta­jára: — Fogadónap kedden és pén­teken, kettőtől, hatig. — Hagyjuk az elnököt, hadd dolgozzék most már nyugod­tan — mondták sokan, és ettől az időtől kezdve az emberek szinte percnyi pontossággal tartják be a fogadóórát. A nagy beszélgetési időszak végén, talán az utolsó napján, egy öreg néni kopogott be az elnök Irodájába: — Mi lenne a baj, kedves néni — fogadta jó szívvel, mi­re ő így válaszolt: — Nincs nekem semmi ba­jom, kedves fiam, csak annyi szépet hallottam magáról, hogy gondoltam, magam is megláto­gatom, megnézem, milyen em­ber a mi új elnökünk? És ezután a három hónap Után a tagság, de a járási ta- naeselnökhelyettes is így titu­lálja Fekete Győr Endrét: végtelen türelmű ember. Mi is történt még három hó­nap alatt? Milyen intézkedése­ket hozott az új elnök, hogyan dolgozik a tagság? Ezek azok a kérdések, amelyek lényegében megmutatják azt a változást, amely az elmúlt rövid idő alatt a verpeléti Dózsa Tsz-ben történt. „ST'S feladat volt a vezetés megszi­lárdítása a pontos munkarend meghatározása. Az elnök ál­láspontja ez: Ki-ki felelősség- teljesen' végezze feladatát, nem helyes ha az agronómusok. a főkönyvelő munkájába, lépteb- nyomyn beleszól az elnök. A vezetőségi ülések tartalmasak­ká váltok, lég megszűntek az éjfélekig tartó, de mégis befe­jezettet», üres tanácskozások. Az elnök mindenütt ott van, mindent lát, mindenről tud, és ami a legfontosabb: a tagok szorgalmasan dolgoznak. A verpeléti Dózsa Tsz, határát most nyugodtan lehetne példa­ként állítani bármelyik szövet­kezet elé. A tagok iparkodása, munkakedve jó, s ami a leg­fontosabb, hisznek abban, hogy minden ígéret nélkül is az új elnök, az új vezetőség irányításával szép eredménye­ket ér majd el a közös gazda­ság. Ez a jelen, a három Hónap óta annyi sokat változott élet ebben a termelőszövetkezet­ben. A jövő tervei pedig olya­nok, hogy a zolíért bátran lel­kesedhet minden tag. Az el­nök elmondja, hogy a tagság jelenlegi Szorgalma nagy re­ményekre jogosít és alapja mindennek. A tervek között több olyan szerepel, amelyet maguk a tagok javasoltak. Va­laki indítványozta röviddel ezelőtt, hogy érdemes lenne pecsenyekacsa-neveléssel fog­lalkozni Verpeléteni is. A ve­zetőség nem késlekedett és ma már háromszáz pecsenyekacsá­ja van a gazdaságnak; Sok más tervük mellett minden eszten­dőben új területeket telepí­tenek be szőlővel, így néhány év alatt ötszáz hold szőlőt te­lepítenek majd s tovább öreg­bítik a verpeléti borok jó hír­nevét. A következő évben kez­dik el az oltványtermesztésit is... és vége-hossza nincs a sok szép tervnek, elgondolás­nak, amelynek megvalósulá­sában nemcsak az elnök, a ve­zetőség hisz és bízik, de az egész tagság is, amely új el­nökük irányítása mellett ma­gára talált. MI VOLT HÁT AZ AZ ERŐ { amely Verpeléten ily rövid idő alatt átformálta az embereket, megváltoztatta a légkört? A válasz világos és egyértel­mű. így szól róla Fekete Győr Endre: — A dolgok nyitja abban van, hogy a vezető mindig ta­lálja meg az emberek eszéhez, szivéhez vezető utat. Égy ve­zetőnek határtalan türelmének kell lennie. És ha így van ez másutt, mennyire inkább a termelőszövetkezetben, ahol különböző korú és nemű, kü­lönböző gondolkodású, nemrég még egyénileg gazdálkodó em­bereket kell a szocialista nagy» üzemi gazdálkodás útján ve­zetni úgy, hogy mindig érez* zék: itt mi magunk vagyunk a gazdák, itt magunk építjük a magunk holnapját.. f Szalag Istváa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents