Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

% 1982. június 10., vasárnap NÉPÚJSÁG 7 Cd '&cjífy Csak egy percre, ue legtöbb­ször inkább hosszabb időre is, az elmúlt hét napjain, az or­szág minden táján beszédtéma volt az időjárás. Nem éppen dicsérő, vagy megelégedett szavakkal emlé­keztek meg róla, Harlemképpen ellenkezőleg, — igencsak el­marasztalták, s az emberek fázósan, dideregve siettek az utcán, barátságosabb, védet­tebb helyek felé. A már elrakott átmeneti ka­bátok, meleg kosztümök újból előkerültek s a kardigánok és pulóverek ismét szolgálatba álltak. Nem örömmel ír az ember arról, hogy június van ugyan, de szégyen ide, szégyen oda, sok lakásban begyújtottak a kályhába s a villamos hősu­gárzók vörösen izzó szálai kö­ré odagyülekeztek a fázósabb természetűek. Szóval, június indulása kri­tikán aluli volt időjárási szem­pontból nézve. Hűvös szél, hi­deg eső, elborult égbolt, egyre süllyedő hőmérséklet, — mind­ez oly nyomasztóan hat az em­berekre, amikor azok ragyogó napfényt, derűs kék eget, kel­lemes strandidőt várnának et­től a naptól. Az idő terveket és számítá­sokat húzott keresztül. Hogyne tette volna, amikor a Mátrá­ból és a Bükk-fennsíkról ha­vazást jelentettek s a földekre és a kertekbe kiültetett palán­ták az idő fagyos leheletét érezhették s a fejlődő gyü­mölcsszemek félve néztek az éjszakák elé, mert fagyveszély- töl kellett tartaniok. As újságok júniusi hidegre­kordról írtak s arról, hogy Európában jelenleg a Kárpát­medence vidéke a leghidegebb hely. Köszönjük, de ezt szí­vesen elengedtük volna. Hej, hej, az a csillagászok­tól, meteorológusoktól és lég­körkutatóktól sokat emlegetett napfolttevékenység. Nem ezt vártuk tőle. Csekély 150 millió kilométernyi távolságból is igy megtáncoltatja az embert. Foltok aus izzó tűzgolyón s a földön megváltozik a megszo­kott, normális időjárás és jú­niusban dideregni kezdenek az emberek és meleg holmik után kotorásznak a szekré­nyekben. Ingerlékenyebbek, idegesebbek lesznek, összevesz­nek a főnökkel és „letolják" a beosztottakat. Hej, hej, napfoltok, szíves­kedjenek végre jobb belátás­ra térni,, hogy júniusban ne kelljen vacogni fűnek, fának és jómagunknak sem. Sürgős intézkedést várunk ezen a téren, mert különben, — kérjük a panaszkönyvet! (Csg. L.) Riadó atomtámadásra Pánik az USA légierejének főhadiszállásán — Atombombázók riadókészültségben — Kritikus A telefonösszeköttetés meg­szakadása az amerikai straté­giai légierő főhadiszállása és az Északi-Sarkon elhelyezett rakétaáliomások között, az el­múlt év őszén csaknem atom­háborúba sodorták a világot. Ez a hír jelent meg röviddel ezelőtt a világ vezető hírlap­jainak hasábjain. A jelentés forrása, a Washington Star egyik cikke volt. A SAC (Strategie Air Com­mand) Nebraska államban le­vő omahai főhadiszállásának ellenőrző térképén fényjelek közölték, hogy az egész Észak- Amerikát behálózó radarállo­mások közül kettőt Alaszká­ban „idegen hatalmak meg­13 perc ta, hogy az USA lakosságának tudomására jusson, a SAC hi­bája miatt csaknem atomhá­borúba sodorták a világot, és nem akarták közölni, hogy az USA légierejének elhárításá­ban hibák varinak. A cikk megjelenése után is tagadták, hogy a riadóra sor került vol­na, míg több cikk megjelené­se után kénytelenek voltak el­ismerni, hogy a SAC parancs­noka valóban riadcikészültség- be helyezte a parancsnoksága alá tartozó egységeket, de Kennedy elnök nem tudott az egészről semmit sem. (A VIE NUOVE cikkéből fordította Sz. L.) Szorgos diáhkesek A város pezsgő, lüktető életében kedves színfolt a hat­vani gimnazisták önként vállalt társadalmi munkálkodása. Folyamatosan csinosítják, parkírozzák második otthonukat, befestették a kerítés rácsait és tágasabb kaput varázsoltak a régi helyére, sőt, kőkerítést és garázst is építettek. De ez a lelkes munkálkodás nem merül ki az iskolában. A gyakorlati oktatás és a munkához való jó hozzáállás eredményeként könyvelhették el a KISZ nyári önkéntes Ifjú­sági táboraiban szerzett elismeréseiket és jutalmaikat, $egí tették a termelőszövetkezeteket $ részt vettek a hatvani Le nin Termelőszövetkezet most épülő halastavának kubikos­munkáiban is. De megtaláltuk gimnazistáinkat a konzerv gyár tájékán is, paprikaszezon iedjén. Ha mérlegre tesszük a már-már vége felé közeledő tan­év munkásságát, meglepő számok tanúskodnak a végzett társadalmi munkák területén. A tanév során az ossz társa­dalmi munkaórák száma nem kevesebb, mint 39 ezer, egy- egy tanulóra kb. 43 óra esik, ha bele számítjuk az önkéntes táborokban tevékenykedők munkateljesítményét is. Ügy érzem, ezekben a számokban minden benne van. A gimnázium diákjai a tanév befejezése után most is részt kí­vánnak venni a társadalmi jelentőségű munkálatokból. Kö­zel kétszázan jelentkeztek már a nyári önkéntes ifjúsági tá­borokba. , (r) semmisítettek”. Azonnal értesítették a SAC parancsnokát, Thomas Power tábornokot, közben a szolgá­lattevő tisztek az amerikai lé­gierő Colorado Springsben el­helyezett főhadiszállását akar­Magycxr városok ták telefonon felhívni. Kide­XI. Debrecen rült, hogy nem tudnak kapcso­latot teremteni. Ebből — írja a Washington Star —, két kö­vetkeztetést lehetett levonni, vagy az ellenség lépett fel tá­madólag, vagy aa egész hírköz­lési rendszer felmondta a szol­gálatot Power tábornok közben a hírhedt vörös telefon segítsé­gével az egész világon szerte­szét állomásozó amerikai re­pülőegységeknél elrendelte a legfelsőbb fokú riadót, és pa­rancsot adott, hogy a bombá­zókat tolják ki a kifutó-pá­lyákra. Valamennyi repülőgép hidrogénbomibával volt fel­szerelve, és a pilótáknak pon­tos utasításaik voltak, hogy milyen célokat kall leküzdeni- ök. A feszült helyzet, amelyben a SAC mindem tászitje az atom­háborúra készült 4 teljes per­cig tartott, de figyelembe vé­ve az előkészületeket, és a te­lefonálási kísérleteket össze­sen 13 percig. Végre sikerült a légierő főhadiszállásának a stratégiai légierő radarállomá- saival kapcsolatot teremteni. A Washington Star leleple­ző, illetve inkább szenzáció hajhászó cikkéig a riadót ti­tokban tartották. Az amerikai hadügyminisztérium nem akar­VXZSZINTES: 1. Az országgyűlés 1849. április 14-én szavazta meg ezt, amely s Habsburg-ház úetronizálását mondta ki. 6. 1944. december 14-én Debrecenben ült össze a már felszabadított területek képvise­lőiből. 11. Dunántúli hajózható csatorna. 12. A Duna ausztriai mellékfolyója. 13. A. N. 14. Ford.: Hatóanyag. 16. Könnyen megsze­rezhető. 19. Kettőzött kötőszó. 21. Beküldendők a vastag betűkkel szedett sorok megfejtései, a kö­vetkező hét csütörtkéig. Négyhetes pályázatunkra a rejtvényben szereplő költő egyik Is­mert költeményének címe küldendő be, amelyet úgy kapunk meg, ha a pontozott kockákban levő betűket megfelelő sorrendbe rakjuk. Mint ismeretes, hetenként könyveket, a pályázat végén pedig egy kávéfőzőt sorsolunk ki a megfejtésért, helyesen bekül­dők között. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Kodály Zoltán, Lecb- ner Ödön, Jókai Mór, Katona József, Ivänyi Grünwald Béla, Pe­tőfi Sándor. A nyerteseknek: Vass Károly, Gyöngyös, Nagy Irén, Heves, Meggyessi Miklós, Eger, a nyereményt postán küldjük ki. Helyhatározó és mutatószó. 22. ; Nyelvtani fogalom. 23. operahá­zunk baritonistája. 24. Et tu mi... Brute. 25. Római számmal: 1499. ! 26 ..............Aurél. (1876—1928). zene- j sz erző. 27. Egy Zala megyei köz- j ségbe való. 29, Tőkés kereskedel- í mi társulás rövidítése. 31. Város j és terület a Kirgiz SZSZK-ban. 32. i Hírhedt fasiszta szervezet volt. 34. j Kötőszó. 35. Komor, mogorva. 37. j Favágó eszköz. 40. Mérgez, más- | salhangzói. 42. Arcod része. 44. Számnév. 45. Pest megyei község. í 46. T. D. 47. Lángoló. 48. Szovjet ! sakk-nagymester. 49. Közlekedünk i rajta. 50. Valamilyen hatást elő­idéző ok. 51. Közepén: fakad. 53. Ez a terület híres-nevezetes Deb­recenben. 54. S. I. S. 56. Debre­cenben született, a felvilágosodás korának legnagyobb magyar köl­tője volt. 59. Betűvég! 61. Kiváló gyulai nyomdász volt. 63. Re­ménykedem. 64. Nem lesz benne semmi. 66. Ford.: Bogozó. 67. So­mogy megyei község. 68. Spanyo­lul: apa. 69. Nem lányokból álló Úttörő csapatrész. FÜGGŐLEGES: 2. Vállalati. 3. Női becenév. 4. Személyes névmás. 5. Eltulajdo­nít. 7. Állóképvetítő. 8. E. N. 9. Indusok, másképp. 10. Falusi tör­lőgumi. 14. Az 1549-ben már vi­rágzó iskolájából 1660-ban alakult ez a híressé vált nevelési intéz­mény. 15. Sapkaellenző. 17. Bán­révénél torkollik a Sajóba. 18. Óvoda, másképp. 20. Alkatrész. 27. Az ókori Róma váltópénze volt. 28. Kötőszó. 30. Hosszabbít. 31. Távolabb eső helyre érkezik. 33. A csendesen magéba mélyedő. 34. Löveg. 36. R. L. 38. A csodál­kozás kifejezése. 39. Azonos más­salhangzók. 41. R. N. 42. Egy deb­receni NB III-as futballcsapat rö­vidítése. 45. Román váltópénz. 50. Könyörög. 51. Vonatkozó név­más. 52. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 55. Óvta vala. 57. Folyó a Szovjetunióban. 58. A. M. 60. Magyar származású olasz altábor­nagy volt. 62. Franciául: király. 64. ÜAU. 66. Bánat. 68. A Ludolf- féle szám., Bemard Shaw híres volt ar­ról, hogy rendkívül gyorsan írta műveit. Egyszer azt kér­dezte tőle egy riporter: — Ha leü! és elkezd egy új színdarabot írni, mi a legna­gyobb nehézsége? — Hogy a lábaimat egy asz­tal alatt elhelyezzem — vála­szolt Shaw. — Mondja, a zsiráfok nem kapnak torokfájást, ha megfá­zik a lábuk? — Dehogynem. Csakhogy legalább egy héttel később .»■ Egy Jelentéktelen, de annál őnlelíebb festő igy szólt Kari Spitzweghez. ..Még mindig akadnak emberek, akik azt ja­vasolják, hogy hagyjak fel » festéssel. Ugye buta dolog, mester?” Mire Spitzweg igy vá­laszolt: „De mennyire! Ma mái1 késő, legalább tíz évvel ezelőtt kellett volna abbahagynia”. KOCKACUKOR nagyságú könyv A bergamoi városi könyvtár igazgatója egy kockacukor nagyságú könyvecskét fedezett fel, amely feltehetően a legki­sebb méretű könyv, amit va­laha kinyomtattak: 2 millimé­ter vastag és összesen 1,5 grammot nyom. — Egyik percben úgy érzem, hogy na­gyon régen volt, aztán meg olyan, mintha éppen ma történt volna — emlékezik a buka­resti VIT élményeire Vadász Józsefivé, a gyöngyösi körzeti földművesszövetkezet sze­mélyzeti vezetője. — Nem tudom, mit vá­laszthatnék ki, ami a legszebb élmény volt számomra ezen az emlékezetes két héten át. Mert emlékezetes volt már maga az, hogy áprilisban volt az esküvőnk, utána elmen­tünk a VIT előkészítő táborba, Budapestre, s (Heves megyei Népújság 1953. aug. 9.) ,.. Augusztus 2-án világvárossá lett Buka­rest, amely maga is egy kicsit nemzetközi város. Nemcsak románok laknak itt, hanem magyarok, örmények, bolgárok is. Lépten- nyomon magyar szót hallani. Az egész város VIT-lázban ég. Mindenki kedves kíváncsi­sággal és szeretettel veszi körül a magyar fiatalokat. Több ezer VIT-küldott látogatta meg a román főváros legszebb helyeit, a Snagov- tavat, a Sztálin-parkot, az épülő Scanteia- házat. Bukarest utcái, terei az ifjúság dalai­tól hangosak. Eddig a filmszínházakban film- bemutatókat (51) tartottak, köztük szovjet, kínai, magyar, német, svéd és olasz filmeket láthatnak a fiatalok. A megnyitó ünnepség olyan virágos kert­nek hatott, amelynek mását a természetben nem látni. Képzeljük el a hatalmas sta,- diont 80 000 emberrel. Meleg volt és a fehér ruhák uralkodtak. Körös-körül fehér ember­szőnyeggel kitapétázott stadion ovális néző­tere, itt-ott megszakítva katonaruhák zöld foltjaival és a fúvószenekarok arany csillo­gásával. A smaragdzöld gyepen pedig ki­mondhatatlan tarkaságban virágzott az em­beriség virágos kertje, a nemzetek ifjúsága a színek csodálatos változatosságában. A franciák piros nyakkendőben, színes inggel, a- románok krémszínű nadrágban, fehér ing­gel, az indonézek fekete fezben, Afrika a tró­pusok színpompájában, mindehhez zászlók, kendők, selymek tarkasága. Ahány szín annyi m?elv, egy stadionban az egész emberiség. Vidám felvonulók a VIT-en utána irány — Bukarest! A férjem nagyhi­telen nem is tudta felfogni, hogy most „csak” egy VIT-küldöttet vett feleségül, én máris elutaztam. Azok a felejthetetlen napok min­dig emlékezetemben maradnak. A fogadta­tás, a különböző nemzetiségű fiatalokkal való találkozás, az esték, a nappalok forgataga valahogy olyan színes, egységgé olvad már előttem. Száz lánynak a vezetője voltam, ami a megtiszteltetés mellett igen sok feladatot és szaladgálni valót jelentett. De mi ez ahhoz képest, hogy ott lehettünk?! Voltam vagy negyvenedmagammal a komszomolisták fo­gadásán, amelyet a magyarok, s az afrikai négerek tiszteletére rendeztek. Még mindig nevetek, ha eszembe jut, milyen agyafúrtan tudtunk tolmács nélkül beszélgetni!' Ki i‘aj- aolt, ki összeszedte a nemzetközi szavakat, ki mutogatott, s milyen boldogok voltunk, mikor sikerült valamit megérteni, vagy meg­magyarázni! Aztán az Is érdekes volt — ezt már sokat elmondtam —, amikor néhányan mindenáron meg akartuk nézni Bukarestben a kreinatóriumot. Ilyet még mi nem láttunk. Felszálltunk a villamosra, tolmács nem volt velünk és újra elővettük a mutogatás és raj­zolás tudományát. Megmagyaráztuk, hogy „halottak ... nem temető..mindent mond­tunk, csak éppen azt a közismert szót nem, hogy — krematórium. Mire lázasan .kimagya­ráztuk magunkat és úgy éreztük, hogy meg is értett a kalauz, mosolyogva megszóial ma­gyarul: „Szóval a krematóriumot keresitek, lányok?” Majd elképedtünk, hogy mit gür­cöltünk össze azért, hogy megmagyarázzuk és — íme! Hát aztán sok minden történt még, de egy kicsit mossák is a későbbiek, hiszen voltam a budapesti, a berlini VIT-en is, ért­hető, hogy mindig az utolsóra emlékszik in­kább az ember. ... és most Vadász József né a régi emlé­kek felidézésével kíván sok sikert azoknak, akik még csak ezután indulnak a VIT cso­dálatosan szép kavargása, színes kavalkádja, nagyszerű napjai elé ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents