Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-09 / 133. szám

4 nepüjsag 1962. június 9., szombat Kitűnő román dráma ősbemutatójával fejezte be idei évadját az egri Gárdonyi Géza Színház SZERDÁN mutatta be az egri Gárdonyi Géza Színház (Magyarországon először) a ma már román klasszikusnak szá­mító Alexandra Kiritescunak Szarkafészek című háromfel- vonásos drámáját. Az író komédiának jelzi ezt a kitűnő alkotást. Kétségtelen, hogy a darab hangszerelése — különösen az első és a harma­dik felvonásban — szatirikus, komédiázó, jellemei, hősei ken­dőzetlenül a belső erők őszin­te kitörései közben, kiélezett helyzetekben, a nevetségessé­gig komolyan veszik önmagu­kat, tarthatatlan ön- és világ- szemléletüket. Kiritescu isme­ri hőseit, a zsíros gazdagokat, a bojárokat és azok gondola­tait, amik vadul és görcsösen, folyton a pénz körül forognak. Minden csak zsíros pöífeszkc- dés, ebben a poros román me­zővárosi bojár famüiában a jámborság durván keveredik az önzéssel, egymás szeretete a kölcsönös utálattal. Hitvá­nyul összefog két fiával, hogy lányát kigyógyítsa a férje iránti szerelemből. S nem az a legtragikusabb, hogy a rosszul végződő kijózanítási késérlet végién a terhes fiatalasszony megmérgezd magát és meghal, hanem az, hogy az anya és a két testvér meg sem rendül az általuk előidézett halál súlya alatt. Hitvány ebben a két világ­háború közötti román bojárfa­míliában mindenki: az anya, aki a házat fenntartja, a lánya, aki hisztérikusan szereti férjét, vi- szomtszerelem nélkül, a két fiú, mert a látszat és az érdek sze­rint élnek, az anya testvérei, a vén asszonycsúfságok is, mert élősködnek és éhenkó­rász lézengői az életnek, az él- nivágyó Wanda is, aki birtok­testeket ad el, hogy kalandor- vérének férfiszomját olthassa. Jéllemtelenül áll ebben a vi­lágban a férjjé előlépett Mir- cea is, mert beköltözött a szarkafészekbe, és ott tud ma­radni. Ellenszenves figura a sváb Freulein is. Gazdáit úgy szolgálja, hogy undorodik tő­lük. Még az egyszerű román szolgálólány is hitvánnyá lesz a szarkáknak eme furcsa^ rajá­ban, mert az ivás és a pénz, a pénzben rejtőző és onnan kilé­pő gőg megtagadja az erköl­csöt és az érdek derékaljává teszi azt. A DARAB témája és kriti­záló éle mutatja, hogy Kirites­cu a szatírába oltott drámában a francia és orosz realisták he­vességével támadja az általa oly részletesen ismert, és őszin­tén feltárt bojár világot. Izgal­mas keveréke ez a darab a drá­mának és a komédiának. Sem egyik, sem másik. A mondatok sokszor úgy peregnek, hogy szinte torkunkban szorít a ne­vetés, de nem nyílik ki a szánk se mosolygásra, se kacagásra, mert a mondatok mélyén min­dig ott úszik a dráma, a lel­keket fojtogató üresség, a pénz imádatából és a pénz hatalmá­nak tudatából táplálkozó ciniz­mus. Cinikus ez a bojár világ, ez a gazdag világ, és észre sem veszi, hogy pusztulására tör az idő. Meg önmaga is. Sokrétű és sokszínű ez a román dráma. Vass Károly rendezői mun­káját a gondosság jellemzi, a részletek helyes megkomponá- lásának az igénye. Azt helye­sen látja, hogy Kiritescu azért erőlteti a komédiázó hangot, mert ennyi hitványság közepé­be hiába is állítana erkölcsi­leg nagyrahivatott főhőst, aki­nek a küzdelemben el kell buknia: az erkölcsi tanulság egyetlen hős elbuktatásávalnem lenne elég hangos. így min­denkit leleplez, mert a kisebb és nagyobb szarkák nem küz­denek, csak marakodnak, nem is párharcokban, hanem a há­zon belüli együttégésben, min- denki-mindenki-ellen alapon. Koszos fészek a szarkáké, ahol a dráma azért születhetik meg, mert a rendhagyó szar­ka, Wanda értelmetlenül nagy igényt jelent be a férjre, Mir- ceára: szeretni akarja őt. Az alapkoncepciót hűen szolgálja Vass Károly. Adósunk marad azonban két dologban. Az egyik: nem ismerjük meg Mir- ceát, nem értjük őt, ezt a se- kalandor, se-nagyravágyó, se- szerelmies, mégis ketrecbezórt és meghasonlott újságírót. Kér­dés marad bennünk, nézők­ben minden tette, mondata, mert arcát határozatlan voná­sokkal rajzolta meg az író. A rendezőnőt meg kellett volna találnia a kulcsot ehhez az alapjában véve szánalomramél- tó, és majdnem rokonszenves fiatalemberhez. A másik ki­fogásunk a rendezői felfogást illetően: Wanda és Mircea szerelmének ábrázolása. Mir­cea a szarkafészek nyomasztó rabságában arra kényszerül, hogy leveleket írjon Wandához, tehát érzéseit lopott utakon vi­szi a tüzesvérű és megszólt rokonasszonyhoz. Amikor a színen kettesben maradnak, eszeveszetten és minden elővi­gyázat nélkül esnek egymás karjaiba, holott minden pilla­natban tartamok kell a lelep­lezéstől. Itt a szavakban és mozdulatokban valami mást kellett volna komponálnia a rendezőnek, hogy a szerelem­adta pokol és a jellemtélen' ro­konok miatti feszültség érzék­letesebb legyen. ANETTE Duduleanut, a szarkafészek anya-diktátorát Vay llus játssza vendégként. A kitűnő művésznő a gazda­gon íb műveletlen, vallásos ér­zelmeiben is útszéli, mindig pénzszagú bojár-asszonyt ele­veníti meg. Az első és har­madik felvonás szatíráját je­les osztályzattal oldja meg, s bár az író dráma-szerkesztési elgondolásai miatt nem ő bukik el, az önmagával szembenézés nehéz mesterségét is gyako­rolja a harmadik felvonásnak vallomásokkal tűzdelt és lelep­lező jelenetében. Itt-ott csábít­ja még őt a komédia harsá­nyabb hangja, de játéka rit- musos, és inkább a dráma fe­szültségét érezzük sorsában, mint az üreslelkű, zabáié, ha­rácsoló bojár-asszony hánya- vetiségét. Wanda Szerafimot Stefanik Irén alakítja. Pózolás nélkül vallja életfilozófiáját és az író ravasz mondataival jói gaz­dálkodva tör rá testével-sze- relmével a fiatal és önmagát nem lelő férjre. Nem sajnál semmit és senkit, ő a vagyont és testet-lelket herdáló bojár­dáma hitelesen. Ahogy megje­lenik a színen, új levegőt hoz. A fiatalasszony, akin a drá­ma és a komédia végzete vé­gül is beteljesül, Kovács Má­ria. Az író freudi komple­xumokkal küzdve írta meg a famüiának ezt a gyenge pont­ját. Hisztérikus féltésével, ér­telmetlen és tartalmatlan sze­relmével fogolyként őrzi fér­jét. Maga sem tudja, mit te­gyen férjével, akiről ismernie kellene már az igazságot, hogy nem szereti őt. S bár magunk­ban vitatkozunk azon, hogy az öngyilkosság bekövetkezik-e, elképzelhető-e ilyen fordulat mellett, azt elhilsszük a mind­végig csak drámát játszó Ko­vács Máriának, hogy ennek az asszonynak itt, ebben a kör­nyezetben — éppen igaz sze­relmi rajongása miatt — el kell pusztulnia. Kovács Mária mély átéléssel formálta meg a különös fiatalasszonyt. AZ ÖREGASSZONY menyét, Dolettát Dallos Szilvia játssza. A dráma legegységesebb jelle­mét alakítja jól: a csivitelő, magát kellető, a csak magával és pletykáival foglalkozó, származására fennhéjázóan hi­vatkozó fiatalasszonyt kapjuk tőle. Nem kis feladatot old meg: játékos ellenpontja néha anyósának, keveri a mérget Wanda és Mircea körül, ha­dakozik férjével Párizsért. Az ismétlődő családi marakodás­nál raffináltan úgy old meg helyzeteket, hogy férje is, anyósa is komolyan veszi őt. Lenkei Edit szikkadt, zsar­noki akaratról valló sváb vén­lánya sikerült alakítás. Lenézi gazdáit, irányítja őket és erő­sebb náluk, mert nem vesz részt hitvány játékaikban. Ak­kor sem inog meg, amikor a szarkák már-már őt hibáztat­ják a fiatalasszony haláláért. Kezére játszana Wandának, mert ez a feltűnően ékes és tarka madár tetszik neki, de ismeri is ezt az úri szajhát, mert úgy vigasztalja, ahogyan tisztességes asszonyokat nem szokás. Lénát, a szikkadt nagyné­nit Olasz Erzsébet, Zóját, a parasztosan kövéret Varga Ilona játssza. Ök a komédiába hajló játékelemeket hangsú­lyozzák. Ostobák és önfeled­ten hisznek saját balgaságaik­ban, s úgy gondolják, hogy a világ olyan, aminőnek ők lát­ják. Holdkóros álmaikkal sze­mélyük fontosságát akarják emelni és nem veszik észre, hogy öngyilkosságot készíte­nek elő. Zamfira szerepében Zaka­riás Klárának, nem kell na­gyobb feladatot megoldania: nyelvel, de a férfiak hívására iszik, mert hozzájuk tartozik, része a szarkafészeknek ő is. A szolga is becstelen lesz, becstelen gazdánál. A család három férfitagja közül Paláncz Ferenc nem tu­dott mit kezdeni a karakteri- leg meg nem oldott figurával. Felesége hisztériája mellett a meg nem értett, tragikus hőst kapjuk tőle, s ez a felfogás, ez a jellemábrázolás arra mutat, hogy az író elnagyolta, a ren­dező nem eléggé formálta, és így a színész nem élhette át ezt az újságíró-figurát. F. Nagy Imre és Szoboszlay Sándor — ha szabad így mon­danunk — kitűnő alaphangot adnak ebben a játékban. Nagyképűek, zsörtölődőek, pénz- és izzadtságszagúak, egyszóval — bojárok. Párizs­ról áradoznak, francia kifeje­zéseket hízelegnek egymás fü­lébe, de üresek, menthetetle­nül és felszínesen műveletle­nek. Kocsis Árpád díszletei jó keretet adnak a darabhoz, a szarkák lapos világához. Rácz Ilona és Nádassy Géza jelmezei most is rangosak és dicséretet érdemelnek. AZ ELÖADÄS kitűnő alkal- mul szolgált arra, hogy bepil­lantást nyerjünk a román drá­mairodalomba, s megismer­jünk egy jó színpadi alkotást. Farkas András HARMATH ENDRE: 10 X. Boldog újévet, győzelem ! Castro rokon s zen vés', kris­tálytiszta egyénisége a per so­rán világszerte a maximális elismerést váltotta ki. Ez a fia­talember komolyan vette élet­fogytiglani eljegyzését a forra­dalom eszméivel. Képzeljük el, amint halálos ellensége kezé­ben, a halál küszöbén) egy ifjú óriás a bírák) fölé magasodik és minden jegyzet nélkül több­órás retorikai remekművet vág ki. „ ... Befejezve védőbeszéde­met, nem kérem a vádlott sza­badlábra helyezését, mint ilyenkor szokás. Ez alig is len­ne elképzelhető, hiszen önök társaimat a Pinares sziget gyalázatos börtöneibe vetették. Ha egy országnak bűnöző és tolvaj az elnöke, érthető, hogy ott a tisztességes emberek börtönben, vagy a sírban van­nak.” ... A Pinares sziget pokla, hónapokig tartó sötét magán­zárkák, kínzás, bántalmazás, lelki és fizikai terror — ez volt Fidel Castro sorsa esztendő­kön át. Közben a börtiönfala- kon túl olyan megmozdulás söpört végig Kubában — és nemcsak Kubában — amit Ba- tista egyszerűen nem tudott elfojtani. Mikor már a dik­tátort az őrjöngésig idegesí­tette a reá nehezedő belső és külső nyomás, megbízottak út­ján megcsillantotta az elgyö­tört Castronak ajánlatát: írjon alá nyilatkozatot, amely sze­rint lemond politikai tevékeny­ségéről — és szabad lesz. Moz­galma kudarca, az átélt szen­vedések emberileg megmagya­rázták volna, ha Fidel fejet hajt. A zsarnok iránti gyűlö­let, az a hit. hogy Batiste, nem érdemli meg. hogy „szabályos” eszközökkel harcoljanak elle­ne, megmagyarázta volna, ha Castro taktikai okokból alá­írja a nyilatkozatot — aztán elfelejti. De ennek az ember­nek az egyénisége sokkot egye­nesebb volt annál, semhogy hazudni tudjon akár ennek az embernek is —, akiben a ha­zugság megtestesülését látta. És Fidel Castro sínylődött tovább. A nyomás végül erő­sebb lett, mint a rezsim ellen­állása, Batiste fogcsikorgatva kihirdette az amnesztiát. Ami ezután történt, közis­mert. Castro a börtönévek után új, nagy felismeréssel lett gazdagabb. Megértette, hogy a sikeres forradalomhoz tömegekre van szükség. Mexi­kóba utazott, néhány hívével fantasztikus nehézségek köze­pette egy ócska bárkán, a le­gendás Granmán átkelt Kubá­ba. A kiis csoport maradványa, nyolcvankét emberből, mint­egy húsz állandóan harcolva bevetette magát a Sierra Ma- esfra dzsungeljeibe és eltűnt az üldözők szeme elől. Meg­kezdődött 17 kezdetleges pus­kával felfegyverzett húsz fia­talember harca egy állig fel­fegyverzett, léglökéses repü­lőgépekkel és modern tankok­kal operáló elnyomó hadsereg ellen. RADIO REBELDO De csak a látszat volt ilyen reménytelen. Ez a terv már a politikai realitásra épült. Ami­kor elterjedt a híre, hogy a jel ismert Fidel a Siierrában kitűz­te az ellenállás zászlaját, szi­várogtak, később özönlöttek a cukomádvágók, a parasztok, a munkások, sőt később a kato­nák) is. De nemcsak ezek: a társadalom Szinte valamanyi rétegéből. E sorok írója a bé­csi VIT-en találkozott a ha­vannai nemzeti színház egyik ismert, fiatal színészével, aki elmondotta, az ország legjobb színésznője, az ünnepelt sztár lezárta lakását, áramvonalas luxus-gépkocsijába ült és az elkényeztetett színpadi csillag megindult a Sierra dzsungeljei felé. Nem sokkal később a Ra­dio Rebeldo, a Forradalom Rá­diója — leadója az őserdőben épített fészerben volt — hallga­tói jól ismert, kellemesen bár­sonyos női hangot hallottak — igen), ez a színésznő lett Castro rádiójának bemondónője. A fiatal színész, aki ezt elmond­ta, magáról nem beszélt. Róla mások mondták el, hogy ő is elhagyta a világot jelentő deszkákat, a világot jelentő szabadságért. Izmosodott, szüntelenül gya­rapodott a szakállasok serege. A felkelők két okból növesz­tetek szakállt: 1. hogy megis­merjék egymást a harcban, mert rendszerint Batista egyenruhájában jártak és 2. a szakáll védelmet nyújtott az egyik legszömyűbb trópusi csapás, a szúnyogok ellen is. MINT SÜLLYEDŐ HAJÓRÓL ... Szinte szimbolikus, hogy a gyűlölt rezsim bukása az esztendő fordulójának éjsza­káján következett be. A sza­kállasok, akik 17 puskával és húsz emberrel kezdtek hozzá a Sierrában a hatalom átvételé­hez, nem csoda, hanem a té­nyek felismerése alapján győz­tek. Hadseregük azért gyara­1962. JÜNIUS 9., SZOMBAT: FÉLIX 50 évvel ezelőtt, 1912. június 9-én halt meg ION LUCA CARAGIALE román író, a román kritikai rea­lizmus megalapozója. Mesteri sza­tíráival, víg játékaival a korabeli uralkodó osztályok korruptságát, s a politikai élet csalárdságait leplezte le. Részt vett a munkás- mozgalomban is, különösen az 1907. évi felkelésben (1907 — Ta­vasztól őszig). Kacagtató típusaik­kal vígjátékai emelkednek ki mű­vei közül (Elveszett levél, Zűr­zavaros éjszaka, s a nálunk most bemutatott Farsang). Hazájából a reakciós körök üldözése miatt menekülnie kellett 1904-ben és oda csak 1907-ben tért vissza. Caragia- Ion Luca Caragiale le így ír életművéről: „Nem csupán egyszerű komédiás voltam, hanem a politikai és társadalmi viszonyokat a történetíró szemével néztem’*. 115 évvel ezelőtt, 1847-ben e napon született HAUSZMANN ALAJOS építész, a főváros több, híres középületének alkotója. Épületeit a mült századvég divatos stílusában, az eklektikus stí­lusban tervezte (Kúria épülete) 1891—1896., New York palota, a Műszaki Egyetem központi épülete). 155 évvel ezelőtt, 1807-ben született abd EL-KADER algériai arab emír, a francia gyarmatosítók elleni 1832—1847-ig tartó „szent háború” vezetője. Cikkünk nyomán : Válaszol az Országos Műemléki Felügyelőség Lapunk május 15-i számában „Műemlékvédelem és cél­szerűség” címmel cikk jelent meg, amelyben többek között a tarnaőrsi, a hevesvezekényi kastély és az egri Pedagógiai Főiskola restaurálási munkálatainak problémáival foglal­koztunk. Az Országos Műemléki Felügyelőség cikkünkre válaszolva közölte, hogy a tarnaőrsi kastély helyreállítására a tervek szerint az 1963—64-es évekre egymillió forintot irányoztak elő. A kastély hallatlanul leromlott állapotáért azonban elsősorban azokat a szerveket terheli a felelősség, amelyek most a kastélyt használják és annak állagának megóvásával semmit sem törődnek. Ami a hevesvezekényi kastélyt illeti, itt azon folyt, egy ideig a vita, hogy kié a tulajdonjog: a Műemléki Felőgye- lőségé-e, vagy a községi tanácsé. E vita érdemleges lezá­rása után — miután a községi tanács hajlandó a községfej­lesztési alapból jelentősebb összeget a kastélyra fordítani, — a Műemléki Felügyelőség is hajlandó, lehetőségeihez ké­pest, megfelelő összeggel segíteni a műemlék jellegű kastély helyreállítását. Az Egri Pedagógiai Főiskola elhúzódó restaurálásával kapcsolatban az Országos Műemléki Felügyelőség azt kö­zölte lapunkkal, hogy a kivitelező vállalattal folytatott vita az alapvető oka ennek. A kivitelező olyan, a megfelelőnél hatszor-hétszer drágább, kőfajtát akar felhasználni a főis­kola renoválásához, amely végösszegében mintegy félmillió forinttal drágítaná meg a restaurálást. Azt is közölte ve­lünk a Műemléki Felügyelőség, hogy a napokban, végre, si­került ebben a kérdésben is nyugvópontra jutni, — s rövid időn belül hozzákezdenek az Egri Pedagógiai Főiskola res­taurálási munkálataihoz. podhatott lavinaszerűen, mert az egész kubai nemzet egysé­gessé vált a vérben tobzódó zsarnokság gyűlöletében. A lavina több szempontból jó hasonlat. Hiszen az történt, mint a természetben: a magas hegyekben hatalmas erő gyűlt össze és aztán ellenállhatatla­nul lezúdult a síkságra, elsö­pörve útjából minden gátat. Mert ezt tette ez a szakál­las sereg. ,.. 1959. január 1., Szilvesz­ter hajnala. A havannai Co­lumbia repülőtéren négymo­toros Constellantin repülőgép állt. Motorjai már zúglak. A gép feljárójánál a hajnali hű­vösségben is verejtékező, rend­kívül elegáns, izgatott urak vi­tatkoztak a gép személyzetével. Mikor egyikük egy pilótát megpróbált erőszakkal félre­tolni, csendőrök jelentek meg és tisztjük parancsára, hamu- szürke arccal visszaszorították az elegáns tülekedőket. Arcszinüket csak részben ma­gyarázza a rezsim bukásától való félelem. A másik ok a helyzet volt. Akiket kardlap­pal és puskatussal vissza kel­lett szorítani, azok két-három nappal ezelőtt még uraik és parancsolóik voltak, élet és ha­lál felett dönthettek, Fulgencio Batista miniszterei és táborno­kai. Valaanennyiöik kezében bő­rönd volt, és valamennyi bő­rönd zsúfolva élelmiszerekkel, készpénzkötegekkel, részvé­nyekkel. Történelmi pillanat- felvétel egy százezerszer elát­kozott hajó szüllyedéséről és a menekülő patkányokról. Miért nem engedték a csend­őrök a gépre Batista legköza* lebbi környezetét? Mert magát a tábornokot várták. Először csodálatos bún. dában, aránylag súlyos csőt maggal a kezében Marta Fer­nandez Miranda, a diktátor nagyon szép és cinikus máso-: dik felesége tűnt fel a repülik tér bejáratában. Nyomában a sokkal alacsonyabb, mellette törpének tűnő, szaporázott lép, tekkel tipegő Batista. A házaspár után állig fék fegyverzett és súlyos bőrön­döket cipelő személyi testőrök ültek be a gépbe. Ládák, Iá-; dák, ládák. A diktátor csomagjai már az utastér jó részét is ellepték. Alig néhány tülekedőnek ju­tott hely a jókora gépen. Ezért nem engedték felszállni Batis­ta előtt a miniszter és tábor? nők urakat. Batista bukása órájában is, cinkosaihoz is olyannak bizonyult, mint ha­talma tetőpontján az egész nemzethez volt. ... A géppisztolyé« testőr hátralépett, az ajtó becsapó­dott. A kerekek megindultak. A korahajnali napfényben ezüstösen csillant a gép teste. A Constellation orra Fulgencio Batista megbízóinak földje, az Amerikai Egyesült Államok. felé fordult és eltűnt a felhőt­len kékségben. Lenn, a havannai repülőté­ren pedig, a dühtől és félelem­től üvöltő főcirikosok kiáltását új, erősödő hang nyomta el: a szabadság újesztendejére éb­redt, diadalmas nép örömmá­mora. Következik a második rész: Változik a cukor úa

Next

/
Thumbnails
Contents