Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

/ 1962. június 1„ péntek NEPÜJSÄ Legfontosabb a lucerna fehérje tartalmának növelése Szárítási bemutató, tapasztalatcsere Füzesabonyban [ — ORSZÁGOS tapasztalat, _______hogy takar­mánynövényeink nagy fehérje­hiányban szenvednek, illetve, a jelenlegi, hagyományos szá­rítási módszerek alkalmazásá­val, mire feletetésükre kerül sor, jelentős hányadát elvesz­tik ennek a fontos táperőnek. Feladatunk tehát az, hogy olyan szárítási módokat kísér­letezzünk ki, és alkalmazzunk, amelyek elősegítik a fehérje megmaradását, lehetővé teszik, hogy az legalább tíz százalék­ban megmaradjon a lucerná­ban — mondotta Kelecsényi György főagronómus, az Északkelet-magyarországi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet füzesabonyi gazdaságában szerdán délelőtt, a megye és a járások mezőgazdasági osztály- vezetői, főagronómusai előtt. A vezető szakembereknek ezt a találkozóját az MSZMP He­ves megyei Bizottságának me­zőgazdasági osztálya szervez­te, s a már említett vezetőkön kívül a tanácskozáson részt vett Bíró József elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, Holló Endre és Klaisz Ferenc, a pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársai, Mo­lde Jenő, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Kéri István, a megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának főagronómu- sa, Gyémánt Gyula, az F. M. megyei termelési felügyelője. A gazdaság igazgatójának, Szalay Györgynek bevezető, a gazdaság tevékenységét ismer­tető szavai után Kelecsényi György főagronómus rövid előadásával így folytatódott tapasztalatcsere sok érdekessé­get ígért, s valóban, a mintegy negyven részvevőnek volt is mit tanulnia, látnia a nap fo­lyamán a füzesabonyi gazda­sághoz tartozó üzemegységek­ben. bevezető előadá­sok után először a pusztaszikszói üzemegység komlószárítójába látogattak el a vendégek, s megtekintették a lucerna fehérjetartalmának növelésére alkalmazott helyi, sajátos módszert. Mint azt a házigazdák elmondták, a fü­zesabonyi gazdaságban két esz­tendővel ezelőtt még jóval a 10 százalék alatt volt a lucer­na fehérjetartalma, a vizsgála­tok mindössze 6,7 százalékot mutattak ki. Azóta a komló­szárítóban fonnyasztanak lu­cernát, amit később száraz ál­lapotban megdarálnak, s ezzel a módszerrel 12—12,2 százalé­kos fehérjetartalmú, kitűnő ta­karmányt kapnak. Természetesen, a termelő­szövetkezeti gazdaságokban A RÖVID még nem áll rendelkezésre ilyen meleglevegős szárítóhe­lyiség — a füzesabonyi gazda sálban sem képesek az egész lucernatermést így megszáríta­ni —, ezért más módszerek al­kalmazására is szükség van. Ezek közül a kishanyi üzem­egységben bemutatták az ága- sos szárítási módszert, vala­mint a lucemakazlazás mun­káját, amelyet egy U—28-as traktorra szerelt, ötletes bog­lyaemelő és szállító szerkezet­tel, valamint egy elevátorral csaknem teljesen gépesítettek. A besenyőtelki üzemegység­ben lucernarend felszedését mutatták be rendfelszedővel, s itt láthatták a behordás és ágasra rakás munkafolyamatát is a vendégek. Végül a kétút- közi üzemegységben a Vámosi­féle ventillátoros szénaszárítá­si módszert tekintették meg a tapasztalatcsere részvevői. A LÁTOTTAK kőzm terrné- ____________ szetesen ez utóbbi tetszett meg legjobban a megyei és járási mezőgazda- sági szakembereknek, mert a ventillátoros megoldással pél­dául húsz vagonnyi lucernát lehet kiszárítani néhány nap alatt, úgy, hogy fehérjetartal­ma jóval tíz százalék fölött megmarad. A későbbi beszélgetések so­rán azonban kiderült, hogy ma még nem lehet mindenütt en­nek a gépnek segítségével lu- cemaszárításra berendezkedni, mert a ventillátor nagyon ne­hezen vásárolható meg. így részletesebben esett szó az ol­csóbb és már most is széles körben alkalmazható, ágasos módszer hasznáról. Maga a beruházás nem jár nagy költséggel. Egy ágasfel­szerelést 50—55 forintért szál­lít az AGROKER, s egy hold lucerna termésének felrakásá­hoz elegendő négy-öt darab. A fehérje megmaradás alkalma­zásával úgyszintén jó, átlago­san 11,7 százalék. A gond csupán az —, s erre hívta fel a nagyon hasznos ta­pasztalatcsere végén a részve­vők figyelmét Gyémánt Gyula megyei termelési felügyelő, va­lamint Kéri István megyei fő­agronómus is —, hogy a ter­melőszövetkezetek eddig meg­rendeltek ugyan tizenegyezer darab ágast, de ebből alig vet­tek át a mai napig másfél-két­ezer darabot. — A célunk pedig az — mondotta a többi között Kéri István —, hogy a közös gazda­ságokban is minél szélesebb körben elterjesszük ezt a ma jó és olcsó lucernaszárítási módszert, úgy, hogy ebben az évben legalább 1600, jövőre pedig 5—6—8000 hold termé­sét ágasokon szárítsák meg, a nagyobb százalékú fehérjenye­rés érdekében. A LEHETŐSÉGEK | állnak mindenütt, — s mint ezt a tapasztalatcsere legna­gyobb hasznaként bizonyítot­ta —, az ágasok alkalmazásá­nak eredményei is jobbak, mint bármilyen hagyományos módszeré, most már tehát csak a termelőszövetkezeteken a sor, hogy ne idegenkedje­nek az újtól, amely csak ja­vukra szolgál. W. L. Sikeres motorosvizsga Hatvanban Az elmúlt napokban ért vé­get a hatvani Cukor- és Kon­zervgyár dolgozói részére az MHS által megindított sze­mélygépkocsi és motorkerék­pár tanfolyam. Negyvenhárom taggal indult az oktatás, ebből 30-an személygépkocsi, 13-an pedig motorkerékpár vizsgá­ra készültek. Nagyobbrészt si­keresnek mondható a vizsga, igaz ugyan, hogy hárman, gya­korlati vezetésből, hármah el­méleti anyagból nem érték el a megfelelő szintet. Elismerést érdemel Búzás László, aki a tanfolyam összes szervezési munkáját végezte, Wolf And­rás, Bognár Ferenc gépkocsi- vezetők és Malatinszki György műszaki oktató, akik társadal­mi munkával dolgoztak a megszületett eredményekért. Szűcs Ferenc Mikor hazament, a férje or­dított. — Nem megmondtam!? ... Egy szép napon jön majd egy fiatalember, aki megszánja ezt a szegény asszonykát, és az le­fekszik neki!... Köpünk a férjurára... Mi!?... — Bent kellett maradni... — Bent kellett... — gúnyo­lódott azon a hangon. — Üres fecsegés, hülye kifogás!... Hát azt hiszed, beveszek tőled ilyen maszlagot!? ... — Hagyd már abba ... Hát nem érted ... — Mi az, hogy hagyjam ab­ba?! — ordított. Egész vissza­taszító volt az arca. — Tud­tommal én vagyok a férjed!... Hogy mersz te engem csendre inteni?! Te ... Te ringyó!... DATETTE elé a vacso­^ rát. — Inkább egyél... Hirtelen csak azt látta, hogy a férje felkapja a tányért, s aztán elsötétedett előtte . min­den. Amikor magához tért, arc­cal a földön feküdt... Nagy nehezen feltápászkodott. Zú­gott a feje. Végigsimított a homlokán, aztán a kezére pil­lantott ... vér... A férje háttal feléje üli a to­lókocsiban. S nem nézett utána sem, amikor kiment a konyhá­ba. mosogatni. Flóra érezte, hogy valami megváltozott benne. Mellében hideg jeget érzett És félel­met. Félt az utcán, amikor sétál­tak. Otthon ütések, szitkok, meggyalázások .........Ringyó”... De miért? ... Miért? ... Már lassan másfél év telt el így. Igen ... hiszen ő érezte, hogy szüksége volna valakire... egy férfira ... egy támaszra, aki becézi őt, aki elfeledteti vele ezt az életét... Kívánta a szerelmet... Éjjel sokáig nem tudott elaludni. Hányko­lódott az ágyában. Álmai is za­varosak, nyugtalanítóak vol­tak. Ezt is megszokta, a nyugta­lanító éjszakákat. Bent a gyárban látták, hogy valami nincs rendben. Látták a kék foltokat, a karmolások nyomait. Kérdezték, de ő nem felet semmit. Dolgozott. Néha munka közben hirtelen felzo­kogott. .. Egyszer hivatta az igazgató is: — Mi történt magával, Pa­lotainé? — Nem ... semmi... igazán semmi... — Mondják hogy sárit.. — Egy kicsit fájt a fejem... Semmiség az egész... 'Ű'JSZAKA sem volt nyug- ta. Sokszor arra ébredt, hogy a férje ordít őt keresi, nehogy elmenjen, ahogy ő mondta: „randevúzgatni” ... Flóra rengeteget szenvedett, de nem mert szólni senkinek. Tudott tűrni, bár sokszor úgy érezte, nem bírja tovább. Be­leőrül a fájdalomba ... A cellában sötét volt. Flóra ült a priccsen, behunyt szem­mel. Együk nap séta közben Feri azt akarta hogy menjenek ki a városon túlra. Meleg dél­után volt. Fecskék húztak dél felé a lomhán kúszó felhők alatt. A dombok bágyadtan pihentek... Lassan haladtak a tolókocsi­val fölfelé az úton. Lábai remegtek... Nagyon fáradt) volt... — Költöznek... szállnak dél felé... Ugye elmemnél velük? Flóra nem felelt. — Ugye, szívesen elmennél velük?! Itthagynál! Tudom én! Flórán szédülés lett úrrá... „Már megint... megint... Újra, és újra .. Amikor fölértek a dombra, egy .autó ment, el mellettük. Moszkvics. A vezető vigyo­rogva integetett kifelé. — Hát miért ném mégy utána?! ...Nem láttad hogy hívott? Biztos rámosolyogtál... Kacsintottál neki mi? Eredj, csak szaladj utána. Flóra megremegett szemét könny borította el... — Miért... gyötörsz folyton... — Hallgass... te... ringyóK Szétverem azt a... < Agyában tpmpán nyilallós fájdalmat érzett Felsikoltott.,,5 — Nem bírom!... — Lábaij reszkettek. Nem látott a sze­méből ömlő könnyektől... —í Nem!... Nem!... Nem bírom to-j vább!... Lerogyott a földre... Szemei előtt elsötétedettí minden. Aj tolókocsi lassan megindult, gör­dült lefelé az úton. S egyreJ gyorcabban rohant, rohant le-j felé a dombról. Nem hallotta a kétségbe-S esett kiáltást, a borzalmas si­koltást a reccsenést. Két ember emelte föl a föld­ről... vitték. Nem tudta, nem£ érdekelte, hová... 'k A tárgyalóteremben csillárt szórta a fényt. Ott állt a pul-| pitus előtt. Mögötte, a padso-< rokból kiváncsi pillantásoké méregették szép alakját, hosz-< szú szőke haját... Messziről* hallotta a bíró hangját: — ... a bíróság az itt elhang-? zottak és a tanúvallomások s alapján Palotai Ferencnél gondatlanságból okozott em-s berölés bűntettében bűnösnek^ mondja ki és háromévi bör­tönbüntetésre ítéli... IZ ÉT FEGYŐR vezette ki^ a teremből. S odabent kialudtak a lám-; pák ... Kátai Gábor Porosodó százezrek Százezres értékek porosodnak megyénk üzemeinek rak­táraiban, sok helyen évek óta, felhasználatlanul, miközben máshol, talán, éppen ezekre az anyagokra lenne szükség. Ezt állapította meg a népi ellenőrzési bizottság, amikor felül­vizsgálta az üzemek készletgazdálkodását. Milyen okok idézték elő ezeknek a százezres készletek­nek felhalmozását? A vizsgálat erre is fényt derített. Egyik magyarázata, hogy az üzemeknél nem készítettek anyagbeszerzési tervet, több helyen a műszaki osztályok erősen vitatható „tapasz­talatai” alapján adták fel a megrendeléseket, anélkül, hogy megvizsgálták volna: szükségesek-e és milyen mennyiség­ben szükségesek a megrendelt anyagok? Ez történt a Borsod—Heves megyei Téglagyári Egyesü­lésnél is, amelyhez több üzem tartozik. Az egyesülésnél ak­kor is rendeltek különböző anyagokat az egyes téglagyárak számára, amikor azt egy másik — saját üzemükből —, vagy a központi készletből is átadhatták volna. Előfordult olyan eset is, hogy a „600-as aljból” az elmúlt évben 2380 darabot rendeltek, annak ellenére, hogy az év elején ebből az anyag­ból már 1085 darab állt rendelkezésükre, s évenként csak mindössze 556-ot használnak fel belőle. Jó néhány évre te­hát bőven el vannak látva ezzel az anyagféleséggel, miköz­ben a sok ezer forintot érő anyag felhasználatlanul hever a raktárnál. A téglagyári egyesülés esete nem egyedülálló, mert a népi ellenőrök hasonló visszásságokkal találkoztak a többi vizsgált vállalatnál is. De ha már korábban megtörtént a baj, s felhalmozód­tak a hatalmas készletek, ha már ott porosodnak a százez­reket érő anyagok a gyárak raktáraiban, minden bizonnyal, gyors intézkedéseket tettek azok értékesítésére. Igen, ezt lehetett volna elvárni, ám a jelentős értékű anyagok felhasználásáról, értékesítéséről a vállalatok veze­tői nem nagyon gondoskodtak, nem készítettek tervet arra, hogy milyen módon, s mikorra szabadulnak meg a felesle­ges készletektől. Így aztán a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártő Üzemi Vállalatnál évek óta felhasználatlanul hever majd­nem négyezer darab rúgótám, mintegy 894 ezer forint ér­tékben, s mellette porosodnak azok a szintén nagy értékű sínszékek is, amelyeket még az elmúlt évben szállítottak a gyárba egy újítással kapcsolatban, amelynek bevezetése még teljesen bizonytalan. A nagy készletek felhalmozásához „hozzájárulf* egy­néhány irányító hatóság is, amely ötletszerűen változtatja a termelési terveket, a gyártási programot, ami természete­sen, hozzájárult az anyagkészletek növekedéséhez. De hozzá­járul úgy is, hogy a vállalatok megkérdezése nélkül nyakra- főre küldik a különböző alkatrészeket, anyagokat, mint az EM Tégla- és Cserépgyári Igazgatóság, amelynek intézkedé­sei nyomán 1957—58 óta felhasználás nélkül hever a Tégla­gyári Egyesülésnél 350 ezer forint értékű tartalékalkatrész. Remélhetőleg, a népi ellenőrök vizsgálata nyomán, eré­lyesebb intézkedéseket tesznek a vállalatok vezetői a feles­leges készletek értékesítésére, nem hagyják évekig heverni a nagy értékű alkatrészeket, anyagokat az üzem raktárai­ban, de mielőbb „lefújják a port” a felhasználatlan készle■> tekről, a százezrekről, milliókról. (Kovács) Népszerű tábla A petőfibányai fiatalok több hasznos módszerét al­kalmazzák a szemléltető agi- tációnak. Többek között a KISZ-híradót is, amely előtt többen álldogálnak az altáró irodájának folyosóján. Az ér­deklődök leolvashatják az íz­lésesen elrendezett nagy táb­láról, hogy öt ifjúsági bri­gád nyerte el a szocialista címet, köztük a Petőfi altá- rói Batta Ferenc és Hertelen- di Károly csapata, a rózsa- szentmártoniak közül Szászi András és fiataljai nyerték el a kitüntető címet, míg a gépüzemben Hatvani Ferenc brigádjára esett a választás. A petőfibányai fiatalok a KISZ-híradón figyelemmel kísérhetik Az ifjúság a szo- cializmusért-mozgalom kere­tében lezajló sportversenyek állását is, többek közt azt, hogy a KISZ-kupáért indí­tott tekeversenyben kik jár­nak az élen. Felhívást olvashatnak, amelyben az ifjúsági szerve­zet kéri a fiatalokat, minél nagyobb számban kapcsolód­janak be a kulturális mun­kába s részletes tájékoztatót ad arról is, miként zajlik a politikai oktatás az ifjúsági szervezetben. Ebben a híra­dóban kap nyilvános dicsé­retet Csaba József is. aki lel­kiismeretesen készül a kü­lönböző politikai előadások­ra s hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok magas színvonalú tájékoztatókat kapjanak a különböző politikai kérdé­sekről. Mindezekért csak dicsérni lehet a petőfibányai KISZ- híradót. Am, aki olvassa cik­keit, annak örömébe egy kis üröm Is vegyül, mert kissé „szakállasak” az írások. Ha a Híradó szerkesztői a hasz­nos írások mellett a frisse­ségre is törekednének, min­den bizonnyal még haszno­sabb lenne a KISZ-hiradó s még többen olvasnák válto­zatos írásait. K. E. Jobb elosztást! Szép és okos hagyománya a könyvek ünnepének, hogy azokon íróink is részt vesz­nek. Találkoznak olvasóikkal a könyvsátorok, alkalmi árusítóhelyek, könyvesboltok pultjainál: személyes megje­lenésükkel ráirányítják fi­gyelmünket a mai magyar irodalomra. És dedikálnak... dedikálják saját műveiket. (Főleg, ha van mit dedikál­ni!?) A megyénkbe ellátogató Darvas József Kossuth-díjas író, Kónya Lajos Kossuth- díjas és Gereblyés László József Attila-díjas költők­nek nem fáradhatott el a ke­ze a sok írástól. Bár olyan bíztató információkkal hal­moztak el bennünket a könyvhét előtt, hogy a mai magyar írók műveit újabb ki­adásban jelentetik meg, lesz mit dedikálniok — a helyzet egészen más képet mutatott! Kevés Darvas-, és még keve­sebb Gereblyés-kötetet le-\ hetett találni a könyvheti könyvek' között!! Kevesek megvásárolt könyvébe írhat­tak hát ajánlást a személyes megjelenésükkel tisztelgő írók. Már igazán elgondolkoz­hatnának a könyvek közpon­ti elosztását irányítók azon, hogy ez az évről évre ismét­lődő jelenség nem örömet fakasztó, de bosszúságra in­gerlő. Olyan írók könyveit küldjék a könyvhétre zöm­mel, akik részt vesznek a könyvheti ünnepségeken. El­végre — s ezt nem kritika­ként jegyzem meg — Hora­tius és Dante, Gorkij vagy Madách munkái könyvhét és dedikáció nélkül is min­denkor gazdára lelnek. (p. d.) terén milyen felajánlást tet­tek? — Elhatároztuk, hogy az ön­költséget a gyártmányokból, a tavalyihoz képest 0,2 száza­lékkal csökkentjük. Ez nem soknak látszik ugyan, de itt a Bútorgyárban az önköltség körül komolyabb hiányosságok nem fordultak elő. — A munka minőségének javítására történtek-e felaján­lások? — Itt már akadtak hibák. Elég sok gyártmányunkat az átvételkor észlelt kisebb-na- gyobb minőségi hiányosságok miatt csak leértékelt áron vá­sárolták meg a dolgozók. Hogy ezt kiküszöböljük, elhatároz­tuk, hogy a mlinőség javításá­ra, az új technológiai eljárá­sok bevezetésével, ezek széles körű ,és helyes alkalmazásá­val ebben az évben leértékelt árut nem gyártunk. Elhatározták azt is, hogy a VIII. pártkongresszus tisztele­tére szélesítik) a szocialista brigádmozgalmat. Az üzemben eddig hat brigád 35 fővel küzdött a szocialista címért', ezek közül egy brigád már el­nyerte a címet..Mosta pártkong­resszus tiszteletére egy újabb, ifjúsági brigád alakult 8 fővel, ez a brigád1 is célul tűzte ki a szocialista cím megszerzését... — És végül: vállaljuk hogy az éves tervet határidő előtt, december 20-ig teljesítjük. Az Egri Bútorgyár felaján­lásaiból világosan látható, hogy a dolgozók komolyan ve- saik a munkaversenyt, s re­méljük, hogy a termelésben teljesítik majd a kongresszus tiszteletére tett felajánlásu­kat ... (kátai) A VIII. pártkongresszus tisz­teletére iíndítotit munkaver­senyben részű vesz az Egri Bú­torgyár is. Felajánlásai — szo­rosan karöltve az éves terv­vel —, tükrözik a dolgozók szándékát: mindent megtenni a szocializmus építéséért folyó küzdelemben. Konkrét eredményeket még nem tud felmutatni a gyár, így amikor ellátogattunk ide, arról érdeklődtünk Karkusz József párttitkártól, hogyan készülnek a kongresszusi mun­kaversenyre. — Milután a gyár pártszerve­zetének vezetősége megbeszél­te a miunkaversennyel kapcso­latos teendőket, az üzemré­szekben röpgyűléseket tartot­tunk, amelyeken a vállalat dolgozói előtt ismertettük a kongresszus jelentőségét, és az előttünk álló feladatokat. Az Egri Bútorgyárban jelen­leg 180 dolgozó van, akik mindannyian — a saját mun­katerületükön — bekapcsolód­lak a versenybe, és elfogad­ták a felajánlásokat. — Milyen felajánlásokat tet­tek a kongresszus tiszteletére? — Az első, és legfontosabb: csökkentjük a veszteségidőket, 5 ezzel együtt jobb munkaszer­vezéssel, a műszaki normák arányának javításával a ter­melést a tavalyihoz képest 11 százalékkal növeljük. Ugyancsak lényeges az úgy­nevezett hulladékanyag fel- használása is. Ezekből 200 rá­dió- és 200 televízióasztalt, valamint a hasznos hulladék­ból mintegy 85 ezer forint ér­tékű mellékterméket gyár­tanak. Így a megtakarított nnyagból tett túlteljesítési vállalás mintegy ISO ezer fo­rint értékű lesz ... — Az önköltség csökkentése Az Egri Bútorgyárban: A felajánlások megvalósításra várnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents