Népújság, 1962. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
1962. június 27., szerda 5 NÉPÚJSÁG Bervai kőbányászok EZEN A JÚNIUS végi napon szinte teljesen felhőtlen volt az ég. A nap ontotta melegét, s ebben a kánikulában bágyadtan pihegtek a bervai hegyek. A kőbányában sem találtunk a kis irodahelyiségen kívül „számottevő” árnyékot. A nyitott ajtón keresztül kilátni a meredek sziklafalakra, ahol szinte szédítő magasságban, „ég és föld között” két munkás fejti a robbantástól már meglazult köveket, s a hatalmas szikladarabok lavinaszerűen zúdultak a mélybe a csákányok nyomán. — Évente körülbelül 320 ezer tonna mészkövet termelünk — mondta Eged Károly. — Ez szerepel a kongresszusi versenyfeilajánlásunkban is. Most, a kongresszus tiszteletére négy brigád tűSSfe ki célul a szocialista cím elnyerését. „Egyébként” a Mátrai Ásványbánya már tizedszer nyerte el a,z élüzem címet. — Hová szállítják innen a kitermelt követ? — Főleg a cukorgyárakba. A hatvani, a selypi, a szolnoki és a szerencsi cukorgyár rendel innen. A minőség jó, 96 százalékos kalciumkarbonát tartalmú mészkövünk van. A bánya területe több, mint tíz katasztrális hold! A hatalmas, sebhelyes sziklafalak egy udvart zárnak körül, amit keresztül-kasul szabdalnak a kisvasút sínéi. Megrakott, vagy még éhes csillék sorakoznak rajtuk, s ezeket izmos szügyű, a melegtől bágyadt lovak húzták egyik helyről a másikra, vagy a kis motorosmozdonyok. AZ EGYIK CSILLÉNÉL a fal tövében két munkás szorgoskodott. Törték a követ, majd egyenletes, ritmikus mozdulatokkal lapátolták a billenőbe. Bt ikovinszky József termelőmunkás 1950 óta dolgozik itt, azelőtt Királdon fejtette a szenet. — Itt mégiscsak közelebb vagyok az otthonomhoz — mondta —, ugyanis Felnémeten lakom. (A kőbánya munkásai vagy felnémetiek, vagy felsőtárkányiak.) — Nagyon meg kell. dolgozni itt minden kővel — mondta, amikor a munkájáról kezdtünk beszélgetni. — Nehéz, de megéri ... Látja, most is, május elsején újra élüzem lettünk. Társa fiatalabb. Cseh Zoltánnak hívják, ő is Felnémeten lakik Birtokosa a kiváló dolgozó oklevélnek és a jelvénynek. Az utóbbit most, az élüzemavatáson kapta. — A tervet teljesíteni, ez a fő — mondta. A „megmozgatott” csillék között egy középidős munkás, Bajzáth G. Ferenc rendelkezik. Beosztása szállításirányító. ő is régi dolgozója a berMost már valóban és visz- szavonhatatlanul benne vagyunk a nyárban. Hétágban süt a nap, árnyékban is 30 fokot mutatott a napokban a hőmérő, s a meleg érleli a kalászokat, de olykor-olykor vihar is kerekedik a mezőn szorgoskodó emberek feje fölött. Itt, Nagytályán, a helybeli Viharsarok Termelőszövetkezet határában azonban nem sokat törődnek a szövetkezeti tagok a hőséggel, sem pedig az esővel. Reggeltől késő estig dolgoznak szorgalmasan, kitartóan: kapálják a kukoricát, cukorrépát, mákot, burgonyát, végzik a kertészeti és állattenyésztési munkákat. — Kevesen vagyunk erre a nagy területre, mindössze 230- an — mondja Baráti Róbert főkönyvelő, aki meghívott ide, a határba, egy kis „sétára”. Megállunk az egyik útkanyarban. — A kerecsendi úttól a mezőkövesdi útig, Andomaktályától Makiárig húzódik a területünk, de ennek ellenére, azt mondhatom: nem lehet találni egy gyomot sem a kapások között minden növényünk szépen fejlődik — mutat szét kísérőm, s elmondja, hogy tavaly 25,13 forintot fizettek egy-egy munkaegységre részesedést, ebben a fez-ben, s ezzel az eredményükvai kőbányának, 1957 óta van itt. Amikor ide került, először t ermelő munkáiként dolgozott. Jó munkájáért a vállalat többször pénzjutalomban részesítette. — Ez sem valami könnyű munka — mondta a felsőtár- kányi ember. — Naponta 600 —650 csillét „mozgatok meg”. Vigyázni kell, hogy ne legyen fennakadás, mert az sok idő- veszteséggel jár... EGED KAROLY műszakvezető aknássrzal beszélgettünk. ö a bervai kőbánya egyik legrégibb dolgozója. 1947-ben került ide, akkor még csilléket tologatott. Ezután szerezte meg a lőmesteri képesítést a ruda- bányai egyéves segédaknász- képző iskolában. Azóta mű- szakvezető beosztásban dolgozik. Szegről-végre ismer mindent. — Régen, 1936-tól folyik itt a munka. Akkor még csak a környékbeli mészégető kemencéket látta el mészkővel. Később rájöttek, hogy egészen jó követ ad itt a hegy, s így 1950-ben áttértek a nagyobb kapacitású termelésre. A bervai kőbányába olvadt a Bükk- hegységi Ásványbánya, s most már a Mátrai Ásványbánya felnémeti üzeme névre „hallgat”. Nagy Miklós és Sütő András lőmesterekkel akkor találkoztunk, amikor éppen a sziklafaltól jöttek el. Egy csomagot (ebben voltak a patronok), meg egy csomó drótot cipeltek. — Mikor robbantanak? — Naponta háromszor — felelte Sütő András. — Reggel 10-kor, délután kettőkor, és hatkor. Éjszakai robbantás nincs. Nagy Miklós meg a műhelytitkot mondja el, hogyan készítik elő a robbantást. Kifúrják a lyukaikat, „kikamrázzák”, s ha egymás mellett vannak, akkor elektromos úton, ha elszórtan, akkor meg zsinórral robbantanak. Egyébként mindketten felnémetnek. Együtt végezték el a lőmesteri iskolát is öt évvel ezelőtt. KÖZBEN A KISVASÚT sínjén felsorakoztak a már megtelt csillék, de olyan bosszú sorban, hogy nehéz lenne egyhamar megszámolni őket. Aztán előpöfögött az erdőgazdaság mozdonykája, „befogott”. (A Nyugat-Bükki Erdőgazdaság szállítja bérben a kitermelt mészkövet az őrlőbe.) Felszálltunk, s már indulunk is. Egyre gyorsabban ügetett a kis mozdony a hosszú csillesorral, s lassan a zöldlombú erdők eltakarták a bervai kőbánya felhasogatott sziklafalait... Hátai Gábor ...hogy a nyugati „hivatalos közlemény’’ teljes egészében De Gaullenak tulajdonítja, hogy az OAS-terror ellenére sem robbant ki a polgárháború Franciaországban, s nem bukott meg az ötödik Köztársaság, a fegyverszünet is „betartatott”. Az elnöknek kétségkívül van szerepe mindezekben, s valóban övé az érdem: mert a proletariátust, a demokratikusan, progresszíven gondolkodó polgárságot nem akadályozta eléggé abban, hogy keresztülhúzzák a terroristák számításait. zár Szövetek — kőből Az örményországi vegyipari intézetben kidolgozták a műszövetek tufából, habkőből, ob- szidiánból és perlitből való előállítási módját. Mahgyeve- lián, az intézet igazgatója elmondotta, hogy a laboratóriumban kőből előállított fonalak nagy rugalmasságukkal és tartósságukkal tűnnek ki. E fonalból készült szövetek nem fakulnak, könnyen moshatók, nem kell vasalni őket. Örményországban az ilyen műszál előállítására alkalmas kőkészletek kimeríthetetlenek. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig Megyénkből 2215 felnőtt és gyermek üdül a nyári hónapokban Beköszöntött az igazi nyár, harmincfokos a hőség, megnőtt a kereslet az üdüíőbeutalók iránt- A szakszervezeti üdülési felelős telefonja szinte percenként cseng, érdeklődnek: van-e még beutalójegy, lehet-e cserélni balatonit magaslatival, vagy fordítva, nem adta-e visz- szá valaki az utolsó percben... Es a „szerencsés” beutalójegytulajdonosok, degeszre tömött bőröndökkel kelnek útra, hogy a jól megérdemelt nyári pihenés napjait a Balaton hús hullámai között, vagy a hegyek árnyas erdeiben töltsék. Az idén 3419 Heves megyei dolgozó kap kedvezményes szakszervezeti beutaló jegyet, ebből több mint 1200-an a három nyári hónapban. Az érdeklődés természetesen még mindig a nyári beutalók iránt nagy — a havas téli tájak, sajnos nem csábítják úgy az embereket — így nehéz dolguk van azoknak, akik az üdülőjegyek elosztásáért felelősek. Mindenesetre, igyekeznek kielégíteni az igényeket, s ez néhány panasztól eltekintve siketül is. Van miben válogatni. A vízi élet kedvelői a Balaton mentén tölthetik szabadságukat, az erdők szerelmeseit Mátraháza, Lillafüred, Pécs—Mecsek, Miskolc, Tapolca, Sopron, Mátrafüred, Zirc, Dédes, Galyatető üdülői várják. De jut néhány beutaló azoknak is, akik a Duna-kanyar festői szépségű tájaiban akarnak gyönyörködni, vagy éppen Budapesten. Hévizá, hajdúszobosz- lói beutalókat is kaptak, s az idén hatvan dolgozó mehet a nyári időszakban háromhetes szanatóriumi üdülésre — Hévízre, Parádfürdőre, Balaton- füredre, Dubicsányba. Sokan szeretnének családjukkal együtt üdülni. Az ilyen igények kielégítésére, sajnos, kevés a lehetőség — a nyári hónapokra hetven családos beutalót kapott a megye. Örvendetes azonban, hogy az idén már három évre szállították le az alsó korhatárt, így a kisebb gyerekes szülők is mehetnek. A fiatalabb korosztály üdültetésére is van lehetőség, -bár, sajnos, még nem annyi, ameny- nyi az igény. Ezen a nyáron 255 lány és 260 fiú megy a szakszervezet útján a Balaton mellé, Parádsasvárra és Tóalmásra. Az üdülési lehetőség nem merült ki a belföldi beutalók kai. A legjobb dolgozók kül földi csereüdültetésben vehet nek részt, s lehetőség van kü lönböző turistautakon való részvételre is. Az NDK-beli Kühlungsborban, a csehországi Marianske Laznéban és a Ma- gas-Tátrában. — d. — Lakásügyben... Ritkán ragadunk tollat lakásügyben, hiszen tudjuk ez egyszerű tételt: sok az igénylő és kevés a lakás, s bármilyen jóakarattal, igazságosan döntenek az illetékesek, néhányon mindig sérelmesnek érzik a határozatot. Most mégis szót emelünk egy igénylő védelmében, s ha lényegében nem is marasztalunk el senkit sem, mégis szeretnénk felhívni a figyelmet erre az esetre. Egyrészt azért, hogy megoldást nyerjen, de nem közömbös az sem, hogy máshol, más alkalommal kevesebb huzavonával intéződjenek a megoldható lakásproblémák. Jogász nyelven szólva a tényállás a következő: Nyolc éve tanít Feldebrö községben Marton Mihályné pedagógus, és sajnos, még mindig nincs lakása, albérletben lakik férjével és kisfiával együtt. A Heves megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya 1960. szeptember hó 16-án hozott határozatával kiutalt Martonék részére egy kétszobás pedagógus-lakást. Martonék örültek, hiszen végre, megoldottnak tekintették több éves lakásproblémájukat, örömük azonban nem sokáig tartott, mert néhány nap múlva, 1960, szeptember 27-én, ugyancsak a Heves megyei Tanács vb művelődésügyi osztálya visszavonta előbbi kiutalását. Az első hallásra természetesen, fyrcsának tűnik az eset, de meg kell mondani, hogy a határozat visszavonásához a megyei tanácsnak joga van és az is az igazsághoz tartozik, hogy a szóban forgó lakás nem került rossz kezekbe, hiszen ugyancsak egy pedagógus kapta, mégpedig olyan, akinek két gyereke van. A határozat indokolásában többek között ez áll: „Így kellett határoznom, mert a korábbi határozatom meghozatalánál nem volt tudomásom arról, hogy Marton Mihálynak a helyi tanács tud biztosítani tanácsi rendeltetésű lakást. Miután erre határozott ígéretet kapott az illetékes, így a nevelői szolgálati lakást Krecz Lajosné részére. stb... stb. A községi tanács tehát lakást ígért Marton Mihályék- nak. Az ígéret óta azonban két esztendő telt el, s Martonék még mindig albérletben laknak. A be nem váltott ígéret, az eltelt két esztendő miatt vetjük papírra e néhány sort, de azért is, mert ezekben a napokban ismét megcsillant a remény, s talán egy kis jóakarattal megoldást nyerhet ez a több éve húzódó lakásügy. . A feldebrői tanácsnak van a vb-titkár számára egy szolgálati lakása, de mivelhogy a titkárnak erre nincs szüksége, így a Füzesabonyi Gépállomás egyik brigádvezetője lakik benne, öt a szolgálati lakás nem illeti meg. Az egyik háromszobás pedagógus-lakásban lakik a tanács egyik dolgozója fiával, akit ugyan özvegyi jogon megillet a pedagógus-lakás, de jogos számára a tanácsi szolgálati lakás is. Ügy mondják Feldebrőn, hogy a tsz főkönyvelője Apcra költözik. Ha ebbe a lakásba költözne a brigádvezető, helyére pedig a tanácsi szolgálati lakásba a tanács dolgozója, az ő helyére a pedagógus-lakásba pedig beköltözhetne a Marton-család. Sőt, a háromszobás pedagógus-lakásból egy szoba leválasztható egy egyedülálló nevelő részére. És ha marad a főkönyvelő? Akkor is meg kell oldani Martonék lakásügyét, mégpedig olyan formában, hogy a gépállomás brigádvezetőiének kell keresni másik lakást, mert jelenleg olyan szolgálati lakásban lakik, amely a törvény szerint nem illeti meg. (márkusz) LÁNY AZ ÁRNYÉKBAN Sándor Iván rádiójátéka Az eseménytelen politikai élet hírei után közvetlenül az ember nekikészülődik egy magyar szerző mai témájú írásának meghallgatásához, s várja, hogy megcsillan lelki szemei előtt a dráma, az igazi játék valósága. Csalódnia kell. Nem azért, mintha Sándor Iván nem tudna írni. Igaz ugyan, hogy első hallásra szokatlan az a keretet keretbe állító és vissza az időbe pörgető „fogás” vagy „formabontás”, amivel bonyolítani vagy bonyolulttá igyekszik tenni előttünk a lagymatag hősökre szabott lagymatag mesét, lagymatag psáchologiJól mennek a dolgok a nagytályai Viharsarok Tsz-hen zálással A rossz játéknak haté rádiódrámát úgy indítja Sándor Iván, hogy az elválást szorgalmazó fiatalasszony szeretőjével, Ferivel kettesben, sóhajok között viaskodik: Feri el akarja venni a még el sem vált asszonyt, Bálint Sándor, volt műegyetemi adjunktus feleségét, s e közben érkezik •meg Géza, az ügyvéd, aki Szegedről utazik az aktából ismert lügy elintézésére az asszonyhoz, laki évekig egyetlen és vissza- . hozhatatlanul elmúlt szerelme Ivóit. I Nem szokásom a. felháboro- :dás, de most, e pipogya férfiak 'hallatára. Éva asszony ostoba- Iságainak bedőlő eme értelmi - | ségi bábok kínlódására fel kell • jajdulnom. Ezek a figurák lehetnek egy I jól—rosszul megkonstruált pszichopatológiai jelentés tárgyai, alanyai is, de semmi esetre 'sem férfiak. Mert ha a mai i férfiátlag így festene, törvényi védelmet kellene kérni korunk 'erősebb neme számára, a Kleo- I patra-hajlamú és pusztító vészként rémmé előléptetett Évák ellen. Szerencsére nem így Iván! Ezek a férfiak torzóik, |Vagy az esetleg megtörtént események hatása alatt, sajátságos szemléletből torzzá faragta őket az író. Sajnáljuk a lányt az árnyékban és azokat, akikkel találkoznia kellett. 1 A darabban csak Gordon \Zsuzsa (Éva) és Mezei Mária (Gizi néni) játszhatott, mert a többiekkel csak ők játszottak. Avar István (Géza), Györffy György (Bálint Sándor) és Beszterczei Pál (Ferenc) szánalmas figurák, nyögéssel, só- hajtozásokkal, a jellem és az önállóság tudata nélkül. Balázs István, Lontaí István, Lévai László, Gál János és Harkányi Ödön egészséges epizódistáknak bizonyultak (farkas) kapásokat kiosztották csalá- j dókra, százalékos, prémiumos- alapon, s így mindenki anyagi-' lag is érdekeltté van téve a ( nagyobb terméseredmények j elérésében. Sőt, szocialista versenyben is vannak egymással* a brigádok. A vezetőség 2000 ( forint' jutalmat tűzött ki a j legjobb munkát végző brigád- i nak, de módosítani fogják, j avagy bővíteni a jutalmakat, j mert a vezetőség most arra • gondol, hogy az első három' helyezettet ingyenes szovjet- í unióbeli utazással jutalmazza; majd meg. S ez a motorja, ez! a hajtóereje a nagytályaiak í szép sikerének. Ez adott min-j denkinek olyan akaratot, - amellyel megvalósították a tér- * veket. Nagytályán mindenki i dolgozik a szövetkezetben. Kü-! Ionosén dicséret illeti a három! brigádvezetőt, akik irányítják,^ szervezik a munkát. Galambost József 325 munkaegységéért, i Aradi József 207, Bója János‘ 158, Kovács Falusi László 220,í Kiss Sándor pedig 313 munka-j egységéért érdemel dicséretet, - hiszen ők már ebben az évben* ennyit teljesítettek. Bízunk ab-) ban, hogy az év elkövetkezen-< dő napjaiban, hónapjaiban ez a! lendület nem törik meg, sőt. i tovább fokozódik a nagytályai) Viharsarok Termelőszövetke- * zetben. s olyan eredményekkel 5 büszkélkedhetnek majd, amik-) re méltán lehet majd büszkét az egész járás. i Fazekas István i jövedelmet vár a tagság, míg a segédüzemek 175 ezer forint bevétellel növelik évi jövedelmüket. A jelenlegi terméskilátások viszont azt bizonyítják, hogy ebben az évben a nagy- tályai Viharsarok Termelőszövetkezetben 25 ssásalékkal nagyobb jövedelemre lehet »»ámítani, mint ahogy azt az év elején tervezték. Munkaegységenként 10 forintos emelkedést jelentene ez a jövedelem. Természetesen, a szép terméskilátás, a lelkesedés megnövelte a tagok bizalmát, lendületét adott a beruházások meggyorsítására is. A tervezett beruházás 90 százalékát már megvalósították Nagytályán, sőt; terven felül két juh- hodályt is építettek, 30 ezer forint értékben, 50 ezer forintért pedig munkagépet vettek. Nem lenne teljes azonban a nagytályai kép, ha nem mondanánk el azt is, hogy a nagytályaiak azért végzik lelki ismeretesen munkájukat, mert a szövetkezetben ebben az évben először érvényesül az anyagi érdekeltség elve — a sorban 180 hold kukoricájukban sem. S ez természetes is, hiszen háromszor ekekapáz- ták, s most kapálják harmadszor a kukoricát. A kukorica magassága itt túl van már a fél méteren, s méregzöld színű. Nagy termés várható róla. Az ember csak gyönyörködni tud ezen a tájon. Kalászosuk — 630 hold — már érés alatt áll, erősen szókül. Fogadások vannak rá. Az elnök: Kolozsvári József, azt állítja, hogy meglesz a 18 mázsa holdanként, az agronómus és a főkönyvelő valamivel többre számít a termésátlagot illetően. Sok egyszerű szövetkezeti tag pedig esküdni merne a 22 mázsás átlagtermésre. Ügy gondoljuk, az elkövetkezendő napok majd eldöntik, hogy ' nek van igaza a termésátlagokban. De, ha már a számoknál tartunk, érdemes beletekinteni terveikbe is. -Ebben az évben terv szerint a növények után kétmillió 131 ezer forint bevételre számítanak. Állattenyésztésből 1 millió 46 ezer forint kel megyénk gyengébben záró termelőszövetkezetei közé tartoztak. Szervezetlen volt a szövetkezet, mert a legjobb indulat mellett sem tudtak négyöt embernél többet mozgósítani a szövetkezeti vezetők az elmúlt évben a napi munkák elvégzésére. Most, ebben az évben egy viharos, de mégis őszinte közgyűlés után „tiszta vizet öntöttek a pohárba” a tagok, s a vezetők, s szinte egyik napról a másikra megélénkült a nagytályai határ, valamennyien dolgozni kezdtek, még a nyugdíjasok is. A főkönyvelő tájékoztatása szerint tegnap is 40 nyugdíjas ■ volt kint a szövetkezeti táblákban. Napi 150-en dolgoznak a földeken. „Kihasználnak minden időt”. Ez a sikerük titka, mert bármelyik növényükről is érdeklődünk, mindegyik magas termésátlagokkal kecsegtet, s e mögött pedig a tagok önfeláldozó, nagyon is lelkiismeretes munkája látható. Minden szónál ékesebben b: zonyftanak azonban a számok: • 140 hold szőlőjük jó termés- i eredményekkel biztat. De nem ■ találni gyomot 30 hold cukor■ répájukban, a 25 hold mák- : ban, 100 hold hüvelyes növény■ ültetvényükben, és nem utolsó-
