Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-15 / 111. szám
1962. május 15., kedd N ÉP ÜJS A G a Camille Rougeront Én ezt a Camille Rougeront nem ismerem. De, ahogy most egy nyugati lap cikke alapján megismerkedtem vele, személyesen csakis akkor szeretnék vele találkozni, ha ő a rácson belül van és én kívül. Ha úgy találkoznék vele, mint panoptikumban találkozik az ember Frankensteinnel és fiával. Camille Rougeron már írt egy könyvet, ezzel a címmel: „A nukleáris háború fegyverei és védelme", s most az író nyilatkozott is, no, nem a könyvéről, hanem arról a rendkívül érdekes és megnyugtató témáról, hogyan menne végbe, szerinte, egy atomháború. Any- nyit talán még ennek a francia úrnak a jelleméhez, hogy ő volt az, aki elsők között javasolta: nagy magasságokban végezzék az atombomba robbantását, mert így ötvenszeres hatásfokot lehet elérni. Nos, a tömeghalálnak ez a francia szakembere, akihez képest az auscwitzi haláltábor keretlegényei kontár kis kezdők, elnyilatkozgatott egy francia lapnak. Maga a nyilatkozat egymagában véve még nem lenne érdekes, utóvégre őrültek mindig voltak és egy jó ideig nyilván még lesznek is, utóvégre szadisták is voltak mindig és azok is lesznek még nem kevés ideig. De ez a nyilatkozat arra az időszakra esik, amikor folyik az amerikai hidrogénbomba- kísérlet, amikor a feltevések szerint mintegy 300 francia katona kapott radioaktív fertőzést a szaharai atombomba- kísérletektől —, amikor nyilvánvalóvá vált mindenki előtt, hogy Camille Rougeron nem az egyszerű őrültek sorába tartozik. Nem: mögötte meglehetősen nagyszámú őrült sorakozik fel és nem a zárt intézet udvarán, hanem a kormánypaloták folyosóin, hivatali szobáiban, a különféle titkos és nyűt fasiszta szervezetek élén és tagjai sorában. A halál milicistái! „Egyébként is, a nagyerejű robbantás, amely mind az anyagokat, mind az embereket szétviszi, feltétlenül a leggazdaságosabb". Ezt mondta Camille Rouge- rom. S ezt nem zárt körben mondta, hanem egy francia újság világot jelentő nyilvánossága előtt jelentette ki. Aztán, nyilván, megcsóválta a fejét, mert panaszkodott is ... Nem hallgatták meg új javaslatát, legalábbis eddig még nem, ami a radioaktív homok felhasználását illeti. A felhők szárnyára — milyen lírai?! — bocsátott radioaktív homok Anyunak az utóbbi időben ** nagyon rossz a hangulata. Valami furcsa dolog történt vele. Mindennap bal lábbal kél fel. Végül kiderült, hogy csak a lába fáj. — Menj át a körzeti rendelőbe — mondta apu. — Minek mennék? — Minek? Megmutatni a lábad a doktornak. Megállapítja, mi a bajod és segít rajtad ... — Segít! Legfeljebb meghalni! — felelte anyu. — Mióta vagy ennyire orvosellenes? — kérdezte apu. — En már rég nem hiszek az orvosoknak. Emlékszel, menynyire összeégetett az a sarlatán? Feleslegesen megitatott velem egy egész kanna forró teát. — Az valóban sarlatán volt, nem orvos. Menj át a sebészetre. — Eszem ágában sincs! — Akkor hát a belgyógyászatra. — Hogyne, hogy mindenféle tablettákat nyeldessek! Köszönöm szépen! Nem, nem hiszek sem a sarlatánoknak, sem a sebészeknek, sem a belgyógyászoknak. Glása néni, anyu barátnője, egykori osztálytársnője, aki meglátogatott minket, így szólt: — Tökéletesen igazad van. Én sem hiszek már az orvosoknak. Ismered Maruskino- vát? Azt, aki a szocsi strandon olyan csúnyán leégett ? Hát, annak középfültőgyulladása volt. Penicillinnel kezelték, meg még valami újfajta gyógyszerrel. És tudod végül mit kapott? Epekövet! — Szörnyű! — kiáltott fel ttnyu. As ízlések különbözőek — de csak az első magraros vacsoráig Ságból két szakácsnőt hozott magával, hogy azok gondoskodjanak étrendjéről. Azonban már az első este váratlan fordulat történt. A külföldi vendég tiszteletére rendezett vacsorán a diplomatát ízletes paprikáscsirkével kínálták meg, s a vendég — úgy látszik — azonnal megkedvelte a magyaros ételt, mert ittléte alatt már nemcsak a csigáról mondott le, hanem egészen elutazásáig a magával hozott szakácsnőket is szabadságolta. Termelőszövetkezeti híradó a füzesabonyi járásban Évek óta bevált jó módszer már a füzesabonyi járás területén, hogy a tavaszi és nyári mezőgazdasági miunkák idején termelőszövetkezeti híradót küldenek szét a járás szövetkezetei, gépállomásai, községi tanácsai részére. A Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazda- sági, valamint művelődésügyi osztálya együttes kiadásban jelenteti meg kéthetenként a szövetkezeti híradót, amelynek idei első száma már el is jutott a szövetkezetek dolgozóihoz. A május 11-én megjelent első szám részletesen foglalkozik a járás szövetkezetei között indult kongresszusi munkaverseny eddigi eredményeivel, a tavaszi munkákban jó eredményt elért szövetkezetek népszerűsítésével. Igen népszerű most is a lap szokásos „Helyes — nem helyes” rovata, amelyben az eredmények, a bevált! jó módszerek dicsérete mellett tollhegyre tűzik a híradó szerkesztői a szövetkezetek életében előforduló hibákat, hiányosságokat!. (Cs. I.) Egy New Yorkból keltezett hírt olvasván ismét feje hajtottam az ember nagyság, a szellem leleményessége és a feltalálók kitartás előtt. Rezgő elektromos pálcát találta1 fel, amelytől, ha földbe szúrnak és belekapcsolják az áramot, — a felszínre másznak a kukacok. Torkom elszorult, szájpadlásom kiszáradt, lelkem felujjongott: nincs még :eszve fajom, van még benne ötlet, lelemény. Hiába, nagy kor gyermeke vagyok, akinek megadatott, hogy tudja, mi az atombomba, lássa, hogyan szökken magasba az űrhajó és hogyan mászik ki a kukac a földből minden ásás nélkül, egy rezgő elektromos pálca közreműködésével. Gyermekeim, unokáim irigyelni fognak! (—ó) 99Kimenősök“ a brigádban — Hányán vannak a brigádban? — Hatan. Név szerint: Básti György, Kormos János, Alaxai Emil, Hagen István, Fazekas Gábor és én. Persze, a patroná- lórik, Farkas József gépészmérnök, nyugodtan mondhatjuk, szintén a brigádhoz tartozik. O patronál bennünket, nemcsak műszála vonalon, a továbbképzéseken és a politikai oktatásokon is ő tartja az előadásokat ... — S hogy elérték a szocialista címet, mik a további terveik? — Hát, a címet azt megkaptuk, de nekünk az még kevés. Most az oklevélért dolgozunk... EDDIG A BRIGÁD a termelésben 100 százalékon felül teljesítette a terveket. Januárban például 110, februárban 107, márciusban 109,9 százalékos a teljesítésük, ez negyedéves szinten 109,1 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Ezután elmentünk a műhelyükbe is, hogy beszéljünk a többi brigádtaggal. Az udvaron találkoztunk Básti György- gyel — ő „civilben” a Hajtóműgyár MHS lövészklubjának vezetője és oktatója. A közeli hónapokban tíznapos kirándulásra utazik a Szovjetunióba. Most, a TMK-nál volt, anyagért... Bent a nagyműhelyben a gépek, esztergapadok zúgásától alig hallja az ember , a saját szavát. Olajos arcú, kezű köpenyes munkások, idősebbek és fiatalok dolgoznak a gépek mellett. Az egyik esztergapadnál komoly munkába merül- ten Farkas Józsefet találjuk. Egy új, programvezérlésű esztergapad beállításánál segédkezett a brigád patronáló ja. Kérdezősködtem a brigád felől. — A legszerencsésebb ösz- szetételű társaság — mondta, mind a munkabírás, mind a minőségi termelés terén. Kifogás még nem merült fel ellenük ... Egy kisebb műhelyben Fazekas Gáborral és Nagy Ferenccel a brigád másik patro- nálójával találkoztunk, az U—28-as traktor differenciáljának kúpkerekeit készítették. — Igyekeznünk kell — mondták, — egy műszak alatt 1T kúpkereket kell csinálni.. • Fontos alkatrész, ügyelni kell nagyon a pontos méretekre... KETTŐ KIVÉTELÉVEL mindenki nős ember a brigádban. — Ok a „kimenösök” — mondta Vajda Pál brigádvezető. — Hogy hogy? — Ez azt jelenti: — magyarázta nevetve, hogy nekik szabad kimenőjük van ... nem tartja az asszony kordában őket... De a szabadsággal nem élnek vissza. Komoly, fegyelmezett emberek... A brigád többi tagjával nem találkoztunk, mert ők a délutáni, illetve az éjszakai műszakra jönnek majd be. A brigád ..műszakon kívüli” életéről Madaras Gyula KISZ- titkár beszélt. — A társadalmi munkákból a fogazó brigád mindig kiveszi részét — mondta. — Ezenkívül Az ifjúság a szocializ- musért-mozgalom első pontját is teljesítették, most a másodikért „mennek” ... Kulturális téren is jeles eredményt írhatunk: a továbbképzésben részt vesznek, ugyanígy a politikai oktatásokon is. Ketten közülük a gépipari technikumot végzik, emellett sokszor közös mozi- vagy színházlátogatásokon is részt vesznek ... Tehát az ifjúsági fogazó brigád kis közössége mind a munka, mind az élet más területén megállja a helyét. MEGÉRTETTÉK, mit jelent a mozgalom jelszava: „szocialista módon élni és dolgozni”. Kátai Gäbet nek reumája van, annak nem szabad?” — kérdeztem. Az orvos elnevette magát: „Miféle reumája! Egyszerűen ludtalpas a lába. Betét kell a cipőjébe”. „Már megbocsásson, akkor hát miért éheztem fél évig, s miért tartottam oly szörnyű szigorú diétát?” — Ez az! Miért? — kiáltott fel apu. — Egy fél évig kínoztad magad! Anyu hallgatott és csak evett tovább. Evett este is, amikor Glása néni megjött jó tanácsaival. — Mit eszel te? — csapta össze a kezét. — Hisz ez füstölt borda! Tudod, hogy ez méreg a te számodra? — Igen, méreg! Csak egye! — kiáltott fel apu— Tudd meg, hogy mától kezdve sonkát, paprikás szalonnát és füstölt oldalast eszik, meg debrecenit és véres hurkát. Még nyers darált húst is enni fog, ha ráéhezik. Te meg tartsd meg magadnak a jó tanácsaidat! Adj jó tanácsot annak, aki gyorsan el akar patkolni, de mi nem akarunk ... — Ne kiabálj, Vaszjukov! — mondta Glása néni. — Magyarázd meg nekem, mi történt. — Még kérded? — mondta apu. — Hisz szaktudós vagy, mindent tudsz ...! Mi történt? Az, hogy alighanem úgy van neki reumája, mint nekem kolerám. A ttól a naptól fogva anyu ™ nem adott többé semmit az ingyenes jó tanácsokra, amelyeket oly szívesen adnak rokonaink, ismerőseink, igény- j be vette inkább az ingyenes \ orvosi kezelést. Fordította: Sárközi Gyulai Anyu betegsége csak nem akart elmúlni. Lába állandóan fájt. Különösen egy-egy hosz- szú séta után. Glása néni azt mondta, hogy még szigorúbb diétát tartson, csavarjon még egyet gyomra srófjain. Anyu úgy megcsavarta őket, hogy újabb három kilót fogyott. Apu megijedt. Könyörögni kezdett anyunak, hogy menjen el az orvoshoz. Lehet, hogy másfajta diétát ír elő, nem olyat, amellyel egyenesen a krematórium felé halad. Anyu azt felelte, hogy ő továbbra sem hisz az orvosoknak, de mégis elmegy, hogy örömet szerezzen apunak. Elment a poliklinikára. Mi otthon maradtunk és várakoztunk: a félelemtől összeszorult szívvel. Ekkor megszólalt a csengő és apu, mint egy tigris ugrott ki az előszobába. — Nos, mit mondott az orvos? A sók okozzák? — Pillanat! — felelte anyu. — Előbb adj egy kis kenyeret és szalámit. — Milyet? Diétásat? — Amilyet akarsz: sonkást, párizsit, vagy magyart. Éhen- halok. A pu vajas kenyeret és ** szalámit adott neki. Anyu még a kalapját sem vetette le, úgy nekiesett az ennivalónak, mint egy vadember. — Hát hogy is mondjam csak ... Mivel is kezdjem .. . Előbb a belgyógyászaton voltam. Onnan átküldték a sebészetre. A sebész megvizsgálta a lábamat s megkérdezte: „Miért hord tűsarkú cipőt?” „AkiA nyu úgy tett, mintha nem ** is hallotta volna és a nénihez fordult: — Nemrég olvastam Renardnál, hogy az egyik fötisztviselönek bejelentették: „Meghalt a neje”. A tisztviselő erre megkérdezte: „Hivatalosan közölték már?” Hát az én férjecském pontosan ilyen, neki mindent hivatalosan alá kell támasztani. — A diagnózist szívesebben hallom az orvos szájából — felelte apu. — Én a klinikára be nem teszem a lábam! — jelentette ki anyu. — Én ezt egyáltalán nem értem! — vont vállat apu. — A világon nálunk a legsűrűbb az egészségügyi hálózat, s a gyógykezelés pedig ingyenes. De mit törődsz te ezzel, neked a dilettánsokhoz kell járnod tanácsért. Miért nem mégy már j ósnöhöz, kuruzslóhoz, vagy sámánhoz? — Ne törődj vele Glása! — mondta anyu. — Inkább azt mondd meg, mivel kezeli magát az a Bicskává? — Mindenekelőtt diétával. Nem eszik bécsit, sem vagdalt húst. Zsírtalanul főz... A nyu szigorú diétát kez- ** dett tartani. Csak túrót, tejet, és darakását evett. S egész napon át csak a betegségéről beszélt. Végül már apu is rákezdte: — Érzem, hogy kezdenek lerakodni a sóim ... — Ezek a szörnyű sók... — Majd ha megszabadulunk < ■ezektől a sóktól.*, i — A penicillintől? Ne mondd, Glása! — Csóválta fejét apu. — Igen, követ, de még milyeneket! — Képtelenség! — mondta apu. — Ne hallgass rá, Glása! Egészséges ember soha sincs semmi baja, nem szorul kezelésre, nem szed porokat. Nem is tudja, mi a betegség. — Mutasd csak a lábadat! — mondta a néni és feltette szemüvegét. Anyu levetette cipőjét és a néni végigtapogatta a lábát. — Itt egy kissé dagadt, igaz? És itt fáj, ugye? Világos, mint a nap, ugyanilyen volt a Bics- kova lába is. — Miféle Bicskováé? — Emlékszel, az, akinek hármas ikrei születtek és soron kívül kapott lakást a Délnyugati kerületben...? — Mi van azzal a dicső Bics- kováddal? — kérdezte apu. — Reumája volt. Lerakodtak a sói! — felete a néni. — Én már azt rég sejtettim, hogy egyszer nekem is lerakódnak a sóim! — mondta anyu. — Az emberi testben mindig lerakódik valami, vagy só, vagy kő, vagy mész — mondta apu. — öregségünkre jól el van látva a spájzunk. — Hagyd a szellemességeidet! — gurult dühbe anyu. — Szeretném látni, ugrálnál-e ennyire, ha kiderülne, hogy sóid lerákódták. — De hát nálad még semmi sem derült lei. SZ. SATROV: Anyu és a jó tanácsok — IGEN, NÁLUNK is van már szocialista brigád, Vajda Pál fogazó brigádja — mondta Gulyás János személyzetis. — Megelégedetten, egy kis büszkeséggel hangzott a válasz, bárkit kérdeztünk is a Budapesti Hajtóműgyár egri telepén. Vajda Pállal, a szocialista brigád vezetőjével, az üzem udvarán találkoztunk; Műszakváltásra jött: ő délutános ... Megkértem, hogy beszéljen a brigád életéről, munkájáról, tervedről. Idő még volt a váltásig, készségesen vállalkozott, hogy felvilágosít mindenről, ami érdekel. — Mikor kapták meg a szocialista címet? A januári értékelés alapján a tavaly végzett jó munkánkért, tehát tervteljesítés, és a mozgalom többi követelményeinek teljesítéséért értük el... Márciusban (tavaly márciusban) alakult meg a brigád. Tudja, mi mindnyájan egy szakmában vagyunk — fogazok, ugyanazon a munkahelyen, összeszoktunk, s az, hogy — természetesen közös elhatározással — brigádot alakítottunk, már csak formaság volt. A nagy éttermeik és szállodák konyhamesterei fáradhatatlanul kutatnak különleges, új külföldi ételek receptjei után, mert sok egzotikus külföldi vendég sajátságos nemzeti ételeihez ragaszkodik. Legutóbb az étkezési hagyományokat különösen tiszteletben tartó diplomata érkezését jelentették, s a szigeti Nagyszállóban előre megszerezték a párolt csiga, a különleges óceáni hal és a dél-amerikai bogyó- főzelék receptjét. A különös ízlésű külföldi azonban óvatosszállottjai, hideg számításokat végeznek, mint egy üzemben a gazdaságossági mutatókkal, hogyan olcsóbb és hogyan eredményesebb nem a teremtés, hanem a minden elpusztítása. A világon fegyverkezésre fordított összegek há- rotnimilliárd ember élelmezését, kétszáznyegyvenmillió család lakáshoz juttatását és egymilliárdkétszázmillió személy jövedelmének megkettőzését jelenthetnék. Jelenleg óránként 14 millió dollárt költenek fegyverkezésre... Camille Rougeron miatt. Szovjet javaslat a teljes leszerelésről — Camille Rougeron nyilatkozik. Üjabb szovjet javaslat az atomfegyverkísérletek beszüntetéséről — Camille Rougeron atomfelhőről, kémiai fegyverekről álmodozik... Az ezredik, a tízezredik szovjet javaslat és Camille Rougeron kiszámítja, hogy milyen magasan kell robbannia egy hidrogénbombának, hogy — gazdaságosabb legyen. Nem is haragszom Camille Rougeromra. Miért tenném? Miért haragudjak egy veszett kutyára? De gyűlölöm azokat, gyűlölöm azt a rendszert, ahol egy veszett kutyát székre ültetnek, meghallgatnak és megtapsolnak. Csakhogy az emberek, a józanok, a becsületesek, az élni és dolgozni akaró emberek nem tűrik a veszett kutyákat. Ha tehetik — elpusztítják. És a veszett kutyák megérdemlik sorsukat. Mégis: légy átkozott, Camille Rougeron! Gyurkó Géza rendkívül olcsó és „egész földrészeket lehet elpusztítani vele”. Mondott még néhány megállapítást, amelyben olyan peches emberek is szerepelnek, akiknek nem sikerülne túlélniük egy atomháborút... — „Néhány peches ember? — ismétlem, megdöbbenne” — írja az újság riportere. „Megdöbbenésem láthatóan mulattatja Rougeront. — Mondjuk, az Egyesült Államok lakosságának felét értem alatta...” Camille Rougeron — ne feledje senki ezt a nevet, s ha birtokomba kerülne fényképe, körözésre adnám ki — izzó lelkesedéssel álmodozik milliók és földrészek elpusztításáról, atomfelhőről, radioaktív homokról, kémiai fegyverekről, vérről, romokról, tönkretett generációkról: a teljes pusztulásról. Ha ez az ember nálunk élne, ahol, úgymond, nincs szabadság, nem is lenne szabadsága: vagy zárt intézetben, vagy akasztófán végezte volna már sorsát. Franciaországban, úgymond, szabadság van, íyugati demokrácia, Camille Rougeron tehát nemcsak álmodozhat világot túlvilágra váltó terveiről, de nyilatkozat is, szabadon tervezgethet, javaslatokat tehet, s ami a egmegdöbbentőbb: hivatalos ekintélye és súlya van szavá- íak. Ahogy ezeket a sorokat írom, keserűen kell megállapí- anom, hogy az újságírás stí- usának a jó illem meglehetős sorfátokat állít, hogy a jelzők szabad használata meglehetősen szűk területet ölel fel. lamille Rougeron és társai, a öbbiek, az atombomba meg-
