Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-11 / 108. szám

1963. május U„ péntek NÉPÚJSÁG A kz igazság nyomában Gyöngyöshalászon Jószándék... a pokolba kai van kövezve. A )ón is a helyes tettek igazólhatjál nyék pedig soha nem •>? Nem akarok én most filozo­fálni, csupán az eseményeket idézve jutott mindez az eszem­be. A paraszti osztály egysé­gének kialakításán való fára­dozás eredményeit kutattam Gyöngyöshalászon, a friss haj­tások rügyező reményzöldjét akartam boldog örömmel meg­éljenezni, hogy a fakadó bim­bók üdesége erőt adjon más­nak is, ha kell. Mert a jobbért, a többért való harc csak ketté­törhet, zátonyra futhat a teg­napi, elfeledni kívánt bajok újra felbukkanásán, ha nincs a sarjadzó remény erő­forrása, amely az újabb neki­rugaszkodáshoz, az egyre is­métlődő nekirugaszkodáshoz ad erőt. Elfáradunk olykor, valljuk be férfiasán, s kell ilyenkor a mások sikere, — biztatónak. Eziért kerestem a siker jele!t Gyöngyöshalászon, ezért akar­tam megmutatni az elvetett mag kemény hajmás-lándzsáit. Mert a halásziak értek el egyet-mást, ha nem is mindent, ha van még kerékkötőlánc, amely lefogja a forduló küllők lendületét. Először a községben kapott lábra a suttogás: mások sem­miből élnek, amíg a tsz-ben az emberek százai csurgatják verejtéküket. Néhány ma is egyéni gazda még mindig a mások munkájából, a mások fáradozásának hasznából tölti meg pincéjét. A községi tanács is figyelte. A tanácsülés már részletesen foglalkozott az üggyel, s Szabó Károly, a vb elnöke bizonyí­tékkal is szolgált. Nem is ő adta toliamra az események sorát. Kiss Sándor, Tóth Hortolá- nyi János és Bállá Jenő a há­rom gyöngyösi gazda, akik a telekkönyvi tulajdon mellé még felfogtak újabb tíz-tizenöt holdat — a „senki földjéből”. Kiss Sándor is viszautasítja a vádat, de tsz-tagok vállalják, a napszámot, amit Kiss Sán­dornak töltöttek le. Bállá Je­nő is tiltakozik a feltevés el­len. Hiába szólították féL Kiss Sándort, a fold tulajdonjogát nem tudta igazolni. A tanúk pedig vallanak. Varga Ferencné, Deák József- né és Nagy Imréné is. Állít­ják, hogy mindhárom gazdá­nak úgy 15 holdnyi szőlőterüle­ten szüreteltek. Az igaz, hogy egy-két darab föld kényszerhasznosítására szerződést kötöttek, de nem mindre. Közel 40 hold föld „úszott el” az élelmesség em­szőlő így változott át a föld­rendezők körültekintése foly­tán jó térmő területté. Lajcsik Sándort csúnya his­tória miatt emlegették. Szil­veszterkor Komjáthi Vilmos azon kapta el, hogy a tsz tu­lajdonára esett a választása. PanaSzködják, hogy azóta Sem történt az ügyben semmi ér­demleges, hiába készült el a jegyzőkönyv is. Egyfelől tehát eredmények, 6erény tettek, a közhangulat és az igazságérzet fölötti őrkö­dés, a másik oldalon pedig nyitott kérdések, amik eleven foltként égnek az emberi lel­kekben, s valami olyan követ­keztetés levonására unszolják a józan ész fonalát követő ke­mény, paraszti koponyákat, hogy még mindig vannak kivé­telek. Még mindig lehet paj­zsot találni a jogtalanság vé­delméhez. Persze, a pajzs már korsze­rűtlen fegyver, az osztályharc éles ütközeteiben is modern eszközök váltották felaz igaz­ság, a jog fényesen csillanó fegyvereit. Lehet, hogy az ózs- di pajzsok ideig-óráig még me­nedéket nyújtanak, de ... nem sokáig. A gyöngyöshalászi példa ékes bizonyíték erre: ha nem is olajozott csapágyakon, de sima kerekeken gördül előre igazságos rendünk éltető eleme — a törvényesség. G. Molnár Ferenc l40 ezer hold földet vizsgálnak felül az egri járásban Márciusban jelent meg a magyar forradalmi munkás*- paraszt kormány rendeleti az 1961. évi hatos törvénnyel, az úgynevezett földvédelmi tör­vénnyel kapcsolatosan. A kormány rendelete szerint felül kell vizsgálni minden ólyan területet, amely mező- gazdasági termelésre alkalmas ugyan, de jelenleg kellőkép­pen hasznosítva nincs. A tör­vény végrehajtása biztosítja majd hazánk, illetve megyénk termőterületének növelését, a parlagon hagyott földek hasz­nosítását. Az említett törvénnyel kap­csolatosan, amelyet 1965-ig hajtanak végre, csupán az egri járásban 140 ezer hold földet vizsgálnak felül majd az e célra alakult bizottságok. Fütyülő táska Angliában az utóbbi időben egyetlen hét sem múlik el na­gyobb bűncselekmények nél­kül. A rablók igen gyakran megtámadják a banktisztvise­lőket, a pénzbeszedőket. A pénzbeszedőket nemrég „fü- tyülő-tás'kákkal” látták el. Amint a rabló kísérletet tesz a birtokba vételre, a táskából három hosszú acélrúd pattan ki különböző irányban, s köz­ben hosszú, éles füttyjelek hallhatók. Hatvanban kedden délelőtt ünnepélyes keretek között megtartották a ballagást. Ott már az összefoglalók izgalmait élik a diákok, de Kálban és Egerben a hagyományos idő­ben, szombaton rendezik meg a diákok búcsúját az iskolá­juktól. KÁLBAN délelőtt 12 órakor Mezei Já- nosné, az iskola igazgatója bú­csúzik a ballagó diákoktól, majd a KISZ-fitkár beszéde után átadják a négy éven át híven őrzött zászlót a követke­ző negyedik osztálynak. AZ EGRI DOBÓ ISTVÁN GIMNÁZIUM növendékei 10 órakor búcsúz­nak, Simon István igazgató szavait viszik útravalóul, és meghallgatják az osztályok bú­csúműsorát. A KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUM 11 órakor az iskola udvarán gyülekezik a negyedikesek bú­csúztatására, amelyen dr. Cser­nyik József iskolaigazgató mond beszédet. A SZILAGYI ERZSÉBET GIMNÁZIUM ugyancsak 11 órakor rendezi a ballagási ünnepséget, s szín­vonalas műsort ad az iskola udvarán búcsúzó negyedike­seknek. A GÁRDONYI G£ZA GIMNÁZIUM növendékei délben, 12 órakor vesznek búcsút az iskolától és diáktársaiktól, s meghallgat­ják a számukra rendezett mű­sort1. A ballagáson osetják ki a KISZ-megbízóleveleket azok­nak a tanulóknak, akik tanu­lásukkal, fegyelmezettségükkel és magatartásukkal érdeme­sekké váltak arra, hogy peda­gógus pályán képezzék tovább magukat. A ballagást mindenütt déli vagy esti bankett követi, ami szinte hagyományosan hozzá­tartozik a „naggyá, felnőtté” válás ünnepéhez. »> Rikkancs“ az Altéi hegységben A hatalmas Szovjetuniónak nincsen olyan zuga, ahová ne jutna el a Pravda és más sajtótermék. A képen látható lovas „rikkancs”, Valentyina Szanaseva, az Altáj hegyi autonom terület Bolsoj Jalomán községének lakosa, a he­gyekben tanyázó juhászoknak viszi a postát és a lapokat. (MTT) Mind nagyobb forgalmat bonyolítanak le a „falusi bankok46 Megyénkben 1957 óta mű­ködnek takaréksizövetkezetek. Megalakulásuk közvetlen idő­szakában a paraszti betét az össz-betétállománynak csak kis százalékát tette ki és ösz- szehasonlíthatatlanul maga­sabb volt az ipari és egyéb dolgozók betéteinek aránya. Ez a folyamat egyre inkább kezdett eltolódni a paraszti betét javára. A falusi emtoerek nagyrésze ma már nem ide­genkedik a takarékszövetke­zetektől és egyre többen Ikere­sik fel a „falusi bankokat”, hogy megtakarított! pénzüket ott elhelyezzék és kamatoztas­sák. Ebben az évben már a taka­rékszövetkezetek fele kapcso­lódott be a termelőszövetkezeti zárszámadások kifizetésében. Ennek tudható be, hogy a ta­karékszövetkezetek betétállo­mánya a múlt év végéhez vi­szonyítva az első negyedévben megkétszereződött. 1961. de­cember 31-én húsz takarékszö­vetkezet készített mérleget, v^qfifyv?(y)OOfyvy?cm«o«wQflflooo«Moooooooooooooo(xmxyxmxxx?oooo(mxxx»oooo^ Fábián vörös voü, kis terme­tű és szeplős. Mély hangon és hihetetlenül gyorsan, valamint sokat beszélt. A főiskolán ver­sengtünk érte, mert akkoriban a „fagyálló” Cinán kívül csak alkalmi és gyönge modelljaink voltak, akik nem bírták a munkát a fütetlen műtermek­ben. Róla az első nap tudtunk mindent, lényegesen azt, hogy uborkaszezon van, azért jött hozzánk. Egyébként az építő­iparban fejti ki tevékenységét, mint kőművessegéd. A telet és a tavaszt nálunk töltötte, méghozzá úgy, hogy sorshúzás után vándorolt egyik osztályról a másikra. Azt hi­szem, ez az időszak volt mű­vészi hivatástudatának felisme­rése, mert ősszel újra megje­lent, s közölte: végleg modell lesz. Nem szerette azokat a társait, akik lélektelenül áll­tak a dobogóra, és pózukat krétajelek ellenére sem tudták másnap megismételni. — Ez is művészet, kérem, úgy kell felfogni! — szokta mondani. Négy éven át sok új modell is jött. Volt köztük olyan, aki hűséges maradt, de legtöbb, mint vándormadár, pár hét múlva elröppent, s nem ma­rad utána csak egy réteg fes­ték a vásznon, amelyre a nö­vendékek a kötelező modellt festették. Természetesen, idővel Fá­biánt is meguntuk. Volt köz­tünk obian. aki már lehunyt szemmel el tudta sorolni, hány szeplője van, s vörös haja, amely kezdetben megmozgatta tt fantáziát, sokszori festés után SZEMES PIROSKA: Csábion a művész fáradt-rőt benyomást tett, még mielőtt elkezdték volna kike­verni színét o palettán. Mégis, ő volt az egyetlen, akire bizto­san lehetett számítani. Tudott mozdulatlanul állni, figyelmez­tetés nélkül megtalálta a meg­felelő pózt, még akkor is, ha délután, és este másutt volt modell. Biztonsággal „dolgo­zott", mértéktartóan, és olyan elhitetőerőt fejlesztett ki magá­ban, hogy ínséges időkben ará­nyos, apró alakját kellőképpen felnagyítva, olvasztárnak is megfestették. Volt fáklyavivő szoborfigura, gladiátor, anya gyermekével, egyszóval min­den kívánságunkat olcsón tel­jesítette, ami különösen a vizs­gamunkáknál számított sokat, mert szinte jelentéktelen , ösz- szegért volt hajlandó a hivata­los rajzórákon kívül is rendel­kezésünkre állni olyan sokala­kos kompozíciókhoz, amelyek más modellel nyomorba dön­töttek volna bennünket, vagy el sem készülnek. Utolsó házi kiállitáson sze­replő képemen Fábiánt festet­tem meg. Hősi pózban, apró markát háromméteres dorong­ra fonta rá, s valahová a tá­volba nézett. A háttér szürkés­kék paravánját én tengernek festettem, s olyan lett ettől, mint valami bárkát váró ha­lász. A dorong ugyan nem il­lett ehhez a témához, de a ta­deztem éppen meséim kézira­tát, s néhány illusztrációt is elkészítettem hozzájuk. Semmi szükségem nem lett volna mo­dellre, hiszen ha tündérkirály­nőt akarok rajzolni, ott a lá­nyom, ha manót, a fiamat fo­gom be, mégis meghívtam Fá­biánt. Szerda délután, egy szál szegfüvei a kezében, megjelent. A gyerekeknek két szelet cso­koládét hozott. Régen elszok­tam attól, hogy hivatásos mo­dell után rajzoljak, így munka közben is beszélgettem. Fá­bián azonban szűkszavúan vá­laszolt. Minden figyelmét a modellülésbe sűrítette, s kife­jezése olyan volt, amilyennek az illusztráció tartalma megkí­vánta. A tízperces szüneteket óra nélkül érzékelte, olyankor elolvasta a meséket, és néhány nagyon ügyes ötletet ajánlott az illusztrációkhoz. ötórás munka után kiterítettem a raj­zokat, s kértem, mondjon róluk véleményt. Fábián gyakorlott tekintettel végigfutott rajtuk, majd egyik­nél megállt. — Mintha túl izmos lenne ez a nyak, egy tündérhez ... mu­tatott a saját nyaka alapján készült müvemre. — Igen. Iz­mosabb a kelleténél... — Lehet... — mondtam. — Biztos! — felelte, majd szertartásosan meghajolt. — En N. mesternek is megmon­dom a véleményemet... Amikor elment, új rajzlapot vettem elő, és megrajzoltam a tündért. Vékony, kecses nyaka lett. Azt hiszem, Fábiánnak is tetszene. amelyek betétállománya 11 millió forint és taglétszáma megközelítően 8 ezer fő volt. 1962. első negyedév végére a betétállomány 22 millióra, s a taglétszám pedig közel 8500 főre emelkedett. A takarékszö­vetkezetek betétgyűjtését nagyban elősegíti az 1961. ok­tóber 1-ével beindított „15 mil­liós betétgyűjtési verseny”, amelynek értékelése havon­ként történik. A február havi értékelést vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy egyes helye­ken igen szép eredményeket értek el, így például az aha- sári termelőszövetkezet a ver­senyben előírt feltételt febru­ár 28-i értékelés alapján 184 százalékra, a domoszlói ter­melőszövetkezet pedig 147,1 százalékra teljesítette. Járási szinten kiemelkedő eredmény a gyöngyösi járásban szüle­tett, ahol 118,2 százalékos tel­jesítményt értek el. A taka­rékszövetkezetek száma is nö­vekedett. Február hónapban Tiszanánán új takarékszövet­kezeti kezdte meg működését Igen figyelemre méltó az a kimagasló eredmény, mely szerint a tiszanánai dolgozók rövid egy hónap alatt 750 ezer forintot helyeztek el a takarék- szövetkezetbe és újabb U fő kérte felvételét a takarékszö­vetkezet tagjai sorába. A takarékszövetkezetek fej­lődése ezzel még nem fejező­dött be. Az elkövetkező idő­szakban több községben kívá­nunk létrehozni takarékszövet­kezetet és takarékszövetkezeti kirendeltséget, főleg olyan he­lyen, ahol a falu gazdaság; helyzete is lehetővé teszi és a lakosság örömmel veszi a ta­karékszövetkezet megalakítá­sát. A már megalakult taka­rékszövetkezeteknél pedig egy­re több helyen kívánjuk a ter­melőszövetkezetek kifizetései­nek lebonyolítását ellátni. Ez­zel elősegítjük a termelőszö­vetkezetek munkáját és köny- nyítjük a termelőszövetkezeti tagság anyagi helyzetét, mert megtakarított pénzét bármikor felveheti, hogy abból bizto­sítsa az életkörülményeit meg­javító közszükségleti cikkeket és egyéb tárgyakat. (Sz.) " •'-ewg a tengerpart-paravánnal, ahol mint a sütőtök belseje, olyan sárgán tüzelt ki a kék háttér­ből vörös üstöké... — De csak a színe hagyott el — nézett rám melegrózsaszín szemével halványpiros szem­héja alól —, Ma is a régi va­gyok. Sőt! Ma már úgy tarta­nak nyilván, mint művészt... Zsebéből szakszervezeti iga­zolványt húzott ki. Nem, nem lett festő közben, ehhez soha nem érzett semmi készséget. Hanem a Művészeti Dolgozók Szakszervezetének a tagía. — Ha netán szüksége van modellre — mondta — szívesen rendelkezésére állok. A szer­dám mostanában szabad ... Egyébként meglehetősen elfog­lalt vagyok. Tetszik tudni, a mester urak ragaszkodnak hoz­zám ... N. mesternek állok modellt most, egy aratási kom­pozícióhoz. Szerda kivételével minden délben, egytől ötig .,. Ez a fő munkám. Utána sza­badiskola, és egyéb ... Renge­teget dolgozom. Kapkodnak ér­tem, de nem szeretem az új embereket. Nincs szemük, ké­rem. Nincs szemük. Azt hiszik hogy ez a fehér haj ... szóval ... A régi kollégák, azok egész mások. Azok ismernek engem... A találkozás emléket kavart fel bennem. Lenolaj-, fixativ­es festékillatot, óriási méretű, elkezdett és soha be nem feje­zett vásznak képét. Akkor ren­nársegéd a kezébe adta, én pe­dig kénytelen voltam megfes­teni. Ezután a kép után Fábián eltűnt az életemből. El is felejtem talán, ha a minap nem térek be a Népköz- társaság úti presszóba. Kávét kértem, s már kiterítettem jegyzetfüzetemet, hogy írni kezdjek, amikor öblös, szívé­lyes hangon mellém lelkende­zik valaki: — Keziccsókolom, művésznő! Ezer éve nem láttam! Majdnem elutasítóan szóltam rá, hogy összetéveszt valaki­vel, amikor felfedeztem arcán a megritkult, de egyúttal meg­növekedett szeplőcsokrokat. s vörös haja helyett — fehéret. — Fábián! Hát maga az? — En... Ugye, nehezen is­mer rám? — Á, dehogy is — mondtam csak olyan régen láttam, hogy hirtelen nem is tudtam, hova tegyem, de látja, mind­járt rájöttem... — Igen, belepte a hó a haja­mat ... így mondta, ilyen költőien. — Hát, igen... — Emlékszik, művésznő, mi­lyen igazi tiziánvörös hajam volt? Mint a barna bronz, ha sokat hordott borostyánnal lenne keverve ... — Ügy van — bólintottam lelkesen — és felködlött Fá­biánról készített utolsó képem vezető út is állítólag jószándék- tehát még nagyon i- .vh- : A félresikerült kővetkezmé- ík a szándékot. lített módján. Jogosan sugdu- lóztak a halásziak, de csak ké­sőn szóltak ott, ahol a törvény őrködik a jog felett. Sürgősen tenni kellett tehát. Még nem nyitott a tavasz, amikor megkezdték a nyilván­tartás szerint, térkép alapján a határ ellenőrzését. A megyétől, az AFTH-tól Mede József technikus jött ki. Három nao alatt végeztek a fontos mun­kával. A tanács hívó szavára több mint háromszázan men­tek ki a földekre, hogy a kény­szerhasznosítást megkezdjék. Egyetlen talpalatnyi földterü­let sem maradt műveletlenül az idén Gyöngyöshalászon, s a földdel való „partizánkodás” is megszűnt. Megnyugodtak a kedélyek, de még így is maradt tüske a lelkek mélyén. Megint két ne­vet emlegetnek: Székely Jó- zsefnét, és Laczik Sándort. A földosztáskor furcsa módon rendezték birtokukat. A tábla­szám ugyanis megegyezik, de a 11-es helyrajzi számot pél­dául a 35-ös követi. A ren­dezés alapján. Hogy miért? Merő „véletlen”, hogy a két földdarab jó termőerőben vein, kilenc éves szőlő, s a közbeeső terület elöregedett, kihasznált föld. A régi, 25—30 százalékos BALLAGNAK. . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents