Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-10 / 107. szám

»62. május csütörtök

NEPOJSAG

5

fl súlyos elemi kár ellenére sem reménytelen a helyzet a gyöngyösi járásban

Elismerés a gyilkosnak

Bonnban már itt tartanak: Herr Pabst, a kivénhedt porosz junker, Vilmos császár hadseregének őrnagya és Hitler szolgálaton kívüli rajongója, eldicsekedett vele, hogy ő „előbb kezdte", mint a nácik: tizenkilencben részt vett Karl Liebknecht és Roza Luxemburg meggyilkolásában. Emlékiratában különféle „érdemei” között nem átallotta, hogy hivalkodjék azokkal a gaztettekkel, amelyek elnémították a német humanizmus, a szabad gondolat, a béke hitvallóit, ö is szereplője volt ezeknek az akcióknak — írta a Deutscher Studentanzeiger című kormánylapban.

Tisztának érzi lelkiismeretét — mondotta —, mert a két forradalmár elpusztulása „valláserkölcsi szempontból" teljesen jogos volt.

Az obsitos orvgyílkos dicsekvése jól jellemzi a mai nyugat-németországi légkört, de még ennél is figyelmeztetőbb, hogy a bonni militaristák egyik szócsöve, a Deutscher Soldatenzeitung lelkesen üdvözli őt, s „a haza kései köszönetét, elismeri sét” tolmácsolja neki.

... ász- 900 EZER FORINT értékű árut értékesít az idén a nagy- rédei zöldségkertészet. A munkacsapat 30 tagja, szorgalmas munkával, azon fáradozik, hogy minél nagyobb termést érjünk el, és hogy egyre több zöldárut szállíthassanak piacra.

(Foto: Szűcs Sándor)

Mindannyian sikeresen vizsgáztak

Három évig, hetenként ösz- szegyűltek tanulni. Három éven keresztül minden héten egyszer gyalog, vagy autóbuszon, kerékpárral, vagy alkalmi fuvarral jöttek a hevesi járás asszonyai, hogy elvégezzék a baromfitenyésztő tanfolyamod. és megszerezzék elsőként a megyében tanulmányaik végén a szakmunkás bizonyítványt. Elérkezett a vizsga napja.

Május 7—8-án, két nap alatt tettek tanúbizonyságot a gyöngyösi mezőgazdasági technikum vizsgáztató bizottsága előtt arról, hogy

elméletben és és gyakorlatban

néhányan kiváló, de mindany- nyian megfelelő szintet értek el. Most már túl vannak a két nap izgalmain, túl vannak a dolgozaton és a feleléseken, s közülük 13 kezébe vörös bizonyítvány, a kiváló munka jutalma díszeleg. Az 56 hallgató közül mindössze két férfi van, a többi asszony, családanya, édesanya, termelőszövetkezetben dolgozó nő, mégis vállalta

a tanulást, s a vizsgák eredményéről így nyilatkozik Hodászi Miklós, a gyöngyösi mezőgazdasági technikum igazgatója: — Először volt alkalma a bizottságnak vizsgáztatóként működni, s elmondhatjuk,

a premier jól sikerült.

Minden liberalizmus nélkül állíthatom, hogy az 59 hallgató becsületes munkát végzett, s a szakmunkás-bizonyítványt szaktudása alapján, megérdemelten kapta meg.

Három oldalról vizsgáltuk meg a jelöltek tudását. Első napon írásban kellett számot adni a korszerű baromfitenyésztő számára elengedhetetlen tudnivalókról. Másnap a Vörös Október Tsz-ben a gyakorlati tennivalókat, a baromfitenyésztő munkájában mindennap előforduló tennivalókat kértük számon a hallgatóktól, végül kedden délután a szóbeli számonkérésre került sor. Mindhárom viszga összefüggésében elérte a jó szintet, a hallgatók elsajátították a mai

baromfitenyésztés minden tudnivalóját és az új módszereket is. A vizsgán látható jelét adták annak, hogy — mivel csaknem minannyian baromfi- tenyészetben dolgoznak — mindennapi munkájukbab mar eddig is

felhasznállak a tanultakat

Megismerték a három év alatt a szakirodalmat, az új módszereket, az új fajtákat, a hagyományos „háztáji” - tenyésztésről itt már nem tanultak, s megtanulták azt, hogy ha valamiben alaposabban akarnak tájékozódni, akkor hová forduljanak.

Ez a vizsgabizottság elnökének a véleménye, ami talán á leghűbb képet adja azokról az aszonyokról, akik becsületes munka mellett végzett szorgalmas tanulással álltak egyén- kint az asztal elé. hogy átvegyék a szakmunkás-bizonyítványt a Hevesi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya munkatársainak jelenlétében.

Lélektannal — as elfáradás ellen

a többször beiktatott, rövidebb szünet.

Az egyhangúság

Az egyhangúság egyébként az elfáradás egyik legfőbb okozója. Munkalélektani felismerésből született ez a megoldás a monotória megszüntetésére: ugyanolyan munkát végez két szövőnő; ha előre megtervezett munkamegosztással két gépen közösen dolgoznak, kevésbé fáradnak el és termelésük is eredményesebb. A munkalélektan arra is figyelmeztet: csak azok dolgozhatnak így együtt, akik rokonszenvesek egymásnak, s az is fontos, hogy mind a ketten gyakorlott munkások legyenek. Általában: minél nagyobb a gyakorlat (rutin), annál inkább véd a változatosság a figyelmet elernyesztő egyhangúság ellen.

Mind. a modern gépek, az izommunka helyett mindinkább a figyelmet veszik igénybe, fontos a figyelem ébrentartása.

Ezeken a példákon is láthatjuk. milyen sokrétű tudomány a munkilé'.eklan és hogyan kapcsolódnak össze különböző területei. Gy. I.

Az elfáradás: életjelenség. Amikor ébren vagyunk, miniig többé-kevésbé működnek izmaink, érzékszerveink, terhelés alatt áll az irányítás végző központi idegrendszer. Ha egész nap szórakozunk (pl. a Balatonon vitorlázunk, a Mátrában túrázunk, sőt, ha „semmit sem csinálunk”, szervezetünk akkor is naponta megkívánja az alvást. Biológiai értelemben tehát az üdülés, a „pihenés” is fárasztó, és természetes, hogy még inkább fellép ez a jelenség, ha dolgozunk. A munkalélektan egyik ága ezt vizsgálja, és olyan módszereket igyekszik kialakítani, amelyek a lehető legkisebb mértékűre csökkentik az elfáradást.

Mérések

„Fáradtnak lenni” — szubjektív érzés, s az okai nagyon különbözők lehetnek. Esetleg betegségből (alacsony vérnyomásból, lappangó fertőzésből) ered — ekkor az orvostudományra tartozik. A munkalélektan azt vizsgálja, hogy egészséges embereknél milyen terhelés hatására, mikor következik be a fáradtság-érzés, hogyan változik a munkaidő

végezték az első kapálást, beverték a karókat, más helyeken pedig a megmaradt szőlők megmentésére már hozzákezdtek a permetező brigádok szervezéséhez, hogy mikor lehet és kell, akadálytalanul végezhessék a munkát.

Egy-két szövetkezetünkben előfordult, hogy — nem elég átgondoltan — a vezetők olyan tervezett saját erős beruházásokat, amelyek a termelést közvetlenül segítik, a kiesésre való hivatkozással törölni akartak, ami véleményünk szerint nem takarékosság. Csak olyan beruházásokat, olyan kiadásokat célszerű elhagyni, amelyek a termelést, akár az ideit, vagy a következő évit, közvetlen nem akadályozzák. Nagyon kell tehát arra ügyelnünk, hogy ne mindenáron takarékoskodjunk és ne törekedjünk mindenáron a nagy kiesés pótlására, mert ez akkor több éven át érezteti hátrányos hatását, hanem csak ott és an.v- nyiban takarékoskodjunk,

amennyiben lehet és szükséges.

Az összetorlódott munka ellenére is, megtaláljuk a lehetőségét annak, hogy a munkacsapatok, brigádok, majd a szövetkezet tagjai közgyűlésen is megtanácskozzák az előállott helyzetből fakadó tennivalókat.

Nincs ok a kétségbeesésre. A haszontalan semmittevés helyett most még nagyobb erővel kell a munkát folytatni, hiszen a gazdasági év még lényegében előttünk áll, s az elkövetkezendő hónapok kedvező időjárása előnyösen befolyásolhatja a termést. A paraszti erőfeszítések láttán az állam is fokozottabb segítséget nyújt, ha erre szükség lesz. De az egyéb termények hozamának növelésére való törekvés, különösen a zöldségfélék és az állattenyésztés vonatkozásában, szintén csökkenteni képes a pillanatnyi kiesést.

Fölösleges tagadnunk: a kár pillanatnyilag jelentős, de a md munkánkon, erőfeszítésünkön, összefogásunkon múlik, hogy a tervezett jövedelem mértékében mégse legyen lényeges különbség.

U oltunk már nehezebb ” helyzetben is, s kilábaltunk belőle, sőt: sikerrel oldottuk meg a tegnapi nehézségeket. Csak most ne bírnánk a problémákkal? Bízzunk önmagunkban, a szövetkezet erejében és akkor év végén nyugodt szívvel várhatjuk a számadást

Szabó Imre

a Gyöngyösi Járási Pártbdz. titkára

Szövetkezeteink tagjai, vezetői, az első egy-kétnapos csüggedés, tanácstalanság után kezdenek terveket szövögetni, mert tudják, hogy először is nekik kell tenni, keresni, kutatni helyileg a megoldást a kiesések pótlására, mert csak így várhatnak segítséget is. Olyan súlyos fagy- és jégkárt szenvedett községeink is, mint Vécs, ahol a szőlő 100 százalékig, Kisnána, ahol 90 százalékig, Domoszló, ahol 70 százalékig, Nagyréde, ahol 50 százalékig, a halmajugrai Béke és Uj Élet tsz, ahol 95 százalékig fagyott el a szőlő: nem estek kétségbe és nem tanácstalankodnak, hanem már megtették az első lépéseket a kiesés pótlására.

A z eddigi tapasztalatok

** alapján a legtöbb szövetkezetünk a kertészeti terület növelésével igyekszik bevételi kiesését pótolni. Járásunk jellegénél fogva ez az egyik legjárhatóbb út. Szükséges tehát, hogy a továbbiakban szövetkezeteink vigyázzanak a meglevő palántákra, gondoskodjanak újabb palánták neveléséről, s célszerű lenne, ha minél többen, nemcsak a korai, hanem a későbbi primőr áruk termesztését is szorgalmaznák.

Több szövetkezet a lefagyott szőlők sorai közé, főleg a foghíjakra köztesként babot tervez vetni, vagy éppen már azt tettek is. Több helyen már, az eddigi tapasztalatok alapján, felmérték a tervezett munkaegység felhasználását és a munkacsúcsot, s miután a szüret munkája kevesebb munkaegységet vesz Igénybe a tervezettnél, erre az időszakra olyan munkákat terveztek, amely többletráfordítást nem eredményez, de bevételt igen.

Számottevő az az összeg, amelyet a kiadások, fogyóeszközök beszerzésénél terveznek megtakarítani. Miután a kár elsősorban a szőlőkultúrával foglalkozó szövetkezeteket érinti* helyes az a törekvés, ha a rendelkezésre álló állat- tenyésztés és növénytermesztés adta lehetőségeket az eddigitől jobban, maximálisan használják ki. így nem egy szövetkezetünk terven felül sertéshizlalást, bikaborjúhiz- lalást, baromfinevelést, ürü- hizlalást irányzott elő, mint a vécsi, visontai, gyöngyöstar- jáni szövetkezetek.

A helyi sajátosságoknak megfelelően Gyöngyössolymos sampinyon-gomba tenyészetet állít be.

Jelentős az az előrelépés, amelyet szövetkezeteink ez évben az oltványtermesztés terén tettek. Az egyéni korban, a legjobb esztendőben is, mintegy 15 millió vadvesszőt oltottak be és most 1962-ben, az eddigiekhez képest a legmagasabb mennyiséget, több mint 21 milliót. Emellett túlhaladja a 15 milliót a gyökerezte- tésre kiültetett európai vesz- sző. Ezzel járásunk továbbra is az ország össz-oltványter- mesztésének mintegy s/3-át adja.

A halmajugrai Oj filet Tsz

kivételével, a kiültetett oltványokat nem érte komolyabb kár. Egész évi lelkiismeretes, odaadó munkával tehát elérhető, hogy az eredési arányt

■ 4—5 százalékkal a tavalyi fölé emeljük.

A fenti erőfeszítések az év hátralevő időszakában,

■ kedvező időjárás mellett, a meg■ levő tartalékok egy részének • felhasználásával: járási szin■ ten legalább 15 millió forint l kiesést tudnak pótolni.

örvendetes, hogy szövetke■ zeteink tagjainak többsége ,' tudja, nemcsak azt a területet- kell megdolgozni, amely nem- fagyott el, hanem azt is, ame- lyen termés alig lesz, hiszen- a szőlőterület ez évi megmun- kálásával nemcsak az idei 1 termést, hanem a következő- évit is megalapozzák. Jó ér- zés látni, hogy száz százalékig

lefagyott szőlőtáblában is elJ árásunk dolgozó parasztsága az elmúlt években már szövetkezetbe tömörült. Es ma a gyöngyösi já- s 23 községében, 23 terme- jzövetkezetben igyekszik .'goldani a mezőgazdaság elé •tott nagy feladatokat — m is sikertelenül. Bár az el- j közös év, az 1961-es, az zály miatt közepesnek mond- itó eredményt hozott, mégis, a termelési és bevételi terveket valamennyi szövetkezetünk globálisan teljesítette, sőt, túlteljesítette. Az egy munkaegységre eső járási átlag meghaladta a 42 forintot, illetve az egy tagra eső jövedelem, a háztáji nélkül, túlhaladta a 11 000 forintot. Az eddig kételkedők már a múlt évben meggyőződhettek a szövetkezeti mozgalomban rejlő nagy lehetőségekről, s a munka gyümölcse sem maradt el. Érthető tehát, hogy még nagyobb bizalommal, tekintettünk az 1962-es gazdasági év elé.

A mezőgazdasággal foglalkozó emberek azonban tudják, hogy a tavasz, a „bolondos” április — ahogy a szólás-mondás tartja — sok meglepetést tartogat. Nem egyszer volt már esős, aszályos, vagy éppen fagyos tavaszunk. Az idei tavasz, bár késett, de jónak ígérkezett A tavaszi munkákban az időjárás okozta közel egyhónapos késést a szövetkezeteink tagjai szorgos munkával sikerrel dolgozták le.

A hazánkban váratlanul végigvonuló hideghullám, amely jeget és komoly fagyot hozott magával, a Mátra alján jól bedolgozott határt talált. Az április 29-én délben lehullott jég, amely ellepte közel egy órán át földjeinket, nemcsak jégkárt, hanem a lehűtött levegő trtán súlyos fagykárt is okozott A jég- és a fagykár fefc »élése befejeződött, s az ösz- szesftett «iátok alapján megállapíthatjuk, hogy nincs járásunknak olyan községe, amely kisebb, vagy nagyobb kárt ne szenvedett volna. Járási szinten a kár értéke együttesen túlhaladja az 50 milliót. Különösen súlytotta a jég és a fagy Szőlős községeinket, s a mintegy 10 000 hold közös csemege- és borszőlő terület 40—45 Százalékos kárt szenvedett, amelynek értéke túlhaladja a tó millió forintot. Ehhez járul toég hozzá a gyümölcsösben, s így-két községben az oltványban, valamint a 136 holdon kiültetett palántákban, illetve a gyenge kelésű herében és lucernában okozott kár.

Az előállt helyzet nehéz, de nem tragikus. A kisüzemi gazdálkodás időszakában, ha ilyen mérvű jég-, fagykár, illetve elemi csapás ért egy falut, vagy egy járást: emberek százai, ezrei mentek tönkre a idsparceilákon, s utána a nélkülözés, a nyomor szedte az áldozatait. így volt ez, mert nem érezhette a földművelő ember maga mellett az állam, a nép segítségét, támogatását. ViT őst, alig néhány órával a súlyos elemi csapás Után, a járási és megyei szervek, sőt, nem sokkal később áz országos szervek is, akiknek közük van a mezőgazdasághoz, már megjelentek a szövetkezetekben, s arról tanácskoztak, hogyan tovább, mi az a segítség, amellyel e nagymérvű anyagi kárt pótolni lehet. A mi társadalmunkban így van ez rendjén, hisz amikor a szövetkezetbe szerveztük a dolgozó parasztokat, akkor is azt mondtuk, nem hagyjuk őket magukra. Ott voltak a párt, az állam vezetői a dolgozó parasztok mellett, amikor megalakították a szövetkezetei, ott voltak, amikor az első közös év sikereit kellett ünnepelni és ott vannak ma, amikor nehézség van és e nehézség megoldásához tanácsot, erkölcsi és anyagi segítséget kell adni, amelv w'" ’••n bizonynyal a köze’i h*t?kb»n realizálódni is fog.

gek — az álmosság, bágyadtság- érzés objektív tünetei. Ezek a példák mutatják: a munkalélektan szilárdan megalapozott tudomány, ha gyümölcseit nem is tudjuk még naponta és az élet minden területén learatni.

Módszerek

Nagy lehetőségeket ígérő tu- tudomány, amelyben végleges megoldások váltakoznak egyelőre vitás, eldöntetlen kérdésekkel. Vitás még például, hogy a rövidített munkaidőt kevesebb napra, vagy több napon át, kevesebb órára célszerű beosztani. Valószínűnek látszik, hogy heti két napnál hosszabb munkaszünetet nem tesz szükségessé az elfáradás mértéke, másrészt káros hatású kizökkenést okoz. Természetesen, ez szervezési kérdés is, de a munkalélektannak kétségtelenül döntő szava lesz a megoldásánál.

Beható vizsgálatok, mérések tárgya, hogy a napi munka- , időben az egyszeri hosszabb, vagy ismételt rövidebb pihenővel küszöbölhető-e ki inkább a fáradtságérzés. Ügy látszik, hogy egyhangú (monoton) munkát hatásosabban old fel

alatt, mikor kezd a teljesítmény rovására menni, és mikor éri el azt a pontot, amelyen túl az elfáradás már zavarokat okozhat a termelésben, még inkább árt a dolgozó egészségének. (Mondanunk sem kell, hogy a kapitalista mun- kalélektan csak a termelést tartja szem előtt, a munkanélküliek „tartalékhadserege” bármikor százat állít egy kidőlt munkás helyére.)

Az elfáradás fokozatai és változásai ma már objektív módszereikkel mérhetők. Az agykéreg megterheléséről például biztos adatokat szolgáltat az, hogy mennyi idő alatt válaszol a szervezet, a különféle ingerekre, vagy mennyivel kell emelni az „ingerküszöböt”, hogy ugyanaz a hatás jöjjön létre. A bevitt inger (fény — és hőhatás, stb.) és a válaszcselekvés között eltelt idő úgy mutatja az elfáradás fokát, mint a lázmérő a test hőmérsékletét. Hasonlóképpen mérhetők a légzési, mozgási, izom- összehúzódási rendellenessé-