Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

W62. május 3., csütörtök NEPÜJSAG 5 Vidáman ünnepelte megyénk május 1-ét (Folytatás a 3. oldalról) kezet tagjai léptek el ezulár nézőközönség előtt, s bár ő „érdekességüket” nem so'. látták, azt azonban majd egész város tudta, hogy ez ; kálómmal kapták meg a t melőszövetkezetek között fo 1961. évi munkaversenyb elért kiváló eredményeik ei méréseképpen a díszoklevél A felvonulók tömegének \ ge felé jöttek a Húsipari Ví lalat dolgozói. A fehér k penyekbe öltözött férfiak nők büszkén lépkedtek el nézők sorfala között. Erth: is ez a büszkeség, mert sors előtt legújabb szerzemény;' haladt, lassú méltósággal: eg: hatalmas, fehérre festett hús­szállító hűtő tehergépkocsi. Is­mét egy lépéssel előbbre lép­lek tehát a gyöngyösi húsosok. Nemcsak korszerű üzemben dolgoznak, megfelelő körülmé­nyek között, nemcsak jó mi­nőségű húst tudnak adni a más szakmákban dolgozóknak, ha­nem a jövőben már a szállítás körülményei is megfelelőbbek lesznek, mint eddig voltak. Kiket lehetne még felsorol­ni, melyik vállalat munkásai­nak felvonulásáról lehetne még hosszan írni az említette­ken kívül? Elsősorban a Vál­tó- és Kitérőgyár ÜV, a Szer­szám- és Készülékgyár, az Építőipari Vállalat, a Háziipa­ri Szövetkezet dolgozóiról, akik közül többen szintén magukkal hozták munkájuk „jelvényeit”, összekoccantak a poharak, ez- Teljes szépségét mutatta csak szabad, hanem boldog es úttal a proletariátus nagy ün- meg tehát itt is május 1, elégedettségről tanúskodó is epén is dolgozó parasztembe- amelyhez másokkal együtt a volt... ek egészségére. hatvaniak is hozzátették: nem- (W A „hevesi" május 1. a hatvani népkertben egész nap fel, s alá hullámzó sokaság. A 18. szabad május ünnepe itt is nagyszabású fel­vonulással kezdődött, amely­nek végcélja a Zagyva part­ján elterülő népkert volt. Itt rövid ünnepség után az erre az alkalomra felállított sátrak között széledtek el az emberek. A szép fasor két oldalán nagy számiban sorakoztak az édessé­get, játékot, különböző Ínyenc falatokat, s hozzájuk jó bort, vagy sört kínáló sátrak. Igazi, vidám majális volt ez a hatvani. Volt, aki reggeltől estig itt szórakozott. Néhány jó falat után a szabadtéri szín­pad mellett állt meg, s hallgat­ta, tapsolta végig a kora dél­után megkezdődött kultúrmű­sort, volt aki néhány lépéssel távolabb a sporttelepein folyó izgalmas kézilabda-mérkőzésen szurkolt, mások, a népkert egyik sarkát elfoglaló körhin­ta, céllövölde bűvköréből nem tudtak szabadulni, számtalan­szor próbára téve a nap folyo- mán bátorságukat, ügyességü­ket. Közben pedig mindenütt fel­fel harsant a nevetés a tréfák után, össze-ussze csendültek vidám köszöntők nyomán a poharak. Régi jó barátok, munkatársak adtak itt talál­kozót egymásnak a nagysze­rűen sikerült felvonulás, sereg­szemle után, s az csak termé­szetes, hogy ilyenkor nagyon sok a beszélgetni való. Itt voltak a népkertben a vasútállomás szolgálaton kívü­li dolgozói, a cukor- és kon­zervgyár munkásai, a nagy- gombosi gazdaság dolgozód, fiatalok, idősebbek egyaránt. A lányok és fiúk közül sokan még a délelőtti felvonuláison viselt népi ruhákban sétálgat­tak a riépkert útjain, vagy ül­lek fel jó kedvükben a kör­hintára. A tanuló ifjúság közül az ál­talános iskolások a szabadtéri színpadon adtak egymásnak találkozót, ök voltak a délutá­ni kultúrműsor fő szereplői, ők szavaltak, énekeltek a szabad, virágos május elsejékről, nö­velték a nagyszámú nézősereg hangulatát kedves táncaikkal. Nem volt tehát egy „lyukas” pillanat sem a hatvani majá­lison, sem a szórakozni vágyók, sem a különböző sátrakban ezúttal is szolgálatot teljesí­tők számára. Ha a színpadon szünetelt a műsor, vagy meg­állt néhány pillanatra a kör­hinta, a sportolók meg ugyan­csak pihentek néhány percet, gyorsan akadtak egymásra az ismerősök, s az új szórakozást már a beszélgetés jelentette. De ha valaki alaposabban körülnézett, mégis felfedezett valamit, ami meglepő volt: a sok munkás, értelmiségi, idő­sebb, vagy fiatalabb között alig lehetett látni termelőszö­vetkezeti tagot, parasztembert a népkerti majálison. Pedig a hatvani termelőszövetkezeti tagoknak is minden okuk meg­volt az ünneplésre, őket is kö­szöntötte sámos felirat a vá­rosban, az ő szorgalmukat is dicsérték az emberek napköz­ben a beszélgetések során, szívesen látták volna tehát képviselőiket, minél nagyobb ’számban itt a délutáni hangu­latos ünnepen. Ám a termelőszövetkezeti tagok elmaradásának okát is meg lehetett tudni. A hatvani tsz lacikonyhájánál elmond­ták szívesen, hogy míg a kö­zös gazdaság így, saját készít­ményéi hurkával, kolbásszal, disznósajttal ezúttal először vesz részt a május elsejei ün­nepségen, — s ezek árusításá­val nagy sikert is aratott —, maguk a tagok nagyrészt azért nem képviselték a gazdaságot, mért dolgoztak. —- A horti út mellett vetik most is a kukoricát a Lenin Tsz tagjai — hallatszott in- nen-onnan, s e hír nyomában ismét csak a dicséret következ­hetett. Példamutató a tsz-ta- gok szorgalma, amivel a meg­késett tavasz okozta elmara­dást pótolni akarják, állapítot­ták meg mindenütt, s e jó ér­zést adó vélemény kialakulá­sa nyomán sok helyen ismét Hevesen tulajdonképpen nur április harmincadikén negkezdődött az ünnep. A üzség dolgozói közül mintegy így ezren vonultak fel az esti órákban fáklyákkal, énekszó­val, s a sötétedő égboltra egy­más után röppentek fel a pi­ros-, fehér-, zöld-fényű raké- ;ak. Szemkápráztató, gyönyö­rű tűzijáték, s a dolgozók erőt sugárzó, lampionos, fáklyás felvonulása „vezette be” a munka ünnepét. Másnap, elsején a felkelő Nap egy ünnepi pompába öl­tözött községre nézett. A hangszórókból szólt a zene — a harsogó induló ébresztőjére megelevenedtek az utcák. Ün­neplőbe öltözött öregek, fiata­lok; munkások, mezőgazdasági dolgozók, egyensapkás diákok, pirosnyakkendős úttörők sé­táltak a tavasztól üde-lombú fákkal szegélyezett utcákon, vagy a Népkert virágzó gesz­tenyefái alatt. Mindenütt, amerre jártak, a házakon fel­iratok köszöntötték a munka ünnepét, az enyhe tavaszi szél zászlókat lengetett, s a fa­gallyakra kötözött, színes pa­pírokkal játszadozott Már nyolc óra felé kinyitottak a földmüvesszövetkezet laci­konyhái, italos sátrai, az édes­ség- és játékbódék. Pöttömnyi gyerekek fújták a játékfcrombitát, vagy gyönyör­ködtek a színes léggömbökben, szüleik kezét fogva, séta köz­ben. Felvirradt Hevesen is a ti­zennyolcadik szabad május napja. Kilenc órakor volt a gyüle­kező a vásártéren. Tizenegy órakor a járás és a község vezetői elfoglalták helyüket a Fő téren felállított dísztribünön, s a Rákóczi in­duló hangjaira megkezdték se­regszemléjüket a hevesiek. A menetet az I. számú Álla­mi Általános Iskola úttörői nyitották meg. Az egyenruhás, fegyelmezetten menetelő kis­diákokat a sorfalat állók tap­sai üdvözölték, amerre elvo­nultak. Zászlójukat lobogtatta a szél, s feliratban fogadták: „Jó tanulással védjük a békét”. Lassan a dísztribün előtti teret betöltötte a hevesiek több ezres, ünneplő tömege. Ott voltak a termelőszövet­kezetek és az Állami Gazdaság dolgozó parasztjai, akik mun­kájuk jelvényeivel, a feldíszí­tett mezőgazdasági gépekkel vonultak fel. Ott voltak a vállalatok és intézmények dolgozói is. Har­sogott a Rákóczi induló, nőtt, egyre nőtt a tömeg, mely el­jött megünnepelni május else­jét. A Himnusz hangjaira tisz­telegve meghajoltak a zász­lók... Kiss István, a Heves községi pártbizottság titkára üdvözölte a község ünneplő dolgozóit, majd Sramkó László, a járási pártbizottság első titkára emelkedett szólásra. Ünnepi beszédében meg­emlékezett május 1 a munka ünnepe nagy jelentőségéről. Elmondotta, hogy most még a Földnek csak egy részén szabad a május, csak ott ün­nepük: igazán, bensőségesen ezt a napot, ahol a dolgozó nép a saját maga ura lett, ahol a békét, a szép jövőt építik az országok. De ott, ahol még nem szűnt meg az ember ember ál tal va­ló kizsákmányolása, tünteté­sek, sztrájkok, véres összetű­zések jelzik e nap útját Beszélt a nemzetközi hely­zetről is, és rámutatott, hogy meg lehet akadályozni a fe­nyegető háborút, ha a Föld valamennyi országának dolgo­zói összefognak. Mi a békét akarjuk, és szolidaritást válla­lunk azokkal a tömegekkel, amelyeket a kizsákmányolok rabszolgasorban szeretnének tartani. El kell érnünk, hogy a világ valamennyi dolgozója szabadon ünnepelhesse május elsejét... Sramkó László beszédét lel­kes tapsorkán köszönte meg, majd az Internacionálé hang­jai mellett véget ért az ün­nepség. Közben a Nap elbújt a fel­hők mögé, erősebb lett a szél. de ez mit sem változtatott az ünnepi hangulaton. Délután a község művészeti csoportjai, színjátszók, tánco­sok tarka, változatos, vidám kultúrműsorral szórakoztat­ták a közönséget a dísztribü­nön. Nevetés harsant egy-egy vidámabb szám közben. A né­pi táncosok számait lelkes taps jutalmazta — kitettek magu­kért a község fiataljai. A sportkedvelők számára is tartogatott meglepetést az ün­nep. Az uszodában három órakor kezdetét vette a Hevesi MEDOSZ és az egri Finom- mechanikai Vállalat csapatai­nak vízilabda-mérkőzése. Este, amint bealkonyodott, a kivilágított, feldíszített Nép­kertben nagyszabású utcabált rendeztek a fiatalok, de az idősebbek is szívesen táncol­tak egy-egy fordulót. Jól, szépen sikerült a heve­siek májusi ünnepsége, a ti­zennyolcadik szabad május 1. napja. K. G. Ünnepeltek a füzesabonyi járás dolgozói is Egész nap szállt a körhinta a hatvani népkertben. Füzesabonyban és a járás községeiben mindenhol a né­pek közötti béke és barátság jegyében sok-sok dallal, vi­dámsággal ünnepelték meg az idei május elsejét Füzesabonyban már április 30-án megkezdőd­tek a kulturális megmozdulá­sok, amikoriis a járási művelő­dési ház nagytermében a járás úttörőinek idei kulturális se­regszemléjét bonyolították le. A hosszú időt kitöltő tánc- és énekszámok, valamint egyéb bemutatók jó szórakozást nyújtottak a pihenő dolgozók számára. Május elsején hosszú sorban kígyózott végig a felvo­nulók menete Füzesabony fő­utcáján. Elől a két általános iskola dísz-egyenruhába öltö­zött úttörői haladtak, utánuk a községi KISZ-szervezet, majd a 216. sz. Iparitanuló In­tézet fiataljai vonultak fel dí­szes dekorációkkal. Képvisel­tették magukat a felvonuláson a helybeli vállalatok és intéz­mények dolgozói, majd az ál­lami gazdaság és a termelőszö­vetkezetek csoportjai haladtak el a feldíszített járműveiken a művelődési ház előtt felállított dísztribün előtt. Az ünnepség megtartására a földművesszövetkezet kerthe­lyiségében került sor, ahol Szabó Sándor elvtárs, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője emelke­dett szólásra. Tamás elvtárs méltatta az ünnep jelentőségét, és történelmi példákon keresz­tül mutatta be azt a harcot, melyet a világ dolgozói a má­jus elseje megünnepléséért vívlak. Megemlékezett 1919- ről, az első szabad május el­sejénkről, majd arról beszélt, mit jelent ma szabadon ünne­pelni hazánkban és a szocia­lista tábor országaiban. A szocialista tábor egyre nö- ckvő gazdasági sikereiről -óivá megemlékezett a terme- . 's és a termelékenység hatal­mas arányú fejlődéséről és ar­ról a perspektíváról, amelyet az SZKP XXII. kongresszusa a kommunizmus építésében számunkra kitűzött. További feladataink között említette a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésének prog­ramját és részletesen beszélt arról, hogy a füzesabonyi ter­melőszövetkezetek miként já­rulhatnak hozzá jobb munká­jukkal a mezőgazdaság ötéves tervének sikeres megvalósítá­sához. Tamás elvtárs beszéde után kulturális bemutatóra került sor, ahol a község fiataljai, ének- és táncegyütteséi adtak színvonalas, szórakoztató kul­túrműsort. Hasonlóképpen ünnepeltek a járás többi községeinek dolgo­zói is ezen a napon. Sarudon Dorkó József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője, MezStárkányban ötvös Aladár, a gépállomások megyei igazgatóságának veze­tője mondott ünnepi beszédet. Poroszlón Tóth Miklós községi párttit­kár, Mezőszemerén Koncz La­jos, a járási tanács elnökhe­lyettese volt az ünnepi szó­nok. Kápolnán Fázold Károly, a járási népfrontbizottság tit­kára, Tófaluban pedig Barta András országgyűlési képvise­lő tartott ünnepi beszédet. Be­senyőtelken dr. Tóth István a Szakszervezetek megyei Ta­nácsa titkára emlékezett meg május elseje jelentőségéről, a járás többi községeiben hely­beli vezetők' (ártottak ünnepi beszédeket. (császár) A menet élén A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajá­val kitüntetett egri vasutasok haladtak a május elsejei fel­vonulás élén. Egerben őket köszöntötte először a mikro­fon bemondója és a járdasze­gélyeken, ablakokban és er­kélyeken ünneplő emberek sokasága. De élüzem-csillag alatt vo­nultak Hatvanban a Heves megyei Építőanyagipari Vál­lalat dolgozói és tizedik él- üzem-ünnepsegét tartotta áp­rilis 30-án a Mátrai Ásvány­bánya Vállalat is. A Mátra északi oldalán, a Párád i Üveggyárban is kétszeres ün­nepet ültek: a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepén került fel az öreg gyár hom­lokzatára a büszke clüzem- cim. Ipari üzemeink mellett si­ker koronázta mezőgazdasá­gunk legjobbjainak szorgos igyekezetét. Először lett éi­üzem a Gyöngyös—Domosz- lói Állami Gazdaság és a Detki Gépállomás. Hosszú évek gyengébb eredményei után az élre kerültek« Öröm és lelkesedés fűtötte a gyöngyösi XII-cs akna bá­nyászait, a füzesabonyi vas­útállomás, a gyöngyösi posta és a gyöngyösi vasútállomás dolgozóit, az új sikerek, az é!üzem-cún büszke dolgozóit. A büszkeség, az öröm nem­csak az övék: osztoznak ben­ne mindazok, akiknek öröm és büszkeség a szocializmust építő békés munka minden sikere. Az ünnepeitekkel, a legjobbakka! együtt örvende­zik megyénk bányáinak, gyá­rainak, mezőgazdasági üze­meinek, termelőszövetkeze­teinek, vállalatainak és intéz­ményeinek dolgozói. Nevük­ben köszöntjük a legjobba­kat. a Minisztertanács cs a SZOT vándorzászlajának és az élüzem-cím tulajdonosait. A kitüntetés és az erkölcsi­anyagi elismerés serkentse ükét további jó munkára. Példamutatásuk. lendületük adjon erőt mindnyájunknak, hogy dolgos hétköznapjaink után újabb győzelmeket ü»> nepelhessünk. náló erőt bizonyító volt ez a 18. szabad május elsejei se­regszemle. Ám, ha a „hivata­los” program egyszer véget is ért, mindenkinek akadt még bőséges alkalma a nap folya­mán nagy tömeget látni a vá­rosban. Mert bár az ünnep délutánja sem hozott sokkal jobb időt, május első napját nagyon kevesen töltötték ott­hon. Számos szórakozási lehe­tőség között válogathattak az idősebbek, fiatalabbak egy­aránt, s méltó befejezéseként a napnak, éltek is az alkalom­mal. Épp úgy, mint az építők például a XII. Akna szénosztályozójának teherautó­ra szerelt modelljét, a háziipa­rosok legszínesebb, legs-zebb szőnyegeket, de akik ezek mellett mégis elsősorban azzal nyerték meg a nézők tetszését, hogy felvonulásukból az erő, a kemény akarat, a munkások nagy ereje sugárzott... ... Több mint másfél óra hosszat tartott a gyöngyösiek nagyszerű felvonulása, — ami legnagyobb volt az eddigi má­jusi megmozdulások között —, s amikor az utolsó vörös zász­ló, májusfa szalag is eltűnt a nézők szeme elől, mindenki azt mondta: még tovább is gyö­nyörködött volna a látvány­ban, oly magávalragadó, impo­Leikesen köszöntötték a gyöa.yá '.ak az éj üzem XII-es akna * dolgozóit.

Next

/
Thumbnails
Contents