Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

■VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Vidám fiúk KISS BÉLA képes riportja) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 106. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. május 9., szerda I Gondolatok a győzelem napján Bármily fájdalmas, emlékezni és emlékeztetni kell > azoknak, akik éltek akkor. Mindannyiunknak, akik úgy I gondoltuk 1915 tavaszán, hogy elmúlt, örökre elmúlt a | lidércnyomás az emberiség melléről. A Reichstag ormára kitűzték a győzelem vörös lobogóját: a fasiszta fenevad elpusztult, a háború befejeződött. Olyan egyszerűnek látszott akkor minden, olyan vilá­gosnak, annyira magától értetődőnek. Moszkva és New York, Párizs és London, Brüsszel és Varsó, Szófia és Bu­dapest örömmámorban ujjongott. Béke! Béke volt. A népek győzelmüket ünnepelték. Nincs mámorítóbb, szí­vet dobogtatóbb, fölemelőbb érzés a győzelem érzeténél. I Hat esztendőn át küzdött az emberiség ezért az érzésért. ‘ Szenvedte a poklok poklát a fasizmus „új rendjében”, < senyvedett börtöneiben és koncentrációs táboraiban. Har- í colt a frontokon és a hitleri hadigépezet hátában. Har- ! mincmillió ember életébe került ez az érzés. Harminc- j millió ember halt meg a győzelemért. Az első világháborút követő években feljegyezték [ Clemenceaunak, a Tigrisnek mondását: „Egy ember ha- í lála súlyos tragédia lehet. Százezeré — csupán statisz- j tika.” De Clemenceau maga a megtestesült imperializ­> mus volt és szavai éppoly cinikusak, mint mindenkié, 1 aki hasznot húzott az emberek véréből, aki harácsolt — ! akár kicsiben, akár nagyban — az emberiség nyomo- | rából. ' Mi azonban nem harácsoltunk és a statisztikai adat: t harmincmillió — ez a mi apáink, testvéreink, fiaink és í asszonyaink. J Győzelem — sokan elfeledték, sokan pedig szeretnék elfeledni, mi rejtőzik a szó mögött, amely élményből lassacskán száraz ténnyé szürkül a történelemkönyvek lapjain. Győzelem — számunkra, magyarok számára ez azt jelenti, hogy jóformán nem volt család az országban, amely ne siratta volna valakijét. Majd háromnegyed­millió magyar pusztult el a háborúban. Sokkal többen harcoltak közülük önmaguk érdekei és felemelkedése ellen, mint amennyien az emberiesség, a béke, a győze­lem oltárán áldozták életüket. A mi fájdalmunk és a mi bánatunk ez. Soha még népnek nem volt akkora szerencséje, mint nekünk, hogy elveszítettük a háborút, amelybe uraink belehajszoltak. Mit várhatott a győzelemtől az ország, amely a barna birodalom utolsó csatlósa volt? Mit vár­hat a vesztes a békétől? A történelem 1945-ig nem cá­folta meg a rómaiak szállóigéjét: jaj a legyőzöttnek! De a magyar királyságot, a fasiszta Magyarországot a Szov­jetunió hadserege zúzta szét, és világossá vált, nemcsak a magyar nép nem azonosította magát uraival, de a Szovjetunió sem tett egyenlőségi jelet a magyar nép és a magyar fasizmus közé. Győzelem a fasizmus mellett — ez hozta meg szá­munkra annak lehetőségét, hogy valóra váltsák szabad­ságharcos őseink, Dózsa és Petőfi, Kossuth és Táncsics és 1919 álmait. Ez a győzelem teremtette meg a lehetőségét, hogy úgy éljünk, ahogy élünk, hogy azzal példálódzhas- sunk fiainknak: „bezzeg, amikor én gyermek voltam...’* és örüljünk, hogy bosszankodhatunk rajta: nem érti a gyerek, hogy milyen nyomorúságosak azok az idők és azt sem érti, miért emlegetjük annyit, amikor ma min­den egészen más ebben az országban. Emlékezni kell és emlékeztetni. Az idő gyorsan el­mossa az emlékeket. Gyönyörű lenne, a legszebb dolog lenne, ha hagyhatnánk, hogy betakarjon mindent, hogy úgy elfeledjük az egész múltat, mintha sohasem is éltük volna át. Feledni akarunk. A rémséget, amit úgy neveztek: gázkamra, sterilizáció. A szörnyűséget, amit úgy hívtak: Lidice, meg Oradour sur Glane. A barbárságot, aminek azt a nevet adták: Gestapo, meg csendörség. Mindent el­felejteni a Mária Valéria teleptől a munkanélküliségen és a fajüldöző törvényeken át a helyszínen való felkon- colásig, a király nélküli királyság, tenger nélküli lovas- tengerészétől a talajgyökeres rögvalóság nemzetvezető­jéig — mindent, mindent. Hogy feledhessünk: emlékezni kell és emlékeztetni. A békét kaptuk a győzelemtől. Ügy vágytunk rá, ahogy nem vágyott még asszony férfit, ahogy nem áhíto­zott még gyermek az anyja szeretetére, ahogy nem epe- kedett még sivatagi vándor víz után. Tizenhét esztendő múlt el azóta. Még élnek a szemtanúk. Élnek a meg­holtak testvérei, fiai és leányai, még nem hervadt el a virág a hősök sírján, akik maguk mindenével vették nekünk a nyugalmat, biztonságot. Azóta néhányszor is­mét a háború szakadékának szélén táncolt a világ. Azóta Nyugaton ismét úgy vélik, hogy a pénznek nincs szaga, s a legkifizetődőbb árucikk az emberi vér, a legbusásabb hasznot hajtó üzlet a háború. Azóta a rémségek, szörnyű­ségek, a barbárság vérebei újra készülődnek. Azóta lát­tunk fényképet a brit királyi haderő délceg zsoldosáról: levágott emberfejet markolt a hajánál fogva trófeakent. Láttunk képeket az OAS áldozatairól, az amerikai zsol­dosok kubai „vitéz” tetteiről, és láttunk fényképeket gya­korlatokról: a Bundeswehr katonái próbálták, hogyan kell falhoz állítani polgárokat, s a régi bevált recept szerint tarkón lőni — és láttunk fényképet a püspökök­ről, akik beszentelték az új banditák fegyvereit. Nem rajtuk múlt, hogy nem lángol a világ. Rajtunk, a béke erőin múlt, hogy béke van, hogy újra és újra odakényszerítettük őket a tárgyalóasztalhoz. Rajtunk, mindannyiunkon áll vagy bukik a _ béke ügye. Azon hogy elég erősek legyünk ismét oda es újra oda ültetni őket a tárgyalóasztalhoz, hogy elég erősek és eleg egyek legyünk: rossz üzletnek számítson háborúba bocsátkozni velünk. A népek milliói, akik képesek leszo­rítani a gyújtogatok öklét — egy ékből tevődnek össze. Belőle, belőlem, — mindannyiunkból, bármilyen nem­zetiségűek legyünk, akik akkor éltek és akik azóta syfi j . Emlékezni kell és emlékeztetni Zalka Miklós KOLACSKOVSZKY LAJOS ANTIKLERIKALE ÍRÁSAI A FELSZABADULÁS UTÁN ★ Farkas András: NÉGY FŐISKOLÁS RAJZKIÁLLlTÁSA AZ EGRI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA DÍSZTERMÉBEN ★ NÉHA AZ ÓVATOSSÁG SEM ÁRT ★ JÓ MUNKÁT — SZŰK HELYEN? ★ ASSZONYOKNAK ★ Schillinger Attila: MIT CSINÁLJUNK NYÁRON? ★ HÍREK — SPORT Irány: Párizs. Róma. Nápoly. Pompeji.. , Október folyamán, nagysza­bású külföldi társasutazáso­kat szervez az IBUSZ. Ezúttal nyolcnapos párizsi, római, ná­polyi és pompeji útra kerül sor. Az utazás repülőgéppel történik. Az IBUSZ egri iro­dája május 15-ig előjegyzése- két fogad el a külföldi utazá­Aki Gyöngyösön jár és egy napot tölt a Mátra Szállóban, találkozhat velük, hiszen ott dolgoznak valamenyien és miad fiatalok. A szépen berendezett, modem konyhában ta­láljuk a „főnököt”, Fed erics Imrét, aki még a huszadik életévét sem töltötte be. A fe­hérruhás, nagysapkás főszakácsról, ha az ember nem győződne meg róla, el sem hinné, hőgy milyen kitűnő ételek készítésének mestere. További képeinken a szálloda és az étte­rem többi dolgozóit mutatjuk be. (A- képes riport folytatása az ■ 5. oldalon) v v > ► ' r I Vidám hangulatban vonultak az utolsó tanítási napra az érettségiző egri diákok Különösen szokatlan han­gulat kerekedett kedden reg­gel fél nyolc után az egri ut­cákon. Perceikre leállt a köz­úti forgalom, a járdaszéleken legalább 5000 ember szoron­gott, a szolgálatos rendőrök türelmesen és derűs moeoly- lyal intettek lassításra egy- egy betévedt járművet, majd hatalmas táblák jelentek meg a Széchenyi úton és valami különleges tömeg... Utolsó tanítási napra vonul­tak az egri középiskoláik ne­gyedikes diákjai. Ezernyi öt­let, szín és vidámság jellemez­te ezt a menetet. Az öreg diákváros falai a sokat látott diákélményekből most új de­rűt láttak kibontakozni. Év­százados hagyományokat ele­venítettek fel és új ötletekkel gazdagították azt az i,öreg diákok”. A Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tanulói ki­öregedett gyászruhákban, ha­talmas gyászoló tömeget szim­bolizálva vonultak végig a városon az iskola kapujáig. Az élen nagy táiblán felirat jelezte, hogy fájdalommal bú­csúznak az iskoláiéi. A Gárdonyi Géza Gimnázi­um minden osztálya külön ötletbei vett részt az iskolai menetben. „Ha lúd, legyen kö­vér”. A IV. bés lányok gép­kocsikkal indultak ezen a na­pon iskolába. Az autókaraván csupa virág és a 36 lány vi­dám játékától volt hangos. Az iskola kultúrgárdájának több tagja az autók tetején foglalt helyet Benkő Évának, már csak az egyik autó szerszámos ládájá­ban jutott egy kis hely. Utá­nuk egy másik lányosztály gyermekszobát alakított, ahol a nagylányok legkedvesebb gyermekkori játékaikkal mu­tatkoztak be, és maguk is copfos kislánynak öltöztek. Az egyik „kiscsemetének” igen-igen lekváros volt a szája a falatozástól. Közülük sokan rolleren érkeztek az iskolába Nyolc órakor helyreállt a forgalom és a nézők serege egy új, gazdag élménnyel szí­vében ment tovább. Az utca mindennapi színt öltött. A ne­gyedikes diákok is bevonul­tak az iskolákba Az osztály- termekben megkezdődött a ta­nítás, mint mindennap — de ezúttal utoljára Kovács Ülést tart Eger vári»» tanácsa végrehajtó bizottsága Május 10-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor ülést tart Eger város tanácsa végrehajtó bizottsága, amelyen első napi­rendi pont Kocsmár János vb- elnök beszámolója a lejárt ha­tározatokról, majd Gáspár Ti­bor, a Városgondozási Vállalat igazgatója számol be a vállalat eddig végzett munkájáról. Himmer Józsefné ad ezután tá­jékoztatót a vb tagjainak a pa* naszügyek intézéséről, végül személyi ügyek tárgyalására kerül sor. — A SZOCIALISTA címért küzd a Gyöngyösi Földműves- szövetkezet Tyitov-brigádja. A hármas jelszót: szocialista mó­don tanulni, élni, dolgozni, igyekeznek megvalósítani. Mi vagyunk négyen a felszolgálók: Csűri Sándor, Fiszter Zoltán, Rozsa Attila, és Janka Károly.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents