Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-29 / 123. szám

Vino PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Béke és barátság Élti Mi£ s$í S$$s < v í <m mm AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 123. szám ARA: 50 FILLÉR 1962. május 29., kedd I Szovjetunió, amikor a leszerelésért küzd, a legdrágább kincset, az embert védi Forró hangulatú nagygyűlésen tettek hitet a béke ügye mellett Füaesabony és környékének dolgosói Mintha a kora reggel még esős, borús idő is tudta volna, milyen nagy eseményre készü­lődtek vasárnap Füzesabony­ban és a környező községek­ben, délelőtt tíz óra tájban már mind több napsugarat bocsátott át a felhőkön. S a borulás meg­szűntével mintegy varázsszóra, az addig szinte néptelen utcáit megteltek a Járási Művelődési Ház felé igyekvő emberekkel. Volt, aki a közelből, csak gya­logosan érkezett, mások mo­torkerékpárral igyekeztek, az állami gazdaság dolgozói meg vontató után kötött póücocsira ültek, s úgy siettek a fél tizen­egyre meghirdetett ' békenagy­gyűlésre. A füzesabonyiak számos ven­déget vártak erre az esemény­re, a többi között a nálunk tartózkodó, gyarmati elnyomás alól felszabadult, vagy félsza­badulásáért küzdő országok képviselőit is. A külföldi ven­dégek a menetrend szerinti gyorsvonattal meg is érkeztek: két szudáni és két vietnami fiatalember, — nálunk kíván­ják elvégezni egyetemi, főisko­lai tanulmányaikat, — akiket úttörők és a KISZ Ifjú Gárda: jának tagjai fogadtak, szívből jövő köszöntő szavakkal, és hatalmas csokor virágokkal, az állomáson. Megérkezésük után nem sok­kal, kezdetét is vette a Haza­fias Népfront által rendezett békenagygyűlés. Az elnökség­ben helyet foglalt Putnoki László, az MSZMP Heves me­gyei Bizottság első titkára, Sá- lyi János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Horváth Fe­renc, a Füzesabonyi Járási Pártbizottság titkára, Orosz Miklós, a járási tanács vb el­nökhelyettese, Rozsáli Meny­hért apát, apostoli kormányzói helynök, Katona István füzes­abonyi apátplébános, Szalay György, a Füzesabonyi Állami Gazdaság igazgatója, a négy külföldi vendég, valamint a község és a környező közsé­gek pártszervezeteinek, taná­csainak, népfrontbizottságainak képviselői. A nagygyűlést Ruttkai Ma- tild, a Hazafias Népfront köz­ségi titkára nyitotta meg. Be­vezető szavai után a helyi I. és II. számú általános iskola ta­nulói ajándékokat adták át a vendégeknek, majd Putnoki László elvtárs mondott beszédet — Ma szerte a viliágon, a gyarmati népekre és az impe­rialista elnyomás elleni harr cukra figyelnek az em­berek — kezdte beszédét a me­gyei pártbizottság első titká­ra. — Ezeknek a népeknek ha­tározottságot és erőt, támaszt ad a szocialista tábor dolgo­zóinak szolidaritása, erkölcsi és anyagi támogatása. Még na­gyobb elszántsággal, akarás­sal folytatják nehéz küzdelmü­ket a végső felszabadulás kiví­vásáért. Ennek következtében természetesen, szinte napról napra változik a nemzetközi helyzet. — A nemzetközi helyzet ér­tékelését egyébként nagyon alaposan és kimerítően nem­régiben a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa adta meg, amely meg­állapította: az elmúlt eszten­dőkben lényeges változások tapasztalhatók a nemzet­közi politika porondján. Ezek egyike, hogy a kapitalista világnak végképpen tudomásul kellett vennie, van egy másik világrendszer, amelyre bizto­sabban és bátrabban mernek támaszkodni a felszabadulá­sukért küzdő népek, mint egy­kor nyugati „jótevőikre”. A gyarmati népek ma már tudják, nincsenek egyedül, tud­ják, hogy van támaszuk, a szo­cialista tábor országai, ame­lyeknek dolgozói felszabadulá­si mozgalmukat emberseggel, mély szolidaritással, együttér­zéssel és szimpátiával kísérik. — Ez természetes is, mert mi ugyanazt a szabadságot hir­detjük, mint amilyenért a gyar­mati országok küzdenek. Nyu­gaton a tőke és a színes bő­rűek üldözésének szabadságát vallják. Nekünk viszont nem ez kell. Nálunk a tőkének nincs szabadsága, mint Amerikában, a színes bőrűekkel, meg mind­azokkal, akik ma még nem mondhatják szabad embernek 'magúka' egyek vagyunk harcainkban. Ez elveink alap­ján van így. Azok alapján, amelyek azt mondják, ne a va­gyon, ne a faj, hanem a munka, a tisztesség legyen alapja minden, ember megbecsülésének — Ezek az elvek szolgálnak alapul ahhoz is, hogy a Szov­jetunió szünet nélkül és erő­teljesen terjeszti az általános és teljes leszerelés gondolatát, mert amikor azért küzd, a földkerekség legdrágább kin­csét, az embert védi. — E mellett az elv mellett száll síkra a genfi leszerelési értekezleten is, s a megegye­zés nemcsak a Szovjetunión múlik. Az Amerikai Egyesült Államok igyekszik minden le­hetőséget kihasználva akadá­lyozni a megegyezés létrejöttét. Most például az amerikai ja­vaslat a leszerelés korlátozá­sáról szól, de milyen korlátozás lehetséges a teljes és általános leszerelésen kívül a mai, kor­szerű háború megakadályozá­sára? Egymás kölcsönös ellen­őrzése hozhat-e igazi ered­ményt, amikor tovább folyik a fegyverkezés? Semmi esetre sem. Ez csak arra lenne jó, hogy Amerika ezáltal az U— 2-es repülőgépek rendszeres kémrepülését legalizálhatná. Putnoki László ezután a ber­lini kérdéssel foglalkozott. — Amikor az elmúlt eszten­dőben, augusztus 13-án a Né­met Demokratikus Köztársaság államhatalmi szervei lezárták Berlin keleti részének határát, sokan azt mondták, nagy ba­junk lesz még belőle, mert hogyha eddig nem, most itt van a harmadik világháború kitörésének veszélye. Most pe­dig nem egészen egy esztendő­vel később mi mér azt mond­hatjuk, hogy nem nekünk lett bajunk belőle, de sdkkal in­kább a Német Szövetségi Köz­társaság és az Amerikai Egye­sült Államok vezetőinek, mert megszűnt a diverzió, a kémke­dés olyan szabad lehetősége, mint amilyent a korábbi álla­potok teremtettek. Mi azt mondjuk: Nyugat-Berlin le­gyen szabad város, és a nép döntse ed, milyen rendszerben kíván élni. A megyei pártbizottság első titkára ezután Franciaország és De Gaulle helyzetével, a Salan-per váratlanul enyhe ítéletével, s ennek érthető ma­gyarázatával, majd a laoszi helyzettel foglalkozott, vázol­va az ottani helyzetet az általá­nos békeharc és a gyarmati felszabadító mozgalmak tük­rében. Beszédének ezt a részét a következő szavakkal fejezte be: — Bármennyire bonyolult­nak is látszik néhány ország­ban a békéért, a gyarmati né­pek felszabadulásáért folyó küzdelem, egyet mindenkinek meg kell jegyeznie: ma már nem lehet büntetlenül fajgyű­löletet szítani, fegyverkezni, népeket elnyomni. Erre vonat­kozóan nagyszerű felhívást tartalmazott a XXII. kongresz- szus jelszava: mindent az em­berért, mindent az ember ér­dekében. Felhívás volt ez a nyugati hatalmak felé, hogy ne háborúra készülésben ver­senyezzenek, hanem abban: ki tud többet adni az ember boldogulásához. — Ebben a küzdelemben je­lenleg a Szovjetunió és a szo­cialista tábor országai vezet­nek — mondotta a továbbiak­ban Putnoki László elvtárs. — Mi azt a társadalmat építjük, amelyben már nem lesz szük­ség az intésre: ne ölj, feleba­rátod házát, mezejét ne kíván­jad. Évezredek óta tanították ezt á földkerekségen minde­nütt, de csak most érkezett el a kommunizmust, szocializ)- must építő országokban annak az ideje, hogy meg is valósul­jon a figyelmeztetés. A mi társadalmi rendünkben ugyanis nem lesz szükség sem egyikre, sem másikra, amikor minden ember munkája után, szükségletei szerint részesülhet a társadalmi javakban. — Nem sokkal ezelőtt ná­lunk is a fiatal még kívánta idős szülei házát, földjét, mert, csak akkor boldogulhatott, ha ők már félreálltak. Ez a há­rommillió koldus országának idejében volt. Ma már, mióta a parasztság termelőszövetke­zetekbe tömörült, nincs ilyen gond. A kenyérgondokat!, a te­levízió-, gépkocsi-, mosógép­vásárlás gondjai váltották fel. — Csak örülni lehet ennek, s örülünk is, ha egyeseknek nem is tetszik. A Szabad Eu­rópa Rádió Bálint gazdájára gondolok itt, aki „jó magyar” Eseménydús vasárnap volt Füzesabonyban. Délelőtt a Hazafias Népfront rendezésé­ben békenagygyűlést rendeztek, amelyen két hazánkban tanuló vietnami és szudáni főiskolás is részt vett A nagygyűlés után már gyorsan ment a barátkozás, a két szudáni vendég és a magyar kislány megértették egymást ebből a két szóból is: béke, barátság! lévén«, még most is küldi ta­nácsait, mit, mikor és hogyan végezzen a mi parasztembe­rünk. „Hazádnak rendületle­nül” — üzengetik és vallják Bálint gazdáék ott kinn, s nem lehet megállni ilyenkor a kér­dést, ki tesz hazájáért, boldo­gulásáért igazán valamit, a fü­zesabonyi parasztember itt, vagy ők ott Münchenben? — Nekik ez az ország addig volt haza, amíg hárommilliói koldus nyomorgott benne, ne­künk viszont most az igazi,! amikor a kenyérgondot felvál­totta a televízió-vásárlás prob-; lémája. Ebbe tehát senki ne; szóljon bele, a mi dolgunk ez,; a jövő építésével együtt, amin' szorgalmas munkával tévé-; kenykedünk, úgy, hogy közben; egy pillanatra sem felejtke-; zünk el a békeharccal kapcso-; latos kötelezettségeinkről sem. Putnoki László elvtárs be-! szódét hatalmas tapssal kö­szönte meg a Járási Művelő-! dési Otthont zsúfolásig meg-! töltő közönség. Majd ennek el-! ültével a külföldi vendégek! közül az egyik vietnami, majd! az egyik szudáni főiskolás kö­szöntötte a nagygyűlés rész-! vevőit. — Nem tudunk még jól ma­gyarul — mondották —, mert alig néhány hónapja érkeztünk ebbe a szép országba, de any-', nyit már el tudunk mondani, a mi népünkről, hogy ők is', minden erejükkel a teljes sza­badságért, a békéért küzdenek. A vendégek felszólalása után a nagygyűlés részvevői határozatot hoztak, hogy leve­let küldenek a közeljövőben Moszkvába, a békéért és tel­jes leszerelésért összeülő világ­kongresszusnak, majd a nagy­gyűlés az Intemacionáléval ért! végek A külföldi vendégekre azon-; ban a nap folyamán még szá­mos kedves meglepetés várt. Délután a H. számú Általános Iskola úttörőinek avatásán, majd a füzesabonyi fiatalok KISZ-Sziervezeténak meghívá­sára klubdélutánan vettek; részt vidám társalgás, szóra-; kozas közepette. (W. B.1 Délután felavatták az új ű ttörőket. Ennek a kislánync kék nyakkendőt köt az avató honvédtiszt bácsi. Ha nagy iz­galommal jár is az, hogy va­laki végre meg­kapja az áhított nyakkendőt, annyi idő mégis akad, hogy néhány percre megáll­jon beszélget­ni, barátkozni a mindenre ki­váncsi kisfiú a vendég vietna­mi főiskolással. Nem értik egy­mást? Dehogy­nem! Hiszen fiatalok! És a vietnámi ven­dég már tud valamit magyarul! Miuorra legközelebb Füzesabonyba jön a kedves vendég, már bizonyfrra, jobban bírja a magyar nyel­vet, s a kis pajtással- mint vé(p is.nerösök üdvözlik majd egy­mást Márkusa László felvételei.

Next

/
Thumbnails
Contents