Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-26 / 121. szám

VELÄO PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 121. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. május 26., szombat Kádár János elvtárs kitüntetése 50. születésnapja alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének — 50. születésnapja alkalmából —, több évtizedes munkásmoz­galmi tevékenysége, az 1956-os ellenforradalom le­küzdésében, a párt újjászer­vezésében, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány létreho­zásában, a szocialista Ma­gyarország építésében szer­zett kimagasló érdemei elis­meréséül, a „Szocialista mun­ka hőse” címet és a vele járó Magyar Népköztársaság Ér­demrendje kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést a parlament Munkácsy-termében pénteken délután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Beszédében — a többi között — ezeket mondotta: — Ez a kitüntetés annak az áldozatos munkának és harc­nak elismerése, amit egész életedben a munkásosztály, a dolgozó nép, a magyar nemzet Eelemelkedéséért folytattál. A kapitalista elnyomás ideje alatt az emberi jogokért, a dolgozó nép megbecsüléséért, hazánk felszabadulása után a munkás-paraszt hatalomért, a szocialista rend győzelméért harcoltál. Amikor a munkás- osztály hatalma, a szocialista társadalmi rend veszélybe ke­rült, élére álltái a néphatalom védelméért folyó harcnak, majd irányítottad a munkát szocialista társadalmi rendünk felépítéséért. Népköztársaságunk elnöki ta­nácsa nevében jó erőt, jó egészséget kívánok. Hadd kí­vánjam még azt is, hogy soha ne hagyjanaki el azok az eré­nyek, amelyek szocializmust építő népünk, szocialista tár­sadalmi rendünk javára szol­gálnak. Tudsz emberséges len­ni, mert igaz ember- vagy Tudsz kemény lenni, ha kell, mert lelkesedsz a n!ép ügyéért, a szocializmus eszméjéért!, mert szereted a dolgozó embe­reket, szereted szocialista ha­zánkat. Ismered és érted a tömegek gondolatát, ismered és érted a legegyszerűbb em­berek örömeit, vágyait, de ke­serűségeit is. Ez a szemlélet hatja át ma a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány po­litikáját. Ezért tekint rád az; ország népe szeretettel és bi- ‘ zalommal — fejezte be stzavait; Dobi István. A kitüntetés átadásánál a; Magyar Szocialista Munkás-; párt Központi Bizottsága és a ; forradalmi munkás-paraszt; kormány képviseletében jelen ; voltak: Marosán György, a; Politikai Bizottság tagja, a; Központi Bizottság titkára, dr. Münnich Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, államminisz­ter, Apró Antal, Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagjai, a ! minisztertanács- elnökhélyette- - sei, Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára, Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja, a mi- ; nisztertanács elnökhelyettese,; Gáspár Sándor, a Politikai Bi- ; zottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyu­la, a Politikai Bizottság tagja, a minisztertanács elnökhelyet­tese, Kiss Károly, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Ta­nács titkára, Nemes Dezső, a i Politikai Bizottság tagja, a; Központi Bizottság titkára és< Szirmai István, a Politikai Bi­zottság póttagja, a Központi; Bizottság titkára. (MTI) Tízéves az egri balettiskola Tíz éve, hogy Török Endréné balettmester Egerben megnyitotta az első balett­iskolát. Rövidesen megalakult a művelődési ház, s azóta ennek keretében működik a ma már nagy létszámú csoport. Évről évre új növendékek jelentkeznek, s hagyják el az isko­lát. öten még mindig megmaradtak azok közül, akik az elsők között iratkoztak be. Ké­pünkön Iványi Csilla — aki már tíz éve szorgalmasan balettozik — és Henkel Gyula ellen­őrzik gyakorlatukat a terem földig érő tükrében. (Riport az 5. oldalon) II boldogság és a virágzás leghelyesebb, legcélravezetőbb útja a szocializmus, a kommunizmus útja Hruscsov rádió- és televíziós beszéde a szovjet—bolgár együttműködésről, a laoszi kérdésről MOSZKVA (MTI): Pénte­ken a moszkvai rádió és tele­vízióban beszédet mondott Nyikita Hruscsov, szovjet mi­niszterelnök, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra. A beszédet több külföldi — köztük a magyar — televízió is közvetítette. Hruscsov bevezetőül a szov­jet párt- és kormányküldött­ség bulgáriai látogatásáról be­szélt. „Szavakkal nehéz kife­jezni azt a nagy melegséget, szívélyességet, és szeretetet, amellyel a bolgár dolgozók és vezetőik körülvették a szovjet küldöttséget a gyönyörű bolgár földön” — mondotta. A két or­szág kommunista pártja és kormánya között nemcsak, hogy semmiféle vitás kérdés nincsen, hanem egyáltalán nincsenek olyan kérdések sem, amelyekben a felfogások eltér­nének. Nyugaton egyesek azt hajtogatták, hogy Hruscsov valamiféle „repedések betömé­se” végett utazott Szófiába, hogy valamiféle nézeteltérése­ket tisztázzon. Az imperialisták ott is vi­szályt keresnek, ahol vi­szály nincs és nem is lehet — hangoztatta Hruscsov. — A Szovjetunió, a szovjet népek és a bolgár nép megbonthatat­lan barátsága mélyen a törté­nelemben gyökerezik. Hruscsov részletesen ismer­tette a Bolgár Népköztársa­ság mezőgazdaságának fejlődé­sét. Mint mondotta, a bolgár tapasztalat, akárcsak a többi szocialista ország tapasztalatai — megcáfolják a szocializmus ellenségeinek azt a koholmá­nyát, hogy a kommunisták a néphatalom megteremtése után nem hajlandók együttműköd­ni a dolgozók egyéb pártjai­val. A Bolgár Kommunista Párt és a Népi Földműves Szövetség együttműködése fon­tos szerepet játszott a népha- talom megszilárdulásában, a szocializmus sikeres építésé­ben. — A Bolgár Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja kapcsolatainak kérdésében is kicseréltük vé­leményeinket — folytatta Hruscsov. — E kapcsolatok az 1957., majd az 1960-as évi moszkvai nyilatkozatokon ala­pulnak. Pártjaink, mint eddig is, most is síkraszállnak a szo­cialista országok szoros együtt­működése és testvéri kölcsönös segítsége mellett, az egyenlőség', a belügyekbe való be nem avatkozás, a proletárnemzet- köziség alapján. Pártjaink szent kötelessé­güknek tartják, hogy har­coljanak a marxi—lenini tanítás tisztaságáért, a re- vizionizmus, a dogmatiz- mus és a szektásság ellen, harcoljanak az egész kom­munista- és munkásmoz­galom egységéért, minden eszközzel támogassák a né­pek nemzeti felszabadító mozgalmát. Mindkét párt úgy véli, hogy a testvérpártok kapcsolataiban azokat a kérdéseket kell elő­térbe helyezni, amelyek meg­szilárdítják az egységet. A ma­gunk részéről, mi eddig is mindent megtettünk, a jövő­ben is mindent meg fogunk tenni azért, hogy a pártok kapcsolataiban felmerülő kér­déseket elvtársi szellemben, a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség elvi alapján oldjuk meg. Minden pártnak hozzá kell járulnia a kommunista- és munkásmoz­galom egységének megszilár­dításához, a szocialista orszá­gok összefogásának erősítésé­hez, s e kérdések megoldása során felelősséget kell éreznie a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom öszefogásá- ért, egységéért. — A bolgár vezetőkkel le­zajlott találkozóink során megvitattuk a két ország kap­csolatának sok kérdését — folytatta. A tárgyalások meg­mutatták, hogy minden kér­désben, így nemzetközi kérdé­sekben is teljes az egység, be­leértve a német békeszerződés és a nyugat-berlini rendezés kérdését, a leszerelés, a nuk­leáris kísérleti robbantások megszüntetésének problémá­ját. Hruscsov ezután a nyugati hatalmak álláspontját jelle­mette e kérdésekben. Mint mondotta, a nyugati hatalmak mindezekben a kérdésekben csökönyös magatartást tanú­sítanak és nem kívánják bé­késen rendezni a megérlelő­dött problémákat. Nem értik, vagy nem kívánják megérteni a nemzetközi erőviszonyoknak az utóbbi években bekövetke­zett eltolódását, továbbra is az erő politikáját kívánják foly­tatni a Szovjetunióval fenn­tartott kapcsolataikban. Ennek az értelmetlen dok­trínának a szerzője — Dulles — mint ismeretes, már meg­halt — folytatta Hruscsov —, de a doktrína még él és erről az elvről nem akarnak lemon­dani a nyugati hatalmak ma élő vezetői sem. De az erőpo­litika, amely nem sok babért hozott megalapítójának, a mai folytatóinak sem hoz majd si­kert. Ez a politika kudarcra van kárhoztatva. Ma, amikor a Szovjetunió és az egész szocialista tá­bor hatalma mérhetetlenül megnövekedett, a fenyege­tések politikája — enyhén szólva — komolytalan po­litika. Küldöttségünk eszmecse­rét folytatott a bolgár elvtár­sakkal a délkelet-ázsiai hely­zetről is — mondotta Hrus­csov. — A legutóbbi esemé­nyek azt mutatják, hogy he­lyes a helyzetről adott értéke­lésünk. A földkerekség e tér­ségében — akárcsak másutt — a gyarmatosítóknak végül is nemcsak szavakban, hanem tettekben is le kell mondaniuk a gyarmati politikáról. Ami­kor a bolgár vezetőkkel meg­vitattuk a délkelet-ázsiai hely­zetet, természetesen, nem me­hetünk el szó nélkül a Laosz- ban kialakult helyzet mellett sem. A haladó embereket nyugtalanítják az ott bekövet­kezett legutóbbi események. Amikor tavaly az Egyesült Államok elnökével Bécsben tárgyaltunk, majd később a Laosz kérdésében összehívott genfi értekezletén mi kifejez­tük azt az őszinte törekvésün­ket, hogy mindent megteszünk a laoszi háború megszüntetésé­ért. Ezt a háborút Phoumi No- savan lázadó tábornok vezeté­sével a reakciós erők robban­tották ki az amerikai szolda- teszika támogatásával A szov­jet kormány szilárdan képvi­selte att az álláspontot, hogy elő kell segíteni egy laoszi koalíciós kormány megalakítá­sát: e kormány élén Souvanna Phouma herceg állana. XJgy véltük, s ma is úgy véljük, hogy ez a megoldás biztosíta­ná az ország békéjét és kielé­gítené a laoszi népet. Egy időben úgy tűnt, hogy a laoszi helyzet normalizálása már nincs messze. Lezajlott a legfontosabb laoszi politikai erőket képviselő három her­ceg több találkozója. A herce­gek megegyeztek abban, hogy a koalíciós kormány megalakí­tásával Souvanna Phouma herceget bízzák meg. Ügy lát­szik azonban, hogy a helyzet ilyen megoldásé nem felelt meg a reakciósoknak. Phoumi Nosavan és Bonn Oum, a re­akció másik képviselője, ép­pen ezért, szabotálni kezdte a már kialakult megegyezést. Eléggé furcsa kép alakul ki: Boun Oum és Nosavan igyek­szik meghiúsítani a laoszi tűz- szüneti egyezményt, az Egyesült Államok pe­dig látszólag hatást akar gyakorolni a lázadókra, de ez mintha nem sikerülne neki. A valóságban mindenki tudja, hogy Boun Oumot, Phoumi No- savant és a többi laoszi reak­cióst csakis az Amerikai Egye­sült Államok támogatása él­teti. Az utóbbi időben ismeretes­sé vált, hogy a laoszi reakció­sak újabb provokációhoz fo­lyamodtak, mégpedig Nam Tha városának térségében. Erős a gyanú, hogy ez a provokáció messzebbmenő célokat köve­tett. Phoumi Nosavan — akinek az első hegedűst kellett volna játszania, a jelek szerint túl­játszottá szerepét és nem att a hangot ütötte meg, amelyet a neki kiosztott szerep megkö­vetelt volna. Nosavan néhány katonai alakulata, valamint a térség lakossága megtagadta á részvételt ebben a szennyes vál­lalkozásban. A provokáció így meghiúsult és azok ellen for­dult, akik kiagyalták — Ez rendkívül jellemző tény — mutatott rá Hruscsov. — Ez a tény komoly intést je­lent a laoszi reakciósok­nak és azoknak, akik támogatják őket. Ha Phoumi Nosavan és klikkje továbbra is a provokáció és a zsarolás politikájával fog próbálkozni, a laoszi helyzet csak még éle­sebbé válhat. Meg kell mon­danunk, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányának az a döntése, amely az ameri­kai csapatok thaiföldi part­raszállásáról intézkedett, súlyosan megnehezíti a laoszi kérdés rendezését. Nyugaton egyes politikusok, hogy kiutat találjanak ebből az irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetből, a laoszi re­akciós erőket támogatva a Szovjetunióra és a többi szo­cialista országra akarják hárí­tani a felelősséget a Laoszban nemrég lezajlott eseménye­kért. Ezeknek az uraknak így válaszolhatunk: o mostani laoszi események okait saját politikájukban keressék, ab­ban, hogy támogatják Boun Oum-ot, Phoumi Nosavant és társaikat. Kétségtelen, hogyha ezt a politikát továbbra is folytatni fogják, teljes kudar­cot fognak vallani. Ami a szovjet kormányt il­leti, mi ma is, akárcsak az­előtt, a genfi értekezleten és a Kennedy elnökkel lefolyt be­szélgetéseink során kifejtett ál­láspontunk mellett vagyunk. Arra fogunk törekedni, hogy Laoszban ne terjedjen tovább a háborús tűzvész, támogatni fogjuk a laoszi nép igazságos törekvéseit. Befejezésül Hruscsov a kö­vetkezőket mondotta: — Küldöttségünk . bulgáriai utazása során ismét meggyő­ződhetett róla, milyen gyorsan növekednek, erősödnek a szo­cializmus anyagi és szellemi erői. A szocialista rendszer meg­teremti mindazokat a fel­tételeket, amelyek lehető­vé teszik, hogy bármely nép gyorsan talpraáiljon és megerősödjék. A világ népei most egyre job­ban megértik már, hogy a bol­dogság és a virágzás leghelye­sebb, legcélravezetőbb útja a szocializmus, a kommunizmus útja. Sohasem fogjuk elfelej­teni azokat a találkozásokat, azt a meleg fogadtatást, amely­ben a bolgár nép küldöttsé­günket részesítette. Bolgár test­véreinkkel együtt hangoztat­juk: a szovjet—bolgár barátság szilárd és megbonthatatlan. Országaink, népeink helyes úton járnak. Mélységes meg­győződésünk, hogy ügyünk, a kommunizmus nagy műve, amelyet Vlagyimir Iljics Le­nin hagyott ránk, teljes diadalt fog aratni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents