Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-19 / 91. szám

I 196?. április 19., csütörtök NEPOJSÄG Az erőmű motorja „A megválasztandó párt- bizottságnak fő feladatként azt javasoljuk, hogy foko­zott gonddal kísérje figye­lemmel a párttagság politi­kai és szakmai képzésének növelését és üzeműnk min­den dolgozójának szocia­lista tudatformálását, mert ez lesz az egyetlen kulcsa annak, hogy a ránk váró fontos feladatokat zökkenő­mentesen megoldhassuk”. Néhány hónappal ezelőtt, a Mátravidéki Erőmű pártbizott­ságának választásán hangzott el az idézett határozati javas­lat. Mit tettek a határozatok végrehajtásáért, hogyan telje­síti az erőmű pártszervezete gazdaságelemző feladatát, mi­lyen módszeresekéi biztosítja az üzemi demokrácia növelé­sét? Ezekre a kérdésekre vár­tam választ, amikor vendég­ként részt vettem az erőmű legutóbbi pártbizottsági ülé­sén. Az újítómozgalom .helyzetét és feladatait tárgyalták. A pártbizottság tagjai előzetesen írásos jelentést kaptak, amely­ből kitűnt, hogy az elmúlt év-' ben 385 újítást nyújtottak be a dolgozók. Egyetlen pillantást kell vetni a rövid kimutatásra és máris tájékozódhat és átfo­gó képet kap az érdeklődő: 178 újítást elfogadtak, 179-et beve­zettek. Az utókalkuláció sze­rint gazdasági eredmény 1961- ben több mint ötmillió forint. De a pártbizottság tagjai a részleteket is tudni akarták. Mi valósult meg az újítási feladat­tervből és főleg mi húzódott át erre az esztendőre? Alapo­san, felülvizsgálják-e az eszmei díjakat, mi az oka, hogy sok újítást, kidolgoztak és sok ja­vaslat érkezett, de egy-két kér­désben nem sikerül megoldást találni? Igénylik-e, megkap­ják-e a műszakiak segítségét a munkásújítók? Elénk és szenvedélyes vita alakult ki. Deresedő fejű szak­munkások, üzemvezetők és fiatal technikusok tettek ja­vaslatot és ennek alapján ha­tározott a pártbizottság. Kö­vetkezetesebben és még ösztön­zőbben irányítsák az újítók fi­gyelmét az újítási feladatter­vekre. Az újítási feladatterv pedig kellő összhangban le­gyen a műszaki fejlesztési ter­vekkel, több gondot kell for­dítani a menet közbeni ellen­őrzésre. A vállalat mérnökei és technikusai maximális se­gítséget adjanak a munkásújí- tóknaik. A javaslatok, a határozatok hogyan válnak valósággá? Az Erőmű pártszervezetei és a gazdasági vezetők haladékta­lanul tudomást szereznek a ha­tározatokról. Közös erővel ke­resik, kutatják a módját, hogy miként lehet megoldani a problémákat, élőre vinni az ügyet. A Mátravidéki Erőmű­ben a pártszervezet bátorítja és támogatja azt a kezdemé­nyezést, hogy az üzemvezető, az újítási előadó, vagy éppen a párttitkár az újítóval az il­letékes osztályhoz, a legjobb szakemberhez menjen és a rajz elkészítéséhez, vagy egy-egy bonyolult technikai kérdés megoldásához segítséget kér­jenek. És a megtisztelő bizal­mat a műszakiak őszinte segí­tőkészséggel, a legjobb tudá­sukkal viszonozzák. A közös alkotómunka közben új,1 ben­sőséges. elvtársi és baráti kap­csolatok keletkeznek munká­sok és műszakiak, párttagok és pártonkívüliek között. Az al­kotómunka és a közösen elért eredmények még nagyobb si­kerekre ösztönöznek mérnököt és munkást. Az ötven éven aluli pártta­gok szinte kivétel nélkül ta­nulnak szakmailag, politikai­lag állandóan képzik magukat, gyarapítják általános művelt­ségüket, Munkában, tanulás­ban és emberségben példát mutatnak. Évekkel ezelőtt az emberek fejüket csóválták a kommunisták jövőt építő, fa­natikus hitén, aztán kezdték dicsérni munkájukat, ma pe­dig példaként emlegetik hoz­záértésüket, tudásukat. Nőtt a párttagok szakértelme és te­kintélye, javult a pártszervek munkamódszere. Két év elatt 42 fővel emelkedett a pártta­gok száma. De nemcsak a lét­számbeli gyarapodás adja az erőmű pártszervezeteinek ere­jét, hanem a pártoktatásban való tömeges részvétel ered­ményeként nagymértékben nőtt a pártszervezetek eszmei és cselekvő egysége, mélyült a műszaki, gazdasági vezetőkkel való kapcsolata. Az erőmű pártbizottságának ülésén elhangzott minden szót és kérdést, sőt, minden arcmoz­dulatot a tőlem telhető legna­gyobb figyelemmel kísértem. Többször jártam az üzemben és sok emberrel beszéltem. Többször felmerült bennem a kérdés, hogy mi jellemzi leg­inkább a pártszervek munka- módszerét, milyen különleges erőforrással rendelkeznek itt? Ne gondoljunk semmiféle kü­lönlegességre. Bíznak az embe­rekben. És ez a bizalom köl­csönös. A pártszervezetek ja­vaslatára az utóbbi években sok fiatal és sok becsületesei, dolgozó pártonkívüli kerüli fontos beosztásba. A rátér mettség, a szaktudás diktálja hogy az erőműben ki milyet beosztásban dolgozzék. Kováét Imre, a. turbinaüzem vezetője Horváth Miklós üzemvitel: osztály, Blatniczai Pál, a: anyagosztály vezetője — pár­tonkívüliek. De bíznak ben nük, adnak szavukra, meghall­gatják őket a pártban is. De éppen ők — és a többiek is — konkrét példák hosszú sorával tudják bizonyítani, hogy min­den igaz ügyet támogat a párt- szervezet és az üzem kollektí­vája. A pártbizottság beszámol­tatja az igazgatót, főmérnököt, a műszaki és a gazdasági ve­zetőket. De ezek a tanácskozá­sok nem általános jellegű tá­jékoztatók, nem időt rabló beszélgetések, hanem a lénye­get érintő, konkrét adatokon alapuló elemzések. Nem ele­gendő az egy munkásra eső teljesítmény alakulását ma­gyarázni, a beszámoltatott ve­zetőnek javaslatot kell tennie a hibák és a nehézségek kija­vítására. A javaslatot a párt­szervek, a tagság megvitatja, aztán alapos megfontolás után határoznak, körültekintően és felelősséggel. A feladatok kijelölésénél, a határozatok végrehajtásánál és ellenőrzésénél, a bírálatoknál és buzdításoknál, azaz a ter­melő munka minden szakaszá­ban kezdeményező és döntő szerepe van a pártszerveknek. A pártbizottság hangsúlyozza és az élet bizonyítja: mind­nyájunknak tanulni kell, hogy győzzük a feladatokat. Az al­kotómunka öröme és a na­gyobb tudás megszerzésére tö­rekvő akarat formálja az em­berek tudatát. Összefoglalva: a Mátravidé- ki Erőmű pártszervezetei tuda­tosan és következetesen törek­szenek új társadalmi rendünk anyagi-technikai bázisának megteremtésére. Ezt szolgálja gazdaságelemző-szervező tevé­kenységünk, de az emberekkel, az emberek ügyes-bajos dol­gaival is törődnek. Ezért köl­csönös a bizalom, és így lett á pártszervezet az erőmű „mo­torja”. Dr. Fazekas László Társadalmi munkában segítettek a kőművesek Az apci népfrontbizottság a községi tanáccsal és a társa­dalmi szervezetekkel együtt több sikeres akciót szervezett már a község szépítésére és a termelőszövetkezetek patroná- lására. A Béke Termelőszövet­kezet részére például a nép­frontbizottság kezdeményezésé­re 30 férőhelyes sertésfiaztató falait a kőművesek társadalmi munkában készítették el. A községi népfrontbizottság legutóbbi ülésén elhatározta, hogy májusban békenagygyű­lést szervez, amelynek előadó­jaként Szakosíts Árpádot, az Országos Béketanács elnökét kérik fel. Stolmár Aladár ... hogy Kennedy egyik nemrég elhangzott beszédé­ben kijelentette: „Azt hiszem, a legtöbb amerikai még nem is tudja, mennyire változott a helyzet...” Mint a beszéd­ből kitűnik, az elnök a há­ború után a nemzetközi erő­viszonyokban beállott válto­zásra gondol, arra, hogy a Szovjetunió rakéta-nukleáris fölénye szétoszlatta az ameri­kai katonai ábrándokat, ame­lyek még akkor születtek, amikor az Egyesült Államok élvezte a nukleáris fegyverek monopóliumát. Tehát az amerikai nép nincs tisztában a tényekkel. — Csak nem az „objektív” honi sajtó tájékoztatta rosz- szull? (zár) Fegyverszünet ? Kovács Mária és Szoboszlay Sándor Seribe Egy pohár víz című, az egri Gárdonyi Géza Színházban bemutatott víg­játékában. (Foto•' Fényszöv) Növekvő forgalom, korszerűtlen üzlethálózat Eger külvárosaiban Tehermentesítsék a belvárosi boltok forgalmát! Már az ember lassan-lassan el is felejti, hogy egy város­ban külvárosok is vannak. Nem azért mert nincsenek, ha­nem azért, mert eltűnt az a lényeges különbség, hogy a város szélén, a külvárosban „húzódott meg” a szegény la­kosság. Az emberek ma már nem eszerint különböznek egymástól, sőt! Hányán van­nak, akik a jó levegő, a sza­bad udvar kedvéért' kiíratják a hirdetőtáblára „belvárosi két szoba összkomfortos lakásomat elcserélném kertes lakásért....” Az egri peremvárosról lévén szó, gondoljunk csak arra, merre épül a város? A Petőfi utca, a Bethlen utca, a Csákó, Kanada, a felnémeti város­rész egyre bővül, épül, s egy­re több kívánalmat támaszt igényei kielégítésére a város­sal szemben. Most csak egyet ezek közül a kívánságok közül. Ha meg­nézzük a külvárosi boltokat, egynémely esetben elképesztő tapasztalatot szerezhet az em­ber. Több helyen jártam, de kettőt említenék elrettentő példaképpen. * ★ A Cifra-hóstya néven köz­ismert városrészben van az Élelmiszer Kisker. 116-os áru­dája, ahol Eger legnagyobb termelőszövetkezeti körzete vásárol. Közel s távol egyet­len üzlet sincs, ha valaki va­lamit venni qjtar, legyen az iskolai füzet, boríték avagy rézgálic, nem is beszélve az élelmiszerről, csak ide megy. Jó helyre, mert jó kereskedők a bolt dolgozói, a vezető Tóth József, akit húsz éve ismer Potyesz néven a város, s aki mindent megtesz azért, hogy az üzletben‘az összes áruféle­ség található legyen. Igen-igen, de mit kezd egy 6x4 méteres helyiségben? Hiába rendez állandó „mozgó” kirakatot Bamberg Gyula, hiába takarí­tanak és csinosítanak az áru­da dolgozói, a helyiséget sem nagyobbítani, sem modernné tenni nem tudják. A csúcsfor­galmi vásárlás idején az ajtón kívülre is szorulnak a vevők, s hiába minden igyekezet, a bolt kicsi, korszerűtlenebb, mint a legkisebb falusi sza­tócsüzlet volt. Havi forgalmuk 180 ezer fo­rint. Ha ezt emberekre bont­juk, akkor azonnal kitűnik, milyen nagy a vásárlókörzete ennek a boltnak. Pedig nem tud olyat kérni az ember, ami­re azt mondanák, hogy „nincs”. Van, mert Tóth József kereskedői álláspontja ez: „A mai kereskedelemben olyan nincs, hogy nincs” — csak utána kell menni — teszem C MÚLT a lAOcifá 1934 februárjában Heves vár-; megye közigazgatási bizottsági; ülésén hangzott el a súlyos; vád Benes György erdőtelki: földbirtokos ellen: „ ... Benes; megrövidíti munkásait. A nyá-< ri napszámbéreket télen fizeti,; téli napszámáron, ami jóval; alacsonyabb. Megtörtént az is,; hogy borban fizette a munká-; sokat. Kárt szenvedtek a mun-j kások a répaelszámolásnál is.j A birtokos addig várt a har-j madrészes répatermés szerző-; désileg biztosított átvételével,; míg a termés megfagyott és; rothadni kezdett. Akkor potom; áron vette meg a répát...” J ★ < 1934. március 8-án így har-< sog a vastagbetűs cím a me-; gyei lapban: „Eddig 40 ezer; ebédet osztottak ki a népkony-; hán, 51 ezret a gyermekkony-; hán.” Megtudjuk, hogy Eger-< ben mi volt a helyzet: „A sze-5 génykataszter az alábbi képet* mutatja: munkaképtelen 5035 családfő 844 családtaggal,; munkaképes és esetenként se-5 gélyezett, valamint munkakép-; télén családfő összesen 2294$ 6431 családtaggal. A népkony-; hán naponta 384 adagot oszta-; nak ki, az eddig kiosztott ada-5 gok száma 40 762. A gyermek-; konyhán 680 gyermek étkezik,; s eddig 51 527 adagot osztottak; ki...” 5 Sugár István ; Parasztsors Heves megyében a Horthy-világ alatt lesz úgy, ahogy itt volt. Nincs felejtető munka, nincs vigasz­taló kenyér. Lassan-lassan ott tartunk már, hogy ki-ki bal­lag, amerre lát... Egyszer az­után, hogy telik az idő, azon kapjuk magunkat, hogy új cí­mert festünk. Szép lesz, igaz lesz, fekete alapon két furcsa jel: fejfa, meg vándorbot.” ★ A földműves meddő, fárad­ságos munkáját mi sem jutal­mazta, — még véres verítékkel megtermelt áruját sem tudta becsületesen értékesíteni. „... a gazda csak könyörgés­sel tudja 8 pengőért értékesí­teni búzáját... A búza terme­lési önköltsége métermázsán­ként 20—22 pengő körül mo­zog, tehát a jelenlegi árak mellett métermázsánként mintegy 10—12 pengőt fizet rá búzatermésére a gazda . .•.” Ehhez pedig nem is kell kom­mentár! ★ No, meg az úri furíang, amely mérhetetlenül meg tud­ta keseríteni a paraszt életét. mostmár hozzá to. De hová tegyék az árut? Egy házi élés­kamrának beillő kicsi helyi­ségben toronymagasan áll a liszt, a narancs, a rézgálic szomszédságában a tej, és nem­sokára jön a rafia meg a pé­tisó, meg a rendes élelmiszer- áru. Ez a bolt kinőtte magát. A magánházban levő üzlethe­lyiség nem felel meg semmi­képpen a követelményeknek; sem a környék lakói Ízlésének. Beszéltem az árudában néhány vevővel, akik elmondották, hogy már nem divat errefelé sem babot meg lebbencslevest — tegnapi maradékot — reg­gelizni, hanem halat, húskon­zervet fogyasztanak, s szíve­sen vennék, ha lenne a bolt­ban sok mirelit-áru, mert a tsz-asszonyok boldogan vásá­rolnák, hisz munkájuk mellett óriási könnyítést jelentene ez a család ellátásában. Igen, de itt vajon hová férne be egy hűtőszekrény. Itt egy dolog segítene: bővíteni és modern berendezéssel ellátni a kör­nyék legnagyobb forgalmú boltját! ★ A másik periférián, a Mak- lári-hóstyán is van mit meg­nézni. A Kertész utcában két, boltnak csúfolt régi kis zug is működik. Az egyik messze lenn a gyermekotthon környé­kén, a másik a régi ecetgyár mellett. Mindkettő siralmas. Nézzük a felső boltot. Lemér­tük, 5x4 méteres helyen szo­rong a közel 100 ezer forint értékű áru, a két eladó és a sok-sok vevő. A régimódi, rá­csos eladópult körül nem le­het megmozdulni. Az üzlet­nek nincs raktára, nincs tere, nincs egy talpalatnyi üres he­lye sem. Amikor esik az eső, közvetlen veszélyt jelent pél­dául a liszt átszállítása az ud­vari fáskamraszerű aprócska raktárból. Ez az üzlet is meg­csinálja a havi 70—80 ezer fo­rintos átlagforgalmát, s lehe­tetlen, hogy ez a forgalom ne emelkedne, ha ezt a környéket is „meglepné” az Élelmiszer Kisker, egy odavaló árudával. Megoldásként az a lehetőség kínálkozik, hogy valahol a Kertész utca közepe táján egy megfelelő színvonalú, modern minden felszereléssel ellátott üzletet nyitna a vállalat, s ak­kor nemcsak a panaszok szűn­nének meg, hanem a nagyobb létszámú eladógárda, a jobb áruellátás és a nagyobb kapa­citás tehermentesítené a bel­városi boltok nagy forgalmát, s minden bizonnyal kivívná a környék elismerését is, hiszen egy asszonynak sem közömbös az, hová kell szaladnia a már nagyon is közkedvelt mirelit­áruért, vagy hentesáruért, s egyebekért. A külvárosi boltok segítsé­get, intézkedést, a külváros igényes lakói pedig minél előbb modern boltokat vár­nak! * ■ Cs. Ádam Éva 1920 szeptemberét írták, amikor a földesurak gazdag termése már a magtárak mé­lyén pihent, de egész évi ve- rítékes munka után üres ma­radt a parasztok kamrája. Hogy is írt erről az Eger című újság? „Itt a tél. Ez a szó nemcsak a cigány hátát teszi Iudbőrössé, hanem a szegény földműves munkásét is. Mi lesz a télen? Ez olyan nagy kérdőjel, mely előtt elképedve áll a szegény földműves mun­kás. Megszűnnek a munkaal­kalmak ... cipő is kellene, itt a tél, nem lehet többé mezít­láb járni — ruha is melegebb kellene. Kenyérnek való is megjárná, ha nem volna olyan elérhetetlen magasságban ... Mindezek olyan iszonyú össze­geket igényelnek, hogy három nyár napszámja kellene hoz­zá ...” ★ 1922. július 30-án a Magyar Szó így leplezi le a földéhes parasztok „nagy dilemmáját”: „... keresztényszívű papsá­gunk nem elégedett meg 120— 150 kg búzával, mit a szegény füzesabonyi földmívesek fizet­tek volna 1—1 kát. holdért, hanem 180 kg búzabért kér­nek. Ez a mai árak mellett csaknem 10 000 koronának fe­lel meg... Ugyanakkor isme­rünk bérlőket, például Milit- zer Gyulát, aki több ezer hol­dat bérel tőlük 200 koronájá­val holdanként... azt kérdez­zük a székesfőkáptalantói, hogy milyen világnézeti ala­pon, micsoda szociális elvek szerint kérnek egy gazdag bér­lőtől 200 koronát holdanként, és egy szerencsétlen koldus földmívestől csaknem 10 000 koronát...” ★ Pusztult is a föld népe ... Aratott a nyomor, fokozta a betegség, a járvány. 1926-ban a megyei főorvos, dr. Temes- váry István azt jelenti a köz- igazgatási bizottságnak, hogy: „... Heves vármegye halálo­zása jóval felülmúlja az or­szág átlagos halálozási arány­számát. A csecsemőhalandó­ság, a fertőző halálozás és a gümőkór-halálozás, főleg ez a három vizsgált tényező magas mortalitási indexei már rész­ben magyarázatát szolgáltat­ják a megye összhalandóságá- nak... Minden negyedik új­szülött meghal, mielőtt az egy­éves kort elérné, meggondolást igényel az is, hogy az összes halott közűi minden harmadik kisded ...” • ★ A paraszti nyomorról hű ké­pet ad a következő statiszti­kai kimutatás: „... 1930-ban, egy év alatt 380 millió pengő­vel emelkedett a magyar föld terhe, míg a termelt értékek összege 824 millióval zuhant ugyanezen idő alatt. Még 1928 végén a bekebelezett terhek 1161 milliót tettek ki. 1929 de­cember havában pedig már 1541 millióra rúgott a bekebe­lezett adósságok összege” ★ A nyomorúság ellen gyógy­szert vélt keresni a paraszt a kivándorlásban, de már fel- rémlett a jövő árnya. Az „Eger—Gyöngyösi Újság” 1930. február 13-án így ír: .......A ny omorúság csak veri egy da­rabig az ember hátát. Ki bele­pusztul, hogy nagyobb legyen a gyámolatlan pulyák sírása, ki belerevesedik, keserűket köpvén az ásító pipa szára mellől, amibe még ünnepkor sem kerül egy csipetnyi do­hány. Ki meg vándorbotot fa­rag. Megyen ki Amerikába, ki Kanadába, vagy a pokol fe­nekére. Ahogy tetszik. Ott is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents