Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

1963. április 15., vasárnap NÉPÚJSÁG ( A TÁRGYA LÓTEREMBÖL A VÁDLOTTAK PADJÁN nem megrögzött bűnözők, min­denre elszánt, •elvetemedett tol­vajok ültek. Jóformán gyere­kek még, az egyik 16 éves, a másik most töltötte be 17. élet­korát, s a legidősebb sem több 21 évesnél. Valamennyien hat­vaniak, becsületesen dolgozó szülők gyermekei, akik azon­ban nem nevelték őket kellő körültekintéssel. Ök maguk nem dolgoznak sehol, jóllehet kínálkozna több munkalehető­ség is. De miért is kerültek a bíró­ságra? — Szórakozásaik fede­zésére kevésnek bizonyult a becsületes, alkalmi munkával szerzett pénz, s a szórakozás sem volt a megfelelő; italozás és kártya. Elhatározták, felkutatnak valamilyen pénzszerzési lehe­tőséget. A megállapodást csak­hamar tett követte: a késő esti órákban felkeresték négyesben az ÉMÁSZ hatvani telepét, a magukkal vitt harapófogóval kibontották a drótkerítést, s a nyíláson bejutva, 10 darab 6-r-7 méter hosszú fenyőfagömbfát loptak el. Az éjszaka leple alatt, a Zagyva folyó töltésé­nek fedezésében szállították azokat Cs. B. lakására, majd másnap 230 forintért egy asz- szonynak adták el a faanya­got, aki éppen házat épített. A „jól végzett munka gyümöl­csét” elíéldecizték. • A két felnőttkorú börtön- büntetést kapott, B. Gy. bírói megrovásban részesült, míg Cs. B.-t a járásbíróság próbára bocsátotta a társadalmi tulaj­don sérelmére, lopással elkö­vetett bűncselekmény miatt. MELYEK VOLTAK azok az okok, amelyek a bűnözés útjá­ra tévelyítették ezeket a fiatal­embereket? Elsősorban a szülők felelőt­lensége. Téves felfogást vall az az édesanya vagy édesapa, aki azt gondolja, gyermekének időnként történő beszámolta­tása a végzett munkáról, idejé­ről és szórakozásairól elegen­dő lenne ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel jelenthetné ki: teljesítettem szülői kötelezett­ségeimet. Nagy felelőtlenség az is, ha a szülő nem neveli gyer­mekét őszinteségre. Nem ellen­őrzi folyamatosan, vajon gyer­meke igazat szokott-e monda­ni. Gyermekeink könnyen ke­verednek a serdülőkorban szá­mukra meg nem felelő társa­ságba, baráti körbe, s erről rendszerint nem tájékoztatják szüleiket. Elszámolnak ugyan idejükkel, de előadásaik sok esetben nem fedik a valósá­got. Beszélhetünk-e a szülői felelősségről olyan esetben, amikor a 18 éven aluli gyer­mek a késő esti órákban, szü­lei, tudtával vagy tudta nélkül, eltűnik otthonról? De érzik-e az italboltok dol­gozói felelősségüket fiataljaink erkölcsi fejlődése iránt akkor, amikor a tiltó rendelkezések ellenére, 18 éven aluli fiatalo­kat kiszolgálnak? Nagyon sokat tehetnek peda­gógusaink és a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanács szervei is. Helyes tanácsadással, a fia­talkorúak fejlődésének folya­matos figyelemmel kísérésével, a szülők oktatásával — mert a nevelés művészet és egyben tudomány is! — elérhetjük, hogy az eddig hiányos nevelés­ben részesült gyermekek több támogatást kapjanak. FIATALJAINK fejlődéséért az egész társadalom felelős! Fel kell deríteni azokat az alapos és komoly, sok esetben a felszín mögött, sokkal mé­lyebben meghúzódó okokat, melyek a fiatalkorúak bűnözé­sét elősegítik. Nem lehet esz­közt és módszert megjelölni, de az bizonyos, hogy ennek a hatalmas jelentőségű társadal­mi feladatnak az eredményei — az' adott eset megoldásának helyes eszközével és módszeré­vel — lényegesen csökkenteni fogják azokat a ma még fenn­álló okokat, melyek a fiatal­korúak bűnözését elősegítik. Dr. Rőczey Ödön A Műcsarnok kiállítása Egerben Április 20-án, délután 3 óra­kor, a Városi Művelődési Ház klubjában szerény keretek kö­zött, de ízlésesen megrendezett kiállítás megnyitóján vehet reszt Eger művészetet szerető és kiállításokat látogató kö­zönsége. Makrisz Zizi grafikus mű­vész kiállítását tekinthetjük meg. Első önálló kiállítását 1938-ban láthattuk. A kínai ta­nulmányút élményeit dolgozta fel színes fametszet-sorozat­ban, a technika-adta gazdag lehetőségek felhasználásával. Ezen a kínai ember életörö­mét, sokszínűségét szólaltatta meg. N Jelen kiállításának mondani­valója komor és vádoló. A gö­rögországi börtönélet élmé­nyeit mondja el. A bemutatott lapokon nem hősök, hanem el­esettek alakjában leplezi le j egy pusztuló társadalmi rend­szer legsúlyosabb ellentmon­dásait. Parasztasszonyok, sze­rencsétlenek és bűnözők élnek a börtönben, ülnek a cellák­ban, sétálnak a börtönudva­ron. Egyikük a hihetetlenségig mozdulatlan, a másikra óriási súlyként nehezedik saját meg­rendítő sorsa, a harmadik kö­zönyösen beleolvad a falak tö­megébe. Arcuk nem látszik, vagy nincs is arcuk. Nem tel­jes-értékű emberek, mert nem veszik őket emberszámba. így egyenértékű az árnyék és az ember, szinte elnyeli tömegü­ket a súlyos börtönépület. Nagy Ernő Villámok a mezőgazdaság szolgálatában Hosszabb idő óta próbálkoz­nak a tudósok, hogy „igába fogják” a levfegőtengerben va­lahol állandóan zajló zivatarok felszabaduló óriási energiáját, elsősorban a romboló, gyújto­gató villámok erejét. Számot­tevő eredményt eddig sehol nem tudtak felmutatni. Mind­amellett megállapították, hogy a zivatarok külön haszna nem csupán a tisztább levegő és na­gyobb ózontartalom, igen je­lentős például a villámok „mű­trágyaképző” tevékenysége. Amikor ugyanis az óriási teret befutó villámok pályájukon izzóra hevítik a levegőt, a 60 ezer—200 ezer Amper erősségű villamosáram oxidálja a vele érintkező és közvetlen környe­zetében levő nitrogént. Ez a folyamat rendkívül hasonlít — persze óriási méretekben — ahhoz az eljáráshoz, amellyel a gyárak szintetikus úton nit­rogén műtrágyát állítanak elő. Az oxidált nitrogén, ez a ter­mészetes műtrágya, a legrövi­debb úton: az eső segítségével jut a talajfelszínre és szivárog be a talajba. Egyáltalán nem lebecsülendő az így „készített” műtrágya-tömeg. Ha számítás­ba vesszük a Földön lezajló zivatarok és villámlások átla­gos mennyiségét, úgy évente körülbelül százmilliárd méter­mázsa műtrágyát gyárt a lég­köri zivatar-elektromossággal működő, nemzetközi „műtrá­gyagyár”. A taxik a lakosság kényel­mét és érdekét szolgálják. Ke­vesen gondolják azonban, hogy vannak olyan sötétlelkű embe­rek, akik valósággal gúnyt űznek ebből a fontos szolgál­tatásból. Nem túlságosan ritka az olyan eset, hogy a taxiállo­másra betelefonálnak ismeret­len egyének és olyan helyre kérik „kijönni” a gépkocsit, mely valójában nem is léte­zik! Így azután kétszeres kárt okoznak, ugyanis részben a taxi gépkocsivezetőjének keli sajátjából megtéríteni a taxa­méter mutatta forintösszeget, részben pedig a fölösleges út alatt fontos szállítások, esetleg éppen kórházbavitel, marad el. A taxisok most már foko­zottan éberek ebből a szem­pontból is, azonban a becsü­letes emberek önzetlen össze­fogására van szükség, hogy lép- rekerüljenek ezek az ártatlan embereket megkárosító jóma­darak. fácjfz egyjt&Me... Csak egy percre is, vajon hány látogatónak jutott eszé­be, amikor a látványos egri sportkiállítást nézte s nézi ma is, hogy a ragyogó serlegek, a fényes érmek, a bronz-, por­celán- és üvegszobrok, vázák, dísztárgyak, a művészi plaket­tek, s a világ- és nemzetközi, s nem utolsó sorban az orszá­gos és helyi versenyek diplomái versenyzőinknek milyen magas fokú felkészülését, küzdelmes sportmunkáját mondja el szavak nélkül. Igen, — megérdemel ez a munka, ez a sokszor hősies erőfeszítés néhány gondolatot, amelyet itt most sorokba rög­zítünk. A sportrendezvények nézői elmennek a meghirdetett úszó-vízipóló-, vagy atlétikai versenyre, megnézik a labda­rúgó-mérkőzést, az ökölvívók, birkózók, súlyemelők vetélke­dését. Elgyönyörködnek a tornabemutatók szépségében, a teniszezők látványos produkcióiban, a vívóversenyek izgal­mában. örülnek a sportlövészek pontos találatainak, s tap­solnak a műkorcsolyázók kidolgozott mutatványainak. És so­rolhatnánk tovább, de talán nem is szükséges. Az egyszerű néző szórakozik és csak ezt látja. , A pályára lépvő versenyzőnek pedig, amikor az izga­lomtól kissé sápadtan a starthelyre áll, felvillan gondolatá­ban a kemény edzések sorozata, az elérendő eredmények érdekében önként vállalt önfegyelmezések egymásutánja. Mert ezek velejárói a sportversenyzők életének. Csak hosszú, kitartó és fáradságos út vezet el odáig, hogy egy-egy fennálló versenyeredményt egy röpke tizedmá- sodperccel lejjebb tudjanak szorítani, vagy egy-egy centimé­terrel meg tudjanak toldani. Csak aki csinálja és a bennfentesek tudják, hogy hány uszodahosszat kell naponta végigúszni az úszóknak, hányszor kell a pályát körülfutni a futóknak, hányszor kell kapuralö- vést gyakorolni a labdarúgóknak, és vízipólózóknak, hogy helytálljanak a küzdelemben. Hányszor kell a súlygolyót, a diszkoszt, a gerelyt eldobni, az ököllel csatázni, s a fehér lab­da elé futni a vörös salakon c sportágak versenyzőinek. A rátermettség, az akarat, az erőfeszítés, a fáradhatatlan munka aztán meghozza a gyümölcsét, s a győztes és helye­zett versenyző boldogan lép az emelvényre, dicsőséget sze­rezve magának és városának. Ha pedig olimpiai, vagy más nemzetközi versenyeken a nemzeti zászló is a magasba kúszik az árbocrúdon és himnu­szunkat is eljátsszák a győztesek tiszteletére, a haza is büsz­kén tekint eredményesen versenyző fiaira. , Az egri sportolók eljutottak idáig is. Ezt bitonyítják a sportkiállítás díjai, a felejthetetlen versenyek maradandó emlékei. Sportolóink példamutatása, küzdeni tudása, eredményei bizonyára arra indítják az ifjabb versenyzőket, hogy erős el­határozással lépnek a ma élenjárók nyomába, hogy az egri név híre. dicsősége sportvonatkozásban se halványuljon el a jövőben sem. Hisszük, hogy igy is lesz. (Csg. L.) A rendőrség és a Ku-Klux-Klan Riport az amerikai rendőrség taiüldáző tevékenységéről James Monroe négernek és családjának szomorú története az egyik téli hajnalon 5,45-kor kezdődött. Ebben az órában a chicagói rendőrfőnökség felügyelőjének, Frank Papenek vezetésével, nyomozók hada szállta meg Monroe lakását. (Monroenak jólmenő üzlete volt a szom­szédban, ők maguk az előkelő West Side egyik elegáns villá­jában laktak.) A nyomozók felkeltették Ja­mes Monroet és fiatal felesé­gét, majd megparancsolták, hogy vetkőzzenek le. A férfit ütlegelni kezdték, feleségével pedig a detektívek egy része szemtelenkedni kezdett. A kongresszusi vizsgáló, bi­zottság későbbi jelentése sze­rint, a rendőrök több órán ke­resztül tartózkodtak a Monroe- család lakásában, s közben Mrs. Monroen több alkalom­mal erőszakot követtek el. Mindez a gyermekek előtt tör­tént, akiket szintén felvertek álmukból, és revolverrel hall­gatásra kényszerítve, a nap-- pali szobába terelték őket. A „vallatás” állítólagos oka az volt, hogy a detektívek gyilkossági ügyben nyomoz­tak, bár a Monroe-családra a gyanú leghalványabb árnyéka sem terelődött. A „szexuális szórakozás” és fenyegetések után a detektívek nekiláttak a nyomozásnak. Szolgálati fegyvereik agyával betörtek számos antik bútort, nincs-e a szekrény oldalában titkos rekesz, ahova a „piszkos négerek” a bűnjeleket eltün­tethették volna. A fürdőszobá­ból kihozatták a családfő bo­rotvakését és felhasogatták az összes bútor huzatát, valamint a felnőttek ruháit. Végül fel­törték az íróasztal zárját. Mi­után „jól elszórakoztak”, ered­mény nélkül távoztak. Chicago északi város, ahol elméletben a fajüldözésnek nincs talaja, és ahol, ha meg­sértik a négerek jogait, a bíró­ságnál mindig támogatásra ta­lálnak. Mr. Monroe régi chica­gói kereskedő család leszár­mazottja. A rendőrök távozása után rögtön a kerületi ügyész­séghez fordult és az elszenve­dett anyagi és erkölcsi kár jó­vátételét kérte. Ügyét már kétszer is tárgyalta a chicagói törvényszék, de a keresetét mindkét alkalommal elutasí­totta, annak ellenére, hogy a detektívek túlkapását és bruta­litását bizonyítani tudták. A Monroe-család által el­szenvedett atrocitásokhoz ha­sonló többszáz esetet közöl a „Justice” c. amerikai időszaki folyóirat, a „Polgárjogok meg­védésére alakult bizottság” közlönye. Minden esetben olyan túlkapásokról van szó, amelyet a rendőrség követett el a négerek kárára. A jelen­tés nagy részét egyetemi taná­rok állították össze. A bizott­ság elnöke dr. John Hannah, Michigan állam egyetemének professzora. A közölt atrocitások' hason­lóak a Monroe-család által el­szenvedettekhez, a rendőrség túlkapását és kimondottan né­gerellenes fellépését egyetlen esetben sem büntették meg. A Dawson-eset az USA Georgia államában történt. — Novemberben egy bizonyos rendőrtiszt, akit a jelentés csak nevének kezdőbetűje után említ, letartóztatta James Bra­zier néger lakost. A vád ellene az volt, hogy kocsijával túl­lépte a megengedett sebessé­get. Brazier kiszabadulása után a következő vallomást tette: „Letartóztatásom után rög­tön az őrszobára vittek és több­ször megvertek. Az a rendőr­tiszt, aki elfogott, állandóan azt hajtogatta: ,Elvégre az én foglyom vagy!’ Amikor lélegzethez jutottam, megkérdeztem tőle: ,Mi baja van velem?’ .Piszkos néger vagy, és te tudtál autót venni magadnak, én viszont fehér rendőrtisztvi­selő vagyok, és nekem nem tellett Erre!” 5 hónappal később ugyanez a rendőrtiszt felkereste Bra- ziért, hogy közlekedési kihágás miatt előállítsa. Később Mrs. Brazier a kong­resszusi bizottság előtt a kö­vetkező vallomást tette: „Mielőtt teljesen ki tudtam volna nyitni az ajtót, a fel­ügyelő rúgásokkal szélesre ki­társa. ,Most végre megfogtalak’ — mondta a férjemnek, és revol­vere agyával többször gyo­morszájon vágta. A férjem hangosan jajgatott a fájdalomtól és kiáltozott: ,Nem csináltam semmit sem. Gyermekeim vannak. Hagyjon békében!’ ,Nem törődök azokkal a pisz­kos kölkeiddel. Velem jössz!’ — válaszolta a detektív. Legidősebb fiam, aki már 10 éves, a felügyelő elé vetette magát, és könyörgött, hogy ne bántsa az apját. Feleletül csak egy rúgást kapott. A felügyelő két társával együtt, akiket segítségül hí­vott, levonszolta férjemet az utcára, és belökték az autó csomagtartójába. Lába egész úton a földet súrolta. Az arca csupa vér volt, és hogy be ne .piszkitsa az autó belsejét’ — mondta a felügyelő, két marék földet szórt az arcára. Majd elhajtottak a rendőrség köz­pontja felé.” Mrs. Brazier 5 nappal később megkapta férje holttestét, anél­kül, hogy egy szót is szóltak volna a haláleset okáról. Nyil­vánvaló volt, hogy a börtön­ben halálra kínozták. A gyil­kosságért felelős rendőrtisztet sem bíróság elé nem állították, sem állásából nem bocsátották el. A „Justice” közlése szerint a Dawson—Brazier ügyben az igazság kivizsgálását az hát­ráltatja, hogy Mrs. Brazier nem tudta pontosan megnevez­ni azt a rendőrtisztet, aki fér­jét elhurcolta lakásukról. A kerületi rendőrség pedig nem enged bepillantást „bizalmas ügyirataiba”. Ha a fenti két esetet gondo­san átvizsgáljuk, megértjük, hogy az amerikai rendőrség miért „nem tud” védelmet nyújtani a Ku-Klux-Klan túl­kapásaival szemben. Fordította: Szentirmai László ★ Most, hogy egyre határozot­tabb formát ölt a Gárdonyi Gimnázium bővítése során el­készült új épületszárny, — öt- lik a járókelő egriek szemébe, hogy a Széchenyi utca felől milyen hatalmas, csupasz fal­felületet mutat. Az első fokú építési hatóság olyan feltétel­lel adta ki 1961-ben az építési engedélyt, hogy ezt a falfelü­letet valamely képzőművészeti alkotással, relieffel, sgraffitó- val, stb., díszítsék. Mint látjuk, ez sajnálatosan elmaradt. Az építtetőnek sürgősen gon­doskodnia kell tehát az építési engedélyben rögzített feltéte­lek teljesítéséhez és az utca­képhez alkalmazkodó, az épü­letet leghatásosabban díszítő képzőművészeti alkotás elké­szítéséről. ★ A Bisztróban kedden (április 10-én) egy társaság ebéd után némi édességet és feketét fo­gyasztott. Itt fekszik előttem az eredeti számla, amely 40,40 forintot tesz ki, melyet ki is fizettek. Nézzünk egy kissé a számok mögé. Az összeadásnál nem kevesebb, mint éppen öt forint tévedés szerepel, a jobb T — Itt lesz jó helye a turmix bárnak, itt már a szalmaszál is helyben van. Tisztább lesz a varosok levegője A gépkocsikkal és motorok­kal foglalkozó moszkvai tudo­mányos kutatóintézet szakem­berei új készülékeket szerkesz­tettek a gépkocsik kipufogó­gázainak tisztítására. A pró­bák során az új készülék nagy­szerűen bevált. Felhasználása nyomán csak elenyésző meny- nyiségű szénmonoxid kerül a levegőbe. sorsra érdemes vendégek ká­rára! Sajnos, nemcsak ennyi a hiba! A három töltött pala­csinta áránál is 90 filléres ár­többlet került számlázásra. A Rigó Jancsi ötfilléres „árkike- rekítés”-ével, a három vendé­get 5,95 fillérrel károsították meg. A számla összegének 16.8 Százaléka, tehát nem is olyan csekélység. Később, amikor az ötforin­tos összeadási „többlet”-re a bisztró vendégei rájöttek, meg­találták a módját annak, hogy az összeget visszaköveteljék és visszakapják. Ezt azért is szóvá kell ten­nünk, mivel éppen a közel­múltban állapított meg egy vizsgálat többrendbeli szabály­talanságot az Egri Bistro-ban. Vonják le a bisztró vezetői a tanulságot: kemény kézzel te­remtsenek í endet a fogyasztok érdekében. Sugár Istvás

Next

/
Thumbnails
Contents