Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

1962. április IS., Tasamap SfBPOJSÄ© 3 FÉL ÉVSZÁZAD Köszöntjük a jubiláló természetjárókat A z ezerkilencszáztizen- egyedik esztendőről ta­lálunk feljegyzést, hogy az eg­ri természetbarátok mozgolód­nak, szervezkednek. Egy esz­tendő múltán, 1912-ben meg­alakult csoportja van az egri turistáknak. Hétvégi kirándu­lásaikon már népes csoportok vesznek részt, a nyomdász kezdeményezők mellé más szakmabeliek is sorakoznak A nagyszabású és országos jellegű május 1. tüntetést Egerben 24 órás munkabeszün­tetéssel ünnepük ebben az esztendőben, s a természetba­rátok nagy tömeget mozgósí­tanak a szabad természetben való ünneplésre. Júniusban a budapesti központ „monstre” kirándulást rendez a Hámori tóhoz és felhívásukra az egri­ek is tekintélyes számmal csat­lakoznak. Így foglalható ösz- sze az egri Természetbarátok Turista Egyesületének törté­nete és a kezdeményezők ne­vei: Diwald Rezső, Varró Gé­za, Smidt János, Horváth Je­nő, Gaál Lajos, Molnár József és mások, akik a mozgalom elindítói voltak. Az erősödő munkásmozga­lom természetes következmé­nyének tulajdonítható, hogy a szocialista irányzatú kultu­rális és sportmozgalom a dol­gozók körében mind nagyobb megértésre talál és fejlődés­nek indul. Persze olyanok is akadnak — még a kezdemé­nyezők között is —, akik a szocialista irányzat meghono- sulását nem nézik jó szemmel az egyesületben, sőt viszolyog- nak tőle és későbben el is ma­radnak, más polgári egyesület tagjaivá válnak. A természetbarát mozgalom azonban célirányos már ekkor is, a dolgozókat az egész hetes robot után, az egészségtelen műhelyekből a szabad termé­szetbe hívja, vezeti, egészsé­ges szórakozásra és szervezeté­nek felfrissítésére serkenti. És ezen keresztül eléri azt, hogy megtanítja a dolgozókat a természet szeretetére és ugyanakkor felkelti az érdek­lődésüket a természet titkai­nak fürkészésére és megisme­rése iránt. Nem kevés azoknak a dol­gozóknak száma, akik a ter­mészetbarát mozgalomban ju­tottak el a nagy természettu­dósok és gondolkodók tanai­nak megismeréséhez. A ma­gyar Hermann Ottóhoz és Lambrecht Kálmánhoz, az orosz Kropotkdnhoz, és a dar­winizmus megismeréséhez is. Minek tagadjuk, nem éppen a véletlen játéka folytán, hanem néhány felvilágosult ember következetes munkája eredmé­nyeként. A z első világháború meg- akasztotta a helyi cso­port további fejlődését és a háború befejeztével, a forra­dalmak idején szépen újjá­éledő mozgalmat, a magyar munkásmozgalomra szakadt ellenforradalom egy időre megbénította, vissza vetette. A húszas évek üldöztetések és félelemmel telített éveiben csak szórványosan és többnyi­re egyedül, vagy esetleg pár­ban túráztak a tagok. Kerül­ni kellett a feltűnést keltő csoportos kirándulásokat. A kiöregedett vagy széthullott törzsgárda nehezen volt pótol­ható. A néhány megmaradt, jól szituált kispolgártól nem volt várható a mozgalom talp- raállítása, megerősítése. A Horthy-elleníorradalom berendezkedése, konszolidáló­dása után megszűntek az inter­nálótáborok, vissza kerültek a munkásság vezetői és ez re­ményt ébresztett a dolgozók­ban. Erősödni kezdett a szak- szervezeti mozgalom, a kismű- helyekben is össze kerültek az emberek. A húszas évek dere­kán hazakerül Budapestről Dancza János elvtárs, akinek kezdeményezésére már megin­dulnak kisebb csoportokban a kirándulások. A hír elmegy a kocsmákban ülésező szak- szervezeti csoportokhoz is és megindul a mozgalom: „ki a kocsmából”. Igen rövid idő alatt sok-sok követője akadt a mozgalom­nak. Az elsők között ott talál­juk Herendovics István és Húsz Lajos elvtársakat, Gert- ner Istvánt, Kovács Józsefet, Mártus Ferencet, Simon Feren­cet, és másokat, hogy egyné­hányat említsünk az úttörők közül, A kkor azonban merően más, célirányosabb a mozgalom, harcos szocialisták állnak az élen, akik az osz­tályharc bizonyos formáját építik és vívják az uralkodó osztályok ellen. A szervezett munkások nem ünnepelhet­nek Egerben, az érseki város­ban. Nem vonulhatnak fel má­jus elsején. Kivonulnak tehát a városból az erdőkbe ünne­pelni. Nincs a hatalomnak annyi csendőre, hogy az er­dőkbe indulókat figyelemmel kísérhesse, ellenőrizze. A tér mészet ölén hasznosítják a ter­mészetbarátok a pihenésre szánt időt. Igen sok elvtárs ezeken a kirándulásokon is merkedett meg a munkásmoz­galommal, a marxizmus tanai­val, itt tanulta meg az első lelkesítő forradalmi dalt és itt nevelődött bátor, kemény­kötésű mozgalmistává. Itt ne­velkedtek a Fazekasok, a Kleinnek, Oroszék, Csutor Gyula, Kuzmann József, Gré- gász József, Balázs Ignác Grósz Ernő, Zbiskó József és sokan mások, akik valameny- nyien tántoríthatatlan hívei lettek a szocialista eszméknek. Ez a nevelőmunka azt ered­ményezte, hogy a harmincas években már több száz főnyi tömeget is tudott a természet- barát mozgalom mozgósítani a TTE-házhoz és ilyenkor nem maradt el, hogy Dancza János, vagy Kolacskovszky Lajos bá­csi — ha éppen arra járt —, egy-egy előadást tartson a kirándulók tömegének, így nevelődtek a tagok és így erősödött a természet- barát mozgalom, amely egyben a munkásmozgalom erősödését is jelentette. Mi, akik a természetbarát mozgalmon keresztül tanultunk -kitartást, hitet és lelkesedést, — ha örülünk is az akkori ne­héz idők elmúlásának —, ugyanakkor boldogan emlék­szünk vissza, mert fiatalságunk nagy része abban telt el. Küz­delmes volt, de szép volt. A T őst, amikor fennállásá- naiv félévszázados for­dulóján őszinte és igaz szere­tettel köszöntjük a Heves me­gyei Természetbarát Szövetsé­get és annak minden egyes tagját, azt kívánjuk, hogy to­vábbra is ugyan olyan jó és odaadó munkával végezze fel­adatát és nevelje szocialista emberelvké tagjait, mint azt eddig tette. Okos Miklós A ssabud Afrika napja Szabad Afrika napja — az emlékezés és a győzelem ünnepe. Emlékünnep ez, mert tegnapjukra, gyarmati múltjukra emlékezteti a ma már szabad afrikai népeket; és diadal­ünnep, mert egyúttal felidézi a szabadságküzdelmek győzelmeit, sikereit, amelyek végülis a függetlenség kivívásához vezették a „fekete földrész népeinek nagyrészét. A szabad Afrika napja minden évben több afrikai országban lesz „hivatalos ünnep”. Évről évre bővül a szabad afrikai népek köre: ahogy pusztul a gyarmati rendszer. Ma az afrikai térképen már csak néhány helyen találunk ilyen meg jegyzéseket: „brit gyarmat”, „portugál gyarmat”, „spanyol fennhatóság”. Afrika- népei, amelyeket vonalzóval megvont ha: tárok közé szorított a gyarmatosítás, a szabadság útjára léptek, s közülük nagyon sokan már el is érték a közvetlen célt: kivívták függetlenségüket. —- A még gyarmati sorban élő afrikaiak számára ez harcot, elszánt küzdelmet jelent: körükben harci seregszemle a sza­bad Afrika napja. • A szabadság mindenütt — így Afrikában is — csak akkor Tesz teljes, akkor lesz igazi szabadság, csak akkor lesz értelme minden ember, a dolgozó tömegek számára is: ha bel­politikai vívmányok egészítik ki, s a demokratikus fejlődés útjára lép, vállalja azt, hogy végigharcolja gyarmatosítás ellenes forradalmát. Afrika akkor lesz valóban szabad, ha nem­csak a tegnapi elnyomás következményeit szünteti meg, hanem kezébe veszi sorsa irányí­tását, s rálép a szocializmus afrikai útjára. A szabad Afrika napja akkor lesz igazán szabadságünnep. Tudós és zenekar, képtár és társasjáték az automatában Olyan új automatikus be­rendezést szerkesztett Fürjes József technikus a TIT Uránia Intézete számára, amely zené­vel és vetített képekkel kísért előadást tart, sőt még társas­játékot is rendez. A berendezés „főszereplője” a beépített magnetofon, amely „megtartja” az előadást és le­játssza az esetleges kísérőze­nét, sőt a szalagra rögzített, de a közönség számára hallhatat­lan hangjelekkel „vezényü” is a műsor többi „szereplőit”; A magnetofonnak ilyen pa­rancsára varázsolja ugyanis a diavetítő a zeneszekrény-nagy- ságú berendezés ernyőjére az előadottakat szemléltető képet, vagy egy kérdést három sor­számozott válasszal, amelyek közül csak az egyik helyes. A készülékhez tíz kis gyufaska­tulyányi doboz csatlakozik, szintén három sorszámozott gombbal és a hallgató a meg­felelő gomb benyomásával jel­zi, hogy melyik választ tartja helyesnek. Amíg a versenyzők törik a fejüket, a gép hallgat és csak akkor folytatja az elő­adást, amikor befutott az első helyes válasz. Sőt, még azt is jelzi, hogy melyik doboztól kapta először a helyes feleletet, ha tehát az előadásba több ilyen kérdés—felelet játékot il­lesztenek, szabályszerű pont­versenyt lehet lebonyolítani a tíz „dobozos hallgató” között. Vagyis a berendezés olyanféle „vetélkedőket” rendez, teljesen önállóan, amilyeneket a rádió­ban legtöbbször Ráthonyi Ró­bert szokott levezetni. Csak éppen a jutalom-csokoládé­szeleteket nem osztja ki. ft Hétköznapok a pétervásári járásban A múlt és a jelen Erdőkövesden j A KÖZELMÚLTBAN ...A 2. osztály egyik elszi­getelt’ rabja lassan, jóformán tt szemünk láttára őrült meg. Reggelente a kisablakon át kö­nyörög legközelebbi szomszé­dainak: — Kérem szépen, mondja meg neki, hogy ne hívjon töb­bé! Hallja? Miért hív folyton? Maga ismeri őt, mondja meg hát neki, hogy hagyja abba! Egész éjszaka így megy! Egész éjszaka engem hív. De miért? Az elmegyógyintézetben nincs hely. A Blida—Joinvil- le-i kórház tele van, azonfelül pedig ezek nem „elismert” őrültek. Vajon őrültek voltak már akkor is, amikor letartóz­tatták őket? Sebes léptek visszhangzanak x 2. osztály folyosóján. Heve­sen lecsapódik egy kisablák. — Befogod már a pofád? Gyere te onnan, az istenedet! Gyere le, ha mondom! A borízű hang J-é, az egyik 'őrparancsnoké: — Gyere le! A bolond ugyanis alighanem felmászott a polcul használt kis deszkalapra, és letelepedett rajta. Nem válaszol, csak to­vább ordít az éjszakában. HENRI ALLEG: Hadifoglyok — Részlet. — , • A/ ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Kossuth Kiadónál, J. kinyitja a lakatot, majd a zárat. Tompa, kemény ütések puffannak, majd ismét J. go­nosz hangja harsan: — Befogod végre? Kaphatsz még! Befogod már? Űjabb ütések, majd bezárul az ajtó, J. elindul a folyosón, a bolond pedig sírva fakad. Zo­kogása lassanként alábbhagy, elnémul. S felharsan ugyanaz az őrült ritmusú, képtelen mon­dat és addig borzolja idegein­ket, hogy már magunk sem tudjuk elviselni egyre növekvő haragunkat... ... Ez év márciusában — áprilisában történt. Ahmed Akkas, az Algériai Kommunista párt titkára, mi­után csaknem egy hétig volt a Villa Sesini ejtőernyőseinek karmai között, végül is a vizs­gálóbíró elé került, és felvet­ték a letartóztatottak jegyzéké­be. Két hét múlva azonban a bíró úgy határozott, hogy nem emel vádat ellene. Válójában ez törvényes csel fogás volt, hogy a kinvallatók kezére játsz­hassak. A kommunista foglyok Ah­med Akkassal együtt elbariká- dozták magukat cellájukban, és megakadályozták, hogy Ak- kast kiszolgáltathassák a rend­őröknek. Az igazgató a polgár­őröket hívta erősítésül, s azok végül is áttörték a rácsok előtt felhalmozott szalmazsákokból, pokrócokból, fejpámákból emelt gátat, és valóságos csa­ta árán, — mialatt a foglyokat furkósbottal ütötték — erőszak­kal ragadták el Ahmed Akkast. Ez az ellenállás eredménnyel járt. Az incidens nagy feltű­nést keltett odakint, s ez meg­fékezte a kínvallatókat, és meg­kímélte az Algériai Kommunis­ta Párt titkárát az újabb ke­gyetlenségektől. Meglehetősen rövid ideig őrizték a Behi Mes- sous-i táborban, majd újra vád alá helyezték, és visszaszállí­tották a Barberoutsse-börtönbe. Ez alkalommal azonban nyom­ban elszigetelték, s a 2. osztály­ai járási nőtanács nagyaktívára hívta össze a Pétervására kör­nyékén levő községek terme­lőszövetkezeti asszonyait. A beszámoló után a hallgatóság soraiból felállt egy erdőköves- di asszony, név szerint Dulai Istvánná, s felszólalásában — ahogy mondani szokták — ki­öntötte a szívét. A tsz központjában beszél­getve. most erre a „nevezetes napra” emlékezünk. — Elmondtam én ott sok mindent — mondja lassan az asszony, s ahogy visszaréved gondolatban az aktíván tör­téntekre, ismét elfogja az ide­gesség. — Elmondtam, hogy a tsz vezetőitől kezdve mindenki úgy vitte a tsz vagyonát, ahogy csak bírta. Eszembe jutott, hogy volt nekünk borunk is, de azt a kert alatt tízliteres edényekben vitték el, mi meg felvizezettet kaptunk. Az sem ra tették. E példaadó, bátor' cselekedet ugyanis nemcsak a; foglyok között aratott elisme-< rést, hanem tanulsággal szol-’ galt a börtönigazgatóság szá­mára is. Mostanában, mihelyt; kommunisták érkeztek, legott; kis csoportokra osztották és el­szigetelték őket. A börtön köz-_ ponti részében őrzött, régi; zömből van még egy kicsiny; csapat, amely azonban egyre', apad, olyan mértékben, aho­gyan a foglyokat elítélik és a\ megyei börtönökbe szállítják...'. ...A kérelmeket csak har­madrészben elégítették ki: há-\ rom könyv közül egyet adtak.' Ami engem illet, és egy arab' nyelvkönyvet és egy orosz', nyelvtant kaptam. Az újabb', tanulási lehetőségen felül most', már módom van arra is, hogy' „hivatalosan” cirill betűkkel• írhassak, fonetikus francia sző-] veget. Amikor valamelyik őr; rábukkan a füzetre és belelu-', pozva megkérdi: „Hát ez meg', micsoda?” — így felelek:', ..Orosz nyelvgyakorlatok”. Er-', re tisztelettel visszateszi, és', megjegyzi: „Nehéz dió lehet ez\ a nyelv .. Gallért György fordítása. tetszett, hogy a brigádvezetők majd három hónapig mit sem dolgoztak, amikor a földeken vége lett a munkának, s azért mégis kapták a havi negyven­öt munkaegységet. De hát csodálatos-e az ilyen beszéd, amikor zárszámadás­kor 11,93 forintot osztottak egy munkaegységre? NEM. EGYÁLTALÁN nem csodálatos, s különösen azoik után, amiket még az új elnöktől, Tar Mihálytól hallot­tunk. — A tagok már az elmúlt év közepétől mind gyakrabban mondták, hogy az altkori veze­tőséget le kell váltani, mert amíg ők irányítják a munkát, nem vergődik életre az erdő- kövesdi termelőszövetkezet. Én akkor, mint a község párttitká­ra, kezdtem utána nézni a dol­goknak, s kiderült, hogy a ta­goknak igazuk van. Tavaly nem volt itt területfelosztás, s az eredmény: nem egy parla­gon maradt tábla. Több volt a munkaegységfelhasználás is. Harmincháromezer helyett negyvenezer munkaegységet számoltak el az év végén, s ami a legrosszabb, ezek mö­gött sem volt eredményes munka. és a vezetőség A TAGSÁG között nem volt meg a megfe­lelő viszony, a tagok jóformán semmiről sem tudtak. Azt azonban igen, hogy a vezető­ség is, meg mások is, herdál­ják a közös vagyont, s úgy gondolták nagyon sokan, ha a vezetőknek szabad, akkor ne­künk miért ne? Az ellenőrző bizottság nem törődött vele, egész évben egyszer sem ülé­sezett, csak úgy vaktában, minden megbeszélés nélkül el­lenőrizgetett néhanapján, s a fegyelmi bizottság is egyszer ült le mindössze tárgyalni. Ez a múlt. A múltat azonban március utolsó napjaiban lezártuk. A tagság új vezetőséget válasz­tott, én lettem az elnök. A régi vezetőség bevallotta minden hibáját, s úgy köszönt le. So­kat tanultunk belőle. — Én eddig a mátranováki hártyáknál dolgoztam, de mint párttitkár ismertem a község­ben lakókat, a szövetkezeted Ügy éreztem, hogy áüami tá­mogatással, vagy anélkül — teljesen mindegy —, meg kell próbálkoznom az erdőkövesdi tsz rendbehozásával, mert a mi tsz-tagjaink sem rosszabbak másoknál, csak eddig nem úgy vezették őket, nem úgy gon­doskodtak róluk, amint kellett volna. — Az alapnak a jó üzem­szervezést tartom. Nem lehet nálunk például parlagterüleí; Felkutatjuk még azokat is, amelyeknek megművelése nerri szerepelt; a tervünkben. Aá úgynevezett felsővölgyet is ré­szesművelésre adjuk ki már ebben az évben, s ha sokat nem is hoz, mert rossz terület, kétszázezer forintnyi jöve­delemre innen is számítha­tunk. Aztán ebben az évben mindenképpen meg kell olda­ni, hogy a lovak közös istálló­ba kerüljenek. Egyrészt azért, mert az év végén leltár sze­rint, annyi takarmányunk volt, hogy amikor kiszámítottuk, mennyire lesz szükségünk újig, még hetvenegy mázsa többlet is volt — most pe­dig nincs semmi ebből a nagy készletből, mert mindenki annyit etetett, vitt el, ameny- nyit csak a lelkiismerete el- bírt. Másrészt a lovak „össze­költöztetése” azért is jó lesz,, mert eddigi helyükre tehene­ket állíthatunk be. Legalább harminccal szeretnénk ugyan­is növelni a szarvasmarhaállo- mányt. _____________ sz á- mos ezekjén kívül terv foglalkoztatja az erdőkö­vesdi Üj Élet Tsz vezetőségét. Van egy ötvenholdas gyümöl­csösük, azt az idén rendbe akarják hozni, a tavalyi tíz hold kertészet helyett meg harminc holdon szeretnének zöldségfélével foglalkozni. & ha az idén Erdőkövesden a családtagok is segítenek a munkában, akkor bizonyosan szebb, eredményesebb lesz a- jövő, mint volt az elmúlt esz-' tendő... Weidmger M&äI»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents