Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

#

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA

XIII. évfolyam, 88. szám

ARA: 60 FILLÉR

1962. április 15., vasárnap

Befelezte munkáját a szocialista brigádvezetök

országos tanácskozása

Szombaton folytatódott a szocialista brigádvezetök országos tanácskozása. A megbeszélések második napján megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke. Biszlcu Béla. Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Szurdi István, a Központi Bizottság osztályvezetője, valamint Czottner Sándor nehézipari miniszter.

A tanácskozás Somogyi Miklósnak, a SZOT elnökének megnyitója után Zubor Gábor szocialista brigádvezető felszólalásával kezdte munkáját. Felszólalt még Schuller Kálmán komlói vájár, brigádvezető, aki a példamutatás jelentőségét hangsúlyozta. Ezután Tcusch István Chinoin-gyári brigádvezető a szocialista brigádtagok kitüntetési vagy jutalmazási formájára tett javasla tot.

Magán Jánosnak, a székesfehérvári Szabad Élet termelőszövetkezet brigádvezetőjének, valamint Dér Józsefnek, a tatabányai 12-es akna főaknászának felszólalása után, utolsónak Pintér Sándor, á Ganz-MÁVAG brigádvezetője hangsúlyozta: következő feladat a szocialista brigádmozgalom további fejlesztése és kiszélesítése.

Ezután az elnöklő Varga György javaslatára a tanácskozás részvevői választáviratot küldtek a szovjet szákszervezetektől kapott üdvözlésre, majd a vitát lezárták és a felszólalásokra Brutyó János, a SZOT főtitkára válaszolt. Végül az országos értekezlet felhívást intézett az ország dolgozóihoz. A tanácskozás Varga György zárszavával ért véget.

(A tanácskozás pénteki ülésén részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke. Felszólalását itt ismertetjük.)

Kádár János elvtárs beszéde

Tisztelt értekezlet? Kedves elvtársak, kedves elvtársnők!

Mindenekelőtt átadom önök- ; nek a Magyar Szocialista Mun- : késpárt Központi Bizottságának, a magyar forradalmi ; munkás-paraszt kormánynak szívből jövő, forró, testvéri üdvözletét — kezdte beszédét Kádár János.

Elvtársak: Brutyó elvtárs beszámolójával egyetértek, s helyeslem azt a felhívástervezetet i?, amelyet az előkészítő bizottság beterjesztett áz országos értekezlet elé.

Ügy adódott, hogy á beszámolón kívül 19 felszólalást volt alkalmam meghallgatni.

E felszólalások tartalmukban gazdagok, hűen kifejezik a szocialista brigádmozgalom problémáit. Minden egyes megállapítással nem értek egyet, egyik-másikkal kicsit

A mozgalom körülményei

Hasznos visszaemlékezni a mozgalom születésének körülményeire és eredetére, mert ezek döntően meghatározták az egész mozgalom egészséges jellegét.

Most, majdnem három éve, a mi napilapjaink, újságjaink, folyóirataink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban különböző dolgozók csoportjai elhatározták, hogy kommunista brigádokat alakítanak. Tanúsíthatom, de azt hiszem, ebben a teremben mindenki tanúsíthatja: azonkívül, hogy ez az újsághír megjelent, semmiféle szervezeti intézkedés központi szerv részéről nem történt. Ellenben az történt, hogy két, vagy három nap múltán elkezdtek érkezni az értesítések a párt Központi Bizottsága, a kormány, a minisztériumok címére, hogy ezen és ezen a munkahelyen a dolgozók beszélgettek erről a hírről és elhatározták, hogy szocialista brigádokat alakítanak.

Ennek a mozgalomnak a gyökere tehát — és ezt tudni kell —, az öntudatos szovjet dolgozók példája nyomán született elhatározás, mégpedig olyan elhatározás, amelyet maguk a magyar dolgozó tömegek hoztak és valósítottak meg az éleiben.

Ha most ennek a mozgalomnak a történetét nagyon röviden jellemezni akarjuk, azt mondhatjuk, hogy fejlődése viharos gyorsaságú volt. Miért lehetséges ez? Akik társadalmi

a mozgalomnak abban van az ereje, hogy a győzhetetlen és nagyszerű eszmét, a szocializmust, úgy testesíti meg, arni — ahogy művészileg mondják — azt jelenti, hogy itt a forma megfelel a tartalomnak.

Többször elhangzott itt. azt várjuk mindnyájon ettől a tanácskozástól, hogy választ adjon arra, hogyan tovább. Biztos vagyok benne, hogy ez az értekezlet határozott irányt fog szabni, de azt hiszem, ha valaki azt gondolja, hogy valami merőben új irányt jelölünk ki,

az csalódik. Ha tőlem valaki azt kérdezné, hogy hogyan tovább a szocialista brigádmoz- galomban, akkor azt mondanám, hogy ügy, mint eddig, csak egy kicsit jobban. (Élénk derültség és taps.)

A feladatok pontos megjelöléséhez persze van nálunk egy hagyományos kiindulási pont. A régi marxista iskola szerint, ha egy kérdést felvetünk, vagy azt vizsgáljuk, hogy egy mozgalmat hogyan fejlesszünk tovább, akkor mindig mérlegelni kell az adott helyzetet is, amelyben vagyunk.

Mi a jellemző a mi helyzetünkre

Nemrégiben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 17. évfordulóját. Az évforduló mindig jó alkalom a mérleg megvonására. Ez történt most is, s ennek összegezése az, hogy

a magyar nép a szabadsággal jól gazdálkodott, a szocializmus építésének útján járt.

A mi vívmányaink között a legdöntőbb a munkáshatalom. Mindjárt meg akarom mondani, hogy a hatalomnak sok feltétele. van, s ahhoz a jelen viszonyok között hozzátartozik az állam fegyveres ereje is. De a mi munkáshatalmunk fő ereje abban van, hogy a szocializmus zászlaja alatt összeforrott a párt és a nép. (Nagy taps.) Ezt' kell' nekünk'' továbbra is' erősítenünk.

Nagyszerű eredményeink vannak a szocialista építésben. Se vége, se hossza nem volna ezeket felsorolni. Olyan körülmények között, amikor a birtokviszonyok a mezőgazdaságban két ízben változtak — ami a termelést általában nem segíti —, negyedével növekedett a magyar mezőgazdaság termelése. Az ipar termelése négyszeresére emelkedett, s 1957 tavasza óta mintegy 60 százalékkal növekedett a magyar ipar termelése. Bennünket szidalmazó tőkésországok az ilyesmit képtelenek elérni.

Vagy nézzük az életszínvonal alakulását, mikor az életszínvonalról beszélünk, ebben perszé nemcsak a munkabért értik az emberek, hanem sok egyebet is. Annak idején azt mondták, hogy Magyarország a

3 millió koldus országa, de akikre ezt értették, azok csak a falusiak voltak, pedig a városban sem járt mindenki teli hassal. A városi éhezőkkel együtt 4 millió éhező országa volt Magyarország. Most ez a

4 millió ember is ember módjára eszik, öltözködik és lakik. Itt van például a lakáskérdés. Kétségtelen, nehéz probléma ez, de egy probléma sokféleképpen lehet nehéz. Én tudom, hogy például mi volt itt 1928- ban. Nem akarok magamról beszélni, de sok olyan család volt, hogy egy, két szoba, kony- hás lakásban 18—24 lélek lakott itt, Budapesten, ugyanakkor évszámra 8—10—12 ezer lakás volt kiadó és nem volt ember, akinek bátorsága lett volna kivenni. Akkor így volt nehéz a lakáshelyzet.

Ma nehezen tudnék találni legtávolabbi vidéki üzemben is olyan, még be sem tanított lAunkást, akinek ha art mondanám, hogy a szomszéd utcában van egy két szoba fürdőszobás lakás, ki mered-e venni, vagy sem, s azt válaszolná, hogy nem merem kivenni. (Derültség.) Dehogynem merné kivenni és nem félne attól, hogy a jövő hónapban tudja-e fizetni a lakbért, nem félne attól, hogy három hónap múlva állásban lesz-e, vagy sem. Ma így nehéz nálunk a lakáshelyzet. Bár nehéz és tényleg nehéz, de némi különbség a kétfajta nehézség között.azért van.-És ezt éppen az életszínvonal emelkedése okozza.

Panaszolják, hogy zsúfoltság van a közlekedésben. Valóban van zsúfoltság a villamosom az autóbuszon, különösen a csúcs- forgalmi időkben, t> a vonatokon is van zsúfoltság. Ha példát akarnék mondani az ellenkezőjére, említheném Bécset, ahol csaknem üresen járnak a villamosok, az autóbuszok. De találunk-e olyan embert ma Budapesten, vagy Miskolcon, aki hat utcasarkot elmenne gyalog? Ezért is zsúfoltak a villamosok és az autóbuszok. Annak idején, bezzeg, mi igen sokszor nem ültünk a villamosra, hanem gyalogoltunk azért a 24 fillérért, abból inkább vettünk kenyeret, egy kis szalonnát, zöldpaprikát, esetleg még 4—5 Leventét is ki lehetett a jegy árából gazdálkodni. Futott az ember az utcán mint a nyúl: majd bolond lesz ennyi pénzt kiadni! Ma pedig azt mondja, nem leszek bolond azért az 50 fillérért gyalogolni.

Akárhová menjünk, munkás-, vagy parasztemberei« kp- zé, elmondják, hogy a fiú ipart tanuló, a leány gimnazista és így tovább. Amikor elhallgatom őket, eszembe jut: úgy. mondjuk 25 évvel ezelőtt, vizes lepedővel megkötözni való bolondnak hitték volna azt az egyszerű falusi dolgozó embert, aki a lányát gimnáziumba akarta volna járatni. Ma már erről mint a világ legtermészetesebb dolgáról beszélnek, pedig ez is az utóbbi 17 év eredményéhez tartozik.

Ma már tíz- és százezrek képezik magukat az iskolában,

vizsgákat tesznek le, még felnőtt emberek is és közülük ezrek és ezrek állami és társadalmi vezető posztokon vannak.

Ezt mind a mi munkasha- talmunk tette lehetővé, a népi hatalom, amelyben a

munkásosztály oldalán képviselve vannak a parasztság fiai, az értelmiségiek, a városi kispolgárok.

Ilyen körülmények köze élünk és dolgozunk, s e körű menyek rendkívül kedvezőt (Folytatása a 2. oldalm

termelőmunka érdekében

helyreállították a teljesítménybért, mert enélkül dolgozni nem lehetett. De ezt a mozgalmat, amelynek képviselői ma itt tanácskoznak, nem kormányrendelet hozta létre, és itt már nem arról van szó, hogy teljesítménybérben dolgozunk, vagy nem teljesítménybérben, hanem arról, hogy szocialista módon dolgozzunk, éljünk és tanuljunk.

Ezt a mozgalmat a magyar munkásosztály hozta világra, teremtette és valósította meg, amely a szocialista eszme, a szocialista társadalmi rend törhetetlen híve. (Lelkes taps.)

A szocialista brigádmozga- lom viharos elterjedéséhez, nagy életerejéhez azonban nemcsak győzhetetlen eszme kellett, hanem az is, hogy a nagyszerű, győzhetetlen eszmét helyesen képviseljük. Nézzük például a mi 17 éves gyakorlatúinkat, nálunk a társadalom vezető ereje, a párt, mindig, mindenkor a szocializmust hirdette. A szocialimust kívánta szolgálni, rendelkezéseivel a kormány 17 éven keresztül. De voltak évek, amikor inkább mintha fordítva sikerült volna minden. Ezért fontos nekünk közelebbről megnézni ennek a szocialista bri- gádmozgaloormak \a sajátosságait,

A legfontosabb, hogy

..............

a tárlatom és a ge ölt testet*

Őrizzük meg tehát ennek a mozgalomnak azokat az egészséges vonásait, amelyek erre a hároméves fejlődésre jellemzők voltak.

A harmadik, ugyancsak új vonása e mozgalomnak: nemcsak termelési verseny, hanem több annál.

A szocialista brigádok mozgalma szélesebb területre terjed ki.

Nagyon sok példát tudna mindenki mondani arról, hogy hogyan szoktatják le a rest embereket a restségről, az iszákost az iszákosságról.

Sokat tesznek a brigádok tagjai a kulturális színvonal emeléséért is. Ennek formái a színházlátogatás, a könyvolvasás, a mozilátogatás, a hazai és külföldi utazások.

Sok példát hallottunk itt, hogyan érvényesül a brigádban a kölcsönös segítség. Azokra az esetekre gondolok, amikor egy-egy brigádon belül, a brigád valamelyik tagjának olyan feladata, vagy kérdése adódik, amit egyedül, csak a saját erejéből, legfeljebb hosz- szú idő alatt, vagy keservesen tudna megoldani, a közösség egyesített erejével azonban gyorsan megoldható.

Hasonló kérdés a szociális gondoskodás. Ha az újság, a rádió hírt ad valamilyen balesetről, szerencsétlenségről, egy bajba jutott, béna emberről, vagy arról, hogy valakinek a szeme világát veszély fenyegeti, valaki nehéz helyzetbe került, egy gyerek apatlan-anyát- lan maradt, szinte szabállyá vált, hogy azonnal jelentkezik egy, és azután még több szocialista brigád és azt mondja, hogy kérem, én megyek és segítek.

Sokáig lehetne még sorolni a szocialista brigádmozgalom sajátos, új jellemvonásait. Ennek

lenforradalom idején az egész országban a demagóg fehérterrorista banda — mert én nem tudom másképp nevezni őket —, üzemenként is, országosan is fellépett a teljesítménybér ellen, a munkaverseny ellen, általában a szociaizmus a népi hatalom ellen.

Elvtársak, mérjük le az időt, és a meglett utal. Nemcsak arról van szó, hogy' a kormány és az illetékes minisztériumok rendeleti utón, mert hiszen ilyen is van — és szükség is van néha erre —, a

a mozgalomban forma egysé

Ez a mozgalom hároméves. De szocialista munkaverseny Magyarországon volt korábban is, öt, nyolc, tizenkét évvel ezelőtt is. Azokat a versenyeket is lelkesedés, alkotó szándék hajtotta, mégsem sok maradt belőlük, ez a mozgalom pedig éled, működik, fejlődik, halad, erősödik.

Ismertettek itt statisztikai adatokat. Szakszervezeti funkcionáriusok megállapították, hogy 280 000 ember vesz most részt a szocialista brigádmozgalomban. tíiztos vagyok benne, hogy ez a szám már túlhaladott, mert itt egy élő, és fejlődő mozgalomról van szó. Mert ez a mozgalom nem papírverseny, nem formális verseny, hanem élő, valóságos szocialista munkaverseny.

A szocialista birgád mozgalomnak nagyon fontos vonása, ami nem' kis szerepet játszik életerejében, az, hogy a tömegek szocialista versenymozgalma és nem egyes, különlegesen kiemelt és mesterséges körülmények között foglalkoztatott emberek hét-, nyolc-, vagy kilencszáz százalékos eredménye hozta létre.

A munkásemberek tudják, hogy a munkában mi lehetséges és tudják azt is, ha egv átlagos ügyességű embernek különleges munkakörülményeket teremtek, tehát minden félkészgyártmányt, nyersanyagot rendelkezésére bocsátók, azután kiválogatom az összes munkafajták közül a legtetszetősebben teljesíthetőket, és hónapszámra csak ugyanazt csináltatom vele, odaállítok mellé

5—6 embert, akik kisegítik, keze alá dolgoznak, akkor mindig lehet 900 százalékot termelni. De ez nem volt reális. Az élet valódi körülményei között folyó szocialista munks- venseny- az -igazi.

vitatkozni szeretnék, de valamennyi felszólaló beszédének általános irányzatát, azt a nemes szocialista törekvést, amely ezekben a felszólalásokban kifejezésre jutott, forrón és szívből üdvözlöm.

Mindenekelőtt egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik c tanácskozást nagy jelentőségűnek értékelték.

Itt, ezen a tanácskozáson — nagyon kevés híján — 1000 ember képviseli á szocialista, brigádokat;

Ez a csaknem 1000 küldött egy hatalmas, eleven, élő moz- gamlat képviselj melynek megvannak a maga törekvései, megvannak a maga belső kérdései és olyan problémái, amelyekben további eligazítást vagy legalábbis biztatást várnak.

születésének l és eredete

kérdésekkel rövidebb vagy hosszabb ideje foglalkoznak, nagyon jól tudják, hogy indulhat egy kezdeményezés a központban, születhet egy kezdeményezés helyileg, az a kezdeményezés a tömegekben napok alatt, ilyen széles méretekben és ilyen viharos gyorsasággal csak akkor talál megfelelő fogadtatásra és követésre, ha a kérdés történelmileg és társadalmilag érett.

Gondoljunk csak arra az időre, amikor, három évvel ezelőtt e mozgalom megindult, Vegyük csak számba azokat a híreszteléseket, szóbeszédeket, újságcikkeket, amelyeket annak idején részben idehaza, de sokkal inkább a nyugati közvéleményt formáló, velünk szemben nem nagyon barátságos szervek terjesztettek.

Annak idején minket, a Magyar Népköztársaságot, a magyar munkásosztályt, s általában a magyar népet úgy emlegették, mint akik a szocializmustól megcsömörlöttünk.

Ilyenféle hangok voltak még három évvel ezelőtt is. Most az egyik karzatot szívesen üresen tartottam volna, és a német, amerikai, vagy a francia nagytőkés monopóliumok és hírverő embereik rendelkezésére bocsátottam volna, hogy legyenek szívesek egy pillantást vetni erre a teremre, meghallgatni, hogy az emberek miről és hogyan beszélnek, és akkor megtudják, hogy mi az igazság a magyar néppel. (Taps)

Emlékezzenek csak rá; az-el-