Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-12 / 85. szám

1962. április 12., csütörtök NEPÜJS AG Tanácsi dolgozó: „van, aki csak azért végez társadalmi munkát, hogy „jó pontokat” szerezzen. Hogy „pofafürdőt” vegyen, hogy valami kisebb hibát „jóvá tegyen”. A társadalmi munka meg- n ítélése tehát igen el­lentmondásos. Sokan a kezde­ti lelkesedés után kiábrándul­tak, csalódtak, elkedvetlened- ’tek, mert sokszor feleslegesen fárasztották őket. Nem látják munkájuk ereményét. Persze, ez csak az érem egyik oldala, mert közben — ezt nem lehet elhallgatni — ezrek és ezrek végeznek társadalmi munkát, ezrek és ezrek vállalnak töb­bet magukra. És nem várnak ezért fizetséget. Nemes és tisz­ta szándékkal, akarattal al­kotni, teremteni kívánnak, gyarapítani, gazdagítani a ha­zát. A szándékkal és az aka­rattal azonban sok helyütt baj van ... Az Egercsehi Bányaüzem fő­mérnökétől, Varga Lajos elv­társtól hallottam minap a kö­vetkező panaszt: — Furcsán képzelik itt nálunk egyesek a társadalmi munkát! Csak úgy hajlandók társadalmi munkát végezni, ha erre az időre műszakot írunk nekik. Egyik dolgozónk például, aki tanácstag, nem jött műszakba Heves megye az első a földművesszövetkezetek megyék közötti versenyben A SZÖVOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége értékel­te á földművesszövetkezetek elmúlt évi munkáját. Heves megye már az elmúlt évben is szép eredményeket ért el és egyes földművesszövetkezeti egységek kimagasló eredmé­nyeket értek el. A kitünteté­sekre felterjesztettek között most a karáosondi és a mar- kazi földművesszövetkezet nyerte el a kiváló címet, ugyanakkor a takarékszövet­kezeti versenyből Abasár ke­rült ki győztesen és megkapta a „kiváló takarékszövetkezet” címet. A második félévben kifejtett jó felvásárló és ellátó tevé­kenységéért a hevesi MÉK- központ a kiváló vállalat ki­tüntetést kapta. A kiváló eredményeket elért földművesszövetkezetek dol­gozói elismerésre méltó mun­kát végeztek és már az első félévben is szép sikereket mu­tattak fel. A markaziak és a karácsondiak már másodszor nyerik el a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elismerését. Az emlí­tett két földművesszövetkezet­ben egész éves verseny bonta­kozott ki, amelybe valamennyi dolgozó bekapcsolódott. Ter­veiket túlteljesítették és a költségek csökkentésével elő­segítették a szövetkezet saját erőforrásainak növekedését. Az abasári takarékszövetke­zet a betétgyűjtésben ért el ki­magasló eredményt. A helyi termelőszövetkezettel való együttműködés során sok dol­gozó lépett a takarékoskodás útjára. A MÉK-központ. kiváló fór- tüntetését ugyancsak a máso­dik félévben elért eredmények alapján kapta meg. Elsődleges feladatuknak tekintették a ter­melőszövetkezetek által meg­termelt áruk felvásárlását, a lakosság megnövekedett igé­nyeinek zöldség- és gyümölcs­féleségekkel való kielégítését. A Heves és a Csongrád me­gyei szövetkezeti központok páros versenyéből 1961-ben széles körű versenymozgalom alakult ki a két MÉSZÖV kö­zött. A verseny célkitűzései, a tervek maradéktalan teljesíté­sét a kereskedelmi munka kul­turáltságának fokozását, a szö­vetkezeti vagyon növelését ál­lítják feladatul a megyék elé. A verseny beindításakor a SZÖVOSZ igazgatósága és a Az Egyesült Álla­mokban elektroni­kus számológéppel kiszámították, hogy ha az ember a telet végigaludná — 1400., évig élne! A hír első olvasásra megdöb- I bentett és kétségbe- | ejtett: immáron a harmincnegyedik te­let pocsékolom el át­kozott ébrenléttel, ellensége lévén saját hosszú életemnek. Nos, ez így nem me­het tovább: emberek, emberiség, rendez­kedjünk be a téli al­vásra, hogy elérjük az 1400 éves kort. Egyáltalán nem cso­dálkoznék, hogy ilyen viszonyok között így hangzana majd egy házassági hirdetés: Csinosnak mondott 800 éves asszonyka olyan hozzáillő, lel­kiekben és fizikum­ban gazdag férfi is­meretségét keresi, aki hű és kitartó, mélyenalvó házas­társa lenne. Jelige: ezeréves nem aka­dály. Cím ~a kiadó­ban...” Hm! De mit ér az olyan élet, amelyet végigalszik az em­ber? Éljek én csak szerényen 120 évig, de télen is! f—ó) __ KP VDSZ elnöksége jutalma­zásra három díjat tűzött ki. A kitűzött feladatoknak Heves megye mindenben eleget tett és így e versenyben az első he­lyezést érte el, megkaptuk a SZÖVOSZ és a KPVDSZ ván dorzászlaját, valamint az 50 ezer forint értékű önkiszolgáló iparcikk-szaküzlet berendezést. A MESZÖV-ök versenye to­vább folyik és a második öt­éves terv időszakában fontos ösztönzőként hat á SZÖVOSZ V. kongresszusa által kitűzött feladatok megvalósításában. Szabó Lajos A technikus vallomása —A PÉTERVASARI járás termelőszövetkezetei a má­sodik ötéves terv végére az állattenyésztés fejlesztése te­rületén, különösen a juh- és szarvasmarha-állomány fej­lesztése terén kívánnak ko­moly előrehaladást elérni, A szarvasmarha-állományt 9 ezerre, a juhállományt pedig a jelenlegi 10 ezerről 35—30 ezerre növelik majd. Jónővésű fiatalember. Vé­konyszálú, szőke haja rakon­cátlanul a szemébe hull és mi­közben visszasimítja homlo­káról, halkan válaszol a kérdé­sekre. Megfontoltan, szinte fo­gai között szűri a szavakat. Hangja, szófűzése a kifejlődő öntudat, a mind határozottab- bá izmosodó szemlélet tükrö­ződése. Mint a járni tanuló gyermek egy-egy lépése: még tétova, de már határozottan tudja, merre indult. — Apám gépkocsivezető — kezdi vallomását, És amit mond, önéletrajznak is meg­felelne, bár nem hosszú mögöt­te az út. — Lehet, hogy már kisgyermek koromban meg­szoktam a benzin, a gázolaj illatát, megszerettem a moto­rok egyhangú és mégis oly sokszínű szavát. Sikeresen végeztem el az Autóközlekedési Technikumot és négy héttel később már a 4. sz. AKOV gyöngyösi üzemegy­ségénél dolgoztam. Persze, bizonyos szorongás­sal vettem kezembe a szerszá­mot az idős szakmunkások kö­zött. Ideges voltam, izgultam. Féltem, hogy ezek a nagy gya­korlatú szakmunkások, akik már az én születésem idején is autószerelők voltak, nem szí­vesen fogadnak be maguk kö­zé. De tévedtem. Tapasztalatai­kat, munkamódszerüket szíve­sen adták át. És milyen boldog vol­tam, amikor valami elméleti Delley József zongoraestje Egerben LAPUNK HASÁBJAIN ez a rövid cím már két évvel ez­előtt is megjelent olvasóink szeme előtt. Az akkor hallott, igen értékes műsor minden száma örvendetes képet adott a jól haladó ifjú muzsikus biz­tatóan megformált hangszertu­dásáról és a művek belső ér­tékeinek hatásos megeleveni- téséről. Most, főiskolai tanul­mányainak teljes befejezése után az első hivatalos nagy próbatét előtt áll: művészta­nár! diploma-hangversenye a jövő héten fog elhangzani a Zeneművészeti Főiskola nagy­termében. Kedves gondolat volt, hogy ennek mintegy -fő- próbaszerű bemutatását itt rendezte meg, az egri zeneis­kolában, ahol első mestere, Gyárfás Gyözőné gondos irá­nyítása alatt szerezte meg azo­kat a szilárd alapokat, ame­lyekre biztonsággal építhette tovább főiskolai tanulmányait a nagy tekintélyű Sólymos Pé­ter tanár művészi magasságok­ra lendítő vezetése alatt. Bemutatott műsorának egyik jelentős értéke az volt, hogy nem az unos-untig hallott, nép­szerű zongoraművekből állí­totta össze, tehát nem olcsó sikerekre pályázott. ÍGY MINDJÁRT elsőként ilyen ritkaság hangzott el: Mozart csodás, üstökös-szérű­én rövid életének utolsó évei­ből származó, nagyigényű C­dur fantázia és fugája. Itt még a kezdet első percében a kéz izomzata nem teljesen enge­delmeskedett az előadói fan­táziának, de fokozatosan min­den szándékát pompásan ra- gyogtatta a dús zongorahango­kon. Különösen a fuga nagy­vonalú épületének szövevényes szerkezetében mutatkozott meg a tudat és a művészi lendület töretlen egysége. Ezt követte a beethoveni életmű egyik leg­érettebb alkotása, az Op. 109. számot viselő E-dur szonáta. Korunk egyik legkimagaslóbb Beethoven-interpretáló művé­sze, Fischer Edvin így ír: „E mű kedvessége, sugárzása olyan érettséggel párosul, mintha valaki húsz esztendő múlva először látná viszont ifjúkori szerelmét és ugyan­azokat a régi, nemes vonáso­kat ismerné fel rajta, csak át- szellemültebbé, áttetszőbbé tisztulva.” Delley József elő­adásában valóban ezeket a mélyről boruló lírai elemeket élveztük, már a bevezető tétel meditáló, ringatózó jellegű dallamíveiben és különösen a harmadik tétel bensőségesen egyszerű dalának fokozódó változataiban. Nehéz műsorszám követke­zett: Bartók Op. 20. Improvi­zációk magyar népdalokra. Nem mondhatunk nagyobb dicséretet az előadás értékéről, minthogy a nyolc tétel után tapsvihar volt a megérdemelt válasz. Előadónk teljesen érti ennek az új stílusnak minden rezdü­lését és fényes biztonságú ér­zékeltetésével magával sodorta a lenyűgözött hallgatóságot. A műsor másik részét egy Chopin-polonéz színes, patéti- kus előadása követte, majd a csúcsszám következett, a már két év előtti műsoron is meg­csodált Liszt-mű, a „Weinen klagen und sorgen”, Bach-té- mára írott hatalmas fantázia. Itt éppen kiváló alkalom kí­nálkozott megfigyelni ifjú mű­vészünk fejlődését. Már első előadását is igen tartalmasnak találtuk, de most töltött el tel­jesen a mélységeknek és ma­gasságoknak olyan változatos­sága, amit e remekműnek im­már teljes értékű, beérett, elő­adása ajándékozott nekünk. A nem szűnő, elismerő taps­vihart több ráadással köszön­te meg, amelyek közül különö­sen kiemelkedett Händel G- dur chanconne pompás, fé­nyes lendületű előadása. ŐSZINTE jókívánságok ára­data kíséri ifjú művészünket immár hivatalosan elinduló, nyilvános pályáján. HisszüK. hogy sokszor fogunk büszke séget érezni, mert jövője mi1 den állomásán is a magunk nak fogjuk tartani. Huszthy Zoltán kérdésben először kérdezték meg a véleményemet! , Nemrégen a 4, sz. AKOV ve­zetősége szép és nem könnyű feladattal bízott meg. A gyön­gyösi üzemegység- energetikusa és újítási megbízottja lettem- Végre igazán hasznosítani tü­dőm azt az elméleti képzett­séget, amit a technikumban szereztem. A gépkocsivezetők rendszeres szakmai oktatásá­nak egyik szakelőadója vagyok. Ezt a tevékenységet szeretem talán a legjobban. Nincs is felemelőbb érzés, mint átadni munkatársaimnak azt a tudást* amit oktatóimtól kaptam. Hogy elégedett vagyok-e sor­som alakulásával? Hát hogy­ne lennék elégedett, amikor, életcélomat megvalósulni lá­tom. Amikor munkámért meg­becsülnek, és ha egyszer-egy- szer tapasztalatlanságom miatt hibázom, fölötteseim sok jó­indulattal mutatják meg a he­lyes utat. Mellém állnak, ta­nácsaikkal segítenek. Természetesen, vannak to­vábbi terveim is. Vagy talán csak vágyaim. Szeretném el­végezni a műszaki egyetemet, hogy magasabb képzettséggel, nagyobb tudással, többet tud­jak adni. (Az utolsó kérdésen mélyen, hosszan gondolkozik. Nagyot szív a cigarettából és szinte megrágva a füstöt, fogai közt szűri ki. Eltűnődve nézi maga előtt az üzemanyag felhaszná­lási kimutatás sűrű rovatait és mintha onnan olvasná, vála­szol.) — Hallottam már, hogy jóval születésem előtt, volt idő, ami­kor mérnökök százai lézengtek munka nélkül. Az szörnyű le­hetett. A vallomásnak itt vége sza­kad, mert az asztalhoz lép egy szerelő, aki újításának vázlatát adja át. Búcsúzás közben már a rajz tanulmányozásába mé-. lyed Kovács János technikus. M. I. — A GYÖNGYÖSI Építő- mari Ktsz a gyöngyöshalászi yőzelem Tsz részére'97 fé­li el vés istállót épít. A3 ítkezést az év elején kezd- , k, s már jóval túljutottak a munka felén. i Idealizmus, kötelességtudat — vagy valami más?! azért, mert délután tanácsülé­se volt... Hány és hány negatív pél­dát lehetne még felsorolni, az egercsehi példánál is elszomo- rítóbbat. Mindezek nem hasz­nára, de ártalmára varyiak a társadalmi munkának. Mikor társadalmi munkát kérünk az emberektől — szíves segítsé­get kérünk. Államunknak, or­szágunknak, a közösségnek és mindenkinek a részére. Jól fontolják meg tehát a társa­dalmi munka szervezői, kez­deményezői, mire kérik a töb­bet az emberektől. De szigo­rúan lépjenek fel azokkal szemben is, akik a társadalmi munkavégzés örve alatt, se­gítségadás címén akarnak ki-. csikarni maguknak valami jobbat, önző, önös anyagi ér­dekektől vezérelve. Nevelni kell az embereket, hogy való­ban higgyenek a munka, az önként vállalt munka értelmé­ben, hogy kötelességtudatból, ugyanakkor lelkesedéssel, és szívesen nyújtsanak segítséget akkor, ha ezt a segítséget ál­lamunk, társadalmunk igény­li. II a mindenki világosan tudja, mihez kérik a segítségét, kevesebb lesz a tár­sadalmi munkától húzózkodó. fp. eU A - társadalmi munka cél- szerű emberi tevékeny­ségünknek az a fajtája, ame­lyet önként, minden anyagi juttatá's nélkül végzünk azért, hogy életünket szépítsük, tel­jesebbé tegyük, hogy saját magunk pótoljuk a még hiány­zót, amelynek megcsináltatá- sára már nem futja a köz­pénzből. A társadalmi mun­kának számtalan formája is­meretes. Van, aki parkosít, van, aki fundamentumot vagy csatornát ás, utat épít, egy új lakótömb vagy üzlet alap­jai lerakásában segít, van, aki más embernek ügyes-bajos dolgát intézi időt és fáradsá­got nem kímélve, van, aki jo­gos és vélt sérelmeket kíván orvosolni. És sorolhatnánk to- váb is, vég nélkül. Szívesen végeznek-e az em­berek társadalmi munkát? Lássunk egy-két véleményt, és gyakorlati példát is... Ipari tanulókat oktató tanár: „A társadalmi munka végzé­séhez idealizmus kell, az, hogy higgyünk a munka értel­mében”. Üzemi párttitkár: „...köte­lességtudat kell ehhez, érezni a felelősséget, hogy segíteni kell a társadalmat. Ne csak mindig kapni, de adni is ... ugyanannyit, amennyit ka­punk”. A tagok zsebéből vették ki hanem mint a jövő szakembe­reire is szükség volna. Mikor észreveszi, hogy köz­be akarok szólni, megelőz. — Tudom, azt akarja kér­dezni, hogy mit tettünk és mit akarunk tenni azért, hogy a fiatalokat is bevonjuk. Hát, 8 kezdeti lépések már megtör­téntek. A tsz gépesítése évről évre fokozódik. Éppen ezért, ebben az évben nyolc-tíz fia­talt fogunk elküldeni traktoros iskolára. Van jelentkező. Azon­kívül a most kikerülő nyolcadi­kos tanulókból egyet-egyet gépész- és mezőgazdasági technikumba, illetve egy technikumot végzett fiatalt a Kertészeti Főiskolára fognak küldeni ösztön­díjjal. Juhász Imre főagronómus még elmondotta, hogy a jövő­ben minden helyes módszert alkalmazni fog a vezetőség, hogy az üzemi munkások mi­nél többen kapcsolódjanak be a tsz munkájába. Ez a beszél­getés azt bizonyította, hogy a termelőszövetkezet vezetősége helyesen látja a munkaerő­probléma megoldásának fon­tosságát. Helyes módszereket dolgozott ki, különösen erre az évre. Azonban hadd mondjam meg a vámosgyörki Kossuth Tsz vezetőségének, hogy a fia­talok problémája ezzel még nincs megoldva, és nem is lát­szik teljesen megoldottnak az elkövetkezendő időben sem. Jó lenne, ha Atkár, Nagyréde, vagy más tsz-től a szükséges módszert átvennék. Azok az üzemi dolgozók pe­dig, akik eddig is szorgalma­san részt vettek a közös mun­kában, segítsenek társaikat 1«' meggyőzni ennek előnyösségé­ről. ' Gácsi László üzemben és főleg a vasútnál dolgozik. Az elmúlt években nehéz volt őket bevonni a ter­melőszövetkezet munkájába. Azonban, különösen az elmúlt nyár óta, szinte száznyolcvan fokos fordulat következett be. Az történt, hogy a tagoknak őszintén elmondották, hogy a jászárokszállási vasutasok több mint 800 mázsa búzát és 500 mázsa árpát vittek el cséplőmunkásrészt a ter­melőszövetkezettől. Ha ez a tsz-ben marad, akkor a munkaegység legalább négy forinttal magasabb lett volna, így aztán a tagság elhatározta, hogy ebben az évben minden családtagot bevonnak a mun­kába. — Van-e már konkrét ered­ménye a tagság elhatározásá­nak? — kérdezem az elnöktől. — Azok az üzemi dolgozók, mint Medve András, Kasa Jó­zsef, Kovács Miklós, Medve János és még néhányan, akik már az elmúlt években is szor­galmasan dolgoztak a termelő- szövetkezetben, szabad napju­kon és szabadságuk idején, elégedettek voltak a részese­déssel. Munkatársaiknak ezt el is mondották, aminek eredmé­nyeképpen már az elmúlt év­ben is mind többen és többen jöttek dolgozni az üzemi mun­kások közül. Dicséretet érde­melnek: Kiss Kálmán, Medve G. László, Horváth László, Vi­téz Pál, Solch Károly, kiknek felesége is rendszeresen dol­gozik a tsz-ben. — Az a legnagyobb problé­ma most jelenleg, hogy a fia­talokat nem tudjuk bevonni még a termelőszövetkezet munkájába — mondja Nagy Ferenc pártitkár, agronómus. — Pedig a fiatalokra nemcsak mint besegítő családtagokra, Az elmúlt nyáron a vámos­györki Kossuth Termelőszövet­kezet szérúskertjében négy cséplőgép dolgozott. A cséplő­csapat tagjai mind vasutasok voltak, akik szabadságukat vették ki az aratás, cséplés idejére és cséplőcsapatokat szerveztek. Szorgalmukra jel­lemző volt, hogy még vasárnap is dolgoztak. Idegen szemlélő azt gonr dolta volna, hogy a vámos­györki vasutasokról van szó. Pedig a cséplőcsapatok jász- árokszállásiak voltak. Vajon a vámosgyörki terme­lőszövetkezetben nincsenek olyan asszonyok, akiknek fér­je, vagy gyermekeik a vasút­nál, vagy más üzemben dol­goznak? Ezzel kapcsolatban kerestem fel a termelőszövet­kezet vezetőségét, hogy mi is tulajdonképpen a helyzet. A családtagokat, az üzemi mun­kásokat, hogyan tudják bevon­ni a mezőgazdasági munkák­ba? Szécsi László elnök elmon­dotta, hogy a tsz területe több mint háromezer katasztrális hold. Ezt a területet meg is tudnák művelni a tagsággal, de az állatállomány, ami majdnem 250 számosállat, sok munkaerőt igényel. így bizony probléma van, különösen a csúcsmunkák idején. — Milyen a tagság összetéte­le? — teszem fel a kérdést. Juhász Imre főagronómus szinte tökéletes pontossággal sorolja a statisztikai adatokat. A tsz-ben 20 éven aluli fiatal férfi nincs. 20—25 évig hat fő, 25—40 évig tizenöt, 40—50 év között huszonöt és a férfi tag­ság túlnyomó többsége az 50 év felett van. De van sok csa­lád, ahol a férj, a gyermek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents