Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-08 / 82. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE “^^A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁRA!) ' ■“ GYURKÖ GÉZA: »FARKAS ANDRÁS: Forradalom vacsora előtt IV APÓK ÓTA annyit ba- gózom, hogy olyannak érzem a szám, mintha a Chi- noin-gyár helyi lerakata lenne. És rosszul is alszom. Lehet, hogy a sok dohányzástól, de ha őszinte akarok lenni magamhoz, s az ember legalább magához legyen őszinte, akkor a dohányzás lehet az álmatlanság oka, de a dohányzás, ez a már nekivadult niktonőrület is valaminek a következménye. Beteg nem vagyok és gondjaim sincsenek különösebbek, a dolgaim általában rendjén mennek, s azt is tudom, hogy bármilyen okos dolgokat is írnak az újságok, azért még nem mindenki mondhatja azt el magáról, hogy: öregem, nekem nincsenek különösebb gondjaim, nekem aztán tényleg rendben van a szénám. Én elmondhatom. És mégis! Most is csak ülök itt magamban, rágom ezt a büdös cigarettát és nem tudom, mi a bajom. Dobjam el a cigarettát? De akkor mit csináljak? Olvasni nincs kedvem, a tv műsorát is meguntam, a fejem is megfájdul, ha mindig a képernyőt nézem, ülök hát papucsban, a kényelmes fotelban, hallgatom, hogyan matat kint Jolán, a konyhában. Friss vacsorát főz. Így volt ez tegnap is. 'így lesz holnap is. Reggel bemegyek az üzembe, oda- áliok a gép mellé, lenyomom a nyolc órát, hazajövök, ha van kedvem, piszmogok egy kicsit a kertben, ha nincs kedvem ahhoz sem, hát akkor leülök megint a karosszékbe — már meglátszik rajta a fenekem nyoma — és várom a vacsorát. Szombat délután fürdés, vasárnap délután meccs, szombat este televízió, vasárnap este megint és aztán jön a hétfő, az új hét, amely újból a kertbéli piszmogást, a karosszékben ülést, a vacsoravárást és a televíziónézést hurcolja elém.., Hétre hét, hónapra hónap és mindig ez és mindig ugyanaz. IAE HÁT VÉGTÉRE is mi a bajom? A lakásom berendezve, igaz, megéheztem, megdolgoztam érte. A házam felépítve, igaz, hogy majd gyomorbajt kaptam közben. A szekrényben talán eggyel több a ruha is, mint kellene és gyűlik a pénz a bankban a mosógépre. — Nem kívánhatod el, hogy hazajövök a munkából és oda- álljak mosni. Petrényiék is most vettek! Ja, ha Petrényiék is most vettek, akkor igaza van Jolánnak, nekünk is venni kell. Mert ezekkel a Petrényiékkel mi olyan versenyben vagyunk, mint a Szovjetunió az Egyesült Államokkal: ki kit győz le az egy főre eső villamos- energia-felhasználásban. A Petrányi Jancsi sportkörre jár, Sándorkának is járnia kell. A Petrányi Jancsinak biciklit vett az apja, Sándorkának is kell, nehogy fájjon annak a szerencsétlen gyereknek a szíve. Petrényiék disznót vágtak, mi is. Hiába utálom a disznó- ságot, de vágnunk kellett, mert Jolán makacs, hajt, űz, igaz, hogy magát is hajtja, űzi... — Eleget küszködtél gyerekkorodban, eleget harcoltál éveken át, mint funkciós ... Hát most legyen neked is részed abból, amit ígértél a népnek. Ezt Jolán mondta, meglehetős merész népnevelői érvekkel. Most nem vagyok funkciós olyan régen ... Mennyi Nem is hinném, öt éve alig.!, múlt! IV A, AZÉRT NEM kell ! szégyenkeznem. Öt év| alatt dupláját, dehogyis duplá-f ját, háromszorosát szereztem, ? mint amit addigi egész pálya-1 futásom alatt... Én megte-? remtettem magamnak a jóié-? tét, nekem már talán csak két? lépés, ha sokaknak tíz, a kom-” munizmus .. Na, ugye... Csak! azt tudnám, hogy mi a bajom.1: Mert semmi bajom nincs, és? mégis, úgy érzem, mintha va-1 lami nem lenne rendben kö-í rülöttem. Vagy bennem? Una-? lom ez? Ugyan, Azért mindig! van mit csinálni, az egyik nap í szépen tolja a másikat, csend-1 ben, nyugalomban élek, s ez! azért ném az unalom... Kü-< lönben is, van azért célom is,* ha erről van szó. Nem igaz? ^ Most meglesz a mosógép, az-? tán talán frizsidert, s egyszer | tálán autót is veszek... Szé-| pen, okosan beosztva vigyázni^ a pénzre, gondoskodni a csa-5 Iádról, hogy mindig, mindene* meglegyen, ez sem kis dolog, ^ ez is becsületes emberi, csa-? ládapai kötelesség... | Lehet, hogy nincs is semmi | bajom, csak bebeszélem ma-t gamnak. Talán már öregszem,' s öregedésem hajnalán még? utoljára felbuzognak bennem^ a fiatalkori emlékek ... képes ? lennék-e vajon még egyszeri végigcsinálni mindazt? Hátha nem volna Jolán. Vagy, hal nem volna ilyen... De hát, ■ végtére is, milyen ö? Amilyen« én. Jobbat akar nekem, magá-\ nak, a gyereknek, egyszóval aí családnak. A mi kis csalá- ‘ dunknak. Ettől én még lehetek« és vagyok is forradalmár. J Igen, forradalmár. A munka- jj pad mellett, a példás és a be-* osztó családi élet példájának ^ barikádján, mértékletes éle-5 temmel... Most nem lőni kell, < hanem dolgozni. Sokat és jól. 5 Erről írnak az újságok, ez aj párt politikája is. S ha ezt a] politikát szolgálom a magamj módján, kicsit ugyan kiszol-; gélt obsitosként, de rászolgál-i va erre az obsitra, mi volna1 ebben bűn... Semmi! Ettől,5 vagy éppen ezért, én mégj nyugodtan lehetek és vagyok! is forradalmár. Na ugye... \ IY1 ÁR MEGINT elszívtam5 egy cigarettát. Félóra; alatt ez a harmadik... Nincs; ez jól, sehogysem. Étvágyam, sincs már ... Pedig biztos jó) vacsorát főz Jolán. t Vajon mit? ■ TAVASZI ESŐBEN Tavaszi eső lépkedett Az utcán, s mondta: „Pötty-pötty, Sorjázd, leány, a léptedet, Fiú, ha várja jöttödet!” A lányoshangú, halk eső Csacsogva csak szavalta: „Siess, Bogárka, állj elő, Tipeg-topog a talpa!“’ Már állt a jó fiú előtt, S szólt az eső: „Na, pötty-pötty ..." Bogárka volt neheztelőbb: „No, nézd a ronda löttyöt!” Keze a gyenge ibolyát Elvette: „Már tavasz van.’“ S az apró távolságon át A férfit nézte hosszan. Szeme pihent a jófiún. S az este mondta: „Pötty-pötty” — S szemében szólt a csipetnyi gúny: „Ilyen a dal, ha köpköd.” Az égen lógó fellegek Elhúztak, szétszakadtak, Tudták, hogy már nem kellenek, S a holdnak kell az ablak. Aztán a kék fény pöttyögött, Mint gáz ömölni készült. Kék színben árult rőt ködöt A vérnek reszketésül — ... Örák utáni neszezés Ketyegte-súgta: „Pötty-pötty.“’ A fiú várt, ugye kevés? S a hölgy, a hölgy, a hölgy jött.” Fekete varjú... Fekete varjú nem tehet Kedvemre, gyász a lelkc-tolla. Bizonnyal szörnyűségeket Kárálna folyton, ha dalolna. Rigópárt hallok szívesen. Szerelmet szórnak szét gügyögve, Agon táncolnak színesen S tavaszt idéznek mindörökre. UTAZÁS Száz táj, száz cél és annyi arc, aztán az indulás összekoccantja a szívünket, lehull a fagy, a máz. Könyvek, gyűrt újságok mögül a szem kikandikál, lélek melegszik, szó gurul, összekötő fonál. és megvan majdnem mindenem, amit ígértem a népnek. Talán egy kicsivel több is, mint a népnek, de azt utóvégre is nem ajándékban kaptam, hanem belefogytam érte alaposan ... Vajon mi lesz vacsorára? Nem rossz az üzemi koszt, de valahogy mindig éhes maradok utána és ezek az esti, otthon készült vacsorák már úgy hozzátartoznak az életemhez, mint ez a karosszék a fenekemhez ... Kolbászos rántotta? Nem hiszem, az tegnap volt. Lehet, hogy paprikáskrumplit csinál, alásüt egy darabka húst, ahogy szeretem ... Meg kellene kérdezni... De most álljak fél, amikor ilyen jót ülök. Tényleg, mintha íze volna az ülésnek... Lehet, hogy friss túrós csuszát készít ... Sok töpörtyűvel és tejfellel. Emlékszem, még valamikor 46-ban, vagy 47-ben ... a fene tudja már ... falujáráson voltam és megkínáltak friss csuszával, olyat ettem belőle, hogy a fülem is majd kétfelé állt. Azóta sem feledem az ízét. Lehet, hogy nagyon éhes voltam, azért ízlett annyira, de hát abban az időben elég gyakran voltam éhes, a megelőző három esztendő gyomor- facsargató nyomorúsága után az égről lezabáltam volna a csillagot. IGEN, KUTYA idők volA tak azok. S később se könnyebbek. Ha mások is. Először elhitetni magammal azt, amit magam sem hittem, aztán elhitetni ezt másokkal. S mégis mennyit mentem, mennyit éjszakáztam és menynyit káromkodtam. Érdekes, ha jól meggondolom, olyan jó, szívbőljövőt nem is káromkodtam, már talán két éve is megvan. Igaz, hogy nevetni se nevettem igazán. Nem viccen, vagy valamilyen humoros előadáson a tv-ben, mert azon azért nevet az ember, de valahogy úgy napközben, munka közben, emberekkel vitázva, emberi történeteket hallva, megélve, úgy ném nevettem már, jaj, de nagyonis régen. ... amikor a sánta Feleki megjelent, komor és elszánt arccal és bejelentette, hogy megy Koreába. Leszámol a büdös imperializmussal... Ne bolondozz már, nem olyan egyszerű az, te... De igenis, megy, megmutatja azoknak a bitangoknak, hogy milyen is a magyar kommunisták ökle... Sarkonfordult és sánta lábával kikaosázott... Könnyes szemmel nevettem rajta, vagy nevető arccal sírtam érte? Hát nem mindegy már? Régen V volt. Mint ahogy régen volt az\ is, amikor négyen fogtak kö-; rül a géppisztolyosok és bele- i nyúltam a zsebembe, elővettem egy kézigránátot és csak ennyit mondtam... Egy perc, ha nem tisztultok, magam elé vágom és együtt megyünk oda, amiben én nem hiszek, ti meg valószínű, igen ... így aztán még ti jártok csak jobban ... A négy szabadságharcos! hetvenfelé szaladt, aztán szó pen lecsavartam a kézigránát tetejét és megnéztem, van-e benne só: sótartó volt az, szép sárgacsíkosra festve, még évekkel ezelőtt csináltam, magam sem tudom miért... Hát igen, nehéz idők voltaik, veszélyes idők, néha kömyörteleiv néha meg szélmalomharcnak tűnő idők ... De régen is váltók, milyen régen. Bárha meggondolja az ember, nem is Űjságcserével közelebb. tán összetartozunk! Utána ismerős a szó és már barátkozunk. Jő szagú táska kinyílik, a lélek is vele, beles a fodros alkonyat, felenged hidege. Suhanó fák és kattogás, a cél hozzánk szalad, összekötöznek — lámpa ég! boldog fénysugarak. KÓPIÁS SÁNDOR: r Éjszakai műszak Csavarmenetet vágnak a percek az éjbe. A gyár körül békésen szuszog a város. (A házakban most lecsavart kanóccal ég az élet.) Itt bent nem lassul a világ ritmusa, a munkát nem zavarják a gépeken tollászkodó csillagok. De a lendkerekek villanó küllőin hamarosan felkel a Nap, s megvirradnak a csarnok ablakai. ANTALFY ISTVÁN: Fáradt vagyok Fáradt vagyok.^ Két súlyos szó. Nem is szabadna tán kiejtenem, leírnom. De most, e hosszú nap után, amikor már minden pihen, s lejár a tegnap felhúzott kis órám a feketék zsongó hatása tart még, és elmélázva nézem ezt a kedves képet: alszotok már, lányom babáját szorítja magához, fiam fején — már nagy fiú! — hajháló... most elmondhatom, fáradt vagyok... E kor küzdelmei, s a felelősség — mindenkire vár' — ez a kenyér édes, mindennapi, de verejtékes kenyér, ez a harc, a közös, szép jövőért, ez a' tegnap csatája, ma küzdelme, holnap ára, hogy elmondhassam: megdolgoztam érte, és éreztem a súlyát: az enyém is e kor, gondjai, nehézségei, s felelőssége — és már nem is szégyen leírnom most, e téli éjszakán abbahagyva — nem befejezve! — munkámat, most, fáradt vagyok már ... de megéri, és én tudom, miért...! HATVANI DANIEL: Kövekbe karcolt ragyogás hurrá! valaki átszalad 1 az autók kergette utcán de mindez csak egy pillanat mely szemembe fúródik furcsán talán egy apró lányka volt hajába meggyvirág volt tűzve még láttam amint meghajolt ahogy az ág hajlik a tűzre és fölszálltak az oszlopok huzalostól a nap fényébe nem is tudom hol járhatok kárhozottan és megigézve egy pillanat volt a tavaszból de eltűnt, mint a látomás idegek tülkölése hajszol s kövekbe karcolt ragyogás ^Á/WWvV
