Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-04 / 79. szám
1962. április 4., szerda NEPÜJSAG 3 Felszabadulási ünnepség az Egri Finomszerelvény gyár ban Öt brigád nyerte el a szocialista címet -71 kiváló dolgozó - Másfél millió nyereségrészesedés Héttő délután. két óra ... A Finomszerelvénygyár szirénája harsányan jelezte a nappalos műszak végét. Pillanatokra elcsendesedtek az üzemek, lassult a gépek forgása, aztán újult erővel kezdte munkáját a váltás. Áradva ontotta magából az embereket a gyár. Ám, most nem siettek a vonathoz, nem tolongtak az autóbuszoknál. Ott gyülekeztek a gyár impozáns, tágas kultúrházá- nak nagytermében, zsúfolásig megtöltve a széksorokat: mikor fél háromkor kezdetét vette a felszabadulásunk 17. évfordulója alkalmából rendezett ünnepség. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Kócza Imre elvtárs, az Egri Finomszerel- vénygyár nagyüzemi pártbizottsága vb-tagjának megnyitó szavaival elkezdődött az április 4-i ünnepség. Az ünnepi beszédet Szűcs Vilmos elvtárs, a gyár pártbizottságának vb- tagja tartotta. Méltatta a fel- szabadulás napját, az eltelt tizenhét esztendő eredményeit, az utóbbi években lezajlott bélés külpolitikai eseményeket, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusát. Az ünnepi beszéd után Takács László elvtárs, a Finom- szerelvénygyár igazgatója adta át a kitüntetéseket és jutalmakat az üzem azon dolgozóinak, akik az elmúlt év során becsületes és lelkiismeretes munkájukkal, kiváló eredményeikkel segítették a gyár munkáját a tervkötelezettségek teljesítésében. Öt brigádnak nyújtotta át a szocialista címet és az erről szóló oklevelet. 71 dolgozó kapott kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet, s 81 munkás mellére került fel a törzsgárda- jelvény. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem. hogy pénteken egymillió 422 ezer forintot osztottak szét a dolgozók között nyereségrészesedés címén, amely összeg 10 napi fizetésnek felel meg. A kitüntetések és jutalmak j átadása után terjesztette az I egybegyűltek elé Kócza Imre ' elvtárs a VIII. kongresszus tiszteletére indított munkaversenyhez való csatlakozásra a felhívást. .,Felhívjuk Heves I megye ipari vállalatait, hogy indítsunk megyénkben egymás közötti versenyt, azért — hangzott a felhívás —f hogy a kongresszus tiszteletére kiMunka Érdemrenddel tüntettek ki károm tanácsi vezetőt Szómba ton a Heves megyei Tanács végrehajtó bizottsága ünnepélyes keretek között kormánykitüntetést nyújtott át két kiemelkedően jó munkát végzett tanácsi vezetőnek: Munkaérdeméremmel tüntették ki Endrei Lászlót, a Hatvani Járási Tanács V. B. elnök- helyettesét és Mucsi Sándort, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét. Ugyancsak Munkaérdemérmet kapott Hagy László, a megyei tanács költségvetési csoportvezetője, aki a Parlamentben vette át kitüntetését. bontakozó versenyben, a kitűzött feladatok teljesítésében, még jelentősebb eredményeket érjünk el és ezzel is meggyorsítsuk a szocializmus építésének ütemét hazánkban”. A felhívást egyhangúan elfogadták. Az ünnepség második részében az Egri Pedagógiai Főiskola hallgatói adtak műsort. Énekkaruk osztatlan sikert aratott. S a szavalok is nagy tapsot kaptak. Fellépett a műsorban az Egri Finomszerel- vénygyár KISZ-szervezetének tánc- és színjátszó csoportja. A táncosok Mojszejev egyik táncszvitjét adták elő, a színjátszók Gergely Sándor Vitézek és hősök drámájának utolsó jelenetét; a színjátszóknak ez a bemutatkozása a Hámán Kató kulturális seregszemlére való felkészülés „házi” premierje volt. Az ünnepi műsort tánc követte, amely a késő esti órákban ért véget. Öt év alatt: TAVASZ 330 háztulajdonos Egeresein ben ! i Kitüntetettek Egercsehi-bányatelepen, Csó_ nak útján, szinte új városrész nőtt ki a földből az utóbbi néhány év alatt. Impozáns iker- ; házak emelkednek a hegyol- ; dalban, s legtöbbjük .már a j bányászoké. 1958. márciusi 28-án érkezett meg az első OTP-értesítés, Guba Márton részére; az első kérelmező 28 ezer forintot kapott házépítése befejezésére. S azóta egész dossziéra való OTP-értesítés gyűlt össze az Egercsehi Bányaüzemnél. A mai napig 132 bányásznak adtak kölcsönt házépítésre. Legutóbb Sike István, a szarvaskői üzem fő aknásza kapott az Országos Takarékpénztártól 70 ezer forintot, családi ház felépítésé re. Ám, nemcsak a bányászok, az üzem is felépített már a telepen mintegy 170 lakást, — s ebből harminckettőt vásároltak meg a lakók, és a régi te- | lepen is 166 család lakik már saját otthonában, öt év alatt így összesen 330 bányász lett háztulajdonos Egercsehiben. (Foto: Kiss Béla) Mint már lapunkban is jelentettük, Egerben kiosztották az aranykoszorús KISZ-kitüntetéseket. Gere István, megyei úttörő-titkár KISZ-érdemérmet kapott. Aranykoszorús kitüntetettekkel, Szőllósi Margittal, a poroszlói Béke Tsz KISZ- titkárával és Táncos Lajossal, az ecsédi KISZ-szervezet csúcstitkárával beszélget az ünnepség után. (Foto: Kiss Béla) Holnapok hétköznapjai ÖT ÓRAKOR csörög a vekker minden reggel Burzuk Györgyéknél. a fiatal pár nem ér rá lustálkodni, hamar kezdődik a munka, s annyi tennivaló van kora reggel egy házban, ha nem akarnak este rumlis lakásba érkezni. Ezen az áprilisi reggelen is ötkor keltek. Burzuk György a segítéshez szokott férjek gyors, pontosan kiszámított mozdulataival végezte el a rá váró munkát, most különösen gyorsan, mert a felesége hatra megy, ő meg csak hétre, hót az oroszlánrész ma az övé. Nos, amíg ki-ki munkahelyére ér, hadd mutassam be őket. Hatvanban laknak, az új házak egyikében kaptak lakást. A férj a téglagyárban főgépész, az asszony az önkiszolgáló csemegeboltban eladó. Kislányukat a nagymama neveli, s a fiatalok nagy gonddal készülnek arra az időre, amikor már a háromtagú kis család együtt lehet. De folytassuk a napot. Kövessük az asszonyt. Burzukné már a pult mögött áll, méri a kicsik, nagyok kosarába az árut, közben szeme néha a mutatóra rebben, várja a déli egy órát. Szeret itt dolgozni, bár semmi kiváló nagy tettet nem müveit eddig, munkájával maga is és az üzlet vezetője is elégedett, hiszen kötelességének eleget tesz, mint ezrek és ezrek mindenféle beosztásiban. Éppen ezért nemhiába nézi Burzukné az órát, hiszen fél kettőkor mór a másik állása várja, a munkásőr- parancsnokságon végzi el az adminisztrációs teendőket. Egy óraé múlva néhány perccel, arrukor a kórház előtt elhaladva végre mégkérdem tőle: — Két kérdésem lenne. Egyik: mikor ebédel és hol. a másik meg az, kell magának ezt a kettős munkát végeznie? — Tehát sorrendben: ebédelni nem ebédelek, csak hideget, és este a férjemmel vacsorázunk, friss ételt. Hogy ■iiiiiHiiiiii«H»ii«iiiniiilii»ii»iiiii»u»iiiilliilliiniil«ii*iiiiiiii»iiliiItiii(iuiir»iiiiiiiiiii*iiiHliilitiiiliilUiUinliiluiii»iiluiiiluiiilliliiliilii»,ii:iiiii ■ ■ tMiii.iii.iiiiiiiititiuiiiiiuiiitiiiiiiiiiaiiiiiia ■ ■ t , ,,, «iiiiiiii*:iii,«nI,ii Egy ember rúgta a sarat a •patak mentén. Reggel indult el határjárásra és most ezen a szép tavaszi vasárnapon különösen jól esett kint barangolni a földeken. A föld illata átjárta a mezőket és a délelőtti napsütésben alig észrevehető párafelhö úszott a szántások fölött. A patak mentén már virágzott a gólyahír és bársonyos szirmú ibolyák nyíltak a füzek alatt — Tavasz van, most már igazi tavasz, — állt meg a háromszáz holdas tábla szélén, és csizmájával széttúrta a lába előtt heverő hantot. Tenyerébe vette, nézegette, morzsolgatta a piruló fekete földet, aztán csak úgy magának hangosan kiadta a parancsot: — Holnap kezdjük a vetést, Vince! És Barna Vince, a szövetkezet elnöke, úgy vette tudomásul ezt a szót, mintha egy felsőbb sugallatra érkezett megcáfolhatatlan örök igazság csapott volna ki tulajdon száján. Megállt egy pillanatra még a tábla szélén, majd egy nagy elhatározással nekivágott a napfényben feketén csillogó szántásnak. A föld olyan volt már, mint egy süppedő szőnyeg. A hantok hátain mély barázdákat szárított a nap és ha kezébe vette az ember, mint a finom porhanyós lisztet morzsolhatta szét ujjai között. Barna Vince sokáig nézte, az ujjai között morzsolgatta a földet, aztán, mintha kézzel tetné a magot, nagy ívben tzétszórta maga köré. — Tizennyolc mázsát adnia Hell holdanként a Verebes-dűlőnek — tűnődött, majd visz- tzafelé indult a patakhoz, •melynek partján már buján SZALAY ISTVÁN: 'dúalújkő zöldellt a friss, tavaszi fű. Ledobta bekecsét, leterítette a földre a tábla szélén, a sárga kikericsek közé, és lehevert szemben a nappal. A levegő megtett tavaszi illattal. A fűzek barkáin méhek döngicsél- tek és csak néha jelent meg a szántások fölött egy-egy fekete varjú, mint visszajáró kísértet a télből. — Átkozott fajzat. — dör- mögte. Cigarettára gyújtott és félig nekikönyökölve a vízpartnak, leste, figyelte a párolgó szántást. — Tárcsa, boronák, hat ve- tögép egymás után — cikázott át agyán a gondolat és hunyorgó szeme előtt már látta, szint3 érezte a holnapi képet, amint végigdübörögnek majd a traktorok a Verebes-táblán. Igen, a Verebes. Ez a kisgazdáké volt. Túl a patakon a Kelemenes, mellette a Százholdas, mindmind volt urasági birtok. És a gomolygó füstkarikák között már meg is jelent az egykori kép: Az urasági Százholdason két csúnya, fekete gépszörnyeteg vastag drótkötélen ekét vontat maga után olyan barázdákat hagyva, hogy ha bele- ugrik, nyakán felül látszik csak ki belőle a gyerek..., a másik oldalon pedig a Verebesen, az ő apja ballag az ok- röcskék után. Érdekes? Milyeti tiszta most a kép... Ő, mint tízesztendős forma fiúcska, ott talpal mezítláb a barázdában, viszi szorgalmasan apja után az üsztökét, de a feje, a fej3 az mindig visszafelé jár, ott ahol dübörög, csahol a hatalmas gépszörnyeteg. Egyszer, emlékszik, meg is szántotta apját: — Édesapám! Szántassuk fel mi is ezzel a géppel a földet. A Szilaj, meg a Gallyas két hétig se fordítanak ki annyit, mint az a masina ott reggeltől déli harangszóig. És akkor az apja, az ő apja elmosolyodott, barackot nyomott a fejére. — Bolondokat beszélsz Vin- cus! A gőzgép az uraságé, meg aztán lépd csak keresztbe a mi földünket. Mire húszat számolsz, már vége a világnak . .. no aztán a két szép ökör. Azokat talán az uraságnak adnád? Erre aztán felelni ő maga sem tudott, mertí Szilajt meg a Gallyast úgy szerette, mintha tulajdon testvérei lennének ... A vízió gyorsan eltűnt és helyébe megakadt a szeme egy fekete valóságon. Határkő. Itt, alig három arasznyira a lába előtt. Leste, bámulta, nézte egy ideig, aztán közelebb lépett, legguggolt melléje, tisztogatta bemohásodott oldalát. Igen, most már jól látható, hogy egy régi határkő bukkant elő a föld szélén. Nézte jobban, kereste az írást. És las- san-lassan a hét betű kirajzolódik: „B V” — Barna Vince, — mondja ki hangosan saját, tulajdon nevét, az aVja. nevét, aki valamikor idehozta, ide faragta ezt a követ, Hirtelen felállt, szét- tekintelt, a patak felé fordult, aztán látta már. bizonyosan látta, hogy éppen ott hevere- dett le a maguk földje végében, ahol hosszú, keskeny szalagban húzódott a háromholdas „birtok”. Az elnök újra visszahevere- dett a kabátra, megint csak rágyújtott egy Kossuthra és újra meglepték az emlékek. Ezek már jóval frissebbek voltak, mint a „gőzekés világ”, ezek sokkal korábbi emlékek voltak: — Jönnek az agitálok, szinte egymásnak adják a kilincset. A falu egy teljes héten át töpreng, gondolkodik. Az emberek nagyjában csoportokba verődve álldogálnak az utcákon, a házak előtt, de éjszakára is hiába oltják el a villanyt, legtöbbjének messzire kerüli szemét az álom. Az ő utcájuk is csak áll, vár valamire. — Majd ha Barna Vince aláírja — mondogatják itt is, amott is az elvtársaknak. Először ő, mi majd utána megyünk ... És ő, Barna Vince, sokáig nem tudta mire szánni magát. Tudta pedig, hogy a nagyüzem nem ugrásnyi apró nadrágszíj, a traktor nem ökör... és mégis ... mégis birkózni, gyür- kőzni kellett ezzel álló egy hétig. És egy hét múlva, amikor aláírta a papírt, másfél órán belül utána ment az egész utca. Este az alakuló gyűlésen már a kisebb gyerek is azt beszélte: Barna Vince bátyám lesz majd az elnök. — így volt — sóhajtott. Milyen közel, mégis milyen távolnak tűnik. Mennyi minden történt az alatt a három esztendő alatt. Egyszerre szakadt a nyakába egy kétezerholdas gazdaság minden bajával, gondjával együtt. Meg kellett alakítani a brigádokat, a munkacsapatokat, hiányos volt a felszerelés, aztán jöttek az emberek. Jöttek és neki kellett szívet, lelket, életet verni azokba, akik álló egy hétig vártak arra, hogy Barna Vince mikor szánja rá magát, mikor veszi a kezébe a tollat. És így bajokban és sikerekben, eredményekben és kudarcokban szaladt el ez a három esztendő, s közben a falu szeme előtt az állam segítségével, meg a maguk emberségéből bújt ki a földből az Aranykalász tanyája, az istállók, a fiaztató, a baromfiólak, és jött meg az első, saját Zetor. Tettek, múltak az évek és az elnök bíztatta, buzdította az embereket: ne féljetek, meglesz a harmincnégy forint, meglesz a traktor, megkapjuk a kölcsönt... és sokszor, amikor megnyugodva kifordultak az irodából, akkor a saját lel-1 két szállotta meg a kétség: ugyan meglesz-e tényleg, lesz- e majd hozzá elegendő erő? És most itt van az új ta-1 vasz. Szikkad a föld a verebesi táblán, holnap újra jönnek a gépek, a fogatok. Tavaly tizenhat mázsát adtak a földek, az idén legalább tizennyolcnak kell lennie ... Délre harangoztak, amikor hazafelé indult a határból az elnök. A tavaszi ragyogásban egyetlen gondolat duruzsolt csak lelkében: vetni, vetni kell w. itt van újra a tavasz... kell-e ezt a kettős munkát végeznem?. Igen is, meg nem is. A férjem jól keres, kislányom a nagymamánál nevelkedik, tehát nem kellene csinálnom. No. de mondjon egy asszonyt, aki nem szeretné, ha minói előbb kényelmes, csinos, modern, jól felszerelt lakása lenne? En például igen. Most vettem mosógépet, szőnyeget, s jönnie kell a többi holminak is. Majd ha mindez együtt lesz, akkor én is hallgatok a jó szóra és már csak az egyik áh ást tartom meg. MÉG A KENDŐJÉT sem vetette le. s máris kész egy kimutatás. Fürge ujjakkal toppannak a billentyűk, készülnek egymás után az ívek, minden rendben és pontosan, gyorsan megy egészen négy óráig, amikor már ismét kabátban áll az ajtóban. — No, most irány a Szőlőhegy! Megyünk a kislányom: hoz. A kiskapun keresztül mór integet a jól felöltöztetett kislányka. s perceken belül édesanyja karjaiban van. Máris kezdi az „agitálás|”. — Anyuci! Mondd meg a boltban, hogy most nem mégy dolgozni, most velem maradsz! — Nem sír egy ilyen nagy lány! Hát persze, hogy megmondom, csak tudod, hogy mit ígértél nekem! — Igen — hümmögi a gyerek, s máris napsugaras az arca, hi-i szén apuka is megjelenik a kapuban. Az este szemerkélő, ködös, nem valami tavaszias képében két fiatal léptei nyelik az utcát. Mennek haza. Este van, hétfő van, nincs gond a vacsorára, mert a vasárnapi ebédből bőségesen maradt. így aztán jut idő egy kis beszélgetésre, egy kis közös rádióhali- gatásra, egy kis pihenésre. Előkerül a terítő, amit a leendő tv-asztalra horgol Burzukné, s a beszélgetést hamar abbahagyva, már csak a lámpa fénye szór ezüstös sávot a férj hajára, aki ezen az estén — tanul. ... Burzukók ma, amikor ez az írás megjelenik, nem keltek reggel ötkor. Ma nem mennek munkába, kislányuk is békésen alszik a kiságyban, hisz ez a nap neki egy terven felüli vasárnap. A házaspár is pihen, — ahogy nekem elmondták — kdalvó lesz április negyedikén, és... — Mindent megnézünk, ami csak műsor, vagy esemény lesz, mert a kislányom úgy tud örülni, ha valami érdekeset lát! BURZUKÉK lakásában nincs emlékérem, nincs nagydíj, hiszen fiatalok, nemrég kezdték az életet, a munkát, van idejük arra, hogy hétköznapjaikkal a holnapot rakosgassák össze ... Gs. Adáin Év*
