Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
népújság 1962. április 30., hétfő Barta Lajos Májusok emléke Májust dalol a francia meg- < szállás fegyvereinek tövében < hősi és hű szívvel Juhász Gyű- < la Szegeden, a szocialista vi-i lágszabadságra eszmél Oláh < Gábor, a kálvinista Rómában, < Debrecenben; májust énekel a< nyugat-magyarországi komimün< forró közepében, Sopronban, a< forróhitü költő, a mártírrá < lett fiatal Boros László. Kis« vidéki városok, faluvárosok « hetilapjainak költői egyetlen < boldog májusi kórussá avatják« a fegyverek köré zsugorított« országot. Szabad Május! Az 1889-i párizsi kongresz- < szus határozata emelte ünnep-; pé minden évnek első májusi; napját. Huszonkilenc év múl-; tán jelenthette Lenin az oro- j szók első szabad májusát. Harminc év múltán jelenthette J Budapest a magyarok első sza-! bad májusát. Huszonöt év < kellett, hogy a magyar fasizmus rémuralma romjaira újra! felröpüljön a szabad május! vörös csillaga. Szabad május! • Tudod, ma már nincs mit fél-" ned: egymilliárdnál több em-< ben vigyáz jelképesen mélyér-< telmű szabadságodra. Megmozdul az utca A képek nem május elseji békés jelvonulókról készültek, bár a tüntetőket a beke, a megbékélés nagyszerű eszméje vezérelte az utcára. Öldöklő háborúk ellen emelik /el tiltakozó szavukat Párizs proletárjai, s az új háború elleni izzó gyűlölet adja a jelszavakat a tokiói tüntetők szájába is. Hatalmas tömeg hömpölyög a San Michel boulevardon, az algériai háború kirobbantásának hetedik évfordulóján. Magyar földön ez az első május, rendeletet ír a grófi miniszterelnök: „Az alispánoknak! Mindenütt a helyi munkásoknak, valamint minden más honpolgároknak, ha gyűlést szándékoznak tartani — az a fennálló szabályok és rendeletek alapján a hatóság felügyelete alatt megengedhető — de tüntetések nem. Jelen rendeletem a hatósági főnökök, rendőri kapitányokkal és elülj árokkal közlendő, s hogy az a legpontosabban megtartassák, tekintetes urasá- god által is ellenőrzendő.” Budapesten, szól a rendőr- főkapitány: Minden felvonulás tilos! Szólnak a pesti prolik: — Talán még lövetni is tetszik! Mégis, a Városligetben 60 000 jó proletár találkozik. 1891. Orosháza. A Munkásotthon homlokáról függ a május-ünnepi zászló, fehér selyem, piros betű: „Szabadság, egyenlőség, testvériség.” A csendőrök: — Gyalázatos tüntetés ez! Három embert már visznek, és a zászlót is elviszik. Hatalom a szolgabiró, fogadja a proletárok küldöttségét. — Főszolgabíró úr, jól tudja, nincs törvény az elkobzásra, az emberletartóztatásra. Zászlót, embert kérünk vissza. A szolgabiró: — Majd meglátjuk, mi lesz este! Katonaság jön vonaton. — Orosházi fő téren áll a tömeg, harcra készen. Sortűz dördül, halottak esnek. Békéscsaba: tilos a májusi ünnep. Hallgat a város, a nagy csend a tüntetést jeleníti ... De híre fut, hogy mi történt Orosházán. Az emberek, mint a villám, a fő térre kicikáznak. Mint valami vérszövetség, ég a fejük, ég a léikük. A főszolgabíró is kimegy a térre. — Nem megmondtam már ma reggel, ahol tíz embert látok együtt, szétlövetem! Mars, él innen! — Szétlöveti? Nincs rá törvény! — Csabán én vagyok a törvény! — Akkor megverjük a törvényt! — és megverik! Lóról száll le, vagy két század, sortűz dördül, sok halott a piactéren. 1893. Pécs vidéke a májusi ünnep színhelye. Harcban, áll ott hetek óta 2000 bányász! Jussuk a májusi ünnep. Sortűz dördül! Sok a halott Szabolcsbányán, a széntől fekete téren. 1894. Hódmezővásárhely. Május egyre készül a nép, jó vezérük Szántó Kovács. Jön a csendőikülönitmény: elviszik jó Számító Kovácsot! Bilincséivé. Városháza kapuja zárva, harsogja vagy ezer ember, munkás, paraszt, öreg, ifjú: — Vezérünket, az ártatlant, adják ki rögtön! Döngetik a bezárt kaput, kővél, bottal. Futva jön két csendőrosztag! Fegyver dördül, sok a halott! Vér-iszapos a Városház tér! Rendeletet diktál Pesten Bánffy bíró miniszterelnök: „Statárium lesz a törvény az egész magyar Alföldön”. 1906. Budapest. Szól Garami Ernő, a Szociáldemokrata Párt vezére: — Vörös május? Ez veszélyes! Ebből forradalom lehet! Nem akarunk forradalmat! Szavazati jogért megy a harcunk, a szavazóoédulával, és békésen akarunk a szocializmusba belenőni! Nem kell nekünk véres május!_ Nem kell nekünk vörös május! Csak szép, csendes, tüntető május! Rózsaszínű boldog május! Nem forradalommal, de szavazócédulával fogunk mi rendben, békén a szocializmusba belenőni. 1914. Német császár, osztrák császár, magyar király háborúba parancsolják népeiket. Végigriad Európán az első világháború vérförgetege. Mondja akkor Alpári Gyula, a pártból kizárt ellenzéki elvtárs: — Nos, Garami Ernő elvtárs! Látja most már: szavazati jogunk még nincs, de már kezdünk a szocializmusba „rendben, békén belenőni”. 1919. májusa szól. A vörös szín tengerében tündököl Budapest. Az első szabad május gondolati monumentalitásához illő történelmi színpaddá van alakítva. Architektúrát alkotnak a vörös zászlók. Művészien kiképzett emelvények. Körutat átfogó, merész ívezetű, tornyosodó diadalkapuk. A hídfők vörössel vannak bevonva, számtalan apró zászló, libbennek, lebegnek. — Ferenciek tere: két nagy oszlop, két szobor: Lenin, Liebknecht — Ferencz József tér: színekkel pompázó két oszlop, köztük hatalmas látvány: talapzaton Marx szobra. A Lánchíd budai hídfőjét diadalkapu fogja be, két oldalán Marx és Engels szobra. Az alagút bejáratát vörös koszorú girlandosítja. Jobbról pörölyt emelő munkás hatalmas szobra, balról vöröskatona. A vérmezőn, mintha a Habsburg által kivégzett magyar jakobinusok véréből kelt volna a világba Lenin fehér szobra. Még sohasem volt Budapest ilyen tüneményesen szép és fiataíL A magyar történelem új értelmétől, Budapest népének tavaszi leikétől lett ilyen szép és fiatal. Ez a kapitalizmus vasszerkezetéből szabadult lélek kifejezésre akarja juttatni emberi és társadalmi újjászületettségét Hogyan, mivel? Tánccal, dallal, zenével, jó kedvvel, kacajjal. Az emberek ugyanazok, mint tegnap vagy tegnapelőtt, de azzal, ami velük, ami bennük történik, önmaguk fölé növesztették személyüket Láz bennük az öröm: ,,Ki az utcára! Ki az utcára, az új embertestvériségbe!” Mintha tűztalajon állna Budapest, mintha még a paloták falai is remegnének. Mert az emberek feléjük sugározzák történelmi indulataikat és úgy érzik, hogy az indulatoktól perzselt falak visszavetítik az agy hőségét Hogyan tudja majd ez a város kifejezni mindazt, amit egészen új történelmében az első szabad május jelent? Most azonnal szólni fognak az ünnepi utcák, most azonnal zene és dal lesz Budapest, amilyen még sohasem volt Most azonnal ott lesz a nagy úttesteken az új világtörténelmet kifejezni akaró lélek százezres sokasága. Ki gondolna most a kapitalizmus hazát szorító fegyveres gyűrűjére, katonáira, ágyúira? Ki figyelne most Londonra, Párizsra, Washingtonra? Semmi különös nem történik, csak mindenfelől hatalmas muzsikák kezdenek szólni és hatalmas kórusok a vi- légtérbe tömi. Már elborította a nagy utcákat és tereket az első szabad május, mint nagy világgyőzelmet ünneplő tömeg. Ó, dalok! Azokat költő szö- vegezte! Ö, a zene! Azokat a zene művésze komponálta. A lélek beléjük veti magát, hogy kimondja velük önmagát. De nincs-e valamely rögtönzött népművészet a vonuló tömeg önkifejezést szolgáló mozgásában, mozdulataiban, a rögtönzött utcai táncban, a daloknak az egyéni lírizmust kifejező modulációiban? Nem valami sűrű, nyüzsgő, nyomon nem követhető alkotási viharzása ez Budapest májusi lelkének? Zenék szolnak, dalok szállnak, újjongások rakétáznak, lelkek muzsikálnak, örömök vibrálnak, asszonyok, leányok világos, virágos ruhái, mintha szőnyeget terítene az ember merőben új, szocialista történelme elé. Csak utcai, ünnepi felvonulás ez? Nem valamely gigantikus keletkezés: a szocialista emberiség forradalmi megjelenésének tömegnyitá- nya játszódik le Budapest nagy útvonalain, terein. A város, az ország májust énekel... Mit jelentett 1919-ben májust énekelni? A szocialista embervilág jöttének tenni vallomást és fogadni hűséget Vitatkozzunk, vagy ne ? Vitacikk, a vitatkozni akaróknak ezerötszázadik hozzászóló a hamleti kérdéshez Szájtátva olvas- tam b. lapjukban az alig 427 éve tartó rövid és igen érdekes és még annál is aktuálisabb vitát arról, hogy vitatkozzunk-e vagy sem. Amikor először elolvastam a vitaindító vitacikket, vitába szálltam magammal, hogy érdemes-e vitatkoznom a vitaindító vitacikkek vagy nem érdemes vitatkoznom. Most hogy kezembe került őseim levél-1 tárának vitaanyaga, s megtaláltam benne dédükapám apjának hozzászólását, úgy érzem, részben tradicionális kötelességem, részben a vita iránti tiszteletem is megköveteli, hogy én is bekapcsolódjam a vitatkozzunk-e vagy sem vitáiéiba, amelyet b. lapjuk vitaindító vitacikke indított el alig 427 éve ... Kedves szerkesztőség! Engedjék tehát meg, hogy e régen megírt vitaindító vitacikkhez megírjam a magam vitacikkét is, amelyben legyen szabad leszögeznem, hogy vitatkozni igenis kell, ha: Numero t: Van min vitatkozni... Numerő 2: Ha ivan kivel vitatkozni ... Numero 3: Ha van mivel vitatkoznia. Numerő 4: Ha vita kell, hogy vitázó szellemű legyen az újság, és végül... Numerő 5: Vitatkozni kell, illetve nem kell, azazhogy lehet meg nem is ... Ezek után érthető az én álláspontom, amikor kifejtem, hogy egy jó vita többet ér, mint egy rossz, de • egy rossz vita többet ér, mint a < semmi, mert jobb ; ma egy túzok,; mint holnap egy; struccmadár és a) verébtojásból is í lehet hemendek- \ szét csinálni, aki! szereti a vitád. Aki \ nem szereti, egyék 5 lúdtojásból, mert j a lúd is úgy jó, ha J kövér, a vita is, ha; jó vitaindító cikk< után közlik az én szerény vélemé- < nyemet, amellyel, remélem, hozzá- \ járulok a vitatkoz-! zunk-e vagy sem j vitájának végleges! lezárásához. Olvasói üdvöz- j lettel: Vitat Kazimir! U.i.: Kérem b. \ lapjukat, hogy < dédunokám számára is küldjék í meg azokat a szá-{ mókát, amikben« érdekes vitájuk folyik. Hadd tanuljon az a gyerek < is. Nem igaz? (egri) fádtz egyJete... Csak egy percre is, vajon megálltál-e, kedves olvasó, egy- egy virágba borult almafa alatt az élmúlt napokban, a napfényteli áprilisi ég aranyló ragyogásában. Bizonyára hasonlatot kerestél és díszítő jelzőket, hogy elragadtatásodnak hangot adj. De, ugye, nem sikerült? Nem sikerülhetett, hisz a szavak szürkék és kopottak, erőtlenek és gyengék ilyen pazar látványhoz. Erőtlen az ember kifejező ereje, ha a halvány rózsaszínben játszó, fehér szirmok szépségét szavakkal akarja megörökíteni. Gyönyörködtet és megnyugtat, felemel és erősít és elgondolkoztatja az embert a természet lenyűgöző pompája. Nemrég még hófeQhők jártak felettünk, aztán mintegy varázsütésre megváltozott minden. Duzzadó rügyek szállták meg a fák száraz ágait. Jószagú szellő kócolta a lányok haját. Nagyszemű barkacsokrot hoztak a falusi asszonyok a városi piacra. Fehér szőrű, újszülött kisbárányok ficánkoltak anyjuk mellett. Tojások millióit kopogtatta belülről és törte fel pelyhes kiscsibék hada. Es zöldeUni kezdett a fű és ereje lett a napsugárnak, ésdúdolni, fütyörészni kezdtek az emberek. „Csakhogy itt van már” — ezt lehetett kiolvasni a szemekből, s a régóta várt, drága évszak elfoglalta helyét a selymes domboldalakon, a felásott kertekben, a traktorjárta szántóföldeken, az almafák virágos ágain, a madarak pihé- vel bélelt fészkében és az emberek szívében. A késést pedig most rohamléptekkel igyekszik behozni. Kettőzött erővel ontatja a nappal a sugarait, buzogtatja a források megtisztult vizét, méhek szorgos csapatait küldi a gyümölcsfák virágtengerére. Egy virágba borult almafa alatt bámulom én is a kis szárnyas zümmögőiket, s bámulatom és tavaszi örömem fejeződik ki e gyarló sorokban. Megírtam. Hátha más is örülni fog neki. (Csg. L.) A tavaly áprilisban kirobbant algériai fasiszta lázadás ismét talpra állította a proletár Franciaországot. A Boulogne- Bil'ancourt munkásai is hitet tettek a béke mellett. Ez a kép Tokióban készült két évvei ezelőtt. Amerik:, helikopter menti meg a felháborodott tüntetők haragját«) Haggertyt, akinek Eisenhower utazását kellett volna előkészítenie. ’ WAAAAWWWWWWWVWVWN/WVWVVVVVVVWS/VWVVWWVVVWW Gyarmati ifjúság napja Egerben Hatvan és Gyöngyös városok után, ma délelőtt Egerben rendezi meg a KISZ megyei bizottsága a gyarmati ifjúság napját. Az ünnepélyes nagygyűlésre a Tiszti Klubban kerül sor, délelőtt tíz órakor. Megemlékező beszédet mond Németh Tibor, a KISZ megyei bizottságának ágit. prop. titkára, a KISZ végrehajtó bizottságának tagja. Megérkezik a nagygyűlésre Sala Eldin, a Magyarországon tanuló gyarmati fiatalok képviseletébe», és felszólal az ünnepségen. A gyarmati ifjúság napja tiszteletére műsorral készült az egri I. számú Általános Iskola zenei tagozatának énekkara, Moskovszky Vincéné vezényletével, Nagy Miklós tanár zongorakíséretével. Fellép az iskola aranyéremmel kitüntetett kamarakórusa és finnül, németül és oroszul énekelnek a baráti népék dalaiból. Bemutatja „Eger az irodalombban” című összeállítását az egri Gárdonyi Géza Gimná-! zäum Irodalmi Színpada i*.
