Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-29 / 99. szám

1962. április 29., vasárnap NPPÜJSAG A tandíj „kifizetve", de tanultak-e belőle Négy hónap után Tarnaőrsön NEMCSAK 'az illem, de a ______________oocsület is dik­tálta, hogy az, aki még az év elején „Tizennyolc forint tör­ténete” címmel nem éppen hí­zelgő dolgok elmondásával szégyenítette meg egy egész megye előtt Tarnaőrsöt — mentségére szolgáljon, hogy ő tehetett róla legkevésbé — egy idő után megpróbáljon arról is hírt adni: történt-e változás az eltelt idő alatt. Természe­tesen, nem abban a naív hit­ben, hogy egy cikk, néhány órás vizsgálódás szülte gondo­latok lennének alapjai a le­mérhető változásoknak, de ab­ban a hitben igenis, hogy az a cikk talán egy keveset hozzá­járult a lelkiismeret felébresz­téséhez. Nos, a tizennyolc forintos tandíjat kifizették egy munka­egységre a tarnaőrsi szövet­kezeti tagoknak — ez az, ami­kor a tandíjat a tanuló kapja, de nem örül neki —, S most már csak az a kérdés, hogy felébredt-e az a bizonyos lel­kiismeret, tanultak-e a forin­tok keményen reális pedagó­gusától? Hogy az olvasó emlékezete felfrissüljön —, s nem azért, hogy a kellemetlen múltat hánytorgassuk — néhány tény a tarnaőrsi Dózsa Termelőszö­vetkezet 1961. évi gazdálko­dásából, amelyre éppen ez a szó Illik legkevésbé, hogy gaz­dálkodás. Elprédált mintegy 700 ezer forint!- Elnök elvtárs, én csak három kiló mákot loptam, de volt olyan, aki harmincat... £n miatta tettem, mert 6enki felelősségre nem vonta, hát elhordhatták volna itt az egé­szet, s akkor nekem mi ma­rad? — ez idézet, egy közel­múlt! közgyűlési felszólalás­ból, amely egy nem is nagyon távoli múltat idézett fel, a magatehetetlen vezetésével, Bzétzüllött munkafegyelmével, a brigádvezetők napi imájával, amely nem az egek urához, mint inkább a magukat a szö­vetkezeti vagyon urának val- lani nem akarókhoz szállt. |DE ENNYI ELEG~| *^úít ból, sokkal érdekesebb a je­len és talán még izgalmasabb lesz a jövő. Amit itt elmon­dunk, minden különösebb lírai fogás, szép szavak köntöse nélkül, csak a tények vará­zsával hatni akaróan, azt Szí­tás Elektől, a szövetkezet alig egy hónapja új elnökétől hal­lottuk, aki — újabb két évre VSAAAAAAAAAAAAAA/SAAAA/\A/S/VVVW\AAA/\*A*AA/VVVVVVVVWVVVV\^^ A<VWWWVW meghosszabbítva „kiküldeté­sét” —, Kisköréről jött át Tar- naőrsre, családostól. Talán még annyit elöljáró­ban: egy fecske nem csinál nyarat és egy ember szövetke­zetei ... De, ahol már van egy fecske, ott legalábbis gyanús a dolog, közeledik a nyár. Ahol —, hogy félretegyük a virág­nyelvet — kemény kezű, hatá­rozott, de a szövetkezeti tag­sággal együtt dolgozni akaró az elnök, ott legalábbis már a remény megvan, a hit, az alap, hogy lesz a tarnaőrsi Dózsá­nak is telt kamrát hozó nyara. Lássuk talán most már azo­kat az intézkedéseket. Még a régi vezetőség kárté­rítésre ítélt jó néhány embert, a szövetkezetnek okozott ba­jokért, az SZTK-járulék kifi­zetésének elmulasztáséért, ítélt, csak éppen nem hajtotta végre az ítéletet. Most befi­zettettek már 60 ezer forintot! Volt, aki káromkodott, volt. aki a fogát szívta, de a többség megelégedetten nyugtázta, — a szövetkezeti közös pénztár ne­vében is. Most új lehetőség van a tagok által még ki nem fizetett — mert a szövetkezet ke­mény tízezrekben már lerótta - SZTK-díjak törlesztésére: készpénz, vagy ledolgozás. Vagy polgári per! A közös va­gyon ugyanis nem egyesek fejőstehene. — s ez az igazsághoz MEGTÖRTÉNT tartozók, hogy a régi vezetőség kezdte el — a kapásnövények szerződéses és százalékos ala­pon való kiosztását a tagok kö­zött. Itt kell rögtön megemlí­teni, hogy a tavaszi munkák­kal nincs baj, nincs lemara­dás, gyors ütemben Ültetik a kukoricát is. Intézkedési terv született a belső rend és fegyelem meg­szilárdítására, az ellenőrzés megjavítására, s a mulasztók könyörtelen felelősségre voná- sára Van 80 hold szőlő egy 1500 holdas táblában 900 darabban. Könnyű elképzelni, milyen sző­lőművelést lehet így folytatni, különösen, ha azt is tudjuk, hogy a szőlő fele kiöregedett, a másik fele, majdhogynem annyi fajta, amennyi a meg­maradt tőke... Döntés: az idén még szüret, aztán kivág­ni, s újat telepíteni, nagyobb területen, gyümölcsössel... A tervek szerint megszünte­tik a tanyavilágot is, a tanyán lakók jó részének egyetértésé­vel. Ez is sok gondot okozott eddig, mert gyakorlatilag el­lenőrizhetetlen volt a tanyán élők munkája, megoldatlan volt kulturális és politikai ne­velésük. Az illetékesekkel tör­tént megbeszélés értelmében lehetőség nyílik a falu által adott, ingyenes házhelyre meg­felelő arányú kölcsön, a szö­vetkezet fogat-segítségével a több mint hatvan család szá­mára falubeli otthont nyújta­ni. A Tarnaőrsön levő kihelye­zett háziipari szövetkezeti üze­met visszatelepítik Hevesre — természetesen úgy, hogy a má­sik szövetkezetei se érje gaz­dasági veszteség! —, s ezzel mintegy 100—120 fiatal, mun­kaképes asszony szabadul fel a szövetkezeti munka számá­ra... Dióhéjban és igazán nagy vonalakban ilyen tervek, ilyen döntések születtek eddig. Kez­deti lépések természetesen. Az elsők a jó, a felfelé vivő úton, hogy a tamaőrsieknek se kell­jen szégyenkezniük, s ami leg­alább ennyire lényeges, ők is valóban megtalálják számítá­sukat, — a jó munka nyomán. Mert az intézkedések, tervek sikerének alapja a munka, amely gazdagságot, jobb meg­élhetést, magasabb életformát hoz, itt, Tarnaőrsön is. s az első lépesek, Üiésezelt a Hatvani Járási Tanács pénzügyi állandó bizottsága Rózsaszentmártonban tar­totta ülését a Hatvani Járási Tanács pénzügyi állandó bi­zottsága, amely három napi­rendet tárgyalt. Elsőnek a községi tanács 1961. évi, a költségvetési hitelek és köz­ségfejlesztési tervek teljesíté­séről szóló végrehajtást ismer­tette a végrehajtó bizottság titkára, majd Pintér Ferenc adófelügyelő adott tájékozta­tást az adókivetések teljesíté­séről, végül Oláh János áb-tag számolt be az állandó bizott­ságnak a járás területén vég­zett ellenőrzéséről, s annak eredményeiről. Az ülésen részt vettek a községi pénzügyi állandó bi­zottságok tagjai, a Népi El­lenőrző Bizottság elnöke, a községi vb vezetői és a járási tanács pénzügyi osztályának vezetője. Az ülés végeztével a pénz­ügyi állandó bizottság tagjai és a megjelentek a helyszínen tekintették meg a községfej­lesztési alap terhére tervezett és épített községi vízvezeték­hálózatot, valamint az új négy- tantermes iskolát, amelyhez szintén hozzájárult a tanács a községfejlesztési alapból. Sáfrány András Citrom-, vagy narancs-ízű bélyegek Az amerikai szövetségi nyomda főnökét, Henry J. Holtzolaw-t a kaliforniai cit­rom- és gyümölcsfeldolgozó ipar képviselői arra akarják rábeszélni, hogy a bélyegek ragasztóanyagába keverjenek narancs-, illetve citrom-ízű ol­datot. Száll a hinta örülnek az egri lajosvárosi óvoda kis lakói, hiszen a nemrég még üres udvaron babaház, forgóhinta, szökőkút ét egyéb játszószerek várják őket. Az Egri Gépállomás néhány dolgozója elhatározta, hogy társadalmi munkával a gépállo­más területén levő ócskavasakból játszó-felszereléseket ké­szít a gyerekeknek. 80 óra társadalmi munkával el is készült a hinta, a babaház, a szökőkút, az egyensúlyozó és a torna­pad. Tóth Dezső, Joó Sándor és Szécsi Balázs munkaidő után készítették el a gyermekek örömére. Képünkön Szécsi Balázs az utolsó simításokat végzi a forgóhintán. Az aprósá­gok alig várják, hogy birtokukba vehessék a nagyszerű ját­szóteret. (Kisbé) a határban saorgostoodó több j száz szövetkezeti tag serény-1 sóge, már több, mint egy fecs­ke, amely legfeljebb csak ígéri, de nem hozza el a nyarat. So(k sikert, sok szerencsét a tamaőrsdeknek! Gyurkó Géza A brigádvezető Gólyák harca sasokkal Törökország délnyugati ré­szében, Burdur környékén, furcsa légicsata zajlott le: vagy 30 sas megtámadott egy több mint 40 gólyából álló csa­patot, és vereséget szenvedett! Noha a gólyák számbeli fö­lényben voltak, kétségtelen, hogy a természet nem látta el néhány perc az egész ... egy mozdulat... kékes szikra pat­tan-,. .. s' a robbanás ereje meglazítja a szilárd, fekete szénfalat. Dübörögve, zörögve omlanak a földre a széndara­bok ... Dél van. A bányászok meg- törlik verejtékes homlokukat, ebédhez látnak. Szalonna, ke­nyér, kinek mit pakolt az asz- szony. A tárnában megpihen a csend — háromszáz méterre a föld felszíne alatt. A brigádvezető, Papp látván, — akiről írni akarok — mel­lém telepedik, hátratolja fején a keménybőr-bányászsisakot, lámpáját a földre helyezi. MAGASBA TÖRŐ kémé­nyek, sebes mozgású turbinák, forró lehelletű kazánok, fényes testű, óriás szigetelők, ame­lyeket áramot szállító vezeté­kek ölelnek át, ez a Mátravi- déki Erőmű pártbizottsági tit­kárának, Szilágyi Antalnak a „birodalma”. Pontosabban: szükebb üze­mi munkaterülete, amelyet mint üzemmérnök műszakon­ként igazgat, mert ezenkívül „hatáskörébe” tartozik az erő­mű falain kívül zajló élet is, közte a lakótelepé, az általuk patronált termelőszövetkezete­ké is. Ez a széles „birodalom” is érzékelteti, hogy naponként milyen sokrétű munka vár Szi­lágyi Antalra, s mennyi időt, energiát igényel ezeknek be­csületes elvégzése. Ezekből a fárasztó, áldoza­tos munkát igénylő, de mégis szívvel átdolgozott napokból mutatunk be egyet olvasóink­nak. Elsősorban talán Szilágyi Antalt kellene bemutatnunk, bár lapunk hasábjain többször lehetett találkozni nevével, hi­szen hat éve vezeti az erőmű pártbizottságát, életének jó ré­sze szinte egybenőtt az ára­mot szolgáltató üzemmel, ahol egykor villanyszerelőként kezdte a munkát, s ma már üzemmérnöki beosztásban dol­gozik. Az a másfél évtized, amelyet Lőrinciben töltött, munkával, tanulással telt el. Különböző szakmai tanfolya­mok elvégzése után sikeres vizsgát tett az esti egyetemen, s ma már nemcsak szakmai kérdésekben, de sok-sok em­beri probléma megoldásában ti őt kérik fel „döntőbírónak”. Egy hosszú munkanap története vezetek nem adnak megfelelő segítséget, kevesebb haszonnal járhat ez a mozgalom, — így sorolja további teendőit a pártbizottság titkára, de már jön is a fiatalok vezetője, aki tanácsokat kér: miként szer­vezzék meg a termelőszövetke­zetek patronálását és a vasár­napi közös klubestet, amelye' a csányi termelőszövetkezeti, állami gazdasági fiatalokkal közösen tartanának. A csányi és herédi termelő­szövetkezetek megerősítése egyébként is szívügye Szilágyi Antalnak, aki gyakorta ad sze­mélyesen is segítséget a fiatal közös gazdaságok vezetőinek. Üzemszervezésben, a politikai élet irányításában. BESZÉLGETÉSÜNK már hosszúra nyúlt, pedig a párt­bizottság titkára szinte tőmon­datokban sorolta fel, mennyi megbeszélést tartott aznap, milyen ügyekben Intézkedett, miként szervezték meg az agi- tációs csoportot, milyen előké­születeket tettek május 1-re, (ahol ő tartja majd az ünnepi beszédet), s amely évek óta legnagyobb ünnepnek számít az erőmű lakótelepén. Még ha csak ezek a kérdé­sek, csak a politikai és a ter­melési ügyek lennének — só­hajt fel Szilágyi Antal —, de az emberek megszokták már, hogy a párthoz forduljanak segítségért, legszemélyesebb ügyeikben is, kezdve a vitás családi kérdésktől a lakótelep zöldségellátásáig. S ennyi tennivaló láttán ön-; kéntelenül adódik a kérdés, mennyi idő jut akkor tanulás-; na, a családra, a kedvenc szó-; rakozásra? — Jut arra is idő. Ha nem; is sok. Szeretem az újságokat,; a televíziót és a könyveket,; szeretnék horgászni is, de arra; már nem igen jut időm, nert< azt lefoglalja „őfelsége” a gye-} rek. A kislányomnál én vállal-} tam a számtan- és a földrajz-5 tanítást, s nem lehet szégyent} vallanom. Mivel az asszony is} dolgozik, segítenem kell a> „második műszakban”, úgy-} hogy végül már nem is tu-5 dom, hányadik műszaknál já-5 rok. > S hogy mégis Jut idő a csa-> Iádra is, a tanulásra is, azt,} annak köszönhetem, hogy ai pártszervezetekben nagy önál-} lósággal végzik a munkát, so< kát segítenek a különböző? ügyek intézésében, s így nem} egyedül az én vállamra szakad? a teher — ez a magyarázata? „műhelytitkának”, amely le-? hetévé teszi, hogy sok-sok < tennivalójának elvégzése köz-? ben is szert kerítsen arra, hogy? minél több embert szabadít-} son meg a gondtól-bajtól,} amely életét keseríti. } ÍGY ZAJLIK TEHAT az erő-} mű pártbizottsági titkárának? munkanapja, amely egy kora? éjszakai csengetéssel kezdő-? dött. Este a munkaköpeny fel-? vételével újabb fejezete nyí-s ük e napnak, a nyolc érái él-S szakai szolgálat, amikor szű-5 kebb birodalmának, az erőmű-} nek termelési ügyeit intézi. z Aztán kezdődik szinte min-} den elölről. i Kovács Endre s — ÉRDEKES SZAKMA « a miénk — mondja. — Nyolc óra a föld alatt, megfeszített munka. „Akár a vakondok”, mondhatná. Pedig nem olyan. Izgalmas, férfias munka. — Tudja, a frontelőkészítő brigádnak az a feladata, hogy három műszakban legalább két métert haladjon előre. Ne­künk itt sok mindent kell csi­nálni: rakodást, fúrást, rob­bantást, ácsolást, biztosítást. S ezeket jól kell végezni, mert könnyen baj lehet. — Mióta vezeti a brigádot? Csavar egyet a lámpa víz­szelepén, s amikor felerősö­dik a kis, fehér láng fénye, válaszol: — Három hónapja vettem át. Azelőtt a XII-es ereszké­ben voltam, szintén brigádve­zető. „Azokkal” elnyertük a szocialista elmet, most itt, ha- todmagammal ugyancsak ezért dolgozunk. Mi a feladat? Tel­jesítenünk kell az éves terv ránk cső részét... Papp Istvánt szaktudása tet- te brigádvezetővé. Mondhat­nánk, a bányászat szinte „a vérében van”, hiszen édesapja is bányász. A szakmában lassan már tizennégy éve dolgozik, azóta megnősült, van egy négyéves kisfia is. Talán ő is bányász lesz majd? ... — A műszak után mit csi­nál? — Van tennivaló akkor is bőven a ház körül. Meg aztán tanulok, végzem a bányaipari technikumot esti tagozaton, most elsős vagyok... És a brigád? ök még szabad idejükben is együtt vannak. Szép, komoly barátság fejlődött ki közöttük a három hónap alatt. Vasárna­ponként a családtagokkal együtt kirándulnak a Bükkbe. Meséli Papp István, hogy egy­szer, amikor társuk házat épí­tett, a többiek segítettek neki. A DÉLELŐTTI MŰSZAK véget ért. Felszedelőzködnek a bányászok, s a tárnán ke­resztül vonulnak a Beniczki- akna felvonója felé. Helyettük újabb sisakos, gumicsizmás bányászok szállnak le, átveszik a munkát... Műszakok köve­tik egymást, egyhangúak ta­lán, — de a munka ritmusa ■ föld alatt egyre szaporábban lüktet. Telnek a csillék; sok szenet kér az ország. Kátai Gábor AZ EGERCSEHI szénbányá­ban robbantáshoz készül a frontelőkészítő brigád. A ré­seléssel már végeztek, s a fe­kete szénfalon a fúrógép nyo­ma — három lyúk tátong A tárnát csak a bányászok karbidlámpái világítják meg. Az apró, fehér lángocskák fé­nye az ácsolatokra valószínűt­len árnyakat rajzol... Az emberek mozdulatai ki­mérten nyugodtak. A robbanó­anyag már a helyén van, raj­ta a fojtás, egyikük a kábelt tekeri le az orsóról... Papp István III. brigádvezető össze­köti a mélyedésből kiálló két dróttal... Bevonulunk a fedezékbe... őket olyan veszedelmes „fegy­verekkel” mint a sasokat. En­nek ellenére, a megtámadott gólyák veszteség nélkül kerül­tek ki az ütközetből, sőt, sike­rült öt sast megölniük és a többit menekülésre kényszerí- teniök. kellett várakoznia a beteg munkásnak. A NAP KŐVETKEZŐ moz­zanata megegyezett a többi reggeli teendők mindegyiké­vel, kézihez kapta az előző nap termelési eredményeit, amelyet a pártbizottság javaslatára mindig rendszeresen kidolgoz­nak, üzemrészenként nyilván­tartanak. Ebből tudta meg, hogy 103,7 százalékra teljesí­tették tervüket, kevesebb szén­ből állítottak élő ugyanannyi villamos energiát, s amellett az ifik által patronált takaré­kossági mozgalomban is javult a helyzet, mert 8,9 százalék helyett csak 7,4 százalék volt az erőmű villamosenergia-fo- gyasztása. ét Szilágyi Aim! ezekből a számokból örömmel állapíthat­ta meg, hogy a kongresszus tiszteletére indított munkaver- . seny máris érezteti hatását, és az üzem 38 szocialista brigád­ja olyan ösztönzést ad a továb­bi versenyzőknek is, hogy minden bizonnyal teljesíthetik ; vállalásukat. Alig futotta át a kellemes híreket hozó számokat, újabb ■ feladat várta. — Feltétlenül át kell néz­nem a tegnapi értekezlet anya­gát — mentegetőzött —, ugyan­is a szocialista brigádok tar- : tottak megbeszélést. Ez az ügy ; nem közömbös a pártbizottság : számára, hiszen az üzem dcü- ; gozóinak egyharmada vesz részt a szocialista brigádok versenyében, s ha a pártszer- ; TALÁLKOZÁSUNKKOR is egy házi perpatvart csitított éppen a lakótelepen. Két asz- szony sehogy sem fért meg egymással, s most már tettle- gességig fajult a dolog. Igaz, ez már bírósági ügy lenne, ha.„ — Azért szeretnénk itt hely­ben elintézni a dolgot — nyug­tat meg Szilágyi Antal. Java­soltuk : valamelyikük cserélje el a lakását, így megszűnnek majd a torzsalkodások. Ez a megbeszélés már kora délelőtt zajlott, de a pártbi­zottság titkárának „munkanap­ja” már az éjszaka megkezdő­dött. — A kórházból csörgettek fél, hogy György József rak­tári munkásunk balesetet szen­vedett, s haza kellene a kór­házból szállítani. — No, de hát ez miben tar­tozik a párttitkárra? — Azt én is kérdezhetném. De hát a beteg munkás, látva, hogy senki se akart segíteni a baján, egyre ahhoz ragaszko­dott, „a Tóni bácsinak szólja­nak, ő biztos segít majd.” Es Tóni bácsi az éjszakai nyugalmát félretéve, valóban intézkedett, s a beteg munkás rövidesen hazaérhetett nagy- kökényesi otthonába. A munkanap, amély tulaj­donképpen „civilben” szabad­nap lenne, hiszen Szilágyi An­talnak csak éjszakára kell mű­szakba mennie, ezzel a beteg­szállítási üggyel folytatódott. Reggel ugyanis utánanézett, miként történt az ügy, s miért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents