Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-27 / 97. szám
VTLÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜI JETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 97. szám ÄRA: 50 FILLER 1962. április 27., péntek---------------------------------------------------------j Amerikai kihívás I Ez a szó: kihívás, a diplomáciai, politikai szótár- s han eddig általában nem békés szándékokat takart, leg- j többször fegyveres mérkőzés bevezetését jelentette. A kihívás egyértelmű volt a provokációval, amely erősza- < kos „ellenintézkedéseket” váltott ki, elmérgesítette a jó i kapcsolatokat, megmérgezte az éppen kialakulóban levő | jó légkört. A kihívás szónak ez az értelme helytálló volt l addig, míg a világpolitika porondján nem jelentkezett j egy olyan erő, ámelynek még a kihívásai is a békét szol- f > gálják. J 3 __ 5 Kihívásnak nevezik a Szovjetunió Kommunista Párt- i jának új programját is, amely Amerikát messze felül- I múló békés sikerek útját jelöli meg. Valóban kihívás t ez, a Szovjetunió kihívása az USA-nak címezve, a szocia- > lizmus, a kommunizmus kihívása — a kapitalizmushoz. I Ezt a kihívást nemcsak azért illeti meg a „történelmi” \ jelző, mert amíg a „verseny” tart, döntően megváltoznak [ a szocializmus és az imperializmus közti gazdasági erő- 1 viszonyok, hanem azért is, mert ez békés kihívás, , a mérkőzés sorsát nem a háború, hanem a termelési kul- i túra emelkedése dönti el, s ebben a küzdelemben nem I lesz vesztes, csak nyertes. 2 Most hírek érkeztek egy másik kihívásról is. Ameri- j kában „adták fel”, a Fehér Házból, ahol megszületett az I elnöki utasítás a nukleáris kiséri etek felújítására. A 5 Karácsony-szigetek felett gomolygó radioaktív felhő a [ háborús erők, a nemzetközi feszültség mélyítésén mun- 2 kálkodók kihívása — nemcsak a szocialista országok í ellen, hanem minden nép, minden ember ellen, mindenkivel szemben, aki valamit is reménykedett a genfi tár- ; gyalások sikerében, aki bízott abban, hogy sor kerülhet 5 a leszerelésre, beleértve az atomfegyverek megsemmisítését is. j Kennedy elnök, mielőtt kiadta az utasítást a kísér- í letekre, alaposan tájékozódhatott afelől: az új kihívás | milyen hatást gyakorol majd a nemzetközi közvéle- l ; ményre. Megismerhette a szovjet kormány álláspontját, ? I amely szerint rendkívül veszélyesek a jelenlegi kísérte- I ] tek, mert nemcsak a délkelet-ázsiai levegőrétegeket fér- < '> tőzik meg, hanem a tárgyalások légkörét is, sőt, bizonyos 2 1 tekintetben a robbantások céltalanná is teszik az eszme- I j cserét. Az elnök olvashatta U Thant ENSZ ügyvezető 5 főtitkár nyilatkozatát, amelyben a világszervezet névé- S ben, annak határozataira hivatkozva, tiltakozik minden I újabb nukleáris robbantás ellen. Amerika urait nem za- ? varta a velük ^szövetséges” japán kormány , aggodalma sem. Nem is reagáltak Ohira kormányfőtitkár tiltakozá- l sara, pedig a józan ész feltételezi, hogy az utóbbi évek- $ ben egyre amerikaellenesebb japán nép ellenállását nem S hagyják figyelmen kívül a Wall Street-en, hiszen a két J ország kapcsolata, az őket összebéklyózó kölcsönös „vé- s delmi szerződés” ellenére is nagyon zilált. Amerika elnö- i kének bejelentése 1960 óta a legnagyobb politikai viha- I rókát kavarta fel a távol-keleti szigetországban. Két év- í vei ezelőtt is az amerikai — leplezetlenül militarista — j Í politika elleni tiltakozás vezérelte az utcára a milliós j japán városok tömegeit, akik nem tudták ugyan meg- ! > akadályozni a „biztonsági” szerződés hatálybalépését, de ) ) gyűlöletük, jogos haragjuk elementáris ereje nem en- j gedte a Felkelő Nap Országának földjére lépni a hideg- I háború apostolát, Eisenhowert. Most a diákoké az utca, ! 1 akik az egyetemen a radioaktív fertőzés hatásáról hall- > [ gatnak előadásokat, akik majd a történelem egyik leg- I L becstelenebb gaztettéről, az embereken végzett atom- i \ kísérletről beszélnek tanítványaiknak, a hirosimai és a ! nagaszaki atombombákról. 1 Kennedy tehát tudta, mint fogadja a Karácsony- j szigetek felett szálló radioaktív felhőket a világ. Mégis ! a kísérletek mellett döntött, mert nem a közvélemény I I megnyugtatása volt a célja, éppen ellenkezőleg: kiölni í az emberekből azt a kialakuló optimizmust, amelyet a í nemzetközi tárgyalások, a „két nagy” eszmecseréi eddig j keltettek. Azokban a napokban, amikor Genfben közeledett egymáshoz a szovjet és az amerikai álláspont, s ez egy javaslat közös megszövegezésében is kifejezésre jutott, a Die Weltwoche szenzációs cikket közölt dr. Tellemek. a hidrogénbomba „atyjának”, Hirosima öröksége című könyvéről. A cikk első mondata így hangzik: Mi törté- í nik akkor, ha kudarcba fullad a genfi leszerelési konfe- ( rencia? — Jellemző a kérdés, előkészíti az olvasót az eset- I Jeges kudarcra. Persze, a kudarc nem is olyan esetleges, ? hiszen nukleáris kísérletek árnyékában, nyilvánvalóan j nem lehet atomleszerelésről beszélni. Dr. Tellemek pe- I dig megvan a csodaszere is: Amerikának nem az atom- í fegyverek betiltására kell törekednie, sokkal helyesebb, j ha stratégiáját, katonapolitikáját, s a lehetőségekhez I mérten, diplomáciáját is az atomfegyverzetre épiti. Java- > solja az atomfegyverek körének kiszélesítését, s az otom- S háborútól való „indokolatlan félelem” leküzdését. Kennedy fülének a Teller-féle ideák bizonyára szfé- < rák zenéjének tűntek — a tiltakozó gyűlések, kormány- memorandumok között. Az atomfizikus, mint valami ! ! nukleáris pszichiáter, igyekszik megnyugtatni a yenki > Ielkiismcretct, igyekszik megszabadítani a hirosimai és j nagaszaki terrortámadás keltette lelkiismeretfurdalások- ! tói. nemzeti önmarcangolástól. Azt állítja, hogy az ame- ? rikaiakat csak amiatt érheti szemrehányás, hogy nem 1 figyelmeztették Japánt a támadás igazi veszélyére. Most, I hogy az emberek többé-kevésbé tisztában vannak a nuk- > leáris mérkőzés következményeivel — hirdeti könyvében í , — gátlástalanul lehet — még háborúzni is, nemcsak ] kísérletezni. s Különös észjárás! Öngyilkosság tiszta fejjel — nem véletlenül. < A karácsony-szigeti robbantásokról ítélve, a White í House-ban népszerű Teller fizikus könyve. Igazi amerikai I kihívás. Kihívás — az ember ellen. (K. I.) , , , ........................................................... — Fi atal, szocialista mezőgazdaságunk fölénye már az első esztendőben megmutatkozott Kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Az elmúlt három esztendő világosan bebizonyította, hogy helyesnek bizonyult a párt, a Központi Bizottság politikája. Helyesein oldottuk meg a mezőgazdaság szocialista , átszervezését, viszonyainknak a legjobban megfelelően. Helyesen ismerte fel a párt azt is, hogy mikor kell elkezdeni az átszervezést, mikor érett meg az idő arra, hogy a parasztság nagy tömegei lépjenek a szocialista mezőgazdaság útjára. Az elmúlt három év alatt d" mező- gazdaság szocialista átszervezése során többször volt vita, nemegyszer harcolni kellett a különböző szektáns, bal- és jobboldali nézetek ellen, a helyes utat azonban a pártnak sikerült megtalálnia, és ma már elmondhatjuk: jól, helyesen oldottuk meg ezt a hatalmas feladatot. gasabb szintet, és fejlődést mutat a szarvasmarha-állomány is. Három év alatt 19 milliárd forintot fordítottunk mezőgazdasági beruházásokra, amely beruházások már érlelik gyümölcseiket. A továbbiakban Ptrtnoki elvtárs, a megyei eredményekről beszélt, és vázolta, hogy az átszervezés hároméves időszakában milyen sikereket ért el a megye mezőgazdasága. Elmondotta, hogy amíg 1957-ben 549,2 millió forint volt a felvásárlás értéke, addig 1961-ben 694,4 millió forint értékű árut vásároltunk fel. Borból 1957-ben 122 ezer hektoliter volt a felvásárlás, 1961-ben viszont 159 ezer hektó. Vágósertésből 1957-ben 316 vagont vásároltunk fel, 1961-ben ez a szám 472 vagonra alakult. Baromfifelvásárlásunkat az 1957. évi 20 vagonnal szemben 1961-ben 73 vagonra teljesítettük. Szólott az előadó a továbbiakban az ez évi szerződéskötésekről is. Megállapította, hogy a szerződéskötések kedvezően haladnak, és éves zöldségAz emberek bíznak a tervek megvalósulásában, Tegnap délelőtt a megyei tanács nagytanácstermében kibővített ülést tartott a megyei pártbizottság. Az ülésen részt vett Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Népszabadság főszerkesztője. Az ülést Bíró József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott referátumot. Putnoki elvtárs ismertette az MSZMP Központi Bizottsága márciusi határozatát a mezőgazdasággal kapcsolatban, majd kifejezte azokat a tapasztalatokat, amelyeket mi szereztünk a mezőgazdaság szocialista átszervezése során. Elmondotta, hogy a mezőgazdaság fejlődésében lezártunk egy fontos szakaszt, — amely bátran nevezhető történelminek —, nevezetesen befejeztük Akadtak olyan nézetek az átszervezés során, hogy egyesek a munkás-paraszt szövetséget féltették attól, hogy a parasztság hatalmas tömegeit vigyük be a szövetkezetbe. Mások viszont nem hitték abban, hogy a parasztság széles rétegei rövid idő alatt megértik a párt szavát, és önkéntesen lépnek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Nem egy esetben olyan nézettel is találkoztunk, hogy valamiféle adminisztratív intézkedést kell tenni a tsz-szer- vezés meggyorsítására. Mindezen bal-, illetve jobboldali elgondolások ellenére Központi Bizottságunknak, de a megye kommunistáinak is, a megyei pártbizottságnak sikerült kiválaszta- niok a legmegfelelőbb időpontot, módot arra, hogy helyesen hajthassa végre az átszervezést. Dolgozó parasztságunké a fő érdem, amely megértette a fel- világosító, hívó szót, és tömegével léptek be a termelőszövetkezetekbe annak idején. Mi itt, Heves megyében — folytatta az előadó — bizonyos sajátságokkal hajtottuk végre az átszervezést. Mindenekelőtt a külterjesebb területeken szerveztük a termelőszövetkezeteket és csak az alföldi községek beszervezése után láttunk hozzá a szőlős vidékek szocialista átszervezéséhez. Gondot fordítottunk arra is, hogy a meglevő termelőszövetkezetek megszilárduljanak, felhasználtuk korábbi tapasztalatainkat, s úgy tettük meg a következő lépést. E nagyszerű művet, a mezőgazdaság szocialista átszervezését azonban csak egy olyan pártnak, egy olyan Központi Bizottságnak 'a vezetésével lehetett megoldani hazánkban, s megyénkben is, amely a marxizmus—leniniz- mus talaján áll, helyesen ítéli meg a helyzetet, látja a tennivalókat. Ilyen volt a mi Központi Bizottságunk. Es. ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy úgy hoztuk létre Magyarországon a szocialista nagyüzemeket, hogy a termelés Közben nem csökkent, hanem emelkedett, akkor még inkább látható az az eredmény, amelyet pártunk, a párton- kívüliek százezreivel, közös egyetértésben a dolgozó parasztsággal. a munkásosztállyal együtt hajtott végre. — Hazánkban, de megyénkben is, a mezőgazdaság szocialista átszervezését sikerült társadalmi üggyé tenni — folytatta tovább beszédét Putnoki László elvtárs. — Emlékeztetett arra, hogy ez a pártbizottság volt az, amely az átszervezés idejét megszabta, meghatározta a megyei feladatokat, az átszervezés ütemét, amely irányította ezt a fontos munkát. Tevékenységünkben azonban — hangsúlyozta — mindig magunk mellett éreztük a munkásosztály támogatását, és minden ellentétes véleménnyel szemben, az a szilárd meggyőződésünk, hogy az átszervezés idején erősödött a munkás-paraszt szövetség, szilárdult a munkások, parasztok barátságaA Központi Bizottság márciusi határozata, illetve a Központi Bizottság ülése megvizsgálta azt is, hogy milyen eredményeket hozott a szocialista átszervezés országos viszonylatban. Kétségtelen tény, hogy a legnagyobb eredmény az, hogy az elmúlt három-évben — vagyis az átszervezés ideje alatt — az egész mezőgazdaság jól fejlődött, szinte sehol sem mutatott visszaesést. Fiatal szocialista mezőgazdaságunk fölénye már az első esztendőkben megmutatkozott, amit leginkább bizonyít az a tény, hogy felvásárlási tervünr két, az aszály ellenére is, 1961-ben 96,4 százalékban teljesítettük. A termésátlagok mellett szépen fejlődött állattenyésztésünk is. Sertésállományunk elérte az eddig tapasztalt legmaa munkához való hozzállásuk jó. örvendetes tényként említette meg, hogy népgazdaságunk (megyei szinten is) egyre több árut értékesít, és például első negyedéves tejfel- vásárlási tervünket az elmúlt év rossz takarmánytermése ellenére is 112 százalékra teljesítette, míg a sertésfelvásárlás első negyedéves tervét 117 százalékra teljesítették közös gazdaságaink. — Nőtt a gépparkunk is — emelte ki az előadó. 1959-ben 742 traktor dolgozott a megye gazdaságaiban, míg jelenleg a traktorok száma 1273. Ma már azt tervezzük — és e tervünk valószínű, sikerülni is fog —, hogy az idén kézzel már nem aratunk kenyérgabonát, és így egyszer s mindenkorra a múltnak adjuk át a kézi erővel való aratást. Ezzel szemben viszont igen fontos és a termelést lényegesen meghatározó időszak a május, a június hónap, amikor á növényápolási munkák zörrie kerül napirendre. Elmondhatjuk, hogy jelenlegi viszonya- ink között a mezőgazdasági munkák dandárja nem az aratás többé, hanem a tavaszi, kora nyári időszak, amikor termelőszövetkezeti tagságunknak teljes erejével a növényápolási munkákat kell végeznie. Elsőrendűen fontos, hogy a kommunisták és pártonkí- vüliek sok ezrei értsék meg ezt, és értessék meg ennek az eltolódásnak lényegét a termelőszövetkezetekkel is. Referátumának további részében Putnoki László elvtárs néhány szövetkezetpolitikai kérdéssel foglalkozott, országos és megyei viszonylatban. szerződés-kötési tervünkéi; 100,2 százalékra* kenyérgabona-tervünket 101 százalékra* hízottsertés tervünket pedig 90 százalékra teljesítettük. Ezek a számok is azt mutatják, hogy termelőszövetkezeteink érdeklődése megnőtt a szerződéskötések iránt, noha egyes termelőszövetkezeti vezetők még mindig úgy próbálják feltüntetni az állammal kötött szerződéseket, mintha abból a közös gazdaságnak nem előnye, hanem hátránya származna. Ez hibás nézet, mert termelőszövetkezeti elnökeinknek — de különösen a párt által leküldött elnököknek — a tsz, a tagság érdekei mellett figyelemmel kell len- niök az egész állam, a dolgozó nép érdekeire is. Tényekkel tudjuk bizonyítani —• hangsúlyozta a megyei pártbizottság első titkára —, hogy a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztságunk megyeszert e nagyszerű lendülettel és odaadással dolgozik. Elmondotta, hogy amíg 1960- ban Heves megyében az egy katasztrális hold szántóra eső tiszta jövedelem 2225 forint, addig 1961-ben ez a szám 2921 forintra emelkedett. Az egy tagra jutó jövedelem megyénkben 1960-ban 8197 forint, 1961-ben viszont 9000 forint. Az egy családra jutó jövedelem a számítások szerint, a háztáji gazdaság jövedelmét is beleértve, 20—22 ezer forintra rúg. Mindezek mellett eredményként könyveljük el azt is, hogy megyénkben egyetlen tsz sem zárt mérleghiánnyal, és mindent elkövetünk, hogy a jövőben se legyen mérleghiányos közös gazdaság. A termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésének egyik fő mutatója — hangsúlyozta a továbbiakban Putnoki elvtárs — az, hogy mintegy 3500—4000 ember tért vissza a mezőgazdaságba. Azok, akik két-há- rom évvel ezelőtt még kétségbeestek, hogy miből fognak megélni, most láthatják, hogy szorgalmas munkájuk eredményeképpen a közös gazdaságban is megtalálják számításukat. így történt, hogy az iparba tevándoroltak jelentős része tért vissza a falura. Gazdasági eredményeinkhez hozzájárul az is, hogy három év alatt 141 új mezőgazdasági szakembert kapott a megye. Nagy jelentőségű az is, hogy ma már minden termelőszövetkezetben működik pártszervezet, s több helyen KISZ-szervezet is. Az anyagi ösztönzés elvéről szólva kijelentette Putnoki elvtárs, hogy az helyesnek bizonyult, elősegítette a termelést és éppen ezért, azt közö* (folytatása a 3. oldalon)
