Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
1962. április 22., vasárnap N6PÜJSÄG 5 Meggyorsuít a tavaszi munka az egri járásban Lakatos Sándor, az isk óla vezetője, a gépkocsi motorjának makettjét magyar ázza Szakácsi Gábornak és Simon Józsefnek. és veszik a fordulókat Eger város útvonalain. A gépkocsivezetést és a KRESZ szabályainak szigorú betartását gyakorolják az intézet kocsijain a tanfolyam hallgatói. A Széchenyi utca 48. számú ház előtt sorakoznak a kora reggeli órákban a gépkocsik, hogy azután az ugyancsak egymás után odaérkező hallgatókkal 2—2 órás gyakorló útra inEgerben. 'Egy-egy tanfolyam tíz hétig tart és ez alatt az idő alatt nem kevesebb mint 250 órát foglalkoznak a tanulókkal. A tanfolyamnak 56 úgynevezett „hivatásos” és 6 „úrvezető” hallgatója van. Vagyis az 56 hallgató foglalkozásnak választotta a gépkocsivezetést. Két Moszkvics és két Csepel kocsija van az intézetnek. A beosztás szerint naponta 24 tanuló kerül kocsira. Hetenként két napon,, hétfőn és csütörtökön tartják a hallgatók műszaki, gyakorlati és elméleti oktatását, Az oktatás a Dobó Gimnázium politechnikai termében történik, ahol nemcsak tágas hely, hanem megfelelő felszerelés is áll a tanuló csoportok rendelkezésére. Részt vettünk egy hétfő esti előadáson, ahol az iskolateremben új autóalkatrészek iskolai oktatásra szánt darabjai sorakoznak. Így egy Csepel- Diesel és Warszawa típusú >m|, i i I « á..|ii|||«|||||||||||||||iial||iiflli|,i|||| lull,. "»'•■uaiil,I .<1 a i"fliiriaiiiiiBi<a,iiiii|ii9iiiiiaíi|u|i!iMii.B'i|lla,lau|iiaH|il«i. JANCSIEKNAL, a barátomnál üldögéltem húsvét napján, épp most egy éve. Juli, a felesége a konyhában főzőcskézett, a két gyerek, Éva meg Pisti, az udvaron bújócskáztak. Emlékszem, finom csokoládélikőrrel kínált Jancsi, aztán a harmadik pohárka után beszélgetni kezdtünk. — Micsoda boldogság volt itt tegnap, fiam, — magyarázta. — Megjött a „nyuszi”. A gyerekek szobáját teleraktuk mindenféle finomsággal. Láttad volna Julit! Láttad volna azt a csupateli angyali boldogságot, amint rakosgatta szét a cukortojásokat, a báránykát, meg a csokoládé nyuszit, aztán láttad volna ezt a két csemetét. Évi még az udvaron, az orgonabokor alatt is talált néhány szem cukortojást... Pisti a nyuszját éjszakára maga mellé akarta fektetni... szóval, volt itt öröm, fiam, boldogságot hozott a nyuszi... — No, de mit traktállak téged családi csecsebecsékkel, amikor végre eljöttél, és itt vagy nálunk. Tessék, parancsolj, igyunk, pajtás'kám, elvégre húsvét van. Ezeknek a gyerekeknek a boldogsága egészen rám ragadt, tele vagyok^ ünnepi hangulattal, no és te... te, pajtikám, hogy eljöttél, hogy nem felejtetted el a régi cimborát? Ez aztán igazi ünnep nekem. Koccintottunk, beszélgettünk erről, arról, de éreztem, hogy Jancsi gondolatai valahol másutt kalandoznak. Rá is szóltam tréfásan, mire ő tiltakozott, hogy neeem,... csak álmo- sít kicsit a lükőr. Később azonban bevallotta az igazságot. — Ez a fránya csokoládé nyuszi az oka mindennék. Erről a csokoládé nyálról jutott eszembe még tegnap este egy gyerekkori emlék. Már akkor gondoltam, elmesélem Julinak, de... maradt, mindig maradt, s aztán nem is akartam zavarni boldogságét. Hanem,,, hanem téged érdekelni szoktak az ilyen történetek, és ha meghallgatnád? ... JANCSI ÚJRA töltött, rágyújtott egy cigarettára, kényelmesen hanyatt vágta magát a fotelban és mesélni kezdett: — Gyerekkoromban egy kis hegy: falucskában laktunk, Apám olyan ezermester volt a faluban. Szóval, nem tudom, érted-e? Olyan ezermester. Tűzhelyet reperált, fűrészt reszelt, biciklit javított, de ha szépen megkérték, kipingálta a szobát is. Tudod, jókedvű, vicces ember volt az én apám, anyám meg olyan, hogy is mondjam, mindig szomorú asz- szony. Apám, ő mosolygott, viccelődött akkor is, amikor szűkösen volt a kenyér, de akkor is, amikor „jobban ment a csikó”. Hanem, ez az ezermesterség olyan volt, akár az időjárás. Ha szezonja került, semmiben sem volt hiányunk, majd máskor, hetekig, jóformán semmi. Éppen csak kenyérre való. Szegény favágónép lakta a falunkat, aztán jobbadán fizetés táján került munkája az apámnak is. Emlékszem, egyszer hűsvét előtt nagyon gyengén ment apámnak a bolt. Anya szomorúan járkált le-föl az üres konyhában és egy este, amikor én már lefeküdtem, kirebbent az ajkán a szó: — Te, János! Mi lesz a húsvéttal? A nyűi Se sonka, se kalács. Tegnap vittem el a boltba az utolsó tízfillért,.. En úgy tettem, mintha aludnék, de azért a dunna alatt a szívembe markolt anyám szava. — Jól van, jól, Terus. Mit kell azért mindjárt megijedni? Majd csak kiparancsolja a jó Isten. Ha elhozza a húsvétot, kalácsot is kell, hogy szerezzen hozzá, mert ha nem lesz kalácsra való, akkor; akkor legfeljebb ... elhalasztjuk a húsvétot... — Bolondokat beszélsz, János — csattant fel apám beszédére anyám. — Öregségedre már igazán benőhetne a fejed lágya. — Ezeket mondta, aztán, hogy a fejemet éppen kidugtam a dunna alól, észrevettem, hogy sírni kezd anya és csak sír, sír, keservesen folynak, csordogálnak könnyei. ÉS AKKOR, akkor én, azon az estén elhatároztam, hogy szerzek én az anyámnak húsvéti kalácsra valót. Alig aludtam valamicskét. Nagyszerű terveket szőttem, de a terv csak másnap reggel ért valósággá. Korán keltem. Kimentem az istállóba és megfogtam a legszebb, a legkedvesebb nyulamat. Egy hófehér szőrű, izzópiros szemű jószágot. Sokáig rángatódzott kezeim között, két hosszú fülét majd kitépte ujja- im közül, amíg végre sikerült belegyömöszölni egy szatyorba. Körülnéztem, nem lát-e valaki, aztán, hogy tiszta volt a levegő, egyenesen indultam a kastély felé. A hátsó udvar felől mehettem csak, ahol a cselédek, meg a magamfajta szőrű- ek járlak. Beosontam, aztán usgyi, a kerítés mellé, majd egy óvatlan pillanatban egy ugrással át a kőfalon, be egyenesen a kastélykertbe. Istenem, micsoda világ volt az? Szökőkút, gyönyörű illatozó virágok, nyíló teljes orgonák, a sétányon pedig büszke pávák sétafikáltak. Egy pillanatra elkápráztatott ez a csodálatos világ, de azután eszembe jutott az anyám. Megtapogattam a nyulat, hátrasimítottam hegyező füleit, és közelébb osontam. JENÖKE, a báró úr kis fia, akivel együtt- jártunk iskolába, éppen papírrepülőket gyártott és azokat próbálta. Meghúzódtam egy bokor mögött, de ő sehogy sem akarta rám vetni tekintetét. Egyszer aztán halkan füttyentettem. Jenőke meglátott és rohant egyenesen hozzám. — Jancsi, Jancsikám, de jő, hogy eljöttél, kiáltotta. — Pssszt... csendesebben ... mert könnyen baj lehet — csitítottám, de ő semmivel se törődött, csak a „gépeit” mutatta. — Jenőke! Én, hoztam valamit, — kezdtem félszegen, és megmutattam neki a nyulat. — Nyúl. Ez egy igazi nyúl, — re- begte ő is. Add nekem, Jancsi! Add nekem ezt a nyulat! Tudod mit? Neked adom érte a légpuskámat, Apa úgyis azt mondta, kapok másikat húsvétra, mert ... — Nem, nem lehet, Jenőke, — suttogtam. Nekem más valam-' kell. — Akkor az ólomkatonákat, meg a felfújhatós zsiráfot adom neked. Micsoda gyönyörűség — gondoltam —légpuska, ólomkatonák, felfújhatós zsiráf... de most, nekem másra volt szükségem. Nem is gondolkodtam tovább, kivágtam kereken. — Jenőke! Nekem pénz kell a nyúlért! Érti? Pénz. Két pengőnél alább nem is adhatom, azt mondta édesapám... — És Jenőke a másik pillanatban kikapta kezemből szatyrot és szaladt, szaladt egyenesen a kastély felé. Én meg ott maradtam nyúl nélkül, pénz nélkül. Fájt, nagyon fájt a szívem a fehér nyúl után. Ügy éreztem, mintha a telkemet szakította volna ki valaki, amikor elszaladt a nyúllal. De alig ocsúdtam fel, Jenőke máris ott állt előttem és három csillogó pengőst nyomott a markomba. — Nesze, tedd el! Hármat mondtam apunak, annyit is adott. Már nem emlékszem hogyan kerültem haza, csak azt tudom, hogy anyámat sírva találtam a konyhában. — Ne sírjon, édesanyám — vágtam ki előtte a rezet. Lesz már kalácsunk húsvétra. Itt van rá a pénz Is. És anyám markába nyomtam a három csillogó pengőt. — Miért adtad el, te bolondos, de miért? — húzott közelebb magához és forró könnyei lassan, lassan végigfolytak az én arcomon Is ..... HÁ T ENNYI a történet — állt fel barátom. Ennyi csak. És most, ne haragudj, hogy ezzel úntattalak, de mindennek ez a íránva csokoládé nyuszi volt ar r’-\ F~, hittattá eszembe az egész í. SzaL-- István erkölcsi és társadalmi kérdés. Ez az elsődleges, ezt sem kényelem, sem szűk vállalati érdek meg nem előzheti. Vajon rendben van-e minden azokkal, akik bekerültek az iparitanuló-iskolába? A vörösmajori ipari tanintézetben 88 vájár és 138 elektrolakatos tanul. De a Mótravidéki Szén- bányászati Tröszt egyetlen vájárt se és mindössze 9 fő elekt- rolakatost tud elhelyezni. Az Autóközlekedési Vállalat gyöngyösi telepén az idén 29 tanuló szabadul, de egyet sem tudnak elhelyezni. Ebben a megyében százan és százan mostanában döntenek, hogy milyen szakmát ajánljanak, vagy válasszanak. A fiata lóknak a vállalatoknál kell je lentkezni. Egyes szakmákra túlságosan sok a pályázó, másutt kevés. Akad vállalat amelynek nincs kialakult profilja, tehát nehéz évekkel előre a helyes létszámot megtervezni. De az iparitanuló-iskolák- hoz beérkező jelentések arról árulkodnak és a Munkaügyi Minisztériumban is azt tapasztalják, hogy a vállalatok kellő körültekintés és megfontoltság nélkül szerződtetik a tanulókat. Ismételten hangsúlyozzuk, nem egy akta elintézéséről, hanem embersorsokról, a legfőbb termelőerőről, a következő évek és évtizedek munkásairól van ízó. Tájékozatlanság, rossz megszokás, tervszerűtlenség, felületesség és mulasztás tapasztalható a családoknál és a vállalatoknál. Minden okunk megvan tehát, hogy társadalmi ügynek tekintsük a pályaválasztási tanácsadást, a szakmunkásképzést, a munkaerőtervezést, a fiatalok munkára való nevelését és minden visz- szahúzó erő leküzdését. Megyei szinten ki fogja mindezt ösz- sze? Jelenleg senki. Cselekedni kell, sürgősen és határozottan. Dr. Fazekas László problémáját milyen paragrafus oldhatja meg? Kiváltképp akkor, ha a rendeletet kevesen ismerik és még kevesebben tartják be. Az Egri Finomszerelvény- gyár 45 nem érettségizett és 15 érettségizett ipari tanulót kíván iskolába küldeni. De a 60 közül egyetlen lányt se. A másik! nagy ipari üzemünk, a Mátravidéki Fémművek, 65 elsőéves ipari tanulót küld az iskolába. De egy lánynak se akarnak helyet adni. Nézzük a megyei tanács igénylését: az egri iparitanuló-iskolába 105 szakmunkásjelöltet javasolnak és ebből mindössze 8 leányt. Fodrász, fényképész, nőiszabó, fehérnemükészítő, kozmetikus, mindez jellegzetes, vagy ha tetszik, hagyományos női foglalkozás. De a KISZÖV 44 fős igényléséből 16 kőművest kér. Nem jelölték még a fiú-leány megoszlást, de legfeljebb ötre becsüljük a szerződtetni kívánt lányok számát. Nem kell statisztika hozzá, álljunk műszak váltáskor a Fi- nomszerelvénygyár, a Mátravidéki Fémművek, vagy bármelyik gyárunk elé és meggyőződhetünk róla, hogy a nő dolgozók aránya egyáltalán nem azonos az üzemek mostani javaslatával. Elfogadhatók, jók ezek a tervek? Mi történjék az általános iskolából kikerülő lányokkal? Nálunk megszűnt a munka- nélküliség, de Egerben, Gyöngyösön és Hatvanban nem kevés a munkát keresők száma és ezek 90 Százaléka nő. Ki merné állítani, hogy a mező- gazdaságban munkát talál az iparból kiszorított összes nő? Vagy ki merne azzal érvelni, hogy néhány esztendő múlva nem lesz arra szükség, hogy a leányok és asszonyok dolgozzanak? Tény, hogy a nők testi alkatuk, anyai hivatások miatt egyes munkakört nem tölthetnek be. Igaz, férjhezmennek, gyereket szülnek, de vajon kizárólag a nők terhére lehet Írni, hogy az Egri Fínomszerel- vénygyárban kiképzett mintegy 40 nő közül mindössze kettő— három dolgozik ott. Szakoktatók, művezetők, politikai és gazdasági vezetők mindent megtettek, hogy ezután másképp legyen? Igaz, külön mosdó és öltöző kell a leánytanulóknak, az eddigi tapasztalatok szerint nincs minden szakmához adottságuk és érzékük — bár egyes szakmában a fiúknál jobban beválnak —, de szak- képzettség nélkül egyre kevesebb a munkaalkalom, a nők elhelyezkedésének biztosítása Az idén 4690 fiatal végez megyénk általános iskoláiban. Eredményeink közé soroljuk, sőt büszkék vagyunk rá, hogy nálunk egyre többen tanulnak. Szélesedik az a réteg, mely a nyolc általánosnál nem akar megállni. A közélet, az ipar, sőt a mezőgazdaság a kiművelt emberfők sokaságát igényli, hozzáértő, jó szakemberekre van szükség az élet minden területén. De megyénk középiskoláiban csak 1440 férőhely van. És az iparilanuló-iskoiák- ban? Ott 900 fiatal tanulhat tovább. A „holnap” szakmunkásairól már ma kell gondoskodni az üzemek vezetőinek, ezer és ezer családban felvetődik a kérdés: mi legyen a gyerekből? Embersorsok dőlnek el, de a legfőbb termelőerő kérdésében is határoznak. Hogyan? Megfontoltan, kellő előrelátással? A szülők és a gyermekek ismerik-e a lehetőségeket, a vállalatok vezetői figyelembe veszik-e a társadalmi és népgazdasági érdekeket, vagy csupán praktikus vállalati szempontok vezetik őket? Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban pályaválasztási tanácsadást tartott az ipari- tanuló-iskola egyik tanára. A 70—80 szülő közül csupán kettő gondolt arra, hogy gyermeke szakmát tanuljon. Sokan í tanulnak, de a nagyobb tudást '< kevesen akarják a termelő munkában hasznosítani. Pe- 1 dig általános műveltséget, na- j gyobb szaktudást igényel ma már a villanyszerelő, a martinász, bányász és vasas szakma 1 egyaránt. De a szülők nagyobb i része ma még azt hangoztatja, ' hogy nem azért tanult az én < gyermekem, hogy „melós” le- i gyen. Ha a fiatalok sokszor i hallják ezt, akkor ők is jobban érdeklődnek a könyvelői állás, az előadói beosztás után, sokkal jobban vonzza őket a leg- ! kisebb íróasztal, mint a legkorszerűbb műhelyek tág lehe- : tőségei. A szülők és a fiatalok is- ' merik-e a lehetőségeket, tud- ] ják-e vajon, hogy milyen szak- , mát lehet választani, a népgaz- : daságnak mire van szüksége és ] mire van adottsága, rátermett- , gége a fiatalnak? Tavaly a : munkaügyi miniszter helyettese elmondotta, hogy pályává- j lasztási tanácsadásunk kezdet- j leges, egyáltalán nem kielégí- ( tő. Azóta alig javult valamit : a helyzet. Hogyan tervezik a szakmunkás-szükségletet a vállalatok? Ezt a munkaügyi miniszter februárban megjelent rendele- i te szabályozza. De az élet ezer i Mi legyen a gyerekből? fii a /etetőit a fiatalok pályaválasztási tanácsadásáért? Kuplung, sebességváltó és a KRESZ Látogatás a gépkocsivezető-iskolán gázolaj- és benzinmotorok ét sebességváltók. A hallgatók egy nagy, több mázsa súlyú állványra szerelt Csepel-motorral ismerkednek. Az oktatást Erdélyi Mihály, az iskola műszaki vezetője végzi, aki részeire szedeti a motort és elmagyarázza annak minden darabját, ni, mire szolgál, mi a rendel- atése. Az egy-egy motortartozéknál elmondottakat azonnal . 'sszakérdezi a körülötte állóktól, és ha nem jó a felelet, kijavítja, aztán újra kérdezi. \ szerelések közben a főtengelyről átvitt erőt, a kuplung rőáttételezéseit mondatja el Szakácsi Gábor recski fiatalemberrel, aki gépjármű-villa- mossági szakmunkás: a felelet jó. Megkérdeztük a gépjármű- vUamossági szakmában jártas fiatalembert, hogy ml a szándéka a vezető-jogosítvány megszerzése után? — Semmi egyéb, mint az, hogy meg legyen a jogosítványom. Alapjában véve rokonszakma, mert naponta dolgozom autókon, — ahol a világítást szerelem —, illő, hogy odébb tudjak legalább állni egy gépkocsival. Ezután a kis gyakorlati kitérő után ismét az iskolavezető Lakatos Sándorral beszélgetünk, aki elmondja, hogy az iskola a legtökéletesebb kiképzésre törekszik. Ez az iskola gépkocsivezetői jogosítványt ad. Ezen a tanfolyamon — ahol álmából felébredve is úgy kell fújni a KRESZ-t, mint a legjobb tangómelódiát —, belesujkoljuk a hallgatóba, hogy gyors hajtásból származnak a balesetek, tehát ne hajtson gyorsan. Megtanítjuk az egészségügyi szabályok betartására is. Kulturált legyen a vezető és a kocsija is tiszta. Azonkívül ezzel az iskolával még csak annyira jutott az autóvezető, hogy kisebb hibákat meg tud javítani, vagy meg tudja azt állapítani, hogy mi a hiba. Kétévi szakmai gyakorlat után középfokú tanfolyamra mehet a gépkocsivezető. Mehet nyolchónapos garázsmesteri tanfolyamra. — Mikor lesz a tanfolyam vizsgája? — A tanfolyam június 18-án fejeződik be, akkor lesznek a vizsgák. A vizsgabiztosok az intézet központjából és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumból jönnek. A KRESZ előadója pedig Környei László rendőrőrnagy Egerből. Addig nem kap jogosítványt a tanfolyamhallgató, amíg nem felelt meg a követelményeknek. így reményünk van arra, hogy biztonságosabb lesz az állandóan növekvő közlekedés. Okos Miklós fejezéshez közeledik a burgonya vetése is. Jól szervezték meg a munkát, élen járnak a tavaszi tennivalók elvégzésében a következő termelőszövetkezetek: Nagytálya, Viharsarok Makiár mind a három termelőszövetkezete, a mikófalvi Kossuth és a balatoni Dózsa Tsz. Az egri járás valamennyi termelőszövetkezete befejezte a tavaszi árpa, mák, cukorrépa vetését. Több termelőszövetkezet már a mák sarabolá- sánál tart. A mezőgazdasági osztály véleménye szerint a kukorica vetéstervét eddig mintegy 50 százalékra teljesítették és belllltlllllllliailliiliiatiiiil ■ <i i ■Minimumai,maii dúljanak. Itt van az intézet hivatalos helyisége és itt találjuk Lakatos Sándor iskolavezetőt is, aki érdeklődésünkre elmondja, hogy ez évben már a második tanfolyamot vezeti Naponként látjuk feltűnni a KPM Autóközlekedési Tanintézete Heves megyei kirendeltségének szürke kis kocsijait, amint „Tanuló vezető” felírással lassan, óvatosan haladnak
