Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

1962. április 22., vasárnap NEP0J8AG 3 Miért nem épült fel Csuhaj Sándor háza? Megy az akta vándorútra az Ingatlankezelő Vállalatnál foglalkoztak vele. Etelt az 1959-es év, ez alatt szabályosan kiszabták az ille­téket, a földmémök elkészí­tette a térképmelléleteket, a tanács szorgalmasan gyártotta az adóigazolásokat (jó néhány ilyen elfogyott, mert egy-egy igazolás három hónap múlva elavult). Csuhaj Sándor min­dennap megkezdhette volna az építkezést, de helyette egyik hivatalból a másikba ment, várta, hogy elintézik az ügyet. Hiába, még 1960- ban sem történt semmi. Pe­dig nem volt egyedül, segített a talpalásban Vass Kálmán is, aki szintén házhelyet vett. Csak az akták járták a ma­guk megszokott útját Eger és Bekölce között« s a circulus vitiosus-nak csak néha adott egy-egy impulzust valamelyik egri hivatal fel­szólítása, „küldjék be ezt és ezt az írást”... Persze, ez csak egy-egy kavicsverte hul­lámgyűrű volt az akták nyu­galmas állóvizében. Ugyanis a több hivatalra és a több évre terjedő levelezés egyetlen so­rából sem derült iki, hogy mi a hibája ennek a szerződés­nek, s van-e egyáltalán vala­mi hiányossága. Tanácstalanok voltak, ami­kor megkapták a telekkönyvi hatóság ez, év március 20-án kelt (483/1962. tksz.) végzést, amelyből megtudták, hogy az ügy — már ami a telekköny­vi átírást illeti — részben el­intézhető az április 19-re ki­tűzött tárgyaláson. Ezen fény derült az akták hibáira. (Nem állíthatjuk, hogy ezek miatt késett ennyi ideig az ügyinté­zés, ugyanis, mint említettük, ez év márciusáig érdemben nem is foglalkoztak velük Egerben!) A telekkönyvi ha­tóság pecsétje csak március­ban került az aktára, de né­hány telekkönyvi tisztviselő már látta a szerződést. S ha ők nemcsak arra figyelmeztet­ték volna Csuhaj ékat, hogy szerezzék be az okmánybélye­geket, hanem elolvasva a szerződést, felhívták volna a figyelmüket arra, hogy becsapták őket, talán gyorsabban megtörtén­hetne az átírás. A hivatalno­kok megtettek mindent, amit előírnak a paragrafusok, de ennél többet nem. Ha nem­csak kötelességszerűen foglal­koznak (foglalkozgatnak?) Csuhaj Sándor házhelyével, ha emberileg mérlegelik azt is, hogy minden egyes „esz­mecserére” Bekölcéről jött be Egerbe, s ez néha egy-egy szabadnapjába került, néhány úttal kevesebbet kellett volna megtenni neki. Megspóroltak volna számára egy-két egri utat. Persze, ha takarékos­ságról van szó, a bekölceiek már altkor megkezdhették volna a spórolást, amikor olyan emberre bízták a szer­ződés megszövegezését, aki­nek ehhez sem képzettsége, sem engedélye nem volt, csak „áron alul” dolgozott. A telekkönyvi hatóságnál Csuhajék éppúgy szidták, át­kozták önmagukat is, mint a szerződés kontár íróját, aki miatt az utolsónak ígérkező állomáson is megfeneklik a házépítés, s megint elhalasz­tódik az ügy végleges elintézé­se. Csuhaj Sándornak ma már a nevére írták a földdarabot, amit vett. Egy lépésre előbbre jutott a ház felé. Vass Kálmán — a rá vonatkozó szerződés- rész teljesen hibás, míg újra nem írják, nem is kerülhet sor telekkönyvi bejegyzés megvál­toztatására'—, most gondolkod­hat: vagy keres egy hozzáértő közjegyzőt, ügyvédet, vagy pe­dig ... Mindenesetre, ha vissza akarja kapni a szerződésre költött, hiába kiadott pénzt, javasoljuk, hogy gondoljon a törvényességre —, nehogy az esetleg „visszaszerzett” honorá­riumot büntetésként fizesse be az államkasszába ... Krajczár Imre Négy tűzeset 24 óra alatt Mozgalmas napjuk volt áp­rilis 17-én a tűzoltóknak. Egy nap alatt 12 esetben szakította meg vijjogó szirénázás a hét­köznapok zaját a megyében. A déli órákban a gyöngyös­halászi Győzelem Termelőszö­vetkezet encspusztai üzemegy­sége mellett gyulladt ki a szal­ma traktorszikrától. Több mint 300 mázsa szalma égett el, s három tűzoltóraj több órás munkával csökkentette a káro­sodást. Ugyancsak a déli órákban, az Eger környéki Berva-völgyben gyújtotta meg a száraz avart a , mozdonyból kipattanó szikra í A dolgozók gyors beavatkozó- j sa megakadályozta a tűz áttér- j jedését a közeli erdőre, s ezzel j több ezer forintos tűzkár le­hetőségét akadályozták meg. j A kora délutáni órákban s • csányi Űj Élet Termelőszövet­kezet Betes-tanyáján keletke­zett tűz, amelynek során kö­rülbelül 400 mázsa szalma, 150 mázsa törek égett el. Itt három tűzoltóraj megfeszített mun­kája akadályozta meg a tűz tovaterjedését. Április 18-án, a kora reggeli órákban a megyei tanács II. sz. kórházának hűtőhelyiségében elektromos motortűz keletke­zett, amelyet sérült kábel oko­zott. — 120 EZER forintos költ­séggel új játékáru- és kul- túrcikk-boltot létesített Fü­zesabonyban a íöldművesszö- vetkezet. Az új üzletben já­ték, papír, írószer, foto- és optikai cikkek kaphatók. (Foto: Kiss Béla) Pénteken tartotta értekezletét as EMASZ Egri Üzemvezetőségének Blátky Ottó szocialista brigádja A nemrég született, s máris mind nagyobb teret hódító szocialista brigádmozgalom eredményei mutatják, hogy dolgozóink mindent megtesz­nek a mozgalom célja, — „szo­cialista módon dolgozni és él­ni” — eléréséért. Ma már egyre több és több brigád kapcsolódik a mozga­lomba. hogy elérjék ezt a meg­tisztelő címet. Eddig, ahogy a szocialista brigádvezetők orszá­gas tanácskozásán is elhang­zott, hétezer brigád, csaknem 67 000 taggal nyerte el a szó- j cialista brigád címet. A hétezer brigád között sze­repelt az ÉMÁSZ Üzemveze­tősége városi szerelőcsoportjá­nak Bláthy Ottó szociáliste brigádja is. A tizenkét tagú brigád Csij fáry Tamás vezetésével a szó cialista szerződés feltételeinek eleget tett, s ezért az értékelés .ajüüUUÍOOOOOTOOOOOOOOCXX>OOOOOOÓGgOL“ GUUUotXJCXÍOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO' ■ .COOOOOOOOOOO'áOOOOOOOOGOO 'JOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOGOOOOUOOáüCOOOOCCXXXJOOCHJOÜOÜOOOüOCXiUUUOQUCJUOCA. Gorkiban ta ki. Innen járt el Molokovo falucskába fácánvadászatra. A vezetővel együtt ha- ladtunk egyik szobából a másikba. Egyre újabb és újabb lapok tárulnak fel előt­tünk Lenin életéből, amelyet a forradalom ügyének szolgá­latába rendelt, feltárul előt­tünk ennek az embernek kris­tályos tisztasága, aki nem is­mert magasztosabbat, vonzób­bat és tisztábbat az életben a dolgozó nép boldogságáért folytatót küzdelemnél. Ebben a harcban megfeledkezett ön­magáról, fáradságot nem is­merve dolgozott, figyelmes volt a jó emeberek iránt és ki­békíthetetlenül gyűlölte és ül­dözte a dolgozók ellenségeit. Minden egyes szoba a nagy gondolkodó és államférfi la­boratóriuma. Bár Iljicsnek Gorkiba pihennie kellett vol­na, minden szobában köny­vekre találunk, amelyeket ol­vasott és anyagokra, amelye­ket írt. Az 1921-as év decemberében súlyos betegen írta: „Annak ellenére, hogy jelentősen le- csökentették azt az időt, amit munkára és jelentősen meg­növelték azt, amelyet pihenés­re kell fordítanom az utóbbi napokban, átkozottul erősödik álmatlanságom. Attól félek, hogy képtelen leszek beszédet tartani a pártkonferencián és a szovjetek kongresszusán. Minden esetre tájékoztassák erről a Politikai Bizottság tag­jait.” Mélységes, egy életre szóló benyomást kelt a látogatók­ban az a szoba, amelyben Le­nin meghalt és a gyászszoba, ahol ravatala állt. Itt vannak az első tisztelgő gyászőrségről készített felvételek és a koszo­rúk, amelyek között ott talál­hatjuk Gorki falu lakosainak koszorúját is. T enin gyakorta találko- zott ennek a falunak a parasztságával. Sok-sok év telt el azóta, amikor egyszer egy gyűlésen is részt vett, Vla­gyimir Iljics Nagyezsda Konsz- tantyinova Krupszkajával együtt jelent meg a gyűlésen, ahogyan megígérte, 1921. janu­ár 9-én este 6 órakor. A gyű­lés Vaszilij Alekszandrovics Sulgin házában zajlott le. — Mi — emlékezik vissza Sul- gin fia, Mihail Vasziljevics — egész szegényes bútorzatunkat kihordtuk a házból a pajtába, de még így sem jutott hely mindenkinek. Sokan az abla­kok előtt, az ajtóban, s az ut­cán rekedtek. Iljics mindenkit barátságo­san üdvözölt, levetette kabát­ját, s az asztalhoz ment. Egyéb­ként az asztal mellett áll­tam én is, hugocskámmal együtt. A kunyhóban homá­lyosan pislogott a petróleum­lámpa. Lenint nem zavarta sem a szegényes környezet, sem a zsúfoltság, s mindjárt szivélyes beszélgetésbe kezdett a parasztokkal. Szólott a nem­zetközi helyzetről és a fiatal szovjet hatalom feladataiból. Szenvedélyesen, magával ra- gadóan beszélt. Elmondta, ho­gyan alakul majd át falusi éle­tünk, s az eke és borona helyét hogyan foglalják majd él a gé­pek. Amikor arra fordult a szó, hogy kevés a petróleum, Le­nin hirtelen felélénkül, rápil­lantott a füstös, repedt üvegű lámpára, s azt mondta, hogy ideje van már eltüntetni ezt a világ (lószerszámot, s meggyúj- tara a villanyfényt. Számomra, fiatal paraszt- legény számára mindez csodálatos mesének tűnt. Ha­nem ez a mese valósággá vált. Már annak az évnek júliusá­ban kigyulladták Gorkiban a lámpák, a villanyfényt, amelyet Lenin tiszteletére Iljics lámpá­sainak neveztünk el. Attól kezdve minden esztendőben január 9-én Gorkiban ünnepé­lyesen megemlékeznek a neve­zetes évfordulóról, arról a nap­ról, amikor a dolgozó nép nagy vezére és tanítója találkozott a falu lakosságával. — Nem ismerné már meg Il­jics a mi Gorkinfcat — mond­ják a kolhoztagok. — Sok min­den megváltozott itt. S valóban, a kolhoznak saját traktor- és gépkocsiparkja van, saját kombájnjai, és villany­motorjai. Hat állattenyésztő és egy baromfitenyésztő telepet üzemeltet, amelyekben hozzá­vetőlegesen ezer szarvasmarha és több mint 24 ezer baromfi nevelkedik, ezeket a telepeket villamosították. A tehénistál­lókban fejőgépek működnek, a baromfitelepen pedig elektro­mos világítással teremtik meg a hosszú, „napfénye®, meleg” napokat. Az üvegházakban, ahol különösen tisztelik a vil­lanyáramot, korai zöldségfélé­ket nevelnek. Az 1961-es évben minden száz hektár mezőgaz­dasági területre 810 mázsa tej és élősúlyban számolva 110 mázsa hús jutott. Az 1960-as év elején a kolhoz áttért a pénzbeli fizetési rend­szerre. A béreket a termelt ter­mékek mennyiségétől és minő­ségétől teszik függővé. Ez nö­veli a kolhoztagok érdekeltsé­gét a munkában. A legfontosabbak azonban nem is annyira a számok, bár, ahogyan a kolhoztagók mond­ják, nélkülük nem lehet el­igazodni, mint amennyire az emberek megváltozott élete. Minden családban tanul vala­ki, vagy van, aki már el is vé­gezte tanulmányait, agronó- mus, orvos, vagy éppen mérnök lett. A kolhoziskola diákjai között sokan álmodoznak ar­ról, hogy a mezőgazdaság je­lentős szakemberei lesznek, sőt, talán még tudósak is. A koühozgazdaság évről ** évre növekszik. Ügy ha­tároztak, hogy a hétéves tervet három-négy esztendő alatt tel­jesítik. Már arról álmodoznak, hogy a legközelebbi jövőben minden száz hektárra 200 má­zsa húst és 1000 mázsa tejet ál­lítanak elő. A kolhoz tagjai most elhatározták, hogy felül­vizsgálják terveiket, kidolgoz­zák a vetésforgó új, legmegfe­lelőbb formáját, több kapásnö­vényt és kukoricát vetnek, szilárd takarmánybázist terem­tenek. A kolhozban felhasználják a tudomány .és a gyakorlat leg­újabb tapasztalatait, a korsze­rű technikát, a szervestrágyák több ezer tonnányi mennyisé­gét, űj házak épülték az utóbbi években, valóságos új telepü­lés jött létre, amelyet Béke te­lepnek neveznek, elsősegély állomást létesítettek, kultúrhá- zat építettek, amelyben hatal­mas színházterem és körülbelül 15 ezer kötetes könyvtár van. Igen, van miről mesélni Gor­ki lakosainak az ide érkező vendégeknek. Nem véletlen, hogy a múzeum megtekintése után a látogatóknak az a kéré­sük, hogy elmehessenek a falu­ba, amelynek lakosaival oly szoros kapcsolatot tartott fenn Vlagyimir Iljics. Ök Lenin nagyszerű hagyatékát teljesítve új életet építenek és haladnak a nagyszerű jövő, a kommuniz­mus felé. Viktor Ananyin (Balogh Judit fordította.) alapján március 2-án elnyerte a szocialista brigád címet. A brigád .tagjai folytatják mun- i kájukat. s most már számban is megnövekedve (17 tagú lett a városi szerelőcsoport többi öt tagjának bevonásával), igye­keznek továbbra is szép ered­ményeket elérni a termelésben. Ezért tartott értekezletet : én teken délután a brigád, — amelyben a miskolci központi igazgatóság, az egri üzemVeze- tőség, valamint az üzemi párt- szervezet vezetői is részt vet­tek, — hogy közösen megtár­gyalják az új brigádszerződés feltételeit, s e feltételek szerint (az éves termelési tervnek megfelelően!) folytassák a munkát! Az értekezlet napirendje szerint először Csiffáry Tamás brigádvezető számolt be a szo­cialista brigádvezetők országos tanácskozásáról, amelyen ő is részt vett. Beszámolóján keresztül vilá­gította meg munkájuk eddigi eredményeit és hibáit, egyben az országos tanácskozás irány­elvei alapján rámutatva a to­vábbi feladatokra, és a hibák kiküszöbölésének módjaira. Elsőrendű és legív sabb feladat: növelni a brigád tag­jainak szocialista öntudatát, amelyben vezető szerepet kell adni a hathatósabb politikai oktatásoknak, a közös felelős­ségérzet ezáltal legyen még erősebb. Ehhez hathatós segít­séget kértek a politikai szervek és a műszaki vezetés részéről. Ezután került sorra az új brigádszerződés megkötése, amelyben a benyújtott javas­latok szerint mint főbb felté­telek — az előirányzott terven kívül Eger közvilágításának felújításában havonta 500 fo­rint értékű anyagmegtakarítás­sal, és pontos, lelkiismeretes munkával való részvétel, az egri Rákóczi Tsz műszaki pat- ronálása, balesetmentes év megszavazása, negyedévenként egy-egy újítás benyújtása, po­litikai oktatásokon, és a két­hetenkénti szakmai továbbkép­zésben való részvétel — szere­peltek ... A brigád tagjai családtagok­kal együtt a közeli hónapok­ban külföldi kiránduláson is részt vesznek. A beszámoló és a szerződés- kötés után került sor az egyé­ni vállalások megtárgyalására. Reméljük, hogy megyénkben még több, szép eredményeket elérő szocialista brigádok mun­kájáról számolhatunk be majd lapunk hasábjain ... K. (i Ezen a napon ünnepel­jük Vlagyimir Iljics Le­nin születésének 92. év­fordulóját. Ebből az al­kalomból közöljük Vik­tor Ananyin cikkét Le­nin gorkii lakóhelyéről. jVl oszkva környékére meg- érkezett a friss, üde ta­vasz. Nagy a forgalom a kasíri országúton. Falu falu után kö­vetkezik. A házak szépek, te­tejük palával, vagy bádoggal fedett. A háztetőkön rádió- és televízió-antennák. Már csak a neve falu, a lakókat aligha le­hetne megkülönböztetni a vá­rosi emberektől. S végre meg­érkeztünk a híres lenini Gor­kiba. Itt élt és itt halt meg 1924-ben a nagy Lenin. Az út­elágazásnál ahol Iljics múze­ummá alakított házához kez­dődik az út, szobor áll. Vlagyi­mir Iljics könyv fölé hajol, fi­gyelmes és kedves tekintete előre néz. Végtelen áradatban mennek a gyalogosok s az au­tók szovjet emberekkel és kül­földi vendégekkel erre a hely­re. A szép, erdős parkban régi­módi egyemeletes, oszlopos ház áll. Ez Lenin múzeummá ala­kított lakóháza. Ezer és ezer ember járt már itt és milliók ismerik ezt az épületet fény­képről. Itt élt és dolgozott éle­tének utolsó éveiben Vlagyi­mir Iljics Lenin. Mindent úgy őriztek itt meg, ahogyan életé­ben volt. Csak a házat körül­fogó fiatal tölgyek és hársfák nőttek hatalmasakká és Iljics kedvelt tartózkodási helye, az orgonás, terjesztette szét na­gyobb területre bokrait... A látogatók lélegzetüket visszafojtva járják végig a szo- 'bákat, amelyekben Lenin élt. Súlyos betegsége ellenére is dolgozott itt, írt, fogadta a munkásokat, s a parasztokat, készült a Komintern harmadik kongresszusára és a különféle határozatok tervezeteit dolgoz­Csuhaj Sándor gépkocsive­zető nem emlékezik pontosan arra a napra, amikor végér­vényesen elhatározta, hogy há­zat épít. / De annyi bizonyos, hogy mióta gyermeke szüle­tett, három tagú lett a család, annak pedig már elmúlt két éve, még inkább szeretné ab­ba hagyni az „albérlő-életet”, saját lakást, saját házat akar. Egyelőre nincsenek túlzott igényei, szoba, konyha, kam­rás kis házacskát szeretne, ehhez már meg is szerezte az építőanyagot. A kő, a fal, a tégla ott van már a bekölcei patak partján, közel a híd­hoz. Az ásó, a csákány még pi­hen a kamra sarkában, nem mélyedt a földbe, hogy helyet csináljon a fundamentumnak. Nem azért, mert hiányzott a dolgos kéz, vagy a pénz. Miért nem kezdődött el ed­dig az építkezés? Az építkezéshez engedély kell, ezt pedig csak akkor ad­ják ki, ha Csuhaj Sándor hi­telt érdemlően bizonyítja, hogy a házhely, amelyre épít­kezni akar, valóban az övé. Ennek az igazolásnak is van egy feltétele; előbb telekköny- vileg is át kellene vezetni az ő nevére a kis földdarabot, hisznen a tulajdonjogot csak a telekkönyvi hatóság igazol­hatja. Persze, az „áttelekelést” sem adják ingyen, ahhoz sza­bályos adásvételi szerződés kell, mellékelve hozzá a szük­séges igazolásokat, és kellé­keket. S ha minden magvan, minden iratot szabályosan, pontosan elkészítettek, még akkor is várni kell, amíg ki­adják az engedélyt. Ha pedig valami hiányzik, valami nem egészen pontos, akkor... Csuhaj Sándor házhelyvá­sárlási ügye már három évvel ezelőtt is „intéződgetett”; ak­kor még a járási tanácson és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents