Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-13 / 60. szám

I

4

NEPÜJSÄG

1962. március 13., Ml

'tunst

Többen beszéltünk

— Pardon, egy percre, kedves uram, hallotta már ezt a szót, hogy umbuldálni?

— Nem, uram, sosem hallottam . . .

— Pardon, egy percre, kedves kisasszony, mi a véleménye az umbuldálásról?

— Takarodjék, maga szemérmetlen huligán! — kaptam egy hatalmas pofont.

Köszönöm, kedves Tabi László! (— ó)

— AZ EGER és Környéke Építőipari Ktsz megtartotta évi közgyűlését. A tervek szerint az idén több mint négymillió forint értékben építenek családi házakat.

— A HATVANI Bajza József Gimnázium III./a osztályának kollektívája Csány községben nagy sikerrel mutatta be Gol- dini Két úr szolgája című vígjátékát, amely telt ház és nagy tetszésnyilvánítás mellett hangzott el. A diákok további tervében szerepel egy karácsondi és egy túrái előadás. (Csányi László.)

— MEGKEZDTÉK az Eger- esehi Bányaüzem korszerűtlen lejtősaknájának száraz betömedékelését. A tömedékelést végző csapatok számára célprémiumot tűztek ki a munka gyors és balesetmentes elvégzéséért.

— MÁRCIUS 9-ÉN este. az egri Ady Endre kultúrotthon- ban lányok-asszonyok iskoláján előadásra kerül sor az Amiről beszélni kell címmel.

— kormányzatunk lehetőséget nyújt a tbc-ből gyógyult, de csökkentett munkaképességű betegek mezőgazdasági szakmunkás képzésére, és utána köny- nyebb munkakörbe való elhelyezkedésre. Azok a 16—30 éves korú gyógyult betegek, akik ilyen szaktanfolyamon (gyümölcstermesztés, zöldségtermesztés) részt óhajtanak venni, mielőbb jelentkezzenek a Megyei TBC Gondozó Intézetnél, Eger, Egészségház u. 2. sz.

— TEGNAP délután ülést tartott a megyei úttörő-elnökség, amelyen Király Gyula jelentése alapján megtárgyalta a megyei vezetőképző tábor előkészületeit és programját, majd Újlaki Miklós és Bíró István csapatvezetők tájékoztatása alapján a Hevesi V. sz. Általános Iskola és Pétervására úttörőcsapatainak tapasztalatairól tárgyalt a kisdobos és úttörő próbakövetelmények bevezetéséről.

Községfejlesztési „sorrend"

AZ UTÖBBÍ időkben a községek lakói, vezetői elszoktak a „csodavárástól.” Nem várják azt, hogy egy év alatt „adj uram, teremtőin, de rögtön” minden elkészüljön; művelődési otthonok emelkedjenek a falu közepén, mellettük korszerű iskolák és mozik, kissé odébb pompás parkok és portalanított, jól karbantartott utak kanyarogjanak a házalt között. Ma már mindenki tudja: ahhoz, hogy valami elkészüljön, felépüljön, szükség van az egész község, a járás, talán a megye ösz- szefogására is. S ebben az összefogásban döntő szó illeti meg a községek lakóit, akik az elmúlt évben is 18 millió 416 ezer forintot áldoztak „készpénzben” is lakhelyük fejlesztéséért, építéséért, csinosításáért — a több mint hárommillió forint értékű társadalmi munka mellett. Az állami támogatással, s a helyi anyagok felhasználásával együtt, 1961-ben megyénkben a községfejlesztésre fordított összegek meghaladták a hatvanegymillió forintot.

A helyi viszonyok ismerői az illetékesek: eldönteni, mire fordítsák a kétkezi társadalmi munkából, az állami támogatásból ás a község lakóinak személyes áldozatvállalásából megteremtett községfejlesztési keretet. Ök tudják, mi a legfontosabb, mit kell legsürgősebben elkészíteni, felépíteni. Ök állapítják meg az építkezések sorrendjét.

Miért fontos a sorrend?

Mert az építkezések rossz

sorrendje hátráltatja a falu fejlődését, nem támogatja kellőképpen a kulturáltabb életmód megteremtését.

MIT ÉR, MIT AD a falu művelődéséhez a fényes kultúrotthon, ha oda csak térdig érő sárban lehet eljutni, a falu túlsó végéről? Jogosan büszkélkedhet eredményeivel az a falu, amely modern, minden igényt kielégítő mozit építtet, ugyanakkor a lakások egy részében még petróleumlámpa erőtlen fénye pislákol?

Elégedett lehet-e az a község, ahol a központban korszerű buszmegálló épült, de a „cigánysoron” még a lovas- kocsi is elakad a tengelyig érő sárban?

A falu fejlődését nemcsak a „nagy dolgok” jelzik, az apró hiányosságok megszüntetése is nagyon érzékeny fokmérője a vezetők munkájának.

A község fejlesztésére szánt összegek egy része a lakók zsebéből került ki. Az ő érdekük, hogy ezzel a pénzzel úgy gazdálkodjanak, hogy minél több helyen kigyulladjon a villany, hogy a vízvezetékhálózat artézi kútjai „iktassák ki” a gémes és kerekes kutakat. S ha a község már kijárta a fejlődés „általános iskoláját”, akkor gondoljon arra, hogy magasabb osztályba lép. Akkor kerülhet sor olyan építkezésekre, amilyeneket ma még a fontossági sorrend háttérbe szorít.

Sorrendi kérdésről beszél— Erről jut eszembe, maguk már elkezdték a tavaszi szántást(Várnai György rajza)

tünk az előbb. Minden község tanácsa és lakossága maga határozza meg, mire van elsősorban szüksége. De — és ez egy cseppet sem csodálatos —, ahol először építettek művelődési otthont, most itt is sor kerül arra, hogy elvégezzék az elmaradt aprómunkákat.

Gyöngyössolymoson például tavaly felépítették a kultúr- házat, ebből kifolyólag még tartozás is maradt fenn. Az idén, a törlesztés mellett, befejezik a villanyhálózat bővítését, másfél kilométer hosz- szú, két méter széles járda épül majd, azonkívül járdát és utat újítanak fel. Saját erőből teszik ezt, mint ahogy nagyrészt saját erőből készült el a kultúrház is. Az atkáriak másfél kilométer hosszú villanyhálózatot létesítenek, Do- moszlón 14 ezer négyzetméternyi út, 1000 négyzetméternyi járda, Vámosgyörkön pedig víztorony épül.

EZEKBEN a falvakban szem előtt tartották a célszerűségi sorrendet, s eszerint dolgoznak. És ez méltányos is; a lakos, aki befizeti a községfejlesztési hozzájárulást, tudja: jó kezekbe tette pénzét, arra használták fel, amire leginkább szükség van. Hatvanban például sokan úgy emlegetik a szabadtéri színpadot, mint a város földalatti vasútját. Mert itt is előbbre való lett volna a kihasználatlan szabadtéri színpad helyett járdákat építeni Üj-Hatvanban, vagy éppen mozit létesíteni. A gyöngyösiek is szívesebben vették volna a „külvárosok” járdaépítését, mint a szabadtéri színpadot. Ugyanígy disz- szonánsan hat néhány helyen az őstornyeles világítás is. Közismertek a „negatív példák”. Nem is sorolunk fel belőlük többet. Ismerik őket, de tanultak-e belőlük? Főleg az illetékesek, akik döntéseket hoznak a községek jövőjéről. ★

Egyre népszerűbb ez a jelszó „saját erőből”. Büszkén emlegetik ezt az erőforrást a községek lakói, csakúgy, mint a vezetők. Fontos, hogy ne csak értekezleteken, beszámolókban hivatkozzanak erre, mint az elmúlt idők jó módszerére, gondoljanak rá akkor is, amikor a jövőről terveznek.

Saját erőből építkezni, betartani a fontossági sorrendet, népszerű feladat is — előnyei mellett.

Krajczár Imre

1962. MÁRCIUS 13., KEDD: KRISZTIÁN.

55 évvel ezelőtt, 1907. mkreius 12-én született KILIÁN GYÖRGY, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom kiemelkedő es példát mutató alakja. A tehetséges fiatalember hamar bekapcsolódott a KIMSZ munkájába, de a Horthy-reakció alatt csak segédmunkás lehetett. 1932-től ő szerkesztette az .Ifjú proletár című lapot. Sok évet töltött börtönben, javarészt bírói ítélet nélkül. A kommunista magyar ifjúságot több alkalommal képviselte külföldi konferenciákon. 1939-ben az üldöztetés elől a Szovjetunióba menekült. A háború alatt együtt harcolt a szovjet katonákkal. 1943. június 25-én ejtőernyős partizán bevetésre indult és a harcok során, Varsóban, nyoma veszett. Emlékét az ifjúsági sportmozgalmunk névadójaként is őrizzük.

225 éve, 1737-ben e napon született VASZXLIJ BAZSENOV orosz építész. O építette a történelmi nevezetességű pétervári Szmolnij épületét. 17.67-ben kezdett dolgozni a Kreml palota tervein. Moszkvában és Pétervárott több középületet tervezett, ezek a klasszicista orosz építészet jelentős alkotásai.

45 évvel ezelőtt, 1917. március 12-én (régi orosz naptár szerint. február 27.) tört ki a „FEBRUÁRI” polgári demokratikus forradalom Oroszországban. Megdőlt a cári rendszer és Pétervárott megalakultak a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei.

4 füzesabonyi zeneiskolások félééi ha «« versenye

A FÜZESABONYI II. számú Általános Iskolának mintegy fiókintézménye a vele kapcsolatos zeneiskola. Kölcsönösen segítik, kiegészítik egymás nevelőmunkáját. A zeneiskola tanulóinak száma á múlt évihez viszonyítva másfélszeresére nőtt; ma több mint 100 növendék részesül zenei nevelésben, akiknek egyharmada a környékbeli falvakból látogatja az iskolát.

A hangverseny műsorában a zene nagy klasszikusainak művei között szerepeltek Bartók Népdalfeldolgozásai is.

A számos menüett, sonatina, kartánc, keringő élvezetes hallgatása közben várakozással tekintett a közönség az iskola régi kiváló tanulóinak szereplése elé: vajon előbbi jó eredményeiket tudták-e fokozni, s ezzel saját és az iskolájuk fejlődésképességét igazolni? Hegedűn Somogyi Mária (Seitz: Rondó) nayszerű, könnyed játékával, Váradi Ferenc (Seitz: Hegedűverseny I.) zenekari kíséret mellett előadott, tiszta intonálású szólójával —, Dávid Enikő (Bacherini: Menüett) hangsúlyozott, jól ütemezett előadásával tűnt ki; mindhárman meglepően sokat fejlődtek, — nem kevésbé Ondó Margit és Kerékgyártó István (Brahms: A-dur keringő, illetve Rubinstein: Melódia),,akiknek haladása szintén szembetűnő. Egyhangú tetszést váltott ki a még csak I. osztályos Pál Mihály megkapó bizton■■ :*'niiiiiiiiiiiiinii«iiiii«Ti«ii.iniii:i«iiiii,Hiiiiiiiiiiir,iiiiuiiiiininiiiiiiiiiiiiiiiiiiii,tnniniini!iHiii,iiiiH!miriinniiiiiiifiiiniiiiii«iiiiiiiiiiiniiiii„«m,«i,»„1„rl.milili«iiilnuiillii1.nil|Iill;»lllnliiilil,..l.ll,:il.i,i . • ■Hiiiiitiiiinaiiiti. >iiia.iiiii.»iiiiiil.in>:iiiiiii.

A környékbeliek mindebből nem tudtak semmit, csak azt, hogy valamiféle munkálatok kezdődtek a Toplitz-tavon ... vagy a Toplitz-tóban? A táblák „életveszély” felirata csak fokozta a borzongó kíváncsiságot.

— Nem nehéz kitalálni, mit csinálnak ott — mondotta a szemüveges, kopasz, textilessegéd. Háború lesz és hol lehet csodálatosabb óvóhelyet építeni, mint a mi tavunk medrében? Azt mondják, gépeket láttak a víz körül. A tófeneket kotorják, bunkert készítenek. Emlékezzen csak arra, amit mondtam, egyszer úgyis kiderül. ..

— Lidércek tanyáznak ott a habokban — suttogta Irene néni. az öreg javasasszony, aki halottlátástól kezdve, tenyérjóslásig, mindenre vállalkozott, aki otthonosan mozgott a túlvilágon, csak éppen itt a földön voltak állandó problémái — a csend őrség gél.

A forró nyári napokon hólabdaként gördültek házról- házra és nőttek rémhírlavinává a munkálatokról szóló mendemondák. A világsajtó is felfigyelt. Mind gyakrabban érkeztek újsáPú-nk b'»v megpróbáljanak megtudni -alattit.

Amit ilyen áthatolhatatlan titokfal vesz körül, az érdekes lehet... A riportereket eleinte be sem engedték a munkálatok színhelyére. Persze, tiltakoztak. Az eredmény: megkapták a belépési engedélyt egy nagyon furcsa megszorítással:

Ha bármi szenzáció történik a Toplitz-tó körül, azt leadják ugyan lapjuknak, — de csak a Stem című nyugatnémet újság után! Ha a tó titka még nem is, de az már hamarosan kiderült, mi volt ennek a nem mindennapi kikötésnek az oka. Az egész akciót a Stern szervezte és ami a lényeg, fizette. Mikor ezt megtudták, az újságírók érdeklődése megsokszorozódott. Világos volt; ha egy lap hatalmas összeget szán valamire, attól azt reméli, hogy behozza a ráfordított pénzt, méghozzá az egyetlen lehetséges módon — a példányszám ugrásszerű emelkedésével. Ezt pedig csak átlagon felüli, kiemelkedően érdekes írásokkal érheti el.

„A szenzáció az utcán hever, csak le kell hajolni érte” — hangák a régi zsurnaliszta- közmondás. „A szenzáció a tó mól vén hever, csak felszínre keli hozni” — mondogatták egymásnak a Topolitz-tó körül ugrásra készen várakozó újságírók.

Közben a búvárok igazán mindent megtettek, hogy a szenzációt felszínre hozzák. Az egyébként sima víztükör naphosszat gyűrűzött, csobbant a le- és felszálló, nehéz búváröltözetektől. Napok múltak, hetek követték egymást és néhány újságíró már értesítést kapott szerkesztőjétől: utazzék haza, a lap nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hétszámra napidíjat fizessen — semmiért.

... Felhős volt az ég, eső szemerkélt azon a napon. A munka azonban a rossz idő ellenére sem szünetelt. Az egyik búvár a felszínre bukkant és izgatottan integetett. Lecsatolták fejéről a hatalmas sisakot és csak úgy kirobbant belőle a régen várt kiáltás;

— Ládák!

A kis darut azonnal oda vontatták. Lánc csikordult a csigán, aztán csobbant a víz, a búvár újra leszállt, egy ideig dolgozott a mederben — a láncot erősítette a ládához. Rövidesen megrándult a lánc. Ez volt a jel.

— Felhúzni? — kiáltotta a darukezelőnek a Stern egyik ri- ocríere. Az expedíció részvevői, a’ újságírók feszülten figyeltek. Nagy pillanat volt.

Egyik sarkával felfelé bukott ki a vízből az első láda. Azonnal a partra szállították. A riporter, aki hozzálátott, hogy kinyissa, alig tudott megmozdulni a körülötte zsúfolódó tömegtől. Alikor már ott voltak az osztrák hatóságok képviselői is. Egy gyorsírónő készen állt arra, hogy vezesse a hivatalos jegyzőkönyvet, felberregtek a filmfelvevőgépek, felhúzott fényképezőgépek meredtek a ládára és odairányultak a legkülönbözőbb televíziós társaságok kamerái is.

Nagy nehezen engedtek a rozsdás eresztékek. Csikorogva megnyílt a láda fedele és egymásra rakott, SS-pecsétekkel telenyomott akták tárultak a bámulok szeme elé. Kinyitották az első iratot.

„Arbeitslager, Sachsenhau. sen” — ez volt a nyomtatott „cégfelirat”. Alatta: „Napló”. Es a rövid szöveg: „A szokásos mfennyiség ma is elkészült. A vezetőség megvitatta, hogyan lehetne növelni a termelést. A tanácskozásról elkészült jegyzőkönyvet, javaslatunkkal együtt szolgálati úton, illetékes helyre juttattam. A 83-as számú fogoly megbetegedett. Azonnal kórházba szállíttattam. Bernhard Kruger őrnagy. 1944. november 18.”

A sachsenhauseni náci koncentrációs tábor 19-es barak- jának iratait egymás után vették jegyzőkönyvbe. Az újságírók most már megértették, máért szervezte a Stern ezt a „fantasztikus expedíciót, ügy látszik, valóban óriási szenzációt rejt ennek a csendes nyugat-ausztriai tónak a mélye. Hogy rohantak volna a postára, a telefonhoz! Hogy kérték, követelték volna az azonnali, dringend összeköttetést lapjaikkal. De nem tehették. Kötötte őket a megállapodás. Meg kellett vámiok, amíg ' a Stem riportere kényelmes«! leadja anyagát. A Stem egyébként he. tidap, de a munkálatok ideje alatt szinte mindennap kü- lün kiadás készült hamburgi nyomdájában...

Az igazi, nagy szenzáció előre vetítette árnyékát. Es nem is kesett soká.

(Folytatjuk.) i

Sággal előadott (Mozart: ABC változatok) hegedűszáma; jogos büszkeséggel jelentette ki a hallgatók soraiban az édesapa: „Ez az én fiam!”

ZONGORÁN Sike Gabi (dementi Sonatina) és Ildikó (Chopin F-dur mazurka) erőteljes, határozott előadásukkal szereztek elismerést, Dávid Györgyi (Clementi: Sonatina, Miller: Scherzo — zenekari kíséret mellett —, Bocherini: Menuett — hegedűszám kísérete —) a mór ismert, kitűnő technikáját új, az eddiginél színesebb előadással tette gyönyörködtetőb- bé, Katona Katalin (Bach: Variációk) játéka dinamikailag tökéletesedett szembetűnően. Szép haladást mutattak kívülük Benke Erzsébet, Pásztor Mária, Magyar Klára, Bocsi Ági és még sok-sok társuk, zongorán, hegedűn és harmonikán előadott változatos számaikkal.

Külön meg kell emlékezni a hangverseny egyetlen műsoron kívüli szereplőjéről: Gáspár Mária volt növendékről, a miskolci zeneművészeti szakiskola tanulójáról, aki Bartók: Nép- dalfeldolgozás és Bach: Les * Preludes kitűnő előadásával nemcsak gyönyörködtetett, hanem volt tanulótársainak követendő példát adott a szorgalmas, eredményes munkához.

A műsort két zenekari szám: Seitz Hegedűverseny I. tétel és Müller Scherzo zárta. Mindkét szám nagyszerű előadását hosszan tartó tapssal jutalmazta a közönség. Mint a múltban, most is a zenekari számok bizonyítják a legékesebben, hogy a füzesabonyi járásnak ebben az egyetlen zeneiskolájában céltudatos, kiváló eredményeket biztosító kollektív munka folyik.

TANÍTVÁNYOK és szülők osztatlan hálával, s szeretettel adóznak a munkaközösség tagjainak: Várhegyi Ferenc iskolaigazgatónak, Botond Istvánnak, a munkaközösség vezetőjének, Bucsi Kálmánná, dr. Kiss Kálmánná, dr. Kiss Kálmán és Koczka István tanároknak odaadó hivatástudattal végzett munkájukért.

Dr. Godál Gyula, ált. isk. tanár

Berccz Károly, Szilvásvárad?

Legutóbb küldött levelét lapunkban felhasználtuk, s további leveleit szívesen vesszük. Kérjük, hogy leveleire írja rá pontos címét is.

Lévai János, Vámosgyörk:

A Gárdonyi Géza Színház bemutatójáról szóló levelét lapunkban felhasználtuk, s kérjük, hogy máskor is írjon szerkesztőségünknek;

Bakondi h. József, Felsőtárkány:

A kerékpár-üggyel kapcsolatban megkerestük az illetékeseket; s kérjük, míg a végleges eredményről értesíteni tudjuk, várjon türelemmel.

Gyimesi János, Egerszólát?

A színjátszó csoport előadásáról szóló levelét lapunkban felhasználjuk, a képeket azonban nem tud? tűk használni, így azokat visszaküldjük. További leveleit várjuk.

Egerben nincs előadás. Karácsondon este 7 orakor: Dodi