Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-06 / 54. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A mezőgazdasági nagyak ti va-ülésről AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 54. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. március 6.. kedd Mint erről már beszámoltunk, a megyei pártbizottság és a megyei tanács mezőgaz­dasági nagyaktiva-ülést rendezett Egerben, amelyen a meghívottak értékelték az 1961-es ép eredményeit, s tanácskoztak az 1962. évi feladatokról. A képen: Biró József elvtárs, a Heves megyei Pártbizottság titkára, a nagyaktíoa-ülés beszámolóját mondja. tAOAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/W\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WWVVSAAAAAAAAA/V\/VsAAAAAAAA*a cializmus előnyeit, és újabb ha­talmas csapást mér a kapita­lizmusra. Nem 'véletlen, hogy az ame­rikai imperialistákat légim, kább,' ᣠhyugtaíanítja, hogy a program á Kommunista bőség megteremtései; ’tűzi; 'lő felada­tul. Az amerikai imperialisták természetesen, tisztában ■ van­nak ázzál; hogyha a Szovjet-1 unió és a többi szocialista or­szág gazdasági vonatkozásban , megelőzi a legfejlettebb tőkés országokat is, akkor már az imperialisták semmilyen erő­vel sem tudják megállítani a kommunista eszmék győzelmi menetét. A szocializmus, a kommu­nizmus példájának ereje kü­lönösen jelentőssé válik azért is, mert a korszakunkban az önálló fejlődés útjára léptek emberek százmilliói az ázsiai, afrikai és latin-amerikai orszá­gokban, miután lerázták, vagy lerázzák a gyarmati rendszer igáját. Ezeknek az. országok­nak a népei előtt teljes nagy­ságában felvetődik a kérdés: milyen úton haladnak tovább, á kapitalista, vagy a nem ka­pitalista fejlődés útján”. •■.Minél nagyobb ’ srkferékef arát haZánk ~és aratnák a szpr cíálisjá országok gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztésében, népeik éíetszín vonal ápak eme­lésében, i annál könnyebben döntenek a fiatal nemzeti álla­mok népei a szocializmus felett, nyenformán világos, hogy minden szocialista ország, amely reális sikereket vív ki gazdasága fejlesztésé­ben, a nép életszínvonalá­nak emelésében, nemzet­közi síkon mozdítja elő a marxizmus—lenin izmus eszméinek diadalát és ezzel közelebb hozza a kommu­nizmus világméretű győ­zelmét. „Ismét hangsúlyozni szeret­ném — folytatta a továbbiak­ban az előadó —, mennyire rva gy jelentőségű a kommunizmus építése szempontjából az anyagi érdekeltség lenini elve. Alapjában véve helytelen lenne ebben az elvben valami­féle ,enged mély t’ látni a bur­zsoá ideológia számára. A szo­cializmusnak ez az elve egyál­talán nem hasonlítható a kapi­talista haszonhajhászáshoz. Ha­talmas szakadék tátong a mun­ka alapján megvalósuló szocia­lista elosztás és a burzsoá aranyborjú-kultusz között, a kapitalista nyereséghajhászás és azon szocialista elv között, amelynek értelmében az ered­ményesebb munkáért maga­sabb bér jár. Ugyanígy teljesen helytelen szembeállítani az anyagi ösz­tönző erőket az erkölcsiekkel, az anyagi érdekeltséget az ideológiai nevelőmunkával. Az ideológiai nevelőmunka, az erkölcsi ösztönző erők fej­lesztése és az anyagi ösztönző erők, az anyagi érdekeltség fo­kozása elválaszthatatlanul ösz- szefügg egymással. Az erkölcsi és az anyagi ösztönző erők köl­csönösen fokozzák egymást és ugyanarra a célra irányulnak. Mindennemű szembeállításuk csak ártalmas lehet az ügyre nézve;” Hruscsov ezután rámutatott, hogy a XXIL kongresszus után az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma első ízben ült össze a kommunista építés konkrét feladatainak. megvita­tására. A napireneP a párt feladatai a mezőgazdaság vezetésének megjavításában. A plénum előtt a mezőgazda­ság dolgozói területi értekezle­teket tartottak. Ezeknek az ér­tekezleteknek az volt a céljuk, hogy feltárják azokat a folya­matokat, amelyek ma a fal­vakban tapasztalhatók és he­lyes következtetéseket vonja­nak le a szocialista mezőgazda­ság további fejlesztéséről. „Mi a múltban is hangsú­lyoztuk, hogy a népgazdaság fellendítése az egész nép ügye. Most azonban, amikor kidol­goztuk e fellendülés távlati tervét, amikor hallatlan ma­gaslatokat kell elérnünk a me­zőgazdaság fejlesztésében, a párt újra az egész néphez for­dul a felhívással: a szovjet rendszer teljes erejével hódít­sa meg ezeket a magaslatokat.“ A mezőgazdaság a szó szoros érielmében mipden ember ér­dekeit érinti. A mezőgazdaság fejlettségének színvonala .je­lentősen meghatározza a nép jólétét. *" „Ezért a mezőgazdaság to­vábbi fellendítését, az élel­miszereit termelésének nör velését az egész párt, áz egész nép ügyének kell te­kintenünk.” Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy csökkentjük az ipar­ral szemben támasztott köve­telményeket. Bár az ipar mun­kájában is mutatkozik számos hiányosság, az ipar egészében mégis sikeresen fejlődik, tartja a hétéves tervben kitűzött üte­met. Az előadó adatokkal jelle­mezte a szovjet ipar fejlődését.. Az ipar teljes termelése a hétéves terv eddig eltelt három éve alatt 33 százalékkal növe­kedett, a hétéves tervben elő­irányzott 27 százalék helyett. Az ipari termelés tényleges nő- vekedése évente átlag 10,1 szá­zalék volt, a kitűzött .8,3 száza­lékkal szemben. A Szovjetunió a mezőgazda­ság fejlesztésében is jelenté­keny sikereket ért ei. A párt az egész nép támoga­tásával megszervezte a szűz­földek megművelését — mon­dotta Hruscsov —, hazánkban rövid idő alatt 42 millió hek­tárnyi új földet műveltek meg. Százával jöttek létre az új szovhozok, — a szemestermé­nyek és az egyéb mezőgazda- sági termékek hatalmas „gyá­rai”. A mezőgazdaság területén ugyanilyen forradalmi intézke­dés volt a gép- és traktorállo­mások újjászervezése, a kolho­zoknak és szovhozoknak nyúj­tott anyagi és műszaki segítség fokozása, a kolhozok és szov­hozok megerősítése szervezők­kel és szakemberekkel. • „A Szovjetuniónak ma szi­lárd és megbízható bázisa van ahhoz, hogy ellássa a lakosságot hússal, tejjel és más termékekkel. Ez a bá­zis a kolhozok és szovho­zok közös állattenyésztése.* (<Folytatás a 2. oldalamé abban a megállapításban, hogy a pártmunka célja: a ncp egyre növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése. Erről megfeledkezni egyértel­mű lenne a kérdés materialis­ta felvetésétől való eltéréssel, a társadalmi fejlődés törvény­szerűségeinek meg nem értésé­vel, a szubjektivista, idealista álláspontra való süllyedéssel. Az SZKP programja éppen tanítóink nézeteivel teljes összhangban — nem olyan társadalomnak mutatja a kom­munizmust, ahol a szegények egyenlősége alakul ki, hanem olyannak, amelyben megvaló­sul a társadalom valamennyi tagjának anyagi bősége és szellemi jóléte, biztosítottá válik a személyiség sokoldalú fejlődése. Az SZKP program­ját áthatja a kommunizmus nagy és nemes eszméje: min­dent az emberért, az ember javára. Ugyanakkor Hruscsov hang­súlyozta „magától értetődik, hogy nincs1 hifeáisabb dolog, mint a marxistáknak—leni­nistáknak olyan elképzelése­ket tulajdonítani a kommu­nizmusról, hogy az a semmit­tevés és a jóllakott tétlenség eldorádója. Az SZKP prog­ramja, a XXII. pártkongresz- szus dokumentumai teljes erő­vel és határozottsággal hang­súlyozók, hogy s és a munka ilaszthatatlan, egész szocialista világrendszer termelőerői gigászi fejlődésé­nek köszönhetjük, hogy a jelenkori imperializmus kénytelen számolni a szo­cialista táborral, a szocia­lizmus reális erőivel. A világ haladó közvéleményé­nek egybehangzó elismerése szerint a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak ez a hatalma jelenti a legfőbb akadályt az imperialista ag­resszió, az új világháború ki­robbantásának útjában. Az imperializmus elleni sikeres harchoz nem elég a jelszó, a harc győzelmes viteléhez reális lehetőségek kellenek. Ezek között a lehetőségek között a győztes szocializmus anyagi erői döntő, és egyre növekvő szerepet játszanak”. „A mai viszonyok között — folytatta az előadó — épül és már fel is épült a tényleges szocialista társadalom. Ma már nem csupán az osztályöntudat­ra vonatkozó forradalmi fel­hívások, hanem elsősorban a szocialista országokban élő nagy tömegek gyorsan növek­vő életszínvonalának példája hat a kapitalista országok dol­gozóira. Ezekben az országok­ban még elég széles rétegek rabjai a burzsoá és a refor­mista ideológiának. Ha a szo­cialista világ a kapitalizmus­hoz viszonyítva magasabb életszínvonalat ér el, ezzel is­mét meggyőzően bizonyítja a nem szocialista országokban élő emberek millióinak a tzo­programja, a kommunizmus anyagi és műszaki alapjairól, továbbá a kommunista társa­dalmi viszonyok kialakulásá­ról és az új ember neveléséről benne kifejtett tervek, világ­szerte óriási hatást gyakoroltak az emberek millióira.” Hruscsov a továbbiakban megállapította, hogy az SZKP programja „a tudományos kommunizmus elméleti alap­ján kidolgozott kommunista társadalom felépítésének sok­oldalú tervét tartalmazza. A szovjet nép lelkesen, for­ró helyesléssel fogadta a kom­munista párt új programját, mint saját, legfontosabb érde­keinek kifejezőjét. pítését valamennyi it ügyének tekinti amely szerint a kommunista társadalom magasabb szaka­szában az egyének sokoldalú fejlődésével együtt kifejlődnek a, termelő erők- is és teljes erő­vel buzognak a társadalmi ja­vak összes forrásai.” Csák ekkor válik lehetővé annak az elvnek a megvalósítása, hogy mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei sze­rint. „A kommunizmusnak ez a marxista—leninista értelmezé­se képezi az SZKP program­jának alapját, s kifejezésre jut a kommunizmus egymástól elvá hogy éppen a társadalom ösz- szes tagjainak öntudatos, ön­feláldozó munkája a kommu­nizmus építésének alapja és hogy e társadalom javára vég­zett munkát a kommunizmus nagy ideáljai hatják át. A kommunista társadalom meg­teremtése során alakul ki a magas fokú, kommunista ön­tudatú és erkölcsiségü ember. „A kommunizmus anyagi- technikai bázisa megteremté­sének rendkívül nagy nemzet­közi jelentősége varr — mon­dotta a továbbiakban Hrus­csov. A két társadalmi rend­szer versenyének és harcának jelenlegi körülményei között szüntelenül növelni kell a szo­cializmus anyagi erőit az im­perializmus fölötti győzelem mielőbbi kivívása és megszi- lárditása érdekében az élet va­lamennyi területén, vagyis gaz­dasági, politikai és tudomá­nyos-technikai vonatkozás­ban egyaránt. Bármiféle elté­rés ettől az irányvonaltól azt eredményezné, hogy megszűn­ne a szocializmus erőinek az imperializmus feletti fölénye, ez pedig hatalmas kárt okozna a szocialista tábornak, az egész világ forradalmi és felszabadí­tó erőinek. A termelőerők olyan nagymértékű fellendü­lését kell elérnünk, úgy kell megerősítenünk a szocialista országok gazdasági és védelmi erejét, hogy a szocializmus erői mind megbízhatóbban és tel­jesebben védve legyenek az imperialista agressziótól”. „Éppen a Szovjetunió és az *A kommunizmus építése hazánkban nemzetközi köte­lességünk teljesítése a világ összes forradalmi erői iránt. A lenini irányvonalat követjük és ezt az irányvonalat támogatja a világot átfogó kommunista mozgalom, az egész haladó emberiség” — jelentette ki Hruscsov az SZPK Központi Bizottságának hétfőn megnyílt plénumán, a kommunista tár­sadalom építésének jelenlegi szakaszáról és a mezőgazdaság irányításának megjavításában a pártra váró feladatokról tar­tott beszámolójában. „Teljes joggal elmondhat­juk. — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának első titkára —, hogy az SZKP új A kommunizmus éj szovjet ember sajá A párt és a nép erőfeszítései most a legfontosabb gazdasági feladat gyakorlati megvalósí­tására — a kommunizmus anyagi-technikai bázisainak megteremtésére Összpontosul­nak. A Központi Bizottság je­len plénuma is ezért vitatja meg a mezőgazdaság fellendí­tésének kérdését, amely az egyik legfontosabb az új prog­ramban és az SZKP XXII. kongresszusának határozatai­ban felvetett kérdések között.” „Az SZKP új programjának gazdag külföldi visszhangja között találkozhatunk olyanok­kal Is, amelyekben kételkedés nyilvánul meg az iránt, helye­sen teszi-e a program, hogy a népnek szükséges anyagi javak termelésére helyez különös súlyt. Pártprogramunk egyes bírálói a szovjet kommunistá­kat szinte olyan embereknek próbálják feltüntetni, akik haj­lamosak a kommunizmust va­lamiféle „terülj asztalkám”- nak beállítani” — jelentette ki az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára. Számunkra, minden marxista- leninista számára a kommunista társadalom: a társadalom összes tagjai­nak teljes szociális egyen­lősége, valamennyi állam­polgár magas fokú öntuda­tossága és eszmeisége, az anyagi és szellemi javak bősége, minden dolgozó boldog és ellátott élete egyaránt. A tudományos kommunizmus számára idegen az olyanfajta egyenlőség, mint aminőt az el­ső keresztény gyülekezetek hirdettek a maguk alacsony életszínvonalával, aszkétizmu- sávál. A kommunizmust nem lehet elképzelni olyan asztal­nak, ahol üres tányérok előtt „magasan fejlett öntudatú és teljesen egyenjogú” emberek ülnek. Ilyen „kommunizmust” hirdetni annyi lenne, mintna arra hívnák meg az embere­ket, hogy pálcikával „kana­lazzák” a tejet. Ez a kommu­nizmus torz képe lenne”. Hruscsov ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta, hogy Marx, Engels, és Lenin kidolgozta a leendő kommunista társada­lom alapelveit. „Ismeretes 'Marx klasszikus formulája, Ult USCSO V BESZÁMOLÓJA as SZKP Központi Bizottságának plénumám a kommunistatársadalom építésének jelenlegi szakaszáról és a mezőgazdaság irányításának megjavításában a pártra váró feladatokról

Next

/
Thumbnails
Contents