Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
I 1962. március 4., vasárnap NEPÜJS AG 5 Nemcsak vasat, embert is formál Megyénk északkeleti határa mellett, a Bükk ' egyik festői szépségű völgyében fekszik a Borsodnádasdi Lemezgyár. S most lépjük át a megyehatárt, fényképezőgéppel és tollal kopogtassunk a gyár kapuján és keressük fel a Heves megyében élő, de Borsodnádasdon dolgozó embereket, akiknek izmos kezük nyomán papírvékonyságúra szelídül az acél, a v/is, akik évtizedek óta itt keresik kenyerüket. Heves megye 22 községéből indulnak naponta munkásjáratok, szállítják Borsodnádasdra a hengerészeket, kemencesegédeket, a lemeznyírókat és az ónozókat. Kü- böző korú, más és más jellemű emberek ezek, de' egyben közösek: vasasok, szorgalmas, igyekvő emberek. A majd 1500 Borsodnádasdon dolgozó munkás — zömében balatoniak, bekölce.ek, bükkszentmártoniak — tehetségét, szorgalmát is dicséri, hogy 1957 óta tizennégyszer nyerte el a gyár az élüzem címet, hogy számosán vesznek részt az üzem vezetésében, hogy hatvan százalékuk már szocialista brigádban dolgozik. Százéves a Borsodnádasdi Lemezgyár, és 100 év óta együtt, egy hengeren, lemeznyíró ollón formálják az anyagot a borsodnádasdi Érsekek, a balatoni Kormosokkal, a bekölcei Dorkákkal. És az elmúlt évszázad alatt, de különösen 1945 óta, az acélnál is keményebbre ková- csolódott a Heves és a Borsod megyei munkások barátsága, összefogása. Megszokott dolog ma már a Borsodnádasdi Lemezgyárban, hogy a. hengerek melléit — egy sorban az idősebb hengerészekkel — olyan fiatalemberek dolgoznak, mint Kelemen Tibor. Az öreg szakik szeretettel foglalkoznak, bíbelődnek velük, átsegítik őket kezdeti esetlenségeiken, hogyha már ők elbúcsúznak a gyártól, megfelelő utódaikká váljanak. Kelemen Tibor Mikófalváról utazik naponta munkahelyére, s második éve már, hogy a hengerészszakma tudományával ismerkedik. Dicsérik szorgalmát, tehetségét. A platinák hengerlését, s az ónozott lemezek előhengerlését teljesen önállóan végzi. Komor és fekete minden. A gépek, a hengerállványok. Csak a hengertestek csillogók, amelyek a fehéren izzó, forró Lemeztáblákat nyomtatják. Komor és fekete minden. Az emberek is, akik vastag, fatalpú cipőkben mozognak a vaspadlón, s hosszú szárú fogóikkal igazítják a lemez útját a hengerek között. Fürgén és gyorsan dolgoznak a hengerek mindkét oldalán, a lemeztáblák oda és vissza járnak. Fürgén és gyorsan dolgoznak, a vas, a forró lemez diktálja a hallatlan iramot, s nem enged pillanatnyi megállást sem, mert szüntelen érkeznek az újabb és újabb hengerlésre váró adagok a hatalmas lángokat fúvó kemencékből. Komor és fekete minden. A szén kesernyés szaga kevere-. dik itt a felmelegedett hengerekről felszálló vízgőzzel, a hengercsapokon, tengelyeken égő zsír szagával. S a tavaszt sejtető, virgonc, rakoncátlan szél sem tudja a tüdőt kaparó levegőt kicserélni a csarnok- tető alatt. Pedig tárva-nyitva áll előtte az ajtó. Kormos csáki József brigádja serénykedik a hengerek mellett. Szinte ég a kezük alatt a munka. Ismerősök az emberek. Ismerősök a szavak, az arcok, a nevek. Földieim mind. Balatoniak. Ott áll a sarokban Kovács Dezső is, aki közvetlen szomszédomban lakott a bo- zsonnyai részen. Gyűrött, kurta karimájú, zsíros kalap fedi fejét. Sovány, mélyen árkolt arcán mosollyá rendeződnek a ráncok. Öröm csillan tiszta szemében, mint mindig, mikor régi ismerősök, összetalálkozunk. Harminckilenc éve már annak, hogy itt dolgozik a lemezgyári hengerműben. Gyalog teszi meg q,z utat mindennap a falu és a gyár között, a hegyen át, az erdőn át. Ügy, mint régebben, mikor még nem álmodhattak járművekről, ümely majd a gyár kapuja előtt, közvetlenül teszi le őket. Most már rendelkezésükre állnak a munkásoknak az autóbuszok, de Dezső bácsi inkább csak gyalogol, ötvennégy edik év#t tapossa. Mar nem egészen másfél év ált előtte, s el kell búcsúznia a gyártól — nyugdíjba megy. Kormos b. Géza lemeznyíró brigádját a legjobbak között emlegetik a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Van is miért emlegetni: háromízben is megszerezték már a kitüntető szocialista címet! Hadd említsünk csak egyetlen adatot, munkájuk illusztrálásaként: van úgy, hogy 350 mázsa lemezt nyírnak egy műszak alatt. Kormos b. Géza régi munkása az üzemnek; harmincöt éve, hogy itt dolgozik, s ebből a harmincötbő] két évtizedet, kerek húsz esztendőt a nyírógépeknél töltött. S hadd áruljak el róla egy intim dolgot! ujjai, amelyeket bizony durvakérgessé tett a munka, csodálatosan szép hangokat tudnak elővarázsolni a hegedű húrjaiból. Évtizedek óta játszik már hegedűjén, s a balatoni zenekar örökös tagjának számíthatja magát... volna el magát attól a néhány pengőtől, s pár fillértől, amit u gyerek is kapott, hogy a keserves sorsot valamiképpen enyhítsék?! Csáki József mindenféle munkát megpróbált, amíg a hengerek közelébe jutott. Söp- rögetett, takarította a szemetet a térüzemnél, ide-oda küldték, lemeztáblákat emelt, pakolga- tott. Aztán, mint csapkenő állhatott a hengerkerékhez. Itt nőtt fel a Lemezgyárban, itt serdült férfivá. Fiatalságát, emlékeit őrzik a gyárfalak. Innen ragadta el a háború forgószele is, s dobta ki a frontra, gyilkolni, lőni, lőni, nem tudni kire. Harminchárom esztendő ... ennyi munkásév áll a háta mögött. S bár a régi, hajszás robot sok erejét elrabolta, ma is fiatalos lendülettel dolgozik. Tizenhárom fős brigádot vezet (tizenketten közülük Heves megyeiek!), s eredményeik, sikereik nagyszerűek, dicséretesek. Mindig magasan száz százalék fölött teljesítik tervüket. Legutóbb is 102 százalékot értek el. — Trafólemezeket, dur 5-ösö- ket hengerelünk általában — mondja munkájáról szólva. — Egy műszak alatt 88—90 mázsa hengerelt lemez kerül ki a kezünk alól... de elég gyakori, hogy túllépjük a májsf élszáz mázsát is. Megbecsült munkás Csáki József. Sok tapasztalattal rendelkező, nagy szaktudású hengerész —, s a többiekre is ugyanez mondható el. Hiszen két ízben is elnyerték az utóbbi időben a kiváló dolgozó brigád címet! Hengerlést rekordjaikat egymás után szárnyalják túl. Lelkesedés fűti őkét, a helytállás nagyszerűsége, szakmájuk szenvedélyes szere- tete. Am Csáki József nem elégszik meg pusztán azzal, hogy munkáját elvégzi, szükségét érzi annak, hogy munkatársai, a közösség érdekében is szerepet vállal. Régi, kipróbált tagja az üzemi bizottságnak. Volt idő, amikor a kenyérért folyó harc éket vert a borsod- nádasdiak és a Heves megyéből ott munkáért kopogtatók közé. Akkor még sokan nem értették, hogy a Rimamurányi Salgótarjáni Rt iparbárói azok — és nem egyik, vagy másik község dolgozni vágyó munkásai —, akik okai a gyűlölködésnek, hogy a nagyobb haszon érdekében egymás ellen játsszák ki a munkásembert. Erre ma már csak az idősebbek emlékeznek. Ma már a hevesiek és a borsodiak) közösen vezetik a gyárat, s közösen formálják életüket. Sokan megyénk párt- és állami vezetői közül Borsodnádasdon dolgoztak, ott kezdték meg harcukat a jobbért. Borsod- nádasd nemcsak vasat, embert is formál, s ezek az emberek munkaidejük után községükben is a közösség formálásán fáradoznak. Kormos József, a gyár egyik technológusa, Bükkszentmártonban községi párttitkár, Kormos László, a gyár üb-titkára, Balatonban politikai oktatást vezet és számosán az üzem kommunistái közül községük párt-, tanács, és ifjúsági szervezetének vezetőségeiben tevékenykednek. Más irányú segítséget is ad a lemezgyár községeink fejlődésében. Szilvásváradról 11 kilométehjs csővezeték indul Borsodnádasdra, és az útbaeső Balaton vízellátásáról is gondoskodnak. Bekölce és Balaton kulturális haladásáért sokat tesz az üzem. Szilvásváradon egy 630 ezer forint értékű épületet ajándékozott a gyár a községnek. (A bükkszentmártoniak viszont joggal teszik szóvá: őket mostohán kezelik.) A Heves megyéből Borsod- nádasdon dolgozók — akikkel beszéltünk — mind elégedettek munkahelyükkel, amely nemcsak kenyeret, de politikai és kulturális fejlődést is biztosít számukra. Mozgalmas képet mutat a gyár ... Daruk csörömpölnek sínállványaikon, tartó láncai éleseket csikordulnak a lemezKetten a nyolcszázból!... Vas* Ferenc kovács és Kormos b. Lajo lan ba s TIUK-irodavezető a következő munkákról tárgyalnak. Mindket- latoniak. Csáki József, a hengerészek brigádvezetője sem sokkal fiatalabb, mint Kovács Dezső. 19 éves. Középmagas, markáns munkásarcú férfi. Barna hajában jócskán akadnak már fakult színű, szürke, ősz szálak. Szívós, energikus. Alig múlt tizenöt éves, mikor legelőször átlépte a gyár kapuját, s munHengerészek között. . . káért kopogtatott, ö kapott Is, felvették az erős, izmos fiatalembereket. Aki munkáért jött, nem mind küldték vissza. Különösen nem, ha az apa, vrgy az anya ajándékot is ho- a kosárkában, egy kis tojást, apró jószágot, tyúkot, vagy libát, — amit a Család szájától kellett elvonni, a mesteruraknak. Gyakran verejté- kes napszámokkal is fizetséget kellett adni a „szívességért”, a pártfogásért. Aki ezt nem tehette meg, annak zárva maradtak a kapuk! S ugyan melyik szerencsétlen reszkírozta volna meg az elutasítást, s ütötte Hevesi vasasok között Borsodban # táblák súlyos terhe alatt; hengert cserélnek a hideghengerműben, odább nyírógépek szabdalják csattogva a kihűlt lemezt; a TMK-műhelyben melegen, otthonosan zümmög- nek-duruzsóinak az esztergák, s a műhely másik részében a gőzkalapács zuhog, dübörög, remeg, sikolt, kívánt formára alakítva az üllőn panaszkodó vasat. A munka, az alkotás ezernyi zaja, a gyár hatalmas „Orchesterének” muzsikája ölel itt mindenütt körül. S a füstben és fényben, az olajpárában, a komor színek között ott hajlong, tevékenykedik serényen az ember, a munkás, aki hallatlan ritmusát, ütemét adja ennek az örvénylő muzsikának. Hosszú órákat töltöttünk a Bosodnádasdi Lemezgyárban. Ismert helyen jártunk, rég nem bolygatott emlékek nyi- tódtak bennünk — megyénk emberei között. Dicsérik őket, dicsérik a Heves megyeieket — köztük is a balatoniakat, be- kölceieket, akik a legtöbben vannak az 100 éves jubileumához közeledő gyárban. Az öregebb munkások még emlékeznek az összes vezér- igazgatókra, fel tudják sorolni neveiket. Szemmel tartották őket, azt lehetne hinni; már akkor tvdt*u h^ay az enymást váltogató he”''’' -nys-zr eltakarodnak, ■ s átadják helyüket annak, akit minden gyár tulajdonjoga egyedül illet — <t munkásosztálynak. Emlékeznek mindenre, hiszen szenvedő részesei voltak a múltnak, s cselekvő kortársak is, a megújulás folyamatában. Búcsúzunk a Lemezgyártól. Elmenőben még hallani a gyárkapuig futó vonat füttyjelét, autók motorjainak búgá- sát, melyek beleakadnak a gyárszirénák felhangzó hívójelébe. A hatalmas gyárudvaron mozdony tolat, hosszú sípszóval édesgeti maga után a vagonokat, hogy elindulhasson értékes lemezrakományával más tájakra. S mi is indulunk, a megyehatár felé. Indulunk, hogy majd újra felkeressük a gyárat, megyénk embereit, hogy újra visszatérjünk ide, több munkásarcot bemutatni. Mert minden élményt nem tudtunk szavakba összerakni, mert nem adhattuk itt a látottak, tapasztaltak egészét — csupán azoknak parányi vázlatát. De úgy érezzük, ebben a kevésben is benne fnnlaltatik mindaz a jellemző vonás, amit a Heves megyeiek adnak a gyár mai, mostani történetéhez ... 5 Irta: Papp János és i Pataky Dezső ' Fényképezte: Kiss Béla Utolsó pillanatok a gyárban... A hatalmas táblalemezeket csomóba kötve, daruval emelik a szállítószalagra, s úgy rakják vagonokba. Aztán elindul vele a vonat, hogy az értékes rakományok eljussanak az ország minden részébe.
