Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-04 / 53. szám

1362. március 4., vasárnap NEPÜJSÄG 3 Uj módszerekkel... PÉLDÁS kezdeményezés szü­letett a gyöngyösi városi ta­nács igazgatási osztályán, amely megyei viszonylatban elsőként, országos viszonylat­ban pedig Szolnok város után, másodikként valósította meg a szabálysértési eljárások új módszerét. A városi tanács igazgatási osztályának feladatához tar­tozó szabálysértési eljárások eddig csupán az előadóra, Szö- gedi Dénesre tartoztak, a nem­rég kialakított új forma sze­rint azonban a tárgyaláson most már két tanácstag — nyugodtan nevezhetjük őket népi ülnököknek — vesz részt. A bizottsági tagokat a vá­rosban működő üzemek, tsz-ek és intézmények javasolták, en­nek a társadalmi munkakör­nek az ellátására, összesen 3-1 népi ülnök neve szerepel az igazgatási osztály kimutatásá­ban, akik a hetenként kétszer megtartandó tárgyalásokra fel­váltva jönnek el, hogy maguk is érdemben részt vegyenek a hivatalos eljárásban. Havonta egy-két esetben kerül sor mindannyiukra. Ahogy Szögedi Dénes sza­bálysértési előadó közölte, en­nek az eljárásnak az a célja, hogy a tanács tömegkapcsolata tovább bővüljön, ugyanakkor pedig az eljárás erkölcsi hatá­sa is megnőjön. A bizottság előtt való számonkérés, a bi­zottság által hozott döntés sok­kal erőteljesebb lelki hatású, mintha csupán maga a sza­bálysértési előadó végezné mindezt el. Bár a kezdemé­nyezés a szolnoki tanácsé, de a jó módszer átvétele, gyors megvalósítása dicséri a gyön­gyösi városi tanácsot is. Először, a Tanácsok Lapjá­ban szereztek hírt az újfajta eljárásról, s Holló Béla vb-tit- kár hívta fel arra a szakigaz­gatási szerv figyelmét. A sza­bálysértési előadó így utazott el Szolnokra, ahol több tár­gyalást hallgatott végig, hogy minél elevenebb tapasztalato­kat gyűjtsön, minél határo­zottabb véleményt alakíthas­son a szabálysértési eljárás új követelményeiről. Kétségtelenül, célravezető ennek az új módszernek az alkalmazása. A népi ülnökök kiválasztása már azt a célt szolgálja, hogy erkölcsileg, ne­velő módon tudjon a bizottság hatni a szabálysértőre, hiszen az ülnököket mindig a sza­bálysértést elkövetett egyén közvetlen környezetéből igye­keznek a tárgyalásra kijelölni, aminek az a haszna is meg­van, hogy az ülnökök jól is­merik a szabálysértőt, nem­csak személyileg, hanem köz­vetlen környezetét és kapcso­latát illetően is. így a döntés megfelelő környezettanul­mányra épül, realitása szinte NEHÉZ LÉLEGZET párázik a kórtermek folyosóra nyitott ajtaján. A toronyóra rég elkon- dította az este tízet, s az egri kórházak hatalmas tömbjében elcsitultak a zajok, megszűnt a mozgás, az ágyakban jótékony álom ringatja a beteg felnőt­teket, gyerekeket. Még sincs igazi nyugalom. A csökkentett fényű folyosókon itt is, ott is feltűnik egy-egy nesztelen járású, kék köpe­nyes, fehér kötényes nővér, hal egy párnát igazít, lecsú­szott takarót tesz a betegre, másutt gyógyszert ad a nyug- talankodóknak, vagy csak ép­pen körülnéz, hogy rendben van-e minden az osztályán. Éjszakai ügyeletesek, a kór­ház betegeinek éjszakai álmát őrzik. Júlia nővérrel, a megyei kórház főnővérével kelünk út­ra, hogy megnézzük, mit csi­nálnak ebben a két, soha le nem nyugvó kórházépületben az éjszakai ügyeletesek. — A portán soha nincs nyu­galom — mutat Kun Józsi bá­csi a mentősökre, akik éppen ebben a pillanatban csenget­tek be, egy balesetest hoztak. —■ Nem lehet és nem is érde­mes lefeküdni, mert mire ma­gamra húzom a takarót, máris jön valaki. — Kövessük hát a baleseti Sebészetre a mentősöket — ajánlja Júlia nővér. Negyed tizenegy, s Vincze Jánosné, és a kisnővér már a ezihalmi nénit helyezik az ágy­ba, azt, akivel a portán talál­koztunk. Szén az osztályon biztosra vehető, aminek követ­keztében nevelő értéke is bi­zonyos. A PÉNTEKI tárgyaláson az egyik ülnök Kiss Tivadamé volt, a Ruházati és Kárpitos­ipari Vallalat minőség-ellen­őre. — Hogyan került ebbe a megbízatásba ? — Az igazgatóm és a párt­titkárom keresett fel és közöl­ték velem részletesen, hogy a vállalat nevében milyen fel­adattal akarnak megbízni. Ér­dekesnek és vonzónak tartot­tam mindjárt ezt a feladatot, hiszen általában közügyekben kell döntést hoznunk, de a sza­bálysértések engem, mint há­ziasszonyt is érintenek, hiszen nagyon sokszor a közellátás biztosítása ellen vétőkről kell ítéletet mondanunk. Gondo­lom, így érthetővé válik, ha azt mondom, hogy szigorú va­gyok a bírságolás megállapítá­sában. Haragszom a spekulán­sokra, mivel élősködőknek tar­tom őket, akik abból igyekez­nek hasznot hajtani, hogy a pillanatnyi nehézségeket akar­ják jogtalan és érdemtelen jö­vedelemszerzés céljára haszno­sítani. — Hogyan vélekedtek új megbízatásáról munkatársai? — Még nem találkoztam ve­lük tárgyalás után, ezért csak arra tudok hivatkozni, amit a megbízatásom után tapasztal­tam. Munkatársaim sok min­dent kérdeztek tőlem, hogy milyen feladatom lesz, hogyan kell ezt majd elvégeznem, te­hát az érdeklődés, részükről kétségtelen. Annyi mindent ta­pasztaltam magam is ezen a tanácskozáson, hogy szinte bel­ső kényszert érzek ezek közlé­sére. Feltétlenül részletesen fogam tájékoztatni munkatár­saimat az itt folyó tárgyalá­sokról. A másik ülnök Horváth Jó- zsefné, az Üj Élet Tsz tagja. Öt a tsz elnöke, Pampuk Imre kereste fel, hogy közölje vele megbízatását. — Én már az első percekben tudtam nagyjából, hogy mi vár rám, mivel édesanyám a járás- bíróságon végez népi ülnöki teendőket. Mindig érdekelt ez a feladat, és érdeklődésem most is lankadatlan. Mór má­sodszor veszek részt ilyen tár­gyalásban, és nagyon szívesen végzem ezt a munkát. Lehető­ségem nyílik a szabálysértők megfigyelésére, ami áltál em­berismeretem is gyarapodik. Szinte az első percekben meg tudom már állapítani, hogy a „vádlott” megbánta-e amit tett, vagy igyekszik majd fölé­nyesen elutasítani a „vádat”. Bár őszintén meg kell monda­nom azt is, hogy teljes megbá­nással a kétnapi tárgyalásokon csupán egy esetben találkoz­tam. Volt olyan szabálysértőnk is, aki fiának társadalmi hely­zetére, beosztására való hivat­kozással próbálta elutasítani magától az ügyet. Azt gondol­ta, hogy ezzel célt ér el. De sem befolyásolni, sem megté­veszteni nem tudott bennünket. A SZABÁLYSÉRTÉSI eljá­rás bizottsági formával való kibővítése nemcsak erkölcsileg jelent fejlődést, nemcsak mo­rálisan hat a megtévedtekre, hanem a törvényesség biztosí­tásának fokozottabb, mértékét is jelenti, mivel most már nem egy személy foglalkozik az ilyen ügyekkel és dönt azok­ban, hanem az ülnökök szemé­lyén keresztül a város közös­sége is részt vesz a rendeletek megtartásának biztosításában. (gmf) Nőgyűlések a tsz-ekben Mezőszemere termelőszövet­kezeteiben szüivségesnek mu­tatkozott a nőbizottságok meg­erősítése, mert nem tudtak megfelelő segítséget adni a ter­melőszövetkezetek gazdasági, politikai megerősítéséhez. Ép­pen ezért, a legutóbbi tsz-nő- gyűléseken újra választották a nőbizottságokat. Az asszo­nyok elhatározták, hogy ez­után szervezettebben, jobban végzik munkájukat, s nagyobb segítséget adnak a termelő- szövetkezetek vezetőségének a tavaszi munkák szervezésében és az egységes paraszti osztály kialakításában. Csábító illatok Amerikában egyre újabb trükköket találnak ki, hogy vásárlásra késztessék az embe­reket. Miután az áruházak­ban mindenütt bevezetett halk zeneszó már nem bizonyult eléggé hatásosnak, most azt ta­lálták ki, hogy különféle illa­tokkal csábítják a vásárlókat. Az élelmiszerüzletekben he­lyenként csokoládé-, banán-, vagy éppenséggel friss kenyér­illatot terjesztenek, a női fe­hérnemű-osztályokon pedig fárfias dohány- és fűszerillat­tal kísérleteznek, hogy legyőz­zék a vásárlók gátlásait”. Az egyik cég, amely forgal­mának emelésére ehhez a „ve­gyi háborúhoz” folyamodott, most odáig fejlesztette módsze­rét, hogy a részvényesek . szá­mára készült mérleget is illa­tosított nyomdafestékkel ké­szíttette el. HrCJtVom FÉNY NÉLKÜLI LÁMPA Egyik este a következő pár­beszédet hallottam: Rendőr: Álljon meg, kérem! Miért nincs lámpája? Kerékpáros: Már hogyne lenne — és a zsebéből előveszi zseblámpáját. Rendőr: Miért nem világít vele? Kerékpáros: Mert nincs ben­ne elem. Ugyanis nem lehet kapni... Eddig a történet. A rendőr­nek igaza volt, hiszen este nem lehet lámpa nélkül kerékpá­rozni. De igaza volt a kerék­párosnak is, mert Hatvanban sokszor hetekig nem kapható zseblámpaelem. — Vajon mi­ért? KIFLI HELYETT KEKSZ A minap uzsonnázni szeret­tem volna a hatvani új tejivó­ban. Finom, forró kakaót szol­gáltak fel, de amikor péksüte­ményt is kértem, sajnálkozás­sal közölték, hogy az nincsen Se kifli, se zsömle, de hiány­zik a briós és a kenyér is. Azt ajánlották, hogy dobostortát, képviselőfánkot, vagy kekszet fogyasszak a kakaó mellé. És a keksz mellett maradtam, de... ... Nem lehetne segíteni ezen az egyáltalán nem nagy problémán? Nagyon gyakran előfordul ugyanis, hogy már délután nem lehet péksüte­ményt kapnj, sót, még kenye­ret sem a tejivóban. Igaz, jó a dobostorta, meg a mignon, de a kakaóhoz, vagy kávéhoz mégiscsak péksütemény dukál. sár, sár, sár A Mező Imre utca lakói so­kat panaszkodtak már amiatt, hogy mindig sáros lábbelivel kell kijutniök a főutcára. A múlt évben az új lakónegyed dolgozói társadalmi munká­ban csináltak egy kis utacskát, amely keskeny és nagyon sá­ros. Vajon miért ne küldhetné a Városgondozási Vállalat né­hány kocsi salakot az út sár- talanítására? Mert egyelőre ez is segítene. (r) Vasárnapi jegyzetek Ahol a nyugalom idején is nyugtalan as éjszaka ... a százalékról... Igen, a százalékról, amely egykor isten volt és minden, amely nélkül egyetlen sort az újságban leírni nem lehetett, ha a munkaversenyről esett szó. Statisztikus lett mindenki, az is, aki már a számoktól idegbajt kap, az is, akinek az élet­től elmegy a kedve, ha százalékot kell számítani, — de a szá­zalék volt a fő a munkaversenyben. Változó életünket természetesen ma is jellemezzük • százalékos adatokkal, amelyek nélkül a tervek és teljesítések viszonyát bajos, vagy éppen lehetetlen lenne kimutatni. De éppen változó életünkre jellemző, hogy a százalék helyére a minőség, és újabban, ahogyan haladunk előre a szocializmus építésében, a minőség mellé a műveltség lépett, mint munka- versenymozgalmi „mutató”. A műveltség! Azok a szocialista brigádok, amelyek ország- és megye- szerte dolgoznak, versenypontjaikban már ott szerepeltetik a műveltséget, a szakmai és az általános tudást, a nyolc álta­lánost, vagy a gépipari technikumot, egy másik szakma isme­retét, Solohovot és Mikszáthot, a filmet és a színházat. Mert a százalékokhoz nem a százalékokon keresztül vezet az út, hanem a tudáson, a műveltségen, a szakmai ismereteken ke­resztül. Ma már nincsenek mesterséges, vagy szerencsés négy­száz százalékok, ma reális teljesítések vannak, amelyek mögött nem az izom megfeszített ereje áll — vagy nemcsak az! —, s nem a műszaki vezető lelkes asszisztenciája, hanem a ki­bontakozó tudás, az egyre mélyülő műveltség, amely nélkül a munkásosztály nem lenne képes megfelelni történelmi fel­adatának. A „nyers" százalékbajhászástól a műveltség keresésig né­hány esztendő telt csak el. De, ha valaha ez a négy esztendő bekerül egy történelemkönyvbe, az a javaslatom, adjuk leg­alábbis alcímnek az erről szóló fejezetnek a Következőt: ... a százaléktól a műveltségig! <gy ■ ■ ó) Évtizedes bizonyíték Robert Kennedynek, az amerikai elnök testvérének világkörüli útja során igen kellemetlen kérdéseket tettek fel a „szabad világ bástyájá­ban uralkodó demokráciáról”. Többek között a japán diákok arról érdeklődtek, hogy mi­ként lehet az, hogy a demok­rácia „fellegvárában” nem engedélyezik a kommunista párt működését, üldözik an­nak vezetőjét, tagjait, nem teszik lehetővé számukra, hogy szabadon kifejthessék nézeteiket. Mit is válaszolhatott erre az igazságügyminiszter, aki tudvalevő, újból felélesztette az aktív kommunista üldö­zést az Egyesült Államok­ban? Újra per folyik a párt vezetői ellen, miként 10 évvel ezelőtt, amikor a Schmidt- törvény alapján, börtönbe ve­tették a kommunista párt 16 vezetőjét. Nagyon is érthető Robert Kennedy hallgatása ebben as tigyben, hiszen nem mond­hatta, hogy a majd kétszáz- milliós nagyhatalom retteg a kommunista párt néhány ezer tagjától, akik a jobb, emberibb élet reményét hin­tik szét az USA-ban, s akiket nem tudott megtörni a bör­tön, az évtizedes üldöztetés, s akik ma is bátran hirdetik elveiket. A Schmidt-féle törvény gyalázatos paragrafusai ma is érvényben vannak, legna­gyobb „dicsőségére” az impe­rializmusnak. De nincs az a Schmidt-törvény, nincs az a „tiszta demokrácia”, amely megtörné a kommunista pár­tok erejét. Ezt bizonyítja az eltelt 10 esztendő, s ez a bi­zonyíték mérhetetlenül dühíti a monopóliumok urait, akik most újabb perekkel akarják megtörni az Amerikai Kom­munista Párt erejét. Önzetlenül a kultúráért csupa nehéz beteg fekszik, az ügyeletesek egy percre sem tudnak leülni, mert a baleset áldozatai nyugtalanok, s fáj­dalmaik enyhítését várják éj­jel-nappal. A SEBÉSZETEN sem sokkal jobb a helyzet. Sok a pótágy, Pásztor Máriának nincs ideje ezen az éjszakán az ábrándo­zásra. Délutáni váltása meg­hagyta az orvos éjszakára vo­natkozó utasításait, s bár eb­ben a pillanatban mindenki alszik, mire végigjárja a kór­termeket, mindig akad nyug­talankodó ápoltja. Még mindig az I-es kórház­ban vagyunk. Éjszaka van, de a belgyógyászati folyosón né­hány csendben üldögélő beteg­gel találkozunk. Nem tudnak aludni. A kórtermek zsúfol­tak, Mencsik Mária és Seres Klára hol felváltva, hol egy­szerre járja végig, nesztelenül a betegek hosszú sorát. Sok a súlyos eset, s ha valahol, itt valóban, nagyon fontos az ál­landó éberség, a biztos tudás, az önálló intézkedés, és segít­ségnyújtás. Juhász Jutkával, az ideg- gyógyászat kellemesen, szépen berendezett folyosóján talál­kozunk. Minden beteg alszik, s mivel egyedül van, bizony, alaposan kell küzdenie a ter­mészetes álmosság ellem. — Szerencsére, egész éjjel etetnem kell a három kórter­met fűtő kis kazánt — mondja nevetve —, ez aztán ébren tart. A szemészet ápoltjai csende­sek. A folyosón a meleg cse­répkályha mellett olvasgat Mátyási Gáborné, s éberen fi­gyel, nem szorul-e valaki a se­gítségére. Annál mozgalmasabb az éj­szaka a gyermekosztályon. Nyugalom egy perc sem. Engi Dezsőné és Gyöngy Rózsa min­den perce be van osztva. Kö­zel 100 kisgyermek, csecsemő várja őket rácsos ágyacskájá- ban. Időben kell etetni, tisztá­ba tenni, gyógyszerrel ellátni az apróságokat. Hol itt, hol ott sír fel egy-egy. Álmában édes­anyját hívja egy nagyobbacs­ka gyerek, s a nővér simoga- tására egyszeriben megnyug­szik. AZ I-ES KÓRHÁZ egyik leg­szebb osztálya a gégészet. Mo­dern külsejével, szőnyeges fo­lyosóival kellemes környeze­tet biztosít a betegeknek. *Ko­zák Ilona éppen ellenőrző kör­útjáról tért vissza az üvegfalú ügyeletes fülkéjébe. — Három súlyos betegem és 10 új műtött mandulásom mi­att nem tudok nyugodni. Leg­szívesebben egyszerre lennék mind mellett — mondja. Asztalán nyitott tankönyv, az új ápolás módszerét tanul­mányozza. De már kigyulladt a jelzőcsengő, ő a beteghez si­et, mi csendesen behúzzuk ma­gunk után a folyosó ajtaját. Éjfél felé jár az idő, amikor a csendes nőgyógyászati folyo­són keresztül felmegyünk a kórház egyetlen „egészséges” osztályára, ahol a kismamák pihennek. A szülőszobán is csend van. Pedig itt szinte nappali események zajlanak, a leendő édesanyák küzdenek sok-sok szeretettel és akarat­erővel az új élet megteremté­sén. Kitzbichler Sándorné, a szolgálatos szülésznő. Nem ér rá beszélgetni, a mentősök egyre fordulnak Bekölcéről, Kápolnáról, Poroszlóról, szinte egymás után hozzák az asszo­nyokat. Megható az a fegyel­mezettség. amelyet ez a kis vé­kony asszony, a „madám” te­remt az anyák között. Nem keltenek pánikot, betartják utasításait, amennyire lehet, nyugodtan várják a fejlemé­nyeket. Az ügyeletes orvosnak nem sok ideje van az alvásra, mire megszületik a kápolnai baba, a kis Kovács Erzsi, már­is kopogtat a boconádi kisfiú, s ez így megy reggelig. Pontosan éjjel egy órát ütött a nagytemplom toronyórája, amikor becsengettünk a Il-es kórház portáján. Az építkezés miatt most még az alagsorban A hatvani kultúrházak hiá­nyos technikai felszerelései lehetetlenné tették a múltban olyan darabok bemutatását, melyek valamilyen komolyabb technikai megoldást igényel­tek. A hatvani MÁV Liszt Fe­is betegek vannak. Felvételes a kórház, hol egy bélgyógyá­szati, hol egy sebészeti esettel csengetnek be a mentők; A sebészet felső folyosóján, az egyik kórteremben találjuk Meleg Antalnét. Infúziót köt be, aztán leül egy kicsit be­szélgetni ügyeletes szobájá­ban. Ez a legrosszabb időszak az egyedül tevékenykedő nő­véreknek. Éjfél után 1—2 óra körül nagyon álmos az em­ber. Magam is egyre neheze­dő pillákkal, ólmos lábakkal kapaszkodom fel az emeletre, a belgyógyászatra. Lipcsei Er­zsébet és Kati nővér — min-: denki így ismeri — egy per­cig sincs dolog nélkül. Ha nem érkezik jelzés, kívánság a betegektől, akkor is talál­nak tennivalót reggelig. AZ ÜGYELETES orvosokat; nem zavartam, számukra fon­tos a nyugalom, hiszen . 32 órás műszak nem üdülés, nem gyerekjáték! Messze még a hajnal, messze a váltás, s ahogy a Sándor Imre utca sarkán megállók, mind a két hatalmas épületre vetek egy pillantást. Hol itt, hol ott vil lan fel a fény az ablakban — valaki hívta a nővért. Néhány ablakból tompított, színes fény szűrődik a néptelen ut­cára. Nagyon sokat és nagyom lelkiismeretesen dolgoznak a; nővérek. Nemcsak munkája,: de hivatása, legtöbbjüknek ez; a szép, nemes küzdelem az; egészséges emberért. Cs. Ádám Éva renc Kultúrház technikai be­rendezése ma már lehetővé teszi technikai igényességgel bíró színdarabok bemutatását is. Különösen Mikes Zoltán és Erdész János nevét kell ki­emelnünk azok közül a MÁV dolgozók közül, akik társadal­mi munkában nagyon sokai tettek a kultúrház korszerűsí­tésére. Mikes Zoltán MÁV távirdamester és Erdész János Siemens-távírász korszerű vil­lamosberendezést létesítettek a kultúrházban. A 72 kapcsolós színpadi világítóberendezés megvalósítása az ő nevükhöz fűződik. Most már a modern; színigényes darabok bemutat tása sem okoz nehézséget. Hat. banban. Szerkesztettek felhő- és vihargépet is, a színpadi berendezéseket irányító fülké­ben magnetofonszalagra veszik fel a műsort, házi telefont sze­reltek fel, s mind az öltözők­ben, mind az irányító helyisé­gekben, hangszórók segítségé­vel kísérhetik ügyeimmel a szereplők és a technikai be­rendezések kezelői mindazt, ami a színpadon történik. Megoldották a központi fű­tést is a MÁV kultúrházban. A budapesti MÁV Igazgatóság mintegy 150 000 forint értékű kazánt adott az otthonnak, s a vasutas dolgozók szorgalmas munkájának eredményeként ma már nemcsak a nézőtér es az öltözők, de az összes mel­lékhelyiségek is tetszés szerint fűthetők. Ugyancsak a vasutas dolgozók építették ki a kul­túrotthon vízvezetékháiózatát is, önzetlen, társadalmi mun­kában. (r)

Next

/
Thumbnails
Contents