Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-31 / 76. szám

1962. március 31., szombat NEPÜJSAG 3 Nemrég csak határozat volt — ma valóság rővonat egy hibás síndara- bot talált. Egy ponton múlott a kitüntető cím elnyerése, — kesereg a titkár. Fájó pont ez az egy pont. Pedig annak idején szóltak is, hogy ki kell cserélni azt a hi­bás csúcssínt, de maradt min­den a régiben, s most ezen vesztettek. Munkájuk eredmé- nj'ét bizonyító adatok és szá­rról; av -r azt mutatják, így sincs különösebb ok a rés telikedésre, hiszen csak a leg­jobbakhoz képest „maradtak le”. — Igen .. De mi úgy szeret­tük volna, ha mindenképpen sikerül tervünket megvalósí­tani. Ann jut dolgoztunk érte... — A TAGGYŰLÉS határo­zata értelmében bevezettük a jutalmazás ösztönző módsze­reit, megszüntettük az egyen- lősdit, a brigádok nagy aka­rattal versenyeztek a recski, parádi szakasz el is vitte az elsőbbséget... De a vállalat nem. Hiába teljesítettük a 260 ezres megtakarítást, az az egy hibapont mindent elvitt. — Azért csak nem torpant meg a pártszervezet munkája? — Nem, azt nem lehetne mondani. Azóta rendbe tettük a fiatalok dolgát, mindnek ta­lálunk valamilyen társadalmi tevékenységet, szerződést kö­töttünk a Lenin Tsz-szel, hogy segítünk egy istálló építésé­ben, a terveket már el is ké­szítettük. Ezenkívül kézbe vet­tük a szocialista brigádok ügyét is. — Pontosabban ... — Amint elhatároztuk a taggyűlésen; lelkiismereteseb­ben segítjük őket. Patronáló brigádot hoztunk létre. Ezek segítenek jó vezetőket nevelni a brigádok élére, elfogadható, reális vállalásokat dolgoznak ki... ellenőrzik, segítik a bri­gádok munkáját. — Sok ilyen brigád van? — Egy pillanat — áll fel a párttitkár, erről majd Senke elvtárs számol be. A pártszer­vezet őt bízta meg a nyilván­tartással, mert gyakorta válto­zik a helyzet a brigádverseny­ben — fűzi hozzá magyarázat­ként, s kéri a „felelőst”. — Máris itt a kimutatás, — teregeti ki papírjait Benke László. Tóth József és Birkás József csapata már elnyerte a szocialista brigád címet. Raj­tuk kívül 14 brigád versenyez Az otthon Ügyes propagandafogás Egy chicagói színház sehogy sem tudott zöldágra vergődni, — mindig kevés volt a néző az előadásokon. A színház rek­lámszakembere ügyes fogással számolta fel a nézőhiányt: pla­kátokon, meghívókon minde­nütt a következő szöveggel hív­ta fel a látogatók érdeklődését a színház iránt: „Minden este üres nézőtér előtt játszunk, de ezt senki sem akarja elhinni! Kérem, győződ­jék meg róla személyesen!” Belépek az ajtón és érzem, hogy egy külön, zárt világba kerültem. Kívül lüktet az élet, itt bent csend van és nyuga­lom. Amíg a kabátomat lete­szem az előszobában — ahol a szekrény tetején pirosló almák állnak katonás rendben, illa­tukkal elnyomva a konyhában készülő vacsora beszűrődő, ét­vágygerjesztő szagát már megfog valami furcsa varázs. Jólesik itt lenni, úgy érzem, mintha valami régi, kedves ro­konhoz érkeztem volna. A szo­bában halican szól a rádió, mel­lette kényelmes karosszékben szakkönyvet böngész a „ház ura”. Csípős dohányfüst úszik ezüst csikként a lámpa fénykö­rében. A másik szobában, túl a tanuláson, szőke fiúfej hajlik egy izgalmas indiántörténet fölé. A kislány ügyes ujjacskái- val ruhát varrogat az ölében ülő babának, amit halk dúdo- lással ringat. Nagyanyó kezé­ben csattognak a fényes kötő­tűk, amint a gombolyag végte­len fonalából sálat, kesztyűt remekel az unokáknak. Kinn a konyhában serceg a zsír, kipirult arccal sürög-forog az édesanya, a legnagyobb lány tányérokat készít, majd nagy buzgalommal piros almák po­hos hasát dörgöli ragyogóra. Mindenütt rend és tisztaság. Szinte sajnálom, hogy megza­vartam ezt a kedves együttest. S, Szabó Márta Egy ex-elnök rémlátásai Kubitschek, Brazília egy­kori elnöke, nyilatkozott az Egyesült Államokban. Kije­lentette: „A kommunizmus veszélye ma nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt volt, mert a brazil nép eltökélt szándéka, hogy mindenáron kivívja az ország gazdasági fejlesztését és a jobb életfeltételeket.” Hivatkozott Kuba példájára és megjegyezte: Laíin-Ameri- ka népei esetleg arra kény­szerülnek, hogy forradalmi eszközöket használjanak fel a nyomor és az elmaradottság felszámolására és ezek a for­radalmak kommunistákká válhatnak. A volt elnök jól megtanul­ta az amerikai propagandis­táktól a leckét: ha valamit akarsz, fesd a falra a kom­munizmus ördögét. Kubával, forradalommal, kommuniz­mussal ijesztget, hogy adako­zásra késztesse az amerikaia­kat. Mert abban nagy igazság van, hogy a nyomor feneket­len, az elmaradottság mérhe­tetlen Latin-Amerikában. Az átlag életkor 36 év, egyes or­szágokban csak 26 év, 1000 újszülött közül 110 meghal, mielőtt megélné az egyéves kort, az iskolaköteles gyere­kek 50 százalékának nem jut iskola, a felnőtt lakosság 50— 90 százaléka írástudatlan. Ezeket az adatokat Kennedy elnök sorolta fel, amikor ta­valy meghirdette latin-ameri­kai segélyprogramját. A legegyszerűbb megoldás persze az volna, ha a latin­amerikai embermilliók bele­törődnének rettenetes sor­sukba, nem akarnák „minr dénáron kivívni a jobb élet- feltételeket”. Ebben azonban Kubitschek sem bízik. Tehát Washingtont kéri, hogy amíg nem késő, néhány milliócská- val tömje be az éhezők szá­ját, enyhítsen nyomorukon. De az amerikai milliók, már­mint a dollármilliók gazdáit, a legkevésbé sem hatja meg a latin-amerikai milliók, értsd embermilliók nyomorúsága. A minap tértek haza a bolí­viai miniszterek arról az ér­tekezletről, ahol az amerikai segélyprogramról tárgyaltak. Keserűen nyilatkozták, hogy bár Bolívia teljesítette az amerikaiak minden kívánsá­gát, nemhogy segélyt, de még alamizsnát sem kapott. Vi­szont sok ország ásványkin­cseinek elrablása lankadatla­nul folyik. A Time írja, hogy az amerikai monopóliumok eddig 200 milliárd dollár ér­tékű ónt és más fémet vittek ki az országból. Kubitscheknek igaza van abban, hogy Latin-Amerika választás előtt áll. Csakhogy nem az iparosítás vagy a de­mokrácia között kell válasz­tania. hanem az amerikai im­perializmus vagy a nemzeti függetlenség között. S ha Kuba példáját követve, az utóbbit választja, akkor, de csakis akkor, lesz része iparo­sításban, jobb életfeltételek­ben és demokráciában egy­aránt. Z. T. Taggyűlést tartott a róxsasasenímártoni tss lílSZ-sservezete A körülbelül egy éve meg­alakult rózsaszentmártoni tsz KISZ-szervezet eredmények­ben gazdag időre pillantott vissza a napokban megtartott taggyűlésen, ahol beszámoltak a vezetőség tagjai az elmúlt év munkájáról, és az elkövetke­zendő évek feladatairól. Bakó Erzsébet titkári beszá­molója a termelési problémák­kal foglalkozott. Elmondta, hogy a tsz elnökének sokat kellett beszélgetnie, foglalkoz­nia a fiatalokkal, amíg az elő­ször két, majd öt főből álló szervezet mind népszerűbb lett, s így ma már 25 főt szám. Iáinak. A KISZ-tagok nagy­szerű munkát végeztek az el­múlt évben. Mindenütt ott vol­taic, ahol nehéz volt a munka, — ahol szükség volt rájuk. Eb­ben nagy szerepe volt Tóth Lajosáénak. Az elmúlt évben a KISZ-tagok öt hold szőlő, 10 hold gyümölcsös, négy hold paradicsom, 20 hold kukorica megművelését vállalták, de bármelyik munkaterületen fennakadás történt; fiataljaink mindenütt ott voltak, segítet­tek és így megszerezték tekin­télyüket a község dolgozói előtt. A járási értékelésben ta­valy a második helyezést ér­ték el, s jutalomképpen két­napos siófoki kiránduláson is részt vettek. A nyáron a nagy- kökényesi tsz-ben is segítettek a cséplésnél, ugyanis itt mind­két cséplőcsapat kiszesekből tevődött össze. Termelőmunkájuk mellett megszervezték az öntevékeny kultúrcsoportokat, énekkart és tánccsoportot, amely a zár- számadási közgyűlésen is sze­repelt. Ezután az 1982. évi progra­mot tárgyalta meg a taggyűlés, melyet a vezetőség a követke­ző pontokban állított össze. Az 1962-ben Az ifjúság a szocializmusért mozgalom kö­vetelményeinek figyelembe vé­telével dolgoznak, amelyre ed­dig 24 fő jelentkezett, s a moz­galom egyik pontja teljesítése képpen 500 társadalmi órát dolgoztak. Az oktatás területén is nagy lépést kell tenni előre, mert napjainkban a továbbképző iskolák 7 fő politikai isko­lában 18 fő, közgazdasági tech­nikumban 1 fő, s ismeretter­jesztő előadásokon 2 fő vesz részt. Tervbe vették, hogy ebben az évben öt hold szőlő, 15 hold kukorica, 5 hold répa, 20 hold málnás és gyümölcsös megmű­velésében vesznek részt, ehhez a tsz vezetőségének segítségét kérték. Munkájukhoz a rózsa­szentmártoni termelőszövetke­zet vezetősége és tagsága min­den segítséget megígért. Juhász Miklós Több mint másfél milliót költenek Eger parkosítására a politikai ok- rnr^ - < tatás...? Mert ebben is szép példáját mutat­ták a tanulni vágyásnak és a fegyelemnek. És ha a XII- es akna KISZ- szervezetének sikereiről, jó munkájáról be­szélünk, akkor nyugodt tárgyi­lagossággal el­ismerhetjük, hogy ebben nagy szerep ju­tott Fodor Jó­zsef KISZ-tit­kárnak, az üzem egyik vá­járjának. De nemcsak az üzem terü­letén, a bányá­ban és a KISZ- szervezet kere­tein belül él példás életet Fo­dor József. A magánélete, a családi viszonyai példaként állhatnának bárki előtt. De ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen kommunistának vallja magát és már évek óta szo­cialista munkabrigádban dol­gozik és ő is birtokosa az ok­levélnek. NEM BESZÉLÜNK különle­ges emberről, csupán a sok; közül ragadtunk ki olyat, aki; a mai életformák szerint él és; munkájában, a társadalmi! életben és a családi életben a! szocialista típusú embert pél-< dázza. i Laezik Janos < Kevesen tudják, hogy Eger­ben 99 000 négyzetméter belter­jesen és 83 000 négyzetméter külterjesen kezelt park terül el és ezzel a jelentős területtel a város országosan is — már ami a kiterjedést illeti — az él­vonalban halad. A városi tanács 1962-es költ­ségvetésében 440 ezer forintot biztosított a parkok fenntartá­séra, ápolására. Ezen túlme­nően, további 10 ezer forintot fordít a községfejlesztési alap­ból, a lakosság által végzett társadalmi parkosítás, virág pa­lántái árának biztosítására. Amennyiben tehát egy-egy ut­cában parkosításra alkalmas földsáv húzódik el a házak mentén, úgy, ha legalább 10 egymás melletti ház lakói vál­lalják e területek megművelé­sét és ápolását, a városi tanács virágpalántát biztosít a parko­sítás céljaira. A fenti hiteleken túlmenően, még 1 200 000 forint áll a város rendelkezésére, új parkok léte­sítésére. A kertészeti munkálatokat az Egri Városgazdálkodási Válla­lat végzi. A vállalat igyekezett alaposan felkészülni a hatal­mas parkosítási munkákra és kertészetében máris szépen fej­lődnek azok a fiatal kis virág­palánták, amelyek nyáron színpompájukkal gyönyörköd­tetik majd vendégeinket és a város lakóit. A vállalat elkészítette az újonnan létesítendő, vagy fel­újítandó parkok tér/ét. Az idén sok problémával kell megbirkózni a kertészeknek. Nagyobb útépítéssel, kábelfek­tetéssel és nem utolsósorban, a Lenin és talán a Kossuth Lajos utcában végzendő gázhálózat kiépítésével kell a parkosítási munkálatokat összehangolni. Az eddigi tapasztalatok alap­ján, az idén jelentős összegeket fordít a város, a fenti össze­gekből, a parkvédő korlátok építésére is. Ebben az évben több új parii épül Egerben. A munkák az Egészségház utcai lakótömbnél kezdődnek meg. A Gólya utcai új lakóházak körül is kiépül­nek a korszerű parkok, ezen­kívül a Tündérparton, a Ker­tész és Vörösmarty utcákon is elkezdik a munkát és a nyáron színes virágágyak szegélyezik az utak mentét. Korszerűen átépítik a Sza­badság és Mártírok terének, a Kossuth Lajos, Klapka György, Egészségház utcák, a Petőfi és Bartók Béla tér, valamint a minaret környékének parkjait is. Tervbe vették a Lenin úti parkok felújítását, azonban erre csak a gázcsőhálózat ge­rincvezetékének lefektetése után kerülhet sor. Ha a tartalékkeret megenge­di, úgy a Szarvastér, Mekchey és Rajner Károly utcákban is korszerű parkokat épít a Vá­rosgondozást Vállalat. Tekintve, hogy Eger parko­sítása az összlakosságot érinti, a munkálatokban: társadalmi segítségre is számít a városi tanács. Népgazdaságunk igen ko­moly erőfeszítéseket tesz arra, hogy Egerben megvesse egy je­lentős, modern parkkultúra alapjait, — tehát joggal elvár­ható, hogy a parkok védelme, a rongálások megakadályozása — amely bizony még manapság is meglehetősen gyakori —, a város minden polgárának szív­ügye legyen! s. j. a címért... Pontosabban már tizenöt, mert a gépesített, moz­gó szakasz javítói is benevez­tek. Ez már 150 embert jelent. És a nyolcas szakaszon is ki­alakulóban van egy brigád ... A PARTSZERVEZET tehát sikerrel hajtotta végre a szo­cialista brigád mozgalom segí­tését, s ennek eredményeként április 4-én újabb brigádok dicsekedhetnek majd az elis­merő cím megszerzésével. — Ennyit a szocialista bri­gádokról. De hogyan valósult meg a határozat többi pontja, amely a 28 kommunista tevé­kenységének vezérfonala volt a vezetőségválasztás óta? — Kevés kivétellel megvaló­sult — válaszol magabiztosan a titkár. B. Nagy Károly tartott előadásokat a XXII. kongresz- szus anyagából. Beszámoltat­tuk a szakszervezet vezetőit, többször megvitattuk a szocia­lista brigádok helyzetét, a munka egészségvédelmét... Szépen fejlődött a párttagság vitaképessége (ennek növelésé­re is határozat született no­vemberben, és legutóbb Bala­toni Gyula ifjú mérnököt „fór. gattuk meg” alaposan, mielőtt jóváhagytuk volna tagjelöltsé­gét.) Rendbe hoztuk a gépesí­tett javítószakasz ügyét (sok volt a fegyelmezetlenség), de sorolhatnám még tovább, mennyit dolgoztak a pártszer­vezet tagjai, s mennyit valósí­tottak meg a határozatból. — Es, semmi adósság? — No, igen, van az is. Most még van — helyesbít Kocza Jó­zsef. Nem készült el az intéz­kedési terv... a főnök is „tar­tozik” egy beszámolóval. A szákszervezeti pártcsoportok ügye is függőben van még... de ezeket is egyenesbe hozzuk rövidesen. Nem szeretjük az adósságokat, mert amit a tag­gyűlés elhatároz, az mind fon­tos, azt meg kell valósítani. Es a felelősség is köt bennünket az emberek neveléséért, a munkáért, mindenért. — adja magyarázatát a párttitkár a kommunisták igyekezetének. ★ A mozdonyvezetők ezért irányítják masinájukat a fü­zesabonyi szakaszra nyugodt lelkiismerettel. Tudják, jő kezekben van a pályák kar­bantartása. Kommunisták vál­lalják érte a felelősséget. Kovács Endre Az ország vasúti sínháló­zatából jó háromszáz kilomé térén úgy zötyög, vagy gör­dül simán a vonat, ahogy a hatvan—füzesabonyi vasúti pályafenntartási főnökség kő zel hatszáz dolgozója végzi munkáját. Háromszáz kilométer hosz- szúságú vasúti szakasz feletti komoly felelősség hárul a fő­nökségre, amelynek vezérka­rában 27 párttag és egy tag jelölt dolgozik, hogy minél kevesebb zökkenőkkel járják a vonatok az általuk karban­tartott pályákat. ★ PARTSZERVEZETÜK, lét­számát tekintve tehát nem tartozik a nagyok közé, s nem sok idő telt el azóta sem, hogy a vezetőségét újjáválasztották. Néhány hónap óta Kocza Jó­zsef főellenőr vette át újból a vezetést, s rajta kívül Jánosi István, Kovács Erzsébet, Bárt- fai Szilárd és Farkas Ferencné került a pártszervezet élére. Alig egy negyedéve, hogya párt­tagság bizalmából megkezd­hették munkájukat a pártszer­vezet élén, s máris arról ad­hatnak számot, hogy megbíza­tásuk idején hozott határoza­tokat döntő többségében már sikerrel végrehajtották. Az első kedvező információt a vasúti csomópont pártbi­zottságán kaptuk erről a párt- szervezetről, mint olyanról, ahol megfelelően érvényt sze­reznek a taggyűlés határoza­tának, s lelkiismeretesen hajt­ják végre feladatukat. NEM SOKKAL később erről győződtünk meg a főnökség területén, ahol mozdonyok ad­nak füttykoncertet, s végte­lenbe nyúló sínpárok jelentik a „műhelyt”, a munkahelye­ket. Gondosan rendbe hozott vá­gányok, a munkahelyeken ki­alakult versenyszellem, az em­berekkel való fokozottabb tö­rődés, a megnövekedett tanu­lási kedv, élénk vitaszellem — ezek jelzik a pályafenntartási főnökség pártszervezetének hasznos tevékenységét. Ennek írásos jeleit böngész- szük Kocza Józseffel. Jegyző­könyvek fekszenek az aszta­lon, a vezetőségválasztás ese­ményeit, határozatait rögzítik, s azokat az eredményeket, ame­lyeket az elmúlt év novembere óta ért el a pártszervezet alig harminc főnyi tagsága. — Mit tart a legfontosabb határozatnak a sok közül? — kérdezzük a pártszervezet ve­zetőjét. — Segíteni, hogy mintafő­nökség legyen a részlegünk, s ne csorbuljon vállalatunk hírneve, amely eddig is él­üzem szinten dolgozott. — És sikerült? — Sikerült is, meg nem is. Úgy éreztük mindent megtettünk, minden rendben van, de a mé­^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAóA mindig kitalálja munkatársai problémáit, azokat a bajokat, amelyek zavarólag hatnak a mindennapi életben, vagy a bányában. De ha észre veszi, megpróbál azokra orvoslást ta­lálni. Csak így történhetett, hogy az elmúlt két év alatt, amióta ő vezeti a KlSZ-szer- vezetet, a tagság létszáma dup­lájára gyarapodott. De talán ne a számszerűséget nézzük, ha­nem a belső tartalmat, mert ma már ez inkább fokmérője lehet az embernek, vagy egy csoportnak, egy egész brigád­nak. Tehát...! KÖZEL 50 AZOKNAK a fia­taloknak a száma, akik szoci­alista munkabrigádban dolgoz­nak. De nemcsak passzív tag­jai ezeknek a brigádoknak, hanem teljesítik a vállalt kö­telezettségeket mind a tanulás­ban, mind a termelésben. A brigádok ma már elnyerték a félévvel ezelőtt megszerzett cím mellé az oklevelet is. A kitüntetett dolgozók névsorá­ban is sűrűn találkozunk fiata­lokkal. Vagy beszéljünk a tár­sadalmi munkáról? Az üzem szépítésről, a parkosításról, a facsemete ültetésről? Ezeket mind-mind fiatalok végzik. És HA A LÄTOGATÖ Fodor József vájárral kapcsolatban érdeklődik a gyöngyösi XII-es aknánál, egybehangzó választ kap: jó és lelkiismeretes bá­nyász, akit szeretnek, megbe­csülnek munkatársai. Ezt a megbecsülést még inkább meg­erősíti a „Kiváló bányász” jel­vény és a „Kiváló dolgozó” ok­levél, amelyből már kettőt mondhat magúénak Fodor Jó­zsef. De nemcsak mint jó szak­munkás vívta ki munkatársai­nak megbecsülését, hanem mint kommunista, mint párt­munkás is. Ha a városi KISZ-bizottságon érdeklődünk, a válasz ismét kielégítő: Fodor József jó KISZ-titkár és a XII-es akna KISZ-szervezete csak példa­ként állhat a KISZ-tagok előtt. Pedig nemrégen, csupán hat éve forgatja a csákányt Fodor József. De tanulni vágyása győzedelmeskedett az idő fe­lett, és ez alatt a hat év alatt tökéletesen elsajátított egy bo­nyolult, egész embert kívánó szakmát; és megismerte a szakmában dolgozó emberek jellemét, életét. Talán éppen fennek az emberismeretnek tudható be, hogy Fodor József Egy KISZ-titkár portréja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents