Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-24 / 70. szám

1962. március 24., szombat IVEPOJSAG 3 Ötéves a Mátravidéki Erőmű KISZ-szervezete EBBEN A HÓNAPBAN ün­nepli a Mátravidéki Erőmű Várkonyi György KlSZ-szer- vezete fennállásának ötödik évfordulóját. Ebből az alka­lomból a fiatalok ünnepi tag­gyűlést tartanak majd, ahol megjutalmazzák azokat a ki- szistákat, akik az elmúlt fél évtizedben kimagasló szerve­zeti munkát végeztek, s ezen az ünnepi összejövetelen ad­ják át 140 fiatalnak Az ifjú­ság a szocializmusért-mozga- lom első fokozatának jelvé­nyeit is. Az erőmű kiszistái az ün­nepi taggyűlésre készülnek, amelyen értékelik majd a fél évtized eredményeit, s azt a nagy fejlődést, amely az ifjú­sági szervezetben végbement az utóbbi évek alatt. Vigh Gyula KISZ-titkárral is erről beszélgettünk. — Ha most visszagondolunk a kezdeti időkre, valóban azt kell mondanunk, sokat fejlő­dött KISZ-szervezetünk, hisz akkor hatvan ifjú kommunista fogott össze, s ma már 170-en vagyunk, és sorainkba egymás utón jelentkeznek az erőmű legaktívabb fiataljai, — újsá­golta örömmel a KXSZ-titkár, majd azokról az eredmények­ről számolt be, amelyet öt év alatt értek el a Várkonyi György KISZ-szervezet tagjai. — A fiatalok nem húzódoz­tak sem a politikai, sem a tár­sadalmi munkától. A csányi Petőfi Termelőszövetkezetet patronáltuk, de a fiatalok részt vettek a herédi Haladás Termelőszövetkezet istállójá­nak felépítésében is. — Az üzemben mit segítet­tek a fiatalok? — RÉSZT VETTÜNK az erőmű hűtőtavánál levő strand építésében, segítettünk az erő­mű lakótelepét szebbé tenni, a hétezer facsemetét ültettünk el. Még közelebbről: az üzem­ben takarékossági mozgalmat kezdeményeztünk, amely ké­sőbb az egész megyében el­terjedt és azóta sok szép si­ker dicséri a kezdeményező­ket. Az öt év alatt számos éssze­rűsítéssel, újítással tették könnyebbé, gazdaságosabbá munkájukat az ifjú kommu­nisták. Csak az elmúlt évben 80 kiszista adott be újítási ja­vaslatot, s ebből ötven elfo­gadhatónak bizonyult és hét­százezer forint megtakarítást jelent. — A versenyzési kedvvel te­hát nincs baj a fiataloknál... — Nem nagyon kell sürget­ni őket. Negyvenötén közülük a szocialista munka ifjú bri­gádja cím elnyeréséért verse­nyeznek, s öt KISZ-brigád közül már három viseli a megtisztelő címet. — Mennyire érdeklődnek a fiatalok a tanulás iránt? — A párt- és KlSZ-oktatá- son most 140 fiatal vesz részt, szorgalmasan tanulmányozzuk a XXIX. pártkongreszus anya­gát. A gépipari technikum le­velező tagozatán 17 kiszista tanul, s egyéb levelezőokta­tásban 18-an vesznek részt közülük. Szeretnénk, ha a kö­vetkező tanévben valamennyi kiszista megkezdené a rend­szeres tanulást... — Munka ... takarékosság... tanulás ... Nem válik unal­massá így a fiatalok ele te? — Amit itt felsoroltam, az csak egyik része munkánknak — nyugtat meg a KISZ-titkár. Nem kell attól félni, hogy „megöregszik” szervezetünk. A fiatalok nagy része a nyári hó­napokban az üzemi bajnoksá­gon vesz részt, vagy az MHS- szakkörökben tevékenykedik, ötvenen a Kilián György test­nevelési mozgalom keretében sportolnak rendszeresen, vagy az üzemi természetjáró szak­osztályban találják meg ked­venc szórakozásukat. IGEN NÉPSZERŰEK ' a klubestjeink is, ahol szellemi vetélkedőket rendezünk, vagy közös találkozást a termelő­szövetkezeti fiatalokkal. A kiszisták kezdeményezésére tánczenekar is alakult, s akik­nek az efféle „zajos” szórako­zás nem megfelelő, az üzemi könyvtárban találják meg mű­velődési lehetőségeiket. — Ezek után arra vagyunk kíváncsiak, mi módon sikerült elérni, hogy ilyen mozgalmas legyen az erőműi KlSZ-szerve- zet élete? — Sok anyagi és erkölcsi se­gítséget kaptunk az üzemi pártszervezettől, s a különböző társadalmi szervektől. Ezenkí­vül a fiatalok is szívesen vet­tek részt a különböző rendez­vényeken. Sok kiváló képes­ségű kiszistánk van, akik nem- csali a szervezeti életben, de munkahelyükön is a példamu- tatóak közé tartoznak. Sokan vannak, akikre méltán va­gyunk büszkék most, amikor visszapillantunk ötéves művö- désünkre. Korpomi Lajos vil­lanyszerelő egyik alapító tag­ja szervezetünknek, tevéke­nyen vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. Nagy Ist­ván esztergályos jó munkájá­ért az elmúlt évben kiváló dolgozó jelvényt kapott. Sza­bad Gyuláné könyvelő öt éve aktív társadalmi munkás. Ko­vács Ilona adm in iszt rátör ra 1 együtt. S így sorolhatnánk to­vább Győri Albert gépésztech­nikust, Orosz István villamos- műszerészt, Duba Ferenc ki­váló dolgozó oklevéllel kitünte­tett TMK-maróst, vagy Kiss Ferenc lakatost, akik mind­mind sok sikert, eredményt értek el az utóbbi öt év alatt. EZ HAT RÖVIDEN a fiata­lok eredményének titka. Erről emlékeznek meg, ezt ünnep­ük KISZ-szervezetük fennállá­sának ötödik évfordulóján. (r) A márciusi tél nem akadály Szeszélyes az idei március. Első napjaiban kellemes, tava­sziam volt, később pedig té­liesre változott az időjárás. Az ország egyes részein napokon át „tombolt” a hóvihar. A fü­zesabonyi járás délebbre fek­vő községeiből március 15-én és 16-án hatalmas hóviharo­kat jelentettek és különösen Poroszló környékén volt „csúcsformában” a hóvihar. Két-három méteres hóbuckák éktelenkedtek az utakon és a vasúti sínpárokon. Az utcák néptelenefcké váltak. Csak a legszükségesebb esetben mu­tatkoztak kint az emberek. Hát még kint a határban? Vagy mégis? Igen... A po­roszlói Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke baktatott a határban e napon, a hóbucká­kat kerülgetve. Meglátogatta az állatgondozókat, megtekin­tette, hogy nem akozott-e a hóvihar valami komolyabb kárt a tanya épületeiben és állatállományában. A tanyá­ról való visszaérkezése után váltottunk néhány szót az el­nőkkel, aki mindjárt el is kezdte mondogatni, milyen hő­sies harcot vívnak a tanyán az időjárással. ' A kellemesen befűtött iro­dában beszélgetünk tovább, és az ablakon át szemléljük a hó­pelyheket, A viharos szél su- sogása be-behallatszik az iro­dába, amelyet csibe-csipogás zavar meg. Az elnök világosít fel, hogy a szomszéd terem­ben 2000 csibét nevelnek. Meg­látogatjuk a „csibenevelő in­tézetet”. Egy kályha ontja a kellemes meleget és a csibék vígan ugrálnak, szaladoznak a teremben. De nem akármilyen csibék ezek! Mert háromhetes létükre már 27—30 dekát nyomnak a mérlegen. — Nagy­szerűen fejlődnek — mondja az elnök —, s szép eredmény­nek tartjuk, hogy háromhetes korukban elérték a 30 dekát. Kalmár Györgyné és Oláh Istvánná gondozzák őket, lelki- ismeretes munkájuk eredmé­nye mutatkozik meg ezekben a számokban. —szigetváry— Egy éve dolgozik együtt c Gctgctrin-brigád november 7-én jutalmat kap­tak. A faliújságon olvasható az a cikk, amelyben megdicsérték őket, lelkiismeretes munká­jukért és példaképül állították őket a többi brigád elé. Itt van ezenkívül a társadal­mi munka kérdése. Azelőtt a brigád tagjai nem végeztek ilyen munkát. A brigádnapló ma már arról tanúskodik, hogy valamennyien ott voltak a Spartacus-pálya munkálatai­nál és a Sás-tónál is. Mivel a brigád tagjai vala­mennyien fiatalok, a KISZ- szel való kapcsolatuk is megfe. lelő. Mindegyik brigádtag mellén ott van az Ifjúság a szocializmusért-jelvény. Az el­múlt év végén kapták meg eze­ket a jelvényeket a KISZ-ben végzett munkájukért és a vál­lalások teljesítéséért. Persze, a brigádmunka sok esetben azért zökkenőkkel is jár. Ezért panaszokat is lehet hallani a brigádtagoktól, nem­csak eredményeket. Legfőbb panaszuk — és ez a vállalat egész területére vonatkozik —, hogy az üzemi bizottság igen keveset foglalkozik a vállalati munkaversennyel. A Gagarin* brigádot és a többi brigádot is elég gyakran magukra hagyják. No, de majd történik változás a közelgő választáson — mond­ják a brigád tagjai. így dolgoznak együtt már egy éve a brigád tagjai és várják, hogy a vállalat vezető­sége értékelje az egyéves mun­kájukat Kerek Ferenc Óránként nyolcezer konzervdoboz - Az idei tervi 30 millió darab Gépek, automaták monoton zúgása, szíjak csattogása, le­mezek csörrenése fogad a Hatvani Konzervgyár doboz- üzerpének hatalmas munkater­mében. Körollógép szabdalja fel a nagy táblalemezeket szabvá­nyos szeletekre. A szeleteket fürge női kezek helyezik egy gépbe, amely a lemezdarabo­kat hengeralakúra hajlítja, s összeforrasztja a széleket. A munkaterem közepén érdekes szerkezet — a dobozpróbáló; egyszerre 40—40 dobozt ellen­őriznek ezek az ügyes masi­nák, s ha a dobozok között si­kerületlen akad, a gép mind­járt jelzi a selejtet. — Ezek a gépek óránként nyolcezer dobozt készítenek — mondja Vörös Sándor elvtárs, Tiltakozom! No, tessék! Jómagam is visz- szaesem e méltatlan vádasko­dásba. Ügy látszik, nehezen szabadul meg az ember a belé- rögzött szokásoktól. Még a vé­gén megérem azt, hogy én is bömbölve tülekszem majd leg­közelebb, miközben állati jel­zőket szórok az embertársaim­ra. De nem! Én nem fogok tü­lekedni. Még van türelmem kivárni azt az aranykort, ami­kor majd lötyögnek az utasok az autóbuszban. Hanem akkor bömbölni fogok. Hurrá! — csatakiáltással veszek birtokba egy egész autóbuszt. Hogy ezért be fognak dugni a bolondok házába? Istenem! Az még min­dig jobb lesz, mint zsúfolt autóbuszon utazni és hallgatni a vérfagyasztó hallalit. Addig azonban tiltakozom! Tiltakozom az állatok nevé­ben, tiltakozom a rózsaszent- mártoni kakas nevében, mert... Jaj, abba kell hagynom a tiltakozást. A feleségem most jött haza a piacról. Egy ka­kast vett valami rózsaszent- mártoni asszonytól, s vészesen hasonlít nyári ismerősömre. Teljesen le vagyok törve. Nem bírok megszabadulni az emberi barbárságtól. Bűnré­szességet fogok vállalni a ka­kas meggyilkolásában. S mind­ezt csak azért, hogy megtölt­hessem a bendőm a vasárnapi ebéd alkalmával. Utóiért a próféták sorsa. fpüepöki) a doboz-üzem vezetője, orszá­gos hírű újító, aki újításaiért legutóbb a legmagasabb elis­merést, kormánykitüntetést kapott. — Miyen eredményekkel büszkélkedhet az üzem? — A selejtárut a legminimá­lisabbra csökkentettük, növel­tük a termelékenység mutatóit is az automatizálással, a nagy teljesítményű gépek üzembe­helyezésével és sokat segítet­tek aZ újítások is. Gazdaságo­san dolgozik az üzem. A múlt évben anyagtakarékossági vál­lalásunkat is magasan teljesí­tettük, mintegy 173 ezer fo­rinttal. A felszabadulás előtt más- félmillió konzervdobozt állí­tott elő az üzem. És ma... ? A múlt évben 24 milliót gyár­tottak le; s az idei tervük is igen komoly: 28—30 millió konzervdobozt kell legyártani- ok az új konzervkészítmények részére. — Nemcsak saját konzerv­gyárunk számára dolgozunk — mondja az üzemvezető —, ha­nem más gyárakat is ellátunk konzervdobozokkal. Az idén a szegedi és a nagykőrösi kon­zervgyárnak együttesen majd hárommillió konzervdobozt szállítunk le. A Hatvani Konzervgyár do­boz-üzemében csupa nő dol­gozik — csak az üzemlakato­sok férfiak — s becsületes szorgalmuk dicsérendő. Két szocialista brigádja is van az üzemnek. Sok-sok munkásnő nevét említhetnénk a legjob­bak között.. .Szabó Ferencné, a kézi vonal présese arról hí­res, hogy tapasztalatait szíve­sen átadja a fiatalabbaknak is, de kiváló munkát fejt ki szakszervezeti vonalon, mint bizalmi. Somodi Istvánná, pré- ses, egy műszakban 115 ezer darab konzervdoboz préselé­sét végzi el gépén. Vass Ist­vánná, a litográfiái üzem — itt készítik a konzervdobozok színes, változatos címkéit — vemírozója jó munkájáért már többször részesült jutalomban. A férfiakra sem lehet pa­nasz ... Pintér Ferenc, üzem­lakatos, két gyermekes csa­ládapa, nemrég végezte el a művezetői, 4 éves „Bánki Do- nát” Gépipari Technikumot. Párái József üzemlakatos pe­dig a szakma kiváló dolgozója kitüntetés birtokosa. Komoly és jelentős munka folyik a Konzervgyár doboz­üzemében. A dolgozók vala- menyien kipróbált, megfelelő ismeretekkel rendelkező, hoz­záértő szakmunkások, akik nap mint nap azon igyekez­nek, hogy az eddiginél is eredményesebb munkát végez­zenek. S hogy célkitűzéseiket teljesítik — ebben nem lehet kételkedni. (r) VISSZA VONZÁS... (Szegő Gizi rajzot rétién fogalom az udvariasság. Mert ázt még értem, hogy az anya csontig képes levetkőzni a kölykeiért, de hát az anyai szeretet mindenek felett való. Az ösztönösen gondolkozó ál­lat, amelyet a lét- és a fajfenn­tartási ösztönök mozgatnak, hihetetlen példáját adta az udvariasságnak. (Ámbár, azt is el kell árulnom, hogy a to­vábbi kísérletezésem már na­gyon prózai eredményeket ho­zott. Hiába szórtam aztán a kenyérmorzsákat, a kakas — úgy látszik, ő is csak egy ha­landó az élők társadalmában — mindent magábatepert. Még hozzá, istenesen. Elgondolkoztam a tapasztal­takon. Még sokáig törtem a fejem, de nem tudtam elfogad­ható magyarázatot adni arra, hogy amit láttam, az csak a hím és a nőstény együvétart.o- zásának a bizonyítéka. Vala­hogy többet sejtetett bennem ez a látvány. Azt mondjuk a neveletlen emberre, úgy viselkedik, mint az állat. Azt hiszem, ez erős túlzás. Nem minden állat vi­selkedik állat módra. Mint ahogy nem minden ember vi­selkedik ember módra. S így mind,járt másként hangzik a vélekedés, ha mi, emberek összeröffenünk tülekedés köz­ben, mint az... zésemet. Sűrűn pillogó szemük­ből olyasfélét véltem kiolvas­ni, hogy néhány csipet kenyér ellenében hajlandók lennének barátságot kötni velem. S mi­vel én barátkozó természetű ember vagyok, a kimondatlan kívánságnak igyekeztem eleget tenni. Evés közben leszeltem egy porció kenyeret, s elébük dobtam. A kakas nagylelkű ajándékomat csőrébe vette, s mint valami gálánt gavallér, hölgye elé rakta. Meglepődtem ekkora gaval­lériától. Csak bámultam a ka­kasra, s hirtelen nem tudtam magyarázatot találni a kakas viselkedésére. Újabb porciót dobtam a ga­vallér elébe. Újra megismétlődött az eset. A kakas a tyúkjának ad­ta át a morzsát. Elképedtem és szórni kezd­tem a kenyérmorzsákat, s szá­molni kezdtem: egy, kettő, há­rom ... Tizenkét porciót engedett át a gavallér vendégem a tyúkjá­nak. A tyúk pedig, mint vala­mi kacérkodó lány az udvarló­ja társaságában, nyeldeste pi- piskedő kényeskedéssel a fala­tokat. Lenyűgözött a látvány. Idáig az volt az elképzelésem, hogy az állatvilágban, ha a bendő megtöméséről van szó, vsme­Az egyik verőfényes dél­előtt ki kellett szállnom Rózsa- szentmártonba, s mivel az idő­járás kedvezően alakult, rá­kapaszkodtam ötven köbcentis robogómra. Berúgtam a mo­tort és elindultam Nagygombos irányába. Vígan pöfögött a motor alat­tam. Egymás után hagytam magam mögött Nagygombost, Lőrincit, majd Petőfibányán megálltam. A bányatelepen volt dolgom, ezért némi késés­sel folytattam csak az utamat tovább. A fancsali dombok szerpen­tinjei igénybe vették motoro­mat: zihált, köhögött a masi­na, hogy végül megsajnáltam. Mire a rózsaszentmártoni Ka­kas-tanyához értem, a lejtőn leállítottam a motorkerékpárt. Annak rendje és módja sze­rint, az árok oldalába támasz­tottam a köhögőt, énmagam pedig az árok menti sovány ttkác árnyékába húzódtam. Pihengetésemben kordult a gyomrom. Délfelé járhatott az idő, ezért egy méla pillantást vetve a karórára, előhúztam a táskából az elemózsiát, s fala­tozni kezdtem. Falatozás közben arra fi­gyeltem fel, hogy két szárnyas jószág közeledik felém. Az égyik gangos járású kakas volt, míg a másik szerényebb tartá- sú jérce. Es mindkettő kender- magos. Csak a kakason hival- kodóbb volt a tollazat. A két vendég illő távolság­iul kezdte figyelni déli kérőd­dé ennek a mőstani munkának valahogy más íze van, ez vala­hogy mélyebb kapcsolatot te­remt közöttük. A brigád legfiatalabb tagja — Kovács József — azelőtt se­gédmunkás volt. Itt a brigád­ban vált teljes értékű munkás­sá, mert letette a szakmunkás- vizsgát. Kövér István szintén fiatal, de már a vállalat egyik legkorszerűbb gépén dolgozik. Nála azelőtt gyakran előfor­dult egy-két fegyelmezetlen­ség, de ez már a múlté. Farkas János szintén fiatal­ember, de a gyárban már „ve­terán”, hiszen tíz éve, az üzem megindulása óta dolgozik itt. Nála is előfordult azelőtt, hogy elég gyokran táppénzre ment — mivel dolgozni kellett a ház­táji földön —, de egy év óta erre már nem volt példa. Ss- lejtje pedig nemcsak a brigád megalakulása óta, hanem tíz év óta nem volt. Reviczki János éppen sza­badságon van. Ennek ellenére mégis bejött az üzembe né­hány dolgot elintézni. E közben mutatja társainak, hogy sike­rült megvenni egy régen óhaj­tott műszaki könyvet. Most volt ugyanis a vállalatnál mű­szaki könyvkiállítás és vásár. Ha a termelés területét néz­zük, a brigád élen jár. Vala­mennyien százszázalékon felül teljesítenek. A brigádban hat kiváló dolgozó van. Legtöbb­jük a brigád megalakulása óta kapta meg a kiváló dolgozó cí­met. Hasonló á helyzet az újí­tásoknál. A többi brigádhoz viszonyítva, ezen a területen is élen járnak, amiért a múlt év Áprilisban lesz egy éve ... Azokban a napokban Gaga­rin űrrepülésének nagyszerű eseményéről beszéltek minde­nütt az emberek. Ekkor alakult meg a MÁV Kitérőgyártó ÜV- nél a Gagarin-brigád. A megalakulás úgy történt, hogy amikor az egyik reggel bejött az üzembe Varga József művezető, körülfogta néhány fiatal. Alakítsunk brigádot — mondták —, legyünk mi a „Ga- garinok” az üzemben. Így ala­kult meg a váltógyári brigád 15 taggal, és így neveztek be a szocialista brigád címért folyó versenymozgalomba. Vezetőjük Varga József művezető lett, patronálójuk pedig Faragó Sándor. A megalakulás után követ­keztek a munkás hétköznapok. Bizony, sok nehézséggel kellett a brigádnak megküzdenie munkája során. Egyik ilyen nehézség volt az, hogy a brigád tagjai egymástól elég távol dolgoznak az üzemben. Nagy részük a csarnok közepén dol­gozik a maró--és gyalugépeken, de ők is elég nagy távolságra egymástól. Eddig a távolság és a gépi zaj miatt nem is igen törődtek egymással. A brigádmunka során azon­ban ez a helyzet megváltozott. Nem úgy, hogy a gépek köze­lebb kerültek egymáshoz, ha­nem az emberek. A munkaszü­netben már „átugranak” egy­máshoz. A munka előtt vagy munka után pedig rendszere­sen találkoznak és ilyenkor megvitatják a brigád ügyeit. A megalakulás előtt jól dol­goztak ugyan külön-külön is,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents