Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-21 / 67. szám
Ötven ér a munkásmozgalomban Két évforduló Március a magyar nép számára több mint száz éve a forradalmi események ünneplésének hónapja. Ünnepi hónap, amelyben „harsog a tavasz” — nemcsak a természet, a társadalom, a politika, a nép tavasza is. 1919 márciusa is ilyen március volt. A forradalom tavasza köszöntött be 1919. március 21-én, amikor a frontokról hazaözönlő, „katonaruhába bujtatott munkások és parasztok” vették kezükbe a hatalmat, az ország sorsát, örökébe léptek a márciusi ifjaknak. S ha elődeik, 1848 március fiai elmondhatták, hogy huszonnégy óra alatt többet tettek, mint apáik, dédapáik egy évszázad alatt, tizenkilenc forradalmárai joggal büszkélkedhettek azzal, annyit tettek a népért s olyant, amire az ezeréves történelemben nem volt példa. Nem is lehetett, mert a magyar történelem színpadán első ízben vívott ki magának döntő szerepet 1919-ben az egyetlen következetesen forradalmi osztály — a proletariátus. A proletariátus, a Tanácsköztársaság megteremtője. Mit jelentett a Tanácsköztársaság? Azt, hogy egy ragyogó forradalmi aktussal mindennemű kizsákmányolás megszűnt. A Tanácsköztársaság minden eddiginél döntőbb sorsforduló: akiknek eddig semmijük sem volt, most az ország gazdái lettek, akiket szegénységük elzárt az iskolától, most birtokosai lettek a középiskoláknak, az egyetemeknek. Azok, akiket népbetegségeivel, gyógyszerhiányával lassú halálra ítélt a társadalom, a főúri kastélyokból átalakított szanatóriumokban várták gyógyulásukat. S akik életükben csak akkor politizáltak, mikor urukat képviselővé kellett választani, a politika munkásai, a falvak, városok, s az ország ügyeinek intézőivé lettek. 1919. március 21. Nem változott meg a naptár, s a hűvös tavaszi napok csakúgy, mint a forró nyáriak huszonnégy óráig tartottak, mint azelőtt. Valójában ezek a napok évtizedek munkáját végezték eL. A szocialista forradalmon kívül nem létezik olyan erő, olyan hatalom, amely ilyen lázas munkára késztető önbizalmat önthetett volna a népbe. A szocialista forradalmon kívül semmi sem adhatott volna olyan erőt, helytállást a magyar dolgozó népnek, hogy százharminchárom napig az állandóan lábrakapö belső ellenforradalom, s a túlerőben levő külső ellenség csapásait kivédje. 1919 százharminchárom napja: az eddigi magyar történelem dióhéjban. — Heroikus fellángolás, bátor kiállás, önfeláldozó hősiesség, forradalmi tettek sorozata, s elbukás az egyenlőtlen küzdelemben, és ellenforradalmi terror. De tizenkilenc különbözik minden eddigi forradalomtól. mert ez a magyar nép első, következetesen végigharcolt forradalma. Ez volt a .legforradalmibb forradalom”: amely csak a teljes győzelem, vagy a teljes pusztulás között választhatott. Nem spekulálhatott kompromisz- szumokra, s fiai a bukás után nem számítottak kegyelemre. „Mindent nyerni, vagy mindent veszíteni” ezt most a vörös lobogóra írták fel, a vörös lobogora, amelyet Kapuvár és Csorna ellenforradalmaramak golyoi szaggattak, a vörös lobogóra, amelyet akkor sem hagytak el a katonák, amikor puskáikban nem robbant a lövedék, mert a szabotázs miatt homok került a puskapor helyere. Negyvennyolc március tizenötödike „szalonképessé ^ vált az ellenforradalom számára is. Kisajátították —- „úri ünnep lett”. Tizenkilenc március-ünnepe proletarunnep maradt. Proletárünnep, forradalmi emlek, szent hagyomány, amelyet nem sajátíthattak ki a méltatlanok. Az ellenforradalmi rendszer sötét éveiben nem ünnepeltek operaházi páholyokban: csak titkos találkozóhelyeken és a szívekben. A régi harcosok szíveiben, akik élesztették a dicsőséges napok emlékét, s átplántálták az ifjú szívekbe is. Március huszonegyediké kettős évforduló. Ma nemcsak a Tanácsköztársaság születésnapjára emlékezünk; öt évvel ezelőtt ismét felgyűlt a márciusi nap. mikor újjászerveződött, rendezte sorait a magyar ifjúság. Még nem rohant el az ellenforradalom sötét áradata, amikor a kommunista fiatalok ismét összegyűltek márciusi zászlóbontásra. — Nem véletlen, hogy éppen ezen a napon. 1957 márciusi fiataljai ezzel is kifejezték ragaszkodásukat, hűségüket 1919-hez. A falakról még nem tűntek el az uszító feliratok, de már helyreállt a közlekedés, egyre inkább régi kerékvágásba lendült az élet. Ismét termeltek a gyárak, az erőművek. De a fiatalok zászlóbontása akkor nem a megemlékezés örömünnepét jelentette, hanem a munka a szívós munka kezdetét. a harc kezdetét, amit a lelkekért kellett megvívni. A lelkekért, amelyeket az ellenforradalmi kalóztámadás megzavart, a lelkekért, amelyek megőrizték fogékonyságukat a forradalmi szikra iránt. Március huszonegyediké — kettős ünnep. Dicsőséges emléke a Tanácsköztársaságnak, amelyet eltiportak. Éppen azért ez a nap tragikus emlék is, mert egy vérbe fojtott forradalom születésnapja. De büszke emlek is, emléke a magyar ifjúság új eszmél ősének, amelyet már nem zavarhatott meg senki, semmi. Mert 1919 és 57 kozott megváltozott a világ, s ma a fejlődést a szocializmus, a kommunizmus motorja hajtja, és az ifjúság, ^amely a kommunizmus gépeinek útját egyengeti, a győzelem, <a sikerek ifjúsága. Nem a krmyen kivívott győzelmeké, hiszen „újjászületése pillám-tábau” a legnehezebb feladat tokkal találta szemben m g t, s a munka, a tennivaló azóta sem gyarapodott. „Márciusi nap, nagy a te hatalmad” — írta Ady, mikor új márciusi forradalmat sürgetett. A magyar márciusi napot a forradalmak tették izzóvá. A forradalmak, a forradalmi tettek. K- ^ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 67. szám ARA: 50 FILLÉR 1962. március 21., szerda JELENTÉS A GENFI LESZERELÉSI TÁRGYALÁSOKRÓL ★ SZOVJET TÜDŐS AZ ÜJ SZPUTNYIKRÓL ★ ÜJ FRANCIA FŐBIZTOS ALGÉRIÁBAN ★ ASSZONYOKNAK ★ Harmat—Réti; Emléküniepség Egerben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 43. és a KISZ újjászervezésének 5. évfordulója alkalmából Az ünneplő közönség zsúfolásig megtöltötte hétfőn este az egri Szakszervezeti Székház nagytermét. Az érdeklődőkből még az előtérbe is jutott, különösen a fiatalok vetlek részt nagy számban az emlékünnepélyen, amelyet a magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 43.' és a KISZ újjászervezésének 5. évfordulója alkalmából rendeztek. Az ünnepi gyűlésen megjelent Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Bíró József, az MSZMP Heves megyei bizottságának titkára, Tóth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kácsor Jánosné, az Egri Városi Pártbizottság első titkára, Misi Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkára, valamint a megye párt-, állami és tömegszervezeteinek képviselői, a Tanácsköztársaság egykori vezetői, veteránjai és több száz kiszista fiatal, valamint nagyszámú érdeklődő. Az ünnepi nagygyűlés részvevőit Kácsor Jánosné, Eger város pártbizottságának titkára üdvözölte, majd Pullai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára tartotta meg ünnepi beszédét. 0 Pullai Árpád ünnepi beszéde Pullai elvtárs bevezetőjében hangsúlyozta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, amely megnyitotta a praletárforradalmak korszakát, amelynek szerte a világon követői akadtak, köztük hazánkban is, amikor 1919. március 21-én a magyar proletariátus is győzelmesen vívta meg harcát, az, emberi sorsak jabbrafordulásáért, s olyan társadalom építéséhez kezdhetett hozzá, amely a dolgozó embereknek nem a verejtékező robotot, de az élet szépségét, a növekvő jólétet adta. Rövid idő alatt olyan tetteket hajtott végre a fiatal Tanács- köztársaság, amelyet előtte évszázadokon át nem tudtak megvalósítani. A nép igazi, valóságos érdekeit fejezték ki a Tanácsköztársaság intézkedései, amikor megfelelő jogot biztosított az állampolgároknak, s a tudás, a művelődés lehetőségét biztosította a munkások, parasztok számára is. Az első proletárhatalom féltő gondoskodása alá vette a gyermekeket, s a proletárok fiái, lányai először juthattak el a legszebb nyaralóhelyekre. Történelmi mértékkel mérve rövid ideig maradhatott csak uralmon a Tanácsköztársaság, mégis, ■ történelmi . feladatokat oldott meg, s hagyományait évtizedek múltán is hűen ápoljuk, s valóra váltjuk azokat a terveket, elképzeléseket, amelyeket akkor a nehéz körülmények, s az idő rövidsége miatt nem tudtak megvalósítani. Mi vallják — mondotta Pullai elvtárs —, hogy örökösei vagyunk a 19-es eszméknek, s magunkénak valljuk a Tanácsköztársaság hagyományait. a Tanácsköztársaság idején oly bátran harcoltak a prole- tárhat alomért, akik életyket sem sajnálták, hogy boldogabb jövőt biztosítsanak az emberek számára. Első és legfontosabb kötelesség ma is a Tanácsköztársaság hagyományait híven őrző ifjú kommunisták számára, hogy ezekért a célokért dolgozzanak, hogy megőrizzék e zászló becsületét,, amelyet jelképesen a Tanácsköztársaság ifjú kommunistáitól vettünk át öt éve. öt év nem hosszú idő egy nép történelmében, de arra elegendő, hogy lemérhessük, jól gazdálkodtunk-e azzal az örökséggel, amelyet a forradalmi ifjak hagytak ránk. Elegendő ahhoz, hogy éldönthes- sük, felemelt fővel nézhetünk- e azok szemébe, akik részesei voltak 1919 nagyszerű harcainak, s akik idős koruk ellenére, ma is becsülettel dolgoznák, lelkiismeretesen részt vállalnak a kommunista eszmék valóra váltásából. Ügy gondoljuk, nincs ok a szégyenkezésre. Ha ifjúságunk, a KISZ munkáját vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a mai ifjú nemzedék becsülettel dolgozik és tanul, s hatalmas utat tett meg műveltségének növelésében, kommunista világnézetének formálásában. Nagy utat tetteit meg öt év alatt, hiszen a KISZ újjászervezésének idején sokan voltak, akik kishitűen attól féltek, munkában, tanulásban, ’ a szocializmus építésében. ' Nem sétagyaloglás, volt az az út, amelyet ez az ifjú nemzedék öt év alatt bejárt. Igaz, még ma sem mondhatjuk el, hogy minden ■ rendben van, hogy. minden ■fiatal.1 példa-' mutatóan él, dolgozik, de azt nyugodt léíkiismerettel kijelenthetjük, hogy az ifjúság döntő része így él; így ■ dolgozik és tanul, s ezt nem egy-két- példa alapján jelenthetjük ki. ismeretesek azok az eredmények, amelyeket a fiatalok az üzemekben, termelőszövetkezetekben, a társadalmi tevékenységben, öt -év alatt elérték. Ezekkel a tettekkel bizonyította az ifjúság; hogy hisz a szocializmusban, szívesen dolgozik érte, szívesen dolgozik, még ha vannak is közülük olyanok is, akik úgy képzelik el a, szocializmust, hogy csak ' ki kell ■nyújtaniuk a -kezüket és mindent megkaphatnak. A fiatalság ' döntő többsége tudja, hogy a. szocializmus nem ezt jelenti, hogy az anyagi javakat csak szorgalmas, becsületes munkával lehet megteremteni, ezért ki-ki a maga posztján úgy’végzi munkáját, hogy minél több juthasson az országnak ezekből a javak- böL Dolgozni és tanulni, ez az ifjúság igaz jelszava. És az ifjú kommunisták ennek szellemében cselekednek. Ezzel bizonyítják, hogy. hűek akarnak maradni a forradalmi örökséghez, és hogy bizton lehet rájuk számítani a szocializmus további építésében is. Az ünnepi megemlékezés Kácsor Jánosné zárszavával ért végét, majd a részvevők végignézték az Álmatlan évek című filmét (K. &) Ezért nem véletlen, hogy a KISZ is, akkor bontott zászlót amikor az ellenforradalmat követő zűrzavaros időkben éppen a Tanácsköztársaság évfordulóját ünnepeltük. Azóta is valljuk, hogy azoknak az ifjaknak vagyunk követői, akik 43 evvel korábban hogy az ifjúság nem felel meg a bizalomnak, nem hittek ebben a nemzedékben. Nos, a kishitűeknék nem lett igazuk. Az ifjúság a párt szavára ügyelve, viszonylag rövid idő alatt megtalálta a helyes utat, a teljes szívvel vett reszt — BORSÓCSÉPLÖGÉPET 1 kap az idén a Hatvani Kon- 1 zervgyár. A gépet a hatvani < Lenin Termelőszövetkezetben üzemeltetik ma jd. Az 1917-es orosz forradalom a kirlibabai fronton érte. Ez iskola volt számára, és mikor 1919-ben kikiáltották a Tanácsköztársaságot, azonnal jelentkezett a hatvani vörüsörségbe és ott harcolt, a Tanácsköztár saság bukásáig. Vajda István bácsi most is ott lakik Hatvanban, a Vas Gereben utcában és sokszor felkeresik a diákok, hogy meséljen a Tanácsköztársaságról, élményeiről. Nyolc éve nyugdíjba került, de dolgozik továbbra is. Nyolc éve tanácstag, és ahöl lehet, segít a körzetében levő lakók ügyes-bajos dolgain. (Foto: Kiss Béla) (VWWWWVWWWWWWMWAWHAMIAWWMIMWIWWWWWWWWMWVWWWWWWWWM A TOPLITZ-TÓ TITKA ★ HEVES KÜZDELMEK A MEGYEI LABDAR.ÜGÓ- BAJNOKSÄGBAN ★ hírek — sport
