Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-15 / 38. szám
1962. febr Jtörtök NEFCJSAG Képek a Xll-es akna szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűléséről rllllADff Minden műszakon A mindennapos termelési eredményeket, munkasikereket gyakran elhomályosítják a bányászati munka végzése közben történő balesetek. Napjainkban, sajnos, elég sokat hallunk ilyenekről a bányászatban. A bekövetkezett balesetek kivizsgálásánál az esetek túlnyomó többségében az a megállapítás, hogy többségében vigyázatlanság, hanyagság, illetve előre nem látás okozta a balesetet. Ezeket a tényezőket pedig ki kell küszöbölni, mert nem a bányászat sajátos körülményeiből, hanem a dolgozók egyéni hibáiból adódik. Ki lehet küszöbölni, aminek csak az a követelménye, hogy a mindennapi munkánkat fegyelmezetten, az utasítások betartásával, dolgozótársainkkal való törődéssel végezzük. A megtörtént balesetek többségére számtalan példát lehet felsorolni, amikor a megtörtént súlyos, vagy kevésbé súlyos baleset, kis elővigyázatossággal már elkerülhető lett volna. A balesetelhárítási oktatásokon állandó jelleggel ismertetjük az üzemekben előfordult baleseteket, amelyekből az előbb említett tanulságot lehet levonni. Felmerül a kérdés: mi az oka annak, hogy a számtalan Intézkedés, a fokozott oktatás, a példák felsorolása és a sorozatos büntetés ellenére, baleseti mutatószámaink nem alakulnak kedvezően, sőt: a balesetek súlyossági mutatószáma emelkedik!? Feltehető, hogy az ismétlődő oktatási anyag már únott és nem köti le a dolgozók figyelmét és talán a mindennapos figyelmeztetések is megszokottá váltak. Meg kell érteni, hogy a bányászoknak saját testi épségük és társaik testi épsége szempontjából is le kell vetkőzniük a közömbösséget, és meg kell szüntetni mindazokat a hanyagságokat, amelyek baleseti veszélyt rejtenek. A párt, a szakszervezet és az üzemek vezetői mindent elkövetnek a bányászok egészségvédelme és a balesetek elhárítása érdekében. Azonban minden intézkedés kevés, ha azok, akiknek érdekében történik, nem tartják be. Az elmondottakkal itt, a sajtó hasábjain is ugyanúgy, mint a munkahelyeken, illetve minr den munkakezdés előtt ismételten figyelmeztetni kívánunk minden dolgozót, minden bányászt a saját és társai testi épségének megvédésére, mert a baleset elleni küzdelem mindnyájunk közös ügye, érdeke. Bányái- ’’inden műszakon vigy jobban egymásra! Bi„.._.,ÁTH VIKTOR Sokatmondó számok Petőfibányán 1950-ben még csak „csecsemőkorát” élte a könyvtár. Mindössze 300 kötet állt az olvasók rendelkezésére, s a könyvtár állandó látogatóinak száma is igen kevés volt: 15 fő. Oka volt ennek az, hogy az akkori vezetők meggondolatlanul egyik épületből a másikba helyezgették a könyvállományt, s olvasóterem sem állt a könyvszeretők rendelkezésére. Azóta, természetesen, igen sokat javult a helyzet. így lehet • • • A Népújságon keresztül többször érte már bírálat a MAVAUT petőfibányai Üzem- főnökségét, illetve egyes dolgozóit. Most bírálat helyett a magam és több dolgozó társam részéről elismerésünket tolmácsoljuk a Petőfibánya—Hatvan *-Boldog között közlekedő munkásjáratú autóbusz vezetőjének, Szilágyi Dezsőnek, lelkiismeretes, pontos munkájáért. A munkás-autóbuszon utazó dolgozók szeretik, mert tudják, hogy „jó kezekben van a volán”, de szeretik azért is, mert figyelembe veszi a dolgozók kéréseit, s azt teljesíti, ha a közlekedési szabályok megengedik. Az indulási időt mindig pontosan betartja, mert tudja és érzi, hogy a dolgozók nem szeretnek — különösen a téli hideg időben — sokáig a buszra várakozni. Az autóbusz mindig tiszta, elfogadható állapotban van, mert jó az utasok és a vezető közötti viszony. Ennek a jó viszonynak az eredménye az is, hogy a dolgozók betartják a szabályokat, nem szemetelnek, Vigyáznak a rendelkezésükre bocsátott autóbusz tisztaságára, épségére. örömmel közöljük elismerésünket és szeretnénk a jövőben, többször is hasonlóan a bírálat helyett a dicséret hangján szólni. Fócs László Köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, özvegy Hegyessy Istvánné temetésén megjelentek. Gyászoló gyermekei Egy újítás útja Nem kis része van ebben Szemcsák Béla könyvtár-vezetőnek, aki kitartó, becsületes és lelkiismeretes munkájával mindenkor teljesítette feladatát. 1954-ben, a felépült és szépen berendezett kultúrházban kapott örök helyet a könyvtár. Jelenleg a kötetek száma 6582, s kialakult az olvasók törzsgárdája is — Petőfibányán ma 790 olvasó kölcsönöz rendszeresen könyveket. Az elmúlt évben 20 540 esetben kölcsönöztek könyveket a telep lakói — ez több mint háromszorosa a jelenlegi könyvállománynak. Kik szeretik legjobban a könyveket? Az utóbbi esztendőben Bodzás József, Nagy Sándor és Tomcsik János vájárok, Balogh József lakatos, Dakó György gépmérnök kölcsönözték a legtöbb könyvet. (Sándor Lajos) A MIÓTA a gondolatok emlékké értek agyában, mindig a bányáról, a bányászok életéről halott beszélni, mert apja is 46 éven át, mindennap leszállt a sötét tárnába. A bánya és Oláh Ferenc élete tehát szorosan összefonódott. Azt is tudta, már gyerekkorában, hogy amikor lábai elbírják a nehéz bakancsot, amikor karjai nem read ülnek meg a csákány súlyától, neki is követnie kell apját. így hozta ezt a törvényszerűség a bányatelepen. Mindig titkokat sejtett a mélyben, a tekervé- nyes folyosókon és titkokat olvasott le apja ráncos, szénporos arcáról. Titokzatos szavakat, suttogást hallott, amikor apja öreg bányásztársaival úgy szabadidőben összejött: sztrájk... béremelés ... kenyérharc! Ismeretlen fogalmak, amelyeknek értelmét még nem volt képes felfogni a fejlődő gyermek tudata. Most 26 éve, hogy 1936-ban a hideg, ködös, téli reggelen a Nógrád megyei Gusztáv-táró előtt találta Oláh Ferencet. Tizenöt éves volt. A keze még könnyen fáradt a súlyos bányászlámpától, de „felnőtt” sorba jutott, mert mint munkás, mint bányász, önálló kereső lett. Az élet nem sok örömet adott a 15 éves fiúnak. A napi fárasztó munka megtörte testét, hiszen a fiatal szervezet még nem érett meg a bányamunkái! oz. Komoly újítások bölcsője a petőfibányai Gépüzem szerel- déje. A munkásokat itt is állandóan izgatja az új, a változtatás szenvedélye, új ötleteken, ésszerűsítéseken törik a fejüket, hogy még könnyebbé és korszerűbbé tegyék a munkavégzést. A szereidében egy bridád tagjai Tuppa János, Papp Ferenc és Harmos Gyula. A brigád kaparóláncok javításán és gyártásán dolgozik. Hosszú ideig kezdetleges módszerekkel végezték munkájukat: a lánctagok ösz- szeszerelésekor o csapszegek végét kézi erővel, kalapács- ütésekkel gömbölyítették el. Ez igen fáradságos és hosz- szantartó folyamat volt. Mindhármukban régen megszületett már a gondolat: változtatni kell a régi, elavult technológián. Csak még a módját nem tudták, hogyan! De hosz- szas töprengés, gondolkodás után megszületett bennük a gondolat: meg kell próbálni a szegecselést légkalapáccsal. Megkezdődtek a kísérletezések... A kísérletsorozatok meghozták a várvavárt sikert. Kialakítottak egy olyan szegecselö- szerkezetet, amelynek segítségével a csapszegek elgömbö- lyítését szakszerűen végezhették. A új gép megszüntette a nehéz fizikai munkát, meggyorsította a lánctagok összeszerelését. — Azelőtt fél méter hosszú lánctagot 13 percig készített el egy munkás, kézi erővei. A gép ezt most nyolc perc alatt elvégzi, ha a lánctagokat megfelelelően előkészítik. S nemcsak a munkafolyamat vált gyorsabbá az új géppel, de az így összeszerelt láncok minősége is kifogástalanabb — magyarázta Tuppa János. Nagyon sok kaparóláncra van szükség a bányákban. Éneikül ma már elképzelhetetlen a jövesztett szén frontokról való kiszállítása. A láncok gyakran meghibásodnak, s ki-j javításuk sok időt igényel.; Okos dolog lenne tehát, ha < az újítást a bányagépgyártó; vállalatok megismernék. — Gondoltunk erre — mon- < dotta Papp Ferenc —, s az < újítást a Duclos Bányagépgyárnak, a dorogi és a salgótarjáni; trösztöknek megküldtük. ; — Hogyan fogadták az újí-J tást? — A Ducos Bányagépgyárban eleinte idegenkedtek, de később megértették, mennyire égetően szükséges egy ilyen gép a bányászat szempontjából, s megszűnt az idegenkedés. A dorogiakkal kísérleti szerződést kötöttek, s részükre le-: gyártották a szükséges gépet Hiba, hogy a kísérleti idő lejárta után az eredményekről nem tájékoztatták az újítókat. A többszöri sürgetésekre csak újabb ígéretekkel válaszoltak. Már a szakszervezeti bizottsághoz akartak fordulni az; újítók, legyenek segítségükre az ügy elintézésében, mikor: megjött az értesítés: a gép ki-: tűnőén vizsgázott. Salgótarjánban most folyik a benyújtott újítás kísérletsorozata. (Tóth) „Azért tudtunk eredményeket elérni, mert a termelés megjavításán az üzem minden dolgozója törte fejét” — mondotta Kertai József üzemvezető. Az elmúlt két esztendő eseményeiről, a szakszervezeti munka eredményeiről és hiányosságairól Berta Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára számolt be a szervezett dolgozóknak. v/WVVV^vVSAA<\AAAvVVVVSA/VVVVVVV\AA/ Foí ősz a kfcürt alakítottak a rózsái IX-es akna fiataljai Igen nagy érdeklődés volt tapasztalható már régebben is a rózsái IX-es akna fiataljai között a fotóművészet iránt. A fotoszakkör megalakítása azonban — ahol a fiatalokat megtaníthatták volna a fényképezőgépek kezelésére, a fényképezéssel kapcsolatos tudnivalókra — mindeddig komoly akadályokba ütközött: nem állt rendelkezésükre megfelelő helyiség a különböző eszközök, a laboratóriumi berendezések elhelyezésére. A fotoszakkör a volt bérelszámolási irodában rendezkedett be. A tröszt helyesli a fiatalok kezdeményeA BÁNYAMESTER A felszabadulás után tevékenyen részt vett az ifjúsági szer. vezet munkájában, majd a vezetők, felismerve a fiatalember jó képességeit, 1948-ban bányaműszaki középiskolába küldték. Elvégezni azonban nem tudta. No, nem a képesség hiánya miatt, hanem, mert jött a tavasz, a virágillat, és a szerelem ... Megnősült. A KÖVETKEZŐ években ** gyorsan peregtek Oláh Ferenc életének eseményei. Petőfibányára került, élmunkás, majd sztahanovista lett. Munka után, mint a párt agitátora, járta a környező falvakat, vitte a párt szavát, magyarázott, érvelt. 1951-ben aknász-iskolára javasolták, a kiváló szakembert és a jó pártmunkást. — 1952. május 1-én kerültem Gyöngyösre. Nem mondhatnám, hogy szívesen jöttem ide akkor ... — Miért? — Üj volt a bánya, kezdetleges körülmények között üzemelt. Gyakorlott vájár alig akadt. Föaknászi beosztást kapott akkor. Nagy felelősséggel járt ez a beosztás, mert biztosítani kellett a bánya termelését, de óvni kellett a gyakorlatlan bányászok egészségét, életét is. Fegyelmet oltani a zabolátlan emberekbe^ tanítani, oktatni őket, hogy minél előbb alapos tudással rendelkező vájárokká váljanak. így kívánta ezt az üzem érdeke. 1953. őszén még nagyobb felelősséget raktak Oláh Ferenc vállaira. Bányamester lett. Az egykori csillés-gyerek az üzem egyik legfontosabb beosztásába került Sokrétű a feladat, gyors határozóképességet, józan észt és mindenek előtt szaktudást kíván. Foglalkozni az emberek ügyes-bajos problémáival, irá. nyítani a termelést, a műszakiak munkáját, szakmányt adni az egyes munkahelyekre. De megállta a helyét. Nem csoda! A bánya és ő egyek. Nem ismer mást, mint a pontos kötelességet és munkavégzést. 1957-ben házat épített. Csinos családi háza van. A külső rend: gondos ember kezét dicséri. A belső tisztaság: a háziasszony rendszeretetét. Nem fiatalember már. Az idő ősz szálakat lopott haja közé. '"TECHNIKUMBA járok — mondja. Szükséges a beosztásomhoz. De nemcsak ezért... Érzem, hogy tanulás nélkül nem élhet az ember. Aki mégis megpróbál így élni, az elmarad az élettől. Bizony, akaraterő és kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki 41 éves korában technikumi zését, s anyagi támogatást is nyújt nekik a helyiség rendbe- hozására. A fiatal fotósok azt tervezik, hogy albumokat készítenek a szocialista brigádok tagjainak fényképeivel: s a legjobb eredményt elérő bányászok fényképeit az üzem versenyhíradóján is elhelyezik. De megörökítik fényképezőgépeikkel a bánya különböző munkahelyeit, a föld alatt dolgozó bányászokat, s ha megfelelő képanyag gyűl össze: kiállítást rendeznek, ahol a munka nehézségeit, szépségeit mutatják majd be, s a bányászok fejlődő, állandóan változó életét. tanulmányokat kezdjen. Főleg akkor, ha előzőleg el kell végezni hozzá az általános iskola VII-VIII. osztályát. — Minden szabadidőmet a könyvek mellett töltöm. Még így is akadozok néha ... Do, ha elkezdtem, hát be is fejezem. A nagyobbik fiú, a Feri érkezik haza iskolából. Hetedikes, élénk szemű, mozgékony gyerek. Apja büszke rá, és jogosan, mert a bizonyítványában ötösök sorakoznak egymás után. A családra terelődik a szó, { mert Oláh Ferenc is, mint minden, családját szerető apa: szívesen beszél erről. A kisebbik gyerek még nem jár iskolába, de virgonc, eszes csöppség. Szívesen elhancúrozik velük, ha ideje engedi, részt vesz a játékaikban, Szinte gyermekké válik, de hát ez is hozzá tartoziK á neveléshez. Vagy ha jó mű- > sor van a televízió képernyője ? előtt ül a család. így élnek ... 5M BESZÉLTEM külö" i leges emberről, csupán j olyanról, akit , akarata, szór- < galmas munkája, tudása emelt _< vezető beosztásba. De nem ' hagyja elhaladni maga mellett a fejlődés szekerét, megragadja és lépést tart vele. Tanul, művelődik, mert így követeli az élet, így követeli az üzem, de ezt kívánja a család érdeke is. Laczik János Oláh Sándor, frontmesteCi felszólalásában az 57-es front ;szocialista brigádjának műn« kajáról, a brigád problémáiról beszélt. N" Bognár Béla, lakatos-csoportvezető, a munkavédelemről szólt, s az újítómozgalom fontosságát hangoztatta.
