Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-15 / 38. szám
2 NEPÜJSAG 1962. február 15., csütörtök Ha béke lenne... Leszerelés és gazdasági fejlődés Az emberiség előtt álló égető politikai problémák közül egyik legdöntőbb az általános és teljes leszerelés megvalósítása, amelynek politikai fontossága mellett igen nagy gazdasági jelentősége is lenne. Hozzásegítené korunkat számos, fontos gazdasági problémájának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadítana fel az emberiség számára, hatalmas távlatokat nyitna a világ fejlődésében. Évente százmilliárd dollár Napjainkban, haladó közgaz. dászok számításai szerint, évente 100—200 milliárd dollárt fordítanak a világ országai fegyverkezésre. Óriási ösz- szeg ez, akkora, mint a csaknem egymilliárd embert tömörítő, gazdaságilag gyengén fej. lett világ egész évi termelésének értéke, s több, mint kétszerese Anglia egy évi nemzeti jövedelmének. Ez a hatalmas összeg óriási emberi és anyagi források elfecsérlését jelenti, s a modem fegyverek egyre drágábbak, a fegyverkezés egyre nagyobb összegeiket igényel. Állandóan nő azoknak a száma, akiket a fegyverkezés elvon a békés termelésből. A XVII. és XVIII. században még a legnagyobb háborúk idején sem mozgósítottak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban pedig 1—2 millió embert mozgósítottak összesen. Az első világháború már 70 millió embert, a második világháború pedig már 110 millió embert mozgósított. Igen magas maradt a fegyveres erők létszáma a második világháború után is. S csupán 1960- ban a NATO-országokban, hivatalos adatok szerint csaknem 6 millió ember áll fegyverben. Emellett az ipari dolgozóknak körülbelül 20 százaléka dolgozik közvetve, vagy közvetlenül hadiipari célokra. Ez a vezető tőkés országokban szintén körülbelül 6 millió embert jelent. Ezekben az országokban tehát 12 millió ember, a lakosság legértékesebb rétege, dolgozik improduktív célokra, a pusztítás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegyverkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az országokban égető kérdés, amelyek részt vesznek az imperialista hatalmak katonai szövetségeiben. A latin- amerikai országokban körülbelül egymillió embert tartanak fegyverben és katonai költség- vetésük meghaladja az évi 2 millárd dollárt. Pakisztán költségvetésének 60 százalékát fordítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési kiadások a semleges országokban is. Az Egyesült Arab Köztársaságban évente 70 millió egyiptomi fontot fordítanak fegyverkezésre, amely az asszuáni duzzasztó felépítési költségei egyötödének felel meg. Burma mintegy 400 millió kyat-ot költ hadi célokra, több mint négyszeresét annak, amit az ország évenként beruházásra fordít. A fegyverkezés természetesen itt sem csupán a hadsereg fenn-, tartását célozza, hanem a haditermelés fejlesztését is. A fegyvergyártás súlya több, gazdaságilag gyengén fejlett országban jelentős az össztermelésben. A hadiipar — mint ismeretes — megköveteli a legmodernebb berendezések felhasználását, a legképzettebb műszaki személyzet alkalmazását, valamint az import fokozását. Az indiai hadügyminiszter szerint India haditermelésének értéke 270 millió rúpia. Ez elegendő lenne India egyévi gabona-importjának fedezésére. A gazdaságilag gyengén fejlett országokban összesen kb. 30 millió embert foglalkoztatnak a hadseregben, vagy a haditermelésben. A katonai kiadások összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak évente. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok is kénytelenek ebben a helyzetben jelentős erőfeszítéseket tenni honvédelmük fokozása érdekében. Az imperialisták által országainkra kényszerített fegyverkezési verseny nálunk is jelentős emberi és anyagi erőforrásokat köt le, s ezek felszabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósulása esetén ugrásszerűen meggyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés? Az elmúlt években a szocialista országokban, a vezető tőkés országokban, s a világ más területein is számításokat végeztek arra vonatkozóan, mit jelentene a leszerelés, s mit lehetne építeni azokból a hatalmas összegekből, amelyet ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították például, hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon a legutóbbi 10 év során katonai célokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házanként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelemmel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem minden lakosa új lakásba költözhetett volna. Ha azt az összeget, amit 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fél, szovjet tudósok számításai szerint, ma ezek az országok az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok állt 1937- ben. Kimutatták azt is, hogyha a fegyverkezésre fordított összegeket békés célokra használnák fel, néhány éven belül megoldhatnák a világ energiaproblémáit. Ha azokat a tudományos dolgozókat és eszközöket, amelyeket ma a haditermeléssel kapcsolatos kutatások kötnek le, békés célokra használnák, néhány éven belül le- küzdhetnének olyan súlyos betegségeket is, mint a rák, s az emberiség átlagos életkorát legalább 3—4 évtizeddel felemelhetnék. Ha pedig azt a pénzt, amit ma fegyverkezésre költenek, a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, nyomban 20 százalékkal meg lehetne emelni a világ lakosságának fogyasztását. Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az emberiség érdekei azt diktálnák tehát — mint a fenti néhány példából is kitűnik —. hogy minden erőt e célkitűzés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ népei. Különösen akkor, hogyha figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztításai mit jelentenének. Közismertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 millió ember, a második világháborúban 32 millió ember pusztult el és 20, illetve 35 millió ember sebesült meg, s a második világháború összes kiadásai, beleértve az anyagi károkat is, 4000 milliárd dollárt tettek ki, tehát csillagászati összegeket. Nyilvánvaló, hogy egy harmadik világháború, amelyet már nem a hagyományos fegyverekkel, hanem a tömegpusztító nukleáris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalmasabb pusztításokat okozna emberben és anyagban egyaránt. Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a leszerelést? Ez elsősorban azoknak a köröknek ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból, s a. második világháborút követő fegyverkezési hajszából, a hatalmas, fegyvergyártó társaságok az Egyesült Államokban és a tőkés világ más államaiban: Angliában, Francia- országban, Nyugat-Németor- szágban, Belgiumban és egyebütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövetnek a'nemzetközi légkör mérgezésére, a fegyverkezés fokozására, a leszerelés megakadályozására. Rajtuk kívül is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegyverek erejével legyőzhetik, vagy meghátrálásra kényszeríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett terveik már megvalósíthatatlanok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenek a világ békéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítására és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatkozó javaslatai óriási visszhangot keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvilág népeinek százmilliói minden erővel harcolnak megvalósításáért. Ez volt egyik központi kérdése a Béke-Világtanács legutóbbi, stockholmi ülésének is, amelynek határozata kimondta, hogy: „Ma nyitva áll a leszerelés útja, de a népek fáradhatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz vezessen. A háborús erők ellen vívott elszánt küzdelemnek lehet és kell ezt az utat előkészítenie. Mozgalmunk, egységben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szervezetekkel, mindent elkövet, hogy kikényszerítse a leszerelést, s előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fenyegetésétől mentesen élhet”. Dr. Simái Mihály Idő járás jelenleg A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás csütörtök, estig: Élénk, többfelé viharos északi szél. Északnyugat felől felszakadozó felhőzet, kevesebb helyen, inkább csak délen és keleten havaseső, havazás. Az éjszakai lehűlés erősödik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz l—plusz 2 fok között, várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1—mínusz 5 fok között. (MTI) A béke érdekében, a népek érdekében A Pravda vezércikkéből A nyugati hatalmak Hruscsov javaslatáról tárgyalnak A kongói parlament Gizenga „ügyét” tárgyalja Képünk a parlament egyik ülését ábrázolja. (MTI küljöldi képszolgálat) Bonnban hivatalosan állast foglalt Adenauer keresztény- demokrata pártja, illetve a kormánykoalícióban részt vevő másik párt, a Szabad Demokrata Párt is. Mindkét párt közleménye igyekszik kétségbe vonni a kormányfői szinten megrendezendő értekezlet értékét. A Washington Post szerdai száma viszont figyelmezteti a nyugati hatalmakat, hogy a szovjet javaslat elutasítása „sokkal többe kerülhet, mint az elfogadásával járó kockázati■! mert ez a leszerelés irányába^ való haladás igazi lehetőségének elhanyagolását jelentheti, „Könnyű dolog lenne elutasítani a Szovjetunió összes leszerelési megnyilatkozásait — írja a lap —, de a Nyugat jól teszi, ha alaposan megfontolja Hruscsov üzenetét, ahelyett, hogy azonnal és félreérthetetlenül elutasítaná.” (MTI) Teljes titoktartás a f rancia —algériai tárgyalások on PÁRIZS (MTI): A szerda reggeli párizsi lapoknak a francia—algériai titkos tanácskozással foglalkozó jelentései arra vallanak, hogy a sajtó teljesen tájékozatlan a tanácskozások tartalmáról és alakulásáról. Francia és algériai részről is teljes a titoktartás. A Louis Joxe államminiszter vezette francia és Krim Belka- szem, valamint Szaad Dahlab külügyminiszter által vezetett algériai kormányküldöttség az elmúlt két nap alatt több megbeszélést folytatott a francia- svájci határ közelében. A tárgyalások kedden este megszakadtak. Joxe államminiszter részt vett a francia kormány szerdai ülésén, az algériai kormány képviselőit pedig csütörtökre várják vissza Tuniszba. Egyelőre teljes homály fedi, vajon a tárgyalások megszakítása az álláspontok megmerevedését vagy közeledését jelenti-e. A L'Humanité tuniszi jelentésre hivatkozva, arról ad hírt, hogy Mohamed Jazid tájékoztatásügyi miniszter nem tér 'ossza a kormány többi tagjával Tuniszba, hanem Prágába utazik. A Combat Guedira marokkói belügyminiszter hétfői párizsi tárgyalásaival kapcsolatban arról ír, hogy a francia kormány, bár egyelőre elzárkózik Ben Bella és társai szabadon bocsátása elől, hozzájárul, hogy az algériai kormány fogva tartott tagjai részt vehessenek a francia—algériai tárgyalásokon. (MT$> latra, de az a nyugtalanság, amellyel a monopol tőkés sajtó Hruscsov üzenetét fogadta, 'bizonyítja, hogy a szovjet kezdeményezés nem tetszik egyes óceánontúli politikusoknak. A vezércikk itt utal Rusk amerikai külügyminiszter legutóbbi megnyilatkozásaira is. A Pravda ezután idézi Hruscsov javaslatának nemzetközi sajtóvisszhangját, majd rámutat, hogy a leszerelés kérdésének megoldása tekintetében nem minden a Szovjetuniótól függ. Sok függ attól — írja —, milyen állást foglalnak el más országok, de elsősorban a nyugati hatalmak vezetői. Befejezésül hangsúlyozza a Pravda, hogy a szovjet emberek büszkék államukra, a béke zászlóvivőjére. A szovjet emberek lelkesen támogatják aS SZKP lenini Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lankadatlan békeharcát. (MTI) konkrét kérdésről, a leszerelésről tartandó tárgyalásokon. Éppen ezért teljesen indokolatlanok ezek a kísérletek, amelyekkel nyugati reakciós körök úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha a Szovjetunió újabb csúcsértekezlet összehívására törekedne. A fegyverkezési verseny bajnokai a Nyugatnak a csúcsértekezletre való felkészületlenségére hivatkozva igyekeznek meghiúsítani a kormányfők részvételét e bizottság munkájában. A kormányfők részvételét a 18-hatalmi bizottság munkájában nem szabad megakadályoznia annak a körülménynek, ha nem minden kormányfő kíván Genfbe utazni, vagy nem minden kormányfő tud az értekezleten részt venni. A Pravda kiemeli, hogy Anglia és az Egyesült Államok kormánya hivatalosan még nem válaszolt a szovjet javasWASHINGTON (MTI): Rusk amerikai külügyminiszter kedden este külön-külön fogadta Anglia és Franciaország washingtoni nagykövetét, hogy Hruscsov javaslatáról, valamint a kelet—nyugati viszony más kérdéseiről, így a nyugatberlini problémáról tárgyaljon velük — jelenti a Reuter. Kedden az olasz külügyminisztérium is bejelentette, hogy megkapta Hruscsov javaslatát arról, hogy a genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezletet kormányfői szinten tartsák meg. Az olasz hivatalos személyiségek nem voltak hajlandók kommentárt fűzni a javaslathoz. MOSZKVA (MTI): A Pravda szerdán vezércikkben kommentálja azt a javaslatot, amelyben Hruscsov miniszterelnök indítványozza, hogy a 18-ha- talmi leszerelési bizottság munkáját március 14-én Genfben a kormányfők indítsák meg. A Szovjetunió újabb békekezdeményezése — említi a cikk — ismét ragyogóan bizonyítja azokat a lankadatlan erőfeszítéseket, amelyeket a szovjet kormány a mai idők egyik legfontosabb kérdésének megoldására kifejt, hogy megnyissa az utat a népek előtt a tartós béke biztosítása felé. .4 kommunista párt és a szovjet kormány a világháború befejezése óta szüntelenül és következetesen harcol azért, hogy megszabadítsa a világot a fegyverkezés terheitől és a háborús veszélytől. Hruscsov 1959. szeptemberében 'az Egyesült Nemzetek Szervezetének szószékén terjesztette elő a teljes és általános leszerelés tervét, amit az egész haladó emberiség lelkes fogadtatásban részesített. 1960-ban a szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszaka elé terjesztette az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető tételeit, amelyek szintén lelkes visszhangot keltettek a nemzetközi közvéleményben. A hamarosan összeülő 18-hatalmi bizottság világos utasítást kapott: a teljes és általános leszerelés alapelveinek közgyűlési jóváhagyása. Ebben is óriási érdemei vannak a Szovjetunió és az egész szocialista tábor békés külpolitikájának. — Amit a Szovjetunió javasol — hangzik ezután a vezércikkben — nem csúcsértekezlet, amint azt egyesek értelmezik. Nem a nemzetközi problémáit széles körének megtárgyalásáról, hanem 18 ország vezető államférfiainak részvételéről van szó, egyetlen
