Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jf Farsangi főpróba AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA NIII. évfolyam, 32. szám ÄRA: 50 FILLER 1962. február 8., csütörtök Mezőgazdasági könyvek hónapja Ma Magyarországon az egyik legfontosabb kérdés a mezőgazdasági terméshozam mok növelése. A szocialista mezőgazdaság az elmúlt néhány év alatt kiállta a próbát, beigazolta életképességét. Ma több tejet, húst, kenyeret és takarmánygabonát termelünk, mint néhány évvel ezelőtt. Ebben jelentős szerepe van a megnövekedett termelési kedvnek, de legalább annyira annak is, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság lehetőségei, távlatai megnőttek, az ezerholdas táblák optimális feltételeket biztosítottak a gépi művelés, a magasszintű tervezés, a termelési kapacitás jobb kihasználása számára. Ahol éltek a lehetőségekkel, ott már az „út elején” is szép eredmények születtek. De még itt is akad tennivaló, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemek minden előnyét csak úgy lehet kihasználni, ha a gazdálkodók ismerik is ezeket, ha ismerik a modem agro- és zoo- technika eredményeit, ami feltétele a színvonalasabb földművelésnek. A könyvhónap során a földművesszövetkezetek, a népfrontbizottságok, a községi tanácsok, — tehát a mezőgazdasági termelés emelésében .közvetlenül érdekelt” szervek dolgoznak a közös célért, együttműködve a mezőgazdasági könyvek szerzőivel, kiadóival, a mezőgazdasági tudományos intézetek mánkat társaival, összefog a társadalom, hogy az új tudom á/- nyos eredmények megtalálják az utat azokhoz, akik végső soron felhasználják őket, a dolgozó parasztokhoz. A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása nagyrészt leszámolt azokkal az előítéletekkel, amelyek szerint a mezőgazdasági termeléshez nem kell szaktudás, úgymond: „kapálni mindenki tud”. A kapa még mindig termelési eszköz a mezőgazdaságban, de már átvették tőle a hegemóniát a gépek. A gépi műveléshez, a nagyüzemi termeléshez pedig távolról sem ért mindenki, vagy legalábbis nem természetes és nem magától értetődő, hogy mindenki értsen hozzá, — hiszen ennek Magyarországon alig vannak hagyományai; parasztságunk számára új. A mezőgazdasági könyvhónap — kampány; a mező- gazdasági irodalom propagandakampánya. Ez alatt — legyünk kissé önkritikusok! — azt tesszük majd, aminek már rég itt van az ideje. Kevesebb szakkönyv porosodna a kiadók és a könyvtárak raktárainak mélyén és a könyvesboltok polcain, ha eddig is kiállításokkal, kultúrműsorral, ankétokkal hívták volna fel az emberek figyelmét a mezőgazdasági szakirodalomra. Most a könyvhónap alatt igyekszünk pótolni a mulasztást. De ez csak akkor sikerül, ha a februári felbuzdulás kezdete lesz annak a munkának, amelyet később végezni fogunk. Ha a hónap végén ez a probléma lekerül a napirendről, akkor nem sokat tettünk. A kultúr- munka, a művelődési tevékenység nem akkor eredményes. ha folytatás nélküli kezdeményezések tarkítják. hanem akkor, ha a kampány csak kezdete valaminek, aminek lesz folytatása is. Állattenyésztési tapasztalatcserék az egri járásban A Hazafias Népfront egri járási bizottsága mellett működő mezőgazdasági akcióbizottság több tapasztalatcserét szervez az egri járásban a tsz-ek állat- tenyésztési brigádvezetői számára. Eddig megtartották a kerecsendi tapasztalatcserét, ahol Novaj, Noszvaj, Egerszó- lát és Ostoros tsz brigádvezetői vitatták meg a járás állat- tenyésztési problémáit, és a legjobb állattenyésztők módszereit, Bükkszentmárton, Bélapátfalva és Bekölce állattenyésztői pedig Mikófalván vitatták meg állattenyésztési problémáikat. ★ KÖNYVESPOLC ★ BÁNYÁSZHÍRADÓ ★ Guzi M.—Becze K.: AZ 57 081-ES LÉGIONISTA ★ DELHI — NEW YORK EGER CSEHIBEN tovább növelik az aeéltámos frontokat! ■ Az Egercsehi Bányaüzem az Ózd vidéki Szénbányászati Tröszt legnagyobb és legjobban gépesített üzeme. Az üzem műszaki vezetőit állandóan foglalkoztatja a gondolat, hogy a fejtési munkahelyeik többségében korszerű termelési lehetőségeket teremtsenek. A tervek szerint most a bánya szénben leggazdagabb részén, a 12-es ereszkében létesítenek új frontfejtést. A front beindítását már korábban tervezték — kihajtották a leendő front szállító- és légvágatait —, de váratlanul, nehézséggel találták szembe magukat; igen! vizes a telep. Hozzákezdtek te- • hát a víz lecsapol ásánák műn- ' kálataihoz. E munkaiatokkal jelenleg ott tartanak, hogy legkésőbb a második negyedév ■ végére biztosítani tudják a; front üzemelését. A 12-es • ereszkében mintegy 80 méte- ’ rés homlokszélességű acéltá-; mos biztosítása, páncélkaparós; frontot nyitnak, amely előre-; láthatóan az üzem termelésé-; nék 30 százalékát adja majd. Az év egyetlen bálja, ahol nem a szép ruha teszi az embert, hanem az érdekes jelmez és annak van legnagyobb sikere, aki a legmulatságosabb, legötletesebb. Most, a bálok idején, sok ötlet, kacagtató jelmez vonul fel a tánchelyiségekben, hogy a régi hagyományhoz híven ünnepeljék a farsangot. Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban is lázasan készülnek a diákok az álarcos karneválra, amit szombaton este rendeznek meg az iskola helyiségeiben. Képünkön Csirke Erzsébet, Juhász Márta és Kobölák Anikó „főpróbája” a jelmez- verseny előtt. (Foto: Kiss Béla) Gigászi küzdelem a bányatűzzel Hősies erőfeszítéssel dolgoznak a bányamentők a XII-es aknában ! Emberéletben nem esett kár! Ez az éjszakás műszak is úgy kezdődött, megszokottan, óramű pontossággal, mint a többi. Az aknászok beírták a műszakokat, megcsinálták a beosztást, majd a bányászok elfoglalták mindennapi helyüket a mélybe induló népesben. Szemük egy pillanat alatt átfutotta a környéket, a zuzma- rás fatelepet, a munka zajától mormogó bunkert, az égboltozat sziporkázó csillagait. Azután indulás...! A kocsik simán suhantak a sötét altáró- ban, a fülkékben víg beszélgetés, évődés, de gyakran hangzott szó a munkáról, és általában az előforduló problémákról, És kezdődött a műszak...! Indulnak a gépek, zümmögnek a szalagok. Nem kevesebb, mint 50 vagont terveztek erre az éjszakára. Fran- ezuz József aknász is a mindennapi munkáját végzi, de arca nyugtalanságot tükröz. Valahogy nem olyan íze van a levegőnek, mint máskor. A megszokott párás, dohos, pakszitfüstös levegőbe idegen szag is keveredett. — Különös...! Orsó József és Herczeg Lajos revérlakatosok egyetértőén bólintanak. — Füstszag ez, Józsi bácsi... A 22-es szállítóvágatról jön. Igen! Megvan...! Már cseng a telefon a 22-es szalagfejhez és fut a parancs. — A tűzőr induljon el felfelé, alaposan vizsgálja át a vágatot. Mi szembe megyünk... Füst... nem szabad késlekedni! A monoxid alattomos gáz és az elvesztegetett percek életet követelhetnek. De az is lehet, hogy nem komoly. Talán egy apró szikra, amelyet rossz smmszalaggörgő csiholt id magából, izzik valahol a finom por között. Lámpáik fénye felderíti a legeldugottabb helyek titkait is. A tűz álnok és ott húzódik meg, ahová az emberi képzelet nem ad számára helyet. A vágat messzeségében mér látni a szembejövő tűzőr lámpájának vörös pontját. Tehát mégsem igaz, csupán képzelődés volt...? De a füstszag, az égő szén jellegzetes, fejet fáj- dító gáza érződik már minden lépésnél erősebben. Már-már szóközelségbe értek a kutatók, amikor közöttük szikra- és tűzeső vágódik a terhet szállító gumiszalagra. Félelmetes látvány, de mégis megnyugtató, mert bizonyságot jelent! — Tömlőket felszerelni.,, sugárcsövet... telefonon értesíteni a főaknászt azonnal! — pattognak a parancsszavak, és a végrehajtás csupán pillanatok kérdése. Az égve lehulló széndarabok sisteregve halnak el a vízsugárban, de a tűzfészekhez egyelőre nem szabad nyúlni. 150, mitsem sejtő ember dolgozik a mezőben. Egy óvatlan, elhamarkodott intézkedés beláthatatlan katasztrófát okozhatna. Dudás István főaknász érkezik futva. A helyzetet áttekinteni pillanatokig tart csupán, mert van gyakorlata, hiszen két tűz oltásában vett már tevékenyen részt. — Maga itt marad, és vigyázza a tüzet, nehogy a szalag meggyulladjon. Maguk — int a két lakatos felé — másik tömlőt is felszerelnek az altá- róból... az emberek azonnal elhagyják az északi mezöt! Azonnal...! Éjszaka 11 óra...! Az otthonukban pihenő bányamentőknek telefon és futár röpíti szét a parancsszót; riadói És ilyenkor menni kéül, mert így kívánja a mentőbecsület, az eskü, de így kívánja a bajtársiasság is. A petőfibányai mentőállomáson is riadót ver a sziréna. A központi bányamentő kocsi néhány perc múltával már felszerelt mentőrajjal száguld a XII-es akna felé. A sofőr mellett Bemáth Viktor bányamentő parancsnok számlálja a másodperceket, pedig a kilométeróra 80—90 között mozog. Mire a helyszínre érkeznek, a XII-es aknai mentőcsapat Varga János főmérnök és Vágner István légvezetési felelős parancsnoksága alatt már megtette a mentési előkészületeket. De megérkezik Ursicz József tröszti főmérnök is, hogy a helyzet alapos átgondolása után személyesen adhasson utasítást a munkálatokhoz. — Deszkát... gerendát... fát! — süvölt Oláh Ferenc bányamester hangja és a mentők, ezek a bátor emberek, akik számtalanszor néztek már szembe életveszélyekkel, elindultak, hogy megvívják harcukat a füsttel, a kegyetlenül perzselő tűzzél. A főmérnöki irodában szinte percenként csengett a telefon. — A fötében keletkezett.-.! A terjedelmét megpillantani a füst miatt még nem tudtuk egyelőre...! Tűz pereg több méter magasságban...! Egy ácsolaitot már beépítettünk...! Az emberek, a bányászok közben elhagyták a munkahelyeket, elhagyták a bányát, egészségesen, baleset nélkül, senkinek nem történt baja. És halad, egyre halad a munka. Füstös, kormos mentőraj bukkan élő a vágat feketeségéből, hogy bevetésre indulhasson a másik, a pihen- tebb. Mert a tüzes zsarátnokot nem lehet nyugton hagyni. Időt kell rabolni tőle, nehogy fellángolhasson. így megy ez órákon át, szünet nélkül. Bemáth Viktor bányamentő parancsok és Dénes Ottó területi főmérnök talán azóta már az ötödik műszakot töltik a bányában. A mentők testéről patakokban csorog az izzadság... a hőség szinte elviselhetetlen, de a bányáért... az üzemükért... azért mindent megtesznek. Laczik János Közös vezetőségi ülés A bélapátfalvi pártszervezetek vezetői tegnap délután közösen tárgyalták meg a kul- túrház nagytermében az üzem és a község kulturális életének eredményeit, hibáit. Részletes beszámoló után tájékozódtak a pártvezetőség tagjai arról, miként hajtották végre az MSZMP művelődési politikáját a község és az üzem kulturális szervei. Megvitatták a kultúrház eddigi tevékenységét, s jövőbeli feladatait is. A közös vezetőségi ülésen sok hasznos javaslatot adtak az üzem és a község kommunistái a falu kulturális életének fellendítéséhez. Hasznos kezdeményezés A múlt évben elég bajt és gondot okoztak hatóságainknak a mezei tolvajlások. Hogyan fordulhattak elő ezek a csúfos esetek? A telepiek közül sokan hódoltak nyúlte- nyésztési szenvedélyüknek, s mert takarmányt máshonnan nem tudtak beszerezni jószágaiknak — a határt dézsmálták. Ennek most már vége: a tanács kezdeményezésére létrehoztak egy nyúltenyésztő szakcsoportot, amely meg,felelő földterülettel rendelkezik — így biztosítva van a nyuiak részére a takarmányszerzés. A csoport el tudja látni a telep lakóit bőségesen nyúlhússal, sőt; lehetősége van arra is, hogy — szerződést körve különböző kereskedelmi szervekkel — értékesítse a visszamaradó bőröket, s más, fogyasztók számára is tenyész- szen nyulakat. Nincs tehát többé szükség mezei tolvajlá- j-sokra. íGs. KJ Vásároljunk két narancsot az egri Széchenyi utcai csemegeüzletben, s vegyünk ugyanott két kiló almát... Találják ki, melyikhez adnak zacskót, s melyikhez nem? Akik ott vásárolnak, egyből felelik: — a narancshoz. Az almát pedig zsebre rakjuk, kalapba öntjük, aktatáskába préseljük, mert a zacskó nem kifizetődő az üzletnek. A narancshoz igen. Szeretnénk tudni, mikor számolják fel a többi csomagolási formát is a lisztnél, sónál, cukornál, hiszen azt is el lehet vinni a télikabát zsebében. S hogy még jobban kifizetődjék a kereskedelemnek a fennmaradó árucikkek csomagolása, javasoljuk, hogy a narancsot és az egyéb értékesebb árut csomagolják vastag agyagtömbökbe és számítsák az árát — a narancs értékén. Megértjük mi; az üzlet az üzlet... még a szocialista kereskedelemnél is. K. K.
