Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

10*2. február 7., szerda NÉPÚJSÁG o Ilyen munkalendület még nem volt az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalatnál A Kocsis Bernát utcai mű­hely ajtaját óvatosan kell ki­nyitni. Bent minden talpalat­nyi hely foglalt. Jobbra-balra kész munkák sorakoznak, csak a szállításra várnak, de köz­ben már újabb munkákon dől-, goznak. Becskei István brigád­ja diósgyőri megrendelésre az MKF 24-es dróthúzó vezérlő- szekrény szerelésén dolgozik. Piros, zöld, és sárga szigete­lésű huzalok, kapcsolók, transz, formátorok és biztosítékok. Mindezt és bizonyára még egy csomó alkatrészt kell rajz szerint, milliméter pontosság­gal, szemre is tetszetős huzal­kiképzéssel a panelre, azaz a vaslemezre felszerelni. A brigádtagok mind fiatalok-, legfiatalabb Emyi József, aki az MTH iskolából került a vál­lalathoz, de szakmai gyakorla­tuk különböző. Az idei új fel­adatok megkövetelték, hogy az embereket átcsoportosítsák. — Mi vállaltuk, hogy nemrég szabadult szakmunkásokkal együtt dolgozunk, lépésről lé­pésre mutatjuk meg nekik a szakma fortélyait. Sőt, éppen a tanulás és a munka közbeni tanítás az egyik lényeges pont­ja vállalásunknak. Ugyanis ja­nuár eleje óta a szocialista bri­gád címén küzdünk — ma­gyarázza Beesik« István. közben tanácsadóként és ön­maguk ellenőrzésére néha oda­hívnak a brigád tagjai. Per­sze, a minőségi ellenőrzésre a legjobb segítség a lelkiismeret és a prőbaműszerfülke. Január 19-én a Finomme­chanikai Vállalat dolgozói az Vállalatnál — összegezi megál­lapításait Kiss Jenő szb-titkár. De a Becskei-brigád nem­csak a mára gondol. Hosszabb ideig állni akarják a versenyt. A növekvő feladatok nagyobb tudást igényelnek. Ezért tanul a brigád minden tagja. Angyal Jenöné a szakmunkásvizsgára készül. Hegedűs Gyula egye­temi előkészítő tanfolyamra jelentkezett, mert minden vá­gya az, hogy elektromérnök le­gyen. Minderről nem távoli, el­érhetetlen álomként beszélnek a fiatal munkások. Az élet diktálja a feladatokat és a mi államunk már megteremtette a Hegedűs Gyula újságban olvasták a tanács és a szakszervezet közös felhívá­sát. Ott külön szóltak a vas-, fém- és műszeripar dolgozói­hoz és a munkások megértet­ték a. kérő szót. Ennek alap­ján a szakszervezeti vezetőség­választó taggyűlésen már konkrét vállalások történteik. Kiss Jenő szb-titkár bizonysá­gul újabb szocialista brigád- vállalást mutatott, o Kiss Sán­dor brigádét. „Versenyre hívjuk ki a töb­bi elektromos szerelő, huzalo­Angyal Jenőné Petrányi János né már hozza is a vállalás gépelt szövegét. A minőség állandó és folyama­tos javítására különös gondot fordítunk, bevezetjük az ön­átvételt — olvassuk a brigád­naplóban. Tehát, maguk a dol­gozók a minőség légfőbb őrei. Őriként, de felelősséggel vál­lalták, a minőség ellenőrzését. Felelős ezért külön-külön min­den dolgozó és együtt, az egész brigád. Teljes felelősséget vál­laltak érte, szavukat adták rá, sőt írás is készült róla. Es áll­ják a szavukat, ezt a vállalat MEO-sa bizonyítja, zűrit munka Kísértet járja be Euró­pát, a kommunizmus kísérteié! (Marx és Engels: Kom­munista Kiáltvány). ís NEMCSAK Európát!-Lj A kommunizmus esz­méje elterjedt az egész vilá­gon. Ott kopogtat az amerikai kontinens partjainál. Kubával kopogtat ott. Mindennel pró­bálkoztak már az imperialista hatalmak, hogy a kommuniz­mus eszméi hódításának gátat szabjanak, hogy betörését, át­terjedését az amerikai konti­nensre, megakadályozzák. Az Egyesült Államok szervezete fegyveres agresszió kudarccal végződött. S Kubát azóta sem sikerült a kommunista esz­méktől „sterilizálni”, a nép forradalmi vívmányai megszi­lárdultak, szokat összezúzni már nem lehet. Az USA mégis ezen mesterkedik. Akaratának szentesítésére rendeltetett gyü­lekezőt Ponta del Estében az Amerikai Államok Szervezeté­hez tartozó országok külügy­miniszterei számára. „A mar­xista-leninista tanításokat val­ló kubai kormány politikája összeegyeztethetetlen az Ame­rikai Államok Szervezetének elveivel” — ezt hangoztatva akarnak gazdasági és politika: szankciókat életbe léptetni a szabad országgal szemben. S hogy ez még mindig nem sike­rült — nem kapitalista szándé­kokon múlott. Talán a szocia­lista tábor országainak, s né­peinek szolidaritása akadályoz­ta meg az amerikai tervek ke­resztülvitelét? FeitétlenüL Petrányi Jánosné zó brigádokat” — olvastuk a Becskei-brigád naplójában. Nos, a kihívást Kiss Sándorék elfogadták. Nemes vetélkedés kezdődött és ilyen munkalen­dület még nem volt az Egri Finommechanikai és Vasipari Emyi József feladatok teljesítésének felté­teleit. Mindenki előtt szabad az út, a szakmunkásból lehet technikus és mérnök, csak te­hetség és szorgalom kell hozzá. Petrányi Jánosné régebben or­vosi műszerész volt. Két éve dolgozik az elektro szakmában, de már megszokta, megszeret­te. Nagy figyelmet és pontossá­got igényel a transzformátor­bekötés, a földelés. A vasle­mezen sok-sok jelet látunk. Mindennek magvan a maga jele. Felfúratozva, kimenetel­ve, szerelvényezve, a széria mind a 11 darabjának tökéle­tesen azonos legyen a huzalki­képzése — magyarázzák a fia­tal szakmunkások. Lelkesen beszélnek, minden szavukon a szakma, a műszer, a gép szere­tető érzik. Pedig néhány évvel ezelőtt a műhely helyén üres udvar volt és a ma szakmun­kásai talán hírből sem ismer­ték ezt a szakmát. A Becskei- brigád tagjai mind fiatalok. Nem türelmetlenek, de nyug­talanul keresik az újat, a jobb, a tökéletesebb, a modernebb megoldásokat. Es ez jó, ez biztató. F. L. Automatizálják a távíróhálózatot A posta a következő évek­ben automatizálja az országos távíróhálózatot. Az automata- hálózat terveit a Postai Tér vező Iroda még az idén elké­szíti. Budapesten automata távíró-főközpontot építenek, amelyhez 10—12 vidéki nagy­városi központ csatlakozik. A postahivatalok az automata- hálózaton közvetlenül hívhat­ják egymást, az eddigi több­órás táviratozási időt percekre csökkentik. Jelenleg ugyanis például a Berettyóújfaluról Kispestre szóló táviratokat először Debrecenbe, majd a Központi Távíró Hivatalba to­vábbítják. A nemzetközi automata táv­íróforgalomban. az úgyneve­zett Gentexben, hazánknak Lengyelországgal. Csehszlová­kiával, Bulgáriával van össze­köttetése, s rövidesen bekap­csolódik ebbe a hálózatba a Szovjetunió és az NDK i?. A Gentex-hálózaton keresztül le­hetőség nyílik arra, hogy az országok postái nemcsak a fő­városokkal, hanem a számot­tevő nemzetközi forgalmat lebonyolító más városokkal is közvetlenül válthassanak táv­iratot. (MTI) JIWW Olvasom az újság ban, hogy ezek a vi­lágvégi jóslatok nem is olyan ostoba dol­gok, Az 1910 re jel­zett világvége, ame lyet a Halley-ÜStökös okozott volna, kere ken 70 millió dollár hasznot hozott a te- lekspekulá nsok nak, mert a megrémültek kétségbeesetten és olcsón adták el tel­keiket. Olvasom ezeket a sorokat és úgy érzem magam, mint akit nagy- nagy veszteség ért. Miért nem én jó­soltam meg a világ­végét? Ostoba fa­jankó vagyok! Ne­kem sohasem jut eszembe ilyen jó öt­let, ilyen kitűnő bu­siness... Hát, kedves olva­sóim. Bizalmas hely­ről nyert értesülé­seim alapján közöl­hetem, hogy a mos­tani világvége hum­bug volt, de az igazi — közeleg! Egy hó­nap múlva lesz. Pon­tosan egy hónap múlva! OTP-betéte- ket megőrzésre átve­szek... r-ó) Jobb itthon ... Tanulságos monológ azoknak, akik ezt még nem így érzik Igen, itthon vagyok újra. Már harmadik hónapja, hogy elkezdtem a munkát itt Po­roszlón, a Haladás Tsz-ben, és azóta mindig kevesebbet gon­dolok vissza a fővárosra, a Hárosi Falemezgyárra. Azt hi­szem, jó volt, hogy annak idején elmentem. El kellett mennem, hogy megtanuljam igazán, mit jelent az otthon, a környezet, amit megszoktam, a föld, amelyből úgyszólván kinőttem. De most megtanultam, nyu­godtan mondhatom magának, hogy el se felejtem. Nem szé­gyelltem bevallani, hogy an­nak idején elvágyódtam innen. Talán a faluban mondták is sokan, hóbortos ez a Czene András, itthagy mindent, min­denkit. A feleségét, apját, de kit érdekelt ez akkor? Men­nem kellett, mert valami haj­tott. Talán úgy képzelteim, valamelyik üzemben könnyeb­ben lehet a keresetet megsze­rezni, mint itthon, s hamarabb beteljesül minden elképzelé­sem. Mit mondjak? Azt, hogy ki­ábrándultam? Nem mondha­tom, mert tetszett az a munka is. A falemezgyárban beszállí­tómunkás voltam. Vittük a ha­talmas rönköket a gatterhez, az meg nyelte valamennyit, mint egy éhes állat. Jó volt j látni, hogyan lesz a nagy szál­A szocializmus erőivel számolni kell! Több mint száz évvel ez­előtt, amikor Marx és Engels a Kiáltvány szavalt fogalmaz­ta, valóban a kommunista esz­mékről, mint kísértetről lehe­tett csak beszélni. Ma ez a „kí­sértet” valósággá lett. Olyan valósággá, amelynek ereje fé­lelmetesebb, mint arra az anti- kommunista propagandagépe­zet megszervezői valaha is gondolni mertek. Ez a félel­metes erő még a nagy mono­póliumok és főkolomposaik fülsértő ricsajozását is lecsilla­pítja, ezernyi meggondolásra inti: merjenek-e kacérkodni egy új háború gyilkos tervei­vel? Merjenek-e, mikor „az egész szocialista tábor olyan hatalmas erővel rendelkezik, amely teljesen elegendő a szo­cializmus nagy vívmányainak, az imperialista agresszorok tá­madásával szembeni megbízha­tó védelméhez”? Marx és Engels elvetették a magot, amely mindenfelé ki­sarjadt. A hajdanvolt „kísér­tet” lépésről lépésre hódítja el a pozíciókat a régi világtól. A fiatal, mindössze 45 esz­tendős szocializmus, jelentős fegyvertényeinek lehetünk ma tanúi a kivénhedt kapitaliz­mussal szemben. Mindenek­előtt az emberi tevékenység egyik legdöntőbb területén, az anyagi javak előteremtésének ütemében szorítjuk vissza a tő. , kés világrendszert. VIIKOR A KOMMUNIZ­•Lí-1 MUS eszméjét még va­lóban nem lehetett másként il­letni, minthogy „kísértet” — a legkülönbözőbb módszereikkel vették fel a harcot elfojtására. Aljas és embertelen módszerek voltak ezek, s tartalmukban alig változtak. Elégették a kommunista tanokat hirdető könyveket, s égetnek most is a Ku-Klux-Klan lángoló kereszt­jei alatt. Badar dolog! A „Das Kapital”-t és a többi kommu­nista könyvet elégetik — de ez a kommunizmus eszméjét nem fenyegeti megsemmisüléssel. A kapitalizmusból a kommuniz­mus csíráit nem lehet kiirtani, mert még mindig fennállnak azok a feltételek, amelyek a kommunista eszméket életre hívták, életre teremtették. „Korunk fő jellegzetessége az — mondotta Hruscsov elv­társ az SZKP XXII. kongresz- szusán —, hogy a szocializmus kilépett egy ország keretei kö­zül”. Mit jelent ez? Minden­esetre azt, hogy világrendszer lettünk, s eredményeink dön­tően hatást gyakorolnak a tár­sadalmi fejlődésre. Jelenti azt, a szocializmus létezésével már mindenkoron számolni kell. akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Miért irtóznak a kommunis­ta eszméktől az tmperuüisták.? A SZOVJETUNIÓ Kom- ** munista Pártjának XXII. kongresszusán elfoga­dott, a kommunista társada­lom felépítéséről szóló prog­ram tételes tudományossággal állapította meg: a kapitaliz­mus útja végső soron ugyan­csak a szocializmusba torkol­lik, s ez az átmenet megállít­hatatlan, feltartóztathatatlan történelmi folyamattá szélesül; Csak arra van szükség, hogy az Egyesült Államok munkás- osztálya a politikai hatalmat kivívja, s innen már a legrö­videbb az út a társadalom szocialista átalakításához. Ez a kapitalisták számára „végel­adás — nincs maradási” jelent. Le kell mondanlok a könnyű meggazdagodás lehetőségeiről, mások kizsákmányolásáról, a bizniszről. A busás hasznot hozó fegyverkezésről, a gyar­matokról. Le kell vetkőzmök embertelen, önző szándékaikat, s mindazt a sok rosszat, go­noszát, amit vérükbe pumpált a kapitalista élettempó. Érthető és természetes, hogy kényelmes életükről nem mon­danak le szépszerével. S min­den eszközt megragadnak ah­hoz, hogy a kommunizmus tár­sadalmát befeketítsék a dol­gozó tömegek előtt, s olyan színben tüntessék fel, mintegy amerika népei ellen való tá­madást. Antikommunista lobo­gó alatt szervezik a .szabad­fákból szép, egyenes deszka, bútornak, új házakhoz ablak­nak, ajtónak, padlónak való. De nem volt ez könnyebb semmivel az itthoni munká­nál, sőt talán még nehezebb, mert csak a rönköket, meg a gattert láttuk mindig. Itthon azóta, hogy kinőttem az is­kolából, apámnak segítettem sokáig. Máskor alkalmi mun­kákra jártam a Vízügyi Igaz­gatósághoz, vagy máshová. Sok nehéz munkám volt már, de valahogy mindig könnyebb­nek éreztem, ha a búzatáblá­kon végigfutott kora reggel az első napsugár, ha a vízparton, közeledtünkre nagy csoport madár rebbent odébb... Tudja, az ember sokszor nem is képes megfogalmazni, mennyire hiányzik neki a megszokott környezet, a föld, a szántó, a tiszaparti falomb- susogás. Én is így voltam, csak azt mondogattam már az utolsó időben, hogy miért kell nekem hétszámra távol len­nem az otthonomtól — havon­ta legfeljebb egyszer jöttem haza —, miért kell a felesé­gem nélkül élnem, főtt étel nélkül küszködnöm? Számol­tam is. Arra jutottam, hogy 1500—1700, ha nagyon jól megy, kétezer forintot kere­sek egy hónapban Hároson. Itthon is meglenne az az ösz- szeg, ha mindent számítok a tsz-ben, mert bírom a mun­vilég kommunizmus elleni ke­reszteshadjáratát”. Fanatikus hevületükben azonban elfelej­tik a legfontosabbat... A ke­resztes hadjáratok idején, mi­kor a keresztes vitézek hadba indultak a félhold ellen, a har­cosok tisztában voltaic azzal, hogy egyesek a csatamezökon maradnak majd, mások pedig visszatérnek, hogy a még na­gyobb jólétben éljenek, sorsuk végezetéig. Csakhogy a mai kereszteshadjárat szervezői, a mai keresztes vitézek nem szá­molnak a veszélyekkel, s még véletlenül sem gondolnak arra, hogy egy ilyen kommunizmus elleni háborúból egyikük sem térhet vissza hazájába. Pedig nem kétséges, hogy egy termo­nukleáris háborúban mindnyá. jan elpusztulhatnának. VÉGEZETÜL, figyelmez- v tetve a józan meggon­dolásokra, hadd álljon itt And­ré Wurmser francia író meg­nyilatkozása: „A szocializmus nem kísértet többé, hanem olyan rendszer, amellyel szá­molni kell, amelyen át kell mennünk még akkor is, ha bi­zonyos emberek számAra nem oly kívánatos, mint az a rend­szer, amelyben ma élnek, és amely már kiöregedett. El­múltak azok az idők, amikor a Szovjetunió bizonyos országok számára távoli, közömbös or­szág volt, amely nem befolyá­solta embermilliók életét.” Pataky Dezső kát, s ebből már tisztessége­sen megélhetnénk az asz- szonnyal, de így kétfelé oszt­va, egyikünknek sem elég a pénz. Hazajöttem. Beálltam a Ha­ladásba, s a három hónap alatt végeztem, amit kellett Voltam gyalogmunkás, ráül­tettek a Zetorra is, mert ér­tek hozzá, most meg takarmá- nyos-fogatos vagyok itt az is­tállóknál. Jobb itthon. Lehet, hogy nem hiszi el, az is lehet, hogy mások se, mert azt mondják* huszonhét éves vagyok, s me­gint meggondolhatom magam. De miért gondolnám? A mun­kám nem nehezebb, nem hoz kevesebb jövedelmet;*- mint Hároson, hát akkor? A szóra­kozás? Ugyan, miért? Van itt is mozi, meg színház is ki­jár az új kultúrházba. Más nem kell, csak néha egy kis időre beülni még valahova* beszélgetni, zenét hallgatni! Pesten, ha elindultunk ilyen céllal, egy százasnál keveseb­bet nem vihettünk magunkkal; itthon ha elmegyünk a fele­ségemmel a kisvendéglőbe, 5 megihat két kevertet én meg akár tíz korsó sört, az se ke­rül többe, ötven forintnál. Így is kell okoskodni annak* aki abban töri a fejét, hogy otthagyja a falut, az otthont* ahol addig élt. Én tizenegy hó­nap után végleg hazajöttem. Elég volt. Ha nem így gondol­kodnék, be se iratkoztam vol­na a Haladás Tsz-be, de már tag vagyok. Lehet, ha máskor jön, nem talál meg az istál­lóknál, mert máshova helyez­nek időközben. A tsz területe 1400 hold, s elkerülhetjük egy­mást —, de itt leszek a Ha­ladásban akkor is, itthon... W. L. Az egri szak szervezeti kultúrotthon felnőtt színjátszóinak bemutatkozása Téhány hete — szabad ide­jükben — vendégszerepléseik során mutattál? be vidéken az egri Szakszervezeti Székház felnőtt színjátszói Rozov Fel­nőnek a gyerekek című da­rabját, amelyet Horváth Jenő, a Gárdonyi Géza Színház ren­dezője hozott színre. Az elkövetkező napokban Egerben mutatják be a kacag­tató szovjet vígjátékot, február 9-én, délután öt órakor a diá- ok, február 10-én este 7 óra­kor a felnőttek számára. Ezen az esti előadáson a Hámán Kató seregszemle színjátszó- csoportjait osztályozó zsűri is megjelenik, mert az előadás ennek keretében kerül bemu­tatásra a Szakszervezeti Szék­ház nagytermében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents