Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-07 / 31. szám
1963. február 7., szerda NÉPOJSSG 3 Altéi a lakesság szeszét s altéi csak hallatná... Több mint egy évtizede már, hogy a községek, városok fontos ügyeiben a választók megbízásából rendszeresen tanácskozásra ülnek össze a községi, városi, járási és megyei tanácsok tagjai. A tanácsülések a választók vélemény-nyilváni. fásának fontos fórumává nőttek az utóbbi évtized alatt. Ahol a községfejlesztéstől kezdve az egészségügyi problémákig, a sportkérdésektől, a kulturális ügyekig, a falut érintő valamennyi kérdésben tanácskoznak és döntenek a falu választottjai. Ezeket a tanácskozásokat minden hónapban rendszeresen megtartják, kivéve egykét községet, ahol nem tulajdonítanak fontosságot a lakosság véleményének, akaratának, ahol nem teremtik meg a feltételeit a tanácsülések rendszeres megtartásának. Mivel a községek irányításában, a falu ügyeinek intézésében ilyen fontos szerepe van a tanácsüléseknek, s mivel jó néhány hiba felütötte a fejét az utóbbi időben, ezért a füzesabonyi járás 17 községében alapos vizsgálatát folytattak, ftrmak kiderítésére: vajon a választók fóruma mennyire tölti be hivatását és a több mint félezemyi tanácstag miként képviseli a 42 ezer ember ügyét. A vizsgálat igen tanulságos tényekre fordította a tanácsi vezetők figyelmét. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a tanácsülések nem mindenhol, és nem minden esetben töltik be fontos hivatásukat. Elsősorban azért, mert a tanácstagok egy része még annyira sem tartja fontosnak a választóktól kapott megbízatását, hogy eljárjon az ülésekre. Tavaly óta Ugyan javult valamit a helyset, de még mindig csak a megválasztottak 65 százaléka vesz részt az üléseken, és előfordulnak olyan esetek, mint Tófalun, Kompolton, Kaiban, hogy egyszerűen nem tudjál: megtartani a tanácsüléseket, mert nem sikerül biztosítani annak határozat-képességét. Mezőszemerén például 39 tanácstag közül általában csak 20 jelent meg az üléseken, de Szi- halmon, Mezőtárkányban Kompolton, s egy sor más községben, nem kevés azoknak a tanácstagoknak a száma, akik még egyetlen esetben sem vettek részt a rendszeres havi üléseken. S ezeken a fontos tanácskozásokon, ahol valóban a falu legfontosabb ügyei kerülnek megvitatásra, sok községben csak az úgynevezett mcgyöarsöSi hozzászólók vesznek részt a vitában, a tanácstagok jelentős része, anélkül, hogy véleményét hallatná — csak végigüli a tanácskozásokat. Az elmúlt évben például a tanácstagok 42 százaié- ka egyáltalán nem szólalt fel, s így érthető, hogy választókörzetének ügyeit nem tudja megfelelően képviselni. S miért ez az érdektelenség? Talán ezekben a községekben olyan ügyeket tárgyalnak, ami nem kelti fel a tanácstagok érdeklődését.? Vagy egyszerűen kényelmességből maradnak távol az ülésekről? Való tény, s ezt a vizsgálat is megerősítette, hogy a községi tanácsok a termelőszövetkezetek megalakulása óta „nem találják helyüket”, nem tudták még kialakítani az új helyzetnek megfelelő vezetési módszereket, úgy érzik, kevés önállósággal rendelkeznek, s ez kedvét szegi sok tanácstagnak. Ez igen lényeges problémája a helyi tanácsoknak, de a több községben tapasztalható pasz. szivitásnak az- is oka, hogy a tanácstagokkal keveset törődnek, nevelésüket elhanyagoljál:, legtöbb helyen csak adminisztratív kapcsolatot tartanak fel velük a tanács vezetői. Hozzájárul az is a tanácstagok távolmaradásához, hogy zömükben termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági, vagy gépállomási dolgozók, akik nem kapják meg munkabérüket a tanácskozás idejére. Ez persze nem általános, mert jó néhány községben a termelő- szövetkezettel közösen már megoldották ezt a problémát. Sok IcmácKlIccr kedvét vette az is, hogy a tanácsülésre készített beszámolók, előterjesztések, nem a való helyzetnek megfelelően készültek, általánosságokat tartalmaztak, esetenként a vb-einök az ülést megelőzően papírra vetett néhány soros jegyzetéből tartott „beszámolót”. Ezeken a helyeken érthető a tanácstagok húzód ozása, passzivitása, hiszen a a munkából azért elmaradni, anyagi áldozatot vállalni, hogy üres frázisokat hallgassanak órákon keresztül, senkinek sincs ínyére. Különösen akkor nem, ha ráadásul még azt is tapasztalják, hogy az általuk hozott határozatot nem valósítják meg, s őket sem értesítik — pedig erre törvény van —, hogy mi történt a döntés után, s miként valósítottál: meg az általuk hozott határozatokat. Az itt felsoroltakon kívül természetesen, hozzájárult még néhány körülmény egyes tanácsülések elszíntelenedéséhez, tartalmának elszegényedéséhez; közte a nem megfelelő ellenőrzés, a felsőbb tanácsi szervek hiányos segítsége. De mindezek olyan akadályok, amelyeket el lehet hárítani, s el kell hárítani, hogy a tanácsülés olyan fórum legyen minden községben, ahol érvényre jut a lakosság akarata, kérése, meghallgatásra kerül jó javaslata, bírálata és amelynek határozatát a falu lakossága készséggel valósítja meg, hiszen az a közösség javát, érdekét szolgálja. Ennek megvalósítására sok jó javaslatot adtak, megfelelő határozatot hoztak a megyei tanács vb-ülésén, amely ezt az igen fontos problémát tárgyalta. S ha ezeket a határozatokat megvalósítják a községi tanácsok, ha az itt felsorolt hibákat gyökeresen megszüntetik, a tanácstagok ezrei szívesen járnak majd tanácskozni a falu ügyében, s ezek a tanácskozások nem formális ülések lesznek, de olyan fórumok, amelyeken a választók szavát hallatják a tanácstagok és felelősséggel döntenek a falu ügyeiben. Kovács Endre Egyre nagyobb számban vesznek részt a nők is a különböző állami oktatásokban. Az idén a megye területén 2853 fő végzi a középiskolák különböző osztályait. Az iskolát végző levelező hallgatók 44 százaléka nő. Az elmúlt évben a középiskolák felnőtt tagozatának hallgatói közül 30 százalék nő volt, így az idén már jelentős javulásról lehet beszámolni. Hasonlóan emelkedett az általános iskolák VII—VIII. osztályát végző nők számaránya is. ... hogy a Német Szövetségi Köztársaság politikusai és uszító lapjai elutasítják a Szovjetunióval való tárgyalások gondolatát, s azt hirdetik, a Nyugatnak ki kell tartania nyugat-berlini jogai, védelmében. Fegyverrel is helyt állni a „frontvárosért’, sőt, amint az Aussenpolitik cinikus szenvtelenséggel szögezi le: megfontolás tárgyává kell tenni a nukleáris háború lehetőségét. S még hozzáteszi•' „A berlini válság eddigi menete csak azzal magyarázható, hogy a nemzetközi diplomácia nem veszi figyelembe a korszerű tömegpusztító fegyverek létezését.” önkéntelenül is felmerni a kérdés: az Aussenpolitik cikkírói számításba vették? Tudják, hogy ez milyen kockázattal jár? Azt is. hogy kikre mérnék az első csapást? — zár — 22 mi9író forint foidfáradékra A megye termelőszövetkezetei jelentős összegeket fizetnek ki a tagságnak a bevitt földek után, földjáradék címén. Ebben az évben a termelőszövetkezetekben összesen 22 millió forint föld járadék kifizetésére kerül sor. Ebből nyolcmilliót már ki is fizettek. Egyes termelőszövetkezetekben arra is sor került, hogy az idei zárszámadás készítésénél tartalékoljanak pénzt az eddig elmaradt földjáradékok kifizetésére is. Faiustiku» fiatalok A kifejezés talán egy kicsit túlzott, de hiába kerestem szótáramban, jobbat nem találtam helyette. Egy középiskola néhány érettségi elölt álló fiataljának beszélgetése után maradt meg bennem ez a vélemény, s mivel azóta másokkal is beszéltem, még határozottabbá vált az idők folyamán. Mert csodálatos a mi fiatalságunk. Az iskolapadban ülnek még, nem kóstolták az „életet”, de akaratuk olyan szilárd, törekvéseik megvalósítására olyan következetesen készülnek, hogy sok idősebbnek is becsületére válnék. Orvosokká, képzőművészekké, tanárokká, jogászokká, sok idegen nyelvet bíró jó szakemberekké szeretnének válni, s nem tesznek le terveikről akkor sem, ha akadályokba ütköznek. Mert az előfordulhat, hogy nem kerülnek be mindjárt érettségi után az áhított egyetemre, főiskolára. Várniok kell. És éppen ebben rejlik fanatizmusuk, — várnak. Nem szándékoznak könyökölni, pártfogót keresni, — legtöbbjüknek akkor sem lenne, ha kutatna utána —, hanem kivárják, amíg sor kerül rájuk, s addig akárhol dolgoznak, — Ha kell, egy évig, ha kell kettőig, háromig is hajlandók vagyunk másutt dolgozni, hogy a végén azt tanulhassuk és végezhessük, amihez kedvet érzünk, amit hivatásnak választottunk. Egyikük több mint egy éve már a fővárosban a Módszertani Intézetben is járt, hogy megvizsgáltassa magát, alkalmas lesz-e a sebészi pályára. — A kézbiztonságom jó, azt mondták ott rólam — büszkélkedik. A másik, tavaly hajlandó volt a székesfehérvári kórházban tölteni szünidejét — segédkertészként, csakhogy az általa munkahelynek áhított intézmény közelében lehessen. Ilyenek ők. Készülnek a pályára, a hivatásra, amelynek betöltésére — úgy érzik — futja képességeikből. Száz év óta így vannak a végzős gimnazisták, ez az érettségi előtti utolsó félév, mindig és mindenütt ilyen izgalmakkal terhes. De ez az új nemzedék mégis másként várja új életét most már. Nem akar már holnap kész tudós lenni, ha egyszer nincs rá módja. Ráér holnapután is, — mert idejét addig is hasznosan élheti. Addig, amíg az egyetemek kapui megnyílnak előtte is, ismerkedik „az élettel”, a környezetével az iskola kicsit üvegkalitka-szerű elzártsága után, végre egészen közelről látja majd, hol is él, hol és milyen emberek között kell majd neki alkotnia, tevékenykednie, ha azzá válik, amivé szándéka volt. Szükségünk van nekünk az ilyen, „fanatikus” fiatalokra, akik hajlandók várni, várni és várni arra, hogy tovább tanulhassanak, — s egész őszintén szólva, egy kicsit nem is bánják, hogy míg sorra kerülnek; kóstolgathatnak abból, amit mi szürke, munkáshétköznapoknak nevezünk. Szükségünk van elhatározottságukra és kitartásukra, mert ezzel az erővel, ha céljaikat egyszer elérik, hegyeket is megmozdítanak majd, s erős, ügyes kezekkel, gyorsan építik fel azt az épületet, amelynek homlokzatára azt írjuk: szocializmus, W. £,. A „Különös tárgyalásé4-sal nyit az egri Kelemen László Irodalmi Színpad Az egri Kelemen László Irodalmi Színpad február 19-én, hétfőn este 7 órakor a Gárdonyi Géza Színházban bemutatja a Budapesten nagy sikert aratott Különös tárgyalás című műsort. A cím sokat elárul a színpadi összeállítás tartalmáról és formájáról. A bűnügyi tárgyalás mintájára, itt egy írót, Mikszáth Kálmánt állítják a bíróság elé. Az ügyész keményen vádol, a védő szenvedélyesen és szellemesen véd. A tárgyalás izgalmas és ötletes. A tanúk az író művei, szereplői. Az összeállítók Mikszáth regényeinek legérdekfeszí- tőbb részeit alkalmazták színpadra, a legszínesebb jellemeket ütköztetik össze. A néző előtt feltámadnak és megelevenednek a „Gavallérok”, „A vén gazember” és az „Új Zri- nyiász” hősei. A Kelemen László Irodalmi Színpad tehát minden eddiginél nagyobb feladatra vállalkozott. Ennek érdekében a színház legjobb prózai erőit kérte fel szereplésre. Szerepelnek: Pálffy György, Kovács Mária, Polinéz Ferenc, Csapó János, Herédy Gyula, Lenkei Edit, Varga Tibor, Vánffy Sándor, Fernyő István, Zakariás Klári, Fü- zessy Ottó, Fekete Alajos, Szo- boszlai Sándor. Egy-egy művész természetesen több szerepet is játszik, hiszen az összeállításnak több mint negyven szereplője van. «fraiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiKikMtDtiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiifiiaiiiKiiiiiiiiiaiiluaiiiiifliiiiiiiiiniiii.itniiiiiiiiiiuiiiiuiKiMiiiaiiiiiiiiaiitHttiauiiii.lirTiiii i * *, ti t i 1« II I.>■> I -a: l M|i:|.i| I I E I E I I I II i'CHaiiiiiaiiaiiRiiBiiatiBiiaMBnaiiaiiai AZ EGRI Széchenyi utca íelső szakaszán, a II. számú kórház egy régi — közvetlenül a Szt. Anna templomtól délre emelkedő — épületénél nagy munkák folynak. Ahogyan ott álltam, nézve a kialakuló új homlokzatot, eszembe jutott, hogy régebben, a főpárkány felett, egy felíalazás — „attikafal” — állott, amelyen — 25—30 évvel ezelőtt — még olvasható volt a felírás: „Kováts János elszegényült földiéinek, 1842.” Kovács Jánossal — érdemeinek megfelelően — helytörténetíróink sokat foglalkoztak, ezért engedtessék meg nekem, hogy vele kapcsolatban most csak egy — de rendkívül jellemző — epizódot meséljek el. Ez pedig Kovács János régi arcképének históriája. ★ Kovács János 1764-ben született Egerben, a mai Széchenyi utca — Foglár utca sarkán álló házban. Szülei egyszerű, de jómódú polgárok voltak. A kis János gondos nevelésben részesült, városunkban végezte el a gimnáziumot, majd jogot hallgatott. 1781. szeptemberében búcsút vett szülőföldjétől és Bécsbe távozott. „Elhagyván kedves hazámat, Eger püspöki várost — írja naplójában — ...Bécsbe... szerencsésen megérkeztem, hogy ezen fővárosban, a német nyelven kívül a törvényeket is megtanulván, további szerencsémet keressem...” Egy régi arckép históriája KOVÁCS János hamarosan szép sikereket ért el. Előbb magyar arisztokrata családoknál nevelősködött, majd — ugyancsak mint nevelő — a császári udvarral is kapcsolatba került. 1827-ben magas kitüntetést kapott és kinevezték „ágenssé” a magyar kir. udvari kancelláriához. Mindezen elfoglaltsága és összeköttetései jómódú életet biztosítottak számára — mindvégig nőtlen is maradt —, de ő vagyonának tekintélyes részét példás, hazafias célokra fordította. Eger városa is nagy hálára volt iránta kötelezve: „közel 7000 frtnyi nemes áldozattal vetette meg alapját a ma is szépen virágzó városi kórháznak és szegényintézetnek, amelyeket halála után általános örököseivé tett...” Ezért viselte az előbbiekben már említett épület homlokzatán a felírást: „Kováts János elszegényült földiéinek.” ★ De az egrieknek más, szoros kapcsolatai is voltak Kovács Jánossal. Eger város szabadságszerető lakosai a török idők óta jóformán állandóan tartó küzdelmet folytattak azért, hogy felszabaduljanak a püspökiföldesúri uralom alól, és elnyerjék a szabad-királyi városi rangot. A XIX. század elején is tartott még az elkeseredett viszálykodás. A város vezetősége 1807-ben közakarattal Kovács Jánost nevezte ki teljes meghatalmazottjának, hogy a várost a jövőben Bécsben, az udvari kancelláriánál képviselje. Kovács János elvállalta a terhes, de megtisztelő megbízatást, és fáradságot nem kímélve, lejobb tudása szerint szolgálta az elkövetkező években megbízóit, hogy a per reájuk nézve kedvezően zárulhasson. Nem rajta múlott, hogy ez abban az időben nem sikerülhetett. A VÄROS akkori vezetősége dicséretére legyen mondva: amidőn látták azt az áldozatos, önzetlen munkát, amelyet Kovács János az egriek érdekében végzett, 1832 tavaszán egy szép levélben felkérték őt, hogy „olajba festett arczképét Eger város számára küldje meg.” Kovács meghatódottan küldte el rokonának, Végh József egri ügyvédnek a mellképet, hogy Eger város dísz- közgyűlés keretében helyezze el nagy fiának arcképét a városháza tanácstermében. A kép hátlapjára került az ajánlás: „Érsek Eger Városa Nemes Tanátsának Érdemes Közönségének. Kedves Hazámfiainak, örök Emlékezetül Képemet. Életemnek 68-dik esztendejében, Születésem napján, augusztus 25.-dikén 1832-dikben kedveskedem. Kováts János mp. Austriának fő Városából, Bétsből.” A díszközgyűlés azonban elmaradt, helyette pedig egy határozat született, amely kimondta, hogy a kép „a városi archívumba — ad acta tétessék.” Az érsekség nem tudta megbocsátani Kovács Jánosnak, amit a felszabadulás után vágyó város érdekében hosszú éveken át tett. És valóban, Eger város 1833. évi jegyzőkönyve elárulja, hogy Kovács „...mellképének a bírói teremben való kifüggesztése a mél- tóságos földes uraság által til- tatott meg.” Végh József a történtekről rögtön értesítette Kovács Jánost, aki érthető és jogos méltatlankodással válaszolt: „...Érsek Eger Városa Nemes Tanácsa a tulajdon tömlöczében lévő rabol: által, a porkolábnak vezetése alatt vitesse le a nagy képemet a városháza előtt lévő nagy piaczra, és minekutána ott a földre terítették azt..., összetöretvén és szaggattatván azon kép, annak minden darabocskái tűzre vettessenek ott helyben; ebből a tűzi meg tiszteltetésből származandó hamut a rabok... az Eger folyó vizébe hányják... Bécs, kedden, szeptember 25-ikén 1832. Búcsúzásom Eger városától: Hálátlan Haza! még poromat se vigyék kebeledbe, Rád vagyon itt ezélzás, Érseki Város Eger! Kováts János m. p.” Az elöljáróság nem teljesítette Kovács Jánosnak azt a kérelmét, hogy arcképét megsemmisítsék. A kép a levéltárban maradt. Városunk nagy fia 1834. áprilisában hunyt el Bécsben. A halott ellenfelet már nem nézték sokra: így történhetett, hogy ezekután Pyrker érsek sem ellenezte a kép ünnepélyes kifüggesztését, amely 1834. május 11-én történt meg, díszközgyűlés keretében, a városháza nagytermében. A KÉP, hosszas hányattatás után 1949-ben került a Dobó István Múzeumba. Ma a várbeli képtár egyik nevezetessége. A portrét Miklóssy József, jónevű, Bécsbe származott festő festette még 1824-ben. Kováts János díszes magyar ruhában ül előttünk, kitüntetéssel a mellén. Nyílt tekintetét figyelemmel irányítja reánk, az immár — szándéka szerint — felszabadult Eger lakosaira, jobbkezének ujja pedig határozottan mutat egy fehér papírlapra, amelyen ékes, írott betűkkel olvasható: „Szép meghalni, Hazám, érted, vagyis élni sokáig, S hasznos Tettekkel holtig adózni Neked.” Hevesy Sándor Ez a tény külön érdekessé teszi az előadást, mert a művészek átalakulási készségét is megfigyelhetjük és sokszínűségét is élvezhetjük. Ezekre a megfigyelésekre egy vígjáték a legritkább esetben ad alkalmat, ez csak egy ilyen ügyes összeállításban élvezhető, mint a Különös tárgyalás. Aki olvasta a Mikszáth-regé- nyeket, abban az olvasás élménye most a látványosság élményével gazdagodik. Akinek még nincsenek Mikszáth-élmé- nyei, az egy új irodalmi élménnyel gazdagabban tér haza az előadásról. A rendezésre a „Szélvihar”, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, a „Tanítónők”, a „Tartuffe” és a „Lampionok ünnepe” rendezőjét, Horváth Árpádot, a Gárdonyi Géza Színház tagját kérték fel. A művészek már készülnek az előadásra, folynak a próbák és izgatottan várják, hogyan fogadja majd a közönség ezt az újszerű irodalmi műsort. Tudja-e, hogy..® ...a nap sugarainak a Földre gyakorolt nyomása eléri a ICO 000 tonnát. ...a halakna.k naponta annyi vízre van szükségük, amennyit nyomnak; az embernek elegendő napi két és félliter folyadék. vagyis testsúlyának körülbelül három százaléka. ...a földkerekség legmagasabb kontinense az Antarktisz. Átlagmagassága 2200 méter, két és félszer akkora, mint Ázsia tengerszínt feletti átlagmagassága. ...száraz levegőben, ha a levegő hőmérsékletét fokozatosan növelik, az ember rövid ideig még a plusz 150, sőt plusz 160 Celsius fokot is kibírja. ÉRTESÍTÉS Állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni juh- tartók részére arról, hogy a Gyapjúforgalmi Vállalat szolnoki kirendeltsége átköltözött a II. sz. Irodaházba, Szolnok, Rékasi u., III. emelet. Telefon; 28—93. szám. 44 SZÁZALÉK - Nö